Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

1989. Július 17., hétfő SPORT SPORT SPORT Befejeződött a vitorlázó nemzeti bajnokság Laurinyecz és Halasi is dobogós A verseny főbírójának, dr. Hegedűs Dezsőnek az érté­kelése szerint az elmúlt 15 esztendő legsikeresebb nem­zeti vitorlázó repülőbajnok­sága fejeződött be Szegeden. A szabad osztályban 11, a standardban 9 versenyszá­mot repültek. A standard katgória utol­só versenynapján Ltauri- nyecz Sándor végzett az el­ső helyen; a Szeged. Rókus vasútállomás—Doboz, temp­lom—Szeged cél 203,37 km- es távot 79,1 km/óra sebes­séggel teljesítette, és ezért 1000 pontot kapott; s 102 pontat szerzett, mint a nem­zeti bajnokság győztese, Gu­lyás György. A standard kategóriában a végső sorrend: 1. Gulyás György (Malév) Standard Jantár 7214, 2. Laurinyecz Sándor (Békéscsaba) Stan­dard Jantár 6946, 3. Molnár Géza (Szeged) 6684 ponttal. Ebben a ktegóriában a má­sik békéscsabai. Zsíros Já­nos a 10. helyen végzett, és 5340 ponttal első osztályú minősítést kapott. Sajnos nem mondható el hasonló a klubtárs. Fodor Károlyról, aki 3813 pontjával csak a 18. helyet érte el, s ezzel a másodosztályú minősítést sem szerezte meg. A szabad kategóriában élesebb volt a verseny. Mi­vel az utolsó napon Halasi Gábor csak a 9. helyet csíp­Az ezüstérmet nyert Lauri­nyecz Sándor te el. nem tudott előre lép­ni — bronzérmes lett. Általános értékelés sze­rint rendkívül jó hangulatú küzdelemben a szabad ka­tegóriában bajnok Gurály Béla (Malév) 8616, 2. Kas­sai Béla (Csepel) 8529, 3. Halasi Gábor (Békéscsaba) 8445 ponttal. f. p. n. flz olaszoké az utolsó arany Befejeződött Denverben a vívó-világbajnokság. A zá­ró szám, a férfi párbajtőr- csapat aranyérmét Olaszor­szág szerezte meg, a magyar vívók a 6. "helyen végeztek. A női párbajtőrözők aranyérme után úgy tűnt, esetleg e fegyvernemben megmentheti a magyar ví­vóválogatott becsületét a vi­lágbajnokságon, ám a den- veri rossz szokásokhoz „hí­ven” ezúttal sem sikerült éremhez jutni. A négy közé jutásért az NSZK állta út­ját a férfi párbajtőrcsapat­nak. A 8:4-es vereség után az 5—8. helyért vívott a magyar gárda. Előbb Fran­ciaországot simán, 9:2-re verték, majd a helyosztón hasonlóan nagy arányban, 9:3-ra kikaptak a Szovjet­uniótól, s a 6. helyen vé­geztek. Prost győzőt! Alain Prost folytatta idei re­mek szereplését, és elsőként haladt át a célvonalon a vasár­napi silverstone-i Forma—e Grand Prix-versenyen. A francia pilóta a 12. körig csapattársát, a világbajnoki cím védőjét. Ayrton Sennát üldözte, aki ezután kiállásra kénysze­rült. A brazil szupersztár egy darabig küszködött az elrom­lott sebességváltóval, azután be­látta, így semmiképp sem nyer­heti meg a viadalt. A silverstone-i GP végered­ménye (306,028 km) : 1. Alain Prost (francia, McLaren) 1:19:22,131 óra, 231,246 km óra, 2. Nigel Mansell (brit, Ferrari) 19,369 mp hátrány, 3. Alessand­ro Nannini (olasz, Benetton) 48,019 mp hátrány. Totóeredmények 1. FCS Tirol—Váci Izzó 1-0 1 2. Rába ETO—1F Bründby 1-0 1 3. Tatabánya—IFK Göt. 5-3 1 4. Siófok—SK Örebro 1-3 2 5. Karlsruhe—Luzern 4-2 1 6. S. Kickers—Stal M. l-l x 7. Bellinzona—Etir 1-1 x 8. Kaisersl.—Vienna 2-0 1 9. Grazer AK—Vejle 1-1 x 10. Slavia P.—Wettingen 4-0 1 11. Hansa R.—FF Malmö 2-2 x 12. Admira W.—Grassh. 2-2 x 13. Rapid B.—Wismut Aue 2-1 1 Pótmérkőzések: 14. RKC W.—C.-Z. Jena 2-0 1 15. P. Nitra—BK 1903 K. 1-3 2 16. B. Ostrava—Hannover 2-1 1 Védekezésben jeles, támadásban...? GYSE-lányok: mint még soha! A Gyulai SE női labdarú­gócsapata az 1988—89-es bajnoki évben fennállása óta a legjobb helyezést ér­te el — 5. lett. Az idény vé­gén Székely Vilmos intéző bizottsági tagnak a követke­ző kérdéseket tettük fel. O Milyen célkitűzéssel kezd­ték el az 1988—89-es baj­nokságot? O Kik nyújtották a legjobb teljesítményt, mely csa­patrésszel elégedett a ve­zetés? O Kaptak-e elég segítséget az eredményes szereplés­hez? O A szakosztály kapcsolata milyen a válogatottal és a bajnokságot irányító szö­vetséggel? A jövő tervei? Az 1988—89-es bajnokság­ra való felkészülést nagyban segítette a Nyugat-Németor- szágban rendezett nagypá­lyás torna, valamint a Nyír­egyházán lebonyolított te­remtorna. Elsősorban az utánpótlás-nevelés terén sze­rettünk volna előre lépni. Beindítottunk egy utánpót­láscsoportot, 25-30 lánnyal. A kezdeti lelkesedés azon­ban a gyerekeknél egyre csökkent, s mire az első csapathoz kerülhettek vol­na. „elfogytak”. E tevékeny­ségük tehát teljes kudarcot vallott. A csapattól a 6—8. hely elérését vártuk. 13—14 ponttal. Játékban és erőn­létben kívántunk előbbre lépni, szervezettebbé akar­tuk tenni a csapatjátékot. Az együttes a tervezett he­lyezést és a pontszámot túl­teljesítette. A bajnokságban az 5. helyen végzett, 16 ponttal és pozitív gólarány- nyal. A védelem játéka szerve­zetté vált, elsősorban a ki­emelkedő kapusteljesítmény- nyel. A középpályán és a csa­társorban a játékosok válto­zó teljesítményt gyújtottak. A meghatározó emberek nem mindig tudtak a véde­lemhez hasonló, egyenletes teljesítményt nyújtani. Az együttes legjobbjai : Szabó Tünde kapus, Szlup Julian­na, Lusztig Antónia, Podani Györgyi, Tokaji Zoltánné védők. A legeredményesebb „bombázónak” Hipszki Er­zsébet bizonyult, aki 11 gól­jával járult az eredményes szerepléshez. A fiatalok kö­zül Mócz Katalin fejlődött a legtöbbet, szögletrúgásai kü­lönösen élményszámba men­tek. A szakosztály munkáját az egyesület vezetése és az in­téző bizottság megfelelően segítette. A működési felté­teleket az egyesület mellett az Ibusz megyei igazgatósá­ga biztosította, sokat segített még a városi tanács, a Mun­kácsy Tsz és a megyei kór­ház is. Jelenleg a válogatott ke­retben — mely erősen fővá­ros-centrikus — nincs lab­darúgónk. A szövetséggel sem felhőtlen a kapcsola­tunk, miután a bajnokságot a BLSZ működteti, megle­hetősen laza formában. Re­méljük, hogy az újjá ala­kult MLSZ ezen a területen képes változást hozni. El­lenkező esetben komolyta­lanná válik a bajnokság az­által. hogy a csapatok nem utaznak el ahhoz az együt­teshez. ahol nagyobb vere­ség várható, hiszen ilyenkor 3—0-lal igazolják a mérkő­zést a vétlen csapat javára... A következő bajnokságra úgy szeretnénk felkészülni, hogy elsősorban a játékos­keretet bővítsük. Eredmé­nyesség tekintetében reális­nak látjuk az idei helyezés elérését. A következő idény­ben méltó ellenfelei szeret­nénk lenni a lényegesen jobb játékerőt képviselő fő­városi csapatoknak, első­sorban hazai pályán. E cél­kitűzésünket viszont csak akkor tudjuk elérni, ha ja­vítani tudunk támadó játé­kunkon — mondta befejezé­sül Székely Vilmos, intéző­bizottsági tag. Szilágyi Béla rugói Fotó: Béla Ottó Én a militarizmus áldozata va­gyok. Emlékszem, valamikor 1986-ban, a nagy vassal az IS—28 2 B-vel, a franciáktól mentett ro­mán csodavitorlázóval elindultunk a társammal, hogy megrepüljük a Szeged—Siófok 300 kilométeres távot. Forráskút, Kiskunmajsa, Harka- tó, eddig minden a legnagyobb rendben volt. Halastól északra ta­láltunk egy gyönyörű, repülők számára is unikumot jelentő, má­sodpercenként öt métert emelő termiket. Aztán jött a női me­zőny, és a világ összes oldaláról, zömében szabálytalanul is durrog- tak be alánk, s fölénk. Azt mondja a társam ezerhat- száz méter magasan, hogy mene­küljünk innen, mert ezek a „gi- zik” összetörnek bennünket. Ott, északon van három kilométerre egy tarlótűz, majd abban meg­emelkedünk. Siklottunk kétszáz­zal, aztán hatszáz méter magas­ságból már tisztán láttam, hogy a tarlótűz valójában a hazánkban ideiglenesen tartózkodók hadgya­korlatának kaszárnyába vonuló porfellege. A T-74-esek megté­vesztettek bennünket. Nem mi voltunk az elsők a világon. Ha akkor írták volna ki a választá­sokat, a pacifistákra szavazok, ugynis három percen belül egy alig háromhektáros, másodvetésű kukoricában landoltunk. * * * Az elmúlt csütörtökön újra megcsapott a militarizmus szele. Hat órára ugyanis földre kény­szerítettek bennünket a légtér ka­tonái. A magamfajta hírlapírónak ilyenkor csak szégyenkezni lehet, mert demokratizáltabb országok­ban ezt sokkal rugalmasabban, s főleg sokkal nagyobb emberséggel oldják meg, ha a haza védelméről van szó. Tudomásul venni nehéz, hogy miért kell leállni az ország­ban a sportrepülésnek, ha egy-egy MÍG—23-as, vagy MÍG—21-es úgy határoz, hogy röpködni szeretne önfeledten, mint egy májusi lep­ke. Pedig milyen jó lett volna háromszáz kilométert repülni. He­lyette kötelezően a Szeged—Bé­késcsaba—Doboz—Szeged útvona­lat kaptuk meg. Amit utólag tulajdonképp nem is bánok már, mert remek repü­lőidőnk volt. Mondhatni, a lomha nagy vas képességeihez mérten, rekordidő alatt repülődön a táv, s közben megismerkedhettem a gép pilótájával, aki sok mindent mesélt a légben. A négyórás cim- borázás után sok információt adott. Tartsanak velem! * * * Harmincötben tősgyökös hód­mezővásárhelyinek született egy legény. Aztán ötvenkettőben fele­lőtlenül, talán a szabadságvágytól vezényelve, légbe szállt egy Vö­csök vitorlázóval, Szentesen. Ter­jesztették róla az ellenségei is, hogy jó kezű pilóta lesz. A ki­képzőtábor végeztével tudta csak meg, hogy ő mindent tud: a le­gény édesapja kisiparos, sőt rá­dió szer elő! Tehát a legény repü­lésre politikailag alkalmatlan. A nagy bűnt a fiatalember akkor nehéz teherként viselte. Zárójel­ben csak annyit, hogy haladva a technikával — nyolcvanhét éve­sen most is dolgozik az öreg — kitanulta a televíziószerelés tu­dományát is. A fiú ötvenhatban katona volt. Nagy élmény! Harmincöt évesen, 1970-ben kezdett el újra repülni Szegeden. Itt az ezüstkoszorúig vitte, s egy­fajta jó kezű távrepülő speciális- tának ismerték el. Nyolcvanban aztán a családban egy örökösödési perpatvar hullá­mai verték fel a csöndet. Amikor úgy érezte, hogy lépnie kell egyet. Először hivatalosan Ausztriába, aztán hívatlanul ugyan, de befo­gadóvízummal Ausztráliába. Az ősi hódmezővásárhelyi nem érez keserűséget. Vallja a régi igét: Ne sírj, repülj! A sorsot nem hibáztatja, hogy élete így alakult. A félévi auszt­ráliai nyelvtanulás mellett már dolgozgat. Aztán handyman lesz, hevenyészett fordításban: ezer­mester. Négyen dolgoznak együtt, és a késői pályára állás miatt, öt­venhárom évesen még csak vice­főnök. Heti 425 ausztrál dollárt keres, gyors számítás szerint ez nettóban 120 amerikai dollár. Kitelepülésük után, a nyolcva­nas évek elején 20 ezer dollárért kapnak egy házhelyet. Aztán 28000 dollárért fölépítik a hacien- dát, s kapnak mellé 30000 dollár kölcsönt, meg 7000 dollár vissza nem térítendő juttatást, az első építők jogán. ... és a kapitaliz­musban alkalmazott szociális vi­szonyok okán. A keleti parton Brisbane mel­lett van Gold-Coast. Talán Arany­partnak lehetne fordítani. A két­százezer lakosú kisvárosban komfortérzésük van. Rendszeresen találkoznak az alig több, mint kétszázötven környéken élő ma­gyarral. Megnyugtatásul közli, hogy az egyik ősi, s szegedi cim­borája jól van. Németh Péternek hívják, aki nyolcvanegyben még hangármester volt Szegeden, s csak később döntött úgy, hogy jár egyet a világban. Megnyugta­tásul közli a vásárhelyi, hogy Né­meth Péter repülőgépszerelő két­ezer kilométerre lakik ugyan, de rendszeresen találkoznak, noha a távolságok néha ölik a barátsá­got. Apropó! A fiú aranykoszorút re­pült Ausztráliában egy Hornet-tí- pusú géppel. Szerénykedik, éven­te a kontinensen hárman-négyen is megrepülik az ezer kilométert. Csak egy a gondjuk: az őrületbe kergetik őket, ha távra szeretné­nek menni: — Szeretnék távot repülni — mondja emberünk. — All right! — mondja a tő­lünk 1200 kilométerre lévő klub­titkár. S ezzel a nagyja munkát el is végezték. Bóklásznak önfeledten a lég­térben, aztán háromezer méteren látnak egy polgári repülőteret, alábbhúzódnak és észreveszik, hogy a kis gépeknek csövük van. Szidják a saját hülyeségüket, hogy megint mellénavigáltak har­minc kilométert. A katonai rep­tér nem szól, ők szépen, csend­ben, ahogy jöttek, továbbhúznak. Romantikus, békés egymás mellett élés. * * * A repülést szeretőknek, hogy irigykedjenek! A reptér fölött, Szegeden fölemelkedtünk ezer­nyolcszázra rábámultunk a Tiszá­ra, Vásárhely alatt találtunk egy háromméteres emelést, aztán megcsodáltuk Kútvölgy fáit, Oros­házát apró ívben elkerültük, majd Csanádapáca következett jobbról, Csorvás balról. Telekge­rendás mellett egy tarlótűz segí­tett, hogy felemelkedjünk kétezer méterre, majd a csabai vasútállo­más magasságában elhúztunk Do­bozra. Az ismert úton landoltunk, aztán kétszázas végsiklást köve­tően, a szegedi reptéren. Nehogy úgy tűnjék ám, hogy ez az írás a repülésnek csinál rek­lámot, mert az! Vallom Radnóti szép szavai szerint, hogy minden­kinek föntről a tájék mást je­lent. Egy életrevaló élményt, ma­gát a repülést, a szabadság látens érzetét. S a rend és a pontosság kedvé­ért engedjék meg, hogy hadd bú­csúzzunk Aczél Endre, a népszerű tévés egyéniség stílusában: — Uraim és Hölgyeim! A fenti sorokban Aczél Ferenc ausztrál­magyar repülő visszaemlékezését olvashatták! Szabó Pál Miklós BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395, Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 Ft, egy évre 1260 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents