Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-25 / 173. szám
1989. júlias 25., kedd o fl megújulás szellemében (Folytatás az 1. oldalról) májusában törvényerejű rendeletet alkotott. Az abban foglaltak megvalósítását sok vita kíséri szövetségünkben is. Egyesek úgy gondolják, hogy a megalakuló sportági szakszövetségek, elnökségek, viszik a ■klubjainkat, a pénzünket, bázisainkat, technikánkat is. Ilyenről szó sincsen. A klubok beléphetnek a szakszövetségbe, de mindaz, amivel eddig rendelkeztek, az marad az MHSZ-é. — Az elmúlt hónapok politikai változásai az új ifjúsági szervezetek létrejöttét is hozták. Milyen kapcsolataik vannak az alternatív szervezetekkel, ifjúsági mozgalmakkal, rétegszervezetekkel? — Minthogy tagságunk kétharmad része 30 éven aluli 'fiatal, az úttörőmozgalommal, a KISZ-szel, a De- misszel, más ifjúsági szervezetekkel mindig is intenzív kapcsolatunk volt. Az alternatív szervezetekhez való viszonyunkat már tavaly kialakítottuk, amelyet azóta is a társadalmi változásoknak megfelelően ponto- sítunk. Nyitottak vagyunk, nem zárkózunk el, de alap- követelményünk, hogy mindez alapszabályunknak megfelelően történjék. A igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy vannak, akik nem együttműködni akarnak, hanem valamiféle spekulatív reformszellem jegyében megbélyegeznek bennünket, megszűnésünket követelik, támadnak, kritizálnak. Az a tapasztalatom és véleményem, hogy a kölcsönös megértéshez még időre van szükség. Az MHSZ azon túl, hogy kezdeményezéseket tesz, szívesen fogad minden korrekt közeledést. Nekünk világos programjaink, céljaink vannak, nem azon gondolkodunk, hogy valahová beolvadjunk, vagy valamit feladjunk, hanem azon, hogyan tudunk megújulni, s ezért készek vagyunk mindazokkal együttműködni, akik elfogadják törekvéseinket. — A többpártrendszer megvalósítása van napirenden, választások előtt állunk. ön szerint változást hozhat-e az MHSZ munkájában, ha az egyik legfontosabb tárca, a honvédelmi, az esetleges koalíciós kormányon belül nem az MSZMP keretében fog maradni? — A többpártrendszer ügye természetes és időszerű téma. Mégis azt kell mondanom, hogy e kérdésben nem akarok találgatni. Szervezetünk több mint 40 évvel ezelőtt már dolgozott koalíciós viszonyok között. Mi nem félünk az ilyen helyzettől, mert eddig sem firtattuk senki politikai hovatartozását, s ez a jövőben sem lesz jellemző. Nincs titkunk és nincs szégyellniva- lónk, emelt fővel járunk. A téma tehát foglalkoztat bennünket, de a részleteknek még nem érkezett el az ideje. A honvédelmi tárca ügye is olyan téma, amelyben ma még felelőtlenség találgatni, bármelyik párt szer-' zi is meg azt, az említett kérdésekkel foglalkoznia kell. A jövőbeni koalíciós kormánynak valamilyen hasonló intézményt, mint az MHSZ, fenn kell tartania. De hogy miképpen fogják nevezni, és milyen struktúrában működik majd, azt most megmondani nem lehet és nem is szükséges. Mi bízunk abban, hogy szervezetünk a továbbiakban más pártok esetében is alkalmas lesz ennek a munkának az elvégzésére. Szigethi Emma Orosz nyelvi szaktábor Mezőkovácsházán (Folytatás az 1. oldalról) ni. Magyarország Közép-Eu- rópában fekszik szláv népekkel körülvéve. Nem árt, ha szót értünk egymással — mondja Sípos Béla, és még hozzáteszi; — Hogy az orosz nyelv válságban van? Kétségtelen, mára jó néhány probléma a felszínre került. Valójában az egész idegen- nyelv-oktatási rendszerünkbe nyúlik mindennek a gyökere. A heti két óra nem elég egy nyelv elsajátításához; legyen az orosz, angol, vagy spanyol. Ez nem nyelvi, inkább oktatási kérdés. — A Pedagógiai Intézet igyekszik segíteni az idegen- nyelv-tanítás általános reformját. A megyei művelődési osztállyal közösen szervezzük a tanárok átképzését. Sok a jelentkező. Idén 165 orosz szakosnak biztosítjuk a továbbképzést, azonban ez sem jelent garanciát. Mi történik az alatt a két-három év alatt, amíg a szakemberek képezik magukat? És vajon hányán maradnak a pályán? — teszi fel a kérdést önmagának is dr. Kincses László. — Nem is olyan könnyű ez a szabad választás, mert egy idegen nyelv mellett mindenkinek döntenie kell, már az általános iskolában. Ütközhet a szülők, a gyerekek elképzelése és az iskola adottsága. A középiskolákban feltétlen azt a nyelvet kellene továbbvinni, amit a gyerek már előzőleg tanult. Az egymásraépültség tehát nagyon fontos — kapcsolódik % véleményhez dr. Bukovinsz- ky Istvánné, majd folytatja: — Az is nagy kérdés, hogy a szakembereket kik képezik ki. A nyelvoktatás reformját csak fokozatosan és felmenő rendszerben tudom elképzelni. A szakemberek azt is elmondják, hogy a megye különböző iskoláiból a 7—8. osztályos tanulók, illetve a középiskolákból az 1—2. osztályosok jöttek el a táborba. Olyanok, akik már elég jól beszélik a nyelvet, például az általános iskolások közül többen megyei versenyeken is szerepeltek. Tíz gyereknek a pedagógiai intézet fizeti a részvételi díját.. Feltétlen említést érdemel, hogy az országos nyelvi verseny első helyezettje is Békés megyei. A táborjellegű oktatásról szólva kiemelték, hogy óriási előnye a kötetlenség és az önkéntes munka. Nincs osztályozás, számonkérés. Mindenki lelkiismerete szerint vesz részt a programon. A fő cél pedig közelségbe hozni a nyelvvizsga lehetőségét. Két tanulót arról kérdeztünk, nekik mit jelent az orosz nyelv tanulása. Ke- reszturszki Ida, a Szarvasi Vajda Péter Gimnáziumból már harmadszor vesz részt ilyen táborozáson; — Az orosz nyelv gyakorlására itt jobb a lehetőség, többek között azért, mert nem iskolai szöveget tanu- anyanyelvűekkel és megtanulhatunk társalogni, A mezőkovácsházi Takács Ibolya, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanulója: — Szeretem a nyelveket, ezért választottam a speciális gimnáziumot. Másodszor jelentkeztem a táborba, később szeretném a. középfokú nyelvvizsgát megszerezni. Szívesen választanám az idegenvezető szakmát, esetleg tanulnék valamilyen idegen- forgalmi iskolában. Később jó lenne a lakóhelyemhez közel, például Mezőhegyesen a Nóniusz Szállóban elhelyezkedni. Halasi Mária Igazi benszülöttként csak örülni tudok minden olyan újnak, ami gyarapítja, szépíti a várost, ezt az igen sokat szidott, s egyre lassabban cseperedő megyeszékhelyet. A városközpontba zsúfolt lapos tetős tömbök után még ránézni is jólesik a régi apró házacskák helyén magasodó, jóval fantáziadú- sabb épületekre. No, de a környéke egyik-másiknak még sokáig siralmas. Így van ez a Jókai utca sarkán lévőnél Is, ahol a földszinten már csinos kis üzletek sorakoznak, csak megközelíteni nehéz őket. A földúlt terep, a sok bontási anyag, szemét, s a jókora gödrök bizony próbára teszik az ide igyekvőket, vagy még kedvüket is szegik. Talán nem is kellene olyan sok minden ahhoz, hogy rend legyen, ha park még nincs is^ (mert azt ígérik, hogy itt ‘az lesz!). Egy tolólapos földmunkagép csodálatos változást tudna Itt elérni — mondjuk egy szép nyári délelőtt. Ügy szeretnénk megérni, hogy mielőbb így legyen. Fotó; Veress Erzsi Ki fizet a végén? Kurta rutinpálya — üres kassza Az új pályából 40 méter hiányzik Fotó: Kovács Erzsébet Orosházán, a 70-es évek közepén kezdődött a gép- járművezetők vizsgáztatása, heti két alkalommal. Az akkori gyopárosi rutinpálya a maga kellemetlenségeivel (két sorompón kellett átjutni) csak ideiglenes megoldást jelentett a vezetni vágyóknak. Később. Orosházán is komoly forgalomátszervezések voltak, a rutinpálya új helyre került — továbbra is ideiglenes jelleggel —, a városközpontba. Az illetékesek akkor úgy állapodtak meg, hogy a gimnázium előtti területet képzés céljára csak tanítás után vehetik igénybe az autósok. Más kérdés, hogy ezt soha, senki nem tartotta be. Éveken keresztül bőgtek itt a motorok, ontották magukból a füstöt, sokszor a tanulóvezetők még az arra járó diákokat is megtréfálták. Nemrég azonban elkészült az MHSZ területén az új rutinpálya. Keveseknek tűnik fel, mert a Táncsics utcán továbbra is szlalomoz- nak, rutinoznak a kezdők. Hogy miért? Választ azon a fórumon kaptunk, ahol oktatók, vizsgáztatók ültek össze a megegyezés reményében. Dr. Szeberényi Andor, a Békés Megyei Tanács közlekedési osztályának képviseletében elmondta, hogy az új pálya bizony itt-ott hibás. Legnagyobb gond a kurtaság, de ez csak az építéskor derült ki. (Helyszűke miatt az eredeti elképzelésekkel szemben, 40 méterrel rövidebb lett a pálya. Sajnos, a rutinfeladat első fázisát a tanulók nem tudják gyakorolni. f — A pálya meghosszabbításáig áthidaló megoldást kell találnunk, mert a helyi tanács kérésének is szeretnénk eleget tenni — mondta dr. Szeberényi Andor. — Azt hiszem, nem lesz akadálya annak, hogy tanévkezdésre a Táncsics utcáról áttelepüljünk az MHSZ területére. Igen ám, de az MHSZ saját erőből építette fel az új pályát, kiürült a kassza, nincs pénz a bővítésre. Most azt szeretné a helyi szervezet, ha az illetékes szervek, vagy részt vállalnának a költségekből, vagy bérleti díjat fizetnének. Az ötlet nem aratott nagy sikert a résztvevők körében. Valaki meg is jegyezte: — Ha pályahasználati díjat kell fizetni. a pluszköltséget rá- testálják a tanulóvezetőkre. Az orosházi kezdők egy kicsit több pénzért tanulnak majd ... Végül is nem született megállapodás e kérdésben. Az érintettek ajánlatot kérnek, az MHSZ pedig pénzt. S hogy kinek az akarata érvényesül? Erre mi is kíváncsiak vagyunk. (Csete) A Szabad Európa cáfol, és elnézést kér Tudatosan terjesztett rémhír a román intervenció! Mégiscsak sikerült felvenni a kapcsolatot a Szabad Európa Rádió magyar osztályával. Mint ahogy tegnapi számunkban „A román katonai intervenció elmaradt” című cikkünkben írtuk, telexünkre Münchenből azt válaszolták, hogy hétfőn 9 óra után keressük a magyar osztály igazgatóját. A kért időpontban felhívtuk Ribánszky Lászlót. — Halló! Magyarországról, Békéscsabáról, a Békés Megyei Népújságtól keresem. Pénteken már hívtuk önöket: Békés megyében, a román határ1 mellett egy kisebbfajta pániknak voltunk az elmúlt héten részesei. A szerkesztőségünket bombázták a hírrel, hogy állítólag a SZER valamikor a hét elején bemondta: a románok július 22-én támadnak! Kíváncsiak vagyunk, hogy mondtak-e valami hasonlót, amiből a rémhír, a pletyka kikerekedhetett. — Uram! Én ugyan nem voltam itt a héten, de azt mondhatom önnek, hogy mi ilyet egészen bizonyosan nem közöltünk! Felelőtlen dolgokat nem mondunk be. Csak olyan híreket közlünk, amelyeket egymástól független két forrás megerősít. — Biztos voltam abban, hogy önök nem beszéltek román katonai támadásról, de elhangozhatott esetleg. valami a román—magyar viszonyról. A külügyminiszterünk is nyilatkozott például erről, megemlítve a román középhatótávolságú rakétákat. — Biztosíthatom önt arról, hogy ilyesmi nálunk nem hangzott el. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy ez milyen kények téma, így többszörös óvatossággal kell kezelnünk minden ilyen jelentést. — Tehát ön teljesen biztos abban, hogy nem mondták be a július 22-i támadást. — Igen, bizonyos vagyok benne! — Mi, pénteken órákon keresztül kerestük önöket, s aztán mikor végre sikerült kapcsolatot teremteni, akkor kollégái, enyén szólva, nem foglalkoztak velünk. Például az egyik munkatársuk azt mondta: egyedül van bent a szerkesztőségben, s ne zavarjuk, különben is, ö itt az utolsó ember. — Az ő nevükben is elnézést kérek a történtekért. Nálunk most van a szabadságok! ideje, és a szerkesztőség töredéke dolgozik. Elnézését kérem, hogy nem olyan fogadtatásban részesültek, mint amilyenben kellett volna ! — Egyébként már arra is gondoltam, hogy valami tilalom van a magyarországi telefonok fogadására. — Isten őrizz! Dehogy! Csak a hétfő és a péntek a két legzűrösebb napunk. Nem tudom, hogy önöknél hogy van a szerkesztőségben. Egyébként nagyon örülök, hogy megkeresett bennünket és kérem, tegye meg a jövőben is ! Még egyszer mondom, ha a fogadtatás nem olyan volt, mint amilyen kellett volna, azért külön az elnézésüket kérem. De visz- szatérve az ön által említettekre, nem gondolja, hogy valamilyen tudatos rémhír- tér jesztésről van szó? — Nem tudom ... — Az előbb említette # Horn-nyilatkozatot. Az ezzel foglalkozó műsorunkat egyébként hallottam. Ehhez éppenséggel olyan kommentárt 'fűztünk, hogy óvatosan kell bánni minden ilyen kényes kérdéssel. — Tehát önök szerint is agyrém az egész? — Az, persze, hogy az. Hála istennek! — Eleve képtelenség? — Egyszerűen senki nem engedné meg! Európában ma nem lehet háborút indítani, mert az végzetes lenne. De egyébként nem tudná megmondani, hogy kivel beszélt pénteken? — Először azt mondta az úr, hogy Stefanovitsnak hívják. — Hat óra után. — amikor pénteken hívtak bennünket — már csak egyetlen hír- szerkesztő volt bent. Valószínű, azért volt ideges. — Pont vele akartam beszélni. — Ha bármiilyen kérdésben segítségre van szüksége, hívjon föl engem a jövőben is. Nagyon szívesen leszek vagy leszünk a segítségükre,* s remélem udvariasabban, mint eddig. — Nagyon köszönöm. Ugye nem haragszik meg, ha a holnapi lapunkban megjelenik ez a beszélgetés? — Természetesen, nem. Lovász Sándor
