Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
1989. július 29., szombat o IgNilUkJiM ft Körösújfalui tsz-ben a sertés Bérbe adva jobban hízik? Mikor a Körösújíalui Rákóczi Termelőszövetkezet elnökének, Kolozsvári Károly- nak az irodájába betoppanunk, éppen Tóth Dezsővel, a 12 sertés-bérhizlaló egyikével tárgyalt. Majd beszélgetésünk témájánál maradva Kolozsvári Károly elmagyarázza, hogy 1987-ben a sertéshizlalást négymillió forint vesz- tességgeí zárták. Ezért tavaly júniusban a szanálószervezet előírta, hogy termelőszövetkezeti szinten a hizlalást meg kell szüntetniük, abba pénzt nem fektethetnek. Hogy az ólak mégse maradjanak kihasználatlanul, gondolták, mégis tenni kellenne valamit. így jutottak el a Miskolci Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz, amely minden egyes sertés után 3500 forint hizlalás előleget fizet. A bérhizlalást találták olyan formának, amelyben a termelő érdekeltsége és felelőssége a legnagyobb. Tavaly júniusban már el is kezdték a környékbeli községek háztáji gazdaságaiból a kismalacok felvásárlását. Végül is a nyolc hizlaló épületbe 5070 sertés került és ezek gondozására 12 bérhizlalóval kötöttek szerződést. A szövetkezet 10,60 forintot fizet a kilónkénti súlygyarapodásért, és ehhez — nagykereskedelmi áron — négy kiló takarmányt ad a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat vésztői telepéről, valamint a Békéscsabai Agráripari Egyesüléstől. Az első hizócsapat nagy részét már le is adták a miskolci húsiparnak. Némi tapasztalat birtokában az újabb kismalacok bérhizlalására új rendszert dolgoztak ki. A jövőben a felvásárlást a termelőszövetkezet a hizlalóra bízza, 27 kilós átlagsúlyt számolva darabonként 1809 forintot fizet a termelőnek a malacokért, továbbá azt is a hizlaló döntheti el, melyik takarmánykeverő termékeit kívánja állataival etetni. Kolozsvári Károly a bérhizlalás eddigi eredményeiről még nem tudott pontos adatot mondani, de azt elárulta, a termelőszövetkezetnek megéri és úgy véli, a bérhizlalónak is. Tóth Dezső, bérhizlaló számítása azonban nem jött be, igaz, nem is fizetett rá. Hogy mégis, miért csinálja? Már 25 éve ebben a termelőszövetkezetben dolgozik, és nem akarja otthagyni. Ezután együtt megyünk ki a jószágokhoz, hogy fotós kollégám lencsevégre kaphassa őket. Valóban egészséges és szépen gömbölyödő hízókat láttunk az ólban. Az úton visszafelé azt is megkérdeztük Tóth Dezsőtől, mit szól az újabb hizlalási rendszerhez? Válaszában elmondta, hogy ők, mármint a bérhizlalók, akarják eldönteni, milyen állományt vásárolnak fel, és mivel akarják etetni, hiszen minden esetleges kár őket terheli. Utolsó szavaiból szinte már a gazda hangja csendül- ml Fotó: Oravszkl Ferenc A Békéscsabai Május 1. Mgtsz ezúton meghirdeti a fényesi szeszfőzdével szembeni telkeit az út mellett 100,— Ft m', a belső telkeket 90,— Ft 'nr. A sportcsarnok dűlőben, a Béke kerteknél 90,— Ft nv-es áron. Érdeklődni a 06 (66) 28-422-es telefonon Kovács Jánosné földügyi ügyintézőnél. Fektesse pénzét ingatlanba, jól jár! Grabetta, NDK- és csehszlovák tapéták 30%, valamint kesztölci tapéták 50%-os vására. Közületek a viszonteladók részére ja Piért 42. lerakat Telekgerendás, magánszemélyek a Piért üzemegység 'Békéscsaba, Lenin út 34. szám alatt várják kedves vásárlóikat! A tapétavásár ideje: 1989. augusztus 1-töl 15-igMegyei agrár „fehérasztal” Teszöv kontra ellenzék Kissé meglepőnek tűnhet, hogy a nem éppen reformszelleméről híres szűkebb pátriánkban, Békés megyében inivitálta először fehérasztalhoz az agrármozgalom ma meg kizárólagos hatalommal bíró érdekképviselete, a megyei Teszöv a különböző helyi pártok és alternatív csoportosulások képviselőit. Bár meg kell jegyeznem azt is, hogy a párbeszéd létrejöttében nem kis szerepe volt a néhány hónap óta egyre jobban erősödő kisgazdapárt szervezetének, amely hevesen tiltakozott a megyei Teszöv ominózus Pétcr-Pál napi akciója ellen. A Népújság hasábjain kiteljesedő és néha-néha már a szélsőségekbe csapó vitából végül is demokratikus agrár kerckasztal-tárgyalás lett. Ez a tény fémjelzi azt is. hogy mindkét félben van fogadókészség. De meg kell jegyeznünk, hogy a sajtó csupán az alternatív szervezetek jóvoltából szerzett tudomást a tárgyalás időpontjáról. S felvetődik jogos kérdésként, vajon a Teszöv részéről csupán alkalmi gesztusról, avagy hosszú távú konstruktív együttműködési szándékról van-c szó? A szövetkezeti mozgalmat képviselő Győrfi Károly Te- szöv-titkár és Csukás Gyula titkárhelyettese igen hasznos tapasztalatokkal térhetett haza. Már csak azért is. mert éppen a Teszöv elnökségének új agrár- és szövetke- zetpolitikája, valamint a földkérdésben kialakított álláspontja volt a vita tárgya. Az ellenzék részéről a Magyar Néppártot Szőke- Molnár Lajos és dr. Pozsgai Elemér — Szarvas —. a Magyar Demokrata Fórumot Szokolay Zoltán — Békéscsaba —. a Magyar Parasztszövetséget Csizmadia Fe- ren — Orosháza —, a Szociáldemokraták Szövetségét Dénes Zoltán — Békéscsaba, az Agrárreformkört Pelle László — Békéscsaba, a Kisgazdapártot Zsíros Géza, Me- kis András — Békéscsaba, Korcsok Mátyás — Gerendás. Horváth József — Orosháza. Egri Balázs — Nagyszénás, Nagy György, Tóth Imre — Békésszentandrás, Petri József — Gádoros, Domokos Tibor — Csanádapá- ca, Hunya Lajos — Gyoma- endrőd képviselték. Rehabilitáció, kinek a rovására? A legkeményebb vitát és kritikát. kétségtelenül, a földkérdés váltotta ki. A mozgalom reprezentáns vezetői, nevezetesen a szövetkezetek elnökei e kérdéskörben úgy vélekednek, hogy a mai földhasználati és földtulajdonviszonyok — kisebb módosítások elismerése mellett — nem gátlói a termelés fejlesztésének. Sőt. nyilatkozatukban úgy ítélik meg. hogy a földkérdést ma nagyon sokan politikai ambíciójuk, sőt anyagi érdekeik alapján tolják előtérbe, miközben semmibe veszik a földművelők és a társadalom valódi érdekeit. Bár megkell jegyezni, hogy a földtulajdon rendezésével ma már a mozgalom egyetért, de csak olyan változatot tud elfogadni, amely nem az agyonsanyargatott mezőgazdaság kereteit belül oldódik meg. — Mert ez társadalmi ügy és nem a mezőgazdaság bel- ügye — hangsúlyozták a jelenlevő Teszöv-képviselőivel'. Mint az várható volt, a meglehetősen sarkos állásponttal egyetlen ellenzéki szervezet sem értett egyet. Az asztal másik felén ülők egységes véleménye, hogy a földtulajdon kérdését mielőbb rendezni kell. A parasztság teljes rehabilitációja elkerülhetetlen. Ügy vélik, a földrendezés jóvoltából nemcsak gondos gazdája lesz a termőföldnek, de ezzel egy időben automatikusan megoldódik az 500 veszteséges szövetkezet problémája is. — Hiszen a 40 év alatt egyetlen magángazdálkodó sem jutott csődbe, pedig még állami támogatást sem kaptak — érveltek a kisgazdák. Példaként* említették azt a visszás helyzetet, mely szerint ma már általános gyakorlattá vált, hogy 15, sőt 20 ezer forint bérleti díjért adják a nagyüzemek a földet használatba hektáronként. A borsos ár jócskán megnöveli az egyéni gazdálkodó költségterheit, ám érdekes módon még így is akad vállalkozó. Akkor vajon a közösnek miért nem éri meg a földművelés? S vajon tisztességes dolog-e, hogy a létminimum alatt levő nyugdíjas földtulajdonos szövetkezeti tagok a csillagászati bérleti díjakkal szemben csupán ezreléket kapnak földjáradék címén. Az SZDSZ is úgy véli, hogy amíg a paraszt nem igazán tulajdonos, nem fog kockázatot vállalni a termelésben. — Igenis gátlói a termelésnek a jelenlegi földtulajdon-viszonyok — hangsúlyozta a Demokrata Fórum. Nem fogadja el a Teszöv érveit arról, hogy pozitív tényként kellene elkönyvelni, hogy a szocialista országok közül egyedül Magyarországon sikerült a mozgalomnak megőrizni a föld feletti tulajdonjogot az államhatalommal szemben. Ez csak vereségként tartható számon. Érveik szerint ugyanis mindezért cserében a hatvanas évektől a szövetkezetek lemondtak arról, hohgy a tagok közvetlen földtulajdono,- si ' jogokat gyakorolhassanak. Attól a pillanattól, ahogy a szövetkezti tag földjét bevitte a közösbe már tulajdonosként soha többé nem rendelkezhetett. Tehát a ma- * gyár földtulajdon-viszonyok igenis hűséges adaptációi a szovjet kolhozrendszernek. Az MDF hivatkozott a tulajdonviszonyok két alapvonására, nevezetesen a rendelkezési és a használattal keletkezett javadalmak feletti jogra. S ezek szerint a szövetkezetekben is hosszú idő óta egy szűk réteg kezében összpontosulnak a tulajdonosi jogok. Hiszen ők rendelkeznek teljhatalommal a föld felett, és annak javaiból származó jövedelmet is ezen privilegizált réteg osztja szét. Szólt a Demokrata Fórum arról is, hogy milyen súlyos veszélyeket hordoz magában ma a reformfolyamat. Például egy európai színvonalú társasági törvényhez a parlament alkotott egy olyain átalakulási törvényt, amely lehetőséget ad arra, hogy ellenőrizhetetlen menedzserréteg gazdálkodjon a vállalati va- gyonokkal. A mezőgazdaság számára ez az átalakulási törvény még veszélyesebb ! Egy bank potom pénzért felvásárolhatja a földeket. — Hol volt a törvény vitájakor a Teszöv? Nem ismerte fel a veszélyeket, vagy tudatosan ment bele? — tette fel a kérdést az MDF képviselője. Nem szövetkezésellenesek A Néppárt képviselői amellett foglaltak állást, hogy mindenképpen rendezni kell a földtulajdon-viszonyokat. Ám kitértek arra is, hogy a kérdést kellő körültekintéssel célszerű kezelni, nehogy a rendezéssel új „földesurak” jelenjenek meg. Sok helyen ugrásra készen állnak olyan emberek, akik eddig csak politikai hatalmat gyakoroltak, most pedig igyekeznek átnyergelni egy gazdasági vonalra. Az agrár- reformkor vitatja a Teszöv elnökségének álláspontját a farmergazdaságok létjogosultságáról. S valószínűleg igazat kell adnunk, amikor arra hivatkoznak az agrár- reformkörösök, hogy a földtulajdon-rendezés egy sor olyan kezelhetetlen szociális feszültségre is megoldást kínál, melyet levezetni önerőből a kormány aligha képes. * * * Meglehetősen szkeptikus vélemények hangzottak el az asztal másik oldalán ülők részéről az új szövetkezeti modellről. Míg a Teszöv valódi önkormányzaton nyugvó szövetkezeti formát sürget, ahol az egyéni és csoportvállalkozások egyaránt megtalálhatóak, addig a Kisgazdapárt csak olyan mértékben szövetkezetpárti, amennyire az a parasztság önkéntes szövetkezési szándékait tükrözi. — Mert bizonyos, hogy a parasztság rehabilitációja után a föld- tulajdonosok egy része például nem akar majd gazdálkodni, másik része viszont valószínű, érez magában annyi erőt, hogy egyénileg vállalkozzon. Nyilvánvaló azonban, hogy maradnak bőven olyanok is, akik szövetkezési formában folytatják a gazdálkodást. S hogy e kérdéskörben mi is az emberek, tehát a falusi parasztság véleménye, annak már például a gádorosi Kisgazdapárt szervezete utánanézett. S a képviselőtől megtudtuk, igen heterogén a kép. Legalábbis Gádoroson. A gyomaendrődi kisgazdák képviselője például igen elismerően szólt a békebeli idők szövetkezéseiről, melyek, mint fogalmazott, a kor legszebb szövetkezési módját reprezentálják. — Nem önmagát a tsz-t bántjuk, hanem az egészségtelen termelésszervezetet, melyben a gcotdaszellemnek már a nyomát sem találni, s lassan az alapvető biológiai egyen súly is felbomlik — foglaltak állást többen is. Az ag- rárreformkör például a paraszti munka becsületének helyreállítását is indokoltnak tartja. Valószínű, hogy a presztízsét vesztett paraszti életmód miatt ma lényegesen kevesebben akarnak egyénileg gazdálkodni, mint amennyire valójában szükség lenne. Ezért tehát kár félni a szövetkezeteknek a változástól, mert vélhetően a szövetkezetek jelentős része objektív okok miatt fennmarad. A demokrata fórum szerint valójában a falu népére kell bízni a szerveződést. Döntsék el ők, milyen formában kívánnak a jövőben gazdálkodni. Megjegyezte azt is, az elöregedett vidékre várhatóan gazdasági és anyagi nehézségek miatt az unokák majd visszakényszerülnek a városból. Szükségtelen, hogy a szövetkezetek körülbástyázzák birodalmukat, s kizárjanak a vállalkozásból, egyáltalán a mezőgazdasági tevékenységből bizonyos rétegeket. De vajon a ma már párbeszédre is hajlandó szövetkezeti érdekképviselet képes lesz-e megújulni? El tud-e látni olyan új feladatokat, melyeket a jövő mezőgazdasági köre elvár. A föderáció elvét vallják. Elképzeléseik szerint egy alulról szerveződő, kölcsönösen felelős képviselet megfelelhet a jövőnek. Ám a fehérasztal másik oldalán ülőknek tetszését egyáltalán nem nyerte el az új szervezet. Már csak azért sem, mert az elmúlt év tapasztalatai alapján, egy gyökeres átalakulás sem elegendő ahhoz, hogy a mozgalom visszaszerezze a tömegek bizalmát. Nem beszélve arról, hogy a parasztság érdekeit, a hétköznapi ember, a kistermelő gondjait érdemlegesen soha nem tudta orvosolni ez a mozgalom. Többen megjegyezték, hogy száz év óta ennyire kiszolgáltatott a termelő paraszt nem volt, mint az utóbbi években. A Magyar Paraszt Szövetség részéről jelenlevő képviselő kijelentette, hogy a TOT évtizedek óta nem tudja megoldani a termelők és kereskedők gondjait. A kereskedő maffia ma is tarol. Bizalomvesztés Annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban érdek- védelmi egyesületek sorozata alakult — decemberben például százat tartottak nyilván — mégis kirobbant júniusban a málnaháború. Ez is bizonyítja a képviseletek százainak életképtelenségét. Majd kitért arra, hogy a ’46-ban alakuló Magyar Paraszt Szövetségnek például 454 tagja volt Békéscsabán, s ez a mag ma is megvan. Ha igény lesz a munkájukra, hajlandóak újra dolgozni. Mert ez a parasztszövetség a ’40-es évek második felében, amely egyáltalán nem volt ellentmondásoktól mentes■ kor, például a termelők érdekében a közellátási miniszterrel tudott rendeletet készíttetni. Tud-e ma ilyen eredményt femutatni a TOT? Majd egy másik példát mondott el: — A forint bevezetésekor a szentesi piacon a tojás árát a hatóságok 12 fillérben állapították meg. A helyi kereskedők azonban összebeszéltek, s megállapodtak egymás között, hogy 8 fillérnél senki ne fizessen többet a termelőnek. Ekkor lépett közbe a parasztszövetség. Nemzetiszínű karszalagos fiatalokat küldött a piac reggelén a városba vezető dűlőutakra, s visszafor- díttatta a parasztokat, akikben volt akkor annyi becsület, hogy valóban visszamentek. A szentesi piac teljesen bedöglött. A kereskedők hosszú ideig nem próbálkoztak ilyen akcióval. Többen megemlítették például, hogy a TOT, a helyi szövetségek asszisztációjával azt is engedte, hogy az állami dotációval fenntartott és vagyonát felélő szövetkezetek vezetői ugyanúgy felvehetik a 40-50 ezer forintos fizetést és év végén évi jövedelmük 80-90 százalékát, mint a valóban jól gazdálkodók. A tulajdonosnak kikiáltott szövetkezeti tagok pedig gyakran a létminimumot jelentő jövedelemszintet sem érik el. Mindenesetre a többórás kerekasztal-beszélgetésről, még ha vitákkal, s olykorolykor szélsőséges megállapításoktól, egyéni sérelmektől indíttatott nézetektől sem volt mentes, egybehangzóan jó vélemények hangzottak el. Sőt többen felvetették, köztük mindenekelőtt a Néppárt képviselői, hogy célszerű lenne ismét összejönni, s legközelebb a Kisgazdapárt megyei programját megvitatni, majd sorban valamennyi szervezetét. M)ert vélhetően ütőképes agrárkoncepciót csak akkor mondhat magáénak a Viharsarok, ha az álláspontok vitákban kikristályosodva, a térség mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának érdekeit tükrözik. S azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mezőgazdaság az a speciális területe a megyének, melyből a legrövidebb időn belül pénz kovácsolható. S elindulhat egyfajta gazdasági felzárkózás. Vétek lenne ezt a lehetőséget veszni hagyni. Hiszen pillanatnyilag még a külföldi tőke számára is igen vonzó a hagyományosan mezőgazda- sági adottságú Magyarország lehetőségeinek kiaknázása. Rákóczi Gabriella
