Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989. július 22., szombat NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Lengyel kosarasok Szarvason Szakosztály-vezetőségi ülés­sel és játékosértekezlettel kezdte meg felkészülését az 1989—90-es bajnoki idényre a Szarvasi Főiskola Medosz SE NB I-es női kosárlabda­csapata. A szakosztályt szponzoráló Dózsa Tsz klub- helyiségében először Kovács Péter, szakosztályi elnök kö­szöntötte meleg szavakkal a régi és az új játékosokat. Ezután Wojtek Wojcik ve­zető edző vázolta a célkitű­zéseket és a felkészülés programját. Elmondta, hogy bár csak szeptember 23-án kezdődik a bajnokság, de ilyen hosszú felkészülés szükséges ahhoz, hogy a csa­pat megfelelő erőnlétben, formában legyen, s a já­tékosok összeszokjanak. Ami igaz is, hiszen nagy volt a mozgás a szarvasiak já­tékoskeretében a szünet alatt. Zsolnai, Leopold és Gergely eligazolt. Dórán pe­dig anyai örömök előtt áll. Pótlásukról úgy tűnik gon­doskodott a vezetés. Megér­kezett a klub két lengyel válogatott idegenlégiósa: Malgorzata Kujawa és Vio­letta Lotisz, akik hároméves szerződést írtak alá. Tőlük azt várja a szakvezetés, hogy új színt vigyenek a já­tékba. s agresszív, gyors ko­sárlabdával „operáljanak”. Üj arc a Pécsről ide került Kiefer Csilla is. akinek Do- ránt kell majd pótolnia. (Je­lenleg még egyezkedik ugyan a két klub, mivel a pécsiek irreálisan magas vé­telárat szabtak.) A felnőtt játékosok mellett az idén nagy súlyt helyez a vezetés az utánpótlásra is. Az NB I-es kerettel gyakorol a Bé­késről Szarvasra igazolt 15 éves Zima Andrea és a 16 éves Korcsok Katalin is. Szó van még egy-két tizen­éves leigazolásáról is, akik­kel elsősorban az ifjúsági csapat megerősítése a cél. A 16-os keret napközis rendszerben, ráhangoló jel­legű edzőtáborral kezdett Szarvason, amelyet július 22-től hegyi edzőtábor kö­vet Lengyelországban. Au­gusztusban 10 napra'a me­zőtúri főiskola új tornater­me ad otthont a szarvasiak­nak. Az első hivatalos mér­kőzésre pedig augusztus 18- án, a zalaegerszegi Volán Kupán kerül sor. Rangos meghívást kapott a gárda a csehszlovákiai Rozshegyre, ahol a csehszlovák bajnok és ezüstérmes mellett egy litván csapat és a lengyel Wisla Krakkow lesz az el­lenfelük szeptember elején. A bajnoki rajt pedig szep­tember 23-án, Budapesten» a tavalyi ezüstérmes BAC— Gépszerv ellen lesz. Az el­ső hazai mérkőzésen, szep­tember 30-án, a bajnok MTK-VM-et látják vendé­gül a főiskolások. Országos bajnokság Mezőhegyesen Először rendezik meg az országos díjugrató-bajnok­ságot a lótenyész­tésben eddigi történelme so­rán nagy hírnevet szerzett városban, Mezőhegyesen. A július 27. és 30. közötti sportesemény igazi ünnepe lesz a helység lakosságának, s a rendezők 20 ezer néző fogadására készülnek. Erről, s a verseny egyéb érdekességeiről tartottak sajtótájékoztatót a Magyar Lovas Szövetség Tanácster­mében az ágazat vezetőjé­nek és a bajnokság szerve­zőinek a részvételével. Be­vezetőjében Miklós László főtitkár szólt a mezőhegye- si találkozó jelentőségéről. A sportág kedvelői 1984-től mostanáig Kaposvárott lát­hatták a legjobb hazai díj­ugratókat. Az idei bajnokságon igye­keznek a hazai követelmé­nyeket a nemzetközi mércé­hez igazítani. Ezért a közel­múltban magyar szakembe­rek külföldi tanulmányúton jártak, felmérték a fejlesz­tés lehetőségeit. A mezőhe- gyesi akadályok lényegesen nehezebb feladat elé állít­ják majd a lovasokat és a négylábúakat, mint a kö­zelmúltban. ezért valószínű­leg kevesebb lesz a hibát­lan célbaérés. Ez viszont — amint a főtitkár elmondta — nem baj, hiszen így a rangosabb viadalokon sem éri majd ezen a téren meg­lepetés a magyarokat. Janik József szakági el­nök a bajnokságra 50 klub 160-180 lovát és lovasát vár­ja. Négy osztályban, vagyis a könnyű-, közép-, junior- és nehéz kategóriában avat­nak győzteseket. Az idei eredményekről szólva a szakember kiemelte Sós At­tila teljesítményét, aki az ifjúsági Európa-bajnoksá- gon ötödik helyezést ért el. Dr. Hajtman Pál, a Me- zőhegvesi Mezőgazdasági Kombinát főágazati igazga­tója a település lovastörté­netéről és a bajnokság prog­ramjáról szólt. A rendezők a verseny szüneteiben mű­sorokkal szórakoztatják a közönséget, így lesz lovas­bemutató, ügetőverseny, fo­gat- és pónibemutató, pusz­taötös, valamint értékes nyereményeket — fődíj : egy csikó — sorsolnak ki a tom­bolán. Az országos bajnokság mű­sora: július 27.: sílusverseny (14— 18 óra) július 28.: elődöntők július 29.: középdöntők július 30.: döntők (mindhá­rom napon 7—18 óra) Kiss, Elekes is Gíczi Brémában Pénteken a következőket közölte a DPA nyugatnémet hírügynökség: „A második ligába felke­rült TuS Walle Bremen női kézilabdacsapata három ma­gyar játékossal készül az új évadra. Kiss Éva, Elekes Csilla és Géczi Anikó, akik hárman összesen 305 válo­gatottságot számlálnak, szer­ződést írt alá a csapathoz. Elekes és Kiss folyamodik a nyugatnémet állampolgár­ságért. míg a harmadik já­tékos már hosszabb ideje egy nyugatnémet állampol­gárnak a felesége.” Aviv olyan, mint bármelyik modern világiváros ... Aztán 1989-ben még tá­volabb vitte el jó sorsa. Az 1988-as olimpia helyszínén, Szöulban képviselte hazán­kat. Magyar olimpiai válo­gatott néven léptek fel az Elnök Kupán, igen előkelő társaságban. — Véget nem érő repülő­út után — aminek az érde­kessége az volt, hogy Alasz­kában is leszálltunk —, ér­keztünk meg Dél-Korea fő­városába. A minden igényt kielégítő Tower Hotelban a régmúlt (Eusebio) és a közelmúlt (Salana) nagy sztárjaival laktunk egy szin­ten. A városban még lép- ten-nyomon az olimpia em­lékével, hangulatával talál­koztunk. Szöul, már ameny- nyire időnk engedte meg­nézni, egy igazi metropolisz. Azzal az Ázsiával, amit itt­hon gondolnak a távoli föld­részről, itt nem találkoz­tunk. Talán csak akkor, amikor Tajonba és Kvan- dzsuba mentünk mérkőzést játszani. És még tovább ömlött be­lőle a Szó. Elmondta, hogy minden útjára előre felké­szül. A versenyeken kívül, szabadidejében igyekszik minél többet megtudni ar­ról, ahol éppen vannak. Megkeresi azokat a híres helyeket, amelyeket köny­vekből, újságokból, filmek­ből, a televízióból, Ismer, és mindig megállapítja, hogy élőben minden sokkal szebb. Rengeteg fényképet készít, és sehonnan sem jön haza emlék nélkül. Most számára Hodori, az olimpia kabala­figurája a legkedvesebb. Pá­rizs, Tel-Aviv, Szöul — eb­ben a sorrendben — legked­vesebb városai, és' boldog, hogy — amikor kérdezem, — ezek közül válogathat. Igazán akkor érzi jól ma­gát, amikor hazaérve, élmé­nyeit megoszthatja szülei­vel, öreg és fiatal barátai­val. Az út — melynek még csak az elején tart — azzal kezdődött, hogy egy 13 éves „focistapalánta” elindult a világba. És most, 19 évesen, tudja, hogy a világ ezt a „fényes arcát”. csak addig fordítja felé, amíg a zöld gyepen továbbra is a leg­jobbak között tartják szá­mon. És úgy válik teljessé, hogy nemcsak testben, de fejben és lélekben is átéli élményeit. Ezért tanul nyel­veket, és próbál minél töb­bet megtudni arról, amit eddig láthatott. Tudom, hogy ez a törté­net egy kicsit „rózsaszínű­re” sikeredett. A kép, amit Bánfi Jánosról, ez alapján alkothatnak, szinte túl tö­kéletes. Mentségemre szol­gáljon azonban az — bár­mennyire hihetetlennek is tűnik —, hogy igaz. Ferencz Rezső — Mannheimbe utaztunk. Ekkor voltam először kül­földön. Nagyon izgultam. Elképzelni sem tudtam, hogy milyen is lehet egy ilyen nagy ország. Aztán mi­kor megérkeztünk, kiderült, hogy magánházaknál fo­gunk lakni. Maiamra ma­radtam az idegen emberek között. Az indulás előtt még némettanárhoz is jártam, s meg is tanultam néhány szót, de akkor ez még ke­vésnek bizonyult ahhoz, hogy megértsük egymást. Szerencsére a családban volt két hasonszőrű fiú is, mint én, és velük egész jól kita­láltuk egymás gondolatait. Egy átlagos német família volt a szállásadóm, de la­kásuk berendezése, szuper hi-fi videofelszereléseik, tel­jesen elnémítottak. És hát a kocsijuk! Egy 13 éves srác egy igazi Mercedesbenl Fan­tasztikus volt! Nagyszerű programokat szerveztek ne­kem. A mai napig nem fe­lejtem el a manheimi pia­cot, vidámparkot, és a sétát a ligetben. Nagyszerű élmé­nyekkel érkeztem haza, és már alig vártam, hogy be­számolhassak róluk szüle­imnek. Ezután még évekig leveleztem németül a két fiúval, de aztán ez teljesen abbamaradt. A német nyel­vet azonban attól kezdve tanulom ma is. Remélem, hogy jövőre megszerzem a középfokú nyelvvizsgát is ... Az első utat aztán követ­te a többi. Persze, ehhez el­sősorban arra volt szükség, hogy a pályán továbbra is az ínyenc válogatók szája íze szerint ügyködjön, S mi­vel ez így történt, sorra nyíltak meg előtte Európa országainak kapui. Mígnem 1985-ben bekövetkezett egy igazi nagy élmény. — Telefonáltak a szövet­ségből, hogy vigyenek el egy szabóhoz, és minden mére­tet, ami egy öltönyhöz kell, mérjenek le rajtam. Még a cipőm nagyságát is meg kel­lett adni. Aztán néhány nap múlva fény derült a titok­zatos kérésre. Egy másik vá­logatottbeli társammal együtt, engem jelölt ki az MLSZ arra, hogy részt ve­gyek Párizsban a Francia Labdarúgó Szövetség és az Adidas közös rendezvényén, ahol 32 ország, 64 serdülő korú játékosa vendégeske­dett. Meghívásunk apropó­ját az adta, hogy 1985 az „Ifjúság Éve” volt. Itt öt napon keresztül csak ünne­peltünk, és minket ünnepel­tek. Például a Parc de Prin­ces stadionban, ahol az 1984. évi Európa-bajnok Francia- ország ellenfele a Dél-Ame­rikai bajnok, Uruguay volt. A szünetben felvonultunk a pályára. Ekkor léptem föl életemben először 70 ezer ember előtt. A hátam még most is borsózik! Azóta őr­zöm ereklyeként Piatini és Giresse kézjegyét, sok nagy futballhírességgel való ta­lálkozás emlékét, s azt az élményt, amit Párizs jelen­emberek csapatostul követ­tek bennünket. Magántulaj­donban autót nem is lát­tunk. 120 kilométert utaz­tunk, s jó ha öt kocsival ta­lálkoztunk. Az ételekhez olyan fűszert használtak, ami annak, aki magyar konyhához szokott, igencsak különös. A társaság 4-5 ki­ló mínusszal érkezett haza. Tulajdonképpen érdekes or­szág volt ez is, a maga ne­mében, de ide nem nagyon kívánkozom vissza... És egyre jobban kitágult a világ a szőke beállós előtt. Már nemcsak Európában, hanem Ázsiában is felbuk­kant. A magyar ifiváloga­Bánfi és Kisistók között Michel Hidalgo, a franciák siker­kovácsa. A mágus érintése jó hatással volt a fiúra, s remél­jük, hogy varázsereje még sokáig nem múlik el... Aztán teltek a dolgos hét­köznapok, és mivel tovább­ra is bírta a vezetők bizal­mát, egyre nőtt azoknak az országoknak a sora, ahová eljutott. A már említett nyugati országokon kívül Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Norvégiá­ban is vendégeskedett, és most Finnországba készül. Az európai szocialista orszá­gok közül a Szovjetuniót és Bulgáriát kivéve mindenho­vá elvitte a „sportsiker” sze­kere, még Albániába is. — Ez egy olyan ország, ahová turistaként talán el sem juthat az ember. Sétáló csoportunk az utcán olyan feltűnést keltett, hogy az tóttal Tel Avivban Karácso­nyi Tornán vettek részt. — Gyermekként, Újkígyó­son — ahol éltünk —, nagy­mamám minden hétvégén elvitt a templomba. ö is, és a falu plébánosa is sok történetet mesélt Jézus éle­téről. Izgatottan léptem a Szentföldre. Megláthattam saját szememmel is azokat a helyeket, melyeket gyer­mekként csak elképzelhet­tem. Nekem felemelő érzés volt látni a Holt-tengert, Hazaretet és a többi bibli­ai tájat. Betlehembe nem tudtunk eljutni, mert arra javában folytak az ott min­dennapos háborúk. Egyéb­ként a sivatagra épült Tel A következő történet egy fiatal focistáról szól, de té­mája mégsem csak a labdarúgás. Főszereplője Bánfi Já­nos, akit a csabai szurkolók már két éve megszokhat­tak kedvenc csapatukban. Alig volt 18 éves, amikor éle­te első NB I-es labdarúgó-mérkőzésén pályára lépett, s azóta neve „megcsontosodni” látszik az Előre védelmi tengelyében. Am a még ma is tinédzser korban levő szőke fiú pályafutása sokkal hamarabb, 13 éves korá­ban kezdte meg felívelését. Ugyanis ekkor hívták meg először az országos „serdülő C” csapatba, és ettől kezd­ve minden korosztályos válogatottnak tagja volt. Azon­ban nemcsak tagja, hanem csapatkapitánya is a min­denkori legjobbaknak. Fontosnak tartja ezt, mert úgy érzi, hogy társai és edzői is egyformán megbíznak ben­ne. De térjünk vissza a kezdethez. Nézzük meg, hogy hova vezetett ennek a bizonyos „serdülő C” válogatott­nak az útja? Ez is a sporthoz tartozik... Igaz mese egy ifjú hátvédről tett... Ez a fotó egy szöuli sportlapban jelent meg, 3-as számmal Bánfi Jancsi akció közben BÉKÉS MEGYEI WmJl-fiTd Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő : Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz„ 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csata János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hfrlapkézbesftő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 Ft, egy évre 1260 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents