Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-14 / 138. szám

O 1989. június 14., szerda Eleslövészet — vaktában Elmarad a június 15—16-ra tervezett gyakorlat Megkezdődtek a politikai egyeztető tárgyalások FELHÍVÁS! Értesítem, hogy 1989. június 16-án, 14 órakor, mint tarta­lékos hadköteles, éleslövészeten jelenjen meg! Az éleslövészet helye: Gyula, városi sporttelep, lőtér. ; Gyula, június 7. Pecsét, aláírás A fenti levelet több mint száz gyulai tartalékos had­köteles állományban levő személy kapta meg, akik kö­zül egy a levelet eljuttatta a Magyar Demokrata Fórum gyulai szervezetének egyik Mint köztudomású, június 16-a a kegyelet napja ha­zánkban, ekkor helyezik végső nyugalomra Nagy Im­re — volt miniszterelnökünk — és sorstársai földi marad­ványait a közmegegyezés je­gyében. Hosszú hetek óta tudjuk ezt az időpontot, s talán éppen ezért okozott felháborodást a gyulaiak kö­rében az MHSZ helyi szer­vezetének erre a napra ter­vezett éleslövészeti gyakorla­ta. Lup Mihály, az MHSZ vá­rosi titkára a következőket képviselőjéhez. Tegnap tör­tént mindez, s végül is a 11 vezetőségi tag közül nyolc­cal egyeztetve az MDF helyi szervezete a következő ál­lásfoglalást, tiltakozást fo­galmazta meg: nyilatkozta lapunknak teg­nap erről: — A Magyar Honvédelmi Szövetség minden évben — előre elkészített terv szerint — megrendezi a tartalékos tisztek, tiszthelyettesek ha­difegyveres lövészetét. A Bé­kés Megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnok­ság névjegyzéke alapján ér­tesítettük a gyakorlatról az érintetteket. — Mi csupán a feladatter­vünkben meghatározott te­matikát akartuk végrehajta­ni, semmiképpen sem gon­doltunk kegyeletsértési ak­cióra, mint ahogy azt a he­lyi MDF megfogalmazta. Mindenképpen sajnáljuk a dolgot, levontuk a következ­tetéseket, így mind a 15-re, mind a 16-ra tervezett gya­korlatokat lemondtuk, me­lyeket a későbbiekben tar­tunk meg. * * * Markó Istvánnal, az MDF gyulai szervezetének vezető­ségi tagjával is találkoztunk, aki egyik megfogalmazója volt a tiltakozásnak: — Nem érthetünk egyet az ilyenfajta gyakorlatokkal, főleg nem egy “ilyen jelen­tős, az ország sorsára is ki­ható időpontban. Ügy vélem — a társaim többségével egyetértésben —, hogy a tar­talékosok továbbképzését a Magyar Néphadseregnek kellene szerveznie, lebonyo­lítania, s az MHSZ — ha egyáltalán szükség van rá — inkább a jól működő szakköreit, klubjait helyezze előtérbe, azokat finanszíroz­za, ne pedig a különböző lő­gyakorlatákat, hiszen tudjuk, egy töltény is sokba kerül. Azt is megkérdeztük Mar­kó Istvántól, hogy mit tett volna, ha hasonló tartalmú levelet kap? így válaszolt: — A katonakönyvem sze­rint tartalékos szakaszveze­tő vagyok. Nos, ettől függet­lenül semmiképpen nem je­lentem volna meg ezen a napon az adott kiképzési, továbbképzési gyakorlaton, s egyúttal vállaltam volna ennek minden következmé­nyét. P. F. „Most, amikor a nemzeti öntisztulás ,során elérkeztünk a megbékélés napjához, és minden felelősen gondolkodó, a nemzet jövőjét féltő ember a békét és a Ikézfogást hirdeti, akkor \az MHSZ gyulai szervezete a fenti felhívást küldte el a hadköteleseknek. Az MDF gyulai városi szervezetének elnöksége felhábo­rodottan tiltakozik a kegyeletsértö szervezkedés ellen, és követeli, hogy az MHSZ ezt és az ehhez hasonló akcióit szüntesse be! Az MDF gyulai városi szervezetének elnöksége „...nem alkalmas, mondjon le!” „Senki ne gondolja, hogy máris felemelem a kezem” A rádió tegnapi híradásai­ból is értesülhetett a közvé­lemény a Fidesz békéscsa­bai csoportjának kezdemé­nyezéséről, mely szerint a szervezet dr. Gally Mihály békéscsabai tanácselnök visszahívásához aláírásokat gyűjt. Fülöp Zoltánnal, a Fidesz helyi csoportjának képviselőjével az ügy hát­teréről, elképzeléseikről ér­deklődtünk. — Egészen februárig visz- sza kell mennünk, hogy az elhatározásainkat összefüg­géseiben vázoljam; a Békés­csabai Városi Tanács testü­leti ülésén a tanácstagok döntő többségben bizalmat szavaztak dr. Gally Mihály tanácselnöknek, egy későb­bi tanácsülésen pedig Van- tara János, nyugalmazott ta­nácselnök-helyettes lemon­dott tagságáról, a bunda­ügy miatt. Legutóbb pedig — május 31-én —, Gally Mihály tájékoztatta a tes­tületet a bundaügyről, amelyben személyesen is érintett, s azt is elmondta, várhatóan ügyészi vádeme­lésre és bírósági tárgyalásra kerül sor. A mi vélemé­nyünk az: aki ilyen korrup­ciós ügybe kerül, nem al­kalmas e felelősségteljes po­zíció betöltésére, hanem mondjon le. Megfogalmaz­ták a felhívásunkat, s pén­teken megkezdtük az alá­írásgyűjtést Gally Mihály tanácstagi választókörzeté­ben. összesen 170 aláírást gyűjtöttünk — ami elegen­dő a visszahívás kezdemé­nyezéséhez —, s a doku­mentumokat elvittük a Ha­zafias Népfront városi szer­vezetéhez. — Az aláírásgyűjtés előtt felkeresték-e Gally Mihályt, egyáltalán, beszéltek-e szán­dékaikról vele, személyesen? — Ebben az ügyben nem kerestük Gally Mihályt, nem tartottuk szükségesnek. Ügy gondoljuk, elegendő az, hogy a választópolgárok egy ré­sze a tanácselnök lemondá­sát kéri, annak ellenére, hogy a tanács testületé bi­zalmat szavazott neki. Dr. Gally Mihályt telefo­non hívtuk fel otthonában, éppen szabadságát töltötte; a hír újdonságként érintette. Első reagálása az előző be­szélgetés folytatásaként is felfogható: — A közelmúltban több alkalommal is találkoztam a Fidesz képviselőivel, lehe­tőségük lett volna beszél­niük a terveikről, ám egy szóval sem említették a visszahívási kezdeményezést. Egyébként első benyomás­ként úgy is összegezhetem ezt a lépést, mint ami a ta­nács egész testületé ellen irányul, hiszen ők bizalmat adtak nekem, s az egész munkámnak. Talán nem kell részleteznem, mit jelent ez a város politikai életében. Mindezektől függetlenül kész vagyok egy visszahívási sza­vazásnak elébe nézni. Sen­ki ne gondolja, hogy egy ilyen lépésre máris feleme­lem a kezem. A beszélgetés végén Gally Mihály — tájékoztatásul — elmondta; választókörzeté­ben, az 1988-as adatok sze­rint 580 körüli választópol­gár él, a 170 aláírás megha­ladja a visszahívás kezde­ményezéséhez szükséges 10 százalékot, mintegy 30 szá­zalék körüli. A választást a tanács tűzi ki, s ha azon megjelenik a választópolgá­rok több mint 50 százaléka, érvényesnek tekinthető a procedúra. Végül, ha a tit­kos szavazáson a voksok több mint fele a visszahívás mellett szól, akkor tekinthe­tő a kezdeményezés sikeres­nek. L. E Már egy hete megkezdték a zöldborsó betakarítását Kar­doson, az Egyetértés Terme­lőszövetkezetben. A rendre vágott zöld növényt két von­tatott borsókombájnnal csé­pelik ki, és a szemet a Bé­késcsabai Konzervgyárba szállítják feldolgozásra Fotó: Veress Erzsi (Folytatás az 1. oldalról) felelősségünk — mondotta a szándéknyilatkozat befejezé­séül Grósz Károly. Hz Ellenzéki Kerékasztal is békés eszközöket akar Ezt követően dr. Kónya Imrének, az Ellenzéki Ke­rékasztal szóvivőjének adta meg a szót Szűrös Mátyás. — Történelmi felelőssé­günk tudatában, és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­tal kötött megállapodásunk­kal összhangban mi, az El­lenzéki Kerekasztal szerve­zeteinek küldöttei azért je­lentünk meg ma az Ország­házban, hogy megkezdjük az érdemi tárgyalásokat a poli­tikai hatalmat ténylegesen birtokló Magyar Szocialista Munkáspárt képviselőivel és az általa meghívott más szervezetek delegátusaival. — Leszögezzük, hogy a tárgyalások célja a békés átmenet biztosítása a dikta­tórikus uralmi rendszerből a népakaratot ténylegesen ér­vényesítő képviseleti demok­ráciába. — Mi, a császári, cári, des­potikus beavatkozásokkal is­mételten földre tiport, Tria- non-szabdalta, hitlerista és sztálinista diktatúrák által nyomorított nemzet, hogy egyáltalában megmaradjunk, hogy emberi jogokat, mun­kát és kenyeret biztosíthas­sunk minden honpolgárnak, önkormányzatot a nemzet­nek, függetlenséget az or­szágnak, meg kell hogy egyezzünk a demokráciába való békés átmenet feltéte­leiben. Akinek szeme van arra, hogy lásson, értelme van arra, hogy ítéljen, an­nak fel kell ismernie, hogy nemcsak a jövő a demokrá­ciáé, hanem már a jelen is. — Mi, az Ellenzéki Ke­rékasztalt alkotó szervezetek a tárgyalások célját a pqli- tikai tényezők színrelépésé­nek és megméretésének sza­bályozásában látjuk. Ugyan­akkor már most. is készek vagyunk mindent megtenni, ami valóban rajtunk áll, a válság által teremtett konf­liktusok megoldásáért, de a gazdasági csőd felszámolá­sáért a választásokig felelős­séget nem vállalhatunk, mert az ellenzéki szervezetek — ellenzékként — csak ellen­őrizni tudják s kívánják azokat, akik ezt az országot 40 éve kormányozzák és ide vezették. — Tisztában vagyunk az­zal, hogy a gazdaság az ösz- szeomlás állapotában van, s naponta ezrek sorsát temeti maga alá. Rajtuk, azaz raj­tunk, semmilyen szociális de­magógia nem segít. — Három be nem teljesült magyar forradalom felada­tait kell most békés úton el­végeznünk. Június 16-án az utolsó ilyen hősi kísérletre emlékezik nemzetünk. Az 1956-os forradalmat a szov­jet hadsereg leverte, nemze­ti bizottságainkat, munkás- tanácsainkat, újjáéledt párt­jainkat pedig a hazai reak­ció számolta fel. Az ezt kö­vető megtorlás és bosszú új­kori történelmünkben pél­dátlan méretű volt. — A megfélemlített és re­ményét vesztett népnek az­tán alamizsnaként juttattak néhány morzsát, a magán­szférában elismertek bizo­nyos szabadságjogokat, és nagylelkűen engedték, hogy az emberek önmaguk ki­zsákmányolásával elviselhe­tő körülményeket teremtse­nek maguknak. Saját boldo­gulásunkat csak alattvaló­ként kereshettük, felelős pol­gárként közös sorsunk alakí­tásába nem szólhattunk be­le. Az ország irányítása a mindenható hatalomra ma­radt. A szűk hatalmi elit ma­gánügyként kezelte közös ügyeinket. — Az eredmény ismert: versenyképtelen gazdaság, működésképtelen társada­lom, tömeges elszegényedés, megromlott morál. A válság a rendszer válsága, megszün­tetni a jelenlegi hatalmi szerkezeten belül nem lehet. Harminc év bénultsága után végre megszólalt társadal­munk. Független szervezetek létrejötte és nagyszabású megmozdulások jelzik, hogy kezébe akarja venni sorsá­nak alakítását. A gazdasági zuhanás meg­állításának előfeltétele a po­litikai rendszer megváltoz­tatása. — Végül nyomatékosan le­szögezzük: az Ellenzéki Ke­rékasztal szervezetei nem azért ülnek le a tárgyaló- asztalhoz, hogy a hatalom­ból maguknak egy-egy részt kihasítsanak, hanem azért, hogy olyan helyzetet teremt­senek, amelyben maga a nép szerezheti meg a hatal­mat saját magának. Még­pedig nem erőszakkal, ha­nem békés eszközökkel. Mit kíván a harmadik oldal? Ezután a megállapodásban harmadik tárgyalófélként felsorolt társadalmi szerve­zetek és mozgalmak szóvivő­je, dr. Kukorelli István ka­pott szót. — Kezdeményezői voltunk és vállalói vagyunk ennek a mai kerékasztalnak, ami, valljuk be, kicsit szögletes­re sikerült. Jelentősége még­is nagy a békés társadal­mi fejlődés nézőpontjából. Az általunk is aláírt megál­lapodás kölcsönös és józan kompromisszumok eredmé­nye. E kompromisszumokkal azzal, hogy ki hol ül, nem kelthetünk illúziókat, nem csaphatjuk be a ránk figye­lő közvéleményt. Ez a há­rom oldal sok mindent ki­fejez, de sok mindent elta­kar. Nem vitatható az ellen­zék és a hatalom szembe­állítása. Demokrácia a jövő­ben aligha képzelhető el a kisebbségi jogokkal védett ellenzék nélkül. Vitathatat­lan, hogy az ellenzéki olda­lon és néhány más társadal­mi szervezet esetében hi­ányzik a gazdasági infra­struktúra, amelynek általunk is szorgalmazott megterem­tése, tárgyalásaink és a kor­mányzat feladata. — Nézetünk szerint tár­gyalásaink legfőbb feladata az, hogy a többpártrendszer­be, a képviseleti demokrá­ciába, a jogállamiságba va­ló átmenet előtt álló törté­nelmi csapdákat elhárítsuk, az aknákat felszedjük. Az aknafelszedést köztudottan nem lehet zaklatott idegál­lapotban végrehajtani. Mi­lyen csapdákról van szó? Mindenképpen ilyennek te­kinthető a mai törvényalko­tási döntéshozatal. A jogál­lamiság megteremtésének, az alkotmányosságnak az évé­ben élünk, kiváló szakmai műhelyek kínálják fel meg­vételre a jelentősebbnél je­lentősebb törvénytervezete­ket. A kormányzat dolgozik, teszi a dolgát. Fel kellene vennünk nekünk is e fordu­latszámot, mert hiányzik a törvények megalapozásának társadalompolitikai oldala, a politikai közmegegyezés. Szerződésünkben leszögez­tük: a törvényalkotás nem előzheti meg a politikai meg­állapodásokat. Ezzel egyetér­tünk. és javasoljuk, a már közzétett törvénytervezete­ket, így például a párttör- vénvt. • csak az egyeztetése­ket követően tűzze napirend­re az Országgyűlés. Magyar- országnak rendeleti kor­mányzás helyett konszenzus jogra van szüksége, a tör­vények uralma a jogállami­ság legfőbb ismertetőjegye. — Siettetni kívánjuk a le­gális viszonyrendszerek ki­építését minden téren, mert ez jelenti az igazi garanciát a hatalommal való visszaélé­sek, az esetleges visszaren­deződés ellen. Ösztönözzük közösen kiküldendő bizottsá­gainkat a gyors és hatékony munkára, s a dokumentum­ról döntő plenáris üléseink­ről zárjuk ki az obstrukciót, az önös pártpolitikai küzdel­meket. A törvényalkotási fo­lyamat végén ott áll az új alkotmány elfogadása, ami­ről nézetünk szerint a vá­lasztások után összeülő Or­szággyűlésnek kell döntenie. Az országnak az átmenet időszakában sem válságke­zelő alkotmányra van szük­sége. A teljes körű alkotmá­nyozás elvégezhető, ha a po­litikai fordulat nem törik meg, és tisztázódnak vitá­inkban a közzétett alkot­mányi koncepció problema­tikusabb kérdései. Így pél­dául az, hogy ki az alkot­mányozás alanya, ki a szu­verén, ki a gazda ebben az országban? — Jobbnál jobb országos és helyi programokkal tele az ország, pozitív fogadta­tása volt a miniszterelnöki programnak is. Nagy törté­nelmi közhely érvényesül ma nálunk : egyetlen program sem lehet sikeres társadal­mi támogatottság, bizalom nélkül. Ehhez a tényleges társadalmi-gazdasági hely­zetünkkel való nyilvános szembenézés szükséges. — A harmadik oldal egyetért abban, hogy napi­rendjeinken két fő téma sze­repeljen, nevezetesen a de­mokratikus politikai átme­net megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatá­rozása, illetve a gazdasági és szociális válság leküzdé­sének stratégiai feladatai. — Kerékasztalunk a tár­gyalási folyamat megkezdé­sének jelképe. Kezdemé­nyezzük közösen a helyi tár­sadalmak szintjén hasonló fórumok, kerékasztalok lét­rejöttét. Ha ezt lent nem végzik el, munkánk az eli­tek párbeszéde marad. — Az elhangzott szándék- nyilatkozatokból kivehető, hogy szűnőben vannak egy­más iránt táplált fenntar­tásaink. Mai plenáris ülé­sünk egyik legnagyobb ered­ményének személy szerint azt tartom, hogy oldódik a félelem, amivel nem élhet együtt egyetlen demokrácia sem. Ezt június 16-a előtt jóleső érzés megállapítani. — A harmadik oldal el­fogadja a tárgyalási feltéte­leket, be fogja tartani az ügyrendi szabályokat. Tár­gyalásainkhoz — amelyek reményeink szerint egyesít­hetik a demokrata és a ha­zafiúi erényeket — felké­szültséget, türelmet és fele­lősséget kívánunk — hang­súlyozta befejezésül Kuko­relli István. * * * A szándéknyilatkozat el­hangzását követően Szűrös Mátyás mondott zárszót. Eb­ben hangsúlyozta: — Ügy gondolom, az el­mondottak alapján vala­mennyi tárgyalófél számára világos, hogy milyen kérdé­sekben kívánatos az elkövet­kezendő napokban, hetekben közelíteni az álláspontokat, netán megállapodásra, kon­szenzusra jutni az ország nyilvánossága előtt. A szán­déknyilatkozatokban kiraj­zolódtak azok az álláspon­tok, vélemények is, ame­lyékben tükröződnek a né­zetkülönbségek. Ez a tárgya­lásoknak a kezdetén igazán természetesnek tekinthető. A tárgyaló felek meghatal­mazása alapján bejelentette, hogy — az előzetes megálla­podás szerint — június 21- én 17 órakor ugyancsak az Országház Vadásztermében plenáris ülést tartanak.

Next

/
Thumbnails
Contents