Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-26 / 148. szám

NÉPÚJSÁG 1989, június 26., hétfő Megalakult a Magyar Nők Szövetsége (Folytatás az 1. oldalról.) mozgalom, a MNOT nem tudja érdemben befolyásolni a nők számára kedvezőtlen gazdasági és politikai folya­matokat. A nők a következő évtize­dek átalakuló világában az eddiginél fontosabb szerepet töltenek majd be — mon­dotta Glatz Ferenc művelő­dési miniszter, aki a kor­mány, a művelődési tárca, s a maga nevében üdvözölte a nőkonferencia tagjait. A kormány nevében meg­ígérte, hogy a nők az eddigi­eknél sokkal nagyobb meg­becsülést kapnak. Az esély- egyenlőségről szólva kifejtet­te: a kormány a női munkát a férfiakéval egyenértékű­nek kívánja elismertetni. Ehhez véleménye szerint szükséges, hogy létrejöjjön a kormány mellett működő nő­titkárság. Ez a testület fel­mérné a parlament elé ke­rülő — a nőket, családokat érintő — törvények hatását, illetve továbbítaná a nőmoz­galom javaslatait a kor­mánynak. Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a kormány jó partneri vi­szonyt tud kialakítani a nő­mozgalommal, amennyiben az erre a kritikus és állandó felülvizsgáló szerepre vállal­kozik — mondotta Glatz Fe­renc. Andics Jenő, az MSZMP KB társadalompolitikai osz­tályának vezetője a Közpon­ti Bizottság képviseletében köszöntötte a konferencia résztvevőit. Elmondta: tudo­másul kell venni, hogy mi­közben a létrejövő új szer­vezetekkel javulnak az ér­dekképviselet lehetőségei, •nem javulnak ilyen ütemben és ilyen mértékben az érde­kek egyeztetésének, kielégí­tésének reális gazdasági fel­tételei. Ezért fennáll a ve­szély, hogy a megalakuló de­mokratizálódó mozgalom a feszültségek láttán zavarba kerülhet, még ingerültebbé válik, úgy érzi, hogy nem teljesítheti funkcióját. Ennek ellenére lényeges kérdések­ben — s nemcsak átmeneti­leg — reális lépéseket lehet tenni a nők helyzetének ja­vítására is. Hangsúlyozta: az MSZMP olyan haladó, balol­dali, demokratikus nőmoz­galommal számol, amelyben, részt vesznek mindazok, akik az MSZMP által val­lott, most megújuló politikai értékeket is magukévá te­szik. Abban a reményben kí­vánt jó munkát a konferen­ciának, hogy életképes nő­szövetség kialakulásának alapelveit, fő irányait fo­galmazzák meg. A vitában felszólalók hangsúlyozták: a nőtanács történelmi küldetése befeje­ződött, jól-rosszul teljesítette érdekképviseleti szerepét. A nőmozgalom a régi szerveze­ti keretek között nem tevé­kenykedhet hatékonyan. Olyan nőszervezetre van szükség, amelyet a magyar nők többsége támogat. Ez azonban csak akkor képvi­selheti eredményesen a nő- társadalom érdekeit, ha át­alakítják az érdekképviseleti rendszert. Egyetértettek a megújuló nőmozgalom prog­ramtervezetével, és kifejez­ték: készek annak megvaló­sításáért munkálkodni. Újon­nan alakult nőszerveződések képviselői elmondták: csat­lakoznak a szövetséghez, fontos viszont, hogy az új szervezet működését ne ren­delje alá a nagypolitikának. Némelyek fenntartással vi­szonyultak a megalakuló szövetséghez: mi szavatolja, hogy ez eredményesebben képviseli majd a nők érde­keit, mint ahogy a nőtanács képviselte? — kérdezték. A nőszövetség megalakításának hívei vagyunk — mondották mások —, de felhívták a fi­gyelmet arra: legalább egy év szükséges az életképes szervezet kialakításához. Vasárnap megalakult a Magyar Nők. Szövetsége az építők szakszervezetének kongresszusi termében tar­tott IV. Országos Nőkonfe­rencia második napján, ami­kor is folytatódott az élénk vita. Ebben több mint szá­zan szólaltak fel. A Magyar Nők Országos Tanácsa jog­utódának kialakítására vo­natkozó ellentmondó véle­mények egyeztetése után a küldöttek többsége függet­len demokratikus, az egész magyar nőtársadalom érde­keit képviselő politikai, kul­turális szervezet megalakí­tására voksolt. Elfogadták a javaslatok­kal kiegészített programter­vezetet. Ebben egyértel­műen megfogalmazták: a szövetség alkotón kíván részt venni az országosan végbemenő politikai, gazda­sági reformfolyamatban. Fellép a nők politikai, gaz­dasági, kulturális és szociá­lis jogainak érvényesítéséért, mindenfajta hátrányos tár­sadalmi megkülönböztetése ellen. Programjának rende­zőelvei: emberiesség, önzet­lenség, együttműködés, egy­más iránti tolerancia, csalá­di összetartozás, becsületes­ség. A szövetség célja: a nők teljes társadalmi egyenjogú­ságának, esélyegyenlőségé­nek, az anyaság erkölcsi és anyagi megbecsülésének elő­segítése. A szervezet azon munkálkodik majd, hogy a társadalom anyagilag is megfelelően ismerje el a gyermeknevelést. Javasolja olyan népesedési politika ki­dolgozását. amelynek érvé­nyesítése megakadályozhat­ja a kedvezőtlen népesedési folyamatot. Sürgeti hosszú távú szociálpolitikai kon­cepció, a családok biztos megélhetését szavatoló anya- és gyermekellátási rendszer kialakítását, szorgalmazza a társadalombiztosítási rend­szer átformálását, a nyugdíj- rendszer mielőbbi korszerű­sítését is. A nyugdíjkorhatár felemelését viszont ellenzi. Olyan foglalkoztatáspolitika kialakítását ajánlja, amely elősegíti, hogy megfelelő munkahelyek létesítésével, átképzéssel a minimálisra csökkentsék a munkanélkü­liséget, számol a nő anyai hivatásából következő sajá­tos munkavállalási igényé­vel. Indítványozza a falusi lakosság életkörülményeinek javítását is. A programban aláhúzták : szükséges városi, kerületi, községi nőmozgalmi közös­ségek -életre hívása. A szö­vetség nyitott: tagjai közé vár minden társadalmi szer­vezetet, pártot, egyesületet, amely a nők társadalmi fel- emelkedéséért, a családok helyzetének javításáért kí­ván munkálkodni — húzták alá a programban. Megfo­galmazták azt is, hogy a szövetség bekapcsolódik a politikai, gazdasági, társa­dalmi érdekegyeztető fóru­mok munkájába. Erősíti kapcsolatait a kor­mánnyal, az országos hatás­körű és érdekképviseleti szervekkel. Olyan kormány­szerv létesítését ajánlja, amely összehangolja a nők érdekeit és az állami felada­tokat. Felveszi a kapcsolatot mindazokkal a külföldi nő­szervezetekkel, amelyek ta­pasztalatainak hasznosítása elősegítheti a szervezet cél­jainak elérését. A küldöttek elfogadták az alapszabályt, amelyben rög­zítették a szövetség céljait, feladatait. A leköszönő tanácstagi*, elnökségi tage* azzal a re­ménnyel adták át a staféta­botot utódaiknak, hogy ere­jük, hitük, tenniakarásuk a mozgalom megújulását szol­gálja majd. A konferencián a 27 tag- szervezet és 503 személy lé­pett be az új szövetségbe. Ezután a konferencián meg­választották a tagszerveze­tek és helyi szervezetek ál­tal nem delegált választmá­nyi tagokat, valamint a szö­vetség társadalmi elnökét, alelnökeit, és függetlenített titkárát. A társadalmi elnök dr. Asbóthné Thorma Judit, a1 függetlenített titkár dr. Vas Györgyné lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalása a párt helyzetéről és politikai törekvéseiről i. A párt az 1988. májusi országos értekezlete óta megin­dult az eleven politikai mozgalommá válás útján. Határo­zott lépéseket tesz a politikai rendszer demokratizálása, a jogállamiság felé. Ez összhangban áll a nemzet érdekével. Elhatározta a gazdasági reformok felgyorsítását: ez az új piacgazdasági modellt megalapozó törvények kidolgozásá­ban is kifejeződik. Kezdeményezte a reális szembenézést az elmúlt évtizedekkel, abból a célból, hogy hiteles képet alakít­hasson ki nemzeti történelmünkről és benne saját szerepé­ről, felelősségéről. Felismerte az információ szabadságának jelentőségét, és maga is sokat tett a demokratikus nyilvá­nosság megteremtéséért. A gyökeres átalakulás együtt jár azzal, hogy a párton be­lül újabb feszültségek jelentkeznek elsősorban a változások jellegének, ütemének és következményeinek eltérő megíté­lése miatt. A feszültségeket tehát nem az eltérő áramlatok nyílt megjelenése okozza, hanem az, hogy ezek között mind­eddig nem jött létre politikai szintézis. A Központi Bizott­ságban és a Politikai Bizottságban elmaradt fontos elvi, politikai kérdések tisztázása. II. A Központi Bizottság alapvető fontosságúnak tartja, hogy a pártban, a hazai és a nemzetközi közvéleményben helye­sen értelmezzék a megújuló magyar politikát. Az MSZMP-nek erőt és biztatást ad az a körülmény, hogy erőfeszítéseink egybevágnak több kommunista párt és szo­cialista ország tevékenységével, továbbá az a tény, hogy a nemzetközi közvélemény tekintélyes része helyesli politi­kánk irányát. Ugyanez elmondható a magyar társadalomnak a demokratikus szocializmust igenlő nagy többségéről. Párttagságunk körében mindazonáltal felbukkannak olyan nézetek is, melyek a szocializmus elkerülhetetlen modell­váltását a szocializmus feladásának tekintik. Egyes cso­portosulások ellenzik a többpártrendszerű képviseleti de­mokráciát, a szocialista típusú vegyes tulajdonú gazdaságot, megkérdőjelezik a széles körű világgazdasági kapcsolatok, a további nyitás szükségességét. Azt a téves felfogást hir­detik, hogy gazdaságunk problémái kizárólag a szocialista országokkal való kapcsolatok révén oldhatók meg. Nem fogadjuk el egyes külföldi politikusok és sajtóor­gánumok olyan minősítését. amelyek szerint a politikai plu­ralizmus. a vegyes tulajdonú piacgazdaságra való átmenet a szocializmus elárulása, valamiféle ..békés ellenforrada­lom”. Az MSZMP világosan megkülönbözteti a szocializmus értékeinek védelmét az erőszakos eszközöktől sem vissza­riadó hatalomféltéstől. A Központi Bizottság megerősíti a politikai egyeztető tárgyalásokon vállalt kötelezettséget, hogy a demokratikus ámenet megvalósítása, a politikai konfliktusok megoldása csak békés, erőszakmentes úton történhet. A Központi Bizottság nem hagyhatja szó nélkül azokat a jobboldali, esetenként szélsőségesen uszító megnyilatko­zásokat, melyek különösen az elmúlt hetekben a társadalom széles köreiben is visszatetszést keltettek. A leghatározot­tabban elítéli az ország érdekeit veszélyeztető szovjetelle­nes nézeteket; azt, hogy egyesek a nemzeti igazságtételt a megbékélés szellemével ellentétes célokra használták fel. Elveti azt a nemzetinek hirdetett egyoldalú érdekfelfo­gást, amely országunkat szembe akarja fordítani szomszé­daival. Magyarország jövőjét csakis a szomszédos országok­kal és Európával, illetve az egész világgal kapcsolatot épí­tő politikára alapozhatjuk. Akik olcsó népszerűségre töre­kedve más politikát ajánlanak, gyanakvást keltenek orszá­gunk iránt, és veszélybe sodorják népünket. A Magyar Szocialista Munkáspárt szolidáris a Szovjet­unióban kibontakozó reformokkal, a gorbacsovi törekvések­kel, amelyek a magyar megújulás folyamatát is erősítik. Elutasítjuk azokat az igaztalan, antikommunista nézete­ket, melyek az MSZMP-t a demokratikus átalakulás akadá­lyozójaként tüntetik fel. Történelmi tény. hogy az MSZMP a hatvanas évektől haladó irányú, nemzetközileg is elismert reformlépéseket tett. Minden politikai erő történelmi felelőssége, hogy segítsen elhárítani a szélsőséges törekvések oly sokszor megrázkódta­tást okozó veszélyeit. Ebben az MSZMP együttműködést ajánl minden politikai pártnak és erőnek, hogy elkerülhes­sük az újabb nemzeti tragédiát. III. A Központi Bizottság megerősíti, hogy a szocializmus Ma­gyarországon csak új gazdasági és politikai modell keretei között valósulhat meg. Célunk: a demokratikus szocializmus, a jogállamiság, a többpártrendszerre épülő parlamentáris de­mokrácia, a közösségi tulajdon meghatározó szerepén ala­puló piacgazdaság. Az MSZMP elkötelezettje a marxizmus értékeinek, a bal­oldali. szocialista, humanista eszméknek. Nyitott a század­vég globális problémáinak megoldását célzó új megközelíté­sek iránt. Megújuló pártunk arra törekszik, hogy a kom­munista és szociáldemokrata értékek úi szintézisét valló, a munkásság és az egész nemzet érdekeit szolgáló erővé vál­jon. Eleven politikai mozgalomként, a társadalmi-gazdasági gondok megoldására összpontosító pártként kíván működ­ni. szabad választásokon elnyerve az ehhez szükséges népi felhatalmazást. A párt nélkülözhetetlennek tartja, hogy a különböző néze­teket valló platformokból előremutató viták eredményeként formálódjon a többség véleményét tükröző politikai cse­lekvés. A Központi Bizottság támogatja a nemzeti érdekeket szol­gáló. a nemzetközi realitásokkal számoló külpolitikai irány­vonalat. Álláspontja szerint hazánknak a jelenlegi nemzet­közi erőviszonyok között a Varsói Szerződés tagjaként kell munkálkodnia a fegyveres erők és a fegyverzet kölcsönös csökkentéséért, a katonai tömbök egyidejű felszámolásáért. Alapvető fontosságúnak tartja, hogy Magyarország folytassa nemzetközi kapcsolatainak sokirányú és kiegyensúlyozott építését, szorosabban kapcsolódjon a világ, különösen Eu­rópa gazdasági és szellemi fejlődéséhez. * * * Pártunk számít a magyar társadalom haladó erőinek tá­mogatására. A Központi Bizottság felhívja a párt tagjait, hogy cselekvőén vegyenek részt e törekvések megvalósítá­sában. Fodorné Birgés Katalin felszólalása a Központi Biznttság ülésén Tisztelt Központi Bizottság! Óriási felelősség hárul a Központi Bizottságra. Olyan döntéseket kell hoznunk, melyek többségével azonosul a párttagság. Alapvető feladat, hogy a párt helyzetéről, állapotáról reális értékelést végezzünk. Őszintén szembe kell nézni azzal, hogy folyamatosan csökken a taglétszám, a siziervezeti élet stagnál, a párttagok fegyelme lényege­sen csökkent, nem egyedi jelenség a pártvezetők kilé­pése a pártból, egész alap- szervezetek egyszerre szűn­nek meg, bizonytalanok a pártapparátusok és körük­ben is belső harc főijük. A párttagok nagy többsége vá­rakozó állásponton van. Tü­relmetlenül várják, hogy le­gyen határozott irányítása a pártnak. Ma úgy látják, nincs vezetése a pártnak, a belső viták, a hatalmi harc felőrli az erőket, a tagság jó szívvel, meggyőződéssel egyetlen pártvezető mögé sem tud felsorakozni. A párt reformprogramjá­nak szóbeli támogatása meg­történik a pártalapszerveze- tekben, de már az ezekből következő gyakorlati intéz­kedésekkel, jelenségekkel, pölitikai folyamatokkal na­gyon sokan nem értenek egyet; bírálják, támadják azt. A pártnak nagy szüksége van arra a politikai erőre, amely a reformkörökbe tö­mörül, hiszen a mi pártun­kat akarják megújítani, be­lülről politizálnak. Igaz, akadnak közöttük szélsősé­gesek, akiit nézeteikkel ká­rokat okoznak a reformerők számára is. A reformerők­nek mielőbb meg kell talál­niuk az utat a megújulást akaró szélesebb pártközvé­leményhez, mert különben elszigetelődnek. Káros jelen­ségnek tartom a párt szá­mára, hogy sokan határozot­tan elutasítják, mások eleve fenntartással fogadják a markáns refarmgondolkodó- kat, holott maguk inkább csendes szemlélői a folya­matnak. A párton belül kialakult válság miatt számomra úgy tűnik, hogy csak tiszta lap­pal lehet visszahódítani pár­tunk tagjainak bizalmát, és mások bizalmát pártunk iránt. Javaslóm, hogy a kong­resszuson új névvel szervez­zük újjá a pártot. Továbbá a kongresszusra egyértelmű reformprogramot terjesszünk elő, s azt előtte a tagság vitassa meg. A kongresszus teremtse meg a személyi ga­ranciákat, s e programhoz szervezzük újjá a pártot. Minden MSZMP-tag lelkiis­merete, önértékelése, politi­kai szándéka szerint nyilat­kozzon, akar-e a párt tagja lenni, felzárkózik-e ehhez a programhoz, részt kíván-e venni végrehajtásában. Vé­gül: az új párt tagjai 'min­den szinten válasszanak új tisztségviselőket. Javaslatom indokai a kö­vetkezők. Meggyőződésem, hogy akik a mai reformfolyamatokat túl lassúnak tartják, és akik ugyanerről azt mondják, hogy ez fegyver nélküli, par- lamentális ellenforradalom, azok hosszú távon egy párt­ban nem maradhatnak. Itt már nem platformszabad­ságról, hanem lényegesen el­térő politikai nézetekről' van szó. Kedves Elvtársak! A párt számára nagy fe­lelősség a társadalom megújítása, a modellváltás mielőbbi megvalósítása. Ám ennek még komoly akadá­lyai vannak. Többek között, hogy az ideológiai korlátok mélyen beivódtak a vidéki emberek gondolkodásába is. Körükben az új elfogadása, készségük a változtatásra csak akkor erősödik fel, ha letisztultabb, biztosabb utat mutatnak számukra. A re­formok megvalósításához ezért óvatosabban kezdenek hozzá. Ezzel a politikának számolnia kell! A különböző szintű intéz­ményekben, hatalmi struktú­rában dolgozó apparátusok nem érdekeltek a változá­sok gyorsításában, mert sa­ját érdekeik (állásuk, eg­zisztenciájuk) kerülne ve­szélybe. Az emberekben többiránjní félelem él (nem­zetközi jelenségek, belső vál­lalati függőség), melyek óva­tossá teszik őket. Kedves Elvtársak! Az előterjesztésben jelzett kongresszusi napirendeken (1. Szervezeti szabályzat; 2. Személyi kérdések; 3. Prog- ramnyilatkozat) túl szerin­tem két lényeges kérdéssel kell foglalkozni. Az egyik a múlt értékelése, mert a hi­báktól való elhatárolódás nélkül nem lehet kongresz- szus. Fel kell tárni, és őszin­tén beszélni a történelmi realitásokról. Én magam is megrendülve, olykor értetle­nül állok a feltárt múlt előtt. A mi korosztályunk óriási csalódást él meg napjaink­ban és gyermekeink is tud­ni akarják, hogy a történe­lemkönyvhöz viszonjrítva mi a valóság. Erre a kongresz- szusnak feleletet kell adnia. A másik a gazdasági hely­zet értékelése, mely nélkül nem lehet kongresszus. Ma az embereket, köztük a párt­tagokat is elsősorban az ér­dekli, mi lesz a magyar gazdasággal, miből és ho­gyan fogunk megélni? Nagy hibának tartom, hogy a Köz­ponti Bizottság tavaly óta átfogó gazdaságpolitikai kér­désekkel nem foglalkozott Egyetértek azzal, hogy a párt és az állam funkcióit, döntéseit teljes mértékben szétválasszuk. De ha ma kormányzópárt vagyunk, ak­kor lehetőségünk és köteles­ségünk, hogy vizsgáljuk az állami, gazdasági döntések politikai hatásait, és foglal­kozzunk azokkaj 32 aktuális gazdaságpolitikai kérdések­kel, melyek a tagságot én- deklik, érintik. Állást kell foglalnunk a kormány gaz­dasági programjáról, a mun­kanélküliségről, a szociális és bérreformról, a lakás- helyzetről, a nyugdíjrend­szerről. A párttagok, az emberek elsősorban ebben várnak ha­tározott állásfoglalást tő­lünk. A párt jövője szem­pontjából és a választások előtt e kérdésekben legyen határozott véleményünk, melyet a kongresszusnak, kell megerősíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents