Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

1989. május 2., kedd

Nélkülözhetetlen a művelődés

Gonda Géza világjáró művelődésiközpont-igazgató Orosházán. Azért teszi, mert számára az a természetes, ha a kultúra főszervezője menedzsertípusú közművelő. Nem szólalt fel, de véleménye van rengeteg, elsősorban kulturális ügyben.

— A kibontakozás, a reform okán is nélkülözhetetlen a művelődés — mondta egy késő éjszakai szünetben. — Mégsem szerepelt olyan súllyal ezen a pártértekezleten, ahogyan elvárhattuk volna. Ez nagy kár, hiszen az oktatás, a közművelődés mindennek az alapja. Nem mindegy az, hogy a szürke állományba mi megy be, és mi jön ki belőle. Ez lehet a gazdasági fellendülésnek az egyik alapja. Azok az országok, amelyek a gazdasági fellendülést élik, az elmúlt 15 esztendőben az oktatásra és a kultúrára fordították a legnagyobb összegeket.

— Van-e valamiféle jó javaslata?

— Például az, hogy az oktatásban az első négy osztály teljesen ingyenes legyen. A szülőkre semmiféle teher ne háruljon, a gyerek kapjon az iskolában uzsonnát, ingyen ebédet, ingyen tankönyvet, taneszközöket, ezt az államnak legyen kötelező biztosítani. Az ország érdekében, a jövő érdekében. Hogy erre miféle pénzt lehetne felhasználni? Sok olyan megyei szervezet van például, amire nincs különösebb szükség ... De hát tessék ezen másoknak is gondolkozni !

(Folytatás a 7. oldalról)

ideológiai kérdései manapság. Próbáljunk meg szakítani a múltunkkal, és kezdjünk el valóban gondolkodni, beszélgetni, vitatkozni, próbáljuk alakítani saját véleményünket és megtalálni az utunkat.

Szűcs Gábor

mezőberényi főágazatvezető hozzászólásában arról szólt, miért tartja sürgősnek és fontosnak a megyében élők, az itt dolgozók keresetének növelését. Kritikával illette hozzászólásában a program- tervezetet. Mint elmondta, a párttagság cselekvő közreműködése csak úgy érhető el, ha reális célokat állítunk eléjük. E gondolatkört Szűcs Gábor azzal zárta: „A

programtervezet többször használja azt a kifejezést, mely szerint épít a párttagságra. Meggyőződésem, hogy ez nélkülözhetetlen. Kár, hogy csak ilyen jelentős esemény kapcsán fogalmazódik meg e szándék, a hétköznapokon pedig gyakran feledésbe merül.”

A múltban elkövetett hibákról, azok személyi vonatkozásairól Szűcs Gábor csak annyit mondott — s ezzel zárta is hozzászólását: azokra csak annyi időt szabad fordítani, amennyi nem csorbítja a jövőtervezéshez szükséges energiát.

Takács Ernő,

békési pedagógus elmondta : a területen, ahol dolgozik, a párttagság kéri, hogy a pártban még meglevő idejétmúlt skatulyák — munkás, paraszt, értelmiségi — szűnjenek meg. A Budapest— Bécs világkiállítással kapcsolatosan — utalva Murányi Miklós felszólalására — azt fejtegette, szeretné konkrétan tapasztalni, hogy a megye él ezzel a gazdasági konjunktúrát kínáló lehetőséggel. Ezután, mint pedagógus, az oktatás válságáról szólt. Megkérdőjelezte gz oktatásügyben felduzzasztott irányító apparátus szükségességét, hiszen azzal nem járt együtt a színvonalasabb munka. A legtöbb hivatal saját fontosságának igazolására dolgoz ki feladatokat. A jelenlegi szerkezeti felépítés nagy hibája az is, hogy az irányítóktól kevés információ jut el az irányítottakhoz. „Azt kérjük, sőt — meg merem fogalmazni a mai nap után —, követeljük is, hogy kapjanak nyilvánosságot a dolgozó kollektívákat érintő kérdések, mielőtt döntésre kerülnek” — fogalmazta meg a felszólaló. A továbbiakban az államosítások idején elrontott magyar oktatási rendszer hibáit ostorozta, így többek között az általános és a középiskola közötti összehangolatlan követelményrendszert, és a szakközépiskolai oktatás színvonalát.

Pusztai Kálmán,

a munkásőrség megyei parancsnoka hozzászólásának kezdetén leszögezte: a munkásőrség a megyében teljesíti feladatát, folyamatosan alkalmazkodott a politikai, társadalmi változásokhoz, igyekezett megújítani tevékenységét. A további fejlődéshez politikai és állami döntésekre van szükség, s e döntésekhez is — mondta — a megye párttagságának véleménye, állásfoglalása is szükséges. Pusztai Kálmán most 2200 munkásőr nevében kérte ezt az állásfoglalást. lEmlítést tett a sok vitáról, mely az utóbbi időben a testületről alakult ki. Ez a politikai nyomás kettős hatást váltott ki, egyrészt — a többségben — megerősítette a hitet, elszántabbá és cselekvőképesebbé tette a munkásőröket. Ám vannak, akik elbizonytalanodtak, aggódnak a testület jövőjét illetően, hiszen egyre nehezebb az utánpótlást biztosítani.

Pusztai Kálmán végül elmondta: „A munkásőrség

jövőjét, szervezetének korszerűsítését, fejlődésének lehetséges irányait meghatározó felsőbb szintű párt- és kormányzati döntés még ebben a félévben meg fog születni ... Kérésünk, pártunk központi bizottsága felé, hogy abban értsen egyet és foglaljon állást, hogy a munkásőrség továbbra is önálló fegyveres testületként működjön ..Kérte ezen felül, hogy a Minisztertanács adjon feladatot a munkásőrségnek, és miután meghatározta, mit kell tenniük, képesek lesznek ehhez igazítani létszámukat, ehhez alakítani a munkásőrség szervezetét és költségeit is csökkenteni.

Dr. Szűcs Alajosné

a pedagógus-szakszervezet titkára mint a Szakszervezetek Megyei Tanácsa párt- szervezetének küldötte kért szót a pártértekezleten, s a programtervezetről beszélt. „A több mint száz emberrel való beszélgetés alapján nem kapott jeles osztályzatot a program” — kezdte észrevételeit, majd elmondta, miért az elmarasztalás. Mert felépítésében hagyományos, mert sok benne a sztereotípia, mert tartalmában mindent felvállal, és így tovább.

Dr. Szűcs Alajosné szólt arról is, mit kell tenni az MSZMP-nek, hogy politizáló párttá váljék. Először is — mondta — el kell döntenie, kikre akar támaszkodni, kiket akar megnyerni, aztán azt kell elhatároznia, milyen szervezeti keretben akar politizálni, s milyen viszonyt alakit ki más politikai pártokkal? E hozzászólás is — mint sok más előtte — felhívta a figyelmet arra, hogy a f>árt létérdeke a fiatalság és az értelmiség megnyerése.

A legtöbb kritikát a programtervezet harmadik fejezete kapta. „Miért akarjuk állami feladatok egész sorát átvállalni ebben a programban?” — tette fel a kérdést dr. Szűcs Alajosné, s már sorolta is a példákat mondanivalója alátámasztásául. Ám mondanivalóját nem tudta befejezni, s erről nem ő, hanem a kegyetlen idő tehet — kigyulladt a piros lámpa, mely jelezte, a megengedett percek lejártak, le kellett zárni az utolsó gondolatkört.

Yidó Miklós

harisnyagyári igazgató, Gyula.

— Magyarország jelenleg nemcsak gazdasági, hanem politikai és erkölcsi válságban is van — kezdte hozzászólását a gyulai küldött. — Ebből az alaphelyzetből tanulmányoztam a megyei programtervezetet, mely az erkölcsi válságról említést sem tesz. Berzsenyi írja: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs.” Ez a gondolat ma is igaz! Megítélésem szerint pártuk deffenzív politikája összefügg azzal, hogy a gazdaság vezetői a kapott hatalommal időnként visszaélve, törvénybe vagy csak erkölcsi normákba ütközően " cselekedtek. Valószínű, hogy azért kevés ma az olyan állami, illetve pártvezető, aki saját tisztasága és becsületessége tudatában irányíthatná a harcot a közélet megtisztulásáért. Párttagjaink ma sem értik, hogy miért nem az MSZMP megyei bizottsága kezdeményezte a bundaüítv- ben kompromittált vezetők leváltását? Ezért pártunk érdekeit szem előtt tartva javaslom, hogy a pártértekezlet határozattal kötelezze a megyei pártbizottságot, az újat, egy etikai bizottság

megalakítására. Ennek feladata lenne a törvényeket, illetve az elfogadott erkölcsi normákat megsértő MSZMP-tagok választott tisztségből történő visszahívásának kezdeményezése.

A pártbizottságba való delegálással kapcsolatban megjegyezte, hogy az vitát váltott ki a tagság körében, mert az ilyen jogosítvánnyal nem rendelkező alapszervezetek jogfosztottnak érzik magukat. Ezért a testületekkel kapcsolatosan ki kell alakítani egy mindenki részére elfogadható arányt, hogy ne szoruljon háttérbe a kisebbségi vélemény sem.

Egyperces hozzászólásában Katona József l^jildött kijelentette, hogy á szerkesztő bizottság fontolja meg: « az „erkölcsi válság” bekerül- jön-e a dokumentumba? A maga részéről nem érez erkölcsi válságot, és azoknál sem, akik ide küldték. „Van, akinek van, de ne bélyegezzük meg azzal az egész társadalmat”. Kifejtette még véleményét egypercesben Samu József (Orosháza) : „Most itt az a fő kérdés, hogy csináljunk végre egy MSZMP-t!” Ambrus László (Orosháza) a vidéki, vállalati „kirendeltségek” gyarmati soráról, Zsótér Gyula (Békéscsaba) a körültekintőbb jelölésről, Tóth Kálmán (Gyula) pedig azt hangoztatva: helyteleníti, hogy időhiány miatt nem mondhatják el hozzászólásukat. „Azért jöttünk el ide is, hogy itt is rohanjunk?” — kérdezte.

Orosz Sándor

békéscsabai, amint bemutatkozáskor elmondta, a IV. kerületi nártalapiszervezet küldötte és a békéscsabai veteránklub vezetője. Természetes tehát, hogy az idős párttagok nevében, az ő gondjaikról. az ő helyzetmegítélésükről számolt be a küldött- értekezletnek. Felidézte a régi időket, maid napjainkról szólva a következőkkel folytatta: most úgy tűnik, hogy a szocializmusépítés zsákutcába jutott, utópiának nevezik. „Mi azt valljuk, a szocializmusépítés 40 éve alatt minden hiba, nemegyszer bűn ellenére többet fejlődött hazánk, többet kapott népünk. mint azelőtt egy évszázad alatt. Bűnt mondtam. Igen. az is volt. Az emiatti bűntudatunk őszinte, a lehetséges helyrehozásra irányuló törekvésünk pedig határozott. De meddig kísért még bennünket a bűnös párt hamis tudata? Egy 780 ezerfős párt egésze nem lehet bűnös. Az lehet egy hatalmi csoport, és feleljen is érte ő... Most divatba jött a címkézés, a széthúzás. Miránk fundamentalista címet ragasztottak, amit vállalunk. Mások reformereknek vallják magukat, de hát miben különbözünk mi egymástól? Szerintünk a reform új. előrevivő pozitív fogalom, reformer pedig, az, aki ezért tenni akar. és tesz is. Mindezt mi is valljuk. De úgy tűnik. mintha egyes reformerek a reform alatt valami mást értenének.” Végül a pártvezetés defenzív magatartása. kapkodása, olykor megmagyarázhatatlan döntése miatt fejezte ki aggodalmát.

Földesi Zoltán

— szarvasi küldött — személyes élményekkel kezdte hozzászólását: 19 éves korában meggyőződésből vállalta a párttagságot, de néhány folyamat. jelenség lassan kikezdi e szilárd meggyőződést. A párt felső vezetéséről elmondta. hogy a korábbi évtizedik gyakorlatához képest száguldó — sokak szerint kapkodó — lépések sorozatát produkálta. Ezzel tagságát erőltetett menetbe kényszerítve sokakat megsértett, megdöbbentett. kiábrándított. Kevés az önkritikus hang — mondta —. főleg vezető beosztásokban. Eddigi gondolatait így összegezte : „Látnivaló, hogy nincs áttörés.” Földesi Zoltán szólt a megye pártmozgalmáról, és a sokat emlegetett történelmi hátrányáról is.

A jelölésekkel kapcsolatosan Földesi Zoltán így fogalmazott: „Most látjuk csak igazán, hogy mennyire szűk az a merítési bázis, mennyire kevés az elismert és elfogadott vezető, és az is elgondolkodtató. hogy mennyien nem vállalnak ma ilyen vezetői feladatokat...” A korosztályok helyzetét vizsgálva a legfőbb feladat — szerinte

— az Ifjúság megnyerése.

Tímár Imre

könyvtárigazgató, Sarkad.

■— Környezetemben két kérdésre várnak választ — mondotta a felszólaló. — Mikor lesz működőképes párt és működőképes gazdaság? Ez a kettő szorosan összefügg egymással, egymás nélkül egyik sem valósítható meg. Az a véleményem, hogy a Központi Bizottság haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket a párt szervezetének radikális átalakítása érdekében, hogy alkalmassá váljanak feladataik ellátására. Építeni lehet ebben az ifjúsági szervezet megújulására és a reformkörökre, a jelenlegi párttagokra és azokra, akik a tényleges lépések után majd követnek bennünket. Ez kongresszus nélkül nem végezhető el, és a párt szervezeti szabályzatát is igazítani kell a mai helyzethez.

Javasolta ezután, hogy a megyei pártbizottság alakuljon át év végéig olyan önálló szerepet betöltő szövetséggé, amilyenre Szabó Miklós is utalt, bár a programtervezetben ez nem eléggé konkrétan szerepel és nincs határideje sem. A működőképes gazdaságról 6zólva arról beszélt, hogy a Központi Bizottság 1987. június 2-i határozata csak óhaj maradt. A párt nem tudta megszervezni a nagyon jó célok megvalósításának gyakorlati formáit. „A nép tehetsége ma takarékon van”

— mondotta, „erre nem lehet az a magyarázat, hogy a teljesítményösztönzés nem valósítható meg országunkban. Igenis, megvalósítható, ha a kormány ennek végrehajtására alkalmas programmal jelentkezik. Meg kell valósítani a helyi önállóságot, az önelszámolást, a teljesítményérdekeltséget. Ezt azonban ne egy sarkadi pártalapszervezettől várják, mert ez a legfelsőbb pártvezetés és a kormány feladata.”

Bobvos Pál,

az örménykúti Felszabadulás Termelőszövetkezet gépszerelője szerint a megyei pártértekezlet programtervezete magában foglalja a reformtörekvéseket, a megújulás igényét. Ugyanakkor rendet kellene teremteni a Központi Bizottságban. Míg

fent vitatkoznak, a gazdasági vezetők a szabályozókat kritizálják, addig a helyi kérdések ellaposodnak, a feszültségek fokozódnak. Sok minden múlik ma az üzemi, a vállalati vezetésen. Gazdaságilag is csak akkor tudunk előrelépni, ha időben megszabadulunk a bizalmat nem élvező vezetőktől. Az MSZMP Központi Bizottsága ez év március 7-én kiadott egy programot „Mire törekszik az MSZMP?” címmel. Ennek egyik pontja így szól: tiszta közéletet. Kiállnak e program mellett, bár az alapszervezetük ezen elbírálásnak az áldozata lett. Hangulati gondok miatt vizsgálatot kértek a gazdaság vezetőségétől. Ennek tárgyalása után úgy döntöttek, hogy felkérik a megyei gazdasági rendészetet az ügy kivizsgálására. De csak néhány soros választ kaptak. Emiatt a pártalapszervezet vesztett a tekintélyéből, a fiatalok sorban kiléptek a pártból. Nincs szükség formális közéleti tisztaságra. A kis és a nagy ügyek egyformán fontosak lehetnek.

Dr. Békéssy Györgyné békéscsabai küldött, sajtótitkár azt kérte, hogy mivel ez a pártértekezlet megkésett, a programtervezetből a harmadik részt teljesen ki kellene hagyni.

Lővei László,

az újjáalakult ifjúsági szervezet, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Békés megyei küldöttcsoportjának nevében ismertette a fiatalok álláspontját az MSZMP és a Demisz jövőbeni együttműködéséről. A Demisz érték- és érdekazonosságra építi szövetségesi kapcsolatait, de nem fogadja el egyetlen párt irányítását sem. A szövetség tag- szervezetei önállóan, egymástól eltérő módon alakítják kapcsolataikat az MSZMP-vel és más politikai szervezetekkel. A tag- szervezetek szövetsége a mai formában nem lesz hosszú életű. „Vélhetően a Demisz egy éven belül ösz- szeülő második kongresszusán szövetségünkből kiválnak mindazon, szerintem most kisebbségben levő szervezetek, amelyek nem a megújult reform-MSZMP- vel szövetségben kívánják építeni a demokratikus szocializmust” i— mondta a felszólaló.

— A megyei pártbizottság programtervezete nem megfelelő nyomatékkai szól az ifjúságról. Ha egy pártnak nincs megfelelő mértékben utánpótlása, akkor egyszerűen a biológia törvényei ölik meg azt a pártot. A mai időben elfogadhatatlan bármilyen összefüggésben a demokratikus centralizmus el(Folytatás a 9. oldalon)

Nem így képzelem el a demokráciát

Tóth Kálmán egypercese élesen hasított bele a sport- csarnok légterébe. Keményen bírálta, hogy számos küldöttbe belefojtották a szót, hogy értékes hozzászólásokat nem hallgatott meg a pártértekezlet. Miről beszélt volna, ha lehetőséget kap?

— A közel négyezer lakosú Gyulaváriból egyedül jöttem. Főleg az idős tagok nevében akartam elmondani, hogy 108 ezer forint fölött vagy minden nyugdíjas fizessen adót, vagy senki. Igazságtalan, hogy akik dolgoznak, mert kis nyugdíjból nem lehet megélni, adóznak. A másik probléma, hogy Gyulavárit hozzácsatolták Gyulához. Azóta semmilyen településfejlesztés nálunk nem történt. Az általános iskola tanteremhiánnyal küszködik, a gyerekek nagy része busszal jár Gyulára iskolába. Mozi, művelődési ház nincs. A vizet saját pénzből vezetik be, a közúthálózatot is önerőből építik az emberek. Ha az anyaváros nem segít, adja vissza az önállóságot!

El akartam mondani, milyen pártnak akarunk tagjai lenni. Olyan pártnak, ahol a korrupt, megalkuvó embereket kiteszik, vagy megkérik, hogy álljanak félre. Mindenkinek legyen önkritikája, s ha belemegy erkölcstelen dolgokba (házépítés, telekvásárlás, focibotrány, milliók elherdálása), álljon félre, és adja át a vezető szerepet olyanoknak, akik erre méltóak.

Az utolsó témám az volt: a mezőgazdaság a padlón van, a parasztság munkáját újra kell értékelni. Valamikor egy kis parasztember egy mázsa megtermelt búzájáért megvásárolt egy szép pár bőrcsizmát, ami neki egy évig elég volt. Ma, ha a csizmát meg akarja venni, tíz mázsa búza kell érte ...

v