Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-17 / 166. szám
1989. Július 17., hétfő SPORT SPORT SPORT Befejeződött a vitorlázó nemzeti bajnokság Laurinyecz és Halasi is dobogós A verseny főbírójának, dr. Hegedűs Dezsőnek az értékelése szerint az elmúlt 15 esztendő legsikeresebb nemzeti vitorlázó repülőbajnoksága fejeződött be Szegeden. A szabad osztályban 11, a standardban 9 versenyszámot repültek. A standard katgória utolsó versenynapján Ltauri- nyecz Sándor végzett az első helyen; a Szeged. Rókus vasútállomás—Doboz, templom—Szeged cél 203,37 km- es távot 79,1 km/óra sebességgel teljesítette, és ezért 1000 pontot kapott; s 102 pontat szerzett, mint a nemzeti bajnokság győztese, Gulyás György. A standard kategóriában a végső sorrend: 1. Gulyás György (Malév) Standard Jantár 7214, 2. Laurinyecz Sándor (Békéscsaba) Standard Jantár 6946, 3. Molnár Géza (Szeged) 6684 ponttal. Ebben a ktegóriában a másik békéscsabai. Zsíros János a 10. helyen végzett, és 5340 ponttal első osztályú minősítést kapott. Sajnos nem mondható el hasonló a klubtárs. Fodor Károlyról, aki 3813 pontjával csak a 18. helyet érte el, s ezzel a másodosztályú minősítést sem szerezte meg. A szabad kategóriában élesebb volt a verseny. Mivel az utolsó napon Halasi Gábor csak a 9. helyet csípAz ezüstérmet nyert Laurinyecz Sándor te el. nem tudott előre lépni — bronzérmes lett. Általános értékelés szerint rendkívül jó hangulatú küzdelemben a szabad kategóriában bajnok Gurály Béla (Malév) 8616, 2. Kassai Béla (Csepel) 8529, 3. Halasi Gábor (Békéscsaba) 8445 ponttal. f. p. n. flz olaszoké az utolsó arany Befejeződött Denverben a vívó-világbajnokság. A záró szám, a férfi párbajtőr- csapat aranyérmét Olaszország szerezte meg, a magyar vívók a 6. "helyen végeztek. A női párbajtőrözők aranyérme után úgy tűnt, esetleg e fegyvernemben megmentheti a magyar vívóválogatott becsületét a világbajnokságon, ám a den- veri rossz szokásokhoz „híven” ezúttal sem sikerült éremhez jutni. A négy közé jutásért az NSZK állta útját a férfi párbajtőrcsapatnak. A 8:4-es vereség után az 5—8. helyért vívott a magyar gárda. Előbb Franciaországot simán, 9:2-re verték, majd a helyosztón hasonlóan nagy arányban, 9:3-ra kikaptak a Szovjetuniótól, s a 6. helyen végeztek. Prost győzőt! Alain Prost folytatta idei remek szereplését, és elsőként haladt át a célvonalon a vasárnapi silverstone-i Forma—e Grand Prix-versenyen. A francia pilóta a 12. körig csapattársát, a világbajnoki cím védőjét. Ayrton Sennát üldözte, aki ezután kiállásra kényszerült. A brazil szupersztár egy darabig küszködött az elromlott sebességváltóval, azután belátta, így semmiképp sem nyerheti meg a viadalt. A silverstone-i GP végeredménye (306,028 km) : 1. Alain Prost (francia, McLaren) 1:19:22,131 óra, 231,246 km óra, 2. Nigel Mansell (brit, Ferrari) 19,369 mp hátrány, 3. Alessandro Nannini (olasz, Benetton) 48,019 mp hátrány. Totóeredmények 1. FCS Tirol—Váci Izzó 1-0 1 2. Rába ETO—1F Bründby 1-0 1 3. Tatabánya—IFK Göt. 5-3 1 4. Siófok—SK Örebro 1-3 2 5. Karlsruhe—Luzern 4-2 1 6. S. Kickers—Stal M. l-l x 7. Bellinzona—Etir 1-1 x 8. Kaisersl.—Vienna 2-0 1 9. Grazer AK—Vejle 1-1 x 10. Slavia P.—Wettingen 4-0 1 11. Hansa R.—FF Malmö 2-2 x 12. Admira W.—Grassh. 2-2 x 13. Rapid B.—Wismut Aue 2-1 1 Pótmérkőzések: 14. RKC W.—C.-Z. Jena 2-0 1 15. P. Nitra—BK 1903 K. 1-3 2 16. B. Ostrava—Hannover 2-1 1 Védekezésben jeles, támadásban...? GYSE-lányok: mint még soha! A Gyulai SE női labdarúgócsapata az 1988—89-es bajnoki évben fennállása óta a legjobb helyezést érte el — 5. lett. Az idény végén Székely Vilmos intéző bizottsági tagnak a következő kérdéseket tettük fel. O Milyen célkitűzéssel kezdték el az 1988—89-es bajnokságot? O Kik nyújtották a legjobb teljesítményt, mely csapatrésszel elégedett a vezetés? O Kaptak-e elég segítséget az eredményes szerepléshez? O A szakosztály kapcsolata milyen a válogatottal és a bajnokságot irányító szövetséggel? A jövő tervei? Az 1988—89-es bajnokságra való felkészülést nagyban segítette a Nyugat-Németor- szágban rendezett nagypályás torna, valamint a Nyíregyházán lebonyolított teremtorna. Elsősorban az utánpótlás-nevelés terén szerettünk volna előre lépni. Beindítottunk egy utánpótláscsoportot, 25-30 lánnyal. A kezdeti lelkesedés azonban a gyerekeknél egyre csökkent, s mire az első csapathoz kerülhettek volna. „elfogytak”. E tevékenységük tehát teljes kudarcot vallott. A csapattól a 6—8. hely elérését vártuk. 13—14 ponttal. Játékban és erőnlétben kívántunk előbbre lépni, szervezettebbé akartuk tenni a csapatjátékot. Az együttes a tervezett helyezést és a pontszámot túlteljesítette. A bajnokságban az 5. helyen végzett, 16 ponttal és pozitív gólarány- nyal. A védelem játéka szervezetté vált, elsősorban a kiemelkedő kapusteljesítmény- nyel. A középpályán és a csatársorban a játékosok változó teljesítményt gyújtottak. A meghatározó emberek nem mindig tudtak a védelemhez hasonló, egyenletes teljesítményt nyújtani. Az együttes legjobbjai : Szabó Tünde kapus, Szlup Julianna, Lusztig Antónia, Podani Györgyi, Tokaji Zoltánné védők. A legeredményesebb „bombázónak” Hipszki Erzsébet bizonyult, aki 11 góljával járult az eredményes szerepléshez. A fiatalok közül Mócz Katalin fejlődött a legtöbbet, szögletrúgásai különösen élményszámba mentek. A szakosztály munkáját az egyesület vezetése és az intéző bizottság megfelelően segítette. A működési feltételeket az egyesület mellett az Ibusz megyei igazgatósága biztosította, sokat segített még a városi tanács, a Munkácsy Tsz és a megyei kórház is. Jelenleg a válogatott keretben — mely erősen főváros-centrikus — nincs labdarúgónk. A szövetséggel sem felhőtlen a kapcsolatunk, miután a bajnokságot a BLSZ működteti, meglehetősen laza formában. Reméljük, hogy az újjá alakult MLSZ ezen a területen képes változást hozni. Ellenkező esetben komolytalanná válik a bajnokság azáltal. hogy a csapatok nem utaznak el ahhoz az együtteshez. ahol nagyobb vereség várható, hiszen ilyenkor 3—0-lal igazolják a mérkőzést a vétlen csapat javára... A következő bajnokságra úgy szeretnénk felkészülni, hogy elsősorban a játékoskeretet bővítsük. Eredményesség tekintetében reálisnak látjuk az idei helyezés elérését. A következő idényben méltó ellenfelei szeretnénk lenni a lényegesen jobb játékerőt képviselő fővárosi csapatoknak, elsősorban hazai pályán. E célkitűzésünket viszont csak akkor tudjuk elérni, ha javítani tudunk támadó játékunkon — mondta befejezésül Székely Vilmos, intézőbizottsági tag. Szilágyi Béla rugói Fotó: Béla Ottó Én a militarizmus áldozata vagyok. Emlékszem, valamikor 1986-ban, a nagy vassal az IS—28 2 B-vel, a franciáktól mentett román csodavitorlázóval elindultunk a társammal, hogy megrepüljük a Szeged—Siófok 300 kilométeres távot. Forráskút, Kiskunmajsa, Harka- tó, eddig minden a legnagyobb rendben volt. Halastól északra találtunk egy gyönyörű, repülők számára is unikumot jelentő, másodpercenként öt métert emelő termiket. Aztán jött a női mezőny, és a világ összes oldaláról, zömében szabálytalanul is durrog- tak be alánk, s fölénk. Azt mondja a társam ezerhat- száz méter magasan, hogy meneküljünk innen, mert ezek a „gi- zik” összetörnek bennünket. Ott, északon van három kilométerre egy tarlótűz, majd abban megemelkedünk. Siklottunk kétszázzal, aztán hatszáz méter magasságból már tisztán láttam, hogy a tarlótűz valójában a hazánkban ideiglenesen tartózkodók hadgyakorlatának kaszárnyába vonuló porfellege. A T-74-esek megtévesztettek bennünket. Nem mi voltunk az elsők a világon. Ha akkor írták volna ki a választásokat, a pacifistákra szavazok, ugynis három percen belül egy alig háromhektáros, másodvetésű kukoricában landoltunk. * * * Az elmúlt csütörtökön újra megcsapott a militarizmus szele. Hat órára ugyanis földre kényszerítettek bennünket a légtér katonái. A magamfajta hírlapírónak ilyenkor csak szégyenkezni lehet, mert demokratizáltabb országokban ezt sokkal rugalmasabban, s főleg sokkal nagyobb emberséggel oldják meg, ha a haza védelméről van szó. Tudomásul venni nehéz, hogy miért kell leállni az országban a sportrepülésnek, ha egy-egy MÍG—23-as, vagy MÍG—21-es úgy határoz, hogy röpködni szeretne önfeledten, mint egy májusi lepke. Pedig milyen jó lett volna háromszáz kilométert repülni. Helyette kötelezően a Szeged—Békéscsaba—Doboz—Szeged útvonalat kaptuk meg. Amit utólag tulajdonképp nem is bánok már, mert remek repülőidőnk volt. Mondhatni, a lomha nagy vas képességeihez mérten, rekordidő alatt repülődön a táv, s közben megismerkedhettem a gép pilótájával, aki sok mindent mesélt a légben. A négyórás cim- borázás után sok információt adott. Tartsanak velem! * * * Harmincötben tősgyökös hódmezővásárhelyinek született egy legény. Aztán ötvenkettőben felelőtlenül, talán a szabadságvágytól vezényelve, légbe szállt egy Vöcsök vitorlázóval, Szentesen. Terjesztették róla az ellenségei is, hogy jó kezű pilóta lesz. A kiképzőtábor végeztével tudta csak meg, hogy ő mindent tud: a legény édesapja kisiparos, sőt rádió szer elő! Tehát a legény repülésre politikailag alkalmatlan. A nagy bűnt a fiatalember akkor nehéz teherként viselte. Zárójelben csak annyit, hogy haladva a technikával — nyolcvanhét évesen most is dolgozik az öreg — kitanulta a televíziószerelés tudományát is. A fiú ötvenhatban katona volt. Nagy élmény! Harmincöt évesen, 1970-ben kezdett el újra repülni Szegeden. Itt az ezüstkoszorúig vitte, s egyfajta jó kezű távrepülő speciális- tának ismerték el. Nyolcvanban aztán a családban egy örökösödési perpatvar hullámai verték fel a csöndet. Amikor úgy érezte, hogy lépnie kell egyet. Először hivatalosan Ausztriába, aztán hívatlanul ugyan, de befogadóvízummal Ausztráliába. Az ősi hódmezővásárhelyi nem érez keserűséget. Vallja a régi igét: Ne sírj, repülj! A sorsot nem hibáztatja, hogy élete így alakult. A félévi ausztráliai nyelvtanulás mellett már dolgozgat. Aztán handyman lesz, hevenyészett fordításban: ezermester. Négyen dolgoznak együtt, és a késői pályára állás miatt, ötvenhárom évesen még csak vicefőnök. Heti 425 ausztrál dollárt keres, gyors számítás szerint ez nettóban 120 amerikai dollár. Kitelepülésük után, a nyolcvanas évek elején 20 ezer dollárért kapnak egy házhelyet. Aztán 28000 dollárért fölépítik a hacien- dát, s kapnak mellé 30000 dollár kölcsönt, meg 7000 dollár vissza nem térítendő juttatást, az első építők jogán. ... és a kapitalizmusban alkalmazott szociális viszonyok okán. A keleti parton Brisbane mellett van Gold-Coast. Talán Aranypartnak lehetne fordítani. A kétszázezer lakosú kisvárosban komfortérzésük van. Rendszeresen találkoznak az alig több, mint kétszázötven környéken élő magyarral. Megnyugtatásul közli, hogy az egyik ősi, s szegedi cimborája jól van. Németh Péternek hívják, aki nyolcvanegyben még hangármester volt Szegeden, s csak később döntött úgy, hogy jár egyet a világban. Megnyugtatásul közli a vásárhelyi, hogy Németh Péter repülőgépszerelő kétezer kilométerre lakik ugyan, de rendszeresen találkoznak, noha a távolságok néha ölik a barátságot. Apropó! A fiú aranykoszorút repült Ausztráliában egy Hornet-tí- pusú géppel. Szerénykedik, évente a kontinensen hárman-négyen is megrepülik az ezer kilométert. Csak egy a gondjuk: az őrületbe kergetik őket, ha távra szeretnének menni: — Szeretnék távot repülni — mondja emberünk. — All right! — mondja a tőlünk 1200 kilométerre lévő klubtitkár. S ezzel a nagyja munkát el is végezték. Bóklásznak önfeledten a légtérben, aztán háromezer méteren látnak egy polgári repülőteret, alábbhúzódnak és észreveszik, hogy a kis gépeknek csövük van. Szidják a saját hülyeségüket, hogy megint mellénavigáltak harminc kilométert. A katonai reptér nem szól, ők szépen, csendben, ahogy jöttek, továbbhúznak. Romantikus, békés egymás mellett élés. * * * A repülést szeretőknek, hogy irigykedjenek! A reptér fölött, Szegeden fölemelkedtünk ezernyolcszázra rábámultunk a Tiszára, Vásárhely alatt találtunk egy háromméteres emelést, aztán megcsodáltuk Kútvölgy fáit, Orosházát apró ívben elkerültük, majd Csanádapáca következett jobbról, Csorvás balról. Telekgerendás mellett egy tarlótűz segített, hogy felemelkedjünk kétezer méterre, majd a csabai vasútállomás magasságában elhúztunk Dobozra. Az ismert úton landoltunk, aztán kétszázas végsiklást követően, a szegedi reptéren. Nehogy úgy tűnjék ám, hogy ez az írás a repülésnek csinál reklámot, mert az! Vallom Radnóti szép szavai szerint, hogy mindenkinek föntről a tájék mást jelent. Egy életrevaló élményt, magát a repülést, a szabadság látens érzetét. S a rend és a pontosság kedvéért engedjék meg, hogy hadd búcsúzzunk Aczél Endre, a népszerű tévés egyéniség stílusában: — Uraim és Hölgyeim! A fenti sorokban Aczél Ferenc ausztrálmagyar repülő visszaemlékezését olvashatták! Szabó Pál Miklós BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395, Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 Ft, egy évre 1260 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
