Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
NÉPÚJSÁG 1989. július Í29. , szombat Nyílt levél Németh Miklós miniszterelnöknek Tisztelt Miniszterelnök Űr! A Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói a mellékelt aláírásokkal személyesen is tiltakozunk a lakásépítésre, -vásárlásra korábban felvett hitelek kamatemelése, vagy az azzal egyenértékű köl- csöntörlesztési futamidő csökkentése ellen. Tiltakozásunkkal csatlakozunk a Gutenberg Szakszervezeti Szövetség 1989. június 21-i tiltakozó levelében foglaltakhoz. Felháborító az a farizeus hivatkozás a költségvetés hiányára, mely a hiány egyetlen pótlási formáját az amúgy is végsőkig túlterhelt bérből és fizetésből élők további terhelésével kívánja megoldani. Az egyoldalú szerződésszegés — nem első esetben — „jogilag törvényes” formában is olyanokra hárít további terheket, akik életűk során — egyebük nem lévén — munkaerejüket szinte életük végéig adóssággal terhelték, reményüket Is elveszthetik, hogy valaha Is visszafizetik a lakásukra felvett kölcsönöket. Vem fogadható el törvényesnek egy szer- ződésdiktátumnak is alig nevezhető olyan kölcsönszerződés, amely csak ideiglenesen határozza mtg a kölcsön kamatát, fenntartva a jogot a kölcsönadónak, hogy a mindenkori kereslet-kínálat — hamis piaci hivatkozása alapján bármikor, bármilyen kamatot megállapíthasson. (OTP II. 3225-27. nyomtatványból: „3. A Takarékpénztár jogosult a kamatlábat megváltoztatni (emelni vagy csökkenteni). A kamat és a törlesztőrészlet változásáról az OTP tartozik az adóst értesíteni”.) Ezzel a módszerrel a jelenleg (egy házaspár aktív életét tekintve) két emberöltő alatt megszerezhető lakás beláthatatlan idejű, illetve kiszámíthatatlan teherrel járó puszta vízióvá válik. Az elmúlt évtizedek alatt a munkabérek — bármennyi is „áramlott ki” — nem tartalmazzák az olyan költségeket, mint a lakáshoz jutás, egészségügyi ellátás, oktatás, infrastruktúra építése stb. Erre a magyarázat a „paternalista” állami ellátás ígérete volt, mely a központosított eszközökből igazságos elosztást és ellátást ígért. Az ily módon ki nem fizetett bérek azonban a hozzá nem értés és a téves döntések során szinte nyomtalanul eltűntek, illetve olyan célokra használták fel, melyek a — jövedelmükben is — megrövidített bérmunkások (!) terheit növelték. Miniszterelnök Űr! Amennyiben a „kiszivárgott’, felháborodást kiváltó kamatemelés vagy futamidőcsökkentésről szóló hírek alaptalanok, úgy kérjük, hogy a kormány további hitelvesztésének elkerülésére a tömegkommunikációs eszközökön keresztül a leghatározottabban utasítsa vissza a híreszteléseket. Jelen levelünket az aláírásokkal együtt a Békés Megyei Népújságban való megjelentetéssel egyidejűleg az országgyűlési képviselőnknek' adjuk át azzal, hogy tiltakozásunkat és felháborodásunkat tolmácsolja. Békéscsaba, 1989. július 19. Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat MSZMP-szervezete, szakszervezete, Demisz-szervezete Újra és újra olvasom ezt a nyílt levelet, abban a hi- szemben. hogy a fejemben végül kitisztulnak a dolgok. De sehogyan sem jutok el ebbe a kellemes, megnyugvást hozó állapotba. Pedig olyan felemelő érzés lenne, ha kinyilatkoztathatnám: Szent meggyőződésem szerint így, és csakis így néz ki az a bizonyos nagybetűs igazságosság. Ahogy telnek az órák, úgy válik mindinkább bizonyossá számomra, hogy ebben a kérdésben egyszerűen nem lehet vegytiszta megoldást találni. Mert párhuzamosan lehetnek igazak a nézőpontok. Azoknak a százezreknek, akik az elmúlt években, évtizedekben vettek fel lakás- építési, -vásárlási hitelt, az infláció miatt hónapról hónapra kisebb anyagi terhet jelent a hajdanvolt kemény részlet, A különbözetet — magától1 értetődik — az államnak, pontosabban az ország valamennyi lakosának kell megfizetnie. (Az értékkülönbözet fedezetét ki máson hajthatnánk be ...) így aztán többek közt a most lakásra várók fizetik a lakással, házzal rendelkezők — lehet, hogy csak a nulláról nézve tűnik annak — kényelmét. Sőt, végeredményben a nincstelenek önmaguk kilátásait rontják. Nem egy esetben számukra ezért válik eleve lehetetlenné, reménytelenné az első lakáshoz jutás! » De persze ott van a megkötött szerződés! Mint minden megállapodásra, erre is vonatkozik: Ha egyszer valamihez a nevemet adtam, akkor — bárhogyan is alakuljon — viseljem a következményeket. Mi lenne a törvényeinkkel, egyezségeinkkel, ha nem vennénk szentírásnak a benne foglaltakat! Jaj annak az államnak, amelynek szava nem gránitszikla, amire építeni lehet. Nem kell hozzá jóstehetség, a hetvenmilliárd forintos kényszer előbb-utóbb valamilyen kompromisszumos megoldást eredményez. Lehet, hogy a többség majd vesztesnek érzi magát. De számomra még egy ilyen, hosszú távra kiszámítható (!) állapot is emészthetőbbnek tűnik — ha nem is teljes mértékben —, mint a jelenlegi bizonytalanság. (lovász) Újjászervezett MSZMP-vel a demokratikus szocializmusért! Az MSZMP az ország további sorsa szempontjából is meghatározó jelentőségű kongresszusra készül. Társadalmunk jelenlegi helyzetében elengedhetetlen a mélyreható változások továbbvitele a gazdaságban, a társadalomban, a politikai életben. Olyan kongresszust kell tartanunk, amely programjával megteremti a lehetőséget, hogy az MSZMP a pártok szabad versenyében — tagjaink cselekvő részvételével — megnyerje a társadalom többségének szavazatát. A TÉT nagy! A városi pártbizottság a kongresszusi küldötték megválasztásának olyan módszerét fogadta el, amelynél minden egyes párttagon múlik, kik képviselik városunk párttagságát a kongresszuson. Mindany- nyiunk joga és lehetősége a jelöltállítás, a jelöltjeink melletti kiállás a körzetközpontokban megszervezett jelölőgyűléseken. Közvetlenül részt vehetünk pártszavazás útján Békéscsaba 10 küldöttjének megválasztásában. Közös politikai felelősségünk, hogy aktívan részt vegyünk a választás folyamatában, az új szervezeti szabályzat kialakításában, a párt reformprogramjának megalkotásában. Céljaink hosszabb távra szólnak ! Valóságos politikai versenyben, programjaink ismeretében kell megválasztanunk azokat a küldötteket, akik élvezik bizalmunkat. Meggyőződésünk, hogy csak ezen a talajon jöhet létre pártunkban az elengedhetetlen cselekvési egység és akciószolidaritás. Békéscsaba, 1989. július 28. MSZMP Békéscsabai Elnöksége Kisvállalkozások, Aj munkahelyek Még egyszer Tarhosról Merre billen a mérleg nyelve? Egyre több új munkahelyet teremtenek a kisvállalkozások: tavaly több mint 80 ezerrel nőtt a főfoglalkozású tagok, alkalmazottak létszáma, s hasonló emelkedés várható az idén is. Az ÁBMH Munkaügyi Kutató- intézetében készült felmérés szerint 1982 januárja óta — a jogszabályok akkor tették lehetővé a hagyományos kisipar, kiskereskedelem mellett újabb vállalkozási formák, mint például a grnk-k, kisszövetkezetek indítását — 220 ezer új munkahely létesült a kisvállalkozásokban. Ez nagyobbrészt a kisszövetkezetek növekvő munkaerő- igényéből adódott; az újonnan felvett tagoknak, alkalmazottaknak csaknem a fele itt talált munkát. További 16 százalékuk a kisiparban, 13 százalékuk a magánkereskedelemben, 10 százalékuk a gazdasági munkaközösségekben, 9 százalékuk pedig a szakcsoportokban helyezkedett el, így jelenleg a statisztikai nyilvántartások szerint már több mint 300 ezren dolgoznak a különféle kisvállalkozásokban. A gazdasági társaságokról szóló törvény elfogadásával várhatóan tovább bővül a kisvállalkozások köre, s így újabb munkahelyek teremtődnek. Egyelőre úgy tűnik, hogy az új lehetőségek közül a magánvállalkozók a pjt- ket, betéti társaságokat részesítik előnyben. A szakemberek arra számítanak, hogy ezek a kisebb társas vállalkozások előbb-utóbb felkeltik a külföldi befektetők érdeklődését is. A szoba, ahol Gyarmath Olga fogadott, tele volt Tar- host idéző tárgyakkal, plakátokkal. Látszott, olyan ember dolgozik itt, akinek szívügye ez a tizenhárom éves hagyomány, a békés- tarhosi zenei napok. A tar- hosi baráti kör titkárától az idei év tapasztalatairól, szervezéseiről kértünk egy rövid összefoglalást. Dr. Gyarmath Olgának, a négy hétig tartó rendezvénysorozat egyik szervezőjének sokat köszönhet a város, ő azonban mégis szabadkozni próbált: — Meggyőződésem, hogy Békés városa Tarhos által vált naggyá, s e hagyomány meggyökeresedéséért sok intézmény, vagy személy nálam jóval többet tett, vagy tudott tenni... Példákat is sorolt. Szinte az összes felmerülő költséget a megyei tanács művelődési osztálya vállalta, de a teendők ellátásából Békés városa is kivette a részét. Az egyének közül Gulyás György karnagyot, vagy Szűrös Mátyást, az országgyűlés mostani elnökét emelte ki. mint a rendezvénysorozat legfőbb támogatóit. — Nélkülük talán nem élne már Tarhos szelleme — tette hozzá a baráti kör titkára. Arról is beszélt, hogy sokan éveken keresztül ellenezték ennek a hagyománynak a folytatását. Szerencsére az idén jóval kevesebb visszahúzó erő tudott érvényesülni. Jelentős volt az események országos visszhangja is. És ami a lényeg: a tarhosi zenei napok egy igíényes, kulturált, zenebarát közönséget formált — köztük számos külföldi érdeklődővel. Nagyon sokan vannak, akik a távolság miatt vagy anyagiak híján nem jutnak el a főváros zenei rendezvényeire, de minthogy Tarhos otthont ad a legnagyobb művészeknek, így az itteni közönség helyben is hallhatja őket. — A tarhosi zenei napok megrendezését nem vezérlik üzleti érdekek — mondta Gyarmath Olga. — Felüdülni vágyó lelki nyugalmat kereső közönség toborzása a cél. A magyar emberekre sokszor jellemző a kulturális közönyösség. Nekem erről az a véleményem, hogy aki hosszú ideig nem kap semmit, az hamar hozzászokik a „nincshez”. Igénye sem ltesz rá. Ezért kell hát adnunk valamit! Sajnos, az idei rendezr vénysorozatnak negatívumai is voltak. Az egyik, hogy anyagiak híján elmaradt a karnagytovábbképzés mesterkurzusa. A vigasz csak az lehet, hogy az állandó képzést biztosító karnagytovábbképző intézet hamarosan megkezdheti működését Tar- hoson. A másik gondot a vendégek elhelyezése okozta. Békésen kevés a szállási lehetőség. s ami van. azok sem kimondottan etsőrangúak. A Dübögő zajos és nem túl tiszta, de a kollégium sem lehet ebben a kérdésben végleges megoldás ... Marad még Dánfok, Békéscsaba, vagy a bélmegyeri vadászkastély. Az utóbbiak azonban messze vannak, s az utaztatási pénz tovább emeli a kiadásokat. Mindezek természétesen befolyásolják a vendégeket abban, hogy jól érezzék magukat, Szerencsére a művészek többsége Tarhost, és nem a szállást helyezi előtérbe. Közülük sokan még a nékik kijáró magasabb fellépési díjat sem fogadták el. — S\ ha már a gondjainkról beszélek — folytatja a baráti kör titkára — azt is szeretném megemlíteni, hogy ez a szervezés rengeteg munkát igényel. Sajnos, sok az elfásult ember, ezért még mindig nem alakult ki egy olyan vezetői mag, amely keményen tartaná az ügyet a kezében. Ezzel persze nerr> azt akarom mondani, hogy akik eddig dolgoztak a zenei napokon, komolytalan munkát végeztek. Szó sincs róla; csupán egy hozzáértő emberekből álló. s a tennivalókat összehangoló vezetői stáb hiányzik. Reméljük, nem sokáig...! Magyar Mária II tőkehúsok minőségéről Továbbra sem javult a tőkehúsok minősége, mivel feldolgozásuk során igen sok szabálytalanságot követnek el az érintett vállalatok — állapítja meg a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet első félévi jelentése. Az intézet a tőkehúsok minőségét, ipari és kereskedelmi bontását 17 megye és Budapest 230 kereskedelmi egységében vizsgálta. Az ellenőrzés során mintegy 84 tonna hasított félsertéshúst és több mint 25 tonna negyedelt marhahúst vizsgáltak. A sertéshús 67,1 százaléka. a marhahús 72,4 százaléka felelt’ csak meg a szabványoknak. A kereskedelmi tevékenység ellenőrzése során az intézet munkatársai a tőkehúsok bontását és azok forgalmazását vizsgálták. Hetvenkilenc helyen tapasztaltak a szabványtól eltérő húsbontást. ami minden esetben a vásárlók megkárosításával járt. Országosan gond, hogy a pacalt nem tisztítják ki rendesen, így az sok esetben szalma- és takarmánydarabokat is tartalmaz. Ennél kirívóbb, hogy nem egy esetben tüdő- és májdarabokat hagytak benn a bontásnál, a gerincvelőt pedig hiányosan távolították el. I Dőlt betüyel Az intervenció A hir rémhír volt csupán, de tessék nyugodtan továbbra is félni — alighanem így lehetne összegezni a román katonai intervencióval kapcsolatos véleményeket. Mert jól érzékelhető az a félelem, amely hónapok, sőt évek óta fojtogatja az itt élőket. S ezen még szerény, hét eleji rémhír cáfolatunk se sokat változtatott. Jellemző fogadtatására az alábbi, szerkesztőségi üzenetrögzítőnkön „vett" olvasói vélemény: „Kérem szépen, én nem vagyok egy telefonálgató típus, de meg kell, hogy mondjam, mélységesen felháborított cikkük hangvétele az elmaradt román támadással kapcsolatban. Ilyen gúnyos stílust csak az engedhet meg magának ezzel kapcsolatban, aki ezer százalékra tudja, hogy a jövőre nézve sem terveznek ellenünk támadást a románok. Aki ennyire magabiztos, az nem okos. A magabiztosság még nem bátorság. Kérdem én, hogy miből meríti azt a cikkíró, hogy milyen rosszul felszerelt a román csapat katonailag. Nem olvasta a saját újságját, amely megírta: még Horn Gyula sem ilyen biztos benne, hogy a minap vásárolt közép-hatósugarú atomfegyvert nem nekünk szánták-e a románok. Másik sarkalatos probléma: nevetséges az, hogy a XX. század Európájára apellálnak, vagyis, hogy ott ez nem történhet meg. Miért? Ceausescu talán úgy viselkedik, ahogy egy XX. századi európai ország vezető politikusához illik? Talán belefér a XX. századi Európa-képbe, hogy családokat lövöldöznek le az ö parancsára? Gyermektetemeket halásznak ki a Marosból magyar területen? Hát mikor látják már be végre önök is, hogy ez nem ember, ez mindenre képes fenevad, akinek nem számít senki elmarasztaló véleménye? Hisz nap mint nap ezt bizonyítja. Önöknek igenis azt kellene képviselni az újságjukkal, hogy ez a nép, ez a megye nem alaptalanul fél, és igenis erősítsék meg a határokat, és ne struccpolitikát képviseljenek. Milyen határőrség van itt, ha csak úgy átszaladgálnak a román határőrök, és még magyar földön is vadásznak a menekültekre? Ezek szerint fel sem tűnik a magyar határőröknek az ilyesmi? Vagy direkt biztos úgy vannak betanítva, hogy ne is nézzenek arra?" Szó, ami szó, megkaptuk a magunkét, a határőrséggel együtt. Nemigen volt tapintatos a kellemes hangú hölgy, aki rezignálton, szinte egyszuszra olvasott be nekünk. Mindemellett rendkívül tanulságos az üzenet, mert kitetszik belőle, megvan a hajlandóság arra, hogy készpénznek vegyünk hatásos, de megalapozatlan kijelentéseket. Hisz mi másnak tekinthetők a híresztelések a román atombombáról és a közép-hatótávolságú rakétákról. Amelyek — minden közhiedelemmel ellentétben — nem állnak a szomszédos „baráti ország" rendelkezésére. Csak beszéltek róla! Az atombombáról például egy román—magyar tárgyaláson, töltelékszövegként valahogy így: „Az ország ipara olyan fejlett, hogy akár atombombát is képes előállítani”, ök tudják. A mi iparunk meg olyan fejlett, hogy akár űrhajót gyárthatna. Ha akarna. Csak éppen nem akar. Különben is, az én apukám meg... Nem, ne értsék félre, nem akarom kicsinyíteni, elbagatellizálni a dolgokat. Hiszen nekem sincs túl jó véleményem a szomszédos hatalom természetéről. Sőt, engem is felbőszítenek az olyan kijelentések, miszerint már kétszer voltak Budapesten román katonák (eszerint nyilván nem nagy ügy oda bevonulni harmadjára). Azt hallani sem szívderítő, hogy az ősi Dacia természetes határvonala a Tisza volt. Ennek ellenére nem félek az atomfegyverrel, meg a közép-hatótávolságú rakétával való fenyegetéstől. Mely utóbbit, mármint a rakétákat, egyébként szintén csak tervezik megvásárolni. Nem félek, mert igenis bízom a XX. századi Európa erejében. (Nem bízok ugyanakkor a „román nép aranykoráért" felelős klán európaiságában, politikájának kiszámíthatóságában.) Hiszem, hogy földrészünk civilizációja gátat tud vetni egy őrült döntésnek. Aki a hadigépezetet elindító gombot megnyomja, annak a következményekkel is számolnia kell. Azok pedig felmérhetetle- nek és kifizethetetlenek. Mi a biztos? Csak a halál. Feladni, félni, a Dunántúlra átköltözni, vagy — ahogy egy kétségbeesett ismerősöm múlt pénteken este tette — teli tank benzinnel a kocsiban lefeküdni, mégsem szabad. Mert akkor az első támadást már elvesztettük. Elgondolkodtak önök azon, hogy ki terjesztette el a július 22-i román katonai intervencióról szóló hírt? A Szabad Európa Rádió nem!
