Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-30 / 152. szám

O

1 ^ 1 T • J 1

1989. június 30., péntek

Hz orvostudomány nagy embere volt

Semmelweis-iinnepség Békéscsabán

n ványai nővér

Szenczi Gyuláné égővörös ruhájánál csak az arca pirosabb az örömtől. Miniszteri dicséretet vehetett át dé- vaványai körzeti ápolónői munkájáért.

— Fiatalon kerültem a szakmában, 22 éve dolgozom az egészségügyben — mondja Ilona. — Sokrétű feladatot kell ellátnunk, de egy a fontos, hogy az eskünkhöz mindig hűek maradjunk a betegek érdekében. El sem tudnám képzelni, máshol az életemet. Gondozzuk, szűrjük az embereket, most a magas vérnyomásosokat kutatjuk fel. Délelőtt a rendelőben, délután az otthonukban találkozom a betegekkel. Szombaton és vasárnap is felkeresem őket. Nyolchetenként Gyomaendrödön ügyelek. Három családom van, büszke vagyok a lányomra, aki 19 éves, két éve végzett az egészségügyi szakiskolában. A gyulai kórház újszülöttosztályán dolgozik. A férjem szakmája molnár, a két fiam még tanul. Nem tudtam a kitüntetésről, és nagyon jólesett. Otthon pénteken délután ünnepeljük az egészségügy napját.

Semmelweis Ignác emlékezete minden évben időszerű, most, a 171. születésnapján különösen, hiszen a szociális és egészségügyi ellátás új feladatok előtt áll

— mondta dr. Rácz László, megyei főorvos a csütörtök délelőtt Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőház nagytermében megrendezett ünnepségen. — Szakmailag erős alapellátásra, jól funkcionáló kórházra van szükségünk

— folytatta. — Elodázhatatlan az egészségügyben dolgozók bérfejlesztése, amelyet szakaszosan oldunk meg. Július 1-jétől a három műszakos szakdolgozók részére több mint négymillió forint, a szabadkeretből pedig mintegy 5 millió 100 ezer forint biztosított központi bérfejlesztésre. A megyei tanács 461 ezer forinttal járult az egészségügyi alapellátásban dolgozók bérének kiegészítéséhez. Jövőre kiegészítik az orvosok és az eddig kimaradt dolgozók bérét is.

A megyei főorvos köszöntötte a vendégeket, köztük Kiss Sándort, a megyei pártbizottság titkárát, és az

ünnepeiteket, majd dr. Tóth Mihály főigazgató főorvoshelyettes, megyei szak- felügyelő főorvos mondott ünnepi beszédet.

Ritkán hallani szakmai körökben is ilyen értékes, szívhez szóló emlékezést az orvostudomány nagy magyar alakjára, mint ahogyan azt az előadó tette. Semmelweisről. a nagy orvostudósról beszélt, aki felfedezésével boldoggá tette az emberiséget, s elsősorban az anyákat. . „A szavak csak életét, tragédiáját és alkotását beszélhetik el, de ahhoz szegényesek, hogy méltóan megelevenítsék lényét és tetteit. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy tízezer számra éltek és élnek ma is orvosok, nővérek, akiknek emlékét nem őrzi meg a halhatatlanság. Ott állnak a kórházi betegágy, az eldugott vidéki tanyán vajúdó szülő nő mellett, s ott állnak a satupadok és esztergapadok közelében, miközben enyhítenek szenvedést, és visszaadnak egészséget.”

Az egészségügy névtelen munkatársai, vezetők és beosztottak kapták meg tegnap a megyei ünnepségen elismerésüket. Mint megtudtuk, dr. Tóth Mihály a központi parlamenti ünnepségen veheti majd át a Kiváló Orvos kitüntetést. Kiváló Munkáért elismerést hatvanhétén kaptak, míg az egészségügyi miniszter dicséretében kilencvenötén részesültek. A kitüntetéseket dr. Becsei József, a megyei tanács általános elnökhelyettese nyújtotta át.

A békéscsabai Általános Munkásdalkör műsorával fejeződött be az ünnepség,

B. Zs.

Az üzemegészségügy kiváló orvosa

A fehér hajú dr. Tóth Mihály főorvost, a Pándy Kálmán megyei kórház főigazgató-helyettesét nagyon sokan szeretik kedves közvetlenségéért, szakmai lelkiismeretességéért. Az egészségügyi dolgozók ünnepén a Parlamentben Kiváló Orvos kitüntetést kap.

— Számomra ez az elismerés mindent jelent — mondja a szakfelügyelő főorvos —, életcélt, hitet az emberek megbecsülésében, mindent, ami az egészségügy fogalmával összefügg. Három szakasza van ; az életemnek. T árkoson körzeti orvosként mindent meg kellett tanulnom; a szülések levezetését, a sebészetet, a gyermekgyógyászatot. Nagyon megszerettem az ottani embereket. Életem második szakasza az üzemegészségüggyel kapcsolatos. Ez áll hozzám a legközelebb. Békés megye mező- gazdasági jellege miatt üzem-egészségügyi hagyományokkal nem rendelkezett. 1960. január elsején lettepi a Békés Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat üzemorvosa. Az ott töltött 19 év alapozta meg számomra a prevenció eszméjének fontosságát; azt, hogy az ember egészét kell gyógyítani és az egészségügyet az esztergapadig levinni. A termelési érték mögött a dolgozó embert kell látni. Az üzem-egészségügyi szakfelügyelet a jelenlegi feladatom, a célok egységes értelmezése. Az üzem- egészségügyben Békés megye a sorrend legvégén állt. Számomra a legnagyobb elismerés, hogy a legjobbak közé kerültünk.

„Mi nem tiintetni, hanem aratni szeretnénk”

(Folytatás az 1. oldalról.)

drága. A valamikori 4,70-es kenyérből hogyan lett 13 forint? Ezt magyarázza meg valaki ! Ha a tsz-eket nem támogatják, akkor tönkremegy az ország!

Fodor János és Suhanyecz- ki Béla Kunágotáról jöttek. Egyöntetű a vélemény :

— Búza nélkül nincs kenyér. Ne a viszonteladók élvezzék a hasznot. Ha több a nyereség, akkor jobb a fizetésünk is.

A vezetők kis csoportban állva vitatják a lehetőségeket. Közülük Bíró Vilmos, a mezőkovácsházi és Szebe- gyinszki György, a dombira- tosi tsz elnöke kérdésemre az alábbiakat válaszolja:

— Tűrhetetlenek az ipar és a mezőgazdaság árai közti különbségek. Mi nem a boltokba akarjuk „begyűrűz- tetni” az árakat. Az ipari termelő üzemeknek is hatékonyabban kell dolgozniuk. Egy ekecsavar ára egyenlő egy mázsa búzával. A gépek drágák. Tőlünk olcsón veszik meg a terményeket. Cél, hogy még az őszi gabona vetése előtt rendezzék a dolgainkat, mert különben nem vetünk gabonát. (Dombiratoson már ez évben is csak 50 százalék.)

Megállítottunk néhány magángépkocsit, kívülállót, mi a véleményük? Görög Tibor Battonyáról, Csarnai Gábor Kunágotáról Medgyes felé tart.

— Egyetértünk az elvekkel, talán a forma nem elég hatásos, de drukkolunk, hogy sikeres legyen az aratás.

A rögtönzött felmérés szerint e körzetből négy település nem képviseltette magát a demonstráción. A legnagyobb, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, ahol Andó Ferenc vezér- igazgatót kérdeztük:

— A felhívást vezetőségi ülésen megbeszéltük. Egyetértünk, hogy valamit tenni kell és komoly eszközökkel. De a kivonulás erőszakos módszer és többletköltséget is jelent. A vezetőség úgy döntött, hogy mi a megegyezés mellett kardoskodunk. A felhívás aláírásakor választani kellett: igen, vagy nem, középút nem volt.

* * *

Nem vett részt a demonstráción 18 tsz, közöttük a békésszentandrási Tes- sedik sem. A miértről Bállá András főagronómust kérdeztük.

— Az eredeti célokkal, a 10 ponttal egyetértünk, azt aláírtuk — mondta. — Ami viszont a gépekkel való felvonulást illeti, a tagság többségének az volt a véleménye, hogy ne vegyünk részt.

— Miért?

— Minden eldőlt már a demonstráció előtt, nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a demonstráció sem változtatna, segítene a helyzeten.

— A helyi kisgazdapártiak véleménye is nyilván szerepet játszhatott.

— El tudom képzelni, hogy a tagság egy részét befolyásolta a demonstrációtól elzárkózó kisgazdapárt véleménye is. Hogy hatással volt, az biztos. Visszatérve az áremelésre, valóban sürgős változtatás kell az ágazatban, mert a jelenlegi helyzet nem tartható.

* * *

Végül a demonstráció után megkerestük Győrfi ■ Károlyt, a Teszöv titkárát, vajon mi remélhető ettől az

akciótól?

— Az egyik dolog — és ebben a nyilvánosság segített —, hogy a közvéleményben megváltozott a mező- gazdaság megítélése, s ha nem is támogatja, de legalább látja annak súlyos problémáit. A másik dolog: ez nem kormányellenes tüntetés volt, s amit az új MÉM-miniszter és még né- hányan körülötte képviselnek, annak a súlyát növelte ez a megmozdulás. Nyomaté- kot adott például annak az ígéretnek, hogy három éven belül az iparral azonos jövedelmi szintre kell hozni a mezőgazdaságot. Remélem, ha most nem is, de az 1990- es népgazdasági terv készítésekor nem felejtik el ezt a demonstrációt, függetlenül az idei gazdasági év eredményeitől. Attól ugyanis, hogy most esetleg jó évet zárhatunk, a mezőgazdaság gondjaá nem oldódnak meg.

B. O.—Cs. I.—H. M.—T. I.

Ma folytatódik az Országgyűlés

Nem a felszólalás miatt izgult

Ancsin Károly a honvédelmi törvénnyel kapcsolatos felszólalása előtti percekben meglehetősen izgatottan fészkelődött a parlamenti székében.

— Talán a közszereplést megelőző pillanatok viselték meg ennyire? — állítottuk meg tegnap délelőtt, mire a képviselő, immár jóval nvugodtabban. ám mégis kipirult arccal válaszolt:

— Egészen más oka volt annak, hogy tényleg alig fértem a bőrömben, hiszen a felszólalásra alaposan felkészültem, nem volt mitől tartanom. Nem titkolt örömömnek a rövid előzménye az volt: a beszédem előtti órákban hívtam fel telefonon a Szociális és Egészség- ügyi Minisztériumot, és megtudtam, hogy végre siker koronázza erőfeszítéseimet. De kezdem az elején. Választókörzetemben három településen — Gerendáson, Újkígyóson és Csorváson — jelentős beruházásokat terveznek, pénzügyi támogatás hiányában azonban nehéz lett volna munkához látni. Mindannyian készítettek egy-egy pályázatot, amelyben a költségvetés jelentős saját erőből, társadalmi munkából és a megpályázott támogatásból áll. Együttműködve a gerendási képviselőivel, illetve az újkígvósi és a csorvási tanácselnökkel, többször is, személyesen kértem a minisztérium segítségét, s bár az előjelek nem sok jót ígértek — a beérkezett pályázatok 4-5-szörösét tették ki a lehetséges támogatásoknak — most mégis teljes az örömöm. A csorvási pihenöház bővítésére 2,2 millió, az újkígvósi katolikus plébánia korszerűsítésére 2 millió, a gerendási katolikus szeretetotthon keleti szárnyának felépítésére pedig egymillió forintot kaptunk. Ha jól számolom, választókerületem ily módon 5,2 millió forinttal lett gazdagabb. Hát ez lelkesített annyira a felszólalás előtt!

(Folytatás az I. oldalról)

képviselői és a termelők között létrejött megállapodás után ez év őszén napirendre tűzik a gabonafelvásárlási ár emelésének kérdését, az árszabályozás jogi megoldásait pedig az ártörvény előkészítésének menetében újítják meg.

Az államtitkár elmondta: várhatóan ez évben az Országgyűlés elé kerül az egységes kereskedelmi törvény szövegjavaslata, amely teljes körűen deklarálja a kereskedelem szabadságát, és csak kivételes esetben állít korlátokat.

Az interpelláló a választ nem fogadta el. Az Ország- gyűlés tagjai közül a szavazáskor 130-an nemmel, 91- en igennel szavaztak, 57- pedig tartózkodtak.

* * *

A törvénytervezet vitájában elhangzottakra Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter válaszolt. Rámutatott: az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy általános egyetértés van azzal a jelentős változással kapcsolatban, amely a honvédelmi kötelezettség teljesítésének most egy teljesen új formáját honosítja meg hazánkban. Ezt senki sem kifogásolta. Probléma csak akörül alakult ki, milyen módon vezessék be ezt a szolgálati fajtát, milyen legyen az engedélyezési eljárás, mennyi legyen a szolgálat időtartama.

A Honvédelmi Minisztériumot a törvényjavaslat kidolgozásakor az vezette, hogy ne kerüljön a jövőben lelkiismereti okok miatt senki se börtönbe. Már 1977- ben ebből indultak ki, amikor bevezették a fegyver nélküli szolgálat intézményét.

Kárpáti Ferenc szólt az egyetemi előfelvételiseket érintő szabályozásról is. Majd újabb kérdések, javaslatok és válaszok következtek.

Ezek sorát ismét megszakítva szavazásokra került sor a honvédelmi törvény módosításához kidolgozott kiegészítő javaslatokról. A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról végül is nem született döntés. Az ülés elnöke Horváth Jenő indítványára javasolta a honvédelmi bizottságnak, hogy a polgári szolgálat időtartamára vonatkozó módosító javaslatokat előterjesztő képviselőkkel együtt készítsen a többség számára is elfogadható kompromisszumos megoldást, s ezt a pénteki ülésen terjesszék döntésre az Országgyűlés elé.

Az ülésnap végén néhány személyi és szervezeti kérdésben döntöttek a képviselők.

Ezzel az országgyűlés csütörtöki munkanapja befejeződött. Az ülésszak pénteken folytatódik.

Az országgyűlési tudósításokat készítették: László Erzsébet, Rákóczy Gabriella, Veress Erzsi.

Bizalmatlanság — kevés támogatóval

Emlékezetes, hogy a Parlament legutóbbi ülésszakán elhangzott — törvénybe iktatása őta először — az első bizalmatlan- sági indítvány: dr. Kőrös Gáspár, Bács- Kiskun megyei képviselő terjesztette a Tisztelt Ház elé, Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter ellen, a bős—nagymarosi vízerőművel kapcsolatban.

Tegnap reggel, még az ülés kezdete előtt kérdeztük dr. Kőrös Gáspárt az elmúlt hónap fejleményeiről:

— Amikor a bizalmatlansági indítványt a Parlament elé terjesztettem, egyáltalán nem csak a magam véleményét tolmácsoltam. Akkor már az indítványt 18-20 képviselőtársam aláírta. Az ülésszak után nem fogtam semmiféle szervező munkába, nem is volt szándékomban. Csatlakozva a dokumentumhoz, később még négyen juttatták el hozzám egyetértő véleményüket; összességében azonban az aláírások száma nem éri el a bizalmatlan- sági eljáráshoz szükséges 20 százalékot — vagyis kevesebb, mint a képviselők egyötöde. Az ügyet tehát lényegében lezártnak tekintjük. Egyébként annyit szeretnék még emlékeztetőül hozzáfűzni : annak idején két gondolatot hangsúlyoztam a vízlépcsővel kapcsolatban. Nevezetesen: az Országgyűlés ősszel nem kapott a témáról reális tájékoztatást, továbbá megkérdőjeleztem az ügyben elkészített, ellentétes megállapításokat tartalmazó szak- vélemények tárgyilagosságát. Teljes mértékben egyetértettem viszont Németh Miklós miniszterelnök felszólalásával, s megelégedéssel nyugtáztam az építkezések felfüggesztését.

Ez (sajnos!) az én asztalom