Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-04 / 155. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! BÉKÉS MEGYEI N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. JÜLIUS 4., KEDD Ára: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM Mai számunkbil: Arhivatali vélemény áremelések után (3. oldal) A gyűjtésről - nemzetiségi kutatókkal (4. oldal) Népitánc-tábor Mezőhegyesen (4. oldal) Folyosói „egypercesek” az ország házából (5. oldal) Megnyílt a Ladícs-ház Gyulán (6. oldal) Párt-szakszervezeti konzultáció Közös bázis: a dolgozó emberek képviselete A párt helyzete, szerepe a jelenlegi társadalomban jelentős mértékben megváltozott. A Békés megyei párt- bizottság vezetői kezdeményezték, hogy a fontos politi­kai, érdekképviseleti szervekkel az együttműködés lehe­tőségeiről tárgyaljanak. Tegnap, a szakszervezetek me­gyei bizottságai vezetőinek részvételével szerveztek kon­zultációt az SZMT-székházban Békéscsabán, ahol a me­gyei pártbizottság tárgyaló delegációja volt a vendég. Ugyancsak tegnap délután a Demisz, ma pedig a me­gyei HNF vezetőivel találkoznak a párt képviselői. Több oldalú tárgyalásokra is sor kerül az új politikai szervezetekkel a jövőben. Az MSZMP Békés Megyei Bizottságának tárgyaló dele­gációja, amelynek vezetője Forrai József, megyei titkár a következő alapelvek sze­rint tanácskozik a politikai szervek képviselőivel. A bé­kés, demokratikus politikai átmenet megyei sajátossá­gairól polemizálnak, amely­nek során a választási fel­adatokról tárgyalnak, kezde­ményezik, hogy az ország- gyűlési képviselőcsoport ve­zetője vegyen részt a tárgya­lásokon, a kerekasztal kép­viselői konzultáljanak a képviselőcsoporttal, kezde­ményezik a megyei tanács mellett megyei érdekegyez­tető fórum létrehozását. Ál­láspontjuk szerint néhány meghatározott kérdésben, (költségvetés, szociálpolitika, oktatásügy) a megyei tanács ülésére akkor kerüljön az előterjesztés, ha erről előze­tesen konzultáltak a kerék­asztal résztvevői. A helyi társadalom kérdéseivel kap­csolatosan kezdeményezik egy minimális megyei fej­lesztési program kidolgozá­sát, és azt, hogy szakértői előkészítést követően vizs­gálják a vállalkozások bőví­tésének lehetőségét. Az SZMT-vel folytatott tanács­kozás legfontosabb kérdései között szerepelt az MSZMP-n belül folyó vita a munka­helyi és lakóterületi párt­munkáról, a szakszervezettel való kapcsolatról. Független lehet-e a szakszervezet, ne­tán pártharcok színterévé válhat? — tették fel a kér­dést. A politikai együttmű­ködés során fontos szempont a szociálpolitika, a bérre­form, a tulajdonreform, va­lamint az SZMT, az ágazati szakszervezetek munkája és részvétele a rétegprogramok kidolgozásában. Fodorné Birgés Katalin, az SZMT vezető titkára a konzultáció résztvevőit tájé­koztatta arról, hogy a szak- szervezet politikai tényező kíván maradni, majd szólt a mozgalmon belüli plura­lizmusról, a sorra alakuló (Folytatás a 3. oldalon) Tizmillió forintos alapítvány a felsőoktatás korszerűsítésére Tízmilió forintos alapít­ványról írtak alá szerződést tegnap, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem rektori hi­vatalának tanácstermében, a Tiszai Vegyi Kombinát kép­viselői és Daróczy Zoltán, az egyetem rektora. Az alapít­ványtevő nagyüzem a felső- oktatás korszerűsítését, az egyetemi oktatás technikai színvonalának emelését, a kísérleteket, a szakkönyvtá­rak fejlesztését, neves kül­földi vendégelőadók meghí­vását, külföldi tanulmány­utakat, a számítógépek vá­sárlását, és az idegen nyel­vek magas szintű oktatását támogatja. Az alapítvány céljaira el­helyezett összeghez bárki hozzájárulhat, aki elfogadja az alapítvány céljait, és szabályzatát. Szeptemberre összehívják a közgyűlést Ülést tartott azIPU magyar csoportja Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke, az Interpar­lamentáris Unió (IPU) ma­gyar csoportja ideiglenes ve­zetőségének elnöke vezeté­sével, tegnap ülést tartott az IPU magyar csoportja. A tanácskozáson megválasztot­ták Horváth Jenőt, az IPU magyar csoportja ügyvezető alelnökének. Döntöttek az IPU londoni konferenciáján, az IPU madridi szimpóziu­mán, valamint a genfi em­beri jogi bizottsági ülésen részt vevő magygr küldöttsé­gek összetételéről. Határoz­tak arról, hogy az IPU ma­gyar csoportjának közgyű­lését szeptemberre összehív­ják. A hétfői ülésen szóvolt továbbá az Országgyűlésen belül működő kétoldalú ba­ráti tagozatok munkájáról, a tagozati tisztségviselők új- jáválasztásáról. A csorvási lányok, asszonyok számára teremtett munkale­hetőséget a Szegedi Háziipari Szövetkezet a helyi tanács támogatásával. A szövetkezet csorvási üzemében — együtt­működve a békésszentandrásiakkal —, többek között sző­nyegszövéssel is foglalkoznak. Minderről bővebben olvas­hatnak lapunk 5. oldalán Fotó: Kovács Erzsébet Elhunyt Andrej Gromikn Meghalt Andrej Gromiko. A nyolcvan- éves szovjet politikus vasárnap hosszas betegség után hunyt el. Halálának hírét hétfőn reggel jelentette be a Legfelsőbb Tanács ülésén a testület elnöke, Mihail Gorbacsov. Gromiko belorussziai faluban született, s a harmincas években kapcsolódott be a szovjet diplomáciai életbe. Nagykövet­ként egyik aláírója volt az ENSZ alap­okmányának, majd 1957-től csaknem harminc éven át vezette a szovjet diplo­máciát. Az átalakítás éveinek fiatalítási hulláma új minisztert hozott a moszkvai külügyminisztérium élére, de Gromiko nem tűnt el a politikai „süllyesztőben”. Nagy diplomáciai, politikai tapasztalatát, egy ellentmondásos történelmi időszak összegyűjtött ismereteit elismerve meg­választották a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnökévé. Erről a posztról akkor távozott — 79 éves korában —, amikor helyét Mihail Gorbacsovnak adta át. Ez év tavaszáig tagja volt a Központi Bizottságnak —, sőt évtizedeken át a Po­litikai Bizottságnak is. Andrej Andrejevics Gro­miko 1909. július 18-án született a belorussziai go- meli terület Sztarije Gro- miki nevű falujában, sze- gpnyparaszt családban. Orosz nemzetiségű. Föld­művesként és faúsztató­ként dolgozott; 1931-ben. 22 éves korában lépett a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjainak sorába. Felsőfokú tanulmányait a minszki mezőgazdasági főiskolán végezte, majd 1934-től ’36-ig az össz-szö- vetségi agrár közgazdasági tudományos intézet aspi­ránsa volt. Ezután három évig a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Köz- gazdasági Intézetének tu­dományos főmunkatársa­ként dolgozott, világgazda­sági tanulmányokat publi­kált. 1956-ban megkapta a közgazdaságtudomány dok­tora címet. 1939-ben lépett külügyi szolgálatba, a külügymi­nisztérium amerikai osztá­lyára került. 1943—1946 között a Szovjetunió was­hingtoni nagykövetének tisztét töltötte be. Ebben a minőségében a szovjet kül­döttség tagja volt a tehe- ráni, jaltai, majd potsda­mi konferencián. Részt vett az ENSZ megalakítá­sában, és egyik kidolgozó­ja volt a szervezet alapok­mányának. 1946 és 48 kö­zött országa állandó kép­viselője az ENSZ-ben, és egyidejűleg külügyminisz­ter-helyettes. 1949—1952 között a külügyminiszter első helyettese volt, 1952 júniusától egy évig Lon­donban volt nagykövet, utána ismét a Külügymi­niszter első helyetteseként tevékenykedett. 1957 februárjában kine­vezték a Szovjetunió kül­ügyminiszterévé, ezt a funkciót 1985. július 2-ig töltötte be. A legfelsőbb állami tisztségét, a Szov­jetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöki tisztét 1985. július 2. és 1988. szeptember 30. között töltötte be. 1952-től az SZKP Központi Bizottsá­gának póttagja, 1956-tól 1989 áprilisáig a KB tag­ja volt. 1973-tól 1988 szep­temberéig volt tagja a Po­litikai Bizottságnak, 1982. és 1985 között a minisz­terelnök első helyettese­ként tevékenykedett. 1988 februárjában meg­jelent Pamjatnoje című visszaemlékezése. Tagja volt a volt kormányfők tanácsának is. Kiemelkedő tevékenysé­ge elismeréseként kétszer lett a Szocialista Munka Hőse, hét alkalommal tün­tették ki a Lenin-renddel, s kétszer a Sarló és Kala­pács éremmel. Számos nemzetközi elismerése mel­lett tulajdonosa volt a magyar Béke és Barátság érdemrendnek, 75. szüle­tésnapján pedig a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített zászlórendjével tüntették ki. „A mosolytalan ember” halála „Mosolytalan embernek”, „Mr. Nyelnek” nevezte And­rej Gromikót évtizedeken át a nemzetközi sajtó. A szov­jet diplomácia irányítójáról ugyanakkor mindig úgy nyi­latkoztak tárgyalópartnerei, hogy félelmetesen nagy tár­gyi tudása, a vitatott anya­gok rendkívüli mélységű is­merete kemény, de ugyan­akkor megbízható ellenféllé, vagy partnerré teszik. S amikor néhány éve az ENSZ közgyűlésének szónoki emel­vényén lett rosszul, az eg5sz világról összesereglett poli­tikusok, diplomaták aggo­dalma valóban őszinte volt: a diplomácia világának egyik legjelentősebb s legis­mertebb alakjaként szóltak róla. A belorusz parasztcsalád gyermeke nem diplomatának készült, mégis a nemzetközi diplomácia évtizedeken ke­resztül a Szovjetunió első számú képviselőjeként is­merte meg. Egészen fiatalon máris nagyszabású feladatot kapott, a második világhá­ború éveiben ő képviselte hazáját a legnagvobb, s egy­ben legfontosabb szövetsé­gesnél, az Egyesült Államok­nál. ífoosevelt elnök is meg­jegyezte magának a fiatal diplomata tárgyaló stílusát — s Andrej Gromiko tár­gyalópartnere lett az elnök nyolc utódának: Trumantól Reaganig. Látogatásai a Fe­hér Házban mindig fokmé­rői voltak a szovjet—ameri­kai kapcsolatok alakulásá­nak, hol díszszázad fogadta, hol csak titokban érkezett, a hátsó bejáraton keresztül, s a kapcsolatok egyik legutób­bi mélypontján az amerikai kormány még azt is megtil­totta számára, hogy az ENSZ-közgyűlés ülésszakára megfelelő módon utazhas­son, hogy egy évvel később nagy nyilvánosság előtt fo­gadja ismét az elnök dolgo­zószobájában. Andrej Gromiko ugyan éveken át volt már a Szov­jetunió képviselője a legfon­tosabb . nemzetközi esemé­nyeken, képviselte hazáját az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében, amelynek meg­alakulásánál is ott volt San Franciscóban, az alapok­mány kidolgozásának egyik legaktívabb résztvevőjeként, ott volt Jaltában és Pots- damban — a jaltai értekez­let résztvevőiről készült hí­res fényképen ott látható a háttérben, Sztálin és Roose­velt között — volt londoni nagykövet és külügyminisz­ter-helyettes is —, de kriti­kus időpontban költözött be a moszkvai Szmolgnszki körúton, a külügyminiszté­rium .magas éplüetének fa- borítású miniszteri dolgozó­szobájába. Hruscsov ekkor kezdte meg, az SZKP XX. kongresszusa után. a Szov­jetunió külpolitikai célkitű­zéseinek átfogalmazását, a Sztálin. Molotov, Visinszkij nevével fémjelzett időszakot követően. Gromiko ezek után nem­csak az amerikai elnökök tárgyalópartnere lett: az SZKP négy egymást követő vezetője számította őt leg­közelebbi tanácsadói közé. A mosolytalan emberről so­hasem lehetett tudni, hogy politikacsináló-e, vagy csu­pán végrehajtó. Nyilatkoza­tai mindig híven tükrözték az éppen időszerű szovjet ál­láspontot — ha az váliozott, változott Gromiko szóhasz­nálata is. Saját hangon rit­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents