Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-26 / 174. szám

Dubcek és a peresztrojka Magyar ellenzéki politikusok angliai látogatáson Az angol parlament elnö­kénél tett látogatással kez­dődött a magyar ellenzéki politikusok angliai látogatá­sa. A küldöttséget a brit külügyminisztérium és a Ke- let-Európa intézet hívta meg. Tagjai : Jeszenszki Géza (Magyar Demokrata Fórum), Krasznai Zoltán (Bajcsy- Zsilinszky Endre Baráti Tár­saság), Lukáts Miklós (Ke­reszténydemokrata Néppárt), Rajk László (Szabad Demok­raták Szövetsége), Ravasz Károly (Független Kisgazda Párt), Tirts Tamás és Vág- völgyi András (Fidesz), Var­ga Csaba (Magyar Néppárt), Vidos Tibor (TDDSZ), vala­mint Király Zoltán képvise­lő és Ruttner György szo­ciáldemokrata ügyvéd. A küldöttség látogatást tett a parlament mindkét házában, ahol fogadta őket Bemard Weatherill, a parla­ment elnöke. A barátságos beszélgetésen a brit parla­ment évszázados működésé­ről, az abból levonható és Magyarországon is megfon­tolásra érdemes tapasztala­tokról, a demokrácia hagyo­mányairól volt szó. A ma­gyar ellenzéki politikusok a következő napokban vala­mennyi brit politikai párt működését tanulmányozni fogják, ismerkednek a köz­véleményformálás angliai gyakorlatával, s fogadja őket William Waldegrave külügyi államminiszter is. A prágai tavasz idején ki­dolgozott elvek nagy része hasonlít a mai szovjet ve­zetés által meghirdetett irányvonalhoz; az 1968-as prágai katonai beavatkozás visszavetette az országot — fejtette ki egyebek között Alexander Dubcek volt cseh­szlovák párt vezető abban az üzenetében, amelyet a szov­jet peresztrojka értékelésével foglalkozó, Madrid közelében zajló nemzetközi tanácskozás résztvevőihez intézett. Dub­cek maga is a konferencia meghívottai között szerepel, de nem utazhatott Spanyol- országba, mert a csehszlovák hatóságok megtagadták tőle a kiutazási engedélyt. A madridi Coplutense Egyetem nyári tanfolyamá­nak keretében rendezett ta­nácskozás megnyitóján egy spanyol újságíró olvasta fel Dubcek levelét. A „prágai tavasz” főszereplője ebben leszögezi: az akkori csehszlo­vák vezetés politikáját még ma is reális, életképes alter­natívának tekinti egy új, erőszakmentes szocialista mozgalom útján. Az 1968-as katonai beavatkozás erősza­kos módon semmisítette meg az akkori vezetőik „reformer politikáját” — írta a politi­kai élettől immár két évtize­de távol tartott személyiség. A levél szerzője alapve­tően kedvező képet fest a szovjet peresztrojkáról. „Ne legyünk türelmetlenek és el­hamarkodottak a szovjet- unióbeli mélyreható átala­kulások megítélésében” — írta Dubcek, és felhívta a figyelmet arra is, hogy a nyugati országokra nagy fe­lelősség hárul e „bonyolult és fájdalmas” folyamat sike­rét illetően. Visszaállftott ünnepek? A karácsony és a húsvét is­mét az országos ünnepek rang­jára emelkedhet a Szovjetunió­ban, ha ezt a javaslatot a Leg­felsőbb Tanács ülése jóváhagy­ja. A LT keddi, délelőtti ülésén a képviselők megvizsgálták a Legfelsőbb Tanács Elnökségének azt a korábbi rendeletét, amely az országos ünnepekkel kap­csolatban változásokat indítvá­nyozott. A képviselők egy része szót emelt azért, hogy a jövőben a társadalom széles rétegei által ünnepelt, ám hivatalosan eltö­rölt vallási és népi ünnepek is kerüljenek be a pirosbetüs na­pok sorába, és a nagy vallási közösségek ünnepei legyenek munkaszüneti napok. A javas­lat élénk vitát váltott ki, de egyértelmű elvetése mellett senki sem emelt szót. A képviselők egy csoportja szükségtelennek tartotta, hogy a fegyveres erőknek évente majdnem egy tucat ünnepe le­gyen. Helyettük február 3-kát, a fegyveres erők megalakulásá­nak, és a május 9-ikét, a Győ­zelem Napjának megünneplését tartották indokoltnak. Az ünne­pek tömegei, mint ahogyan a kitüntetések áradtata is, a sztá­lini és a brezsnyevi korszakot Idézi, ezért átértékelésük indo­kolt — mondották. A hosszú vi­ta után a képviselők megálla­podtak abban, hogy a rendele­tet, a javaslatok figyelembevé­telével való átdolgozásra, visz- szaküldik az erre illetékes ál­landó parlamenti bizottságokba. A nácizmus áldozatainak felállítandó emlékmű makettje. Az emlékmű építését 1989. július 24-én kezdték meg kb. 360 méterre a Washington emlékműtől. Az építkezés várható ideje kb. 36 hónap lesz MTI-telefotó MINIJÁRMÜVEK KALAPÁCS ALATT Kalapács alá került a vi­lág legnagyobb — három­ezer darabos — minivonat- és miniűrhajó-gyűjteménye a Christie’s angol cég árve­résén csütörtökön London­ban. A legmagasabb áron a „Nagy Vilmos császár” nevű német hajó 1909-ben készült kicsinyített mása kelt el: 30 ezer fontot adott érte egy New York-i amatőr gyűjtő. Az aukció egyébként nem volt igazán sikeres: a gyűj­tők — várakozáson alul — összesen „csak” 1,2 millió fontot fizettek az apró mo­dellekért. s több darabot nem is sikerült eladni. A tulajdonos, a Svájcban élő olasz Antonio Giansati Coluzzi gróf hatvan éven át gyűjtögette a piciny jármű­veket. és csak nemrég dön­tött úgy. hogy megválik tő­lük. ELTEMETTEK LAURENCE OLIVIÉRT Ashurstban, családtagjai­nak és legközelebbi barátai jelenlétében, Shakespeare- versekkel és harangszőval búcsúztatták el Sir Lauren­ce Oliviért, korunk egyik legnagyobb színészét, aki 82 éves korában hunyt el. A nagy művészt egy XII. szá­zadbeli kis templomban bú­csúztatták London és Olivi­er otthonának közelében. Koporsóját, amelyre réti vi­rágokból font koszorút rak­tak, felesége, Joan Plow­right, első házasságából való fia, Tarquin, másik fia Ri­chard, a harmadik házassá­gából származó lánygyer­mekei, Tamsin és Julie-Ka- te, valamint több legköze­lebbi barátja és kollégája állta körül. Anthony Hop­kins színész, aki nemrég Lear királyt játszotta, Oli­vier londoni színházában mondta az utolsó búcsúso­rokat. ÁLLAMFŐK FORGALMI DUGÓBAN A francia forradalom 200. évfordulójának megünneplé­sére Párizsba érkezett állam­fők nem úszták meg prob­lémamentesen a vendégséget. Ugyanis a főváros központ­jában olyan közlekedési du­gó keletkezett, hogy az autó­jában várakozó gaboni elnök elvesztette türelmét, és gya­log indult el a szállodába, de akkor sem hiányzott sok, hogy összeütközzenek állam­főket szállító gépkocsik. Óriási zűrzavar keletkezett, amikor 50 hivatalos autó ér­kezett a központba a kato­nai parádét megtekintő ál­lamfők elszállítására. Habár a szervezők lezárták az ün­nepség színhelyéhez vezető utcákat, az államfők mégis olyan forgalmi dugóba ke­rültek, hogy alig tudtak be­lőle kikecmeregni. Amikor a Concorde térről mindenki egyidöben távozott, a szer­vezők csalódva figyelhették, hogyan veszekednek, és vi­szik el egymás orra elől a vendégek a gépkocsikat. Több minisztert is lehetett látni, ahogyan átszalad azon a téren, ahol a forradalom után lefejezték XVI. Lajost. Margaret Thatcher brit ál­lamfő sofőrje is csak nagy fékezéssel kerülte el az ösz- szeütközést egy előtte levő autóval. Csupán Mitterrand francia és Bush amerikai el­nök bizonyultak ügyesnek, mivel elsőként hagyták el az ünnepség színhelyét. II gyorsvonatok szörfösei KOMCOMOJIbCKaa a npaBjja cikke nyomán A hallgatás ára Az Északi Flotta egyik támaszpontjára nemrég befutott az a szovjet atom-tengeralattjáró, amely békeidőben sérült meg. A hajóra senki sem nyitott tüzet, senki sem lőtt ki rá tor­pedót. Műszaki hiba miatt voLt kénytelen a Norvég-tenger felszínére emelkedni. Puszta véletlen folytán, szinte ugyan­azon a helyen, a Medve-sziget közelében, ahol ez év ápri­lisában elsüllyedt a Komszomolec tengeralattjáró és 42 ten­gerész életét vesztette. Szerencsére a második esetben nem voltak áldozatok. Reméljük, hogy a baleset körülményeinek kivizsgálására alakított kormánybizottság feltárja az igazi okoikat, s beis­meri, hogy a hajók tulajdonképpen nem a tengerben kez­denek süllyedni, hanem még a parton, vízre bocsátás előtt. Beismeri azt, hogy a haditengerészeti flotta állapota mű­szakilag és más tekintetben is életveszélyes. Alábbi cikkünk szerzője Ilja Kolton, a kiválóan képzett szakember, aki saját tapasztalatából tudja, miért váltak olyan gyakorivá a hajószerencsétlenségek. 1962-ben személyesen Nyikita Hruscsov adta át az akkor még fiatal tisztnek a Lenin-rendet. Kolton a kitüntetést va­lóban megérdemelte, azért, mert az egyik hajóút során rendkívüli bátorságot tanúsított. Most pedig ismét bátorsá­got merített ahhoz, hogy megírja ezt a cikket atom-tenger­alattjáróinak állapotáról. Harminc évig szolgáltam a tengeralattjáró-flottánál. És bármennyire is fájó, hogy az embernek saját háza tájáról kell rosszat mondania, mindenképpen ki kell mondani a keserű igazságot. Azért, hogy a tengerészek életben marad­janak, valamint a haditengerészeti flotta jövője érdekében. Az elsüllyedt Komszomolec tengeralattjáróval kapcsolat­ban az emberben felmerül a kérdés: vajon a tengerészek miért a nyílt tengeren vesztették életüket? Hiszen a tenger­alattjárón belül rendelkezésükre állt az úgynevezett száraz mentőkamra, melynek az a rendeltetése, hogy bizonyos mélységben menedéket nyújtson az egész legénységnek. A válasz egyszerű. A haditengerészet új hajóit átvevő állandó bizottság a gyártóktól hiába követelte, hogy ezeket a kam­rákat természetes körülmények között próbálják ki, maxi­mális mélységben és maximális terheléssel. S ez szomorú következményekhez vezetett. Ha a kipróbálásra az átvevő bizottság elképzelése szerint került volna sor, akkor a próba sarán kiderült volna, hogy hibás a konstrukció, hogy a legénység a víz beáramlása esetén nem tud az említett kamrába menekülni. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy katasztrófa esetén a kü­lönböző bizottságok a felsőbb parancsnokság védelmében nem nevezik meg a fő vétkeseket, sem a katasztrófák konk­rét okait. Így ezek a katasztrófák törvényszerűvé válnak, hi­szen az igazi okokat sohasem küszöbölik ki. 1962-ben a Lenini Komszomol elnevezésű tengeralattjárón az Északi-sark felé hajóztunk. A tengeralattjáró hőgenerá­torai idejük háromnegyed részét már kiszolgálták, a konst­rukció viszont nem tette lehetővé a balesetveszélyes gene­rátorok leállítását. Ez pedig rendkívül veszélyes. A legénység kérésére (!) az út előtt a hőgenerátorokra sietősen biztonsági szelepeket szereltek. Ám ezek a szele­pek nem zártaik szorosan, az utat félbe kellett szakítanunk. Csodával, .határos módon kerültük el a hajó és a legénység pusztulását. Helytállásukért a tengerészeket rendjelekkel és érmekkel tüntették ki, a flottilla parancsnokának, valamint a hajóparancsnoknak a Szovjetunió Hőse címet adományoz­ták. A kitüntetéseket, természetesen, megérdemelten kaptuk, viszont tény az is, hogy tulajdonképpen így kárpótoltak ben­nünket a komoly konstrukciós fogyatékosságokért, melyek a hajó és a Legénység pusztulását okozhatták volna. Egy másik alkatommal egy atom-tengeralattjárón hajóz­tam ki. Ez a tengeralattjáró is régen megérett a felújításra. Ennek ellenére á parancsnokság kalandor döntést hozott és a hajót kivezényelte a tengerre. Megpróbáltam ezt megaka­dályozni, mivel jól ismertem a hajó műszaki állapotát. Erre azzal vádoltak meg, hogy gyáva vagyok. Közölték, helyet­tem mást is küldhetnek, nekem viszont ebben az esetben meg kell válnom tisztségemtől. Végül úgy döntöttem, hogy mégis tengerre szállók. Nem azért, mert a székemet féltet­tem, hanem azért, mert reméltem, hogy talán hozzájárulha­tok a katasztrófa elkerüléséhez. A hajóút kezdetétől a végéig mindenki megfeszített mun­kát végzett. Beosztástól függetlenül. A rádiósok hegesztet­tek, a fedélzetmesterek esztergályoztak. Szóval mindenki mindent megtett azért, hogy épségben térjünk vissza, ami végül sikerült is. A harmadik eset egy olyan atom-tengeralattjáróval tör­tént, amelyet egy javítóüzembe kellett eljuttatni. A parancs­nokság először úgy döntött, hogy a hajót vontatókötélre ve­szik. Ám az indulás előtt egy nappal mégis úgy határozott, hogy a hajó saját reaktorait működtetve jusson el a javító­üzemig. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a parancsnak feltétle­nül engedelmeskedni kell. Csak azzal nyugtatgattuk ma­gunkat, hogy az út úgyis rövid lesz. Ám a nyílt tengeren váratlan fordulat történt. A pa­rancsnokság elrendelte, hogy vegyünk részt a flotta had­gyakorlatán. Néhány órás hajózás heLyatt így hat napon át kellett navigálnunk. Erről a hat napról rettenetes emlékeim vannak... Szerintem a tengeralattjárókkal kapcsolatos legutóbbi ka­tasztrófáknak és tragédiáknak több összetevője van: konst­rukciós fogyatékosságok, a memtőfelszerelés alkalmatlansága. Ehhez járul az is, hogy a haditengerészet parancsnoksága, rendkívül lassan és enerváltan alkalmazza az új elképzelé­seket és műszaki megoldásokat. Ilja Kolton, a műszáki tudományok kandidátusa, első osztályú nyugalmazott kapitány, a Kurcsatov Atomenergetikai Intézet tudományos főmunkatársa Üj nagyvárosi divat kergeti kétségbeesésbe a nyugatnémet vas­utak dolgozóit, a szülőket és a pszichológusokat: az úgynevezett vonatszörf. Először Hamburgban tűnt fel e „hobbi”, de már Münc­henben is űzik a halálos játékot. Főleg tizenéves fiúk csimpasz­kodnak a vonatajtó kapaszkodójába, vagy másznak ki az ablakon, s így vitetik magukat — nem egyszer óránként 120 kilométeres se­bességgel, néha csak hajszállal süvítve el oszlopok és vezetékek mellett. Hamburgban már van halálos áldozat, egy 14 éves lány pedig fejével oly szerencsétlenül súrolt egy oszlopot, hogy azóta is eszméletlen. A müncheni pályaudvari felügyelőség kommandót állított fel a „vonatszörfösök” lefülelésére. Büntetőjogilag az új „kedvtelés" nem üldözendő cselekmény, hacsak nem keletkezik anyagi kár, vagy az utasok közül valaki nem rémül halálra, legfelljebb a po­tyautazásért lehet büntetni. Állítólag az első vonatszörfösök po­tyautasok voltak, Dél-Amerikában : így akarták megtakarítani a jegy árát. Nyugatnémet utánzúik főként „jó házból való úrifi­úk”, akik e bizarr módon, merő unalomból ütik el az időt. A pe­dagógusok, pszichológusok tudományos magyarázattal próbálkoz­nak: a társadalom alkalmazkodási és teljesítményrendszere oly erős, hogy a fiatalok vágynak a szélsőségekre, a taposómalom után a szabadság illúziójára. FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy 1989. július 27-én 7-től 16 óráig hálózatépítési munkák piiatt ÁRAMSZÜNETET TARTUNK Békés: Nagy kert—Epreskert—Kert u.—Bocskai u.— Kasza u.—Kispince u.—Fábián u.—Mezei u.—Móricz Zs. u.—Hídvégi u.—Kossuth /u.—muronyi vasút— legelő által határolt területen. Berendezéseinket a kikapcsolás ideje alatt is feszültség alatt állónak /kell tekinteni. DÉMASZ-KIRENDELTSÉG, BÉKÉS A Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat, Kétegyházi út 3. sz. alatti telephelyén a ^közeljövőben BÉRBE AD KÉT AKNÁS GARÁZST, IRODA-MÜHELY-RAKTÁR HELYISÉGEKET. Ugyanitt tárolótér és -terület bérbeadása is lehetséges. Érdeklődni személyesen vagy a 22-788-as telefonszámon lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents