Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

1989. július 11., kedd

azt is vegyük tudomásul, ami jót Ki támogatja az idegen nyelvi átképzést?

Évek óta semmi nem nőtt ebben az országban jobban, mint a fennálló állapotok, a folyó események felett gyakorolt kritika. Ez jó, mert csak az a társadalom képes a fejlődésre, amelyik nem hiteti el önmagával, vagy amelyikkel nem sikerül elhitetni a vezetésnek, hogy minden jól megy, és a lakosság meg lehet elégedve. Szükségszerű is, hiszen az elmúlt évtizedekben az volt a jellemző, hogy a hibákról nem volt szabad szólni, az eredményeket fel kellett nagyítani, sőt, nem is létező eredményeket kellett kitalálni. Ennek éljük meg ma a reakcióját. Végzetes hiba az, ha a vezetés azt hiszi, hogy mindent a legjobban csinál, ennél csak az a nagyobb hiba. ha ezt sikerül a közvéleménnyel is elhitetni. Érthető tehát, hogy nem az elégedetlenség ellen akarok szólni. az nemcsak indokolt, hanem szükséges is. Van azonban másik véglet is, amikor az eredményeket nem veszik tudomásul. Én ennek a jeleit. is látom egyre jobban elszaporodni.

D történelemben egyedülállót valósítottunk meg

Mikor a társaságomban panaszkodókat, bírálókat megkérdem: most jobb, vagy akárcsak egy évvel ezelőtt? Gondolkodás nélkül rávágják, hogy most. Aztán jönnek a de-k. A következő kérdésem: vártál ennyi pozitív változást egy évvel ezelőtt? A gyors válasz: nem. Tehát egyetértést tapasztalok abban, hogy az események a vártnál jobban és gyorsabban alakultak. Természetesen ez csak általánosságokban igaz, mert egy sor területen nincs javulás, sőt. Amennyire azonban hiba volna az eredményekkel való általános megelégedettség, annyira hiba, ha nem látjuk, hogy lehetünk elégedettek is. Én négy területet emelek ki, amelyeken indokolt és hasznos volna látnunk az eredményeket:

A politikai életünk gyorsabban és zökkenőmentesebben demokratizálódott, mint azt bárki külföldön és itthon elképzelte volna. Nem

Miami visszalépett, s Budapest—Bécs nagy valószínűséggel megkapja a világ- kiállítás közös rendezésének a jogát. A jelszó: „Hidak a jövőbe”. Csak az a kérdés, hogy a politikai híd szerep mellett gazdasági értelemben is híd lesz-e a világkiállítás.

Hathónapos rendezvény- sorozat, amelyben a Világ mutatkozik be a világnak, s amelynek 1995-ben tervezett házigazdája Ausztriával közösen Magyarország lehet. Döntés még nincs — s ahogy ez mostanság szokás —, dúl a vita a világkiállításról. Például, ha lesz, hol legyen — Gazdagréten, Óbudán vagy a Csepel-szigeten —, vagy ami ennél talán még fontosabb: a világkiállítás mellett szóló közgazda- sági érvanyag körül. Mert sokak szerint a világkiállítás megrendezésére felsorakoztatott argumentumok vitathatóak és esetenként ellentmondásosak. Lássunk erre néhány példát.

A nemzetközi tapasztalatok alapján a világkiállítás megrendezése ugrásszerűen korszerűsíti a rendező ország közlekedését, szállodahálózatát. a város képét — mondják a világkiállításpártiak. A II. világháború óta 13 alkalommal rendeztek világkiállítást, az USA- ban hatot, Japánban hármat, Kanadában kettőt, Belgiumban és Ausztráliában egyet- egyet. Aligha kell különösebben bizonygatni, hogy ezeknek az országoknak ele- \ a fejlett az infrastruktúrája, továbbá területileg is

állhatunk meg ott, ahova eljutottunk, de a folyamatok sínen vannak, és hitem szerint visszafordíthatatlanok. Ebben a tekintetben nemcsak az elmúlt 40 évre igaz, hogy alig történt valami az elmúlt évhez képest, de az én korosztályom az élményei alapján tudhatja, hogy 1945 és 1949 között is sokkal kevesebb történt érdemben. Ha az elkövetkező két-há- rom évben így folytatjuk, a történelemben eddig egyedülállót sikerül megvaólsí- tani. Ha ez a közvélemény előtt is nyilvánvalóvá válik, több reményünk lehet arra, hogy a hatalom birtokosai is képesek lesznek e történelmi feladat megvalósításáért egyéni érdekeik fölé emelkedni.

Nem akarok a nálam sokkal nehezebb anyagi körülmények között élők nevében is nyilatkozni, de megmondom, hogy én az utóbbi évek nagyobb szabadságát többre értékelem, mint nyugdíjam reálértékének rohamos értékvesztését. Az azonban aligha vitatható, hogy a kényszerű nadrágszíjmeghú- zásért, amit a közeljövőben kaphatunk, a nagyobb politikai szabadság és nemzetközi tekintély.

Komp helyett híd

A magyar külpolitika évszázados távlatban mérve is kiemelkedő eredményekre, a nemzet érdekeit képviselő stratégiára lehet büszke. Az elmúlt kétszáz esztendő során a magyar külpolitikát még mindig az Ady által oly találó megfogalmazás, a komptermészet jellemezte. Ez alatt azt kell érteni, hogy külpolitikánk vagy az egyik nagyh'atalom oldalán kötött ki, vagy a másikon. Ha az egyik parthoz kötötte szorosan magát, akkor a másikról hitte, hogy az lenne esetleg a jobb. Éhhez még egy másik tényt is hozzá kell tennünk: az állam külső tekintélyét nagyobbra értékelte, mint a nép érdekeit, és a világpolitikai realitásokat. Meggyőződésem szerint a magyar külpolitika az utóbbi években feladva komptermészetét, a híd szerepét vállalta, és tudomásul vette nemcsak a pártok, de a partok realitását is. Mindennek ellenére szinte nem is emakkorák, hogy a világkiállításaikhoz kapcsolódó fejlesztések — Belgiumot kivéve — inkább regionális jelentőségűek ' lehettek. Vagyis eddig az infrastrukturális fejlettség — az úthálózat, a telefonhálózat, stb. — nem következmény volt, hanem előfeltétel. A világkiállításokat egy jobbára kész, a különböző rendezvényekre is alkalmas környezetbe telepítették.

S mindebből az következik, hogy ha Magyarország a világkiállítástól telekommunikációs alulfejlettség vagy a hasonlóan közepesnek mondható úthálózat és egyebek forradalmi javulását várja, ez példátlan a világkiállításokkal kapcsolatos várakozások történelmében.

Az ország nehéz gazdasági helyzetére való hivatkozással a világkiállítás mellett szól az az érv is, hogy enélkül nem lenne mód a közlekedési, távközlési, kereskedelmi, vendéglátóipari és idegenforgalmi infrastruktúra átfogó, nagymértékű fejlesztésére. Ebben az érvelésben ugyan van némi igazság, csak éppen mintha mindez valamiféle önzsarolással próbálná befolyásolni a közvéleményt. Vagyis: a

világkiállítás nélkül az infrastruktúra fejlesztésére nem jutna pénz. Ugyanehhez a kérdéskörhöz tartozik az is, hogy eddig a szűkösen csordogáló külföldi tőke a világkiállítási perspektíva hiánya miatt nem tudott nagy folyammá duzzadni. Még a laikusok is tudják,

lékszem, hogy valaki is megdicsérte volna ezért az illetékeseket. Hiba.

Az igazságügyi szerveink, s jogszabály-előkészítésünk is kiváló munkát végzett. E téren is egy év óta több történt, mint előtte egy évszázad alatt összesen, különösen igaz ez a színvonalára és arra, amennyire sikerült elszakadnia a napi politikai csatározásoktól. Ez annál nagyobb dicséretet érdemel, mivel az elmúlt negyven évben e téren uralkodtak a legszomorúbb állapotok. Sokszor elmondtam a múltban, hogy milyen súlyos hiba, hogy a jogásztársadalom 1949 után szinte teljesen elvesztette korábbi politikai szerepét. A reformkortól kezdve a jogászok a társadalmi fejlődés, a reformok követelésének élvonalát képviselték. Ebből a szerepből kizárták őket, és nem is sikerült még a hátsó ajtókon sem visszajönniük. Ezért aztán annál nagyobb a jelenlegi szerepükért járó elismerés. Az elmúlt év során talán ők tehették a legtöbbet a reform megvalósítása érdekében.

Látványos eredmények a tömegkommunikációban

A nap minden órájában látható leglátványosabb

eredményt azonban a hírközlésben értük el. Az újságok, a folyóiratok, a könyvek, a rádió, a televízió mondanivalójának értéke egy év alatt a többszörösére emelkedett. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a felemelt árak ellenére nőtt az újságok iránti kereslet, és ennél is sokkal jobban a megvásárolt újságból elolvasott anyag mennyisége. Mindez az emelkedő költségek ellenére csupán azért, mert az újságírók munkája klasszisokkal jobb, mint korábban volt.

Lehetett volna még- más eredményekről is szólni, nemcsak a helyhiány miatt, de ezt azért sem tartottam indokoltnak, mert a hibák és hiányosságok .száma ennél is sokkal nagyobb.

Kopátsy Sándor

hogy ez kissé máshogy vap, hiszen épp a távol-keleti országok szolgálnak jó példával erre, hogy több milliárdnyi működő tőke importja is lehetséges világkiállítás nélkül . . .

Kardinális érv — ugyancsak a rendezvény mellett —, hogy ez üzleti sikert hozó nyereséges vagy azzá tehető vállalkozás. Nos, erről csak annyit, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a világkiállítások nagyrészt nem eredendően üzleti rendezvények, melyek többnyire nem is hoztak hasznot. A fentebb említett 13 kiállításból például 11 pénzügyi kudarcnak bizonyult. S így — épp a nehéz gazdasági helyzet okán — számolni kellene azzal, hogy a világ- kiállítás veszteséggel jár, miközben az amúgy is szűkös forrásokat „fogyasztjuk” el általa.

Mindezek mellett a világ- kiállítás valóban ösztönzője lehet a világgazdasági nyitásnak, és bizonyos értelemben a politikai reformfolyamat folytatásának is. Hiszen azt a világkiállítást ellenzők sem vitatják, hogy e rendezvénynek számos pozitív következménye lehet a magyar gazdaság átalakulására és a nyugati orientációra. A magyar vállalatok szá- .mos exportlehetőséget csíphetnek el, és ezáltal fellendülhet az üzleti aktivitás. Csakhogy azon is sok múlik, hogy a világkiállítás és az ezzel kapcsolatos beruházások egy következetesen és sikeresen piacosított gazdaságban történnek-e, avagy a magyar gazdaság eddigi működési problémái fennmaradnak-e 1995-ig.

H. A.

Bár konkrét megállapodás még nein jött létre az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, valamint a Művelődési Minisztérium között az orosz nyelvtanárok átképzésének támogatásáról, a munkaügyi kormányzat ennek ellenére már most is garantálja, hogy hozzájárul a szakváltáshoz szükséges nyelvtanfolyamok költségeihez.

Ezzel kapcsolatban az ABMH-ban elmondták: a

nyári tanítási szünetet az orosz nyelvtanárok közül sokan arra kívánják felhasználni, hogy megkezdjék az átképzést más nyelv oktatására. Ezért a munkaügyi kormányzat még a megállapodás megkötése előtt úgy döntött, hogy az előzetesen egyeztetett feltételek szerint vállalja az átképző tanfolyamok támogatását a foglalkoztatási alapból.

Az eddigi egyeztetések

Rendszerint rövid hírben közlik, hogy valamelyik ország budapesti nagykövetsége fogadást ad hazája nemzeti ünnepe alkalmából. A július 5-i újságokban olvashattuk: Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete — a függetlenség napja alkalmából — fogadást adott a nagykövetség egyik épületében. A békéscsabai Szedog- lavits István és Herczegh Tamás a Magyar—Amerikai (USA) Baráti Társaság képviseletében azon szerencsések közé tartoztak, akik részt vehettek ezen a rendezvényen.

— A laikus újságolvasó ilyenkor mindig valami exkluzív, zárt világra, a diplomaták világára gondol és találgat. Mi történhet egy ilyen fogadáson?

— Szó szerint mi is így gondoltuk — válaszolta Szedoglavits István. — Nem hittük volna, hogy ilyen eseményen valaha is részt fogunk venni. Ráadásul pont az amerikai nagykövetségen, tudva azt, hogy Busch elnök Magyarországra érkezik.

Szorongva álltunk a várbeli villa bejárata előtt, bebocsátásra várva. Közben sorra érkeztek a különböző követségek diplomatái, katonai attaséi. Megjelentek a magyar politikai és kulturális élet legkülönbözőbb veOlyan állandó kiállítás nyílt meg Egerben, ahol az 1800- as évektől századunk közepéig használatos gyermekjátékokat mutatják be. A tárlat érdekessége, hogy nemcsak hazánk polgári családjaiban élő kicsinyeinek jászerint az átképző tanfolyamok költségeinek maximum 65 százalékát téríti meg a munkaügyi kormányzat a foglalkoztatási alapból, a fennmaradó összeg az átképzésben részt vevő tanárokat terheli. Ugyanakkor mód van arra is, hogy ezt a fennmaradó 35 százalékot a tanácsok, az iskolák részben vagy egészében átvállalják, mint ahogy arra már több helyütt ígéretet is tettek. Amennyiben az átképzés a tanítási időben is folytatódik, a tanfolyamokon részt vevők legfeljebb napi két órának megfelelő keresetkiegészítésre tarthatnak igényt. A középfokú nyelvvizsga megszerzését követően a tanároknak a főiskolákon, egyetemeken kell elsajátítaniuk az új nyelv tanításához szükséges ismereteket.

A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint edzető személyiségei, így például dául Paskai László bíboros. Rövid várakozás után 12 órakor egyszerre engedték be a meghívott vendégeket. Hármas sorban haladtunk egy parkban, míg a nagykövet elé értünk. Mark Palmer a mintegy 400 vendéget egyenként, magyarul köszöntötte. Mindenkihez volt egy pár kedves szava. Továbbmenve színpompás ponyvák alatt az asztalokon jéghideg italokkal találtuk szemben magunkat. A háttérben a Benkó-dixieland- band diszkrét dzsesszzenét játszott. A fogadás hivatalos részén túlestünk, így hát felszabadultan tudtunk körülnézni.

— Kikkel sikerült találkozni, illetve beszélgetni?

— Na, azért nem feledkeztünk meg arról sem, hogy ez kitűnő alkalom a kapcsolatépítésre. Először Maxwell ezredest — korábbi vendégünket — pillantottuk meg. Éppen szovjet katonai személyiségekkel beszélgetett. Öröm volt nézni, hogy a két egyenruha milyen békésen megfér egymás mellett. Udvarias mosollyal, kezükben egy pohár jéghideg whiskivel beszélgettek egymással azok, akik két szemben álló katonai tömböt képviselnek. Kicsit szorongva közelítettünk Max- wellhez, de örömmel üdvözölt minket. Odakísért egy

tékáit, hanem az Európa más országaiban használatos játékokat is kiállították. A kollekció egy, már nem élő fényképész, Faragó Lóránt hagyatéka, amelyet a Dobó István Vármúzeum népi játékaival kibővítve mutatnak

dig mintegy 3700 orosz nyelvtanár jelezte, hogy vállalkozna az átképzésre. A világnyelvek közül a legtöbben angol, majd német és $*an- cia nyelvek oktatására kívánnak szakosodni. Érdeklődés tapasztalható egyebek között a latin nyelv, illetve az eszperantó tanítása iránt is, s a nemzetiséglakta területeken az orosz nyelv helyett többen az ott élők nyelvének tanítására kívánnak felkészülni.

Az ABMH munkatársainak tudomása van arról, hogy Szabolcs-Szatmár megyében a pedagógusok egy csoportja elsőként már letette a középfokú vizsgát az újonnan választott nyelvbő'. ök még saját költségükre végezték el a tanfolyamot, de az ősszel kezdődő főiskolai tanulmányaikhoz már igénybe vehetik a támogatást.

asztalhoz és egy pohár ital mellett felelevenítettük a közös csabai élményeket. Az attasé közvetlensége, vagy a hideg whiski hatására az utolsó fenntartásunk is elmúlt. Felkarolt bennünket Joao Ecsodi kultúrattasé is, aki bemutatta feleségét, majd odavezetett Mark Pal- merhez. A nagykövetet néhány udvarias mondat után most már személyesen is meghívtuk Békéscsabára, amit örömmel elfogadott, így az ősz folyamán itthon viszonozhatjuk kedves vendéglátását.

Ezután módunk nyílt kötetlenül beszélgetni a megjelent vendégekkel. így kerültünk kapcsolatba Demján Sándorral, a Kereskedelmi és Hitelbank elnök-vezérigazgatójával, akit szintén meghívtunk Békéscsabára. Felkértük, hogy tartson előadást a magyar—amerikai kapcsolatok jelenéről, távlatairól. A meghívást ő is elfogadta, így már csak az időpont egyeztetése a feladatunk.

Sajnos nagyon gyorsan elrepült az idő, befejezésül még egyszer beszéltünk a kultúrattaséval. Egyeztettük a Busch elnök látogatása alkalmával a Magyar—Amerikai Baráti Társaságra háruló feladatokat, majd egy különleges élménnyel gazdagodva, kissé büszkén távoztunk. Krausz N. Tamás

be. Képünkön: vasúti terepasztal, amely — a hozzáértők szerint — ma már egy autó árát, több mint 150 ezer forintot ér

Fotó: H. Szabó Sándor

Hidak a jövőbe?

Fogadáson jártunk az amerikai nagykövetségen...

Európai gyerekek játékai — kiállítás Egerben