Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-26 / 174. szám
IZHUUKTiltl 1989. július 26.. szerda o ütvcnöf százalékos amerikai tőkearánnyal alakult meg a Taurus nyíregyházi gyárában az ATB magyar—amerikai Ipari Gumitermékgyártó Részvénytársaság. Az rt. két vállalkozásban érdekelt. Egyrészt nyíregyházi központtal gyártanak nyomdaipari nyomókendőt, majd azt New York-i székhelyű kereskedelmi részleg értékesíti különböző piacokon. A felújított és bővített nyíregyházi üzemcsarnokban mintegy 600 ezer dollár értékű gép dolgozik Fotó: Oláh Tibor Címerezők Mezőhegyesen A bácskai diákok énekelve mennek a munkába — Nagy segítség, mert nem kell kivonni az embereket a mindennapi munkából, egyszerre tudjuk nagy területen mozgatni a csoportot és az exportkövetelmény betartására is jobban tudunk felügyelni. — Mennyire szigorúak a követelmények? — Nagyon kell vigyázni arra. hogy az „anyasorban” egyetlen címer se maradjon. Sok fiatal most lát először címerezést, ezért részletesen elmagyarázzuk és bemutatjuk, hogy mit kell végezniük. Külön felhívjuk a figyelmüket: ha 100 tövön egyetlen címer is marad, az már elfogadhatatlan. Szanyi Judit és Laukó Agnes Kiskunhalasról érkeztek és az árnyékban ülve figyelik a pingpongozókat. — Ilyennek képzeltétek a munkát? — Nagyjából ilyennek, de nem gondoltuk, hogy ennyire nehéz. A munkát leszámítva a társaság nagyon jó, a programok változatosak. Mindketten először vagyunk itt. Én jövőre is eljövök — mondja Ági. — Mit szóltak a szüléitek? — Nálunk többszöri rábeszélés kellett, amíg beleegyeztek, hogy eljöjjek. Judit szülei nem ellenezték a jelentkezést. A tábor életét színesebbé teszi az a 23 fiatal, akik Bácskatopolyáról1, a vajdasági tartományból jöttek. Az ő munkaakciójuk kicsit más, mint a magyar fiataloké. Fél órával hamarabb kélnek, reggeli tornáznak, majd zászlófelvonás után énekelve mennek a munkába. Mindent közösen végeznek, csoportjuk összetartó erő. A legfiatalabb résztvevő 11 éves, a legidősebb 21. Céljuk: segíteni az itteni munkát és barátkozni, ismerkedni a magyar fiatalokkal. Elbúcsúzva a peregpusztai táborlakóktól, a városban felkerestük a helyi szakmunkásiskola kollégiumában levő Békés megyei csoportot is. — Ez az első év, hogy kollégiumban lakunk. Kényelmesebb, de elvész az igazi táborjelleg — mondja Borsi Vince táborvezető. — Honnan jöttetek és hogyan ítélitek meg a helyzetet? — kérdezzük Vörös Katalint és Bakos Erzsébetet. — Az Orosházi Táncsics Gimnáziumból jöttünk. Nagyon jól érezzük magunkat és jó az ellátás. Sok érdekes program van. A munka kicsit nehéz, de legalább értékelni tudjuk. — Mit vesztek a pénzen, amit kerestek? — Én kazettákat — mondja Erzsiké —, én pedig pingpongütőket és ruhát — válaszolja Katika. — Mit változtatnátok meg, ha lehetne? — Azt, hogy egyformára nőjenek a kukoricák, a nap pedig csak munka után süssön ilyen erősen. Ezek után mit llehet még hozzátenni? Jó munkát és szép emlékeket fiúk, lányok. Halasi Mária Délután három óra. Gépkocsinkkal Mezőhegyesről a Battonya felé vezető úton haladunk. Néhány kilométer után látjuk, az út mellett felállított szerény tábla áll: építőtábor. Befordulunk az autóútra, amely kellemes, romantikus környezetben levő kis házakhoz vezet. A bejárat felett felirat: a Me- zőhegyesi Állami Gazdaság önkéntes ifjúsági építőtábora. Az erdő fái között megbújik a szél, rezzenetlen a levegő. A parkolónak választott füves, árnyékos részen buszok állnak. A bitumenes kézilabdapálya a tűző napsugaraktól most még forróbb. Hosszú, barakkszerű házak mellett lépdelünk. Az egyik ajtóban beszélgető, pihenő fiatalok, a közeli asztalnál pedig ráérős asztalitenisz játék. Papp József, a peregpusztai kerületi igazgatóval a szervezésről beszélgetünk. — Hány diák érkezett a táborba, hol és mit dolgoznak? — Eredetileg 150 diákra volt szerződésünk a Csong- rád és Bács-Kiskun megyeiekkel, most 83-an jöttek el. A gyerekeket sajnos, nagyon messzire, Bánkúira és Dombegyházára visszük busszal. Hosszú az út. nehéz a munka, és a meleg is élfárasztja őket. Az első hetet könnyebb munkával töltötték, most a második héten kezdődött a nehezebb, a címerezés. Egyébként három hétig tartózkodnak itt. — Mit jelent mindez a kombinátnak? Párhuzamos interjú í. Riporter: — Az utóbbi évtizedekben mezőgazdaságunk alapvetően átalakult. A mezőgazdaság korszerűsítésével növekedett az igény a felsőfokú végzettségű szakemberek iránt, a szakember-ellátottságban azonban az tapasztalható, hogy a városközeli gazdaságokba sok helyütt a túltelítettség jelei mutatkoznak, míg a városoktól távoli helyekre nem szívesen mennek a szakemberek. önök, elnök elvtárs, a várostól távol gazdálkodnak, s a jól gazdálkodó téeszek közé tartoznak. Vannak-e szakembergondjaik? Elnök: — Vannak. Igaz ugyan, hogy nagyon sokat javult a helyzet az utóbbi időkben. Űjabban a fiatalok is szívesen maradnak itt... Riporter: )— Hogyan sikerül ezt elérni? Elnök: — Különböző kedvezményekkel. Például ingyenes házhelyet juttatunk nekik, segítséget kapnak az építkezéshez stb ___ 2. R iporter: — Az utóbbi évtizedekben mezőgazdaságunk alapvetően átalakult. A mezőgazdaság korszerűsítésével növekedett az igény a felsőfokú végzettségű szakemberek iránt,, a szakember-ellátottságban azonban az tapasztalható, hogy a városközeli gazdaságokban sok helyütt a túltelítettség jelei mutatkoznak, míg a városoktól távoli helyekre nem szívesen mennek a szakemberek. önök, elnök elvtárs, a várostól távol gazdálkodnak, s őszintén be kell vallani, hogy a gyengén gazdálkodó téeszek közé tartoznak. Vannak-e szakembergondjaik? Elnök: — Vannak. Riporter: ,— És hogyan próbálják helyhez kötni a megszerzett szakembereket? Elnök: — Különböző kedvezményekkel. Például ingyenes sírhelyet juttatunk nekik ... Riporter: — ? Elnök: — Nézze, legyünk őszinték! Ha itt maradnak, rövid időn belül használatba veszik... Beck Zoltán Tulajdonos kerestetik N apjainkban a szocialista világrendszer országai hazánkhoz hasonló gazdaságpolitikai gondokkal küszködnek: egyensúlyhiány, technikai elmaradottság, bürokratikus állam- igazgatás, erősen korlátozott piac, romló életszínvonal. Néhány szocialista állam — köztük hazánk is — felismerte, hogy a valódi piac- gazdaság megteremtése elkerülhetetlenül szükségszerűséggé vált. Nem lehet egy időben átmenet nélkül, a hagyományos központi gazdaságirányítási rendszerről áttérni, a versenyhelyzetet feltételező piacgazdaságra. Ezért a kormány, tágabb értelemben a gazdaságirányi- tó szervek, intézmények feladata, hogy létrehozzák a versenyfeltételeket. Közgazdászok, ipari szakemberek véleménye megoszlik abban a kérdésben, vajon mit kell az átmenet ideje alatt elsőként megtenni? Hogyan lehet mobilizálni a szunnyadó gazdaságot? Gazdasági válságunk okait többen a tulajdonviszonyok rendezetlenségére vezetik vissza. Ám e tulajdonreform megvalósítása ideológiai nehézségekbe is ütközik, hiszen a szocialista társadalmi rendszernek egyik lényegi ismérve: a termelési eszközök döntő többsége társadalmi tulajdonban van. Itt kell leszögeznünk: a társadalmi tulajdon nem egyenlő az államival, és a társadalmi tulajdonnak számtalan formája létezhet. Követelmény, hogy a társadalmi tulajdonnak legyen gazdája! Az állam, mint tulajdonos nem elég konkrét, az úgynevezett össznépi tulajdon megfoghatatlan. Sajnos, a haszonnal járó befektetés ma a gazdaság egyetlen résztvevőjének sem igazán érdeke. Tehát, tulajdonos kerestetik! Nem cél azonban az állami tulajdon teljes felszámolása (nyugaton is vannak iparágak, melyek állami irányítás alatt működnek: a hadi ipar, a közlekedés, az űrkutatás), de a „versenyágazatokban” a nagyméretű mamutcégek alacsony hatékonyságúnak bizonyultak. Az állami tulajdont megtestesítő ipari nagyvállalatok (többnyire) veszteségesek, erőforrásaik kihasználatlanok, felhalmozott készletekkel rendelkeznek, rugalmatlanok. A cél tehát az állami tulajdon mérséklése és a vegyes, önfejlődésre képes tulajdonrendszer kiépítése. A „gazda” szerepe a tulajdon értékmegőrzése, gyarapítása szempontjából meghatározó. A gazdaság különböző területein eltérő tulajdonformák jöhetnek létre. A vállalatok jelentős részénél a tulajdonos szerepét a különböző társaságok — mint vállalkozó tulajdonosok — láthatnák el. Természetesen úgy, hogy ezek a „részvényesek”, akik a nagyobb jövedelemben érdekeltek, nem vonnának ki tőkét a vállalatokéból. Ebben a vállalat- típusban tehát a részvények birtokosai a befektetés megtérülését tekintik az egyetlen célnak, mert a piac kényszerít! így az elavult — nem értékesülő — termék gyártása nem lesz jellemző. Kénytelen a vállalkozó a piaci igényeknek megfelelő szerkezetváltásra. További előnye: alkalmas az állami és a magán-, a hazai és a külföldi tőke egyesítésére egyazon gazdasági egységen belül. A részvénytársasági forma lehetőséget teremt arra is, hogy a társadalmi* tulajdon értékpapír formájában jelenjen meg. Bár egyelőre megoldatlan, ki, vagy milyen intézmény rendelkezhet és milyen megoszlási arányban az állami vállalatok „össznépi" tulajdonával, ha társasággá alakul. Az átmenet időszakában — szakemberek véleménye szerint — a vagyonkezelő szervezetekre kellene bízni a részvények egy részét. A részvénytársaság tagjai vagyonarányosan részesednek a nyereségből. Ugyanakkor lehetőség nyílik arra is, hogy a magánmegtakarítások részvényekben jelenjenek meg, amely a tulajdonosnak járadék jellegű jövedelmet nyújtana. Kérdés azonban, hogy a nehezedő életkörülmények mellett a vállalati kollektíva számításba jöhet-e részvénytulajdonosként? Igaz, az Ausztriában elvásárolt dollármilliók mindenképpen tanulságosak. Lakossági megtakarításra viszont csak akkor számíthatunk, ha kiépül azoknak az intézményeknek a sora, amelyek egyrészt biztosítékai lehetnek a megtérülésnek, másrészt megbízható információt adnak a részvénytársaságok gazdálkodásáról. A tulajdonreform önmagában kevés a modern gazdaság életre hívásához, de elengedhetetlen feltétele az elmozdulásnak. Bár a piaci körülményekhez alkalmazkodni újfajta egyéni és társadalmi szemléletet kíván, többek között el kell sajátítani azokat a viselkedési szabályokat, melyek a „tulajdonosi” státusszal járnak: megbízhatóság, bizalom, emberi tartás. Persze, alkotmányos garancia nélkül minderről beszélni egyelőre csak ábrándnak tűnik. Papp János Eladás elfitt Befejeződtek a tárgyalások a Gödöllői Ganz Árammérő Gyár külföldi eladásáról, illetve vegyes vállalat életre hívásáról. A vevő: a francia Schlumberger Industries. A vegyes vállalat alapítói: a francia cég mellett a Budapest Bank Rt., a Magyar Villamosművek Tröszt és az Első Hazai Vagyonkezelő Rt., Az előkészület alatt álló megállapodás szerint a francia vállalat megvásárolja a magyar államtól az árammérő gyárat. A külföldi partner a működő tőke behozatala érdekében értékesítésre felkínált hazai vállalatok, listájáról választotta ki a gödöllői üzemet, amelyben fantáziát látott. Ügy ítélte meg, hogy a befektetett költségek megfelelő haszonnal megtérülhetnek. A százéves múltú árammérő gyár ugyanis jelenleg is eredményesen termelő üzem, műszerei itthon és külföldön keresettek. Negyven tőkés országba szállít rendszeresen, s ebből évente hatmillió dollár bevétel származik, ugyanakkor a szocialista piacra is termel. A kedvező értékesítés lehetősége nyomán volna szükség a kapacitás bővítésére. A berendezések egy része viszont elavult, a gyár technológiai megújulásra szorul. A vegyes vállalat keretében koncentrált anyagi források éppen e célt szolgálják. Az elképzelés szerint, öt év alatt sor kerül a technológia teljes rekonstrukciójára. Értesítjük a t. lakosságot, hogy a Csárdaszállás Petőfi Tsz részére épített 20 kV áthelyezést és OTR-állomást 1989. július 27-én FESZÜLTSÉG ALA HELYEZZÜK! A létesítményen elhelyezett tárgyak ÉRINTÉSE ÉLETVESZÉLYES* és TILOS! DÉMASZ Üzemigazgatóság Békéscsaba I Sarkad határában bérelt földön termelnek sárga- c9 görögdinnyét. Az elmúlt napokban kezdték meg a sárgadinnye szedését Fotó: Béla Ottó A Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat, Kétegyházi út 3. sz. alatti telephelyén lévő EBÉDLŐ-KONYHA RENDEZVÉNYEK, LAKODALMAK TARTÄSÄRA BÉRBE VEHETŐ. Érdeklődni személyesen vagy a 22-788-as telefonszámon lehet.
