Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-11 / 109. szám
1989. május 11., csütörtök o ízHiiunriw Négykezes — egy zongorán 0 hangverseny meghiúsult, a beszélgetés nem... Gyulán, a SZOT-szállóban randevúztunk Lucette és Jean Claude Gérard-ail, a francia zongoraművész házaspárral. Hogy tudásukból nem kaphattunk ízelítőt ezen az estén, arról nem ők, hanem a zongora tehetett! !). Félő volt, hogy négykezesük alatt megadja magát, így inkább lemondtak a hangversenyről, amellyel az üdülővendégeket kívánták megajándékozni ... Beszélgetésre viszont így jócskán jutott idő. A szót inkább a férj vitte, felesége csak egy-egy mondattal egészítette ki a diskurzust, melyet természetesen tolmács segített. — A Nemzetközi Kapcsolatok Irodája közvetítésével lehetünk a békéscsabai Ku- lich Gyula If júsági Ház vendégei. Csaknem egy hetet töltünk az önök megyéjében. Hangversenyt Békéscsabán. a Zeneművészeti Szakközépiskola Bartók termében adtunk. — Miiven műveket hoztak erre a mapvarorszáai turnéra? I — Természetesen francia zenét, Faure- és Ravel-darabokat. — Jártak már nálunk? — Most először vagyunk Magyarországon, így élményeink ha lehet, még meghatározóbbak. Szép ez az ország, nagyon kedvesek, barátságosak itt az emberek. Ha hazamegyünk. majd elmeséljük, hogy olyan országban jártunk, ahol minden változik, és ahol a kórusművészet fantasztikus eredményeket ért el. A békéscsabai iskola, ahol játszottunk, bemutatta kórusát. Műsorukról csak az elismerés hangján szólhatunk. — Beszéljünk ismét Önökről. Merre turnéztak már? — Nyugat-Németország- ban. Belgiumban, Szíriában, Jordániában és Franciaországban több helyen. A közeljövőben Amerikába utazunk mindketten. — Ha így kettesben turnéznak. a családról ki oon- doskodik? — Lányaink már felnőttek, mindhárman a zenét választották élethivatásul. A legidősebb zongorát tanít, a középső fuvolán, a „kicsi” ímár ő is 19 éves) hegedűn játszik. Egyébként, amíg nem voltak önállóak, a nagymama vigyázott rájuk. — Akkor hát akár családi turnéra is hívhatnánk önöket ...» — Ügy. ahogy mondja. És lenne még egy zenész rajtunk és a gyerekeken kívül. A legidősebb lányom férje, ő hegedül.. . * * * A kedves, francia házaspár egyébként nem végleg búcsúzott el békéscsabai vendéglátóitól. 1990-ben — ígérték — részt vesznek a Zenit rendezvényein, 1991- ben pedig az ifjúsági ház fúvószenekarát látják vendégül. N. A. Növekvő forgalom — romló úthálózat Évekkel ezelőtt egy rádióműsor kapcsán az akkori közlekedési minisztert a riporter megkérdezte: „Ha egy illusztris nyugati vendégét autóval kellene az országban körbevinnie, melyik megyét kerülné el?” A miniszter habozás nélkül válaszolta: „Békést...” Nos, az elmúlt évtizedben valamelyest változott a helyzet, a megyék rangsorában ugyanis megyénk elkerült az utolsó helyről, sportnyelven szólva p tabella utolsó harmadában foglal helyet. Hogy napjainkban milyenek útjaink? — erről tanácskoztak tegnap Békéscsabán, a Közlekedés- tudományi Egyesület szervezésében és rendezésében az útépítéssel, -fenntartással és -üzemeléssel foglalkozó szakemberek. Vitaindító előadásában dr. Törőcsik Frigyes, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium főosztály- vezetője egyebek mellett kiemelte: napjainkban 5 milliárd forint áll a tárca rendelkezésére útfenntartási munkálatokra. Hogy ez az összeg sok vagy kevés? Kimondva ez rengeteg pénz, ám ha mondjuk 8-10 évvel ezelőtti időszakkal hasonlítjuk össze, akkor ennek a pénznek a reálértéke az akkorinak mintegy 45-50 százaléka, s ezzel szemben az említett időszakban a hazai gépjárműforgalom évente 3-4 százalékkal nőtt. Szóval az említett tények is igazolják, hogy nagyon is aktuális téma került napirendre. Az útépítésre fordítható pénzek elfogytak, így csak fokozottabb fenntartással lehet az utak további romlását lassítani. Megyénk úthálózatával kapcsolatban elhangzott: a fejlesztést serkentő kényszerítő motivációk később jelentkeztek, az ágazat egy gyenge minőségű és kiépítetlen úthálózatot örökölt a történelem során, az itteni útépítést helyi anyagok hiányában drágítja a távolról szállított építőanyag. Megtudtuk azt is, hogy ez évben a tanácsok útfenntartásra 120 millió forintot kaptak, a megyei tanács pályázatokkal, a helyi tanácsok és a lakosság közreműködésével igyekszik segíteni a kerékpár-, az összekötő és belterületi utak építését. A minisztérium Békést, annak főútjait kiemelten kezeli, s a lehetőségekhez képest a világbanki hitelből juttat útfenntartásra megyénknek. — szekeres — RUTEX Húzózár Üzem FELVÉTELRE KERES — kétműsaaikos munkarendbe munkatársnőket, —■ bedolgozói munkakörbe csak megváltozott munkaképességű munkatárs akat. Jelentkezni lehet: Gyula: Kállai Éva u. 2. (Törökzug). Tel.: 61-997. Nem csak a húszéveseké a világ... Látogatóban a nagyszénási szociális otthonban A legkülönfélébb egészségügyi intézményekbe látogatónak manapság gyakran elszorul a torka a hanyagság láttán. A bútorok kopottak, a falak nedvesek, a folyosók piszkosak... A magyarázatot ismerjük: pénztelenség. Örülök a kivételnek, amikor Nagyszénásra érkezem az időskorúak szociális otthonába. A modern épület egy szépen gondozott park közepén magasodik. Az otthonban tisztaság — mindenütt, a folyosókon, a hálókban, a teakonyhákban. És aki mindezt szervezi, irányítja immár 20 éve: Luptovics János intézetvezető. — Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az országban elsőként a mi intézetünk épült szociális otthonnak. Előnye a többivel szemben, hogy a szobákban négyen laknak és van nyolc darab házaspári szobánk is. Az ápolás, a gondozás, az össze- szoktatás sokkal könnyebb így — tájékoztat. — Hány idős embert gondoznak? — Kettőszázat. Negyvenöt lakónk pedig ágyban fekvő. A kezdet-kezdetén általános jellegű szociális otthon volt a miénk, csak fennjárók lakhatták. Aki megbetegedett, legyengült, az elkerült innen. Azóta sikerült elérnünk, hogy időskorúak otthona legyünk. Van kórházi jellegű részlegünk is, így az ápolás zavartalan. „Fiatal” lakónk nincs. Az átlagéletkor 75 év. — Aki az otthonba kerül, hogyan illeszkedik be az új környezetbe? Vannak-e nehézségeik a rend, a helyi szokások elfogadtatásakor? — Vian 6-8 olyan ember, aki gondot okoz, zavarja az intézet nyugalmát. A lakók többsége azonban beilleszkedik. Ebben sokat segítenek a „régiek” — a brigádtagok. Mert azok is vannak ám! Íme a bizonyíték — és kezembe adja Luptovics János a Béke brigád naplóját. Találomra nyitom ki a vaskos dokumentumot. Reszkető kézírással, szálkás betűkkel _ rótt sorokat olvasok: „Ahogy az már szokás, most is megünnepeltük április 4- ét. Az ünnepség után megtörtént az ebédelés. Finom ebédet kaptunk és egy kis pálinkát. Délutáni szórakozásunk a tévénézés volt.” — Minden napra igyekszünk valamilyen programot kitalálni, hogy ezzel is lekössük, szórakoztassuk az idős embereket — folytatja az intézet vezetője. — Ha mindenkinek megvan az elfoglaltsága, ha nincs unatkozás, akkor kevesebb a zsörtölődés, ritkább a civa- kodás. — Hogyan telnek az idős emberek napjai? — kérdésemre azonban nem az irodában keresek választ, hanem a folyosón, ahol Csala Imrénével, Rozika nénivel találkozom. Egyedül üldögél, varrogat. — Telik-múlik az idő — mondja csendesen, közben szorgosan öltöget. — Én hí- mezgetek, a férjem a parkot gondozza. Házaspári szobában lakunk, azt közösen takarítjuk. Esténként pedig tévézünk vagy olvasgatunk. Az egyik négyágyas szobába lépve megzavarom a pihenőket. Szabadkozom, de özvegy Laszkó Józsefné marasztal : — Egy akaraton voltunk mindannyian, hát lepihentünk egy kicsit, beszélgetni azért így is lehet — mondja huncutul. És már sorol ja is. mi mindent csinál nap nap után. A folyosón a foglalkoztató nővér hangja csendül föl: — Asszonyok, felolvasok! — A hívó szóra botra támaszkodó, lassú léptű, ősz hajú. fejkendős nénik jönnek elő a szobákból. Nézem őket és elszorul a torkom. Vannak dolgok, melyekről csak életünk delén túl kezdünk el beszélni: ilyen az öregedés is. Csete Ilona Villamos energia — biogázból A település szennyvizéből nyert biogázzal fűtenek, világítanak, s működtetik az elektromos berendezéseket a Fejér Megyei Vízművek székesfehérvári szennyvíztelepén. A váUalat az Ipari Minisztérium, a Környezetvédelmi és vízgazdálkodási Minisztérium, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával vásárolta meg azt a biogázmotort, amely a keletkező gáz egy részét villamos energiává alakítja át. Ismeretlen sértetteket keres a rendőrség H jaminai kerékpáros esete csak egy volt a sok közül Olvasóink előtt már ismert az a három „útonálló” fiatalember, akik április 12-én éjszaka Békéscsabán, a Jamináből kifelé vezető útojn megtámadtak, összevertek és kiraboltak egy kerékpárost, s aztán, mint akik Jól végezték dolgukat, odébb álltak. Akkor még senki sem sejtette, hogy Gyeraj János, Nagy Károly és Jenei Attila, valamint az időnként hozzájuk csatlakozó fiatalkorú, M. A. telkén megannyi bűncselekmény szárad. A nyomozás eddigi adatai szerint a négy fcimbora valamikor tavaly október környékén verődött össze azzal a céllal, hogy — mérhetetlen ellenszenvüktől indíttatva — éjszakánként magányos részegeket megverjenek. Mondanunk sem kell, hogy „áldozataik” sok esetben nem az említettek közé tartoztak, ám ennek jelentőségétől a négy jóbarát nagyvonalúan eltekintett. Az időpont és a körülmények ezúttal azért bírnak különös jelentőséggel, mert külön-külön és társaságban már korántsem olyan „nagylegény” egyikük sem. A cselekmények rendkívüli veszélyességét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az: néhány eset után már nem pusztán verésről volt szó, hanem egyre brutálisabb, kegyetlenebb bántalmazásról és értékek -— főleg pénz — elvételéről. A szándékuk is mind jobban ez utóbbira irányult. A négy, bőrdzsekis fiatalember négy gépkocsit használt; piros 1500-as Polski Fiatot, piros 1200-as Ladát, utóbb Ipedig homokszínű Daciát és kék Trabantot. Többször megfordultak a megye- székhelyen, Békésen, Orosházán, Gyulán, de jártak Szeghalmon, Sarkadon, Dobozon és Csorváson is. Sötét, elhagyott utcákban szemelték ki „áldozatukat”, Recsk Remélem, önmagam előtt se kell bizonygatnom, hogy Békés megyeinek érzem magam. Hétéves koromban, az ostrom utáni éhező fővárosból kerültem Gyomára, ott telt a gyerekkorom. Ott született a nagyobbik fiam, ott él édesanyám. Édesapám hamvai is a gyomai (temetőben vannak. Bár az utóbbi években időm nagyobbik részét Budafokon töltöm, de minden alkalommal hazai hangulatok ölelnek körül, amikor Trabantommal Endrőd határába érek. Eltelt felettem ötven év, de akár kétannyl időn át tudnék mesélni például azokról a focicsatákról, amelyek Gyoma és Endrőd között zajlottak, amikor még Jákó védte a kapunkat és Kövesdi rugdosta a gólokat. Jó öreg Csala! Ö is már csak az emlékeinkben él, hiszen az örök focipályákon hagyja faképnél a védőket. Bennünket itthagyott, örökre. Babonásan hiszem, hogy jó évem lesz, ha Gyomán, a régi házunk udvarában látok először gólyát. Adósa vagyok e tájnak, szeretnék valamit törleszteni. Vérig sért, ha lekicsinylőén beszélnek szőkébb hazámról: „Békés megye? Hja kérem, ott még a Rákosi-rendszer uralkodik.” Csak okos tettekkel lehet válaszolni efféle vádakra. Saját eszközeimmel most például annyit tehetek, hogy itthon is híveket toborzok egy olyan ügy mellé, amelynek látszólag semmi köze sincs a Viharsarokhoz. Látszólag! Évtizedeken át annyira elkoptatták ezt a szót, lelkesedés, hogy nálunk fásultabb nép aligha él. Félünk, robotolunk, hajszoljuk (magunkat, de lelkesedni ugyan miért ltudnánk? Pedig elcsigázott gondolatokkal, óvatoskodó bürokrácia szorításából aligha lehet kitörni. Engem mégis felpezsdített egy lehetőség, amely fantasztikusan jónak látszik. Recskről van szó, de nem arról a nyomasztó fogalommá lett internáló táborról, amely történelmünk szégyenfoltja. Milyen furcsa az élet, hiszen Recsk akár ia /magyar felemelkedés egyik pillére lehet. Ebben, az ércbányászatáról is nevezetes helységben ugyanis, a ’60-as években olyan mennyiségű rezet, ólmot, mo- libdént és aranyat találtak a föld mélyében, amely tisztességes áron értékesítve gazdaggá tehette volna hazánkat. Ám éppen a tisztesség hiányzott az akkori szerződésekből, ezért a 'kutatások irányitól valósággal eltitkolták a kincset. Bizonyságul, hogy minden időkben vannak hazafiak. Most, amikor a nyitottsággal együtt becsületes partneri viszonyok felé haladnak a nemzetközi kapcsolataink, 'időszerűnek látszik felszínre hozni értékeinket. Becslések szerint 20 milliárd dollárt ér ez a vagyon! Több, mint valamennyi adósságunk. Persze, a bányászathoz is tőke 'kell, hogy meginduljon a termelés. A pénzt pedig vagy külföldről kell becsalogatni, vagy idehaza ésszerűen felosztani. Részvénytársaság alapításával, olyan szabályozókkal, amelyek az életet, a munkát segítik, nem gúzsbakötnek. Sok, titokban megkötött, elhibázott döntés terheit nyögjük, ezért a recski ügy lelkes hívei a legszélesebb nyilvánosság segítségét kérik. Tudomásom szerint maguk mellett tudják a terület országgyűlési képviselőjének támogatását, a Parlament ipari bizottságának figyelmét, a Hazafias Népfront, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti /Társaság és a Magyar Demokrata Fórum segítségét. Most a sajtón keresztül az ország /népéhez fordulnak, figyelmeztetve, hogy a kezünkben lehet a sorsunk, rövid (időn belül kiléphetünk a válságból, az elmaradottságból, csak jól kell dönteni. Lehet, hogy /engem is magával ragadott a nagy lehetőség ígérete? Bizonyára. Szégyelljem a lelkesedésem? Hiszen már eljutottam a csodavárásig. Minden apró jelben bízom, és ez most valóságnak tűnik. S ha lesz belőle valami, megosztom örömöm az olvasóval, legyünk büszkék rá, mert az elsők között voltunk szószólói egy merész /tettnek. Hallom a kérdést: /miért nálunk, Békés megyében kell beleszólni országos ügyekbe? Amely ráadásul még csak álom. Válaszom, ,hogy nagy álmok nélkül az élet se élhető, különösen, amikor az összetákolt programok, tervek, sorra meghiúsulnak. Szép csöndben eladósodott, tönkrement az ország. Itt, a Körösök mentén is, ha születik egy ember, 100 ezer forintnyi adósságra jön a világra, s ha valaki kidől a sorból, éppen ennyit hagy maga után. Egy recski bányából kifizethetnénk a számlát. Élni pedig nekünk (kell, addig is, azután is, mert bizony mondom, ez az ország nem csupán Recsken, de Békésben is aranybánya lehetne. Andódy Tibor gépkocsival követték egy ideig, aztán megálltak, feltartóztatták, lánccal, bottal jól összeverték, elvették a pénzét, táskáját, szatyrát és otthagyták. Így járt többek között az a férfi is, aki március végén-április elején a békéscsabai, jaminai téglagyár előtti buszmegállóban — éjfél tájban — várakozott. Hasonló sorsra jutott az az ember is, aki — ugyancsak Jáminában, az Egység utca sarkán — igyekezett hazafelé, s szerencsétlenségére észrevették. Békésen, még tavaly november környékén vertek-rug- dostak össze egy férfit, aztán egy törött antennával az arcába .csaptak. Ezek az emberek még eddig nem tettek feljelentést a rendőrségen, ám most, a vizsgálat folytatásához, illetve a felelősségre vonáshoz feltétlenül szükséges lenne. Természetesen ennél több esetről van szó — így Békésen, a benzinkút környékén, a Lib- resszó mellett vagy az orvosi ügyelet rendelője előtt is „otthagyták a névjegyüket” —, illetve még ismeretlen cselekmények is lehetnek. Hozzátartozik a tényékhez: a négy fiatal előszeretettel bántalmazott kerékpározókat, vagy az út szélén igyekvő gyalogosokat úgy, hogy a száguldó gépkocsiból kinyúltak és ráütöttek anrtennavéggel. Időnként csúzlival „szórakoztak”; házak, kirakatok üvegeit törték be, de előfordulhatott, hogy emberekre is' célozták, s esetleg megsérülhetett valaki. Volt, amikor sörösüvegeket dobáltak a kocsiból, hasonló károkat okozván. Utóbb előszeretettel nyitogatták a Dacia gépkocsik csomagtartóit (hiszen azok lezárva is könnyen felnyithatók, lecsukhatok) és különböző tárgyakat emelték el belőlük. Egyik legsúlyosabb cselekményük 2-3 hónapja történt, amikor Békéscsabán a Szarvasi úton, az Ezerjó környékén, hajnalban egy fiatal lányt megállítottak, a gépkocsiba vonszoltak és az északi ipartelep közelében, egy eldugott helyen megerőszakoltak. A rendőrség folytatja a nyomozást, ám feltétlenül szükséges, hogy a sértettek, a károsultak mielőbb jelentkezzenek — a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán (telefon: (66) 23-833) —, ezzel is elősegítve az ügy eredményes befejezését. L. E.