Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

O 1989. július 10., hétfő Kettős veszteség a gyógyfürdőben Könyvet — részletre A Népújság június 22-i számában a megye jelentő­sebb településeinek könyv­kereskedői az idei könyvhét mérlegéről lehangolóan nyi­latkoztak. Az okok fejtegeté­sekor kiderült: drágák a könyvek. Az „akció" kapcsán — mijnt törzsvásárló — halkan és tisztelettel kérdezem az illetékesektől: miért szüntet­ték meg a részletfizetéses könyvvásárlás lehetőségét? Gondoltak-e arra, hogy egy tollvonással a könyvszerető nyugdíjasok jelentős hánya­dát megfosztották az olvasás örömétől ? Kérem az illetékeseket, ve­gyék fontolóra ezt! Gergely Sándor nyugdíjas, Békéscsaba, ör u. 3. A 1. „Gáz” a gázzal Csaknem 100 000 forintot fizettem ki a múlt évben külső és belső gázszerelésre, ebből több mint 80 000 forin­tot az orosházi Unior szö­vetkezetnek, de a mai napig nem tudok fűteni, mivel műszakilag nem adták át a Dégáznak. Az elnök három ízben tett ígéretet, hogy fe- gyelmileg vonja felelősségre a munkatársait, és szemé­lyesen intézkedik, ez nem történt meg. Mind a ketten nyugdíja­sok vagyunk. Több évi ifieg- takarílásunkat adtuk ki fi szövetkezetnek, de több hó­napja csak hitegetnek. Ké­rem, segítsenek! Német Pál Szarvas Június 30-án égj' nyugdí­jascsoporttal érkeztünk Gyulára, a Park Szállóba, gyakorlatilag gyógyító kúrá­ra. Ëzt a fürdő egyértelmű­en tudja biztosítani, így ter­mészetesen minden napot igyekeztünk kihasználni gyógyulásunk reményében. Július 1-jén, szombaton már a fürdőben voltunk. A feszített hideg vizű meden­ce melletti füves részen tar­tózkodtunk mindennap. Na­pozás közben feleségem fü­léből kikapcsolódott az egyik fülbevalója, ami családi ereklye, értéke minimális. Kerestük, de nem találtuk meg. Másnap, július 2-án ugyanott napoztunk, amikor Csak nemrégiben alakult meg Gyula magyarvárosi ré­szén a Rákóczi Klub, ám az összefogás ereje máris meg­mutatkozik. A vezető. Hajnal ■ Károly né aktív szervező, irá­nyítókészséggel rendelkezik. Hangulatos, sikeres rendez­vényeket tartanak. Például június 30-án apák napját rendeztek. A helyiség zsúfo­lásig megtelt. Részt vett az ünnepségen Varga János, a nyugdíjasok egyesületének titkára, s jelen voltak a vá­ros többi klubjának és a pat­ronáló szerveknek a képvi­selői, akik a „Santa Maria-’ hajó modelljét ajándékozták a tagságnak, valamint virág­gal kedveskedtek. A meghitt, családias han­is mellénk telepedett egy nagymama három fiatal lánnyal. Az egyik kislány­nak gyönyörű, szinte derékig érő szőke haja volt, erről vélhetőleg a család is ráis­mer önmagára. Távozásuk­kor a felettük lévő faágon száradt feleségem erősen használt, szintén értéktelen fürdőruhája, melyet távozá­sukkor — valószínűleg téve­désből — elvittek. Kérem a fülbevaló megta­lálóját és az utóbb említett családot, hogy az elvesztett családi ereklyét és a fürdő­ruhát juttassák el részünk- re- Bakos Oszkár, Budapest, Kalamár u. 92. 1213 gulatú ünnepségen a Mágo- csi utcai óvodások és a 2. sz. iskola tanulói versekkel, ze­nével, dallal szereztek örö­met az édesapáknak. A klub vezetősége nagyon finom vacsorát szolgált fel, és szerény ajándékcsomagot adtak át az édesapáknak. A jó hangulathoz hozzájárult Mészár Imre bácsi, aki he­gedűjén szép magyar nótá­kat játszott. A sarkadi páva­kor tagjai vidáman énekel­tek, Földvári Gyula bácsi pedig saját verseit szavalta el. A szórakoztató zenés mű­sor után tombolasorsolás is volt, s mindenki jól érezte magát. Szeredi Etelka, Gyula Jól sikerült apák napja Úttörőnek lenni jó... Úttörőcsapatunknak az idén is színes programja volt. Különféle vetélkedők­kel. túrákkal, sportverse­nyekkel fűszereztük életün­ket. Például a csapatszintű kulturális vetélkedő minden­kinek nagyon tetszett, akár­csak a 6. osztály által szer­vezett gyalogtúra. A sport- versenyeken általában a ké­zilabda és a foci volt a „me­nő", de gyermeknapkor „be­jöttek" a zsákbanfutás, kö­télhúzás, s az ehhez hasonló ügyességi játékok is. A nap fénypontja mégis a tanár— diák kézilabda-mérkőzés volt. A hulladékgyűjtés ugyan nagyon kifárasztott bennün­ket, mivel rengeteget bajlód­tunk a nehéz vasakkal, de megérte ! Csapatkasszánk mintegy 20 ezer forinttal lett gazdagabb. A termelőszövet­kezettől ez évben is meg­kaptuk a földterületet, tehát számíthatunk rá, hogy ka­pálni is kell mennünk. Mindezek után megérde­melten élvezzük majd a ki­kapcsolódást a csapattábor­ban, a Balaton mellett, Káp- talanfüreden. Néhánvan — az úttörőcsapatban végzett jó munkánkért — jutalomtá­borozásban részesültünk, s így nem is egyszer nyaral­hatunk majd a szüléink nél­kül. Nagy Irén és Bertalan Ju­lianna 8. osztályos pajtások az NSZK-ban nyaralhatnak, én az NDK-ba utazok, Dirta Gyula és Erdéli Enikő Sza- nazugban táboroznak, Nagy Katalin, Varga Zsolt és Var­ga Csaba pedig Gyula-Vá­roserdőn tölt el tíz napot. Ezek után jogosan mondhat­juk, ami a címben áll: úttö­rőnek lenni valóban nagyon szép és jó dolog. Somi Péter 7. o. tanuló, Biharugra, 4620. sz. II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat Gülbaba-babák Egy szarvasi fiatalember hozta be szerkesztőségünkbe ezeket a különös formájú krumpli­kat, amelyeket a pincéjében ta'ált Fotó: Fazekas Ferenc 9 Támogatáskérés rokkantaknak Felhívással fordulunk a megye lakosságához, vállalataihoz, szövetkezeteihez, magánvállal­kozó kisiparosaihoz és a dolgozó kollektívákhoz. A szeptem bor 2.7-án tartandó rokkantak napja megrendezéséhez kérjük anyagi támogatásukat. A befolyó adományt a nap meg­szervezésére, valamint a rokkantak megsegítésére kívánjuk felhasználni. Bízunk ember­társaink segítő támogatásában. Számlaszám: OTP Békés Megyei Igazgatósága 3342-269 Hallássérültek Megyei Szövetsége Értelmi Fogyatékosok Szövetsége Békés Megyei Szervezete Vakok és Csökkentlátók Békés Megyei Szövetsége Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Szövetsége Sütemény nikotinnal ■ Gyulán, az úgynevezett Bisztró vendéglátó helyiség­ben mindenkor kapható nagy választékban sütemény és más élelmiszer. Nem várt vendégeim érkeztek az egyik vasárnapon, így elrohantam az említett helyre süteményt vásárolni. Amikor beléptem a helyiségbe, az áthatolha­tatlan füsttől alig találtam a süteményes pultot. Csak fo­gyasztáskor jöttünk rá : a süteményeknek olyan az ízük. a szaguk, mintha fo­lyékony nikotinnal lettek volna leöntve. Ahol engedé­lyezik a dohányzást, ne áru­sítsanak olyan élelmiszert, ami nincs csomagolva! R. I. Gyula (Név és cím a szerkesztőségben) U. Visszhang A július 3-i számban meg­jelent. „Ki mosolyogtak az állatkórházban’’ című cikkel kapcsolatban néhány gon­dolatomat vetem papírra: Nem értek egyet az olva­sót erősen általánosításra ösztönző, a panaszos részéi ről eleve általánosító leve­lek újságban való közlésé­vel. Különösen akkor kifo­gásolható ez. ha igen kis létszámú intézmény dolgo­zóival kapcsolatos az elma­rasztaló írás. Ilyen esetek­ben ugyanis a vétlenek is erkölcsi kárt szenvednek, megbélyegeztetnek. Nem ismerem az ominó­zus esetet, de úgy hiszem, ha az állatorvos „lelketlen viselkedése” — mosolygott, miközben gyógykezelte az állatot (talán szakszerűen és eredményesen?!) —, annyi­ra megütköztette a cica tu­lajdonosát. hogy tollat ra­gadott. mély felháborodásá­ban az orvos nevét is meg­kérdezhette volna. Félő, hogy akkor még nem is tűnt olyan arcátlan dolog­nak a mosoly, talán nem is az állatorvos mosolygott. Elképzelhető, hogy csak az „Egy cicus halálára” című cikk elolvasása után vált gú­nyossá az a bizonyos állati- kórházi mosoly. Nem foko­zom tovább, hozzáértés híján nem bocsátkozom pszichiát­riai elemzésekbe. Miért találgatok, feltétele­zek dolgokat? Mert az ilyen olvasói levél kapcsán is csak találgatni lehet a szi­tuációt és személyeket ille­tően, a közvélemény előtt rossz fényt vetve az arra érdemtelenekre is. Dr. Botyánszki András rriagán-állatkórházi állatorvos, Békéscsaba Kisdiákok a várkastélyban Nemrég majdnem százan utaztunk a tótkomlósi Jan­kó János Általános Iskolá­ból a Zala megyei Eger­várra. Szállásunk egy XVI. századi várkastély volt, ahol az egyik torony a legenda szerint akasztószobaként funkcionált, s ez csak fo­kozta az épület titokzatos­ságát. A több évszázados fa­lak teljes belső kényelmet, komfortot rejtettek. Bár esős időt fogtunk ki. nem üldögéltünk kényelme­Sokat nevettünk... A tanév elején meghirdették megyénkben a „Füstmentes is­kola — nem dohányzó osztály’* pályázatot, amelyre osztályfőnö­künk javaslatára beneveztünk. Rendszeresen kaptuk a felada­tokat, amelyeket sikeresen megoldottunk. így jutottunk el a május 20-án megrendezett döntőig, ahol első helyezést ér­tünk el. Jutalmunk egyhetes életmódtábor volt. Bükkszentkereszten, az egész­ségügyi szakközépiskola tábo­rában jó sok élmény várt. Egyik nap Lillafüredre indul­tunk, s csatlakozott hozzánk kí­sérőnk, Mrs. Benji, a német­juhász kutya. Hegyről hegyre másztunk, s mivel jó mateko- sok vagyunk, tudjuk, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes. Ezért nem a turista- útón mentünk, hanem zsupsz le a lejtőn. Más alkalommal az aggteleki cseppkőbarlangot néz­tük meg. Szerencsére barna­medvével és denevérrel nem találkoztunk. Egyik este minden szoba kis műsort adott: sokat nevettünk az afrikai avantgarde énekcso­porton, iskolai élménybeszámo­lón, s a „Nagy Büdös Sztyepp” című színmű előadásán. Voltunk Szilvásváradon, Mis­kolcon, Egerben. A programból nem hiányzott a helyismereti vetélkedő; no, és a fürdés sem. Köszönjük a Békés Megyei Kö­jál egészségnevelési osztályá­nak, hogy ilyen tartalmas ki­rándulást szervezett, valamint az egészségügyi szakközépisko­lának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta táborát. Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola 1 B osztálya, Békéscsaba sen szobáinkban kilenc na­pon át. Autóbusszal 1300 ki­lométert utaztunk, de 16 kilométeres gyalogtúrát is legyűrt ü n k m i ndanny ián. Megcsodáltuk Zala és Vas megve számos nevezetessé­gét: Ják híres műemlék templomát, a kőszegi Juri- sics várat. Végigsétáltunk Szombathely sétálóutcáján, megnéztük a Romkert ró­mai kori köveit. A lift fel­vitt a tévétoronyba Zala­egerszegen, onnan gyönyör­ködtünk a város panorámá­jában. Élveztük Zalakaros gyógyvizét is. Több érdekes falumúzeumot néztünk meg, s az őrségi tájakat nem fe­lejtjük el sokáig, ahogy a göcseji fazekasműhelyeket és az idős mestereket sem. A Balatont is fölkerestük Keszthelynél, s kirándul­tunk Hévízre. Magyarország szép tájait és rengeteg ba­rátságos embert ismertünk meg. Köszönet mindazok­nak. akik hozzájárultak eh­hez a szép úthoz. Lachata Pálné tanár Egy állampolgár monológja — Ha most nem rúgnak ki a munkahelyemről, akkor másfél hónap múlva felvehetem a 25 évi munkám alap­ján járó jubileumi jutalmat. Mármint, ha tényleg nem kerülök az utcára, mégpedig a következők miatt: Az asszony elhagyott, s ráadásul fedél nélkül is ma­radtam, s mindezek meglehetősen kiborítottak, úgyhogy ittam is, amit természetesen nem kellett volna tennem. De hát kit mivel ver a sors, s ki mennyire erős a meg­próbáltatások elviselésében. Persze, hibát követtem el, s bizonyos következménye­ket vállalnom kell. Nem is csak ez az én bajom, ha­nem az egyenlő elbírálás hiánya. Mert vannak vétke­sek, sőt bűnösök, szükebb-tágabb környezetünkben, akik nálamnál sokkal, nagyon sokkal súlyosabb dolgokért fe­lelősek, s mégis megússzák. Máig sem tudom — még a magyar glasznoszty közepette sem, —, hogy mely szemé­lyek és milyen mértékben követték el azokat a hibákat, amelyek szomorú következménye az ország jelenlegi helyzete, s ezen belül is Békés megye és Békéscsaba város elmaradottsága. E hibákhoz képest az enyém igazán nem számottevő . .. De hát úgy tűnik, még mindig nagyon távol vagyunk attól, hogy azonos mércével mérettessünk meg. Hiszen itt van a békéscsabai bundaügy egyik ominózus szerep­lője, akinek vagyonát zárolták ugyan, s aki ellen bün­tető eljárás folyik, ám aki a megyeszékhely legfőbb ál­lamhatalmi és államigazgatási testületéinek ülésein a mai napig is elnököl. Nem, ő tudtommal nem italozott szerencsétlen csalá­di és lakásgondja miatt, ő „csak” jelentős anyagi és er­kölcsi károkat okozott. A város első embere ma is az. Nem kíván lemondani. Nem is tudom, honnan veszem a bátorságot ahhoz, hogy egyszerű állampolgárként ösz- szehasonlítsam magam vele, s hibáimat és következmé­nyeit az övével. Félreértés ne essék, nem mentséget keresek, hanem igazságot. Ezúttal is jelzem munkahelyi vezetőmnek, hogy én sem kívánok lemondani, akárcsak a szóban for­gó dr. Gally Mihály. S van még egy kérdésem: Ha már tanácselnökünk fizetésemelését a város vezető testületé a minap megszavazta minden említett körülménytől füg­getlenül, akkor miért estem én el a munkahelyemen ugyanettől? Hiszen 25 éves munkaviszonnyal így szinte csak ugyanannyit keresek, mint egy pályakezdő, akinek munkáját megint csak nem lehet összehasonlítani az enyémmel, mivel korábban — például — kiemelkedő teljesítményemért én kaptam a legtöbb prémiumot szű- kebb kollektívámban. Magánügyem monológja társadalmilag hasznosítható, tanulságos. Lejegyezte: Vitaszek Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents