Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-06 / 157. szám

1989. július 6., csütörtök

o

Egy hónap hangulata a szakszervezeti információ tükrében — június

Rendszer

Belpolitika

A szakszervezetek érdek- védelmi, érdekképviseleti tevékenységét, az életszínvonal alakulását, a megélhetési lehetőségek romlását igen kritikusan fogalmazzák meg a dolgozók.

— A dolgozók bíznak abban, hogy a szakszervezet a munkavállalók érdekeit a jövőben még hatékonyabban fogja képviselni. Különösen szükségét érzi a romló élet- színvonal és a növekvő árszínvonal miatt.

— Semmilyen vállalati erőfeszítés nem tud lépést tartani a kormány áremelési intézkedéseivel. Nagyobb mozgást várnak el a felsőbb szinteken a személyi változás tekintetében. (Körös Volán)

— Az összdolgozókat érintő kérdések kedvező eldöntését eltérítik a helyi gazdasági lehetőségek és célok. Ugyanakkor a tagság részéről egyre gyakrabban fogalmazódnak meg a megélhetési gondok. Nem fogadják el azt a tényt, hogy a főmunkaidőből származó jövedelem egyre nagyobb rétegek esetében a munkaerő újratermelését sem biztosítja. A szakszervezetektől nem ígéreteket, hanem határozott fellépést várnak.

— Pozitívan értékelik a SZOT állásfoglalását az adórendszer korszerűsítésének koncepciójáról. (Medosz MB)

— Egyetértünk a Népszava „Szociálpolitika ma” című sorozatával. A megfogalmazott alternatív lehetőségek valóban a most legnehezebb helyzetben levő családokat segíteni (pl.: a gyes, gyed kiterjesztése, a gyermekek számától függően), ösztönözné az utódvállalást a fiatalok körében, a gyermekek harmonikus családi körben felnövekedését. Valóban igaz, hogy a gyermek- nevelésből adódó „hátrány" a nők aktív korát végigkíséri. Támogatjuk azt az elképzelést, hogy a gyermeknevelés munkakénti elismerése önmagában minimális nyugdíjra jogosíthatna. (Orosházi Üveggyár)

— Nagy Imre és mártírtársainak temetését vegyes érzelmekkel figyelték a dolgozók. Voltak, akik túlzásnak tartották a szertartás nagyságát. Az ott elhangzott gyászbeszédek, az újságokban megjelent cikkek, a rádióban elhangzott riportok sokszínűek voltak, és éppen ezért zavaróan hatottak. Nagyon nehéz tisztán látni. Úgy véljük, sok idő kell ahhoz, hogy gyermekeinknek a valós, igaz történelmet tudjuk tanítani. (Orosházi Üveggyár)

A központi, kormányszintű intézkedések, elhatározá-- sok, tervezetek ellenérzéseiket váltottak ki.

— Egyáltalán nem értünk egyet azzal, hogy a szovjet külkereskedelmi passzívum csökkentése fejében építenék fel Budapesten a Dél-Buda —Rákospalota metróvonalat. Elhisszük, hogy a fővárosiaknak a metróvonal nagyon hiányzik, de próbáljunk már végre igazságosabb elosztást alkalmazni a főváros és a vidék között. Van fogalmuk a budapestieknek, hogy a kisebb városokban, • falvakban milyen problémák jelentkeznek a közlekedésben? A szovjetek nem Budapestnek tartoznak, hanem Magyarországnak. (Orosházi Üveggyár)

— Hasonló visszhangja van vidéken a Fővárosi Tanács döntésének, amely szerint ingyen adják a füzet- és tanszercsomagokat a kisiskolásoknak. Igaz, gondolkozhatnának a megyei tanácsok is. Korábban lehetett volna ösztönözni őket hasonló döntésre. (Orosházi Üveggyár)

— A 70 évesek ingyenes utazása a vállalatunk dolgozóinak életszínvonalát is érinti. Miprt a közlekedésben dolgozókat sújtják ezzel az intézkedéssel, hiszen a benzin áremelésének kigazdálkodása is nagy terhet jelent vállalatunknak. (Körös Volán)

— A dolgozók körében kezd elhatalmasodni a bizonytalanság, nyugtalanság a jelenlegi belpolitikai helyzet alakulása miatt. Továbbra is első helyen szerepelnek a nehezedő életkörülmények, megélhetési gondok fokozódása. Több olyan vélemény hangzik el, hogy a kormány nem tud megbirkózni a kialakult gazdasági helyzettel. Egyes vélemények alapján a válság mindennapi veszélye túlélési reflexet vált ki a kormány részéről, amely okozója a kapkodásnak, az elvtelen kompromisszumoknak és engedményeknek, úgy a politikában, mint a gazdaságban. (Medosz MB)

Külpolitika

— Szinte minden információs jelentésben első helyen szerepelnek a kínai események. Rendkívül nagy megdöbbenéssel fogadták a pekingi véres tragédiát. Elítélik azokat a vezetőket, akik a szörnyű gyilkolásra parancsot adtak. Felháborítónak tartják, hogy fegyvertelen tömegekre felszólítás nélkül lőttek, és kíméletlenül gyilkoltak. Keresik a választ, hogy vajon mi okozhatta ezt a rendkívüli helyzetet, miért vált szükségessé a több ezer emberáldozatot követelő brutális katonai akció. Félő, hogy ez további áldozatokat követel, és fékezi a reformfolyamat további kibontakozását. (Medosz MB, Körös Volán)

— Változatlanul a figyelem középpontjában van Románia kül- és belpolitikai helyzete. Többen félnek attól, hogy a belpolitikai hely-- zetük kiéleződése a szomszédos állam területén fegyveres akcióhoz, terrorcselekményekhez vezet. Nagy megdöbbenést váltott ki a Marosban talált; vízbe fulladt kisgyermek esete. Többen már a Gestapóval azonosítják a román határőrséget, illetve rendőrséget. (Medosz MB)

— A dolgozók észrevételezték, hogy az áttelepültek nagyobb összegű segélyt kapnak, sokuk lakáshoz is jut. Kérdezik: a magyar állampolgárokra miért nincs ilyen tekintetben jobban odafigyelve? (Körös Volán)

Javaslat

intézkedésre

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság figyelmébe ajánljuk a Gyulai Húskombinát jelzését:

A nyugdíjba vonuló dolgozóknál komoly anyagi gondot jelent a nyugdíjba vonulás' és az első nyugdíj összegének kifizetése közötti időszak. Sok esetben két- hávom hónapot is kell várniuk, hogy a megállapított nyugdíjat megkapják.

Többen felvetik, hogy állapítsanak meg egy összeget — mely lehetne esetleg a minimális nyugdíj összege — arra az időre, ameddig a nyugdíj nem folyósítható. A folyósított összeg és a tényleges nyugdíj közti forintkülönbséget az első nyugdíj elszámolásakor lehetne korrigálni, amennyiben az szükséges.

Az Orosházi Üveggyár szakszervezeti bizottsága jelzi:

örülnek a dolgozóink az évente egyszer igénybe vehető szakszervezeti félárúnak. Sokan ezt a kedvezményt a nyári üdülésre utazáskor veszik igénybe, amikor együtt utazik a család. Ha a férj nem szakszervezeti tag valami okból kifolyólag (például munkahelyén nincs alapszervezet), miért nem utazhat a feleség jogán? Mert ellenkező esetben a férj szakszervezeti tagsága jogán viheti a feleségét. Miért ez a megkötése a MÁV-nak?

Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak

Őszinte, emberi kapcsolat vezető és dolgozó között

Ez a rendszer hibás! Ó, dehogy én mondom ezen eretnek megállapítást, csupán idézem a szovjet népi küldöttek kongresszusán elhangzott kijelentést. Reformközgazdászok részletezték, hogy hibás a gazdasági, pénzügyi és bankrendszer, a bel- jés külpolitika, elhibázott a kultúra irányítása, a nemzetiségi kapcsolatok, szóval az egész mindenség. Jóleső érzéssel üdvözlöm az új hangot? s a légkört, amelyben kimondhatják egyáltalán, hogy baj van. Hiszen a gyógyulás felé vezető úton immár nem elég a betegség felismerése, de nyilvánosan meg is kell nevezni a kórokozót, hogy elindulhassunk valami értelmesnek ígérkező irányba.

Megsüthetnék a tudományukat a professzorok, ha csak most ismerték volna fel a bajokat. Üreg barátnőm, Annus néni már jóval korábban megmondhatta volna nekik. Elolvasott mindenféle könyvet ez a töpörödött asz- szonyka, így a veje ideológiai jegyzeteit is gondosan tanulmányozta. Nem volt buta ez a Marx — állapította meg Annus tánti —, éppen csak azt’nem vett észre, hogy emberek élnek a földön. Lehet, hogy a dolgok lényegére érzett rá a nénike? Hiszen aligha véletlen, hogy két élesen elkülönülő részre szakadt a világ. Senkinek se kell bizonygatni, hogyan élünk mi, és hogy azok az ezerszer elátkozott kapitalisták. Miért van, hogy ahová a keleti rendszer beteszi a lábát, rövidesen nélkülözés, félelem, hatalmi diktatúra lesz az úr? Hol a hiba?

Mindenki a saját szakmájából veszi a hasonlatokat. Orvos barátom elmélete szerint egyszer az egész „tábort” meghívták egy nagy vacsorára, ahol a'tojás szalmonellás volt. Ettünk belőle, és ki előbb, ki később, de valameny- nyien hasmenést kapunk. Szellemes gondolat, ám arra nem keres választ, hol az a tyúk, amely fertőzött tojásokat pottyint. Közgazdász „szakértőm” más oldalról látja a dolgokat. Szerinte Marx helyesen vizsgálta a társadalmi fejlődés lehetőségeit, azt, hogy a legfejlettebb kapitalizmusból bontakozik majd ki a legemberibb forma, a szocializmus. Szép eszme, amelyet a feudális Oroszországban gyorsan alkalmazni kezdtek, persze, hogy erőszakkal. Olyan ez, mintha egy négyéves gyereknek azt mondanák, viselkedjék felnőtt módra. Nem megy! így aztán a magasztos eszmék jegyében rendszerré vált az erőszak, a személyi diktatúra, amely nem sajnált százezreket, milliókat feláldozni, csak hogy fenntarthassa a rémület uralmát. Keményebb vagy szelídebb formában a diktatúra lett a rendszerek lényege minden társadalomban, amely ehhez a hatalmi csoporthoz tartozott, s amely fennen hirdette a szocializmus megkoptatott jelszavait. Hangzatos beszédekben, hagymázas tervekben már a kommunizmus felé kacsintgattak. És a valóság? Jobb lenne nem is beszélni róla. Mégis kell, hogy mondjuk, kiáltsuk: baj van! Változások nélkül megfulladunk, elpusztulunk.

Néhány éve Leningrádban jártam, s -az Auróra cirkáló fedélzetén megbizonyosodtam, hogy csak onnan jöhet jeladás a változásokra. Ügy tűnik, megérkezett végre az engedély, amelynek lényege, hogy nem kell engedélyt kérni. És most itt vagyunk, negyven év keserű tapasztalataival, és valamiféle eredményeivel is. Sóhajtozunk, hogy nem voltunk szabadok, önállóak, évszázadok óta. Nemzedékek nőttek fel, nem rosszabbak, nem is butábbak, mint bárhol a világon, de itt az ivódott a sejtjeinkbe, hogy hallgatni kell a nyilvánvaló hibákról, elég ha csak mondogatjuk: jólét van, szabadság, internacionalizmus, az életszínvonal szakadatlan növekedése zajlik. Most saját magunknak kell kiigazítani a hibás szerkezetet, úgy, hogy közben segítségért fohászkodunk azokhoz is, akiket eddig ellenségnek hirdettünk, és főként egy-cgy imádságot mormolhatunk, hogy hajdani gazdánk portáján is úr maradjon a józan ész, a tisztesség. S ha minden kedvezően alakul, még mindig itt vannak a szomszédok, a testvéri tábor tagjai, akiknek példát kell mutatnunk jószándékból, megértésből.

Békéscsabán, Derkovits utcai szépen berendezett otthonában kerestük fel Valastyán Mihálynét, az Unicon Ruházati Vállalat nyugdíjasát. Néhány hónapja súlyos műtéten esett át, „szobafogságában” különösen örül |a látogatónak, és szívesen mesél életéről.

— Szarvason születtem, hatgyermekes szegényparaszti családban. Már iskolás koromban nyaranta pesztonka voltam Csipái rövidáru-díszműkereskedő családjánál. Később tanulóként szerződtettek, majd segédként alkalmaztak.

— Hogyan lett varrónő?

— Amikor 1950-ben megnyílt a Békéscsabai Ruhagyár, több szarvasi szabót, varrónőt felvettek. Hívtak, én pedig jöttem. Nagyon nehéz volt bejutni. Azt mondtam: bemeszelem az eget, ha felvesznek. Több hetes várakozás után sikerült. A betanítás idején szabad időben sokat segítettek szarvasi barátaim. Én mindent vállaltam, csakhogy jól elsajátítsam a szakmát. Talán azért is iparkodtam annyira, hogy csak minőségileg kifogástalan munkát adjak ki a kezemből, mert féltem, hogy elveszítem az állásomat. A három műszakot megszokni nehéz volt. Hajnalban vizesruhát raktam a tarkómra, hogy el ne aludjak. Emlékszem, egyik reggel bejön a meós. „Jucikám, gyönyörű ez a munka, mégsem vehetem át.” Meghűlt bennem a vér. Kiderült; a tiszti zubbonyok zsebeinek mind a négy oldalát levarrtam. Másnap délelőtt 25 zubbonyról kellett lebontanom átlaj három zsebet. Ezért persze nem fizettek, mert az én hibám volt. Attól kezdve éber voltam hajnalban is.

— Akkoriban nagy volt a mozgalmi élet is a gyárban. Én ifjúsági és szakszervezeti területen aktivizáltam magam. Nem néztük, hány óra, hétköznapot, vagy ünnepet mutat-e a naptár: hittel, reménységgel, lelkesedéssel és fáradhatatlanul dolgoztunk. Jegyeztük és jegyeztettük a békekölcsönt, agitáltunk, segítettünk a földeken betakarítás idején, és még sorolhatnám. Meggyőződésünk volt, hogy helyes, amit csinálunk, jobb jövőt teremtünk az embereknek.

— Tisztségviselőként csaknem három évtizeden át dolgozott. Tapasztalatairól hallhatnánk valamit?

— Természetesen. Az volt az elvem: a dolgozó és a vezető között emberi, őszinte legyen a kapcsolat, kölcsönös- a bizalom. A tömegek megkérdezése nélkül ne döntsünk semmi fontos dologban, érdekeiket is csak így tudjuk képviselni. Varga József régi munkásmozgalmi ember, a textiles szak- szervezet akkori főtitkára volt a példaképem. Arra tanított műnket, hogy diktatúrával nem megyünk semmire. A parancsolgatás helyett a meggyőzés módszerét válasszuk. Akkoriban is gyakran előfordult, hogy vasárnapi munkára a sürgős szállítás miatt be kellett jönni az asszonyoknak. Egyszer fordult elő, hogy a szalagvezetők szombaton elkiáltották magukat: „asszonyok, az igazgató utasítására holnap is jövünk ...”

— Az igazgatóval tisztáztuk, hogy először velem közli, miért fontos bejönni, mit jelent ez a gyárnak és a dolgozónak. Én megbeszéltem a bizalmiakkal, ők pedig a dolgozókkal. Rugalmasak voltunk abban is, ha valakinek családi problémája van, nem kötelező bejönni, ezért nem részesül hátrányban. A bizalmiak szerepe nagyon fontos volt, és ma is az. A kölcsönös tájékoztatásnak fontos láncszemei. Arra törekedtünk, hogy á dolgozók ismerjék jogaikat, de a kötelességeiket is, irreális dolgokat ne kérjenek, ami jogos, azt követeljék. Ügy éreztem mindig, hogy hallgatnak rám az emberek, hiszen én magam is fizikai munkásként kezdtem, ismertem a három műszakkal járó gondokat, az asszonyok családi életében az örömöket, a problémákat. Ahol lehetett, segítettünk. Minden fontos témában a testület döntött, és az aktivisták adták tovább a tájékoztatást.

— Mire a legbüszkébb?

— Arra, hogy sok jó javaslat megvalósult abban az időben, amikor szb-titkár voltam. Félreértés ne essék, nem az én érdemem egyedül, kollektív munka volt. Abban az időben szerveztük meg például az üzemi bölcsődét — akkor nagyon fontos volt —,' az üzemi étkeztetést, az üzemorvosi ellátást. A központ segítségével, a dolgozók rengeteg társadalmi munkájával felépült Szanazugban a Ruhagyár üdülője. Gyönyörű környezetben, erdő szélén, vízparton szórakozhatnak, pihenhetnek dolgozóink. Hiszen üdülésre nem kaphat mindenki beutalót.

— Hogyan értékeli a mai helyzetet?

— Sok újságot olvasok, hallgatom a rádiót, nézem a tv-t. Érdekel és nagyon fáj, ami ebben az országban történik? Amikor oly nagy buzgalommal dolgoztunk, nem gondoltuk, hogy unokáinknak egyszer bizonytalan lesz a jövőjük. Fáj, hogy egyre nagyobb réteget érint az elszegényedés. Nagy gond a gyermekek nevelése, de az is fáj, hogy sok a kisnyugdíjas. Azok az embereik, akik háború után felépítették az országot, éjt nappallá téve dolgoztak a családért, a társadalomért, azok most filléres gondokkal küzdenek. Sok szó esik a kibontakozásról, a megújulásról, de kevés a konkrét cselekedet. Én így látom.

Ary Róza

Cudar világ, annyi szent! De hiszen így jár, aki magyarnak születik mostanság. Rögös utat kell járnia, de ha elindul végre, talán nem kell elátkoznia az órát, amikor világra jött. Andódy Tibor

Nemrég furcsa, spagetti alakú fagylaltot kezdtek árulni a „Foci” cukrászdában Gyulán, ami épp oly kelendő, mint a gömb és kúp alakú társai Fotó: Béla Ottó