Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. JÜNIUS 10., SZOMBAT Ara: 5,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM Mai számunkból: H Legfőbb ügyészség közleménye (3. oldal) Az egyenlö(tlen)ség (3. oldal) Inkább kilépnek (4. oldal) Munkadal (8. oldal) Postaút régen és ma a Bárdos-hídon át (9. oldal) Új kurzus Magyarországén (11. oldal) Ismerjük meg Erdély múltját és jelenét Országos tanácskozás a menekültekről Erdély címmel országos közművelődési és informá­ciós tanácskozás kezdődött pénteken Békéscsabán. a megyei művelődési központ­ban. A rendezvényen meg­jelenteket dr. Pap István az mmk. igazgatója köszöntöt­te. közöttük Murányi Mik­lóst, a megyei tanács elnö­két. Földiák András, a Ma­gyar Népművelők Egyesüle­tének a titkára rövid beve­zető után felkérte dr. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkárt. hogy tartsa meg előadását az Erdélyből menekültek magyarországi sorsáról. Az államtitkár azzal kezd­te. hogy a magyar társadal­mat váratlanul érte a me­nekültáradat. annak ellené- re: az utóbbi években egy­re több romániai magvar kért átteleoülési engedélyt Magyarországra. Ezt szá­mokkal is bizonyította, hi­szen az elmúlt nyolc évben megtízszereződött a hivata­losan áttelepülők száma. Ké­sőbb 1987 végén és 1988 ele­ién nyilvánvalóvá vált. hogy egvre többen megtagadják a hazatérést, itt szándékoznak letelepedni. Megkezdődtek az illegális határátlépések. El­sősorban anyanyelvűk korlá­tozott használata nemzetisé­gi önérzetük folyamatos megértése, ellátásuk, tanulá­suk és elhelyezkedésük kor­látozása. valamint személyes üldöztetésük miatt, menekül­tek Magyarországra. Közben létrejött a Tárcaközi Koor­dinációs Bizottság. Eleinte hazánkban tartózkodó kül­földi állampolgárokról be­széltünk. később hosszabb ■ ideig itt-tartózkodókról, még később letelepedni kívánók­ról és így tovább. Azt gon­dolták, hogy csendes hüm- mögéssel el Lehet intézni ügyüket. Az újabb élethely­zetekre válaszolni kellett a társadalomnak. Bebizonyoso­dott, hogy a menekültügy három, elsősorban politikai tartópilléren áll vagy bukik. Az első: akik hozzánk jön­nek. azokat fogadjuk, se­gítjük. A második: ennek a pillérnek a tartóssága attól függ, hogy mennyire támo­gatjuk azokat, akik már itt vannak. A harmadik: az itt levők „boldogulása” ne ösz­tönözze indulásra az otthon­maradottakat. Természetesen a magyar politikai gyakor­latot meghatározza, hogy mi­lyen segítséget ad a nemzet­közi közvélemény. Egyértel­művé kell tenni: távol áll tőlünk a nacionalizmus, a két ország mesterséges el- szakítása. Mindenekelőtt munkájukból, ne eseti segé­lyekből éljenek meg a lete­lepedők, mert a bizonyta­lanság senkinek sem jó. Sokszor a szemére vetik az államnak, hogy keveset se­gít az erdélyieknek. Elismer­te: munkájuk valóban nem olyan látványos., mint az egyházak, a Vöröskereszt és más társadalmi szervezetek segítsége, ugyanakkor a le­hetőségekhez képest min­dent megtesznek az áttele­pülőkért. Belátták: az sem volt he­lyes, hogy az elején megtil­tották á menekülteknek, hogy hazánkban bármiféle politikai tevékenységet foly­tassanak. Most már bátran szerveződhetnek, egyesülete­ket, szervezeteket alakíthat­nak, bekapcsolódhatnak a közéletbe. Felülvizsgálták a visiszatoloncolásokat is. Elmondotta, hogy 1988. január 1-jétől, ez év május 31-ig 16 500 tartózkodási en­gedélyt adott ki a rendőr­ség. Ebben vannak magya­rok, románok, németek. Kö­zülük több százan tovább mennek harmadik országba. A hivatalos áttelepítéseket is rugalmasabban intézik a román hatóságok. Ebben az évben 1600-an jöttek át ilyen engedéllyel, amely a korábbi esztendőkhöz sok- pest sokkal több. A nagy di­lemma most az: hogyan to­vább? A menekültek 1988 januárjától napjainkig mint­egy ezer lakást kaptak, 900- nak pedig benn van a la­kásigénye. Persze, ennél sokkal: többre lenne szük­ség. A legújabb adatok sze­rint 3 ezer lakás kellene az áttelepülőknek. A 300 millió forint letelepedési alapból csaknem 19 millió jutott la­kásépítésire, -vásárlásra, 3,5 milliót szálláshelyek kiala­kítására költöttek, a segé­lyek összege, amelyet a csa­ládosak kaptak, 13 millió' forintot tett ki, míg 4,5 mil­lió az átmeneti szálláshe­lyek fenntartását szolgálta. Igaz, hogy túl vagyunk a menekültügy „hőskorán”, sajnos még nem érkeztünk a végére. Az idén túlnyomó- részt románok menekülnek hazánkba. Régebben az ösz- szes menekült 7-8 százalékát tették ki, ma már minden negyedik-ötödik román nem­zetiségű. Mintha jobban menne a családegyesítés. Az utóbbi időben több száz gye­rek és felnőtt talált egymás­ra. A lakosság hangulata kettős. Egy részük józanul mérlegel és segíti az áttele- * pült, vagy az átsizökött ma­gyarokat. De tartja magát az a szélsőséges nézet, is, mi­szerint, mi lesz velünk, ha egyre többen lépik át a ma­gyar—román hátárt. Ezután Sokai Imre, az MSZMP KB osztályvezető- helyettese beszélt a magyar —román politikai és kultu­rális kapcsoltaitokról. Idézte dr. Petru Grozát, aki 1945- ben a két nép barátságáról, kölcsönös megértéséről, a Romániában élő magyarok önrendelkezéséről mondta el a véleményét. A továbbiak­ban arról szólít: hogyan ju­tottunk idáig. A felszabadu­lást követő kezdeti fellen­dülést a hanyatlás követte. Elemezte az 1956-os magyar népfelkelés hatását a két nép kapcsolatában, amelyet más-más módon ítélt meg a romáé és a magyar vezetés. Ezek a mai kapcsolatokat is befolyásolják. A hatvanas években látszólag fejlődött az együttműködés minden területen, de a mélyben ott volt a régi beidegződés, hi­szen a román vezetők min­den magyar kezdeményezést fenntartással! fogadtak. Az 1977-ben létrejött debreceni —nagyváradi pártfőtiitkári találkozó után szinte semmi nem változott, sőt rosszab­bodott a helyzet. A román politika egyre határozottabb lépéseket tett a magyar nemzeti kisebbség felszá­molására. Ma is magyarel­lenes kampány folyik Ro­mániában. Űtszéld hangon támadják a magyar politi­kát, megkezdődött az erősza­kos asszimiláció. Az elmúlt tanévben 1982—83-hoz ké­pesít a magyarul tanuló ál­talános iskolások száma 44,7 (Folytatás a 3. oldalon) Névtelenül Erdélyről Április 6. óta működik a Békéscsabai Erdélyi Kör. Egyik választmányi tagját megszólaltattuk, aki kérte, nevét ne közöljük a lapban, mivel gyakran jár Erdély­ben, s nem szeretne kellemetlenségeket magának, is­merőseinek. — ötven taggal indultunk, s talán mert programjaink színvonalasak, célkitűzéseink vonzóak voltak, immár 100 tagunk van. Részben menekültek, részben azok csat­lakoztak hozzánk, akik változtatni kívánnak az erdélyi helyzeten. Szolgáltatásaink között szerepel az ingyenes jogsegélyszolgálat foglalkozásaink ideje alatt, és min­den hónap első és második csütörtökjén programot biz­tosítunk, különböző témákban. — Önök nemrég egyesületté lettek. — Valóban, hogy önálló gazdálkodásunk legyen. Egyébként e rendezvényre is nagy lelkesedéssel készül­tünk, tagjaink saját tulajdonukba levő tárgyakból állí­tottak össze kiállítást. E tanácskozástól azt várjuk, hogy képet kapjunk arról, hogy az állami szervek milyen lépéseket kívánnak tenni az elkövetkezendő időben e nehéz kérdés megoldására. Meg kell mondjam, eddig nem kaptam választ e kérdésre. Emellett, természetesen kíváncsiak vagyunk, hogy más intézmények, szerveze­tek hogyan működnek, mit tesznek az erdélyiek érde­kében ? Befejeződött a Pénteken a hazai általá­nos és középiskolákban be­fejeződött a tanítás: az utol­só csengetés több mint 1 millió 240 ezer általános és 437 ezer középiskolás szá­mára jelezte a nyári vaká­ció kezdetét. A gimnáziumokban az idén mintegy 24 ezren, az egyházi gimnáziumokban to­vábbi 700-an, a szakközép­iskolákban pedig 29 900-an végeznek: ők a napokban kezdődött és a június 20-áig tartó szóbeli érettségi vizs­gákon adnak számot a négy Adókedvezmény közműfejlesztésre tanítás év alatt elsajátított ismere­tekről. Az általános iskolák ballagási ünnepségein csak­nem 172 ezer nyolcadikos di­ák búcsúzott iskolájától. A bizonyítványt a következő napokban, a tanévzáró ün népségeken kapják meg a diákok, köztük 132 ezer el­sős: az ő munkájukat, elő­menetelüket ezúttal is szö­veges formában értékelik. Az 1989—90-es tanév szep­tember 4-én kezdődik, s az első félév 1990. január 31- ig tart majd. A Minisztertanács koráb­bi döntése nyomán szélese­dett azoknak a köre, akik adókedvezményben része­sülnek, ha részt vettek köz­műfej lesztésben. Eddig ugyanis a nem ta­nácsi, illetve nem társulati formában történt közműfej­lesztés esetén az érintettek hozzájárulásuk 'után nem kaptak személyi jövedelem­adó-kedvezményt. A Minisz­tertanács módosította az ide vonatkozó jogszabályt, s így a kedvezményezettek köre bővült. A módosítás vissza­menőleges hatályú, január 1-jétől van érvényben. Így mindazok á magánszemé­lyek, akik 1988-ban közmű- fejlesztési hozzájárulást fi­zettek, de azt —, illetve a befizetett összeg 30 százalé­kát — az adójukból nem tudták levonni, utólag he­lyesbíthetik a múlt évre megállapított személyi jö­vedelemadójuk összegét. A helyesbítés lényege: a már kiszabott adókból le kell vonni azt az összeget, amely adókedvezményként igénybe vehető. A különbözet lesz a helyesbített adó összege. Tisztelet az építőknek! Fotó: Veress Erzsi Konzumbankfiók nyílt Orosházán — Csaknem három évvel ezelőtt, 1986. augusztusában betéti társulási formában Konsuminvest Szövetkezeti Fejlesztési Bank Rt. néven alakult meg 358 alapítóval a jelenleg részvénytársasági formában két éve működő Konzumbank Rt. A pénzin­tézet a tavaly végrehajtott alaptőkeemelés eredménye­ként 439 részvényest tarthat nyilván, és több mint egy- milliárd forintos jegyzett alaptőkével rendelkezik — mondta megnyitójában teg­nap, pénteken Orosházán a Konzumbank — Fogyasztá­si Szövetkezeti Rt. — oros­házi fiók átadásakor Har­mati László, az igazgatóság elnöke. Az orosházi fiók az országban harmadikként jött létre a pénzintézet kereté­ben, s a következő hónapok­ban további négy fiókirodát nyitnak vidéken. A megnyitó után arra kértük Kisné Kárai Klára fiókvezetőt, foglalja össze röviden célkitűzéseiket, üz­letpolitikájukat : — Örömünkre szolgál, hogy a megnyitón jelen vol­tak jövendő ügyfeleink és versenytársaink is. Legfon­tosabb feladatunknak a be­tétgyűjtést tartjuk, amely koncentrált pénztőkeként a gazdaságot serkenti a jövő­ben. Elsődleges célunk a szerkezetátalakítás segítése és az exportbővítés. Szektor­semleges pénzügypolitikát kívánunk folytatni, területi és ágazati megkötöttség nél­kül. Távlati célunk, hogy középbankká fejlődünk majd a Konzumbank Rt. kereté­ben és folyószámla-vezető bankká válunk. Foglalko­zunk lízingügyietek bonyolí­tásával is. Jelenleg 50 mil­lió forintos hitelállománnyal rendelkezünk, melyet a köz­pont nyújtott számunkra. A Széchenyi téren átadott korszerű létesítmény Nemes Péter budapesti iparművész és Borsfái Tamás belsőépí­tész munkáját dicséri. A ki­vitelezést az orosházi áfész építőrészlege vállalta magá­ra, mintegy két hónap alatt. v. 1. Medgyesegyházi hét BÉKÉS MEGYEI a NÉPÚJSÁG A Medgyesegyházához tartozó, nem egészen ötszáz lel­ket számláló Bánkúton munkájáról, életéről beszélget­tünk Zsók Ágostonnal, aki a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát bánkúti kerületének igazgatója. 1980 óta él itt családjával, és azt tartja: „Ahol a munkahelyem van, ott legyen az otthonom is”. Hogy ezt mennyire sikerült megvalósítania, arról is szól írásunk lapunk 4. oldalán. Gál Zoltán: >— Mindent megteszünk az áttelepültekért

Next

/
Thumbnails
Contents