Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-27 / 149. szám
1989. június 27., kedd £\C1 Átmeneti helyzetben a honatyák Interjú Németh Ferenccel, a Békés megyei képviselőcsoport vezetőjével Közép-kelet-európai kényelem Fotó: Veress Erzsi Természetgyógyászok országos rendezvénye Balatonfüreden Nem boszorkányság — gyógymód A természetes gyógymódok alkalmazásában Magyarország legalább 20 évvel elmaradt az európai országok átlagától. Nálunk néhány évvel ezelőtt még az akupunktúra is kuruzs- lásnak számított, és más ősi gyógymódokat is a nemkívánatosak közé soroltak. Ezzel a bevezetővel nyitotta meg szombaton, Balatonfüreden a természetgyógyásznapot Lóska Szilárd, az Országos Egészségvédelmi Tanács titkárságának vezetője. Ma már érezhető a szemléletváltozás, ezt bizonyítja, hogy az egészségvédelmi tanácsban külön munkacsoport foglalkozik a természetes gyógymódok elterjesztésével, annak jogi, tárgyi feltételeinek biztosításával. A különböző módszereket az előadások és a bemutatók ismertették. Rendkívüli érdeklődést váltott ki dr. Fügedi Ágota nyíregyházi szakorvos előadása, ő az úgynevezett moxa terápiáról és a köpö- iyözésről beszélt. Mindkettő ősi népi gyógymód, amelynek azonban ma már tudományos hátterét, magyarázatát is ismerik. Az úgynevezett moxa terápia rokonságban van az akupunktúrával, annyiban, hogy ez Is az emberi test egy-egy pontján* keresztül hat a különböző szervekre, testrészekre, de nem tűszúrással, hanem melegítéssel és gyógyfüvek füstjével, párájával. A doktornő főleg az ágybavizelő gyerekeket gyógyította ilyen módon. nagyon eredményesen. A tartós köhögésre ajánlotta és alkalmazza is a köpölyö- zést, a sajátos formájú meleg üveg-, illetve kerámiaedénykék mellkasra helyezését. Mi a titka a csontkovácsoknak, akik gyógyító munkáját ma is misztikum lengi körül? Erre a kérdésre egy rögtönzött kezelőasztalon válaszolt dr. Lipóczki Imre nyíregyházi főorvos, részletes anatómiai magyarázattal. Mindez tehát nem boszorkányság, nem kuruzslás, hanem olyan népi tapasztalat, amely a gyógyszeres kezelésnél kevesebb mellékhatással, és nem egy esetben nagyobb hatékonysággal szabadítja meg a beteget kínjaitól. A barlangterápiáról dr. Horváth Tibor tapolcai főorvos szólt, és beszámolt arról, hogy a magyar alumínium- ipar segítségével kialakított és kórháznak berendezett tapolcai barlangban eredményesen gyógyítják az idült légúti megbetegedéstől szenvedőket. Az előadók rámutattak arra is, hogy ezek a módszerek természetesen nem minden esetben helyettesíthetik a gyógyszeres és a műtéti beavatkozást, alkalmazásukra azonban még rendkívül sok területen volna lehetőség. Az előadásokat bemutatók kísérték, a résztvevők megkósolhatták a különböző szójából készült ételeket, a tartósítómentes gyü- mölcsleveket, vásárolhattak gyógyteákat, kozmetikumokat, és kipróbálhatták a talpmasszázst is. Svájci kutyák és gyerekek Svájc számomra a legiidébb zöld fű, a tökéletes szervezettség és a kutyák országa. Utóbbi négylábúak csaknem állampolgári jogokkal rendelkező lakosai e hegyes-völgyes vidéknek. Az utcákon, a parkokban, körülkerített helyen intézhetik kis- és nagydolgaikat; a kutyaillemhelyeken tábla igazít útba, s finom nejlon- zacskókba rejtheti a gazdi kedvence „végtermékét”. No, azért Svájcban is vannak illetlen kutyusok, „akik” nem a megfelelő helyen végzik szükségüket. Ennek következtében az — egyébként csodálatosan tiszta — utcákon néha bizony olyanba lép a járókelő, aminek nem túlságosan örül. Nagykutyákat és kicsi ölebeket korántsem csak idős házaspárok, vagy magányosok tartanak; több fiatal párt láttam vasárnap délután ebsétáltatóban. A rosszmájúnk szerint itt nagyobb becsben tartják a kutyákat, mint a gyerekeket. * * * Ami igaz, igaz: feltűnően kevés a két- három gyereket sétáltató anyuka a svájci utcákon. A gyereknek itt nagy ára van! A gazdag választékú babaszaküzletek kirakatait csak úgy érdemes nézni, ha elsiklunk az árak felett. Egy komplett babaöltözék árából a leendő anyuka szép délutáni ruhát vehet, így nem csoda, hogy sok fiatal hölgy esik gondolkodóba ... A már megszületett gyerekekre azonban gondja van szülőnek, államnak egyaránt. Állami bölcsőde — mint olyan — nem létezik. Az óvoda is csupán napi egy-két órás gyerekszórakoztató intézmény. Az iskolák humánusak, játékosak, nem teljesítménycentrikusak. Az első osztály első félévében például minden kisgyerek megtanul úszni; ez fontosabb, mint a betűvetés. Tornára, állatkertbe járnak, ismerkednek a várossal, egymással, a közösségi élettel. Mellékesen tanulgatnak írni-olvasni... Mivel az iskolai követelmény igazodik a tanuló korához, teljesítőképességéhez, érdeklődési köréhez, ritka az ideges gyerek. Mitől is lenne feszült? Reggel elballag a lakóhelyéhez legközelebb eső iskolába; ha nem ér be pontosan 8-ra, akkor sem szidják meg, nem kap fekete pontot. IDélben hazasétál, megebédel, aztán irány a játszótér. Fából (nem pedig fémből!) készült szabadtéri játékok várják ott, s biztonságos mászóka, melyről a leesés sem túl veszélyes, hisz alatta kétujj- nyi vastag gumírozott szőnyeg terül el. A játszóterek, közterek és utcák tiszták, rendezettek. Ilyen környezetben — egész egyszerűen i— az embert nem viszi rá a lélek, hogy eldobjon egyetlen csikket is. Tavaszi nagytakarítás idején jártunk Bázelben. Ez azt jelenti, hogy a lakásokban felhalmozódott fölösleges holmit — elromlott porszívót, repedt csillárt, megunt bútort — a járdára teszik. Egyik nap még ott van, másnapra már nyom nélkül eltűnik a lom. Csakúgy, mint a napi szemét, melyet bekötött szájú műanyag zsákban tesz ki a háziasszony. Ritkán bukkannak fel a szemétszállítók, az úttisztító kocsik, munkájuk eredménye azonban jól látható. A köztisztaság, a környezetvédelem közügy Svájcban. Nem ritka az utcát porszívózó házmester, s hétköznapi jelenet, hogy rászólnak a gépkocsiját járató autótulajdonosra: ne szennyezze a levegőt! Nem hagyják szó nélkül, ha vasárnap a szomszéd bömbölteti a magnót, s ünnepnapokon porszívózni sem szabad Svájcban. Hétvégeken elcsendesül a város. Autó alig jár, kerékpár-, vagy gyalogtúrára indul a család apraja-nagyja. — gubucz — Hol van már a negyedévenként ülésező Országgyűlések időszaka? Hiszen az elmúlt egy év óta szinte havonként ülnek össze a honatyák, s olyan törvénytervezetek halmazáról döntenek, melyek mindegyike sorsdöntő a honi reformfolyamatokat illetően. Éppen a legutóbbi ülésszakon, az utolsó percekben szót kérvén, egyik képviselőnő tette fel a kérdést önmagának és társainak. „— Vajon magunkra vállalhatjuk-e tiszta lelikiismerettel döntéseinket, akkor, amikor sok esetben csupán néhány hét áll rendelkezésre, hogy felkészüljünk, s a társadalmi viták sem bontakozhatnak ki igazán. Én őszintén bevallom, sokszor nyugtalanul alszom, vajon helyesen döntöt- tem-e?” A helyzet azonban néhány hete megváltozott, éppen a kerékasztal-tárgyalások tényének köszönhetően. * * * Sok a vita a képviselők között arról, hogy a kialakuló új helyzet — nevezetesen, hogy a jövőben sarkalatos törvénytervezetek csak az ellenzéki kerekasztal és az MSZMP politikai egyeztető tárgyalásai után kerülhetnek a tisztelt ház elé — segíti a honatyákat a döntésekben, avagy netalán csorbítja a. Parlament hatalmát? — Átmeneti időszakról van szó. Véleményem szerint mindenkinek, így a képviselőknek is arra kell törekedni, hogy tisztességes megegyezés alapján hozzanak határozatokat. A háromszögű asztalnál bizalom jött létre a felek között, s ezt nekünk erősíteni kell. Én nem érzem, hogy ez az állapot csorbítaná a Parlament jogkörét. Inkább lehetőséget ad arra, hogy a kritikus időszakban a társadalom széles rétegeinek kompromisszumát tükrözhessék a döntések. Sőt, mielőbb meg kellene konkrétan határozni az asztalnál ülő feleknek azokat a gazdasági és politikai prioritásokat is, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ország gazdasága stabilizálódjon. — Az átmeneti hatalmi helyzet, egyáltalán a kerek- asztal-egyezkedés ténye felfogható egyfajta képviselői mentőövként is? — Én személy szerint örülök az új helyzetnek. HiNincs robbanószer az uszályban A tűzszerészek nem találtak robbanóanyagot az elsüllyedt uszályban — tájékoztatta az MTI-t Reich Gyula, a Közép-Duna völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese. , Körülbelül két héttel ezelőtt látott napvilágot az a hír, hogy a Szabadság-híd pesti pillérének közelében egy, a II. világháborúban elsüllyedt uszályt találtak, s feltételezhető, hogy robbanószert rejt a belseje. Az ügy kivizsgálására búvárokat és tűzszerészeket kértek fel. A több napon át tartó alapos kutatómunka után péntekre bebizonyosodott, nem lőszer, hanem építőanyag van az uszályban. A szakemberek egyelőre azon a véleményen vannak, hogy az ártalmatlan járművet nem emelik ki a hullámsírból, ugyanis ,az jóval a legkisebb hajózási szint alatt található, s a legkevésbé sem zavarja a víziforgalmat. A Dunában egyébként . több helyen is van elsüllyedt uszály, ám azokat az óriási költség miatt nem emelik a felszínre. szén tehermentesíti a Parlamentet mindazon szélsőséges nézetektől, melyek az utóbbi időben elhangzottak munkánkról. Meggyőződésem, hogy a képviselőket is magabiztosabbá teheti a jelenlegi helyzet. Tudniillik az előzetes egyeztetéseknek köszönhetően mindenképpen a közmegegyezéshez közel álló törvényeket hozunk majd. Bár igaz az is, a döntés felelőssége továbbra is kizárólag a miénk. — Törvényesen a Parlament mandátuma 1990 júliusában jár le. Tehát a tervezett előválasztások kiírásának előfeltétele, hogy a tisztelt ház feloszlassa önmagát. Elképzelhető-e, hogy a honatyák többsége a végső döntéskor mégsem mond le képviselői jogáról? Kialakulhat-e így egy váratlan helyzet, meghiúsítva az előrehozott választásokat? — Jogilag a lehetőség adott, ám gyakorlatilag igen kevés a valószínűsége. Véleményem szerint a képviselők többsége felkészült erre a lépésre, érzi azt a politikai felelősséget, mely a felgyorsult változások miatt egyre nyomasztóbb. Tudják és ismerik az emberek véleményét, akik egy mielőbbi választást sürgetnek. Az előre hozott választás azért is elkerülhetetlen, mert csak egy újonnan és szabadon választott Parlament képes ma már tükrözni a csendes többség, a lakosság, és a különböző társadalmi rétegek véleményét. — Több megyében már folyamatosak a helyi kerékasztal-tárgyalások. Békés megyében vajon mennyire előrehaladott a helyi kerékasztal kérdése? — Tudomásom szerint nálunk még nincs konkrét kontaktus az MSZMP, a megyei képviselőcsoport és az ellenzék között. Üléseinkre egyébként meghívjuk a különböző alternatív szervezetek, pártok képviselőit, s támaszkodunk véleményükre. Párbeszédet folytatunk mindazon helyi szervezetekkel, melyek segítik a Parlament munkáját. — Rendkívül sok csoportosulás, párt jelentette be szándékát, hogy indulni kíván az újraválasztásokon. Félő azonban, hogy a sok kis szervezet közül nem kap senki olyan arányú szavazatot, mely elegendő a kormányzó többséghez. Véleménye szerint kialakulhat-e nálunk is a lengyelországihoz hasonló helyzet? — Mindenképpen úgy kell előkészíteni a választásokat, sőt kialakítani a politikai egyezkedést, hogy megelőzzük a politikai vákuum kialakulását. Ugyanis hihetetlen hosszú ideig tartana egy koalíciót létrehozni, s addig érdemi döntések sem születhetnének. Pedig ez a válságos helyzet miatt mindenné! fontosabb. — Miközben percről percre mérföldkövei haladunk előre egy generális változást hozó új összetételű Parlament létrehozásában, a képviselői visszahívások tovább folytatódnak, sőt... ön számol-e egy esetleges visz- szahívással? — Bár ma ez mindenkivel előfordulhat, én mégsem tartok tőle. Úgy érzem, a munkámat a lehetőségekhez képest igyekeztem kielégítően elvégezni. Ennek ellenére mégiscsak a választóimnak kell minősíteni eddigi ténykedésem, nem pedig nekem. Egy esetleges visszahívás esetén bátran kiállnék a szavazóim elé, hogy személyesen meggyőződhessek arról, indokolt volt-e a kezdeményezés, avagy c§ak egy szűkebb csoport állt mögötte. — Döntött-e már arról, hogy a következő választásokon indul, vagy sem? — Valószínű, nem. Tizenöt év munka után eljött a pihenés ideje. De azért meg kell vallanom, legtöbb képviselőtársamhoz hasonlóan, szívem szerint ismét indulnék. Már csak azért is, hogy bebizonyíthassam, jobb és új feltételek között eredményesebb munkát tudnék felmu- tatni. Rákóczi Gabriella Több mint háromezer a munkanólkűli-segályt igénylő A Munkaerőpiaci Központ legfrissebb tájékoztatója szerint április végéig több mint 3200-an vették igénybe az év elején bevezetett munkanélküli-segélyt. Ez idő alatt több mint 700-an kiléptek a rendszerből, többségük ugyanis elhelyezkedett, néhányan pedig jogosulatlanná váltak a segélyre, vagy valamilyen oknál fogva szüneteltetik számukra annak folyósítását. Időközben természetesen újak is bekerültek a körbe. A segélyrendszer bevezetése óta a közvetítő szervek 182 ezer segélyezett napra, 23 millió forint bruttó segélyt fizettek ki. a segélyen töltött idő átlaga 57 nap, a segély egy főre jutó átlagos összege erre az időszakra 7291 forint volt, ami egy segélyezett napra 129 forintot jelent. A segélyben részesülők kétharmada férfi, 81 százalékuk 'fizikai dolgozó. Többségük alacsonyabb iskolai végzettségű, miközben a munkaerő-kereslet éppen a szakmunkások iránt nyilvánul meg. A legtöbb munkanélküli az ország északi körzetében lévő ipari centrumokban, Borsod-Abaúj- Zemplén és Szabolcs-Szat- már megyékben található, e két megye segélyezettjei adják az összes munkanélküld- segélyben részesülő csaknem felét. A munkaközvetítő irodák óriási ügyfélforgalmat bonyolítanak le. Az idén eddig 77 ezer esetben fordultak áz irodákhoz a munkát keresők. E közvetítő szervek jelenleg 20 ezer dolgozót tartanak munkanélküliként nyilván, több, mint 16 ezren egyelőre semmiféle támogatást nem kapnak. Közben szűkültek az elhelyezkedési lehetőségek is, az utóbbi időben 6,2 százalékkal csökkent a bejelentett, betöltetlen álláshelyek száma. Az elhelyezkedni kívánók 50 százaléka , segédmunkás, 22 százalékuk betanított és 17 százalékuk szakmunkás; a munkáltatók viszont 47 százalékban szakmunkásokat, 29 százalékban betanított és csupán 11 százalékban segédmunkásokat keresnek.
