Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-28 / 150. szám

1989. június 28., szerda o IgHiWkftM Előtérben a hátrányos helyzet Kistelepülések érdekvédelmi tanácskozása Szűkszavú meghívó adta tudtul 43 Békés megyei köz­ség pártvezetőjének, hogy június 26-án délelőtt a nagy- kamarási pártszékházban kistelepülések érdekképvise­leti tanácskozása lesz. A meghívottak egyharmadát, akik egyáltalán eljöttek, a kíváncsiság hozta. Voltak olyan pártvezetők, akik most mutatkoztak be először egy­másnak. Pedig problémáik alapvetően közösek. Szinte valamennyien olyan .közsé­gek pártbizottságainak élén állnak, ahol gond a népes­ség megtartása, ahol fontos lenne a munkahelyteremtés, ahol nincs megfelelő infra­struktúra, ahol nem megol­dott a teljes mértékű alap­ellátás. S mindemellett a legfőbb probléma a kellő ér­dekképviselet hiánya. Reck Mihály, a nagykamarási köz­ségi pártbizottság titkára, a találkozó szervezője például azt sérelmezte, hogy a kis­községek, minthogy nincs delegáltjuk, általában nem tudják érvényesíteni érde­keiket a megyei pártbizott­ság ülésein. Javasolta, hogy ezt kiküszöbölve a kong­resszusi küldöttek kiválasz­tása már úgy történjék, hogy ezek a kistelepülések is köz­vetlenül tudják hallatni hangjukat. Minthogy körül­belül 600 párttag után lehet egy delegáltat küldeni, in­dítványozta, hogy térségen­ként 3, 4, 5 kistelepülés ösz- szefogva juttasson egy-egy küldöttet a kongresszusra. A delegáltaktól aztán mintegy első kézből értesülhetnek a községek párttagjai a kong­resszuson történtekről. Felmerült az alapszerve­zetek összevonásának kér­dése Is. Voltak olyan térsé­gek, ahol ez jó megoldásnak tűnt, máshol elvetették a le­hetőséget. A tanácskozás végén — a nem egyszer ütköző vélemé­nyek nyomán — a követke­ző döntés született: ilyen összejövetelre a továbbiak­ban is szükség van, de sem­mit sem szabad egy felülről irányított struktúrába terel­ni. A kistelepüléseknek meg kell őrizniük sajátos arcula­tukat azáltal, hogy teljesen önállóan döntsenek a koráb­ban említett szervezeti és delegálási kérdésekben. Sza­bó Miklós, a Békés megyei pártbizottság első titkára pe­dig, aki szintén részt vett a tanácskozáson, biztosította a községek mostani képviselő­it, pártvezetőit arról, hogy bármilyen alulról jövő kez­deményezést támogat a me­gyei testület. M. M. Hanyatlott a házasodási kedv Statisztika a nők helyzetéről Sem a családban, sem a munkahelyen, sőt a szabad­idő felhasználását illetően sem javult hazánkban szá­mottevően a nők helyzete az utóbbi esztendőben — így summázható a Központi Sta­tisztikai Hivatal felmérése, amelyet a Nők a mai ma­gyar társadalomban címmel tett közzé. A népszámlálások adatai szerint nemcsak most, ha­nem már a múltban is va­lamelyest meghaladta az or­szág népességén belül a nők száma a férfiakét. Igaz, ez nem minden korosztályra jellemző, az újszülöttek kö­zött több a fiú, mint a lány, ám a nők életkilátásai ked­vezőbbek. Halandóságuk minden korcsoportban ala­csonyabb. mint a férfiaké, így átlagosan hét évvel és hét hónappal hosszabb élet­re számíthatnak. Ennek ha­tására a nemek aránya 35 éves korban kiegyenlítődik, s a későbbiekben már meg­jelenik az arányeltolódás a nők javára. A ’80-as évek eleje óta a férfiak és a nők házasodási kedve egyaránt hanyatlott, ugyanakkor nö­vekedett a válások száma. amelyeknek kétharmadában a nők kérik a házasság fel­bontását. A felmérés szerint a fel­sőfokú végzettségűek aránya ugyan emelkedett a nők kö­rében — jelenleg mintegy 6 százalék —, azonban még mindig kétszer ennyi azok­nak a férfiaknak a száma, akik főiskolát vagy egyete­met végeztek. Az iskolázott­ság ugyanis a nők számára még ma sem biztosít a fér­fiakkal azonos lehetőségeket a társadalmi munkamegosz­tásban. Az iskolatípusok sze­rinti továbbtanulási lehető­ségek a ’80-as években alig változtak. A statisztikai kérdezőbiz­tosok a nők véleményét tu­dakolták foglalkozásukról, munkahelyükről, keresetük­ről. A kapott válaszokból ítélve szakmailag a nők 27 százaléka elégedetlen, mert képzettségétől, szakmájától eltérő munkát végez. Negy­venegy százalékuk érezte úgy, hogy keresete lényegé­ben megegyezik a hasonló munkakörben dolgozó fér­fiak fizetésével, a többiek úgy vélték, hogy annál ke­vesebbet kapnak. INT—Malév kft Alig több mint fél éve ala­kult, de már igen sikeres vállalkozásnak bizonyult a TNT-Malév Express Légi- áru-fuvarozó Kft. A kétmil­lió dolláros alaptőkével lét­rehozott vegyes vállalat egyik alapítója az ausztrál érdekeltségű, angliai TNT IPEC (40 százalék), a Malév (40 százalék), továbbá a Ma­gyar Hitel Bank Rt., a Mas- ped, a Technoimpex és a Bábolnai Állami Gazdaság (5-5 százalék). A cég egy British Aero­space 146 QT—200 típusú, 10 tonna befogadóképességű gépet bérel az ausztrál AN- SETT International Aviati- ontól. A gép a legkényesebb zajvédelmi előírásoknak is megfelel, így kiválóan alkal­mas éjszakai közlekedésre. Az úgynevezett R Express szolgáltatással komplett áru- és dokumentumszállí­tást kínálnak az ügyfeleknek Nyugat-Európába, illetve onnan Magyarországra. A küldemények 24, illetve 48 óra alatt a címzetthez érkez­nek. A Sky-pak szolgáltatás­sal leveleket és kis csoma­gokat továbbítanak ,30 kilo­grammos súlyhatáron belül. Ezek a küldemények euró­pai országokba négy, tenge­rentúli területekre pedig kö­rülbelül 7 nap alatt érkez­nek meg. Nemzetközi kerámiaszimpózium Siklóson Szép környezetben, ideális feltételek között dolgozik július 14-ig tizenöt keramikusművész, Siklóson, a baranyai alkotótelepek keramikus-alkotóházában, a XVII. nemzetközi kerámia­szimpóziumon. A nemzetközi rangú és vonzású iművésztelepnek ezúttal kanadai, japán, norvég, nyugatnémet, görög, spanyol és magyar alkotói a kerámiaépítészetben alkalmaz­ható műfaji (lehetőségeit kutatják. Képünkön: az alkotóház belső ludvara. Fotó: KálmáiKly Ferenc Utazás a múltba Idöalagút vagy csak lelemény? Lesz rajta egy ősember, tűz meg barlang is... Fotó: Kovács Erzsébet Gyerekek milliói, s bi­zony valljuk be, néha mi, felnőttek is gyakran fantá- ziálgatunk; Mi lenne, ha egy-két órára, napra, eset­leg hétre kirándulhatnánk valamelyik régi, csak a tör­ténelemkönyvekből ismert korba? S ki hinné, hogy akad még felnőtt, aki ezt komolyan is veszi! Pedig nem csalás, nem ámítás, a békéscsabai Szlovák Gim­názium és Általános Iskola Kollégiumában 28 gyerek és 7 felnőtt utazik naponta vissza a különféle társadal­mi korokba, őskor, közép­kor, felvilágosodás... S ho­gyan csinálják? Bácsi Já­nos, a hiátsnányos helyzetű és cigánygyerekek olvasótá­borának vezetője avatott a titokba. A június 19-étől 30-ig tartó táborban, amely­nek létrejöttét már nyol­cadszor támogatja a megyei tanács művelődési osztálya, hagyomány a viselkedéskul­túrával való foglalkozás. A tavalyi tábor végén az ak­kori gyerekek javasolták, hogy a jövőben ne csak a mai viselkedési formákkal ismerkedhessenek meg, ha­nem mondjuk az ősember, vagy a földesúr és jobbágy magatartásával, viselkedési kultúrájával is ... Óhajukat a leleményes vezetők, Ha­vas Istvánná (a megyei, ta­nács munkatársa) és Bácsi János, a táborvezető „to­vábbfejlesztették”, és idén júniusban már... irány a múlt! Ottjártunkkor épp egy Békéscsaba közelében elte­rülő erdőbe igyekeztek. Igaz, késő délután volt már, de így a legérdekesebb ... ők most ősemberek, akik a természetben talált ágakból kunyhót készítenek, törzse­ket alkotnak, törzsfőket vá­lasztanak, tüzeket gyújta­nak, és uram bocsá’ lehet, hogy harcolni is fognak egy­mással. Ha az idő engedi, s a gyerekeknek kedvük van, akár hajnalig is kint ma­radnak, azaz, hogy benn ... az őskorban. — Minden látszatprog­rammal szakítottunk — fej­tegette később a táborvezető —, nincs ünnepélyes meg­nyitó, nincs szigorú napi­rend, van viszont helyette minden, amit a gyerekek kérnek és hasznos. Az is­kola sok mindenre neveli a tanulóit, de csak elmélet­ben. Megtanulják például, hogy minden étkezés után fogat kell mosni, vagy min­den felnőtt ismerősnek elő­re illik köszönni, de ugyan ki tartja ezt be a gyakor­latban? Mi itt a fordított­ját próbáljuk ... Mindent a gyakorlatban, és aztán majd közösen kialakítunk róla egy elméletet. Holnap például adott a téma, lesz miről beszélgetni bőven! S a továbbiakban is csu­pa izgalom a tábor. Lovagi torna, „lándzsás” párbaj ló­hátról (ahol persze a „lo­vak” is gyerekek), majd egy: igazi középkori bál! Nem is^ csoda, hogy aki „belekós-' tol” az itteni tábori életbe, még évek múlva is vissza­tér ide... „Mi egy zenei ,ÉS’ vagyunk" Ez a qqGePö Ezelőtt jó 15 esztendővel Fodor Lajos zenekritiikus egy új szellemiségű zenei lap megalapításáról álmo­dott. A megvalósulásira az elmúlt év decemberéig kel­lett várnia. Maga köré gyűj­tött egy tettrekész kis csa- patot, tervezőszerkesztőnek a szakma nagy öregjét, Ritter Aladárt nyerte meg. Így a lapgazda, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat 40 ezer példányban a standokra küldhette Ritmus néven a zenebarátok lapját. Róluk, munkájukról beszélgetünk Budapesten a Magyar Sajtó Házában a csapat egyik tag­jával, dr. Kozma Andreával. — Mi adta az alapötletet a, laphoz? — Előttünk is sokféle ze­nei lap létezett már, s ma­napság is gombamódra szü­letnek. Ezek. azr újságok eg|y- egy réteghez" és nemzedék­hez szólnak több-kevesebb sikerrel. Mi •magunkra ki­találtuk, hogy mi egy zenei Élet és Irodalom vagyunk, Ezért a szakma számára kis- ség meghökkentő szemlélet- és szerkesztésmódot vállal­tunk fel. A tizenhat oldalon az első nyolcon a komoly zene, az egyházi zene, a ze­neoktatás, a népzene és a dzsesz kapott helyet, a má­sik nyolc oldal a pop-rock anyagé lett. Nem a komoly vagy a könnyűzene egyik- másik műfaja mellett tör­tünk lándzsát, hanem a jó zene mellett. Ez pedig nem az öregeké és nem egyedül a fiataloké, mindenkié. Mert az életünkről, az ebben a zaklatott világban hol alá­merülő, hol a gondokon fe­lülemelkedő emberről szól. — Milyen volt a fogadta­tás? — Az olvasók rugalmasab­bak voltak a szakmánál. Tetszett nekik, hogy tényleg a zenebarátok lapja akarunk lenni, a zenei közízlés ösz- szes jó és rossz tulajdonsá­gainak tükrözésével. Egy konkrét példát említek: Az európai zeneirodalom nagy alkotásai valahol mélyen mindenütt az egyházi zené­ben gyökereznek. Ennek el­lenére Magyarországon ed­dig nemigen írtak erről. így azután élénk visszhangja volt ilyen irányú cikkeink­nek. — A fővárostól távol mennyire ismerik a Rit­must? — Az országban sokfelé nem tudunk eljutni az olva­sókhoz, a postai terjesztés zökkenői miatt. — Ügy gondolom, oda kel­lene elvinni a lapot, ahol megveszik. Az operahang­versenyre, a rock-koncertre, vagy éppen egy sanzonestre. — Mi ténylegesen foglal­kozunk ezzel. A példány- szám egy részét ki fogjuk vonni az eddigi terjesztés­ből, és az említett helyeken mozgóárusokat alkalmazunk. Visszatérve az ismertség kérdéséhez: sokkal több in­formációra van szükségünk. Pécstől kezdve Gyuláig, mi­vel országos jelentőségű ze­nei események bárhol tör­ténhetnek. — Hogyan tovább a jövő­ben? — Szeretnénk a mostani szűk Dayka Gábor téri szer­kesztőségből egy tágasabb belvárosi helyre költözni, és Ott már önálló kisvállalko­zásként bizonyítani, hogy egy üzleti szellemben alko­tó kis csapat is működtethet nagy lapot. Tervezzük még a Pallasszal közösen a könyvkiadást és -fesztivál­menedzselést is. Ami a tar­talmi munkát illeti, tovább­ra is a politizáló megköze­lítés és a páratlan véle­ményütköztetés jegyében írunk ezután is. őszintén és frissen akarunk eljutni az olvasókhoz. Nevünk is erre kötelez. Van egy komoly el­képzelésünk az ország zenei arculatának felvázolásáról, a maga gazdag skálájában o Békés megyei négy nemzeti­ség népzenéjétől kezdve egé­szen a Sopron környéki svá­bokéig. S ami a legfontosabb lesz ezután is számunkra: a zene belső szépségeit meg­hagyni a közönségnek. Ezt nem lehet leírni, ezt min­denki ott érzi a szívében amíg tudja, hogy ez róla és őérte született. Szenes János

Next

/
Thumbnails
Contents