Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-27 / 149. szám
1989. június 27., kedd o ISUíIUHíM Az MSZMP elnökségének sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról) elnöki asztalnál a szóvivő együk oldalán Grósz Károly egyedül foglal helyet. Hozzátette szellemesen azt is, hogy inem a 3 plusz 1 matematikai képleitéről van szó, hanem négy személyiségről. Németh Miklós e témához kapcsolódva hangsúlyozta, hogy a megújuló magyar politikai és gazdasági modellváltásban még érezhetőek a régi beidegződések megváltoztatásának nehézségei. Reményét fejezte ki, hogy nem kell újabb negyven év e beidegződések eltűnéséhez. Utalt arra is, hogy az elnökség tagjai közül mindenki főnök valahol, s ez a „kvartett” a választásokig úgy dolgozik majd együtt, hogy az a megújuló párit sikerét eredményezze. A miniszterelnök arra is kitért, hogy az MSZMP-ben bármennyire is igyekeztek minden áramlatot, észrevételt megismerni, a jelek szerint a jó döntések érdekében sokkal több információra és tapasztalatra van szükség. Pozsigay Imre — visszatérve egy korábbi témához —I úgy fogalmazott: valóságos és tartalmas kompromisszum jött létre az elnökségben. Ennek azonban nem a személyes oldalát kell feszegetni, hanem a nézetek egységét értékelni. Egyetértés van a demokratikus szocializmus szükségességében, ezt a célt azonban a régi modell toldozgatásával-foi- tozgatáisávai nem lehet elérni. Gyökeres modellváltás szükséges, s ezt békés átmenettel kell meg valósi tani. Feltételeként említette a hatalmi vákuum és a kor- mányozhaitaitlan helyzet elkerülését — s ebben az MSZMP-nek történelmi felelőssége és szerepe is van. A párt elnöke ehhez kapcsolódva aláhúzta: az elnökség nem a múlt értékeA gyomaendrődi kötőipari szövetkezet bucsai varrodai részlegét az idén új szalagteremmel bővíti. A szövetkezet már öt-hat éve foglalkoztat itt szabászati, összeállító, meós és csomagoló munkákat végző dolgozókat. Az idén megvásárolták a helyi termelőszövetkezet tulajdonában lévő épületet, és elkészítették a bővítési tervet. Majd — ezekre alapozva —, pályázatot nyújtottak be a megyei tanács terület- fejlesztési alapjához, ahonnan egymillió 600 ezer forint vissza nem térítendő támogatást kaptak. A szövetkezet saját erőből egymillió 100 ezer forint értékben gépeket és berendezéseket- biztosít. Mindezek — lésében értett egyet, hanem a jövőt illetően. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy lényegi egyetértés alakult ki a magyar párt és a magyar történelem közelmúltjának kérdéseiben, s abban az elhatározásban: meg kell akadályozni, hogy Magyarország desrtabiiliizációs tényező legyen Európában. A szovjeitelilenes megnyilatkozásokkal (kapcsolatos kérdésre a párt elnöke úgy reagált, hogy a magyar nép és a politikai közvélemény túlnyomó többsége nem szoivjetellenes, nem akar helytelen politikai álláspontra helyezkedni. A politikai ostobaság viszont nemzetellenes. Nagy érdeklődés kísérte a Tabajdi Csaba felfüggesztésével kapcsolatos kérdésre adandó választ. Grósz Károly erről úgy nyilatkozott, hogy az osztályvezető-helyettes fegyelmi vétséget követett el. A nyilatkozattételhez ugyanis az illetékes felügyeletet gyakorló vezető egyetértése és hozzájárulása kell. A felfüggesztéssel a Politikai Bizottság egyetértett. Végül köztársasági elnöki jelölésével kapcsolatban Pozsgaÿ Imre bejelentette: amikor elfogadta a Központi Bizottsági megbízatását, számolt azzal, hogy a leendő törvény kimondja: az elnök semmiféle pártban, politikai mozgalomban nem tölthet be vezető szerepet. Egyetlen pillanatig se gondolta azonban azt; hogy csökkenhet politikai szerepe az országban. Grósz Károly szerint „a Központi Bizottság egy tisztet áldoz a győzelemért”, míg Nyers Rezső Pozsgay Imre esetleges távozását az elnökségből úgy értékelte, hogy nagyon sajnálná, ha üresen maradna a helye, de ez esetben örülne neki, s üdvözölné új pozíciójában. a jelenlegi 29-es létszám mellett — 18 új dolgozó foglalkoztatását teszik lehetővé. Hogy lesiz-e a községben elég munkáira jelentkező? Mint azt Auer György - né, részlegvezető elmondta, attól nem félnek, hogy a létszámot nem tudják feltölteni, hiszen jelenleg sokan kénytelenek Karcagira bejárni. A 49 négyzetméteres sza- lagteremmel — ide kerülnék a szociális helyiségek is —, az ÁÉV Szeghalmi Leányvállalatának a tervek szerint ez év október 30-ra kell elkészülnie, és a szövetkezet november 15-én kezdi meg benne a termelést. m. I. Bővít Bucsán a kötőipar Képünkön Nyíri Jánosné pulóvert állít össze Fotó: Oravszki Ferenc Még egyszer a Péter-Pál napi demonstrációról, a pellengérre állítottak nevében A múlit hét közepéitől széles körű kritika bontakozott ki a sajtóban a mezőgazdasági termelők június 29-re tervezett akciójával kapcsolatban. Ebben a kampányban a jóhiszemű aggodalmak mellett, mimt azon a bizonyos állatorvosi lovon fellelhetők mai nyilvánosságunk összes betegségei: a valódi tények és szándékok elferdítése, összefüggéseikből való kiragadása, az ilyen alapon konstruált mesterséges kép kíméletlen „leleplezése”, övön aluli ütések és a többi. Mindebből kiemelkedik a Kisgazdapárt Bélkés megyei szervezetének június 23-án a Népújságban közzétett felhívása, amely már előző nap a rádióban is nyilvánosságra került. Az a pánt tartotta szükségesnek — útszéld hangon — el>- ítéüni az akciót — szembeállítani vele a társadalmat —, amely állítólag az agrárérdekek védelmét is zászlajára tűzte. Remélhetőleg a „Felhívás” megfogalmazását a tények hiányos ismerete és nem tudatos rossz szándék váltotta ki. Nézzük a tényeket, hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe? A múlt év végén az 1989. évi mezőgazdasági ár- és szabályozórendszer összeállításakor világossá vált, hogy terhelése átlépte az elviselhető mértéket. Ezért számos Ígéret hangzott el az ágazat pozíciójának stabilizálását, javítását illetően. Na,gy publicitást kapott a felvásárlási árak emelése, de csaik mellékesen került megemlítésre, hogy ennek zöme nem valódi áremelés:, hanem a korábbi állami támogatások megi- szüntetésének a következménye. Pl.: a közvélemény úgy tudja, hogy a tej literenként azért lett több, mint 3 Ftetail drágább, mert emelték a felvásárlási árakat. Nem igaz! A termelő bevétele mindössze 50 fillérrel nőtt, a többi rész a megszüntetett állami támogatásinak a fogyasztóval való megfizettetése. A mezőgazdaság állami „támogatásának” csökkentésével 10 milliárd Ft-ot hárított át ilyen módon az* állam a fogyasztókra. A kenyér és egyéb lisztes termék is 2-3 Ft-tail drágult kilónként, pedig azt még mindig a tavaly 3,8 Ft/kg-ért felvásárolt búzából készítik, amelynek idénre meghirdetett állápéra is 4,10 Ft. Így néz ki tehát a jogos felháborodást kiváltó év eleji élelmiszerár-emelés háttere. Még csak annyit kiegészítésként, hogy a KSH adatai (szerint (megjelent: Magyar Hírlap 1989. VI. 15.) az élelmiszer árucsoport éves árnövekedése április 30-ig 14,9 százalék, miközben a lakosság teljes áru- és szolgáltatásfogyasztásának árnövekedése 16,9 százalék. Bárki tapasztalhatja, hogy a boltokban nem az élelmiszereikre kerülnek hetente új árcédulák, hanem az iparcikkekre. Hamisan cseng tehát a fogyasztók érdekvédelmét a mezőgazdasági termelőkkel szembeállítok kórusa. Az ígéretek feledésbe merültek, a tervezettől eltérően tovább nőnek a mezőgazdaság terhei: a forint kétszeri leértékeléséből (11 százalék) származó többletköltségekkel, az üzemanyiagár-emeléssel, a hitelkamatok uzsoraszintre emelkedésével sitb. (Tavaly Békés megyében a tsz-eik nyereségét mintegy 100 millió Ft-tal haladta meg a bankköltség!) Mitől függ a mezőgazdasági termelő jövedelme? A kisgazdák felhívásai sízerimt: „A 30 százalékos gabonaár- emeléssel senki más nem járna jól, mint a dolgozó szövetkezeti tagok nyakán eddig is élősködő vezető- és adminisztratív réteg, és a parasztság érdekeit csak névleg képviselő teszövök.” Nagyon bombasztikus és ugyanakkor minden részletében is, enyhén (Szólva, téves megállapítás. A magyar társadalomban a mezőgazdaság hosszú évek óta egyetlen terület, ahol a kormányzatnak volt ereje és eszköze évről, évre kikényszeríteni a hatékonyság javítását, ugyanakkor szigorúan lefékezni a személyes jövedelmek növekedését. (Ezt adatok tömegével tudom bárki számára bizonyítani, de itt terjedelmi Okokból nem részletezem.) A mező- gazdaság az egyetlen tevékenység, ahol a személyes jövedelem és az üzemi szintű nyereség — nagy átlagban — ösz- szefügg egymással. Az üzemi eredmények utóbbi években bekövetkezett drasiztiikus csökkenése (Békésiben: 1982-höz képest kb. 1/3 részre) okozta, hogy a tsz-tagság jövedelme egyre nagyabb mértékben elmarad a társadalom más rétegeitől. Igenis a búza, és a töhbi mezőgazdasági cikk termelésével elért jövedelemtől függ az, hogy a mezőgazdasági termelő éves keresetéből futja-e a dráguló ételem melllett a sokkal jobban dráguló iparcikkekre, a fűtésre, az építő- és építőanyag-ipar 3-5 év alatt kétszereződő árainak megfizetésére. (A búza árnövekedése 20 év alatt mintegy 50 százalékos volt!) Mi nem elsősorban áraikért harcolunk, hanem jövedelemért. Ez akkor is javulhatna, ha a költségek mérséklődnének, csakhogy ezek 3/4 része az ipari termékek áraitól, valamint a banki és költségvetési kapcsolatoktól függ. A februári szövetkezeti konferencián a miniszterelnök és az ágazati miniszter világossá tette, hogy nincs szándékukban határozott lépésieket tenni a mezőgazdaságra háruló költségnövekedések eliten, hivatkozva a támogatásiteépítésá programra és a piaci viszonyok • érvényesítésére, beleértve a világpiac határozottabb érvényesülését. A mezőgazdaság a 22-es csapdájába került: korlátlan piaci áremelkedés, a teljes alárendeltség amikor vásárló, és az állami irányítás alanya — ennek összes hátrányos következményével; viszont államilag visszafogott, a „fogyasztó érdekét”,'szociálpolitikai szempontokat kifejező árak, amikor a termékeivel eladóként jelenik meg a piacon. (Itt már a világpiac értékelésére sem figyelnek az illetékesek, mely szerint a gabona ára kg-onként mintegy 9 Ft.) A szabadáras termékek arányával ezt az állítást nem lehet cáfolni, mert az a statisztika, amelyben a búza és a sertéshús is éppúgy egy-egy termék, mint a fehér mustár, vagy a húsgalamb — épp a lényeget ködösíti el. Nem mi találtuk tehát ki, hogy csak áremeléssel állítható helyre a mezőgazdaság önfinanszírozó képessége, hanem be- lekényszerítettek bennünket. A tsz-tagok jelentős része ezeket az összefüggéseket nem ismeri, az a korábbi mechanizmus, amelynek csaknem teljesen sikerült belőlük bérmunkást faragni, érdektelenséghez vezetett. És itt jutunk el a következő lényeges kérdéshez. Ki képviselheti a mezőgazdasági termelőket? A „Felhívás”! szerzői szerint a mai tsz-vezetők nem jogosultak a tagok nevében fellépni, mert „valós megmérettetés nélkül” az „MSZMP és a megyei Teszöv hozzájárulásával” kerültek funkcióba. Ez ellen az érintettek — salát konkrét példájukkal — tudnak leghatásosabban tiltakozni. Én csupán annyit állítok, hogy a szövetség tagüzemei közül csak az utóbbi egy évben mintegy 20 helyen történt változás az első számú vezetői poszton (25%), számos esetben többjelöl- tes. többfordulós titkos szavazáson, és ennek során mindenütt valódi megméretésre került sor. Állítom, hogy az utóbbi években a tsz-mozgalom volt a társadalomnak az a területe, ahol valóban a tagság többségének bizalmát élvező vezetők kerülhettek funkcióba. (A többség nem az egészet jelenti, ezért mindig lehet olyan riportalanyokat találni, akik saját vezetőiket alkalmatlannak tartják.) Az MSZMP és a Teszöv „előzetes hozzájárulásának” emlegetése holmi pártpolitikai szempontok alapján történő diszkriminációt enged sejtetni. Ez nem igaz! Csak egyetlen példa (amivel nem sértek személyi jogokat): a Kétsopronyi Rákóczi Tsz elnöke, Czepó János — akinek édesapja az ’50- es években börtönbüntetésre ítélt kulák volt, nyilatkozott nemrégiben a Népújság hasábjain — közel két éve lett elnök. A vezetők „igen jól fizetettségével” kapcsolatban megjegyzem, hogy fizetésüket közgyűlés, vagy küldöttgyűlés — tehát a tsz-tagok — állapítják meg. amelynek során az a döntő, hogy az összes tagság iövedelme hogyan alakult. A prémiumról csak annyit, hogy az utóbbi években a tsz-vezetők jelentős része egyáltalán nem kapott prémiumot, mert azt csak az adózott eredmény terhére lehet fizetni. 1988-ban a megye 80 tsz-éből 20-ban veszteség, vagy nulla eredmény volt. Egyébként néhány vállalati igazgató' együttes prémiuma több mint amennyit Békés megye összes tsz-elnöke kapott 1988-ban. A tagság vezetőitől nem csupán az üzemen belüli munka irányítását, hanem érdekeinek képviseletét is elvária. ezért ezt tenni nem csupán joguk, hanem kötelességük is. Ez a tsz-ek által létrehozott érdekképviseletre, a Teszövre is vonatkozik. Vajon aratás helyett lesz-e a demonstráció? Már a kérdésfeltevés is szándékos félrehalláson. tudatos elhallgatáson alapul. A megyei előkészítő bizottság június 15-i ülésén világosan kifejezésre juttattuk — és ez a Népújságban. ha szűkszavúan is, de megielent —. hogy szó sincs sztrájkról, sem az aratás hátráltatásáról. Épp ezért a demonstráció 8 kijelölt helyen, az üzemek gépeinek egv kis részével reggel 7-9 óra között kerül sorra. A „paraszt kasza helyett” nem zászlórudat fog. hanem a kombájn és a szállító jármű volánját. A felhívás egyik aláírója, dr. Zsíros Géza agrárszakember volt az élelmiszer- iparban. és az állami gazdaságban gyakorolta korábban a szakmát, tehát emlékezhetne rá. hogy harmattól harmatig lehet aratni. A harmat felszáradására iúniusbari reggel 9 óra körül kerül sor, és sötétedésig mehetnek a gépek. Ezt hangsúlyoztuk a június 20-i előkészítő megbeszélésen is, miként a kompromisszumra való hajlandóságot az áremelés több részletben való megvalósítására) de a tudósító nem tartotta fontosnak közölni. A paraszt (a tsz-elnöktől a szérűmunkásig) tehát ez év iú- nius 29-én is tenni fogja a dolgát a Kisgazdapárt és a más „tanácsadók” felhívásai nélkül is. Mire kérjük a közvéleményt? Elsősorban arra, hogy megmozdulásunkat tekintse annak, ami, a mezőgazdasági termelők segélykiáltásának. Különös ellentmondás, hogy míg a magyar ipar veszteséges óriásainak dolgozói számíthatnak a társadalom együttérzésére (pedig csak pl. a Ganz-MÁVAG szanálása több milliárd Ft-ba került, és a Mecseki Ércbánya Vállalat most is évi 2,5 milliárd Ft-ot kap a költségvetésből), ugyanakkor az ország kenyerét a világpiacon is versenyképes színvonalon termelő rétegtől elvárják, hogy szó nélkül törődjön bele egyre hátrányosabb helyzetébe. Ellentmondás az is, hogy a parasztság régi sérelmeiért szót emelők nagy része nem hajlandó tudomást venni a mai sérelmekről. sőt éppen a Kisgazdák Békés Megyei Szervezete látta szükségesnek a nagy nyilvánosság előtt is elhatárolni magát a leginkább mezőgazdasági jellegű megye lakosságának nagy részét feszítő gondokat kifejező akciótól. Bízunk benne, hogy amilyen megértéssel fogadta a közvélemény a bányászok, a pedagógusok és más rétegek jogos igényeinek felvetését, ugyanolyan megértést tanúsít a mi akciónk iránt. Nem szabad engedni, hogy különböző „jóakarók” mesterségesen éket verjenek a gabonatermelők és állattenyésztők között (hiszen mindkettő jelen van a mező- gazdasági üzemben), a parasztság és más rétegek között (hiszen a mezőgazdasági termelés megmaradása, az áruval tele boltok közös érdekünk). A politikai kultúrához, a jogállamisághoz hozzátartozik a jogos igények felvetésének lehetősége törvényes keretek között, korrekt nyilvánosság mellett. A mi demonstrációnk logos érdeket támaszt alá. és törvényes keretek között lépünk fel kifejezésükért. Győrfi Károly, Teszöv-titkár