Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-14 / 138. szám

1989. június 14., szerda IlHiWKTild-----------------------------------------------------­E gy felüljáró — alulnézetben Lassan egy évszázada an­nak, hogy Orosházán felve­tődött a felüljáró építésének gondolata. Szőlő városrész több ezer lakója azóta — egy tanácstag szavaival élve — arra vár, hogy véget ér­jen számukra a „tanyasi” élet, végre ez a városrész is bekapcsolódhasson Orosháza vérkeringésébe. Akik a so­rompón túl laknak, azok tud­ják csak igazán, mekkora szükség van a felüljáróra! A déli, délutáni csúcsidőben (délben a tolatások, délután a sűrű vonatforgalom miatt van csúcs!) nem ritka a fél­órás várakozás a vasúti át­járóknál. A sorompóknál vá­rakozók ilyenkor úgy érzik, minden és mindenki össze­esküdött ellenük. * * * Ennyi kitérő után tér­jünk vissza a felüljáró kér­déséhez. Nézzük, hogyan ju­tottak előbbre két évtized alatt az orosháziak — mert­hogy 1969-ben hagyták jó­vá a város általános rende­zési tervében a Szőlő körúti felüljáró megépítését az Ig- lói úti vasúti kereszteződés­nél. A megvalósítást a VII. ötéves terv célkitűzései kö­zé sorolták. 1984-ben a KM és a megye vezetőinek tár­gyalásán megállapodtak a Szőlő körút kiépítésében, kö­zös költségviselés mellett. 1986-ban már abban is meg­egyeztek az illetékesek, hogy a körút építésének befejezé­se után kezdődjön meg a fe­lüljáró építése. 1987-ben sor került az Iglói úti' felüljáró tervezésével kapcsolatos helyszíni tárgyalásokra. 1988 májusában az Uvaterv elké­szítette a zajvédelmi hatás- vizsgálatot, megszületett a gazdasági megállapodás. A tanulmánytervek elkészülte után pedig megkezdődött az engedélyezési eljárás. Akkor a minisztérium illetékesei arról tájékoztatták az oros­háziakat, hogy az ügyben — mármint a felüljáró ügyében — nincs fennakadás. Az orosháziak fellélegeztek: végre megépülhet az oly’ régóta várt felüljáró! * * * Néhány hónap elteltével azonban állampolgári beje­lentés érkezett Derzsi And­rás miniszterhez. A levélből néhány gondolatot ragadunk ki: „A városnak szüksége van egy jó megoldásrra, de nem feltétlenül ilyen költ­ségesre, és pont ezen a he­lyen. Mint érintett lakos és állampolgár, aggályaimat az alábbiak szerint fejtem ki: I. Az építkezés 40 családot érint, a lakók élete tönkre lesz téve, mert az eddigi előkertes házak részbeni ki­sajátítása, a házak ablakai előtt közvetlenül 7-8 méter­re épülő betontámfal, a fe­lüljáró forgalma, zaja, lég- szennyezése a lakhatóság feltételeit jelentősen csök­kentené. 2. Mint érintett la­kó, meggyőződésem, hogy nem ezen a helyen kellene ezt a felüljárót megépíteni. 3. Azt sem értem, hogy ami­kor az ország jelenlegi gaz­dasági helyzetében a köz­lekedés fontosabb területei­re sem jut pénz, akkor ezt miért kell megépíteni ?... Tizenöt év múlva egy kor­szerűbb, a várost jobban el­kerülő megoldást lehetne ta­lálni ...” * * * A minisztérium az Oros-. házi Városi Tanács illetéke­seinek továbbította a pana­szos levelet. A helyi vezetés a bejelentést megvizsgálta, álláspontját a következők­ben foglalta össze: „Oroshá­za általános rendezési ter­vének megfelelően a Szőlő körút elkészült, és ennek folytatása lesz a tervezett felüljáró. Ennek megvalósí­tása viszont csak hosszabb távon reális elképzelés. A gazdasági szempontokat is figyelembe véve az északi városrész és a városközpont közötti kapcsolatot, vala­mint az átmenő forgalmat csak a Szőlő körúti felüljá­ró biztosíthatja. Az engedé­lyezési terv hat lakóingatlan előkertjének igénybevételé­vel, további három ingatlan teljes kisajátításával számol (két ingatlant korábban ki­sajátítottak). * * * 1989^/nárciusában a váro­si tanács képviselői lakógyű­lést hívtak össze az Iglói ut­cában, hogy az ingatlantu­lajdonosokkal megismertes­sék a beruházási programot, annak hátrányait és előnye­it. A hozzászólók, vagyis az érintettek ezen a fórumon is kifejtették álláspontjukat. Ezek szerint nem a felüljáró építése ellen van kifogásuk — annak szükségességét nem vitatják —, hanem a hely ellen. Egyéni és közösségi érde­kek ütköztek akkor, és üt­köznek még ma is. A lakók továbbra is kitartanak saját igazuk mellett, ugyanakkor tisztában vannak azzal is, hogy szélesebb fórum, pél­dául a város közvéleménye a felüljáró építése mellett áll. Ennek ellenére nem haj­landók tudomásul venni azt, hogy az Iglói úti csomópont rájuk nézve hátrányos fej­lesztése mennyi előnyt je­lent majd a Szőlő városrész összes lakójának. A tanácstestület is a fe­lüljáró — eredeti, program szerinti — megépítése mel­lett voksolt a tavasszal. A tanács az egész város közös érdekét és a lakók egyéni érdekét figyelembe véve, igyekszik kompromisszumos megoldásokat keresni. Hogy megtalálja-e? A kérdésre a holnap sorra kerülő újabb tanácsülés talán már választ tud adni. Csete Ilona Nincs még vevfi minden kajszira Az idén az elmúlt évtized legnagyobb kajszitermése ígérkezik. A fák roskadoz­nak a gyümölcstől, s bár még másfél-két hét hátra van a szüretig, a betakarítás és az értékesítés gondjai már most mutatkoznak. Horváth Gyula, a TOT fő­tanácsosa elmondotta : ke­reskedelmi szakbizottságuk értékelése szerint a tavalyi 23 ezer tonnával szemben a termelőszövetkezetek az idén mintegy 55-60 ezer tonna kajszi értékesítésével szá­molnak. Ennek kétharmadát a kistermelők ajánlják szá­mukra. A termés egy részé­nek sorsát, értékesítési lehe­tőségeit még nem látják biz­tosítottnak. Ezért tárgyaltak a legjelentősebb feldolgozó és exportvállalatok képvise­lőivel. Kiderült, hogy a gyü­mölcs felére még nincs vevő, annak ellenére, hogy a ke­reskedelmi és a feldolgozó vállalatok a tavalyinál töb­bet akarnak átvenni. A többlettermés miatt az árak jóval alatta lesznek az előző évinek. A konzerv­ipar egy évvel ezelőtt átla­gosan 27 forintot fizetett egy kiló kajsziért, az idén 15-16 forintos átlagárat ígér. A bu­dapesti piacokon és üzletek­ben tavaly átlagosan 50-51 forint volt a gyümölcs kiló­ja, az idén az ár valószínű­leg 20-25 forint körül alakul ki. Megoldásként néhány le­hetőség azért kínálkozik. Fontos lenne, hogy a feldol­gozó és felvásárló vállalatok soron kívüli forgóeszközhi­teihez jussanak. Budapesten és a nagyvárosokban pedig a jelenleginél is több alkalmi elárusítóhely engedélyét vol­na célszerű kiadni, "hogy az áru a termelőtől közvetlenül eljusson a fogyasztóhoz. 1983-ban jelent meg Sza- bóky Zsolt bolgár kolostoro­kat bemutató fotóalbuma, a Képzőművészeti Kiadónál. Ezúttal a görög kolostorok világát jeleníti meg. A bi­zánci művészet remekeivel, az erdők mélyén, festői kör­nyezetben, vagy sziklák megközelíthetetlen csúcsán épült kolostoregyüttesekkel ismerkedhet meg az olvasó. Az Athosz-hegyi kolosto­rok például évszázadokon át zárt világot alkottak, s ma is csak külön egyházi engedéllyel juthat el oda a zarándok vagy a kutató! Ez a félsziget a keleti keresz­ténység kultúrájának igazi kincsesháza. Ebben a kolos­torállamban a görög, szerb, orosz, bolgár és román szer­zetesek is az ősi hagyomá­nyok szerint élnek. Athosz történetének ma­gyar vonatkozásai is van­nak. Egyrészt Sándor István 1806-ban érdekes írásban szólt az athoszi szerzetesek életéről, másrészt a kalan­dozó magyarok a X. század vége felé a Makedóniába tartó athoszi szerzeteseket nem egyszer kirabolták. Athosz a keleti keresz­ténység központja; bölcsek, o filozófusok, aszkéták, bar­langlakó remeték, örök szót­lanságot fogadott szerzete­sek, szorgalmas kódexmáso­lók, átszellemült ikonfestők ősi és ma is virágzó mun­kálkodásának színhelye. A mintegy 60 kilométer hosz- szú félszigetet, amelynek bércein erdőszerű kolostorok sorakoznak, ahol a kétezer méter magas hely színpom­pás növényzete, sűrű erdeje összefonódik a mediterrán tengerpart üde virágaival, a szerzetesek az „Istenanya virágkertjének’' nevezik. A fotóművész a tőle meg­szokott érzékenységgel, me­rész kompozíciós fogásokkal vetíti elénk az épületeket, a belső díszítéseket. Ez arra utal, hogy Szabóky Zsolt ismeri a kolostoregyüttes ezeréves történetét, s a vi­lágon egyedülálló sajátos művészetét, nagy ünnepeit, a szerzetesek mindennapi életét, a templomok feleme­lő félhomályát, a kolostor­udvarok és folyosók szigorú­ságát és az elmélkedésre késztető cellák csendjét. A Meteora kolostorok rendkívül meredek és ma­gas sziklaormokon, a föld és ég találkozásánl épültek. Az Athén melletti Dafni- kolostor-templomot mozaik­jai tették híressé. A kötet­ben szerepel a kupola Pasz- tokrator, azaz Világbíró Krisztus alakja. A szigorú tekintetű Krisztus, kinek szemeit — korábbi szándé­kos rongálásokat kijavítva —, XIX. századi olasz res­taurátorok rekonstruáltak, összhatásában ma is lenyű­göző. Rúzsa György kultúrtörté­neti bevezetőjével és Szabó­ky Zsolt mintegy száz szí­nes felvételével megjelent kötet nemcsak a Görögor­szágba látogató turistáknak, hanem a szép könyvek ked­velőinek is örömet szerez. G. T. Öt nap az OTP Penta Toursszal Hz osztrák igazgatónő elégedett a budapesti közös vállalkozással Az idegenforgalom a 120 ezer lakosú Ravenna egyik fő jövedelemforrása. Giorgio Brunnelli, a városi tanács egyik vezetője a tanácsháza dísztermében tartott foga­dáson elmondta, hogy a fej­lesztésre minden alkalmat és lehetőséget kihasználnak, s kapcsolatok létesítésére tö­rekszenek. Magyarországon ezen a téren csekélyek az eredmények. Az igazsághoz azonban az is hozzátarto­zik, hogy ilyen irányú tö­rekvéseik nem is igen vol­tak. A mostani politikai nyi­tás és demokratizálás vi­szont felkeltette érdeklődé­süket. Azok a ravennaiak, akik Magyarországon jártak, szép élményekkel tértek ha­za. Viszont kevés magyar turista jut el az olasz vá­rosba. Szeretnének ezen a helyzeten változtatni. Be­szélgetés közben szóba ke­rült a testvérvárosi kapcso­lat. Szívesen létesítenének egy ilyen kapcsolatot vala­melyik magyar várossal. Kulturális téren is jobban ki kellene használni a lehető­ségeket. Ravennának van egy világhírű mozaikkiállí­tása, melyét egyszer hazánk­ban is be szeretnének mu­tatni. A városban jelenleg is működik egy mozaik mű­vészeti főiskola. Tanítványa­ik között két neves magyart is számon tartanak, Breznai Pált és Sándort. Szóba ke­rült a környezetvédelem, amelyre a város nagy fi­gyelmet fordít. A tengerpar­ton az utóbbi időben sok he­lyen elszaporodtak az al­gák. A víz tisztítása turisz­tikai szempontból is fontos feladat. Giorgio Brunclli: Ravenna szívesen létesítene testvéri kapcsolatot valamelyik ma­gyar várossal Ravenna közelében van Ferrara, Rimini, de San Ma­rino, a világ egyik legrégibb és legkisebb köztársasága sincs messze. A 799 méter magas Monte Titano hom­lokkő ormain és gerincén fekszik s 60 négyzetkilomé­ternyi területén 16 ezer ál­lampolgár él. Fő jövedelme a turistaforgalom és a bé­lyegek kibocsátása. Sokan kézműves iparból élnek, s az utcákon egymás hegyén- hátán sorakoznak a csillo­góbbnál. csillogók, s bőséges választékot kínáló üzletek. A rendet néhány tucat rend­őr vigyázza. Pontosabban szólva fényképeztetik magu­kat a kormányzósági palota előtt, s készségesen útba­igazítják a turistákat, Hogy kik az udvariasabbak, a rendőrök, vagy a kereske­dők, nehéz eldönteni. Az egyik üzletben, ahol egy üveg italt vásároltam, a tu­lajdonos öt különböző félé­vel kínált meg, hogy kósto­lás alapján döntsem el, me­lyik ízlik a legjobban, mi­előtt a vásárlásról döntök. Ám akkor se neheztelt vol­na. ha mégsem veszek sem­mit. Ilyen az üzleti morál. Este egy etruszk eredetű kis városban, Comacchióban vacsoráztunk, mely egy ha­sonnevű, mintegy 40 ezer hektárnyi területű tórend­szer partján fekszik. Egy rögtönzött sajtótájékoztatóra is sor kerül. A fáradhatat­lan Peter Mayer Blase igaz­gató bemutatta Cesare Lu­cianit, Comacchio város ta­nácsának egyik vezetőjét, aki ugyancsak érdekelt az idegenforgalmi üzletág fej­lesztésében, meg maga a vá­roska is, amelyet képviselt. Comacchio ugyanis ahogy minket tájékoztatott, az öt­venes években még szegény település volt, melynek la­kói halászatból éltek, s aki tehette, elköltözött innen. Fellendülését az idegenfor­galomnak köszönheti. A hatvanas, hetyenes években sorra nyíltak az éttermek, kiépültek a strandok, szál­lodák, a kempingek, s ma­ga az ősi mesterség, a ha­lászat is fellendült. Ma kü­lönösen az anguilla nevű hal tenyésztése, feldolgozása és exportálása vált fontos ága­zattá. ízletes húsa világ­szerte ismertté tette a kis­városka nevét. Másnapra — noha hosszú út állt előt­tünk, hiszen hazafelé indul­tunk — Lucianni úr meg­hívta a tanulmányi út részt­vevőit. hogy a tanácsházán megvendégeljen minket, és bemutassa Comacchio mű­emlékeit. Az invitálást lehe­tetlen volt elutasítani. Az­zal a szándékkal tette, hogy magunkkal vigyük a város­ka jó hírnevét. S a magyar turisták, ha Olaszországban járnak, ne kerüljék el ezt a települést. Pedig mi nem vagyunk valami gazdag tu­risták, akik szórják a pénzt. Ám az üzleti életben a kis haszon is haszon, ök a vé­konypénzű utasokra is szá­mítanak. és nem srófolják fel az árakat a csillagos égig. Persze az OTP—Penta- Tours sajátos helyzetben van. Mint kft., öt évvel ez­előtt jött létre, három ala­pító taggal. Az induló tőke 51 százalékát az OTP, 40 százalékát a bécsi központú Penta Tours Reisen Gess m. b. H. utazási iroda és 9 százalékát a Hungar Ho­tel’s adta. A társaságnak két igazgatója van, egy magyar és egy osztrák. Kathrina Kubesch, osztrák igazgató­nő, aki részt vett a tanul­mányúton, elmondta, hogy a Penta bécsi utazási irodá­nak magyarországi üzlet­ága a legkisebb hányadot képviseli. Az eddigi forga­lom azonban biztató. Azaz, érdemes volt közös vállal­kozást létesíteni Magyaror­szágon, s ha sor kerül a világkiállításra, még inkább fellendül a tevékenységük, ö maga a hét egyik felét Bécsben, másik felét Buda­pesten tölti. Mezei Judit, az OTP Penta Tours kiutazási vezetője is megelégedéssel beszélt az eddigi eredmé­nyekről. Tavaly kiemelkedő évet zártak. A közös vállal­kozás a magyar turistáknak is kedvező lehetőséget biz­tosít. Az osztrák utazási iro­da széles körű kapcsolatok­kal rendelkezik. A mostani tanulmányi út is azt a célt szolgálta, hogy tovább bő­vüljön ez a kapcsolat, új területeket vonjanak be az iroda forgalmába, mégpedig olyanokat, amelyek £ magyar turisták pénztárcájának is megfelelnek. A beutaztatás valutabevételétől függ azon­ban a kiutaztatás. Tavaly még a valutabevétel 40 szá­zalékát lehetett kiutazási célra felhasználni, az idén viszont csak 36,5 százalékot. Az OTP Penta Toursnak két irodája, vidéken pedig ki- rendeltségei vannak. A bé­késcsabai a múlt évben a második legjobb eredményt érte el a kirendeltségek kö­zött. Ahogy dr. Böő István­ná elmondta, alapvetőnek tartják a gyorsaságot, és igyekeznek a sajátosan egyé­ni igényeket is kielégíteni. A forgalom zöme azonban bevásárló turizmus, mely főleg Bécsbe és Törökor­szágba irányult Békés me­gyéből. Vass Ágoston, a Hungarocamion irodavezető­je is tapasztalatszerzés vé­gett utazott Olaszországba. A vállalat ugyanis bekapcso­lódott az idegenforgalomba korszerű, kényelmes buszai­val. Több országba segély- szolgálatot is fenntartanak. A gépkocsivezetők hosszabb kamionszolgálat után kerül­nek az idegenforgalmi rész­leghez. Siklósi Sándor csak- nefn húsz éve dolgozik a Hungarocamionnál, mint sofőr, és kétmillió kilomé­tert tett meg baleset nélkül. Mielőtt a volánhoz ült vol­na, üzemmérnöki diplomát szerzett, s ahogy mondta, semmi pénzért sem menne vissza abba az irodába dol­gozni, ahol tanulmányai után a pályáját kezdte. Meg­tanult németül, s az olasz- szal is boldogul. Bohókás tréfáival gyakran derítette jókedvre a busz utasait. Serédi János (Vége) Comacchio középkori hídja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents