Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
1989. július 22., szombat 0 igUiiuroa Ez a menyasszony is lehet Tőkés érdekeltségű pulykaüzlet a szarvasi Dézsánál vonzó? Levél a miniszternek fl kétegyházi mezőgép jovojerol Sokan vitatkoznak ma az agrárpolitikusok és szakemberek között azon, vajon érdemes-e tőkét befektetni a meglehetősen alacsony jövedelmezésű hazai agrártevékenységbe. Többen felteszik a kérdést, nem nyílt-e ki oly mértékben az a bizonyos agrárolló, hogy a közeljövőben inkább a tőkekivonásra, mintsem a gyarapodásra kell számítanunk. S amíg a viták, főleg a politikai küzdőtéren egyre élesebbek, a gazdaság területén mégis elindult egyfajta mozgás. Ha nem is tömegével, de a külföldi tőke érdeklődésének köszönhetően Békés megyében például már a második külföldi vegyes vállalat alapításáról számolhatunk be. Néhány hónapja a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet és két norvég cég lépett házasságra, most pedig ugyancsak Szarvason a Dózsa Termelőszövetkezet lépett frigyre nem is egy. hanem három nyugati tőkés vállalattal. Az alapító okiratot a felek június 2-án írták alá, mely szerint a tőke- részesedés 50 százalékban külföldi, 50 százalékban pedig hazai. Zohar Menahem úr bizakodó Fotú: Veress Erzsi Persze önmagában a ve- gyesvállalat-alapítás, egyáltalán a külföldi tőkebevonás még közel sem elegendő ahhoz, hogy a vállalkozást siker koronázza. Bár mi tagadás, pénzszegény, s legfőképpen forráshiánnyal küszködő agrárgazdaságunkon egy-egy tőkeinjekció is segíthet ideig-óráig. Ám, hogy egy maximálisan profitérdekelt vállalat, ha úgy tetszik tőkés menedzser csak biztosnak tűnő üzletbe hajlandó társulni, s ilyenkor nem számít semmi más, arról Zohar Menahem izraeli úr győzött meg bennünket. — Ötödik alkalommal járok Szarvason. A vegyesvállalatot alapító izraeli osztrák és angol cég bízott meg azzal, hogy e terveket, a technológiai programot, az alapanyag-előállítástól egészen a piaci értékesítésig bezárólag tanulmányozzam. Megbízóim tőlem elsősorban azt várják el, hogy a lehető legnagyobb profitot nyújtó változatot találjam meg, illetve dolgozzam ki. Zohar úr egyébként elemző közgazdász. Egyetlen cég sem alkalmazza. Mi itthon ezt úgy mondjuk egyszerűen, hogy szabadúszó. Az eddigi eredményes munkája alapján bőven kap megbízást. — Legutóbb egy kubai utat mondtam le azért, hogy a szarvasi cég elemzését időben elvégezhessem. Egyébként nem csupán önmagát a vállalat nyereségességét vizsgálom, hanem kiszűröm azokat a tényezőket is, melyek csökkentik a profitot. Számomra tulajdonképpen ez az első magyarországi megbízás. — Bizonyos ön abban, hogy ez a cég valóban nyereséges lesz? — Ha nem ígérkeznék annak, akkor én most nem lennék itt Magyarországon — válaszolja meggyőzően. — Bár tulajdonképpen mindennap vitatkozunk Kovács Péter úrral, aki jelenleg a magyar felet képviseli. Legfőképpen a munkafelfogásban és a technológia apró részleteiben van közöttünk nézet- eltérés. De végül is mindig megtaláljuk a közös nevezőt. Hiszen ez mindkettőnk érdeke. S az is meggyőződésem, hogy éppen a vita, az apró kis ütközések viszik igazán előre a közös ügyet. Kérdésünkre, hogy vajon mennyire nyerte meg tetszését Szarvas, az Alföld tipikus kisvárosa, Zohar úr meglepően válaszolt. — Én egyetlen utat ismerek itt Szarvason, mégpedig amelyik az Árpád hoteltől a szövetkezetig vezet. Mert ha dolgozom, számomra nincs szombat, nincs vasárnap. Csak atmyit tudok, mikor kell visszautaznom Izraelbe, illetve, hogy addig be kell fejeznem a munkám. Ilyenkor 3-4 óra alvás is elegendőszámomra. Ha megterhelő- nek is tűnik, de én imádom a szakmám, legfőképpen azt, hogy szabad vagyok. Nem kötődöm egyetlen vállalathoz sem. Rengeteget utazhatom. A világ számos országában dolgoztam már, s így a munkám során mindig többet és többet ismerek meg a világból. Számomra minden ország egy külön rejtély, izgalom, más szokásokkal, más emberekkel. Valószínű, hogy a program elkészülte után, majd ha a gyár már üzemel, arra is szakítok időt, hogy közelebbről megismerjem a várost. Lehet, hogy elhozom a feleségem és a gyerekeimet is. Hiszen két évig még ideköt a munkám. Ugyanis én leszek az első időszakban a gyár szakértője is. A szarvasi vegyes vállalat alapozási munkálatait két héten belül kezdik el. A teljes vertikumban a pulyka- törzstenyészettől és az utódok nevelésétől a késztermék gyártásáig és értékesítéséig bezárólag vállalkozik a cég. Magyarországi igazgatója Kovács Péter, aki egyelőre még a Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, jelenleg kevés információval tud szolgálni. Megtudtuk, hogy ez elsősorban azért van, mert az alapítók ragaszkodnak ahhoz, hogy bővebben csak akkor tájékoztassák a közvéleményt, ha a gyár már üzemel. —• S ebben van némi kis babona is... Ám egymás elveihez igazodnunk kell — jegyzi meg mosolyogva Kovács Péter. Az első lépcső várhatóan jövő év elején valósul meg. S az is bizonyos, hogy a vagyoni gyarapodáson túlmenően a profit sem marad el. Valószínű, hogy a Dózsa Termelőszövetkezethez társuló Bakonszegi Tsz és a Magyar Hitelbank Rt. nem invesztálta rossz helyre pénzét. Még akkor sem, ha ez esetben a ma oly sokszor méltánytalanul és talán kényelemből becsmérelt agrártevékenységről van szó. S persze mindennek örülhetnek a szarvasiak és a város környéki emberek is, hiszen több mint ezer ember számára lesz új, és jól fizető munkalehetőség. Ugyanakkor az alapanyag-előállításból vélhetően számos mezőgazdasággal foglalkozó család pénztárcája gyarapodik ma-id' Rákóczi Gabriella felelő-e. Az igazgatóhelyettes véleménye szerint a búza minősége hasonló a korábbi évekhez. Az igazán kiváló minőségű búza továbbra is kevés és a durumbúza mennyisége sem növekedett. Igaz, nem is igen várható el, hiszen jelenleg az üzemek elsősorban a termésA gabonaipar is felkészült Az időjárás kegyes az aratókhoz. Várhatóan a rekordtermés időben és minimális veszteséggel kerül biztonságos helyre. Ám hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok a búzatermést folyamatosan szállíthatják is a hagyományos felvásárló vállalathoz, a megyei gabonaforgalmihoz, az annak is köszönhető, hogy a helyi ipar felkészült a fogadásra. Bár igaz az is, az aszályos évek és -a kedvezőbb exportlehetőségek következtében akad bőven tárolóhely. Így aztán időben elkészülhettek a raktárfertőtlenítésekkel, a fogadóállomások műszakitechnikai felkészítésével. Elmondható, hogy gyakorlatilag a betakarítás kezdetével egy időben indulhatott a felvásárlás is. Sőt, mint az’, a gabonaforgalmi termelési igazgatóhelyettesétől, Dömpert Lajostól megtudtuk, a szovjet gabonaexport-kontingens első vasúti szerelvényei is elindultak Záhony fêlés a betakarítás kezdete után néhány nappal. Bár a napokban megtudtuk, sajnos a határállomáson máris fennakadások vannak. Várhatóan a szűk keresztmetszet miatt kisebb-nagyobb vagontorlódásokra is számítani kell. A MÁV egyébként a vagonigényeket jelenleg maradéktalanul kielégíti. Gondok Békés megyében csupán a mezőkovácsházi körzetben jelentkeztek. — Sajnos a vasúti vagonok állapota továbbra is kívánnivalót hagy maga után. Amennyire futja erőnkből, mi is kivesszük részünket a javításokból — jegyzi meg Lampert Lajos, akitől többek között arra is választ kértünk, vajon a rekordtermés minősége megbúza jelentős része végül is takarmányként kerül fel- használásra a gabonaiparban. S a kötött árrendszer miatt lényegesen alacsonyabb áron keverik be a tápokba. Általában milliós nagyságrendű veszteségben mérhető a termelők és felhasználók érdekellentéte, melyet egyelőre az ipar kényszerül lenyelni. S nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, a gabonavertikum életképessége, egyáltalán jövője ma legalább annyira minőségi kérdés, mint amennyire árkérdés. S vélhetően csak a kettő összhangjának megteremtésével várható igazán előrelépés. Az átvételi árakról, melyek körül az elmúlt hónapokban igen heves viták folytak, a következő tájékoztatást kaptuk. — Ha a látványosan követelt 30 százalékos áremelésre nem is volt hajlandó a kormány, mégis a jelenlegi felvásárlási árfolyam jóval meghaladja az előző évit — jegyzi meg Lampert Lajos. Jelenleg a nagyüzemek a malmi 1-es búzáért tonnánként 4570 forintot, a malmi 2-esért 4360 forintot és 200 forint exportárelőleget kapnak. A minőségi búzáért, mely várhatóan csupán a termés 5 százalékát adja majd, 4570 forint alapár, 670 forint minőségi felár és 200 forint exportárelőleg jár tonnánként. A durumbúza felvásárlási ára 5 ezer forint tonnánként Ma már a betakarítás utolsó napjaiban azt is el lehet mondani — ha számszerű eredmények nincsenek is birtokunkban —, hogy az üzemekben a gabonaágazat nyeresége várhatóan jócskán felülmúlja nemcsak az elmúlt évi eredményeket, hanem az idei évi reményeket hozamban érdekeltek, s nem a minőségben. Hiszen nincs olyan arányú felvásárlásiáreltérés, melyért érdemes lenne alacsonyabb hozamú, de kiváló minőségű gabonát termelni. S nem csupán ennyi az ipar gondja ma a gabonaminőség terén. Tudniillik az alacsony követelmények miatt nagy meny- nyiségü takarmánybúza malmi 1, malmi 2-nek minősül. Ám a sütőipari értékű A búzabe takarítás kezdetét követően megindult a felvásárlás a gabonaforgalmi központokban. Képünk a Dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezet szárítóüzemében készült, ahol a kombájnoktól érkező búzát feltöltik a garatra Fotó: Veress Erzsi A Békéscsabai Mezőgépgyártó Vállalat igazgatójának. Kovács Györgynek kérésére közöljük ezt a levelet, melyet Horváth Ferenc ipari miniszternek írt a kétegyházi Mezőgép helyzetéről. Jóllehet, mint a levélben is olvasható, a Népújságban megjelent, Országgyűlésen készült fotó és képaláírás az oka annak, hogy tájékoztatóját a miniszternek megírta. Csak remélni lehet mindezek után, hogy a kétegyháziak észszerű és megélhetést is nyújtó foglalkoztatása nemcsak írott malaszt marad ... (a szerk.). „Ipari Minisztérium” Dr. Horváth Ferenc elvtársnak Budapest A Békés Megyei Népújság 1989. július 1-jei — mellékelten megküldött — számában közölt képaláírásából tudomást szereztem arról, hogy az Országgyűlés szünetében ön a kétegyházi körzet országgyűlési képviselőjével beszélgetést folytatott a Békéscsabai Mezőgép kétegyházi gyáregységének helyzetéről. A hivatkozott képaláírás szerint „utána fog nézni a kétegyházi mezőgép ügyének”. Az említett gyáregységben munkásgyűlést hívtam össze, majd megkerestem a község vezetőit és Sebesi Lászlóné országgyűlési képviselőt. Tisztelt Miniszter Elvtárs! A fenti megbeszéléseket összefoglalva kötelességemnek érzem tájékoztatni önt, hogy a Kétegyházán dolgozó közösség — néhány munkahelyi bosszúságon túlmenően — alap- problémája az, ami minden, az iparban dolgozók gondja, nevezetesen: a technikai eszközök elhasználtak, alapanyag- és háttéripari kiszolgálás akadozó. A minőségi munkavégzés feltételei nem mindig biztosítottak, a jövedelmek nincsenek arányban a családok életszínvonal-igényével, áremelésekkel, az inflációval. Ez annak ellenére igaz, hogy a gyáregységnél munkásellátási gond nincs, bérfizetés melletti többletmunkavégzésre a lehetőség megvan. A község vezetőivel folytatott beszélgetés után rögzítettem, hogy a vállalat- és gyáregységvezetés, valamint a község vezetőivel a kapcsolattartás rendszeres, legutóbb az év tavaszán átfogóan lett értékelve, elemezve a gyáregység munkája, szerepe a község életében. Minden alkalommal megfogalmaztuk azon közös célunkat és akaratunkat, hogy a kétegyházi gyáregység létszámát növelni szükséges. A vállalat részéről a feltételek biztosítottak. Sajnálatos módon a létszámnövekedés nem valósult meg. A jelen megbeszélésen megállapodtunk, hogy rövid időn belül (nyári szabadságok után) a iközségi tanáccsal együtt konkrétan elemezzük Kétegyháza eljáró munkaerő-struktúráját, és javítani szándékozunk a helyben foglalkoztatás feltételeit. A tények valóságához tartozik, hogy a Békéscsabai Mezőgép és benne a szoros integrációs kapcsolatban álló gyárai és gyáregységei komoly erőfeszítéseket tesznek a talponma- radás érdekében. Ennek eredménye az, hogy a vállalat eredményes tudott maradni az elvonások fokozódása mellett is, továbbá az, hogy az intenzív gyártmányfejlesztés mellett tartós, növekvő volumenű kapcsolatokat tudott kiépíteni különböző, nem rubelrelációs partnerrel (John Deere, Fiatagri stb.), a vállalat a dollárexportját jelentős mértékben fokozta. Ez egy szerkezetátalakítási folyamatban ment végbe, ahol fő szempont volt a belső tartalékok feltárása, gyárt- mányszerkezet-váltás, számítástechnika alkalmazása, a szak- képzettség fokozása, teljesítményarányos bérezés stb. Ezen vállalati törekvések nem minden esetben találtak megértést minden munkavállalónknál, bár munkaügyi panasz egyetlen esetben sem volt. A vállalat elgondolása a kétegyházi gyáregységgel továbbra is az, hogy a meglévő munkaerőt helyben tudjuk foglalkoztatni, ennek feltételeit technikai és szakmai képzés tekintetében biztosítani kívánjuk. Üdvözlettel: Kovács György igazgató Túlteljesítette első féléves tervét az Unieon Ruházati Vállalat Az Unieon Ruházati Vállalat — mely a világ különböző tájaira — tőkés és szocialista exportra — szállítja a szép kelmékből varrt divatos termékeit — túlteljesítette az első féléves tervét. Balogh Mihályné megbízott igazgatótól kérdeztük: milyenek az eredmények, és hogyan sikerült elérni? — Az 1989. évi első féléves termelési tervünket összességében 105,9 százalékra teljesítettük. Ezen belül a szovjet exportot 122,5 százalékra. Ez azt jelenti, hogy az egész éves megrendelést legyártottuk. A tőkés export teljesítése a tervhez képest 92,9 százalék, de ha az elmúlt év hasonló időszakához mérjük, akkor 135 százalék. Értékesítési tervünk teljesítése 102 százalék. A nyereségtervünk szintén a vártnál kedvezőbben alakult. — A siker titka? — A vállalat minden dolgozója becsülettel helytáll a maga posztján. Ide tartozik a folyamatos munka biztosítása csakúgy, mint a varrónők, a vasalók, a csomagolok és más területen dolgozók helytállása. Igyekszünk a vevők kívánságának eleget tenni. Csak jó minőségű árut lehet eladni, a határidőt is ajánlatosabb előbbre hozni, mint attól lemaradni. Ha a vevő gyorsabban kéri az árut. munkanapokat helyezünk át, túlórákat szervezünk. Dolgozóink vállalták és csinálják. így tudjuk a vevők igényeit kielégíteni, a partnereket megtartani. — És a szabadságolás? — Szezon után, augusztusban megyünk szabadságra. Leállnak a szalagok, az üzemcsarnokot a karbantartók veszik birtokukba. Lesz munkájuk azoknak is. akik a szervezéssel foglalkoznak, az egy műszakra való átállás miatt. Úgy vélem, hogy szeptemberben kipihenten, újult erővel folytatjuk majd a munkát. — A II. félévi tervteljesítésre mik a kilátások? — Aggodalomra nincs ok. A belföldi kereslet csökkenése ellenére a kapacitásnak több mint 90 százalékát lekötöttük. Néha több a megrendelés, mint ameny- nyit a kapacitásunk elbír. Nagyon bízunk abban, hogy a második félévet is — ezzel együtt az egész évet — jó eredménnyel zárjuk. Ary Róza
