Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-04 / 155. szám

1989. július 4., kedd o Új munkahelyek a csorvási asszonyoknak Takarékoskodással! Elektromos teljesítmény Bős—Nagymaros nélkül Csorváson 6500 ember él. Az ingázók száma 1500. Az otthon maradók — főleg asz- szonyok — elhelyezkedési gondokkal küszködnek. De küszködnek a községi ta­nácsnál is. A foglalkoztatási feszültségek oldására meg­hosszabbították a felmondá­si időt, közhasznú munkákat hirdetnek, munkanélküli-se­gélyt biztosítanak. Persze, mindez kevés vi­gasz annak, aki napi nyolc órában, tisztességes fizeté­sért szeretne helyben, Csor­váson álláshoz jutni. Hatvan asszonynak nem is olyan ré­gen rendeződött a sorsa. A Szegedi Háziipari Szövetke­zet ugyanis először varrodai textilkonfekció-üzemet in­dított a községben, majd újabb munkahelyek terem­tésére vállalkozott. — Miért éppen Csorvá­son? — kérdeztük Tóth Lászlót, a szövetkezet elnö­két. — Az egyik ok, hogy a szövetkezetben létszámot akartunk bővíteni, s a má­sik, csorvási vagyok, gyak­ran hazalátogatok, és isme­rem a település foglalkozta­tási gondjait. A helyi veze­tőkkel egyeztettük elképze­léseinket, és rövid időn be­lül kaptunk egy épületrészt a főutcán. Mi is tettünk újabb lépéseket, megállapo­dást kötöttünk a Szegedi Fémtex Szövetkezettel, és vállaltuk 300-400 ezer zseb­lámpa összszerelését. Ezt a munkát november óta hét asszony végzi a csorvási ki­helyezett részlegünkben. Mivel ismét divat a szép, kézimunka-igényes szőnyeg, legyen az rongy vagy perzsa, kooperáltunk a békésszentandrásiakkal is. Ennek eredményeként a kö­zelmúltban üzembe helyez­tük Csorváson a két sző­nyegszövőműhelyt. A megyei tanács átképzési támogatás­sal segítette kezdeményezé­sünket. Az ügyes kezű asz- szonyok perzsát és torontáli szőnyegeket szőnek. Vannak bedolgozóink is — főleg nyugdíjasok és kismamák —, akik rongyvágást vállal­nak. Kevés pénz jár érte, de jövedelempótlásra azért jó! — További terveik? — Szeretnénk korszerűsí­teni a Rákóczi úti épületet, a szociális részekről feltétlenül gondoskodnunk kell. Üjabb munkahelyteremtő beruhá­zásokról is folynak tárgyalá­Az utóbbi hónapokban egyre több szakmai vitán kerül szóba: új erőművek építése helyett, inkább az energiagazdálkodással fog­lalkozzanak a hazai illetéke­sek! A bős—nagymarosi víz­lépcsőrendszer eredeti terv szerinti megépítése, üzemel­tetése esetén 447 megawatt teljesítmény illetné meg Ma­gyarországot. A számítások szerint szinte ennyi kapaci­tást teremthetne elő Ma­gyarország a takarékosabb energiagazdálkodással. Mennyire reálisak ezek a becslések? — kérdezte Wie­gand Győzőt, az Állami Energetikai és Energia-biz­tonságtechnikai Felügyelet igazgatóját az MTI munka­társa. — Megfelelő anyagi ösz­tönzéssel valóban 150-300 megawatt teljesítményt le­hetne megtakarítani. Már régóta javasoljuk, hogy a többletenergiát csak bizo­nyos összeg befizetésével kaphassák meg a vállalatok, szövetkezetek. Ezt a pénz olyan alapba fizetnék b.e. amelyből a megtakarításo­kat honorálnák. Azok a ter­melők. akik jobb szervezés­sel, takarékossággal csök­kentenék energiaigényüket, jelentős pénzhez juthatná­nak. — A nagyobb teljesítmény­re — mondotta Wiegand Győző — nem a nap egész szakában, egyenletesen el­osztva van szüksége az ener­giarendszernek, hanem bizo­nyost napszakokban, a csúcs­igényeknek kell megfelelni. Ellenőrzésekkel bizonyított, hogy az üzemi s a háztartási hőtárolós berendezések mint­egy fele éppen ilyenkor, a csúcsfogyasztási időszakban is használja az energiát. Ha a bojlerek, hőtárolós kály­hák és más berendezések csakis éjjel, vagy a csúcs­fogyasztási időn kívül mű­ködnének, számítások sze­rint 200-400 megawattnyi tel­jesítmény szabadulna fel napközben. Az éjszakai áram haszno­sítására alkalmazott hazai órák nagyrészt mechanikus szerkezetűek, gyakran meg­hibásodnak, s nappal is be­kapcsolnak. Az úgynevezett hangfrekvenciás körvezérlés­sel ugyanakkor központilag lehetne kikapcsolni, illetve visszakapcsolni az ilyen energiaellátást — nyilván kedvezőbb • tarifával —• igénylő fogyasztók berende­zéseit. Ez a rendszer részle­gesen már működik Buda­pesten, a főváros környé­kén, illetve Győrben. E kor­szerű megoldás országos be­vezetésével az erőműépíté­sekhez képest, minimális költséggel teremthetne elő az ország csúcsfogyasztás idejé­re több száz megawattnyi teljesítményt — hangsúlyoz­ta Wiegand Győző. Folyosói „egypercesek” az ország házából Laktanyában a törvényjavaslat Szó mi szó, ritka látvány egy kiskatona törvényjavas­lattal a kezében. Márpedig Orosházán, a határőrkerület és a műszaki alakulat hivatásos, illetve sorállományú katonái a közelmúltban egymás után lapozgatták a Honvédelmi Mi­nisztérium tételeit. Történt ugyanis, hogy Németh Ferenc, az ülésszakra ké­szülve, elküldte a dokumentumok egy-agy példányát az említett egységekhez és kérte őket: tanulmányozzák, érté­keljék a javaslatot, s véleményüket küldjék vissza, segítve ezzel képviselői munkáját. A katonák kitűnő segítőtársaknak bizonyultak. Sorra fo­rgalmazták meg észrevételeiket; többek közt azt, a fegyve­res és a polgári szolgálat mindenki számára egyenlő teher­viselés legyén. Részletesen indokolták, miért kötöttebb, ne­hezebb a fegyveres szolgálat; ott ugyanis a napi kiképzés után a laktanyában további feladatokat kell teljesíteni, s mindvégig a katonai rendszabályok az irányadók. A pol­gári szolgálat esetében viszont a napi teendők befejeződnek a munka végeztével, s csak a munkajogi szabályokat kell megtartani. Az sem elhanyagolható, hogy a javaslat szerint a fegyveres szolgálat leteltével még mindig várható a 18 hónapos tartalékos kötelezettség, míg -a polgárinál nincs ilyen kitétel, összegezve, mindkét egységben alapjaiban, egyetértettek a törvényjavaslattal. fl. e.) Színművészet vagy képviselőség? Nem véletlen, hogy mind gyakrabban felmerül a hi­vatásos képviselők gondola­ta: a képviselőség és a szak­ma napjainkban hovatovább teljesen ,',összeférhetetlenné” válik. — Tény, hogy 1985-ben — a választások idején — még körvonalaiban sem láttuk: néhány esztendő múlva ha­talmas történelemátalakító folyamat részesei leszünk. Ma már nem pusztán a tör­vények szentesítése a fel­adatunk, hanem egyre in­kább alkotó részeseivé vál­tunk az ország irányításá­nak — mondja beszélgeté­sünk elején Bánffy György színművész. *— Természete­sen ezzel az elfoglaltságunk is megnőtt, s hadd tegyem hozzá: a parlamenti munka lényegi része igazból nem is a plenáris ülésen történik, hanem az egymást sűrűn követő bizottsági üléseken. A felkészülés sem könnyű, hiszen esetenként több száz oldalas anyagot kell áttanul­mányoznunk. És itt jön a kérdés: vajon mikor? Csak a magam példájából kiin­dulva: reggel nyolctól éjjel tizenegyig a színművészei­nek és a zeneakadémiai ta­nári munkámnak élek. így nem tehetek mást: éjszaka előveszem a parlamenti do­kumentumokat és dolgozom tovább. — Egyértelmű, hogy ez a feszített tempó nem tartha­tó sokáig ... — Annál is inkább, mert a jövő parlamentjében a Az augusztus 20-i orosházi program egyeztetése. Horn Gyula külügyminiszter és Németh Ferenc jelenleginél is elfoglaltabbak lesznek a képviselők. Vá­lasztaniuk kell: vagy szí­nészként, orvosként, ügy­védként, tanárként, tsz-el- nökként, munkásként dol­goznak tovább, vagy — fel­hagyva a hivatással — fő­foglalkozású képviselők lesz­nek. — ön hogyan döntene? — Jelenleg életem legna­gyobb problémája előtt ál­lok ezzel a kérdéssel, s mi­nél erősebb a felelősségér­zetem, annál nehezebb hely­zetbe kerülök. Ám, azt tel­jes bizonyossággal mondha­tom: a hzínművészettel nem szakítok. zi e \ Berti, az ellenálló Már csak így hívják maguk között a képviselők dr. Südi Bertalant. De ez a becézés nem minden esetben a szeretet jele. Berti ugyanis már elég rég eljátszotta tekintélyét a honatyák többsége előtt. A kezdet a választás utáni idők elejére tehető, mert kezdettől nem csak akkor jelentkezett hozzászólásra, interpellációra, ha volt mondanivalója, ha­nem állandó szereplő lett, ha kellett, ha nem. A legvisszatetszőbb a Bős—Nagymaros vitájában tanúsí­tott magatartása volt. Akkor hívta először a párt vezetése a párttag képviselőket a KB székházába és azt mondták nekik: mindenki saját Ielkiismerete szerint szavaz. Egyet­len dolgot kértek csupán: ne értsenek egyet azzal, hogy népszavazás legyen, mert a beruházásról jószerint semmit nem tudó emberek nyakába nem lehet ilyen felelősséget rakni. Az pedig nem volna szerencsés, ha a hangulati ele­mek vezérelnék az országot egy döntés meghozatalában. Ment minden a maga útján, mígnem Berti szólásra je­lentkezett és követelte: rendeljenek el népszavazást. A képviselőket tulajdonképpen nem ez a javaslat vagy követelés hangolta Bács-Kiskun megyei képviselőtársuk el­len, hanem, hogy mindenki tudta róla: civil foglalkozása párttitkár. A párt kenyere tehát megenni jó, a párt kéré­sét — mégpedig lelkiismeretével nem is összeegyeztethe­tetlen kérését — teljesíteni már nem tetszik neki. Aztán sok minden nem tetszett azóta, de most ismét ala­posan meglepte a Tisztelt Házat. Arra többen fogadni mer­tek volna, hogy, ha minden előre javasolt téma napiren­den marad, akkor a közmegegyezés, a jobb felkészülés miatt némelyiket levenni javasolta volna, ám Berti — mivel a kormány nevében Pozsgay Imre javasolta a napirendek ritkítását — most a kormány és a Parlament jogainak csorbítását emlegette. Nincs tőle következetesebb Törvényfoltozgatás A péntekre már meglehe­tősen foghíjas Országgyűlé­sünkre — azért még határo­zatképesen — többek kö­zött az ‘ a nem kevésbé je­lentős feladat várt, mint az új földtörvény módosítása, annak is azon paragrafusai, melyek az állami tulajdonú belterületi ingatlanok elide­genítésével kapcsolatosak. Az alig egy hónapja meg­szavazott új törvény ugyanis nem teszi lehetővé ezek el­idegenítését. A törvény jú­lius 1-jén lépett volna ha­tályba. A felszabadulás utáni jog­történetünkben ritka eset, hogy egy törvény, még ha­tályba lépése előtt, módosí­„ellenálló” széles e hazában. (balogh) tásra szoruljon. Csupán em­lékeztetőül: honatyáinkat valamelyik tavaszi üléssza­kon éppen arra figyelmez­tette egy képviselő, hogy „ne legyünk mi az a parla­ment, amelyik a legtöbb tör­vényt módosítóként vonul be a történelembe”. Tanácsa — mint 'látszik — nem talált halló fülekre, mert, mint ki­derült, a törvény néhány pontja már a fogamzás pil­lanatában halálra ítéltetett. Vajon mikor érjük meg azt, hogy egy törvény — ha nem is időtlen időkig — de hosszabb ideig kiállja az idők próbáját, toldozgatás- foldozgatás nélkül? A zseblámpákat is Csorváson szerelik össze Készül a perzsaszőnyeg ‘A túlsó part — egyelőre még ködben

Next

/
Thumbnails
Contents