Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. JÚNIUS 17., SZOMBAT Ara: 5,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM Nagy Imre: „Magyar Testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erűvel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a bizalmat. Ne folyjék testvérvér hazánkban!” Végtisztesség Nagy Imrének és mártírtársainak a nemzeti gyász napján Nagy Imre A nemzeti gyász és a megemlékezés napján, június 16-án. pénteken Nagy Imrére és mártírtársaira, valamint az 1956-ot követő megtorlás áldozataira emlékezett az ország. Budapesten, a Hősök terén, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravataloztak fel a Nagy Imre és mártírtársai, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József földi maradványait magukba foglaló koporsókat, valamint egy hatodik, üres koporsót, az ismeretlen forradalmárét. A fölöttük kifeszített lyukas drapéria azt a nemzeti lobogót jelképezte, amelyből 1956-ban a szovjet mintára készült állami címert kivágták. A gyászszertartás pontban 9 órakor kezdődött el. Először a főváros, az ország, valamint a világ minden részéről érkezett emberek tömegei rótták le tiszteletüket a koporsók előtt, elhelyezve a kegyelet, a megemlékezés koszorúit és virágait. A gyászszertartás megkezdése után egy órával, 10 órakor Sinkovits Imre, Kossuth-díjas színművész lépett a ravatal előtt felállított mikrofonhoz, hogy felolvassa a hozzátartozók, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Politikai Foglyok Szövetsége, valamint más ellenzéki és alternatív szervezetek nyilatkozatát. • A felravatalozott koporsók mellett a mártírok egykori vádlott-társai, valamint hozzátartozói váltották egymást a díszőrségben. A mártírok emléke előtt tisztelgők hosszú sorban, két órán át vonultak el néma főhajtással a ravatal előtt, virággal borítva a lépcsősorokat. Elhozták csokraikat Budapest, a vidéki városok, falvak, köztük Békés megye lakosai, társadalmi szervezetek, intézmények, vállalatok dolgozói, a külhonban élő magyarság képviselői. A koszorúzók között voltak a Hazafias Népfront vezetői, s „Székelyföld” feliratú tábla alatt gyülekezve lerótták kegyeletüket a ravatalnál a hazánkban menedéket talált Gimes Miklós romániai magyarság küldöttei is. A gyászszertartás első szakaszának vége felé járva — 11 órakor — már csaknem 130 ezres tisztelgő sokaság népesítette be a Hősök terét és környékét. Tizenegy óra után néhány perccel kezdődött meg a protokolláris koszorúzás. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárainak képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit a ravatalnál. Az Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és képviselőtársai rótták le kegyeletüket a koporsók előtt. A kormány nevében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes koszorúzott. Ezt követően — a protokolláris koszorúzás ideje alatt — Nagy Imre Losonczy Géza koporsójánál Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Medgyessy Péter váltotta fel a díszőrséget, míg az ismeretlen forradalmár koporsója mellett a koszorúzó országgyűlési képviselők tisztelegtek díszőrségben. A megemlékezések folytatásaként a magyarországi egyházak és felekezetek képviselői hajtottak fejet a ravatalnál. Ezután a budapesti diplomáciai testületek képviselői koszorúztak. A Budapestre akkreditált diplomaták nevében José Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság, Rudolf Sova, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, Luis de la Tőrre de Andrés, a Spanyol Királyság és Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetei helyezték el koszorúikat. Ök rótták le egyúttal kegyeletüket az Maiéter Pál argentin, az ausztrál, a dán, az ecuadori, a finn, a francia, a görög, a holland, az indiai, az indonéz, a japán, a kanadai, a marokkói, az angol, az NSZK, a norvég, az olasz, az osztrák, a pakisztáni, a portugál, a svájci, a svéd, a török, a thaiföldi, a venezuelai nagykövetségek, valamint az izraeli érdekképviselet nevében is. A koszorúzókon kívül a gyászszertartáson részt vettek — Albánia, Kína, a Koreai NDK és Románia kivételével — a szocialista országok Budapestre akkreditált diplomáciai képviseleteinek vezetői, illetve tagjai is. Elhelyezte a ravatalnál koszorúját többek között az Olasz Szocialista Párt nevében Bettino Craxi főtitkár, az Olasz Kommunista Párt képviseletében Achille Occhetto főtitkár. Lerótták kegyeletüket a Tudományos Szilágyi József Akadémia, a Magyar Írók Szövetsége, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a különböző pártok, hazai és külföldi szervezetek képviselői. A hivatalos koszorúzást követően a lakosság további képviselői helyezhették el a kegyelet és a megemlékezés virágait a ravatalnál. Pontban 12 óra 30 perckor harangzúgás adta hírül az ország népének a gyászszertartás kezdetét. Országszerte a városokban és a falvakban leállt a közlekedés, megszólaltak az autódudák, a gyárak kürtjei. A kegyeletadók — a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és a hozzátartozók felhívásának eleget téve — egyperces néma gyásszal emlékeztek a mártírokra. A Hősök terén elhangzott a Himnusz, majd — magnószalagról — Nagy 1. Alapi József 2. Andi József 52. Farkas Mihály 134. Mány Erzsébet 235. Zsigmond Imre 236. Zsigmond László Imre 1956. október 30-án elhangzott szavai töltötték be a teret: „Magyar Testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai ! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a bizalmat. Ne folyjék testvérvér hazánkban!” Ezután Vásárhelyi Miklós, a TIB elnöke lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja búcsúbeszédét. Vásárhelyi Miklós Az imént haLIottuk Nagy Imre szavait, amelyekkel 33 esztendővel ezelőtt, a forradalom viharában fordult az országhoz. S a megszólítottak, honfitársai hallgattak reá. Élné-- múltak a fegyverek, nem folyt többé testvérvér, helyreállít a rend, elindult a megbékélés és a demokratikus átalakulás ío.ya- mata. Megőriztük a forradalom vívmányait, s a jövőt kezdtük átalakítani. A világ csodálattal figyelt Magyarországra. A magyar név történelmünk során soha nem csiiildiogott oly fényesen, mint az 1956-os forradalom napjaiban. A brutális külső beavatkozás eltiporta a forradalmat, véget vetett törekvéseinknek, reményeinknek, de nem olthatta ki 1956 és a fordulat jelképévé lett Nagy Imre emlékét. Kegyeleti szertartásra gyűltünk össze. Nem hivatalos aktusra, hanem a hozzátartozók, a barátok, a család utolsó búcsújára. És ímne, most itt gyászol a család: százezrek ezen a téren és miffliók, srerte az országban. Az egész ország. Magyarország. Minden magyar itt a hazában, túl a határokon, és szétszórva a világban. E nagy család tagjai egymásra találnak a végtisztesség felemelő óráiban. Ne engedjük el többé egymás kezét! Mert óriási feladat áll előttünk. Nagy Imre üzenete ma időszerűbb, mint valaha volt. Csak a különbözőképpen gondolkodók és cselekvők kölcsönös türelme és engedékenysége, az előlegezett bizalom szellemében ragadhatjuk meg a (Folytatás a 2. oldalon) A Hősök terén, m Műcsarnok előtt elhelyezett ravatalnál Nagy Imre koporsójánál (balról jobbra) Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Németh Miklós miniszterelnök és Pozsgay Imre államminiszter áll díszőrséget
