Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám

1989. június 22., csütörtök

NÉPÚJSÁG

Nyers Rezső előadása fejlődésünk irányairól

Üzenetváltás a hatok és Gorbacsov között

A magyarországi megújulás körülményeivel, a reformmozgalom. az MSZMP és a kormány tevékenységét meghatározó politikai és gazdasági fejlődési irányokkal ismertette meg a nyugatnémet üzleti-pénzügyi és politikai életének képviselőit Nyers Rezső államminiszter abban a nagy sikerű előadásában. amelyet Magyarország bonni nagykövetségén tartott hivatalos NSZK-beli látogatásának programjaként.

— Változó Magyarországról érkeztem, olyan országból. amely mostanában ismét szembenéz múltjával, s e közben a jövőbe is tekint — jelentette ki. — Újragondolja a múlt tanulságait, s keresi jövendőbeli helyét Európában és a nagyvilágban. Magyarország az utóbbi napokban drámai esemény tanúja volt: gondolatilag és érzelmileg egyaránt újra átélte reformjainak történetét. s szembenézett azoknak a férfiaknak a sorsával, akik reformokért harcolva estek el. Magyarországon ez történelmi igazságtétel.

— Nem volt könnyű idáig eljutni, és nem könnyű ezt a társadalmi megbékélés jegyében megoldani. Nagy Imre egykori magyar miniszterelnök és az MSZMP alapító tagja a magyarországi szocialista reformpolitika jelképe. Jelképe volt és marad egvben a sztálinizmus elleni küzdelemnek, ám az új utak keresésének is — jelentette ki.

Nyers Rezső nagy hatású beszéde után. amelyet a Horváth István bonni magyar nagykövet által rendezett fogadás követett, az államminiszter számos kérdésre válaszolt. Arra vonatkozóan, hogy némely környező országnak a magyar változásokra reagáló állásfoglalása alapján nem érzékel-e veszélyt a magyar reformfolyamat gyorsaságában, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja kifejtette:

— Veszélyes csak az lenne, ha Magyarországon a politikai erők szem elől tévesztenék az ország geopolitikai helyzetét, azt. hogy bizonyos fokig politikailag, de gazdaságilag is rá vannak utalva a környező országokkal való együttműködésre. Nem a magyar kormány, nem az MSZMP és nem is az ország most kialakuló pártjainak zöme. felelős része az, amely erről a felelősségéről elfeledkezik.

— Ami pedig azokat a vádakat illeti, amelyeket román részről hangoztatnak, tehát, hogy Magyarország felelős vezetői állítólag rossz útra tértek, én sajnálatosnak tartom ezeket az ostoba és téves megállapításokat. Csak annyit mondhatok: az ilyesmit minden alkalommal visszautasítjuk.

— Ugyanakkor megkülönböztetem a román sajtónyilatkozatokat a csehszlovák reagálásoktól. Utóbbiakból nem a nyílt ellenszenv, hanem az aggodalom érződik. Noha az egyes csehszlovák vezetők által kifejezett aggodalom szerintünk nem megalapozott, ezt mégiscsak aggodalomnak tartjuk. A csehszlovák vezető szervekkel — annak ellenére, hogy Csehszlovákia nem reform- ország — korrektek a kapcsolatok — hangsúlyozta Nyers Rezső.

Az államminiszter szintén egv kérdésre válaszolva úgy vélte, hogy még ma is létezik egyfajta vasfüggöny. Ezt a sztálini időszakban elsősorban a sztálini politika ügyintézői emelték. Ennek nyomán azonban — ez nem elmarasztaló ítélet, csupán ténymegállapítás — kialakult egyfajta, nem olyan merev és feltűnő nyugati vasfüggöny is az úgynevezett tervgazdálkodást folytató országokkal szemben, kereskedelmi akadályok és behozatali korlátozások formájában. Az ilyen vasfüggönyöket egyidejűleg építették és egyidejűleg is lehet lebontani — mondotta Nyers Rezső.

Üzenetváltás volt a nukleáris leszerelésről kedden az úgynevezett hatok csoportja, vagyis Argentína, India, Görögország, Mexikó, Tanzánia és Svédország, valamint Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és államelnök között.

A hatok abból az alkalomból küldtek üzenetet Gorba- csovnak — és egyidejűleg George Bush amerikai elnöknek is —, hogy éppen öt évvel ezelőtt szólították fel a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat a nukleáris leszerelés megkezdésére. Gorbacsov mostani válaszában megállapította, hogy van alap a hadászati nukleáris fegyverek 50 százalékos csökkentésére vonatkozó szovjet—amerikai megállapodás megkötésére.

A hatok vezetői megállapították, hogy az öt évvel ezelőttihez képest megjavult a nemzetközi légkör, egy konkrét leszerelési megállapodást már aláírt a Szovjetunió és az Egyesült Államok, egy másikról pedig folynak a tárgyalások. A hatok tiszta szívükből támogatják ezt a folyamatot, hangsúlyozza az üzenet.

A hatok felszólították Gorbacsovot és Busht, hogy

Szerdán délután Sanghaj észak-nyugati elővárosában nyilvánosan kivégezték azt a három fiatalembert, akit a sanghaji zavargásokban való részvételért ítéltek halálra a múlt héten. A három harminc év körüli férfit egymás után, tarkólövéssel végezték ki — közölte a sanghaji Legfelsőbb Népbíróság szóvivője. A kivégzésnek mintegy 3000 szemtanúja volt.

A három fiatalembert — ketten munkások, a harmadik munkanélküli — azért ítélték halálra, mert június 6-án felgyújtottak egy vonaa leszereléssel kapcsolatban ne csökkentsék a tempót, és mielőbb fejezzék be a hadászati fegyverek csökkentéséről szóló tárgyalásokat.

Gorbacsov válaszában hangsúlyozta, hogy a megkezdődött szovjet—amerikai nukleáris leszerelésnek visz- szafordíthatatlanná kell válnia, s e folyamat következő lépéseként a most újrainduló genfi tárgyalásokon megállapodást kell elérni a hadászati fegyverzet csökkentéséről. Ehhez megvan az alap, a még nyitott kérdések a Szovjetunió szerint nem megoldhatatlanok — emelte ki Gorbacsov.

A szovjet vezető újólag leszögezte, hogy a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról 1972-ben aláírt szovjet— amerikai szerződésnek érvényben kell maradnia, akármilyen megállapodás is szülessen a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről. Ismételten aláhúzta, hogy a világűr továbbra is legyen mentes a fegyverektől. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a Szovjetunió eddig nem helyezett el állandó jelleggel fegyvert a világűrben, és nincs szándékában elsőnek ilyet tenni.

tot, miután az a tüntetők barikádján áttörve halálra gázolt hat embert. A halálos ítélet kiszabása után az elítéltek kegyelmi kérelmet nyújtottak be, ám azt a sanghaji legfelsőbb bíróság kedden elutasította, azzal, hogy nem találtak olyan törvényes indokot, amely a büntetés mérséklését indokolná. A kínai vezetés figyelmen kívül hagyta azokat a nemzetközi tiltakozásokat is, amelyekkel az Egyesült Államok és több nyugati ország vezetése a halálos ítéletek visszavonására akarta rábírni Pekinget.

BOSSZÚÁLLÓ FELESÉG

Telefonterrorként emlegették a közelmúltban Japánban lezajlott esetet. A 26 éves Tojoka Terahasi különös módon akart bosszút állni férjén, amiért az elvált tőle, épp az asszony kibírhatatlan természetét jelölve meg válóokként. Az asszony naponta 200-szor (!) telefonált volt férje munkahelyére. A férfi minduntalan lesiette a kagylót, ám az asz- szony ennek ellenére rendületlenül hívta újra és újra. A rendőrség vetett véget a telefonálásnak, amikor a nő egy utcai telefonfülkéből ki tudja hányadszor „inzultál- ta” volt férjét, s bőségesen ontotta szitkait a rajtakapásig.

MÁSFÉL MÁZSÁS SZELINDEK Félreértés Iné essék, nem Kazan tzak is z világhírű regényhőséről van szó, aki netán egy mértéktelen hízókúra áldozatává vált volna. Ezúttal ugyanis nem Zorba a görög, hanem Zorba, a világrekorder neve köszön vissza mind több helyről, a világ számos sajtójában. A tekintélyes International Herald Tribune például terjedelmes beszámolót szentel a csúcstartónak: Zorba. avagy teljes nevén: Alcama Zorba La Susa

nem más, mint a világ leghatalmasabb kutyája. Fajtáját tekintve, angol szelindek, s méretei csakugyan, enyhén szólva félelmetesek. Nyakbősége:

majdnem egy méter; súlya: egy kiló híján másfél mázsa (de volt már ennél kövérebb is!), s testhossza: két és fél métert is meghaladja!! Nem csoda, hogy a derűs kis riport szándékával érkezett újságíró maga is jól fejlett tigrishez hasonlítja leginkább. S őszintén beismeri, -hogy — noha Zorba jól nevelten nyújtotta mancsát „pacsira” — nem kis bátorságot igényel szembenézni az óriási állattal. Hasonlóképpen jókora riadalmat szokott okozni legalábbis az .első néhány alkalommal — ha feltűnik egy- egy filmforgatáson, reklámfelvételen. A megtermett jószág ugyanis, bár gazdája egy görög-ciprusi származású, ám Angliában élő férfi, bizonyos Chris Eraclides sokszoros milliomos, így nemigen szorul rá e „kis

mellékesre”, ennek dacára jócskán visz haza a konyhára. Zor- bát egyébként több alkalommal« legutóbb Japánból, Ausztráliából keresték fel, hogy e hónapban vállalna el egy tévé- showműsort, s nemegyszer hívják horrorfilmek „főszereplőjének” is. Az ajánlatok között szerepelt egy főszereplés fellépti idíjaként félmillió dollár is! Chris Eraclides úgy tartja, hogy Zorba, akinek őseit a Britanniában harcoló római csapatok is ismerték, a hajdani angolszász törzsek pedig egyformán használták farkas- és medvevadászatra, ennél is többet ér. Helyesebben szólva nem fejezhető ki pénzben a köztük lévő kapcsolat: Nézzen csak rá — biztatja a Herald Tribune riporterét — Zorba mellett még Mike Tyson, a világhírű nehézsúlyú ökölvívóbajnok is picinek hat. Ám, őszintén, hozzátette azt is, hogy Zorbát például nem lehet csak úgy kidobni a szobából, így hát Zorba csak akkor távozik, ha ő akar — ismerte be fcnosolyogva a gazdi.

HÖLGYEKNEK SZÍVESEBBEN ADNAK KÖLCSÖNT

A spanyol bankok gépkocsivásárlásra a nőknek szívesebben adnak kölcsönt, mint a férfiaknak. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nők figyelmesebben és óvatosabban vezetnek a férfiaknál. A felmérések szerint ugyanis a férfiak nagyon gyakran gyorshajtás miatt szenvednek autóbalesetet.

„HÁZI FELADAT” AUTÓRABLÓKNAK

Egy kaliforniai városkában a községi bíró nem mindennapi büntetésre ítélt egy „autókölcsönzőt”. Az ítélet szerint a fiatalembernek 10 ezerszer kellett leírnia a következő mondatot: „Ha nem az enyém, nem fogom elr venni.” Miután a vádlott befejezte „házi feladatát”, kiengedték a börtönből. Ügyvédje kijelentette, nem tudja, hogy a bíró megszámolta-e a leírt mondatokat.

KÉSZ LEÉGÉS . . .

... Kész leégés taxizni Jeruzsálemben ... Ezt Qvölthette az a jeruzsálemi kliens, aki vitatni merészelte a taxiszámlát. Miután a 24 éves ortodox zsidó kifogásolta a számla összegét, a taxisofőr először elagyabugyál- ta. A bátor utas ezután a rendőrséggel fenyegetőzött — mire a felbőszült taxis előrántott egy doboz gyufát és leégette az utas szakállát. Eltökéltségére jellemző, hogy kétszer Is nekifogott a „gyújtogatásnak”. Hat hónapi börtönbüntetésre Ítélték — felfüggesztve.

Kivégzések Kínában

Az újvidéki Müchuízó -ban olvastuk :

A prágai tavasz húsz évvel később 36.

Dubcek bűnös volt,

mert megcsókolták az énekesnők

Az újságírókkal később közölték, hogy azokban a napokban összesen 3690 személyt tartóztattak le, főleg fiatalokat, s közülük 1983-at fogva tartottak. Harmincegy polgári személy sebesült meg, közülük 5 súlyosan, öten vesztették életüket, ketten Prágában és ketten Brnóban. A közzétett adatok szerint jóval több egyenruhás személy sebesült meg, mint polgár (vagy csak többen jelentkeztek sebesülésükkel). A rendfenntartó erők 168 tagja szenvedett súlyos, 16 pedig könnyebb sérüléseket, s 27 katona szenvedett súlyos, 4 pedig könnyebb sérüléseket.

A tüntetések leverésével, s a „huligánok” és más rendbontók ellen foganatosított erélyes fellépéssel Husák megmutatta, hogy képes szilárdan a kezében tartani a hatalmat. A katonai intervenció évfordulóját emiatt kihasználták Gustáv Husák, Vasíi Bilák és a Moszkva-barát pozíciókat képviselő más tisztségviselők hatalmának és tekintélyének megszilárdítására, továbbá arra, hogy a politikai életből végleg eltávolítsák Dubceket, Smrkovskyt és a megújhodási folyamat más vezetőit.

Dubceknek többé nem általánosított szemrehányásokat tettek, hogy első titkárként határozatlan volt, amikor a helyzet határozottságot kívánt meg, s hogy ingatag volt, amikor megingathatatlanul kellett volna fellépnie, hogy romantikus volt, amikor minden jel arra utalt: csakis a kemény realizmusban lehet keresni a kiutat a válságból.

Többé nemcsak azt rótták fel neki, hogy megengedte: a népszerűség hullámai sodorják (hogy lefényképezkedett, amint éppen bátran beleíjgrik a fürdőmedencébe, vagy pedig csókot kap ismert énékesektől). Részletesebb vádakat kezdtek felhozni magatartásáról és lépéseiről a fontos döntő pillanatokban. Aj leggyakrabban azt ismételgették, hogy augusztus 19-én nem tájékoztatta azonnal a CSKP KB Elnökségét a levélről, amelyet Brezsnyevtől kapott azon a napon. Nem tette ezt meg augusztus 20-án, délután 2 órakor, az Elnökség találkozójának kezdetén sem, hanem csak aznap éjszaka, éjfél előtt, körülbelül egy fél órával, s egy

órával azután, hogy megtudták: a Varsói Szerződés öt tagországának csapatai már behatoltak Csehszlovákiába. A levél nagy nyugtalanságot fejezett ki a csehszlovákiai események alakulásával kapcsolatban.

A levél e részének óriási fontosságot tulajdonítottak. Mintha minden másképpen alakult volna, s mintha nem következett volna be a katonai intervenció, ha Dubcek délután öt órakor számol be róla, s nem késő éjszaka fél tizenkettőkor. A levéllel való eljárást önkényének és felelősségének bizonyítékául hozták fel. A rádió, a televízió és a sajtó, továbbá a pártakitivisták találkozóin a felszólalók továbbra is sorolták az addigi vezetők hibáit. A CSKP KB 1969 szeptemberében megtartott plénumán Dubceket kizárták a KB elnökségéből, s hamarosan elveszítette parlamenti elnöki tisztségét is, amelyet április óta töltött be.

Dubcek néhány választ írt a vádakra, amelyeket a Rudé Právóban és a Tribunában közölt cikkek hoztak fel ellene. Akik érdeklődtek Dubcek válasza iránt — amelyet sehol nem közöltek —, azoknak azt felelték, hogy sem a vádakra adott válasz, sem a plénumon elhangzott beszéde nem olyan, hogy közölni lehetne.

Hamarosan kitudódott, hogy a KB plénumán O. Cernjik kormányfő az elsők között szólalt fel. Igen önbíráló hangnemet ütött meg, s ugyanilyen keményen bírálta az előző évi vezetőség többi tagját, de elsősorban Dubceket. Azt remélte, hogy ezzel mentheti tisztségét és a vezetőségben maradhat. Mindössze néhány hónappal „halasztotta el” azonban bukását. Már 1969 januárjában tudták, hogy hamarosan ő is távozik, amikor a Rudé Právó feltette neki a provokatív kérdést: valószínűleg ön az egyedüli kormányfő a világon, aki tíz hónap leforgása alatt három kormányprogramot terjesztett elő (az elsőt 1968 áprilisában, a másodikat a katonai intervenció után, s a harmadikat 1969 elején). Abban az időben közszájon forgott a következő rövid párbeszéd:

— Ki volt a kormányfő 1968 januárja után?

— Cernjik.

— Ki volt a kormányfő az 1968 augusztusában végrehajtott katonai intervenció után?

— Cernjik.

— Ki volt a kormányfő Aleksander Dubcek távozása után és azt követően, hogy Gustáv Husák került a párt élére?

— Cernjik.

— Egyáltalán mi változott?

— Cernjik.

A párbeszéd kíméletlen, de szívesen idézték azok is, akik 1968-ban tapsoltak Cernjiknek, mint a „nagy négyes” (Svo- boda, Dubcek, Cernjik és Smrkovsky) egyik tagjának, továbbá azok is, akik úgy vélték, hogy mindazoknak távozniuk kell a vezető tisztségekből, akiket „a jobboldaliak” és „a megalkuvók” 1968-ban ünnepeltek.

A CSKP KB 1969 szeptemberében megtartott plénumán harminc tagot kizártak a KB-ból, illetve egy részük benyújtotta lemondását. Közöttük volt Smrkovsky, Mlynar, Jiry Hajek külügyminiszter. Kizárták a KB-ból Vaclav Prichlihet, aki húsz éven át volt magas rangú katonai és politikai tisztségviselő (bírálta a szovjet dominanciát a Varsói Szerződésben), továbbá Vaclav Slavikot és Alfred Cernyt, a KB titkárait. Az egész párttagság ellenőrzése következett. Az 1,6 millió párttagnak mintegy a felét kizárták. Ezt a munkát Milos Jakes vezette (aki 1987 végén Husák helyébe lép a CSKP első titkáraként).

1969 végén Dubceket törökországi nagykövetnek nevezték ki. A KB plénuma előtt három nappal, 1970 januárjában utazott el Ankarába. A plénumon tiltakozások hangzottak el amiatt, hogy Dubceket nagykövetté nevezték ki. Követelték kizárását a pártból.

A következő hónapban folytatták a tisztogatást a pártban — ahogyan fogalmaztak —, a revizionista szárny képviselőitől. A még mindig nagykövet Dubcek párttagságát először is felfüggesztették, „amíg nem fejezik be a pártbeli nyomozást a tevékenységéről”. Az utolsó előtti lépés volt ez a pártból való kizárása, a nagyköveti megbízatásából való visszahívása és Pozsonyba való távozása előtt, ahol a továbbiakban nyugdíjas koráig erdőgazdasági technikusként dolgozott.

Az egész világ nagy figyelemmel kísérte a prágai tavasz ébredését és elfojtását. Egyesek a nép lelkesedésének és valódi érzelmei megnyilvánulásának tekintették az 1968. május 1-jének spontán megünneplését, a katonai intervencióval szemben tanúsított passzív ellenállást, a Jan Palach elkeseredett tettével kinyilvánított szolidaritást és együttérzést, a csehszlovák jégkorong-válogatottnak a szovjetek felett aratott győzelmei túláradó ünneplését, a katonai intervenció évfordulóján mély benyomást gyakorló megnyilvánulásokat ... Mások számára mindezek a csehszlovák nép „egy része” szovjetellenes és szocialistaellenes hangulatának a bizonyítékául szolgáltak.

Amennyire a nemzetközi nyilvánosság többsége csodálta a csehszlovák nép passzív ellenállását az idegen akarattal szemben, ugyanannyira csodálkozott, hogy aránylag rövid idő alatt, egy év leforgásán belül sikerült megtörni ezt a szolidaritást. Az egyik fő magyarázat a katonai intervenció. A másik, talán ugyanolyan fontos tényező, hogy Dubceknek nem sikerült idejében és alaposabban kicserélni az erőteljes régi politikai-bürokrata apparátust. A nép akarta a változásokat, a politikai vezetőség többsége kezdetben végre is hajtotta. A nép és a vezetőség között azonban egy erős párt- és állami apparátus állt. Ebben a változások számos híve is helyet kapott, de legalább ugyanennyien voltak a sztálini rendszerből kinőtt és vele élő „egészséges erők” tagjai. A kezdeti időkben ez az apparátus hűen követte a politikai vezetőséget, de elsőnek értette meg a próbálkozás hiábavalóságát is, és gyorsan alkalmazkodott a helyzethez, elkerülhetetlen dologként fogadta el a szovjet csapatokat és a politikai diktátumot.

Tizennyolc évnek kellett eltelnie, hogy eltemessék Brezs- nyevet, s hogy vele együtt sokan mások is távoznak a Kremlből, hogy Gorbacsov megérkezzen és belássa, hogy a szocialista országok közötti kapcsolatokat elkerülhetetlenül más alapokra kell építeni, „a szocializmusba vezető egyedüli igaz út” rákényszerítése nélkül, ahogyan Moszkva tette 1968-ban Csehszlovákiában. (Vége)

iTomislav Butorac