Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
kÖRÖSTÁJSZÜLŐFÖLDÜNK 1989. július 29., szombat Funkcióváltozás A funkció szó magyar megfelelői közül egyik jelentéskörét a következő szavakkal fejezzük ki: feladat, tisztség, szerep, rendeltetés. A funkció természetesen nemcsak személyekre vonatkozik; a tárgyaknak is van funkciójuk. És mint a személyek esetében történik, a tárgyak életében is be-beáll- nak időről időre funkcióváltozások. A tárgyak életének ezzel a folyamatával különösen és kivételesen foglalkozik a néprajztudomány, értve a funkción a jelenségek egymásra hátását a változásokban is. A funkcionalizmus fogalmát Bronislaw Malinowski vezette be a néprajba; a kultúrát szükségletek hierarchikus rendszerének kielégítését célzó eszközök rendszerének fogva fel, és az eszközöknek, a kulturális jelenségeknek (amelyek éppúgy lehetnek tárgyak, mint intézmények, szellemi termékek vagy attitűdök) funkcióján valamilyen szükséglet kielégítésére való alkalmasságukat értve (Magyar Néprajzi Lexikon 2. 231. p.). Az otthonomban velem élő tárgyak között is vannak olyanok, melyek életük során más és más célokat szolgáltak. Ceruzáim, tolláim például egy hitelesített 2 dl-es, füles, üveg piaci tejfölmérőben vannak íróasztalomon, a kezem ügyében. Ha hosszabb olvasásnál nem akarom fejemet leszegni, és látásszögemet kellemesebbé akarom tenni, könyvemet egy fakutyára fektetem, amelyet 1.926- ban készíttetett Sz. M. nevű gazda — csizmahúzónak. Gyopárosi „favillánkban” (Erdért-faház) szénagyűjtő favillák funkcionálnak fogasként — s státusszimbólumként. Ami azonban kiváltotta ez utóbbi hivalkodást — és az egész eszmefuttatást —, az egyszerűen egy hajnali körbepillantás volt a szobámban. Nem a „Hajnali részegséggé, hanem csak úgy a hajnali józanságé. És arra gondolva, hogy miért ne mondhatnám el, elmondom, hogy megakadt a szemem egy kis csengőn, amely valaha vidáman viháncoló kiscsikó nyakában csilingelhetett. Életében azonban funkcióváltozás következett be — és ezt már nem feltételes módban írom. A csengőt ugyanis betlehemező csoporttól szereztem meg, cserébe másik csengőért. Mi vitt erre a cserére? A kiscsikó békés viháncolása és a békesség nagy ünnepe teljesen összefér. Ez még nem funkcióváltozás. A csengő nyelének élete azonban igen. A csengő fogantyúja ugyanis nem más, mint egy gépfegyver lövedékének hüvelye. Szobrászművésznek kész téma lehetne monumentális emlékműhöz — mint a „Kovácsoljunk a kardból ekét!”. Egy ágyúlövedék réz hüvelye, mely eddig messzebb volt, de most a csengő mellé tettem, a következő tárgy, mely ipariból néprajzivá változott. Csipkés szélű virágváza lett belőle, melynek rajzos vésetei bányászok munkáját és riasztó bányarémeket ábrázolnak „Jó szerencsét” felirattal, amit magának is kívánhatott az a hadifogoly, aki bizakodással ölte idejét ebbe a munkájába is. És ha már így a háború és békére szűkítettem körbepillantásomat, hadd helyezzek harmadikként az előzőek mellé egy puskatusvégből faragott dohányszelencét. Ezt Bózó Ferenc pitvarosi fafaragó készítette hajdani puskája végéből. Bár ha akkora lenne, hogy a világon mindenki békepipára gyújthatna belőle! Beck Zoltán Cél: „a művelt társalgás előmozdítása” Népi egyletek és körök a falu fellendítéséért A füzcsgyarmatl munkáskor az 1939-es Szent István-napi ünnepségen Manapság új falukép születésének lehetünk tanúi. A magyar falvak ügye nagy ügy, s mindenkinek mellé kell állni, aki alkotó módon szolgálni akarja ezt. Valamikor a népi egyletek és körök ezért dolgoztak, és a népművelés csírái voltak. Szeghalmon és környékén. azaz ezen a területen elég gazdag múltra tekinthetünk vissza, hiszen közel 100 egylet és kör működött. Az elsők voltak például a vésztői egylet (1873), a bu- csai (1898). a körösladányi (1898), a füzesgyarmati egylet (1899). Az olvasókörök közül például első volt a szeghalmi földmívelők olvasóköre (1879). a köröstarcsai olvasókör (1880), a körösladányi „Üjülési” olvasókör 1911- ben alakult. A legtöbb egyletben és körben bizonyos napokon 2-3 estén zajlott az élet. hétközben és vasárnap 10-100 fő töltötte el néhány óráját ott. Hallani vélem máris a fa- nyalgókat: most kell-e erről beszélni, amikor térdig járunk a nyomorban, és az emberek energiáit a napi megélhetés gondjai emésztik fel? Nos. mélységesen hiszem, hogy az egészséges életösztönű embert soha, semmilyen körülmények között nem elégítette ki csak a kenyér: mindig tervezett vagy álmodott, még a legnehezebb időkben is. Én ebben az egészséges ösztönben hiszek, és meggyőződésem, nem alaptalan. Az egyletek, körök célkitűzései igen színesek voltak. Például a füzesgyarmati Ifjúsági Önképzőkörben „társas összejövetelek által a művelt társalgás előmozdítása. gazdasági, szépirodalmi és társadalmi kérdések megvitatása ... Szavalat. ének- és zenetehetségek felébresztése ... emellett a kölcsönös szeretet és testvéri érzés fejlesztése, úgyszintén a jótékonyság gyakorlása is ...” cél volt. Egy másik példa: a füzesgyarmati gazdakör törekvése volt „a falusi otthon megszerettetése. a tönkrement gazdák segítése, a gazdák szellemi és erkölcsi életét figyelemmel kísérni, a mezőgazdasági ismeretek terjesztése, az okszerű gazdálkodás előmozdítása”. A körök, egyletek életét az alapszabály szellemében intéző szervek irányították. A legnépesebb „önkormányzat a közgyűlés' volt”. Egy kört, egyletet választmány vagy elnökség irányított, a füzesgyarmati dalegylet szervezetileg teljesen önálló volt, és semmilyen intézményhez, testülethez nem tartozott, működéséről önállóan döntött. Itt is a legfelsőbb szerv a közgyűlés volt. amely döntött a tagok felvételéről, a „hivatalnokok” három évenkénti megválasztásáról. Náluk a választmány tagjai irányítottak, úgy mint: elqök. művezetők (karnagyok), pénztáros és két választmányi tag. A dalegylet (1903) tisztségviselői: az elnök. a jegyző, a karnagyok és a pénztáros. Minden tisztségviselőnek megvolt a munkaköre, és azt köteles volt a legjobban ellátni. Az egylet három évre alakult, s a közgyűlés mindig határozott a továbbműködésük- ről. Az alapszabályok szerint közösségi „keretben” folyt tehát az élet. a művelődés, úgy mint: könyvtárak fenntartása kapcsán, olvasónépművelés hírlaptár keretében. műkedvelő színjátszásban. a dal, az ének kultúra mivoltában, a hagyományápolási megemlékezésekben, és további ismeret- terjesztő előadásokkal, valamint tánccal egybekötött bálák, teaestek jóvoltából. A füzesgyarmati Földmí- velő és Munkásegylet alel- nöke, Hegyesi János bácsi írja egyik Könyvtár-jegyzék kiadványban: „több lapot járatunk, és főleg téli estéken kijelöltük az érdekesebb cikkeket, amelyeket egy-egy olvasni jól tudó ember aztán felolvasott.” A munkásegylet egykori tagjai: B. Nagy Imre. Hegedűs Mátyás. Török László és Nagy Lajos veteránok 1963- ban írt visszaemlékezéseikben is egyik legjelentősebb politikai tettüknek ítélték az egyletben folyt újságolvasásra épült eszmecseréket. Az egyletek és körök belevették alapszabályaikba az újságolvasás fontosságát. A füzesgyarmati Ifjúsági Önképzőkör alapszabálya ezeket rögzítette: ......a lap ok megválasztásánál szem előtt tartandó: erkölcs fejlesztése. szépirodalmi, gazdasági (okszerű gazdálkodás), társadalmi és politikai ... lapok iránya”. A járatott újságok száma többségben 2-10-féle között mozgott. A kormánypárt 1-2 újságja mellett mindenütt beszerezték a mérsékelt lapokat. és a baloldalinak számított. illetve számító Népszavát és a Szabad Szót. Olvasás közben jó tollforgató paraszti olvasók kerültek ki az egyletekből, körökből. mint például Andor Gergely és Pardi István Vésztőről, Hegyesi János Füzesgyarmatról. Garzó Sándor Szeghalomról, Fűfa Albert Körösladányból. Jó lenne, ha a mostani alternatív csoportok ennyire a „nép” képviselőivé válnának. mint az egykori egyletek és körök! Ha létük a szocialista népművelés és a munkás-paraszt mozgalom történetének részévé válhatna. Borbíró Lajos Hazai tájakon A magyar városok lelke, koronája: Győr A vastuskós ház (Szűk Ödön felvételei — K8) Győr eredeti neve Arra- bona. kelta eredetű, de így nevezték a rómaiak is. Mai nevét egyesek szerint a Géza fejedelem által nyugatról behívott Geur (Győr) nevű lovagtól kapta. Az utóbbi latin változata a Jauri- num, német neve Raab, pedig a Rába folyó nevéhez kötődik, az olaszok Giavari- nónak hívták. A törököktől a Janik Kala nevet kapta, mert amikor Szulejmán hadai Bécs ellen vonultak, Győr várát Lamberg Kristóf várkapitány felégette. Vahot Imre 1845-ben így írt: „Győr lelke, koronája a vidéki magyar városoknak”. Koszotlá- nyi kelet, s nyugat közötti kedves őrként említi. A Győrbe érkező, ha mindössze néhány órája van a városnézésre, nem kerüld el a Széchenyi teret, Közép- Európa egyik legszebb, leghangulatosabb terét. Egykoron a város főtere a régiek városművészetének tökéletes példája. Győrött, az országban először megkezdett, azóta nagy hírre szert tett tömbrékonstrukció nyomán a Széchenyi tér eredeti pompájában díszük. Mindegyik háza műemlék. Igaz, van belőlük Győrben elég, hiszen az ország harmadik műemlékekben leggazdagabb városa. A Széchenyi téren nagy idők, országos öröm művészi tanújaként áll az a Mária szobor, amelyet 1686-ban Kolonics Lipót győri püspök Buda visszafoglalásának emlékére emeltetett. Alkotója ismeretlen. A szobrot most restaurálják. A 15 méter magas vörös márványoszlop minden tagját átvilágítják. Nem messze a szobortól valaha földalatti börtön volt, amelyben a török foglyokat őrizték. Fölötte egy kerekes- kút szerkezete állott, a város 1833-ban a börtön helyén akart ugyanis artézikutat furatni. Harmincötméter mélyre sikerült is eljutniuk, ekkor eltörött a fúrószerkezet. A bécsi mérnök elment Bécsbe, új fúróért, máig sem tért vissza. A város a kút fölé díszes márvány emléket emeltetett. rajta egy emléktáblán Győrnek 1743-ban szabad királyi várossá történő emelését kívánták megörökíteni. A szövegben a város vezetői nem tudtak megegyezni, a kút emléktábla nélkül maradt. Az 1890-es évek végén a környékbeli házak bontásából származó törmelékkel betemették. A Széchenyi tér 1. számú ház már 1617-ben emeletes, földszintjén pedig árkádos volt. A XVIII. század első felében építhették át, akkor alakult ki mai barokk homlokzata. Az épület Jedlik Ányos utcai és Széchenyi téri falfülkéjében látható egy-egy Immaculata és Nepomuki Szent János szobor, a győri barokk szobrászművészet jeles példányai. Áll junk meg egy percre, a Széchenyi tér 4. számú ház előtt: 1697-ben építtette Gindi Orbán városbíró. Ma is Zittrisch vagy vastuskós háznak nevezik a győriek, 1833-ban vásárolta meg Zittrisch Mátyás fűszerkereskedő, aki 1829-ben készíttette a bécsi Stock im Eisen mintájára fűszerkereskedésének cégéréül azt a vastuskót, amely felújítva ma is ott díszük a ház sarkán. A tér ötös számú házát egykoron Apátúr háznak nevezték. Tulajdonosa volt többi között Nyéki Vörös Mátyás is, korának Balassa Bálint mellett kedvelt költője. Sajgó Benedek pannonhalmi főapát építette a mai palotát, amely egy ideig bérház volt. Később papnevelde, azután internátus, 1948 őszétől a Xantus János Múzeumnak ad helyet. A Széchenyi térnek a múzeum előtti részén végezték ki 1714-ben Korponay Jánosné Géczy Júliát, a lőcsei fehér. asszonyt, Jókai regényének ismert alakját. A Széchenyi tér dísze, a győri barokk emlékek leg- szebbike, a bencések temploma, amely 1635 és 1641 között épült. Oltárképe és freskói Paul Troger, a híres bécsi akadémiai festő alkotásai. A templom közvetlen szomszédságában 1627-ben épült a ma is működő bencés gimnázium, amelyben 1802-ig a jezsuiták tanítottak. Az iskola növendéke volt Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Kisfaludy Sándor és Károly, tanárai között pedig olyan kiváló tudósok működtek, mint Rájnts József, Révai Miklós, Czuczor Gergely. Rómer Flóris és Jedlik Ányos. A templom másik oldalán szomszédos a bencés székházzal, a 17. században létesült monumentális győri épületek egyikévei. Szobái mind boltívesek. A székházban ma is működik a jezsuiták ugyancsak XVII. században épült patikája, amely egyúttal patikamúzeum is. Keresztúry Dezső írja az alábbiakat: „A tiszta dallamot, összhangot keresd”. A győri Széchenyi tér épületeiben gyönyörködve ott megtalálhatjuk az építészet csodálatos összhangú dalla- mát. Imre Béla Az egykori Apátúr-ház, ma Xantus János Múzeum
