Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-11 / 161. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. JÜLIUS 11., KEDD Ara: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Mai számunkból: Megjelent az Orosházi Napló (3. oldal) Fogadáson jártunk az amerikai nagykövetségen (4. oldal) Keserű az édes méz (2. oldal) Holttest a pincében (6. oldal) Sabaria Kupa: a csabai serdülőké (8. oldal) „Bush elnök útja jelentős ösztönzést adhat az előrelépéshez” Horn Gyula sajtótájékoztatója A magyar politikai vezetés nagy várakozással tekint George Bush amerikai elnök látogatása elé; személyében első ízben látogat Magyarországra a nyugati világ vezető hatalmának államelnöke — hangoztatta Horn Gyula külügyminiszter hétfőn délután az elnöki látogatásról tudósító hazai és külföldi újságírók számára tartott sajtókonferenciáján, a Pesti Vigadóban. — Mindent megteszünk azért, hogy e látogatás hasznosnak, tartalmasnak bizonyuljon — tette hozzá. A magyar vendéglátók szándékairól szólva kifejtette: reális képet kívánnak adni Bush elnöknek a magyarországi helyzetről, a politikai törekvésekről. Különösképpen azokról a célokról, amelyek a kormány tevékenységét vezérlik, beleértve ebbe a kormányzó párt, az MSZMP szándékainak megismertetését is. Ennek kapcsán kiemelte: az MSZMP volt a kezdeményezője a megújulás folyamatának, s ma is ez a párt áll e folyamat élén. Ugyanakkor együttműködik, .konzultál a nem kormányzati pártokkal és mozgalmakkal is. Mint mondotta, a kormányzó pártban ma az újítók, a megújulást akarók tábora a meghatározó, azoké, akik a demokratikus szocializmus megteremtésére törekednek. Egy, a demokratikus szocializmus tartalmát firtató kérdésre válaszolva kifejtette: az MSZMP szakítani akar a szocializmus régi, mára alkalmatlannak bizonyult gyakorlatával, azzal, hogy „évtizedekig demokráciáról beszéltünk, és szocialistának neveztük a rendszerünket, miközben ez nem volt valódi demokrácia. Meggyőződésem szerint nincs polgári vagy szocialista demokrácia, csak egyféle, csak igazi demokrácia van. S ezt kell megteremtenünk.” A külügyminiszter kifejezte azt a meggyőződését is, hogy Magyarországon a közeljövőben nem képzelhető el kormányképes koalíció az MSZMP részvétele nélkül. Az MSZMP, miközben viselnie kell a felelősséget a múltban elkövetett hibákért, változatlanul a legnagyobb politikai erő, s meggyengült tekintélye ellenére is képes a megújulás élére állni. Most a válsághoz vezető okok megszüntetéséért dolgozik, ez év őszére elkészíti konkrét programját. A többi politikai párt, mozgalom céljaival, programjaival való összevetés is azt bizonyítja, hogy az MSZMP formálódó programja reális helyzetfelismerésen, a legfontosabb célok helyes megjelölésén alapul. Horn Gyula kiemelte, hogy a magyar külpolitika a realitásokból indul ki, szem előtt tartja az ország geopolitikai meghatározottságát. Igen fontosnak tekinti a Szovjetunióhoz fűződő viszony megőrzését, fejlesztését. „Nincs szó arról, hogy a hazai megújulás során eltávolodjunk a Szovjetuniótól, a többi szocialista országtól, arról azonban igen, hogy korszerűsítsük azt a kapcsolatrendszert, amely ezekhez az államokhoz fűz minket” — mondotta. Geopolitikai meghatározottságunk ugyanakkor nem akadálya annak, hogy minden irányban szélesítsük nyitottságunkat. Ennek egyik jele Bush elnök látogatása is. A külügyminiszter felidézte, hogy a közelgő látogatás kapcsán különböző hírek röppentek fel valamiféle, Magyarországnak nyújtandó amerikai hitelekről. Erről nincs szó — szögezte le, hozzátéve: egy elnöki látogatásnak nem is lehet ez a témája. Előre kívánunk lépni azonban olyan, még meglévő akadályok elhárításában, amelyek nehezítik az új típusú együttműködés kialakításit. S ez nemcsak magyar érdek, hanem az amerikai vállalkozók érdeke is. A magyar fél konkrét törekvései között említette annak elérését, hogy a legnagyobb kedvezmény elvét öt évre, vagy időbeli korlátozás nélkül terjesszék ki Magyarországra; ugyancsak üdvözölnénk az amerikai tőkebefektetésekre vonatkozó kormánygarancia megadását, továbbá a technológiaátadás megkönnyítését, ezzel ösz- szefüggésben a COCOM-lis- ta enyhítését. Emellett a magyar kormány évek óta szorgalmazza, hogy magyar képviselet nyíljon az Egyesült Államok nyugati partján, amely nemcsak gazdasági szempontból volna fontos, hanem a kölcsönös utazásokat és a magyar emigrációval való kapcsolattartást is könnyítené. Horn Gyula rámutatott: „Nem azt várjuk, hogy mindezek a kérdések a látogatás idején megoldódnak, de bizonyosak vagyunk abban, hogy Bush elnök útja jelentős ösztönzést adhat az előrelépéshez”. Hozzáfűzte : George Bush Budapestről a (Folytatás a 3. oldalon) Megyei kempingcikkmustra Az idei ellátás sokkal rosszabb a tavalyinál. (Az erről szóló cikket a lap 3. oldalán közölL ' Fotó: Veress Erzsi Aerocaritas Légi mentőszolgálat autósoknak Huszonöt szegedi orvos, jogász, közlekedési szakember és rendőrtiszt Aerocaritas Országos Légikutató, Mentő és Elsősegélynyújtó Egyesületet hozott létre. Az alapító tagok szándéka: ötéves programon belül egy elősegélynyújtó rendszer kialakítása hazánk egyszámjegyű főútvonalai mentén. A bázisokat egymástól átlagosan 50 kilométeres távolságra tervezik; gépkocsikkal, illetve helikopterekkel tartanak ügyeletet. Első alkalommal erre a közelmúltban az Ml-es főútvonal Budapest—Győr közötti szakaszán, jBábolna térségében került sor Fotó: Matusz Károly Remény a kibontakozásra A VSZ PTT bukaresti ülése után A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének (PTT) múlt heti bukaresti ülése — ahogyan ezt a közös közleményt és a fegyverkezési verseny megszüntetésének útját felvázoló nyilatkozatot kommentálva megfigyelők kiemelik — az előzetes találgatásokkal szemben az optimistább várakozásoknak megfelelően zárult. Főleg ami az európai helyzet megítélését, s az ebből eredő együttes tennivalók megfogalmazását illeti. Jogos és helyénvaló az a megállapítás, hogy a tanácskozásokra, a két- és többoldalú konzultációkra — a korábbi protokoll-forgatókönyvektől. a gyakran formális „tiszteletköröktől” eltérően — valóban a munkajelleg, az újfajta gondolkodásmód térhódítását tükröző megközelítési mód és módszer volt a jellemző. A küldöttségvezetők — természetesen országaik politikai-gazdasági és nemzetbiztonsági érdekeit, sajátosságait szem előtt tartva — a szervezet eddigi történetében most talán először ütköztették kötetlenül, a legteljesebb nyíltsággal az egyes kérdésekben eltérő nézetkülönbségeket, az optimálisán elérhető józan kompromisszumra törekedve. A konszenzus végül is megszületett. Ebben alighanem meghatározó szerepet játszott annak felismerése, hogy napjaink bonyolult körülményei között egyik fél sem tekinthet el a Keleten és a Nyugaton egyaránt kibontakozó nagy horderejű strukturális átalakulásoktól, a „drámai” kihívásokra adandó válasz kényszerétől. Ez akkor is így igaz, ha példának okáért a meglehetősen éles hangnemű magyar—román párbeszédben ezúttal sem sikerült előbbre jutni és szomszédi kapcsolatainkat változatlanul súlyos problémák terhelik. Egy valami azonban mindenképpen szembetűnő: A lezajlott polémiák fényében mindinkább kitapintható a szervezeti mechanizmus működésében a katonai elemek fokozatos háttérbe szorulása, s ehelyett az egyéb biztonsági tényezőkre, a politikai, gazdasági, környezetvédelmi, emberi-jogi, humanitárius és kulturális szférákra valú súlyponti eltolódás. Másként ez nem is lehet, hiszen elsősorban ezektől függ földrészünk jövendő stabilitása, a kontinentális megosztottság és szembenállás felszámolása. E külpolitikai prioritások elfogadásában persze könv- nvebb volt egyetértésre jutni, mint annak — egyébként indokolatlan „aggodalmat” tápláló — mérlegelésében, vajon az egyes szocialista országokban megindult mélyre ható reformfolyamatok milyen hatással lesznek majd a szövetségi rendszerre, s főleg a régi szociaiiz- musmodellben gondolkodó tagállamok belső viszonyaira. Tagadhatatalan, hogy e két póluson álló partnerek (az NDK, Csehszlovákia, Románia — illetve Magyarország, a Szovjetunió és Lengyelország) között vannak nézeteltérések. így felesleges lenne a régi beidegződések rabjaként a teljes egység látszatát kelteni. A vitákban azonban az a közösen elfogadott kiindulási pont az irányadó, amit a testület közleménye így fogalmaz meg: ...„nem létezik semmiféle egyetemes érvényű szocializmusmodell, senki nem rendelkezik az igazság monopóliumával”. A másik dokumentum, az egvüttes nyilatkozat pedig értésre adja, hogy „minden nép maga határozza meg országának sorsát, választja meg társadalmi.'politikai és gazdasági rendszerét”, ennélfogva az allarni-társadal- mi berendezkedés kérdésében „nem létezik egyfajta szabvány, s egyetlen ország sem írhatja elő az események menetét más államokon belül, nem támaszthat igényt a bíró és a döntnök szerepére”. Ez az elvi állásfoglalás hallatlanul fontos annak kizárásában, hogy bármelyik tagállam megsértse a másik szuverenitását, beavatkozzék belügyei- be, vagy bármi módon erőszakot alkalmazzon. Mindennek deklarálása és gyakorlati érvényesítése tulajdonképpen a Brezsnyev- doktrina végleges elvetését, egy merőben új alapokra építkező kapcsolatrendszer kialakulásának kezdetét jelzi a szocialista országok egymáshoz fűződő eg3renjogú viszonyában. Az ebből leszűrhető következtetés logikája szerint a közösség országainak az európai katonai enyhülésért, a radikális leszerelésért vívott harca akkor lesz eredményesebb, ha minél gondosabban, körültekintőbben koordinálják cselekvésüket, ha egy irányban összpontosítják erőfeszítéseiket. Márpedig most a fő irány, a kulcskérdés az európai hagyományos erők és fegyverzetek kölcsönös, kiegyensúlyozott csökkentése, s ennek ütemétől függően a harcászati atomharceszközök „ritkítása”, majd felszámolása. A Szovjetunió — jószándéka jeléül — legutóbb készségét nyilvánította arra. hogy szövetségesei területéről még az idén további 500 nukleáris töltetet von ki, s hajlandó 1991-ig valamennyi, ilyen típusú fegyverének eltávolítására, amennyiben erre az Egyesült Államok, a NATO is hasonlóképpen válaszolna. A szocialista országok érdeklődéssel várják a májusi NATO-csúcson előterjesztett négypontos amerikai leszerelési terv részletezését, konkrét kifejtését a bécsi fórumon (erre előreláthatóan a szeptemberi újabb fordulóban kerül sor). A két „csúcs” — úgy tűnik — az álláspontok közeledésével megteremtette a kedvező kibontakozási alapot ahhoz, hogy Európában felgyorsuljon a biztonságosabb holnapot ígérő tárgyalási gépezetek munkája. Serfőző László
