Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-29 / 124. szám

Sikerkönyvek Megalakult a Demisz megyei tagszervezete Valószínűleg nincs is olyan nemzet, amelynek történel­me ne tartalmazna különö­sen tragikus, szégyenteljes fejezeteket. Aligha létezik nép, amely ne találna érthe- telen, megmagyarázhatatlan eseményeket elődeinek éle­tében, s amely ne keresné örökké a választ a miértek­re és a hogyanokra. Ilyen fejezet a magyar történelemben az 1949-es hírhedt Rajk-per. Félelme­tes, rejtélyes, misztikus, mert ismeretlen, tisztázatlan az akkori nemzedékek és a maiak előtt. A Rajk-dosszié most kinyílik, Soltész István dokumentál, és keresi a vá­laszokat. Tények és értékelé­sek gyűjteménye ez a könyv, amelyben áldozatok és hóhérok tanúskodnak, vallanak. Mindmáig feltárat­lan iratokba pillanthatunk be, drámai sorok rajzolód­nak ki, korabeli pártvezetők, politikusok szólalnak meg, egy korszak filmkockái pe­regnek előttünk. A vádirat Rajk László és társai ellen, a beszámoló a külügyminiszter eltűnéséről, a befurakodott ügynökök te­vékenységéről, a szereposz­tás a Sztálin bizalmáért fo­lyó harcban — megdöbben­tő képet festenek. A vallo­mások, Tito üzenete, s mind­az, ami elhangzott az utolsó szó jogán, majd amit a ha­lálról, a fegyházról, a moszkvai jóváhagyásról, a világ megdöbbenéséről ol­vasunk — megrázó, szívbe- markoló tények, a nemzet lelkiismeretének fájó pont­jai. Az utókor tisztelgése, az évfordulós megemlékezések sora pedig „Kései sirató”. Ajánlom a Rajk-dossziét mindazoknak, akik vállalják a szembesítést a történelem­mel, s akiket foglalkoztat Rajkné Földi Júlia kínzó kérdése: hogyan történhe­tett meg? „Hogyan vo’t an­nak idején hazánkban le­hetséges harcos kommunis­tákat, becsületes hazafiakat hazaárulókként, a szocializ­mus ellenségeiként egy egész ország, egy egész világ színe előtt — a párttagság több­ségének beleegyező részvé­telével — perbe fogni és pusztulásra ítélni?” N. K. (Folytatás az 1. oldalról) gíthetünk, ha egy valóban új működési rendet valósi-- tunk meg a gyakorlatban. Meg kell találni a szervező­erőt, amiben hisznek a fia­talok. Molnár László (Bé­késcsaba) még kategoriku- sabban fogalmazott: padlón van az ifjúsági szövetség, ebből kell kiindulni. A vitát a már említett munkabizottságok vezetői foglalták össze, megtették módosító javaslataikat, és szavazásra kerülhetett sor. A felmerült féltucatnyi va­riációból több forduló után úgy döntöttek, hogy a .De­misz megyei küldöttértekez­lete egy társadalmi elnököt és egy függetlenített titkárt választ a megyei szervezet élére. A forgatókönyv szerint ez­után a mandátumvizsgáló bizottság vezetője, Pákozdi Gábor léphetett a pulpitus­ra és megkérdezte az együtt­működni szándékozó 14 tag- szervezetet^ hogy csatlakoz­nak-e a megyei szövetség­hez. A békéscsabai, gyulai, orosházi, békési, szarvasi, szeghalmi, mezőkovácsházi, gyomaendrődi, b attonyai, mezőhegyesi, vésztői, csor- vási, sarkadi és mezőberé- nyi résztvevők igennel vála­szoltak. Immáron hivatalosan is megalakult a Demisz Békés Megyei Tagszervezete. És jöttek a szavazások. Az elnök személyére a jelö­lőbizottság előzetesen egye­dül Hideg Andrást javasol­ta. de a küldöttgyűlésen töb­ben kérték Pólyák János listára vételét. Szabó Béla, a jelölőbizottság elnöke ezt a két nevet terjesztette elő. tit­kárnak pedig Bodor Tibort javasolta. Az első forduló után Pólyák János visszalé­pett, maid a Demisz megyei elnökének Hideg Andrást 73, titkárának Bodor Tibort pe­dig 70 szavazattal választot­ták meg. (A szervezet elne­vezéséről külön szavaztak.) A Demisz szövetségi taná­csának a megyei tagszerve­zet elnöke automatikusan tagja, további két küldöttet kellett választani. Az előze­tes listára Földesi Zoltán, Kása Róbert, Fullai Imre került. De felálltak .a békés­csabaiak és elmondták kéré­süket, hogy a megyeszék­helynek adjanak a küldöt­tek önálló delegálási jogot, hiszen taglétszámuk néhány híján eléri az ötezret. Pro és kontra érvek hangzottak el, és az is, ha Békéscsabá­nak nem lesz delegálási jo­ga, akkor ez a megyei tag- szervezetből való kiválásu­kat is jelentheti. Végül Baji Lajos, a De­misz békéscsabai szervezeté­nek elnöke is felkerült a lis­tára. „Természetesen” több- fordulós választás követke­zett. ahol a szükséges vok- sökat Földes Zoltán és Ful­lai Imre kapta meg. A De­misz első megyei küldött- gyűlése ezzel véget ért. S hogy mindezekből mit való­sítanak meg. „megtalálják-e a kikötőjüket”, arra a kö­vetkező hetek, hónapok ad­nak választ. — knt—, L. S. Gazdálkodni, de miből? Dr. Lakatos Ferenc, a békéscsabai kórház küldötté­nek véleménye a Demisz gazdálkodásáról: — Elindult „valami”, egy felülről működtetett szer­vezet átalakítása sokkal nehezebb feladat, mint bárki gondolná. A demokratikus továbblépés alapjait megte­remtettük, ennyiben eredményes volt az értekezlet. Ke­vés szó esett viszont a Demisz gazdálkodásáról és a gaz­dasági helyzetéről. A vagyoni kérdéseket sürgősen ren­dezni kell, országos szinten is! Tisztázandó, hogy a jövőben milyen pénzügyi kondí­ciókkal rendelkezik a Demisz. Ügy vélem, várakozó ál­láspontra helyezkedtünk, ahelyett, hogy magunk lép­tünk volna fel kezdeményezően. A szervezet egyelőre nagyrészt központi támogatásokra épül, de a jövőben ez nem tartható. Sürgősen meg kell találni azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek biztosítják a tartalmas politikai munkánk feltételeit. Hideg András: Legalább vesztesei ne legyünk a változásoknak Ma Békés megyében is a fejéről a talpára állítottuk a szervezetet. Most kezdjük tanulni, mit is jelent az autonómia, az önállóság. Az együttműködési szabályzat elfogadásával megteremtettük feltételeit annak, hogy a szervezeten belül ne alakuljon ki újra centrális irá­nyítás. Ügy látom, a szövetség összetartó ereje a jövő­ben nem lehet más. mint a tagszervezetek egymás iránti toleranciája. A szövetség társadalmi elnökeként nem kívánok bele­szólni a tagszervezetek belső életébe. Feladatomnak tar­tom viszont a jó kompromisszumokat, a konszenzus megteremtését és azok képviseletét. Meggyőződésem szerint a szakszervezeti típusú érdekképviselet ideje le­járt. A Demisz sorainak rendezése után — ami nem kis feladat lesz — az élkövetkezendő időszak feladatait a politikai érdekképviselet határozza meg. Sajnos, ma nem sokan vagyunk, akik felvállalják az ifjúság problémáit. Az alternatív szervezetek sem tud­ták még kialakítani ifjúságpolitikájukat. Ezért legsürgő­sebb feladatunk, hogy az ifjúság, ha győztese nem is, legalább vesztese se legyen a gazdasági, politikai válto­zásoknak — mondta megválasztása után az új társadal­mi elnök. vár előtti tér. A tábortűz, Angyal Jánosék produkció­ja, de leginkább a 22 óra­kor kezdődött tűzjiáték von­zotta az embereket. Az országos verseny helye­zettjei 21.30 órakor vették át jutalmukat. A kupát Szol­nok megye csapata vihette magával, másodikok lettel^, a Heves megyeiek, a harmadik helyet Szabolcs-Szatmár me­gye úttörő tűzoltói.szerezték meg. Megyénket a füzes- gyarmati gyerekek képvisel­ték, s az előkelő ötödik he­lyen végeztek. Mint Kertes Ferenc tűzoltó százados, a Tűzvédelem című folyóirat főszerkesztője végül elmond­ta, ezen a napon sokan nyer­tek, de leginkább a tűzvé­delem ügye, hisz az emberek figyelmét ez kötötte le. Sz. M. * * * Lisztgyurma figurákat és öltöztetőbabákat készítettek az ügyesebb bölcsődések és az óvodások, az aszfaltrajz­versenyen és a jelmezgyár­tásban korosztályonként kü- lön-külön csoportokban mű­ködhettek a battonyai SOS Gyermekfalu lakói. Ez a szombat — a sok-sok aján­dékkal, a papírsárkányok­kal, a bográcsos pörköltfő­— Odanézzetek, ég a vár! — hallatszott a tömegben több felől. Ám ezek a kiál­tások inkább kíváncsian, mint rémülten hangzottak. A középkori téglaépület előtti téren szombaton délután hol itt, hol ott lobbantak fel a lángnyelvek, de mindez egy úttörő tűzvédelmi vetélkedő és nagyszabású gyermeknap Szombaton, Gyula-Remetén találkoztak a megye hét nevelőotthonának kis lakói, hogy kö­zösen ünnepeljék a gyermeknapot. Regős Károly, igazgató köszöntötte a vendégeket, majd estig tartó játék, műsor, sport következett Fotó: Kovács Erzsébet Játék, verseny, mese, lovaglás Ez a nap a gyermekeké volt! Békéscsabán, az ifjúsági ház­ban vasárnap délután, a szegedi River együttes Zené­lő erdő című műsorát hall­gatta négyszáz meghívott gyermek. Az előadást nosz­talgiauzsonna követte: tej­színhabos kakaó és kalács Ahogyan országszerte, me­gyénkben is gazdag prog­ram várta a kis ünnepeite­ket. A játszóházak, a vetél­kedők, a különböző zenés, humoros műsorok és a sport- rendezvények jó szórakozást nyújtottak, emlékezetessé tették az idei gyermeknapot. Talán mi, szülők is tör- leszthettünk valamit ezen a hétvégén — szeretetből, tü­relemből, gondoskodásból. De aki alaposabban bele­gondolt a rendezvény lénye­gébe, alighanem rádöbbent: lelkiismeretünk nyugodt csak akkor lehetne, ha a hétköznapok mindegyike egy kicsit gyermeknapként is telne ... keretében történt. Az álla­mi tűzoltóság évente szervez országos méretű vetélkedőt az általános iskolásoknak, ám első ízben gondoskodtak arról, hogy a nézelődők is jól szórakozzanak. Elsősor­ban a gyerekek, hisz a sok­színű rendezvény ezúttal megyénk és a helyszín, Gyu­la városának ünnepeltjeiért jött létre. Aki kora délután kiindult a várhoz, igencsak kapkod­hatta a fejét a látni- és ve- télkednivalók között. Mind­járt a tér elején fecskendő­ből „tüzelő” csapatokba bot­lott — ez volt ugyanis a több mint 200 versenyző egyik „időre menő” feladata. Lelkesedésből sem itt, sem à csónakázótó körüli bonyolult versenyszámoknál — lyukas bögréből kellett vizet inni, védőfelszerelésben csőben kúszni, csónakokkal a vár­falhoz jutni, létrán felmász­ni — nem volt hiány; gyak­ran az utolsókból lettek az elsők... A kisszínpadon Levente Péter műsora után Déri Já­nos tett fel keresztkérdése­ket az érdeklődő gyerekek­nek, akik szemmel láthatóan igen jól érezték magukat. Negyed 6-kor a tószínpad felé fordult a figyelem., Mintegy 900 avatásra váró, kisdobos és úttörő mondta el C. Szabó András városi polgári védelmi parancsnok után a fogadalomtétel sza­vait. — Lám, nem csak a cser­készeket lehet szépen avatni — jegyezte meg valaki. Va­lóban, a látvány nem min­dennapi volt. Az újonnan avatottakat Kiss János városi tűzoltópa­rancsnok köszöntötte, majd 2 ezer sárga-piros-kék lég­gömb szállt fel a magasba ... Ezután következhetett vol­na a tószínpadon a művésze­ti együttesek műsora, ha a kiadós zápor el nem mossa. De, amint elállt az eső, este fél 8 tájban, újra megtelt a „Szegedi gyermeknap” a battonyai gyermekfaluban zéssel, a tortadíszítéssel és a videoshow-val — sűrítve kí­nálta a programokat. A négy szegedi vállalat (az Üjszegedi Szövőipari Válla­lat, a postaigazgatóság, a szalámigyár és a kőolajku­tató) fiataljai 1986 óta pat­ronálják a gyermekfalut. En­nek a harmadik közös gyer­meknapnak a sikeréről Rácz Rezső főszervező gondosko­dott, s a 11 ház 75 kis lakó­jának 23 szegedi fiatal szer­zett örömet. Piroska néni (a szövőipari vállalat főszaká­csa) irányításával és óvónők segítségével főtt a bogrács­ban a pörkölt. Az ebédhez citerazene szólt, majd délutántól estig „állt a bál”. Voltak számító- gépes játékok, kerékpáros ügyességi verseny és jelme­zes felvonulás. N. K. * * * Miki egér hatalmas transz­parense igazít útba Tótkom­lóson a gyermeknapon. Mer­re is induljak? — tűnődöm magamban, hisz olyan gaz­dag, érdekes a program. Ügy döntök, hogy a főutcán igyekvő gyereksereggel tar­tok, ők a művelődési házba iparkodnak. Tíz órakor a cserebere-ba­zárban már nagy a zsivaly. Az emeleten Medovarszky Gyuszi és Patkós Sanyi fo­gad a Tér, szín, forma szak­kör kiállításán. A 11 éves Sanyi büszkén mutatja leg­újabb alkotását, a padlóvá­zát, melyet nászajándékba készített nővérének szomba­ti esküvőjére. A kiállítás rendjéért mi fe­lelünk— mondja Gyuszi. — Ha letelik a „műszak”, mo- •ziba megyünk, délután pedig benevezünk a BMX-kerék- párversenyre. — Itt a hintó! — kiált egy pöttöm fiúcska, majd elvi- harzik a folyosón. Valóban, Gyúrós Pál fogata áll a ka­puban. Ö viszi a lovagolni vágyó apróságokat a vásár­térre, ahol Karasz Pali bá­csi Linka nevű lovával vár­ja a gyerekeket. Raffai Rita mindössze négy esztendős, de már ott toporog a ló körül: — Mikor ülhetek fel a pacira? —kér­dezi türelmetlenül. Nem so­káig kell várnia, édesanyja felsegíti a nyeregbe, Pali bá­csi pedig csettint egyet os­torával, és már szaporázza is lépteit a kétéves kanca. Rita mosolyog, simogatja, paskolja a lovat, esze ágá­ban sincs leszállni. De a többiek is sorban állnak ám, nincs mit tenni, a nyerget át kell adni. Míg sokan a vásártéren izzadnak, addig mások a strandon hűsítik magukat, mint például Arató István- né és három unokája. Ök Békéssámsonból jöttek. Hal­lották, hogy vasárnap Tót­komlóson minden a gyere- ■ kékért van ... Cs. X.

Next

/
Thumbnails
Contents