Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
NÉPÚJSÁG 1989. június 3., szombat A Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikai koncepciója Mit akar az MSZMP? 1. VILÁGOS, MEGVALÓSÍTHATÓ CÉLOKAT Az agrárnépesség és benne a parasztság kapjon társadalmi esélyegyenlőséget: — képességeinek kibontakozására, — jövedelmének növelésére, — életkörülményeinek javítására, — a falusi körzetek felzárkóztatására, — a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás hatékony fejleszté• sére. Azt akarjuk, hogy célszerűen hasznosuljanak az ország kedvező mezőgazdasági adottságai, a rendelkezésünkre álló jelentős anyagi és szellemi kapacitások, értékes termelési hagyományaink. Az élelmiszer- gazdaság feladatait ezért a következőkben látjuk: — Élelmiszer-ellátásunk legyen továbbra is kiegyensúlyozott, és ezt túlnyomórészt hazai termelésre .alapozzuk. Javuljon a minőség és a választék, a termelés alkalmazkodjon a piaci viszonyokhoz, a kereslethez. A számunkra előnyös nemzetközi munkamegosztás keretében mindezt egészítse ki élelmiszerimport is, de ez ne veszélyeztesse a hazai termelés biztonságát. — Az országnak szüksége van az agrár- gazdaság exporttöbbletére, ezért is kiemelt feladat termékeink nemzetközi versenyképességének javítása. — Az agrárpolitika segítse elő a vidék sokoldalú fejlesztését, járuljon hozzá a falvak és városok ellátottságában meglévő különbségek csökkenéséhez. Ehhez a mezőgazdaság anyagi lehetőségei korlátozottak, ezért fontosnak tartjuk, hogy a fejlesztést a pénzügyi szabályozás is ösztönözze. — Szoros kapcsolat van a mezőgazdasági termelés és a természeti környezet egyensúlyának megőrzése között. Ezért a termelés és a fejlesztés során figyelembe kell venni a föld termőképességének megóvását és javítását. Társadalmi érdek az egészség- és környezetkímélő technológiák meghonosítása. 2. SOKSZÍNŰ TULAJDONFORMÁKAT. HATÉKONY TERMELÉST A nemzet gyarapodásának legfőbb forrása a kezdeményezőkészség, a kockázatot is magába foglaló vállalkozói szellem. Olyan gazdasági-társadalmi környezetet akarunk, hogy a termelők maguk választhassák meg az adottságaiknak legjobban megfelelő termelési és érdekeltségi formákat. Szükségesnek tartjuk azoknak a jogi és pénzügyi kötöttségeknek az oldását, amelyek nehezítik a kezdeményezéseket, a vállalkozásokat. A gazdasági reformnak egyik kulcskérdése a tulajdonviszonyok fejlesztése. Különösen fontos ez a mezőgazdaságban, ahol a termelés eredményessége szorosan és hagyományosan kötődik a termelők tulajdonosi érdekeltségéhez. A magyar élelmiszer-gazdaság versenyképessége és hatékonysága csak változatos tulajdonformák működése mellett javítható. Ezért arra törekszünk, hogy éljen együtt a szövetkezeti közös, az állami, a magán- és a többféle vegyes tulajdon. A tulajdonviszonyok fejlesztéséhez meg kell változtatni a. földtulajdoni, illetve a földhasználati viszonyokat. Vissza kell adni a földnek az évszázados becsületét, a vagyon legfontosabb részének, a jövedelem egyik fő forrásának kell tekinteni. Váljon ismét szorosabbá a mezőgazdasági termelők és a föld közötti kapcsolat. A szövetkezetek mezőgazdasági földterületének jelentős hányada közös tulajdonban van. Ezt a tény realitásként kell elfogadni, és az érdekelt szövetkezetek tagságára bízni, hogy milyen formát választanak tulajdonosi érdekeltségük érvényesítésére. Egyszersmind nélkülözhetetlen a szövetkezetek közös használatában álló, de még egyéni tulajdont képező föld jogbiztonságának megerősítése. A termőföld védelme és célszerű hasznosítása mellett váljon lehetővé a mezőgazdasági földek adásvétele, és bérbeadása, legyen a földnek értéke és ára. A szövetkezeti tulajdonban lévő területek értékesítéséről, hasznosításáról csak a kollektíva dönthessen. A tulajdonszerzés kötöttségeit pedig úgy oldják fel, hogy azoké legyen a föld, akik hatékonyan hasznosítják. 3. VALÓDI DEMOKRÁCIÁT, TULAJDONOSTAGSÁGOT A SZÖVETKEZETEKBEN Támogatjuk a szövetkezeti mozgalom megújulását. Ennek a mezőgazdaságban különös jelentősége van. Olyan rendszer fokozatos kialakítását ajánljuk, amelyben a nemzetközi szövetkezeti mozgalom másfél évszázados, jól bevált és szocialista törekvéseknek megfelelő elvei-értékei érvényesülnek. Ilyenek: a szövetkezés szabadsága, a tagság igényeihez igazodó formagazdagság, a szövetkezeti demokrácia, az autónomia, a nyitott tagság, az önkéntesség, a személyes és vagyoni közreműködés, a tevékenység szerinti részesedés, a szolidaritás, a mozgalmi jelleg. Olyan társadalmi és gazdasági környezet szükséges, hogy a szövetkezetekben helyreálljon a tulajdon szövetkezeti jellege, a tagok gazdai kötődése. Érvényesüljön az az elv, hogy a gazdálkodás célja a tagok érdekeinek sokoldalú érvényesítése és szolgálata. Ezért támogatjuk, hogy a szövetkezetek szervezete és működése alkalmazkodjon adottságaikhoz. A szövetkezeti tagság joga legyen a tulajdonnal való rendelkezés, a vagyon működtetése, a racionális gazdálkodás a földdel, a tőkebefektetés és a vállalkozás. Támogatjuk a vagyon feletti rendelkezés megszemélyesítését. A részesedés tükrözze a tagsági viszony tulajdonosi vállalkozói és dolgozói jellegének együttes érvényesülését. Egyetértünk a több célú. a többféle tevékenységet is vállaló szövetkezetek létrehozásával, amelyekben szervesen egyesülnek a termelői, a szolgáltatói, a kereskedelmi, a pénzügyi, a fogyasztói, a szociális és az egyéb funkciók, s amelyek — ennek megfelelően — nemcsak mezőgazdasági tevékenységre vállalkoznak. Az átalakulás fokozatosan, anyagi veszteségek és emberi megrázkódtatások nélkül, önfejlődéssel, a helyi adottságoknak megfelelően folyjon. Ezt az érdekeltekre kell bízni, nem szabad még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy felülről elgondolt sémák alapján, kampányszerűen változzanak a gazdálkodás keretei. Szükséges az állami és egyéb külső beavatkozások lényeges korlátozása. Ellene vagyunk minden olyan beavatkozásnak, amely sérti a szövetkezetek önállóságát. 4. SZABAD UTAT a vállalkozásoknak A mezőgazdaság fejlesztése támaszkodjon a megújuló és változatos formákat öltő szövetkezetekre, az állami gazdaságokra, az integrált kistermelésre, és a magángazdaságokra. Meggyőződésünk, hogy a jól gépesíthető, kevés élőmunkát igénylő ágazatokban a nagyüzemi termelés marad a meghatározó, mert ez a hatékonyabb. Vannak viszont olyan ágazatok, és adódhatnak olyan körülmények. amelyekben és amikor az egyéni, a családi vállalkozás, a kitermelés, a magángazdálkodás ígér jobb eredményt. Ezért az egyéni, a családi és a kisebb csoportokba szerveződő vállalkozások kapjanak azonos esélyt a nagyüzemekkel. E vállalkozások jövője attól függ, hogyan tudnak a piaci igényekhez gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni, a családi munkaerő és a családi megtakarítások mozgósításával versenyelőnyre szert tenni. A mezőgazdasági kistermelés és az egyéni termelés a nagyüzemek keretében szerveződő vállalkozásokkal együtt bővítheti a falusi foglalkoztatási lehetőségeket, a megélhetési forrásokat, javíthatja a vidéki lakosság életkörülményeit, . élénkítheti e térségek gazdasági életét. 5. A MEGÚJULÓ GAZDASÁGBAN KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁGOT Az élelmiszer-gazdaság illeszkedjen be a szocialista gazdaság olyan új modelljébe, amelyben a kereslet-kínálat ütköztetése, vagyis a piac válik átfogó gazdaságkoordináló erővé. Erre akkor lesz képes, ha egyre szorosabban összekapcsolódik a termelőeszközeit gyártó, termelését kiszolgáló, illetve a termékeit felhasználó és értékesítő ágazatokkal. Élelmiszer-termelésünk csak akkor lehet versenyképes, ha megfelelő az ipari termelőeszköz-gyártás, a kor követelményeihez igazodik az infrastrukturális háttér. Értékesítési lehetőségei is mind jobban függnek a belső- és a külkereskedelmi szervezet működőképességétől, tevékenységének színvonalától. Ezérf: — A hazai ipar figyelmébe ajánljuk, hogy termékeinek az élelmiszer-gazdaság hosszú távon is biztonságos felvevő piaca, részben pedig nyersanyagszállítója. Az ipar érdeke is, hogy gyártmányainák fejlesztésével és korrekt üzletpolitikájával jobban kielégítse a mezőgazdaság és az élelmiszeripar igényeit. Indokoltnak tartjuk, hogy a mezőgazdaságban folyó ipari, szolgáltató tevékenység legyen szerves része az ipar-, illetve a regionális fejlesztési politikának. A mező- gazdasági nagyüzemekben ugyanis a megtermelt nyersanyagok feldolgozása és értékesítése mellett az ipari tevékenységek és szolgáltatások a legjelentősebbek. — Szorosabb, a közös érdekeltségen és az egymásrautaltságon alapuló kapcsolatot tartunk szükségesnek a mezőgazdasági termelés _ és az élelmiszeripari feldolgozás között. Az élelmiszer-gazdaság szerkezet- váltásának legnagyobb lehetőségei a feldolgozásban vannak. Ez egyben kényszer is, mert az élelmiszeripar technológiai, műszaki színvonalának elmaradása a mezőgazdasági termékek értékesítésének gátjává válhat. Az élelmiszeripari vállalatok számára biztosítani kell a gazdasági és a jogi önállóságot, hogy növekedhessen kockázatviselő és alkalmazkodó képességük. A legszükségesebb lépések közül kiemeljük azoknak az akadályoknak a felszámolását, amelyek gátolják a tőkeáramlást, és az eltérő tulajdonformák összekapcsolását. Fontosnak tartjuk továbbá a termelésre vonatkozó hierarchikus követelmények — mint például az ellátási felelősség, a megyei önellátási törekvések, a keretgazdálkodás, a piacfelosztás — megszüntetését. A piaci igényekhez való eredményesebb alkalmazkodás érdekében támogatjuk, hogy a vállalati önállóság és érdekeltség alapján önszerveződés révén bontakozzanak ki a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a kereskedelmi vállalatok közötti közös érdekeltség változatos formái: a szerződéses együttműködés, a vagyoni társulás különböző módozatai. Az élelmiszeriparban is kívánatos, hogy az állami vállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek mellett a fogyasztási és más szövetkezetek, valamint a kisiparosok feldolgozó tevékenysége is bővüljön. — Szükségesnek tartjuk az élelmiszerek forgalmazásának lényeges javítását. A termelőknek és a fogyasztóknak is az az érdekük, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem vállalatai, szövetkezetei között sokszínű szervezeti, érdekeltségi kapcsolat alakuljon ki. Az együttműködés a vállalati önállóság és a kölcsönös előnyök alapján bontakozzon ki, járuljon hozzá a monopolhelyzetek megszüntetéséhez, a piaci versenyhez. Különösen fontosnak tartjuk a vertikális kapcsolatok kiépítését az agrártermékek külkereskedelmében, ahol csak az eddiginél rugalmasabb, szabadabb szervezeti és forgalmazási rendszer vezethet új piacok feltárásához, az export gazdaságosságának javításához. — Az erdőgazdálkodás szervezetileg is szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. A gazdálkodási kötöttségek oldásával várhatóan növekszik a mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területek erősítése. Fontosnak tartjuk az erdők egészségének, termőképességének javítását; támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek szorgalmazzák a feldolgozottság növelését. G. HATÉKONY ÁLLAMI IRÁNYÍTÁST ÉS ÉRDEKKÉPVISELETET — A piacgazdaság építése, hatásainak kezelése az élelmiszer-gazdaság irányításában is új típusú államigazgatási feladatot ad. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormányzati szervek munkája jobban egészítse ki egymást, legyen összehangoltabb. Az ágazati minisztérium ne foglalkozzon érdekképviseleti és operatív feladatokkal, tevékenységében erősödjön az országos szintű szakmai irányítás és a termelő szervezetek munkájának sokoldalú szolgálata. — Támogatjuk az agrárágazat érdekvédelmi és érdekeket egyeztető intézmény- rendszerének megújítását, új intézmények, például agrárszövetség kialakítását. Javasoljuk, hogy ezek alulról szerveződjenek, és minden csoportosulás vagy szervezet maga döntse el, milyen érdekképviseletnek akar tagja lenni. Olyan politikai intézményrendszert akarunk, amelyben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalatainak, szövetkezeteinek, a magánvállalkozóknak együttesen vagy külön létrehozott érdekképviselete másokkal egyenrangú partner. — Támogatjuk a piaci és más információk áramoltatására, a gazdálkodók kapcsolatainak szervezésére, az élelmiszergazdasági érdekek hatékony egyeztetésére Mezőgazdasági Kamara létrehozását. 7. VIRÁGZÓ FALVAKAT A mezőgazdasági termelés meghatározó színtere a vidék, ezért az agrárpolitika szorosan összefonódik a falvak, községek lakóinak boldogulásával. Kiemelkedő fontosságúnak tartjuk a magyar népesség csaknem felét kitevő falusi, tanyai lakosság életfeltételeinek javítását, a városba áramlás túlzott mértékének csökkentését; ebben a mezőgazdasági üzemeknek, a fogyasztási szövetkezeteknek meghatározó szerepük van. Az erőforrások arányosabb területi elosztását, a hátrányos megkülönböztetések felszámolását szorgalmazzuk. Különös figyelmet fordítunk a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen adottságú falvak gazdasági-társadalmi gondjainak megoldására. A falvak és a városok egyenrangúságát érvényesítő politikát képviselünk és támogatunk. Azt akarjuk, hogy a falvak nyerjék vissza politikai és gazdasági önállóságukat, a modernizációba illeszkedve szülessenek újjá az évszázadok során kialakult értékeik. Kívánatosnak tartjuk a falusi turizmus feltételeinek megteremtését. A falvak lakói váljanak a települések igazi gazdáivá, saját életterüket önállóan alakító és kormányzó autonóm közösségekké. Célunk: az önigazgató, autonóm, kulturált és civilizált falu! 8. ESÉLYEGYENLŐSÉGET A GAZDASÁGI SZABÁLYOZÁSBAN A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét az utóbbi évtizedben csökkentették a fokozott költségvetési elvonások. Ugyancsak súlyosan érintette az, hogy a felhasznált ipari eszközök árai nagyobb mértékben növekedtek, mint a mezőgazdasági árak. Ez az élelmiszer-gazdaság helyzetének romlásához, az ágazat folyamatos leértékelődéséhez vezetett. Fontosnak tartjuk ezért, hogy az állami gazdaságpolitika törekedjen e helyzét megváltoztatására, mindenekelőtt az agrárolló nyílásának megállítására. Biztosítsa a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőerőinek megőrzését, teremtsen olyan feltételeket, hogy eredményes munkával növelni lehessen -á vállalati és a személyes jövedelmeket. Az élelmiszer-gazdaság úgy illeszkedjen az általános gazdasági szabályozásba, hogy az árak. az adók, a támogatások és a hitelek együttesen teremtsenek a népgazdaság többi ágazatával azonos tőkemegtérülési esélyt. Ennek több feltétele van: — Olyan mezőgazdasági árpolitikát javasolunk, ami teret ad a piaci hatásoknak, ugyanakkor tompítja a szélsőséges áringadozásokat. Az agrártermelés sajátog piaci viszonyai miatt az állami irányítás tájékoztató- és védőárak meghirdetésével, szükség esetén pedig beavatkozással segítse a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást. — Mivel a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége csak hosszabb távon érheti el más népgazdasági ágazatokét, indokoltnak tartjuk, hogy az esélyegyenlőséget az állam adózási és hitelpolitikai eszközökkel is elősegítse. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a külpiaci versenyképesség megőrzése céljából szükség van. Támogatjuk az agrárbankok hálózatának kiépítését. — Termékeinknek a nemzetközi piacokon más országok támogatott élelmiszer- gazdaságával kell versenyezniük, ezért nem tartjuk elfogadhatónak a támogatások megszüntetését. Hosszabb távon is javasoljuk a kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatását. Ezek rendszerét azonban úgy célszerű továbbfejleszteni, hogy az teremtsen minden szektorban egyenlő esélyt, és ne egyoldalúan a termelés növelésére, hanem az ésszerűbb, jövedelmezőbb gazdálkodásra ösztönözzön. — Különösen nehéz a helyzet a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Többségük a gazdaságilag elmaradott térségekben működik, és körzetében szinte az egvetlen munkaalkalom. E térségek felzárkóztatása, a foglalkoztatás biztosítása az egész társadalom feladata, de ebben a mezőgazdaságnak továbbra is kiemelkedő a szerepe, amit indokolt elismerni és támogatni. A szabályozórendszer ajánlott módosításai javítják az élelmiszer-gazdasági termelés közgazdasági feltételeit. Ezeket a gazdálkodó szervezetek jobb munkával, piaci alkalmazkodással fordítsák a maguk javára. 9. A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK SOKOLDALÚ HASZNOSÍTÁSÁT Mezőgazdaságunk akkor tud igazodni a piaci követelményekhez, ha hasznosítja a hazai és a külföldi tudományos eredményeket. Támogatjuk ezért a tudományos, műszaki fejlesztés meggyorsítását, a biotechnika vívmányainak széles körű alkalmazását. Indokoltnak tartjuk, hogy a gazdaságok e célra fordítható saját erőforrásait állami eszközökkel is kiegészítsék. A technikai-technológiai fejlesztés alkalmazkodjon a nagyüzemek és a kisgazdaságok igényeihez. Vegye jobban figyelembe az egészség- és környezetvédelem követelményeit. A termelés fejlesztését a tudományos, eredmények alapozzák meg. ezeket jól képzett, hozzáértő szakemberek tudják alkalmazni. Nélkülözhetetlennek tartjuk ezért a kutatás és a fejlesztés, valamint a szakoktatás feltételeinek javítását, a kutatás, az oktatás, és a gyakorlat közös érdekeltségének megteremtését. A mezőgazdaság modernizációjához, al- kalrrTazkodó képessége fokozásához elen- veltség, a munkakultúra színvonalának gedhetetlen az általános és szakmai műemelése. az alkotó- és vállalkozókészség ösztönzése. Ezért a szakmunkásképzésben, a közép- és felsőfokú oktatásban teremtsék meg a gazdálkodás újszerű feladataira való felkészítés feltételeit. A megújulásban, a korszerű szemlélet alakításában döntő szerepe van a már eddig is elévülhetetlen érdemeket szerzett agrároktatásnak. 10. MEGBECSÜLT PARASZTSÁGOT, ALKOTÓ AGRÁRÉRTELMISÉGET A parasztok, a mezőgazdasági dolgozók — legyem ' akár szövetkezeti tagok, egyéni gazdálkodók értelmiségi szakemberek, akár munkások, alkalmazottak — az agrárpolitika megvalósításának letétménve- sei. Agrárpolitikánkkal elsősorban az ő érdeküket és egyúttal az egész társadalom javát kívánjuk szolgálni.
