Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-28 / 150. szám

1989. Június 28.. szerda Presztízsvesztés? Nincs abban semmi különös, hogy a közelmúltban megkezdett háromoldalú egyeztető tárgyalásokat a köz­vélemény megkülönböztetett figyelemmel kíséri. S ta­lán azon sem kell csodálkoznunk, hogy e fórum mun­kájának megítélése — gyorsan változó politikai éle­tünkben —, a szélsőségeket sem nélkülözve, meglehető­sen változatos. A vita középpontjában mind gyakrabban szerepel az a kérdés: hogyan ítéljük meg azt, hogy a kormány által már a parlament elé terjesztett törvény- javaslat — az egyeztető tárgyalások nyomán — végül lekerül a napirendről. Tegnap a képviselők előtt Südi Bertalan kissé szen­vedélyes hangon tolmácsolta álláspontját, (nely szerint ez a megoldás sérti a magyar törvényhozást, megingat­ja a kormány iránti bizalmat, s az országgyűlést hova­tovább „vegetálásra” kényszeríti. Azt is megkérdőjelez­te: több fontos napirend elhalasztása után érdemes-e egyáltalán a parlamentnek összeülnie? „Nincs veszteget­ni való idő” — figyelmeztette képviselőtársait a mielőb­bi döntések érdekében, s egyben hangsúlyozta: a tör­vényjavaslatok előzetes tanulmányozására, az érdemi ál­láspontok megfogalmazására fordított idő, energia most teljesen kárba veszett. „A kormány presztízsveszteséget okozott saját magának és a parlamentnek!” — össze­gezte Ivélcményét. A felszólalást követően Pozsgay Imre államminisz­ter kért mikrofont, s mindenekelőtt leszögezte: nem sértheti az országgyűlést semmiféle olyan eljárás, ami­ről maga döptött. Ha valóban presztízsveszteségről van szó, ennyi megengedhető; csak a vereség nem viselhető el. Itt azonban — hangsúlyozta —, nincs szó presztízs­veszteségről. Az Országgyűlésnek lehet kialakított me­netrendje, ám a történelemnek nincs. Most talán a tör­ténelemhez kellene igazodni. (Folytatás az 1. oldalról) Ezután került sor az első napirendi pont. azaz a sze­mélyi javaslatok tárgyalásá­ra. Szűrös Mátyás tájékoz­tatta a képviselőket, hogy dr. Vida Miklós lemondásá­val betöltetlen az Ország­gyűlés alelnöki helye, s er­re a tisztségre a jelölőbizott­ság javaslatot nyújtott be. A két jelölt: Fodor István és Zsigmond Attila. A képvise­lők javaslatára a jelölőbi­zottság kibővítette a név­sort, eszerint öt képviselő került fel a jelölőlistára. ABC-sorrendben: Fodor Ist­ván. Király Zoltán. Pálfi Dénes, Szigethv Dezső és Zsigmond Attila. Az ebéd­szünet ejején titkos szava­zással Fodor Istvánt válasz­tották alelnöknek. Az Országgyűlés a Minisz­tertanács elnökének kezde­ményezésére és az Elnöki Tanács javaslatára Nyers Rezső államminisztert e megbízatása alól érdemei el­ismerése mellett 5 ellensza­vazattal, 9 tartózkodással felmentette. Moravcsik Ferencné (Bács- Kiskun m., 19. vk.), kért szót és elmondta, bölcs lé­pésnek tartja, hogy Nyers Rezső lemond a kormány­Az 1988. évi állami költ­ségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot Bé­kési László pénzügyminisz­ter terjesztette elő. Mint mondta, tény, hogy nem indult meg a gazdasá­gi növekedés az elmúlt esz­tendőben sem. Ugyanakkor megkezdődött a gazdaság­ban az elavult gazdasági struktúra változása, ami még lassú, de néhány ponton már világosan kirajzolódik. A kormány levonta a szük­séges következtetéseket. A legutóbbi parlamenti ülés­szak óta rendezetlen, nagy összegű tartozások miatt ed­dig 18 vállalattal és szövet­kezettel szemben indította meg a felszámolási eljárást az adóhivatal. A közeljövő­ben nagy kereskedelmi bankjaink további 15-20, tartósan fizetésképtelen gaz­dálkodó egység felszámolá­sát kezdik meg. A kormány rövidesen ismét áttekinti a felszámolási eljárás sza­bályait és intézkedik a még mindig meglévő ellenérde­keltség további csökkentésé­re. Mindent összevetve, az elmúlt esztendőben vállala­tainknál és szövetkezeteink­nél 32,5 milliárd forinttal több nettó jövedelem ma­radt, mint 1987-ben. Az ipar 40, az építőipar 52 százalé­kos eredménycsökkenésével szemben a mezőgazdaság eredményei 14,6 százalékkal csökkentek. Az sem tagad­ható, hogy az elmúlt esz­ban viselt tisztségéről. Vi­szont az MSZMP KB múlt heti ülése után e döntés el­lenére úgy tűnik — mon­dotta —, hogy a párt és a kormány ismét összefonó­dik. Választ várt Németh Miklóstól, hogy miért vál­lalt szerepet a párt elnöksé­gében, amikor miniszter- elnökként is sok fontos és nehéz feladat hárul rá. Németh Miklós kifejtette: a KB-ülésen hosszú ideig gondolkodott, hogy vállal­ja-e az elnökségi tagságot. Végül is úgy vélte: az or­szág jelene, de még inkább jövője szempontjából döntő jelentőségű, hogy Magyar- országon a demokráciába való átmenet békésen, ren­dezetten, az alkotmányos­ság követelményeit szem előtt tartva történjen meg. Hangsúlyozta: MSZMP-el­elnökségbeli tagsága nem csorbíthatja a pártállam szétválasztására tett eddigi, nem csekély eredményeket, s nem korlátozhatja a kor­mány önállóságát és felelős­ségét. Megnyugtatta a képviselő­ket: nem áll vissza a párt­állam konstrukciója, az ő MSZMP-elnökségben vállalt szerepe nem fogja megtörni azt a folyamatot,' amelyet a kormány elindított. tendőben is nyílt az agrár­olló. A mezőgazdaság ter­melési költségeinek és érté­kesítési árainak növekedése 2,1 százalékos különbséget mutat a mezőgazdaság ter­hére. A külkereskedelmi árufor­galom javuló eredményei el­lenére az ország folyó fize­tési mérlege a tervezettnél lényegesen kedvezőtleneb­bül alakult — folytatta be­számolóját a miniszter. — Ebben meghatározó szerepe az úgynevezett bevásárló tu­rizmusnak volt, amely nem­csak az ország fizetési mér­legét. hanem a kormány te­kintélyét is rombolta. Nem tagadhatjuk, óriási hiba volt, hogy egy kül- és belpoliti­kai szempontból egyaránt fontos és pozitív lépés — a világútlevél bevezetése — nem párosult a szükséges gazdasági intézkedésekkel. Az állampolgárok jogait és lehetőségeit szélesítő döntés nem volt tekintettel gazda­sági hátterünkre, az ország teherbíró képességére. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a világútlevél bevezetésének gazdasági feltételei hiányoz­tak. Hibát követtünk el, hogy mindezt későn ismer­tük fel. A felismerést is ké­sői reagálás követte, ami­nek időzítése és beje­lentése átgondolatlan, sú­lyos szakmai hiba volt. Nem kétséges, hogy ha a világútlevél bevezetésével egyidejűleg a legkeresettebb hiánycikkekből növeli a kor­mány a belföldi piac kíná­latát — akár növekvő im­port árán is —. megteremti a kereskedelmi importtal azonos vám- és adófeltétele­ket, akkor a deviza- és te­kintélyvesztés nagy része el­kerülhető lett volna. A költségvetés 1988-ban el­költötte többletbevételeit, felhasználta 10 milliárdos tartalékát, nem tudta csök­kenteni a költségvetés hiá­nyát. Nincs oka és joga a kor­mánynak a kritikát elhárí­tani. A jogos bírálatot ak­kor is el kell fogadni, ha pontosan tudjuk — és ezzel minden bizonnyal a kritikát gyakorló képviselők is tisz­tában vannak —. hogy a mélyülő gazdasági válságért nem kizárólag a kormány gyengesége, következetlensé­ge. esetenként hibás vagy elmulasztott intézkedései fe­lelősek. és nem elsősorban a jelenlegi kormány irányí­tómunkájának hiányosságai vezettek a gazdaság mai helyzetéhez. Ez a kormány vállalja a súlyos gazdasági örökséget, vállalja hogy őszintén hiánytalanul fel­tárja a Parlament és az or­szág népe előtt a gazdaság valódi helyzetét a válság okait s nem titkolja saját hibáit sem — hangoztatta Békési László. A kormány elszánt arra, hogy a következtetéseket ne csak szavakban, hanem tet­tekben is levonja. Erre Tisztelt Országgyűlés! Egy idő óta úgy érzem ma­gam a parlamentben, mint egy egyre gyorsabban pörge­tett ringlispilben, ahol vagy mozdulatlanul marad és el­szédül, vagy megmozdul és kirepül az ember. Nem mondhatnám, hogy ez az ál­lapot éppen alkotó gondola­tok megfogalmazására ser­kent. Egv-egy képviselőtár­sam megkísérli időnként a lehetetlent, a pénzügyi el­lentmondások feltárását, ám a válasz: nem lehet a Pénz­ügyminisztériumot első szá­mú közellenségként megbé­lyegezni. És ezzel az érdemi vita, a nagy és részletkérdé­sekre vonatkozóan egyaránt, rövidre van zárva. Mondandóm most azzal kezdem, amit az 1988. évi költségvetés vitájában nem mondtam el és csak a kéz­iratomban maradt. Akkor, 1987 decemberében az elő­terjesztés kapcsán mély meg­győződésem volt, hogy az évtizedek alatt megcsontoso­dott klötségvetési előterjesz­tés — nem átütő, de tenden­ciájában pozitív elemeket tartalmaz, így 10 milliárd tartalék képzését — az úgy­nevezett „csengőszámok” be­vezetését. Am a pozitív ele­meket nemcsak én hagytam ki, hanem a gyakorlati vég­rehajtók is. Hozzászólásomban hangot adtam választóim aggodal­mának, hogy az árak elsza­badulnak, megfékezhetetlen infláció következik be. A gazdaságirányítás eredmé­nyének tartom, hogy ez nem következett be. összességé­ben nem haladta meg jelen­tősen a várható 15 százalé­kot, az áremelés azonban nagy differenciával érintette az egyes termelőket és egyes rétegeket. A legjobban súj­totta mind az áremelés, mind meggyőző példát szolgálta­tott ázzál a rövid távú prog­rammal. amelyet az 1989-es esztendő kiélezett feszültsé­geinek enyhítése érdekében az elmúlt ülésszakon a Par­lament elé terjesztett, vagy a bős—nagymarosi beruhá­zás felfüggesztésével, amit az Országgyűlés megerősí­tett. Ezen túl a kormány megfeszített munkával dol­gozik a gyökeres gazdasági fordulat előkészítésén, hiszen pontosan tudja, hogy az ed­digi gazdaságpolitika és gaz­daságirányítási gyakorlat nem folytatható tovább. En­nek jegyében terjeszti a Par­lament elé a következő na­pirendek keretében tárgya­landó koncepciókat, majd ősszel a válság kezelésére és megállítására alkalmas kor­mányprogramot. A kormány nevében ez­után mindössze annyit kért az Országgyűléstől, hogy a múlt jogos bírálatával egy­idejűleg ne bizonvtalanítsa el a jelen és a közeljövő kormányzati törekvéseit, fordulatot előkészítő lépé­seit. Az 1988. évi költségve­tési zárszámadás elfogadásá­val nem az elmúlt év hibái alól kér felmentést a kor­mány. hanem keservesen ne­héz feladatai megvalósításá­hoz. a fordulat megalapozá­sához vár támogatást és megerősítést. A vitában felszólalt Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.). a Sarkadi Lenin Tsz fő­könyvelő-helyettese. az 5 százalékos reálbércsök­kenés a bérből és fizetésből élő gyermekes családokat. Súlyos hibának tartom e csa­ládok egy részének kilátásta­lan Helyzetbe sodródását. A lakosság személyi jövede­lemadó-befizetése az 1988. évi jövedelmek után, a ter­vezett 68 milliárd forint he­lyett 84 milliárd forintra tel­jesült, ami 23 százalékkal, 16 milliárd forinttal több. mint a tervezett. Ennek döntő többsége a bérből és fizetés­ből élő középrétegektől folyt be, és ide is kell hogy egy része visszakerüljön, az adó­rendszer korszerűsítésének ezt biztosítania kell. A pénzügyminiszter úr úgy nyilatkozott a láthatatlan jö­vedelmekről, hogy mivel a magyarok számottevő pénzt költöttek el külföldön, ez igen nagy láthatatlan jöve­delmekre enged következtet­ni. Bízom benne, hogy nem elsősorban a mezőgazdasági kistermelőkre gondol. Ve­szélyesnek tartom az ilyen felszíni jelenségekből való általános következtetés le­vonását. Nekem meggyőző­désem, hogy ez az akció egy jól informált réteg induló pénzének megsokszorozására volt jó, vállalati vásárlások­ból finanszírozva. Míg a má­sik réteg, az egyébként szük­séges tartalékját is elköltöt­te, tudva, hogy ez a lehető­ség megszűnik, mint minden ilyen akció. Soha ennyire nem volt igaz a mondás, mint 1988-ban, hogy „aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni”. Számomra sem a zárszám­adás, sem az államháztartá­si reformról szóló ország- gyűlési előterjesztéshez meg­küldött 3. számú melléklet: „A központi költségvetési szervekről és azok működé­séről" című tájékoztató nem fogadható el. Ez a tájékoz­tató semmivel sem ad több felvilágosítást, mint egy te­lefonkönyv. Nem tartalmaz­na a forintösszegeket — sem a létszámot, sem a lekötött vagyont. A költségvetési re­form szép lassan készülget, közben pedig két év alatt közel 100 milliárd forinttal több kerül e területekre. Minden felvetett hibája mel­lett a megkezdett gazdasági reform — amelynek része a költségvetés is — legnagyobb eredményének azt tartom, hogy mindaz a sok pazarlás, hiba felszínre kerül, amely- ivei eddig úgy éltünk együtt, hogy észre sem vettük. Befejezésként talán csak annyit, hogy egy zárszám­adási vita akkor lesz igazi, ha itt a felszínre került fe­szültségek megoldásához, a túlköltekezés megakadályo­zásához valóságos eszközök­kel is rendelkezünk. Válaszában Békési László kitért arra is. hogy a terve­zettnél nagyobb többletbevé­teleket. illetve az eredetileg félretett 10 milliárd forintos költségvetési tartalékot a ki­adások fedezésére a kor­mány felhasználta. Több fel­vetés szerint a Miniszterta­nács ez esetben is parla­menti felhatalmazás nélkül döntött. A felhasználás so­rán egyetlen esetben sem lépték túl az úgynevezétt csengőszámokat — mondot­ta. Kérte: ne az a kép rög­ződjön a Parlamentben, hogy a kormány önkéntes lépése­ket tett. Szünetet követően az el­nöklő Jakab Róbertné ismét Békési Lászlónak adta meg a szót, hogy a miniszter tarf­sa meg expozéját az állam- háztartás reformkoncepció­járól. A pénzügyminiszter bevezetésképpen elmondta : a több mint egy évtizede fel­bukkant válságtünetek nap­jainkra széles körű gazdasá­gi válsággá mélyültek. A magyar gazdaságot súlyos egyensúlyi, strukturális, technikai, technológiai és hatékonysági válság jellem­zi. Elkerülhetetlenné vált az államháztartás, a költségve­tés átfogó reformja, gyöke­res megújítása. Ez a reform- folyamat 1988-ban, az adóre­form első szakaszával kezdő­dött meg. Ezt követi a Par­lament mostani, első olvasa­tó vitája az államháztartási reform koncepciójáról, vala­mint az adórendszer korsze­rűsítésének programjáról és téziseiről. További szaka­szait jelenti* az új államház­Maratoni ülésszak... Szusszanásnyi léleg­zetvételhez jutott a Par­lament annak köszönhe­tően, hogy a sarkalatos törvénytervezetek a mostani ülésszak idejé­re lekerültek a napi­rendről. Ám. a téma sú­lya szerint tervezett két­napos ülésszakról már az első napon kiderült, talán még három nap­nál is hosszabbra nyú­lik . . . Tudniillik a 33 interpellálni szándékozó képviselő — még ha csak a korábbi üléssza­kon meghozott 10 perc­cel számolunk, akkor is — egy egész napot igénybe vesz. Nem be­szélve arról, nagy a va­lószínűsége annak, hogy a következő napokban tovább bővül a szót ké­rők száma. Előfordulhat, hogy sorsdöntő törvény- tervezetek vitája nélkül is maratoni győzelmet arat a júniusi ülésszak. tartási törvény, valamint az állami számvevőszékről szóló törvény megalkotása még ebben az évben. De ré­sze a folyamatnak a kor­mány négyéves támogatás­leépítési programja, a taná­csi gazdálkodás rendszeré­nek, vagy a költségvetési szervek finanszírozási mód­szereinek tervezett megújítá­sa, a társadalombiztosítás, benne a nyugdíjrendszer re­formja, a lakásfinanszírozás és -gazdálkodás átalakítása, vagy a szociálpolitika re­formja is. Közvetlen kapcsolatban van és szervesen épít a gaz­daság tulajdonviszonyainak megváltoztatására, a tulaj­donreform végrehajtására, az állami tulajdon átalaku­lására, az' önkormányzati, ta­nácsi tulajdon létrehozására. Az egész államháztartási reformkoncepció vezérgon­dolata: csökkenteni a gaz­daságban a jövedelemelvo­nást és -újraelosztást. El kell érnünk, hogy az államház­tartás az elkövetkezendő há­rom esztendőben a megter­melt nemzeti jövedelem 15- 20 százalékkal kisebb hánya­dát központosítsa és ossza el újra. Ahhoz, hogy ez a prog­ram megvalósítható legyen, néhány alapfeltételt meg kell teremteni. Ezek közül első helyre a hatalmas mé­retű államadósság fokozatos csökkentését sorolta a mi­niszter. Ez már a jövő esz­tendőben is elkerülhetetlen. Az elmúlt években felhalmo­zódott államadósság ka­matterhei ugrásszerűen nö­vekednek, és évente 20-30 milliárd forinttal növelik a folyó költségvetés terheit. Ezért szükségszerű, hogy a tulajdonreformmal össz­(Folytatás a 3. oldalon.) Türvénvgyárrá vált... így minősítette az elmúlt időszakában már elviselhetetlenül túlterhelt Parla­ment munkáját a tegnap délutáni sajtó- tájékoztatón Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke. A választások várható időpontjával kapcsolatban elmondta, hogy legkorábban ez év végén, középidő szerint tavasszal, legkésőbb pedig jövő év őszén lehet megtartani, amennyiben a Tisztelt Ház úgy doni, hogy a mandátum lejárta előtt nem oszlatja fel önmagát. Megtudhattuk azt is, hogy a kerékasztal- tárgyalások során eddig csupán két párt — MSZMP, MDF — hajlik arra, hogy az újraválasztások még ez év végén meg­történjenek. Szűrös Mátyás egyébként leszögezte, hogy az Országgyűlésnek mindenképpen funkcionálnia kell, mert egy esetleges hatalmi vákuum kialakulása az ország, de a magyar nép számára sem lenne előnyös. Ezt mindenképp el kell kerülni. Véleménye szerint a választási időpont meghatározásakor elsősorban az ország helyzetét tanácsos figyelembeven­ni. Másodsorban a pártok állapotát, s csak harmadsorban az Országgyűlés ösz- szetételét. A jelenlegi honatyák munká­jukat éppen az egyeztető tárgyalások és a neves jogi szakértők jóvoltából tovább­ra is elismerten tudják végezni, s alkotni olyan haladó törvényeket, melyek az eu­rópai mércének is megfelelnek. az 1988. évi költségvetésről Vass Józsefné felszólalása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents