Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-21 / 170. szám

1989. július 21., péntek HgHiWMíTd Magyar—csehszlovák kormányfői tárgyalások Wojciech Jaruzelski letette a hivatali esküt (Folytatás az 1. oldalról.) tásra kell törekedni, hiszen a veszélyekben, kockáza­tokban a Duna két partján élő népeknek közös a fele­lőssége, elhárításukban kö­zös az érdekeltsége. Min­dent meg kell tenni tehát annak érdekében, hogy eze­ket a hatásokat minimali­zálják, s a veszteségeket a lehető legkisebbre szorítsák. Ezzel összefüggésben megál­lapodtak abban, hogy to­vábbi vizsgálatokra van szükség, mindenekelőtt az említett veszélyeket, kocká­zatokat hordozó területe­ken. Ha szükséges, objektív intézmények és szakértők véleményét is kikérik. Németh Miklós rámuta­tott: mindkét fél ismertet­te saját javaslatait. E ja­vaslatokat, az objektív ala­pokon nyugvó vizsgálati eredményeket kölcsönösen és gondosan mérlegelik a végső állásfoglalás kialakí­tásáig. Szükség van a tudó­sok további tárgyalásaira is. A magyar és a csehszlo­vák kormányt egyaránt kö­telezik a parlmentjeik dön­tései, ezt figyelembe kell vennie mindkét félnek. A magyar parlament elé dön­tésre alkalmas variációkat kívánnak előterjeszteni, és addig fontos, hogy vissza­fordíthatatlanságot eredmé­nyező műszaki, vagy az öko­lógiai veszélyek elhárítását megakadályozó lépésekre ne kerüljön sor. Október 31- ig még egyszer találkoznak a magas szintű tárgyaló de­legációk, ennek formáját és időpontját később egyezte­tik. Ezen a megbeszélésen ismételten tájékoztatják majd egymást, s eljutnak egy határozottabb állás­ponthoz. Ladislav Adamec kiemel­te: nemcsak a magyar fél, hanem Csehszlovákia is el­sődleges szempontként ke­zeli az ökológiai kérdéseket. Tudatában van annak, hogy az életkörnyezet bármilyen romlása a jelenlegi és a jö­vő generációja szempontjá­ból elfogadhatatlan. Meg­erősítette: e kérdések meg­vitatásában — a kormány­fői találkozót megelőzően — az .akadémikusok, szak­értők nem jutottak egységes álláspontra. Mivel a víz problematikájáról, szeizmo­lógiai és ökológiai kérdések­ről van szó, a csehszlovák fél nem akarja ezek súlyát alulértékelni. Szükséges, hogy ezeket a kérdéseket nagy türelemmel tovább vizsgálják. Viszont a türe­lem nem azt jelenti, hogy ezek a vizsgálatok a végte­lenségig tarthatnak — mon­dotta. Ezért a kormányfők megállapodtak, hogy októ­ber végéig közös tárgyalá­son e kérdéseket ismét átte­kintik, hogy meghozzák., a végső döntést. A továbbiakban rámuta­tott: nem látják szükséges­nek az aláírt megállapodá­sok módosítását. Magyar— csehszlovák közös műről van szó, s az együttes erő­feszítés függvénye a mű ha­tékonysága. A közös szem­pontok figyelembe vételével, a sikeres befejezéshez meg­található a megfelelő út. Ki­fejezte: bízik abban, nem lesz szükség a magyar épít­kezések leállítása miatti kárttérítési igény benyújtá­sára. A tárgyalásokat és rövid városnézést követően, a csehszlovák tárgyalócsoport délután elutazott Magyaror­szágról. A Ferihegyi repülő­téren a vendéglátók búcsúz­tatták a csehszlovák kor­mányfőt és kíséretét. Varsóban a lengyel parla­ment üléstermében szerdán éjjel letette az esküt, és így hivatalba lépett Wojciech Jaruzelski köztársasági el­nök. Első beszédében a nem­zeti közmegegyezési kor­mány létrehozását sürgette, amelyben helyet kíván adni az ellenzéknek is. Jaruzelski, akit egy órá­val korábban a törvény ál­tal előírt, minimálisan szük­séges szavazattöbséggel vá­lasztottak meg köztársasági elnökké (éppen az érvényes szavazatok félénél egyetlen­eggyel kapott többet), látha­tó megilletődöttséggel tar­totta fel jobb keze mutató és középső ujját, míg bal kezét az alkotmányon nyug­tatta. Így ismételte az alsó­ház elnökének szavai után a köztársasági elnöki eskü mondatait. Megfogadta, hogy tiszteletben tartja az alkot­mányt. védelmezni fogja a nemzet szuverenitását. az állam biztonságát, és min­dig az fogja vezérelni, hogy a haza javát, az állampol­gárok boldogulását szolgálja — ahogy az eskü szövege diktálta. Az ünnepélyes aktus utá­ni rövid beszédében kijelen­tette. hogy piinél hama­rabb létre kell hozni egy nemzeti közmegegyezési kormányt, és sürgette a par­lamentben képviselt összes erő együttműködését a köz- megyezés szellemében. Ezek szerint Jaruzelski köztársa­sági elnökként olyan koalí­ciós kormányt szeretne, amelyben az ellenzék is he­lyet foglalna. Az alkotmány szerint a köztársasági elnök nevezi ki a kormányfőt, aki­nek személyét a parlament­nek kell megerősítenie, s a kormányfő alakítja meg a kormányt, amelynek össze­tételét szintén jóvá kell hagynia a törvényhozásnak. Jaruzelski ígéretet tett ar­ra. hogv becsületesen fog együttműködni a parlament két házával és minden frak­ciójával. Hangsúlyozta : azért fog dolgozni, hogy a demokrá­cia a lengyel fejlődés hajtó­motorja legyen, s közölte, hogy él kell kezdeni egy új alkotmány kidolgozásának munkálatait. HOBOE A BPEMH Írja : Hz igazság keresése 3. A népi demokratikus rendhez hű erők szervezetlenek vol­tak, egyre nőtt a káosz. A szovjet csapatok kivonulása, az ellenzéki erőknek tett különböző engedmények, a többpárt­rendszer bevezetésére tett törekvések, a Magyar Dolgozók Pártjának feloszlatása és az MSZMP megalakítása azt a célt szolgálta, hogy csökkenjen a feszültség, javuljon a hely­zet. Ugyanakkor a koalíciós kormány november elejére el­veszítette az ország helyzete fölötti ellenőrzését. A hatalom­nak nem voltak eszközei. Az események menetét és irányát a szocializmus hívei elleni terror, erőszak, anarchia hatá­rozta meg. Ennek csúcspontja volt a budapesti pártház el­leni fegyveres támadás, védőinek kegyetlen legyilkolása. A kommunista Nagy Imre vezette kormány képtelen vollt megvédeni a rendszer híveit, elvesztette a helyzet feletti el­lenőrzését. A reakció Nagy Imre és közvetlen támogatói el­len támadásba lendült. Ezt követte az ismert lépés: beje­lentették, hogy az ország kilép a Varsói Szerződésből, mely­nek nem volt jogi ereje az Országgyűlés jóváhagyása nél­kül. A semlegesség kinyilvánítása, az ENSZ-hez és a nagy­hatalmakhoz intézett segítségkérés szintén ilyen akciók so­rába tartozott. A hatalom széthullása és az anarchia pol­gárháborúval fenyegetett, azzal, hogy a nemzetközi feszült­ség fészke alakul ki Európában. A Szovjetunió és szövetsé­gesei rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. A Szovjetunió po­litikai megoldásra törekedett, amiről a szovjet kormány 1956. október 30-i nyilatkozata is tanúskodik. De a helyzet tovább súlyosbodott. A magyar kommunisták közvetlen kérésére, valamint Hruscsov, Malenkov, Bulganyin és más szovjet vezetők kon­zultációi a kínai, jugoszláv és a Varsói Szerződés más tag­államai vezetőivel született meg a korántsem egyszerű dön­tés a pótlólagos szovjet csapatok Magyarországra való kül­déséről az ellenforradalmi erők fegyveres leverésére. A Szov­jetunió döntését támogatta az MSZMP vezetősége, elsősor­ban Kádár János és Münnich Ferenc, akik szakítottak Nagy Imre kormányával, és megalakították a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormányt. A szovjet csapatok bevonulásának nem az volt a célja, hogy visszaállítsák a Rákosi-rendszert. Maga Rákosi Mátyás, aki 1956 nyarán Moszkvába utazott „gyógykezelésre”, visz- sza akart térni ugyan Magyarországra, hogy újra politikai szerepet kapjon, de az idő akkor már eljárt felette. A har­cok befejezése és a rend helyreállítása után a november 27- én esküt tett új kormány fegyveres alakulatai biztosították a rendet. Nagy Imre november 4-én közölte a világgal, hogy kor­mánya a helyén van, és a magyar katonák harcban állnak. Még aznap ő és sorstársai, közeli munkatársai, élve a jugo­szláv nagykövetség meghívásával, Jugoszlávia budapesti nagykövetségére mentek. November végén az egész csopor­tot Romániába szállították és internálták. 1957 tavaszán az MNK Belügyminisztériuma bírósági eljárást kezdeménye­zett ellenük. Magától értetődően az 1956-os események fő politikai fi­gurái szerepének értékelése elsősorban a magyar kormány, az MSZMP és a társadalom ügye. Ez vonatkozik a Nagy Imre elleni kemény ítélet felülvizsgálására is. Érthető a ma­gyar párt- és állami vezetés azon törekvése is, hogy a tör­ténelmi átértékelés során elkerüljék a túlkapásokat, s hogy a nemzeti megbékélést szolgálják, és nem a társadalmi kon­frontáció kiélezését. Nagy Imre tragikus életének, nem egyértelmű, helyenként ellentmondásos tevékenységének elemzése még sokáig lesz a tudományos viták és a vélemények ütköztetésének tárgya. Nagy Imre a magyar kommunisták első nemzedékéhez tar­tozott. A nemzet szempontjából nehéz időben, a sors aka­ratából az államhatalom csúcsára kerülve megpróbálta ki­hozni az országot a válságból. De mivel elszigeteltségben maradt, nem tudott megbirkózni a helyzettel. Határozatlan­sága, külpolitikai tévedései elmélyítették a válságot, s ez vé­gül is személyes tragédiájához vezetett. Elfogulatlan kortársai nem tartották nagy politikusnak, ugyanakkor nem tagadják óriási elméleti tudását és tuda­tos törekvéseit a szocialista társadalom reformjaira. Igaz, Lukács György filozófus, aki Nagy Imre utolsó kormányá­nak tagja volt, s aki ellenezte az ország kilépését a Varsói Szerződésből. 1971-ben azt írta, hogy „programja sem volt. Egyik nap egyet mondott, másnap — másat”. Tévedései és hibái ellenére, azon törekvéseivel, hogy le kell győzni a sztálinizmust, és demokratizálni kell a társadalmat. Nagy Imre a magyar történelem realitása és szerves része. Az MSZMP KB 1989. június 1-jei állásfoglalása is hangsúlyoz­za az ’50-es évek közepének reformtörekvései és a jelenlegi megújulási folyamatok közötti kapcsolatot. A mai magyar sajtó a Szovjetunió akkori álláspontját is különbözőképpen értékeli. Nem bonyolódva bele a részle­tekbe megállapíthatjuk: a Szovjetunió akkori szerepét ne­héz lenne helyesen értelmezni, ha figyelmen kívül hagy­nánk az akkori rendkívüli nemzetközi helyzetet, a hideghá­borús éveket, a szövetségi kötelezettségek rendszerét és a szocialista országok közötti kapcsolatok akkor érvényes nor­máit. Ezenkívül nem szabad elfelejteni, hogy mindössze há­rom év telt el 1953 óta. Népünk a szovjet csapatoknak a magyarországi ellenforradalmi megmozdulások leverésében való részvételét súlyos szükségszerűségnek, az MNK dolgo­zóinak nyújtandó segítségnek tekintette. Azon az őszön sok áldozata volt az eseményeknek. És nemcsak a magyarok között. A háború után ismét csak a mi fiaink haltak meg magyar földön. Bizonyára nem lenne igazságos, sőt történelmileg is hely­telen lenne az ’56-os magyarországi eseményeket a Szovjet­unió jelenlegi álláspontjából kiindulva értékelni. A Szovjet­unió elutasítja a nemzetközi problémák erő alkalmazásával történő megoldását. Akkor azonban más idők jártak. De tény, hogy a szovjet vezetés nehéz, de kénytelen döntése rá­nyomta bélyegét belső fejlődésünkre, és kihatott az „eny­hülésre”. 1956. után a Szovjetunió és az MNK közötti kapcsolatok megtisztultak a személyi kultusz elhajlásaitól és deformá­cióitól, s ez jól szolgálta az egyenlő jogokon alapuló együtt­működés fejlődését. Ez nagy eredmény, mindkét nép érde­keit szolgálja. Azt őrizni és gyarapítani kell. S ez különö­sen időszerű teendő ma, amikor országaink a szocialista tár­sadalom megújulásának feladatai megoldásán tevékenyked­nek. (Vége) Valerij Leonyidov TONY ALIENGENA BALESETE Balesett szakította félbe Tony Aliengena 11 éves amerikai kis­fiú világkörüli repülöútját. Cessna—210 típusú repülőgépe szerdán hajnalban, induláskor, a rossz időjárás miatt, az alasz­kai Golovin város repülőterén, a kifutópálya végén lezuhant és felrobbant. Az utasok csak nagy nehézségek árán tudtak kijutni a gépből, szerencsére csak egy­két, sebesülés történt. Az ese­tet az amerikai Szövetségi Lég­ügyi Hivatal (FAA) szóvivője hozta nyilvánosságra. Tony Aliengena, édesapja és a gép másik két utasa arcán ka­pott sebet, a többi négy utas csak könnyebben sérült meg. Mindannyiukat a helyi kórház­ba szállították. Mint ismeretes, a kisfiú júni­us S-én indult Kaliforniából, hogy 35 leszállással, 47 nap alatt megkerülje a Földet. Go­lovin városába csak azért tettek kitérőt, hogy horgásszanak és kipihenjék magukat. A szeren­csétlenség idején apja, Gary Aliengena — aki maga is piló­ta — vezette a repülőgépet. „Nem volt alkalmas az idő a felszálláshoz” — magyarázta a baleset okait a légügyi szóvivő. „Ez idáig ez volt a legször- nyübb állomás” — mondta a Times című lapnak adott inter­jújában a negyedik osztályos fiú. Ezzel a balesettel azonban korántsem ért véget a vállalko­zás, a fiú apja megpróbál újabb repülőgépet szerezni. „Túl mesz- sze eljutottunk, hogy visszafor­duljunk” — nyilatkozta a csa­ládfő. TERJED A HERPESZ AMERIKÁBAN Amerikában 25-30 millió herpeszest tartanak nyil­ván, ami azt jelenti, hogy minden ötödik felnőtt fertő­zött, de lehetséges, hogy a herpeszesek száma a nyil­vántartottnál jóval nagyobb, mert bizonyára nem minde­gyik beteg gyógyíttatja ma­gát. A herpesz tüneteit le­het enyhíteni, de teljesen kigyógyítani képtelenség. A herpeszeseknél fokozottabb a kockázat, hogy AIDS-et kap­janak. A legtöbb beteg 30— 44 éves korában fertőződött meg, a négerek, körében el­terjedtebb a betegség. KIABÁLÓS CSALÁD Az igazi tanítónak erős, éles hangúnak kell lennie, hogy az osztályt sakkban tarthassa. Margaret Halver­son vérbeli tanítónőnek szá­mít, nemrégiben ugyanis az amerikai Nevada államban megtartott 15. kiabálóver­seny első helyezettje lett, s ezért jutalmul 150 dolláros díjban részesült. A vetélke­dőn egyetlen mondatot kel­lett neki teljes hangerővel elordítania, azt, hogy Hilda Martinnak fia született. A sikere páratlan volt, és így visszaszerezte az 1984-ben már elnyert legrangosabb címet. Ügy látszik, a kiabá­ló készség örökölhető, a má­sodik helyezett ugyanis a tanítónő fia, Georg volt. A PÉNZ NEM BOLDOGÍT, DE JÖ. HA VAN... Sokszor hallottuk már ezt a mondást. Justo Ricardo Sommariba Nicaraguából érkezett az Egyesült Álla­mokba. s ott politikai me­nedékjogot kér. Az illetékes hatóságok elutasították. Ri­cardo Sommariba azonban kitartott terve mellett. és két év óta illegálisan tar­tózkodik az Államokban, ahol feketén dolgozik egy vaskereskedőnél, három és fél dolláros órabérért. Som­mariba az elmúlt hónapban a floridai szuper lottójáték során eltalálta a hat jó szá­mot. és 5 millió 700 ezer dollárt nyert. A szerencsés nyertes erre ismét mene­dékjogért folyamodott. Cso­dák csodájára a hivatal ez­úttal jogosnak találta Som­mariba kérését, egy hét le­forgása alatt számára és csa­ládjának elküldte a kész ok­mányokat. A CSŐKRŐL NEM KELL LEMONDANIUK David Mellor brit közegész­ségügyi miniszter úgy véli, hogy a csókról egyelőre nem kell lemondaniuk az AIDS veszélyé­től tartó brit állampolgárok­nak, mivel a tudomány jelen­legi állása szerint e szerelmi tevékenységről ez idáig még nem bizonyosodott be, hogy ko­molyan magában hordozná az AlDS-fertőzés veszélyét. Állás­pontját a brit alsóház tagjaihoz eljuttatott közleményében fej­tette ki Mellor egy aggódó kon­zervatív képviselő, Chris Butler kérdésére válaszolva. Butler az amerikai orvosi szövetség köz­lönyében nemrégiben megjelent írás nyomán fejezte ki aggodal­mait „csókügyben”. Az ameri­kai közlöny megállapítása sze­rint ugyanis egy szenvedélyes csók olyan apró horzsolásokat okozhat a partnerek szájüregé­ben, amelyek okot adhatnak a halálos vírus terjedésétől való félelemre. Mellor válaszában egyelőre nem hirdetett „csók- tilalmat”. Közölte, hogy a brit hatóságok jelenlegi AIDS-felvi- lágosító anyagai tartalmazzák a tudomány legújabb eredménye­it. Egyben azt hangoztatta: az AlDS-fertőzés veszélye termé­szetesen elvben ugyan lehetsé­ges csókolódzás során is. ÉRTÉKES „HAL” A HÁLÓBAN Egy francia halászhajó le­génysége Brest kikötőváros közelében az Atlanti-óceán vizébe hálót engedett. A zsákmány rendkívül nehéz­nek tűnt. de a sokat tapasz­talt tengeri emberek vala­hogy csak megbirkóztak a fogással, és azt kínkeserve­sen a legközelebbi kikötőbe vontatták. Itt került sor a zsákmány kiemelésére. Nagy volt a halászok meglepetése, amikor a szerencsére erős hálóban egy vadonatújnak tűnő. négykerekű tartályko­csit láttak meg. Az értékes zsákmány minden bizonnyal tengeri szállítás közben csúszhatott le a teherhajó- ról. Nem is régen, hiszen a vízbe zuttyant autó egyet­len alkatrésze sem rozsdáso­dott meg. Ami viszont a leg­furcsább. a ritka „halat” ez ideig senki sem kereste. A környékbeli szállítóhajók leltárállományában — szin­te érthetetlen — semmi hi­ány nem mutatkozott. y " ~\ Figyelem, áramszünet! Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy hálózatszerelési és karbantartási munkák miaitt Békéscsabán az alábbi helyeken és időpontokban az áramszolgáltatás szünetei : 1989. július 20-án 6.30—16.00 h-ig Erzsébethelyen, a budapesti vasút—Franklin u.—Kolozsvárii u.—Tompa u.—Táncsics u.—Orosházi út álltai határolt területen. 1989. július 21-én 6.00—17.00 h-ig Erzsébethelyen a szegedi vasút—Báthori u.—Szélső u.—Sziklai u.— Franklin u. által határolt területen. 1989. július 23-án 6.00—9.00 h-ig budapesti vasút— szegedi vasút—Báthori u.—Franklin u.—Könyves u.— Tompa u.—Bessenyei u.—Orosházi u.—Fiumei u.— Gyár u. által határolt területen. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni. Azok megközelítése és érintése életveszélyes és tilos! DEMÁSZ Kirendeltség, Békéscsaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents