Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
NÉPÚJSÁG 1989. július 1., szombat Réthy Pál nevét vette fel a békéscsabai kórház Tegnap délután, Békéscsabán, a kórházban Sem- melweis-megemlékezéssel egybekötött névadó ünnepséget tartottak. Elsőként dr. Juhász László, az egészség- ügyi intézmény igazgató főorvosa köszöntötte a megjelenteket, köztük a Réthy • család tagjait, majd dr. Sonkoly Kálmán, a kórház nyugdíjas igazgatója tartott ünnepi megemlékezést. Párhuzamot vont a két neves kortárs, Semmelweis és Réthy között; a múlt század második felében mindketten a hazai egészségügy megreformálásán munkálkodtak. Dr. Réthy Pál — aki szarvasi kereskedőcsalád gyermeke volt —, fővárosi egyetemi katedrát hagyott ott azért, hogy szűkebb hazájában, Békésben, megszervezze a kor színvonalán álló egészségügyi ellátást. Az adományokból létrehozott kórház 70 ággyal 1864-ben épült fel, majd folyamatosan bővítették. Békéscsaba első városi főorvosa sokat tett a járványok leküzdéséért és harcolt a csecsemőhalandóság csökkentéséért is. Mint világhírű kortársa, Semmelweis, ő is eljutott a megelőzés fontosságának felismeréséig. A 125 éves kórház ezután ünnepélyesen felvette alapítója nevét. Sor került az intézmény előtti emléktábla — Mladonyiczky Béla alkotása — leleplezésére is. Az ünnepség jó alkalom volt arra, hogy a legjobban dolgozóknak kitüntetéseket, törzsgárdajutalmakat adjanak át. G .K. 67. nemzetközi szövetkezeti nap „Egység a különbözőségben” Tótkomlóson tartották tegnap a nemzetközi szövetkezeti nap megyei ünnepségét. A művelődési házban Paulik János, a Mészöv elnöke köszöntötte a rendezvény résztvevőit, majd Győrfi Károly, a Teszöv titkára beszélt az immár 67. nemzetközi szövetkezeti nap jelentőségéről. — A mai megemlékezés eltér a hagyományostól, a megváltozott körülmények, a lüktető forradalmi folyamatok miatt — kezdte megnyitójában Győrfi Károly. — Tavaly Endrődön még a megszokott módon ünnepeltünk, s akkor még senki sem gondolta, hogy egyetlen év ilyen sok változást hoz a magyar társadalom életében. Niem célom ezt most értékelni, hiszen a mai összejövetelünk abban is különbözni fog az eddigiektől, hogy nem lesz ünnepi beszéd. Ezért is nem kértünk külső előadót. A bevezetőben a már jelzett változások közül csak egyet emelek ki: a szövetkezeti mozgalom múltjának, jelenének és jövőjének újraértékelését. Ma minden kérdésben tapasztalhatók szélsőséges vélemények, így ebben is. Vannak, akik a mai szövetkezeteket sztálinista képződményeknek tekintik, amely csak gátja a fejlődésnek, mások a meglévő struktúrát védelmezik teljes erővel, és anarchiával fenyegetőznek annak változtatásakor. Közös vonása a szélsőségeknek, hogy mindkettő figyelmen kívül hagyja a szövetkezeti autonómiát. Pedi a jövő nem lehet más, minthogy a szövetkezők maguk ítélik meg saját szervezetüket és döntenek sorsa felett. Az előadó a bevezető után ismertette az Országos Szövetkezeti Tanács felhívását, amely elemezte ennek a formának jelenét, jövőjét és azt, hogy ezek a szervezetek hogyan veszik ki részüket a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi termelésből, illetve forgalomból. Hangsúlyozta egyebek mellett, hogy az OSZT elnöksége csatlakozik a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének a 67. szövetkezeti nap alkalmából közzétett felhívásához, amely már címében is a szövetkezeti mozgalom egyik legfőbb sajátosságát emeli ki: „Egység a különbözőségben.” Majd befejezésül felhívta a résztvevők figyelmét: „Abban a reményben végezzük tovább munkánkat, hogy egy év múlva tisztul- tabb viszonyokat, világosabb perspektívát sikerül teremteni, amelyben a szövetkezetek gazdasági tevékenysége az eddigieknél sikeresebb, a tagok és az egész társadalom hasznára.” * * * * * A szövetkezeti nap alkalmából június 28-án ülést tartott a Mészöv elnöksége is, ahol „Elismerő plakett” kitüntetést adtak át 38 szövetkezeti dolgozónak, rajtuk kívül heten vehették át a munkaversenyben kifejtett tevékenységükért a megérdemelt jutalmat. Béla Ottó Torta tfz gvertyával Ünnepelt a SZÜV A SZÜV Békéscsabai Számítóközpontja fennállása 10. évfordulójának ünnepségét tartották tegnap Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban. A dolgozók és a meghívott vendégek köszöntését követően Pénzes Sándor igazgató értékelte az elmúlt tíz esztendő eredményeit és fejlődésük útját, majd dr. Hajtó Pál, a SZÜV gazdasági igazgatója kért szót. Elmondta, hogy a csabai számítóközpont szép eredményeket ért el a SZÜV leány- vállalatai között. Az ünnepség után Pénzes Sándor válaszolt a kérdéseinkre. — Hogyan indult a vállalat és hová jutott 1989-ig? — 1979-ben a SZÜV és a Békés Megyei Tanács V. B. hívta életre a számítóközpontot, a megyei' igények miatt. Mindössze hatvanan voltunk az induláskor. Az akkor korszerűnek mondható ESZR—1035 géppel kezdtük munkánkat, amely még ma is működik. Létszámunk — napjainkig — a háromszorosára nőtt, ügyfeleink száma viszont tízszeresére szaporodott. Fejlesztési tevékenységünk 90 százalékban az új, Magyarországon jelenleg a legmodernebb IBM kompatibilis PC-ken és hálózataikon folyik. — Mik az elkövetkezendő évek tervei és mit tart az eltelt tíz év legnagyobb sikerének? — Szeretnénk bekapcsolódni az országos számítógép-hálózatba, és megvalósítani a nagy információ- rendszerek működtetését is a vállalatnál. A legnagyobb siker az volt, hogy hozzá tudtunk járulni a környezetünkben a számítástechnikai igények megteremtéséhez; s az, hogy tevékenységeinket a megyén kívülre is ki tudtuk terjeszteni. (herpai) Véget ért az Országgyűlés júniusi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) földtörvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot, s ennek lényegét a mezőgazdasági bizottság előadója, Solymosi József ismertette. Az ezt követő vita után az Országgyűlés elfogadta a törvénytervezet módosítását. Majd személyi kérdésekről döntött a Parlament. Felmentette a külügyi bizottság elnöki tisztségéből Szű- rls Mátyást, s helyébe Be- recz Jánost választotta meg. A tudománypolitikai és műszaki-fejlesztési bizottság elnöke Biacs Péter, titkára pedig Lotz Ernő lett. Az interpellációk sorait Márk György (országos • lista) folytatta. Márk György interpellációja A Békés megyei képviselő az oktatási és egészségügyi intézményekben fizetendő élelmezési térítési díj fizetési rendszerének módosításából eredő feszültségek tárgyában interpellált: — 1989 elején három minisztérium együttes rendeleté intézkedett a gyermek- intézményekben fizetendő új élelmezési térítési díjakról, amely szerint a fizetendő térítési díj alapja a mindehkori nyersanyagnorma — mondta Márk György, majd a következőkkel folytatta: — A rendelet szociálpolitikai szempontból vitathatatlan kedvezményeket biztosít, de ennek terhét az állami kötelezettségvállalással szemben döntő mértékben az intézményi költség- vetésekre hárította. Tudoa.35 millió forintot. Példaként szeretném kiemelni, hogy szűkebb működési területemen — Gyula városában — a bevétellel nem fedezett kiadás összege 6,2 millió forint, ezzel szemben a megyei ellentételezés 836 ezer forint volt. Információm szerint az 1989. évi költségvetési keretszámok kialakításakor ez a kérdés nem rendeződött. Mindezek bennem több kérdést megfogalmaznak:, e sokakat érintő döntés előtt miért nem lehetett felmérni ennek anyagi oldalát, meghatározni a feltételeket és a megoldás módját? Miért bem lehetett ezt teljes egészében a családoknál kompenzálni (például a családi pótlék keretében) és így egységesen fizették volna a Utána fogok nézni a kétegyházi Mezőgép ügyének — ígéri Horváth Ferenc ipari miniszter Sebesi Lászlónénak a Parlament folyosóján másom szerint nemcsak Békés megye intézményeinél, hanem az ország érintett költségvetési szerveinek többségénél is ez jelentős nagyságrendű költségvetési feszültséget okoz, hiszen ezek az intézmények az amúgy is gondokkal küszködő költségvetésükből ezt az újabb terhet már nem tudják fedezni. Békés megyében e témával összefüggésben készült egy felmérés, amely szerint az állami költségvetés erre a célra biztosított 5,7 millió forintja, valamint a Békés Megyei Tanács 9,5 millió forintos saját forrás terhére való kiegészítése mellett is a hiány nagyságrendje eléri nyersanyagnormát. A jelenlegi megoldás ugyanis az iskoláknál egy újabb, nem pedagógiai plusz feladat, amelyre nincsenek meg a feltételek. Kérem a pénzügyi kormányzatot, illetve az illetékes más szerveket, hogy a kiadott rendeletet az elhangzottaknak megfelelően ‘ vizsgálják félül, és érdemben intézkedjenek az intézményi költségvetési hiányok központi rendezése érdekében! Amennyiben ez nem történik meg, az érintett intézmények alapfunkcióik ellátására sem lesznek képesek. Megítélése szerint a feszültséget alapvetően a romló gazdasági helyzet, a csaA képviselik védelmében Köztudomású, hogy megyénkben három képviselő visszahívását kezdeményezték, s az ország más megyéiből Inár Jó néhány honatya kényszerült mandátumának Idő előtti befejezésére. Mi a véleménye megyénk képviselőinek a visszahívásról általában; s szerintük kik, vagy mely szervezet (ek) foglalhat (nak) állást az érintettekkel kapcsolatban? Mivel a felvetések alapjában véve megegyeznek, így összegezve tesszük közzé őket. Önmagában a visszahívás intézményével egyetértenek — vélekednek a képviselők —, hiszen aki valóban elhanyagolta a képviselői munkát, megérdemli, hogy választópolgárai megvonják tőle a bizalmat. Am sokan esnek áldozatául a meggondolatlan, megalapozatlan kezdeményezéseknek. Érdemes egy kicsit felidézni az 1985-ös választások idejét emlékeztetnek honatyáink és honanyáink —, hiszen akkor valamennyien a Hazafias Népfront támogatásával és programjával indultak a választópolgárok „megnyeréséért”. Mindezek alapján sokat tehetnének a népfrontszervezetek például azzal, ha tájékoztatnának egy-egy képviselő munkájáról, nevezetesen: mit valósított meg a népfront programjából, mit végzett a választókerületében, foglalkozott-e az állampolgárok ügyeivel, parlamenti felszólalásaival, interpellációival; s hogyan segítette a törvénykezést, vagy a választókerületek fejlődését. Megyénk képviselői végül abban állapodtak meg: a közeljövőben ki-ki elkészíti a saját „mérlegét”, s azokat összegezve, a nyilvánosság elé tárják. A témára ily módon még visszatérünk. ládok megélhetési gondjainak súlyosbodása okozta. Emiatt felborultak azok az előzetes számítások is, amelyek alapján a családi pótlék 100 forintos emelésével, illetve a tanácsi, intézményi költségvetés bizonyos növelésével ellensúlyozni akarták a rendelkezés anyagi következményeit. Bár a tanácsok január óta több részletben 270 millió forintot meghaladó összeget kaptak e célra a központi költségvetésből, ez sem bizonyult elegendőnek. A miniszterasszony szerint — aki Békés megyei példákat is felhozott —, tehát nem a támogatás élveit kell megváltoztatni, hanem mértékét a reális igényekhez igazítani. ígéretet tett arra, hogy a folyamatban lévő helyzetelemzés alapján, szeptemberig a Pénzügyminisztériummal együtt megteszik a szükséges intézkedést. A választ mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. Dőlt betűvel A Parlament Panaszkodnak a honatyák! ömlik belőlük a szó. Szinte mindegyikükből. E tekintetben nemigen különböznek egymástól. A kommunista képviselők a nem kommunistáktól. Mindőjüknek rossz a közérzete. A Parlamentet, a Tisztelt Ház működőképességét féltik. Ülök a tanácskozóterem előterében, a dohányzóban, a vörös bársony kanapén régi ismerősömmel, a keszthelyi képviselővel és hallgatom dohogását. A Parlament fenegyereke, megfricskázta már a honvédelmi minisztert is. Követelte tőle a kastély melletti laktanya felszámolását, azt állítván, lőszerraktáron ül Keszthely népe, mivelhogy rakétákat tárol ott a honvédség. Nagy vihart kavart a demokráciáról vallott nézete is. Azt találta mondani az egyik országos napilap újságírójának, hogy csak akkor lesz demokratikus és hiteles Parlament az országban, ha gyilkosok és áldozatok nem ülnek ott egy padban, mint most. No lett is cirkusz egykettőre, annak ellenére, hogy a gyilkosok is áldozatoknak gondolták magukat. Annyira persze azért nem, hogy hozzá ne kezdtek volna sebtiben a képviselő lejáratásához. De nem folytatom a történeteket a múzeumigazgató képviselőről, hiszen pusztán dohogása okán hoztam őt szóba. Komolytalannak tartja azt a munkát, ami a Tisztelt Házban folyik. Megzavarodott itt mindenki — mondja —, ki ezért, ki azért. S példaként hozza fel azokat a képviselőket, akik az 1988. évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló elvetését kezdeményezték. Mert hát mit lehet kezdeni a tavalyi költségvetéssel? Semmit. A deficit az deficit. Azzal, hogy nem fogadják el, nem lehet újrakönyvelni a tételeket, egyensúlyba tornászni a beszámolót. S mégis, vagy 110-en ellene szavaztak, illetve tartózkodtak elfogadásától. A szünetben az aláírásgyűjtéssel fenyegetett képviselőkkel váltok szót. Riadtak. Nem az aláírásgyűjtés zavarja őket, hiszen — mondják — ilyen kort élünk. A módszer miatt keseregnek. Amiatt, hogy egyikük-má- sikuk újságból, vagy hallomásból tudta meg: az akció elindult ellenük. Nem szemtől szembe közölték a szervezők a verdiktet. Nincs mód védekezniük, nincs mód magyarázatot adniuk a kifogásolt szereplésre. Csodálkoznak és megkeseredetten bizonygatják, hogy nyitottak mindenkor és minden kezdeményezés iránt. Szegények, nem veszik észre, hogy nem velük van baj. Hiszen itt mindenki visszahívható. Vagy azért, mert megszavazta a vízlépcsőt, vagy azért mert nem szavazta meg. Vagy azért, mert majd minden ülésen felszólal, vagy azért, mert még egyszer sem kért szót. Mondja is Győr-Sop- ron megyei ismerősöm, aki még egyetlenegyszer sem szólalt fel a négy év alatt: „Komám, én megfogadtam, nem kérek már szót! Mondjanak, amit akarnak! Nekem elegem van az egészből! Ha letelik, a Parlament környékére sem jövök! Még a televíziót is elzárom, ha országgyűlési közvetítés van a műsorban." Lelkiegyensúly-hiányos, boldogtalan, megkeseredett Parlament ez a mostani. Belső békéjét kikezdte az idő, ez a vágtató jelen. Nem 1989 Magyarországának választották, választottuk négy esztendővel ezelőtt. De ez még hagyján. Nagyobb baj, hogy mára a türelem, a politikai okokból megkívánható béke is elfogyott vele szemben. Recseg-ropog az intézmény. Napirenden vannak a cirkuszok, a semmitmondó, bár teátrális nyilatkozatok, a működésbeli csődök, az összevissza szavazások, a látványos bukások és az erkölcsi hitelvesztések. Foszlik a jó értelemben vett misztikum, mely körüllengte a Parlamentet, és olvad a tekintélye. Érzik ezt a tucatkilónyi előterjesztések súlya alatt görnyedő képviselőink is. Különben mi mással lenne magyarázható, hogy egy-egy szavazáskor hovatovább lasszóval kell fog- dosni a képviselőket, hogy döntésképes legyen a Tisztelt Ház. Jaj annak a testületnek, amelyet már a határozatképtelenség réme fenyeget! Az Országgyűlés történelmi jelentőségű törvényeket alkot és fontos napirendi pontokat vitat meg. A jelek szerint hit és önbizalom nélkül. A honatyák a jövő év nyaráig kaptak mandátumot. Hamarább egyelőre csak az MSZMP és a Magyar Demokrata Fórum tud elképzelni választást. Mi hát a megoldás? A képviselők hitelének sorozatos megkérdőjelezése, egy ideges, egyensúlyhiányos lelkiállapot fenntartása, vagy a türelem, és a támogatás? El kellene végre dönteni — mielőtt végképp működésképtelenné válik az akkor már tiszteltnek aligha nevezhető Ház. Majd az Országgyűlés elfogadta a parlament programját felülvizsgáló ad hoc bizottság határozat-tervezetét, amelynek értelmében az Országgyűlés tudomásul veszi, hogy a kormány az alkotmányozással összefüggő sarkalatos törvényjavaslatokat a politikai egyeztető tárgyalásokon elfogadásra kerülő megállapodásokat figyelembe véve terjeszti a parlament elé. A képviselők végül nyilatkozatot fogadtak el, amelyben üdvözlik a nagy francia forradalom 200. évfordulóját és köszöntik a francia népet. Ezt követően Szűrös Mátyás bejelentette: az Országgyűlés várhatóan szeptember második felében ül össze legközelebb, majd bezárta a Parlament ülésszakát. Az országgyűlési tudósításokat készítették: László Erzsébet, Rákóczi Gabriella, Veress Erzsi.
