Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
1989. május 27., szombat o Védelmet a képviselőnek! Befejeződött az aláírásgyűjtés a megye 13. választókerületében, s a levelet az aláírásokkal együtt a szervezők megküldték dr. Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének. Mint már hírt adtunk róla, a Szeghalmi Állami Gazdaság kollektívája április 21-én felhívást tett közzé képviselőjük, dr. Maróthy László erkölcsi és jogi védelmének támogatására. Azt kifogásolták, hogy a minisztert a bős—nagymarosi építkezéssel kapcsolatban egyesek minősíthetetlen stílusban, becsületében is sértegetve támadták. A szeghalmiak hangsúlyozták, hogy a vízlépcsőről mindenkinek joga van véleményt alkotni, s természetesen — ha úgy látja — az építkezés ellen tiltakozni. Ám senkinek sincs joga ahhoz, hogy ezt durván, sértőn, az emberi kapcsolatok elemi normáit figyelmen kívül hagyva tegye meg. A szeghalmiak és a környékbeliek tehát a képviselőjük védelmében emeltek szót! A felhívást közel háromezren írták alá. Az Országgyűlés elnökének címzett kísérőlevél — melyet a városi népfront tisztségviselői és az állami gazdaság képviselői írtak alá — e sorokkal fejeződik be: „Kérjük tehát a felhívásban foglaltaknak megfelelően, szíveskedjen az idevonatkozó jogszabályok figyelembevételével a megfelelő intézkedéseket megtenni dr. Maróthy László országgyűlési képviselőnk erkölcsi és jogi védelme érdekében.” Azt már szerkesztőségünk teszi hozzá: ha egyáltalán lehet védelmet nyújtani bárkinek is, indulatoktól elszabadult világunkban. MDF-levelek a csabai képviselőknek B társadalmi vagyon védelmében, a törvénysértők ellen A Magyar Demokrata Fórum békéscsabai szervezetének elnöksége az elmúlt napokban több levelet intézett a megyeszékhely képviselőihez. Az egyik levélben a társadalmi vagyon elherdálása miatti aggodalmuknak adnak hangot. „A tulajdonos gazda vigyázó szeme hiányában e vagyon kezelői milliós prémiumokat utalnak ki maguknak, milliárdos vagyonokat külföldre eladnak, több százezres jövedelmekre tesznek szert az egymás számára létrehozott részvénytársasági igazgatósági tanácsok tagjaiként, általában formális jelenlét ellenében” — írják levelükben, majd javasolják, hogy a Parlament két olvasatban tárgyalja meg a tulajdonreform elvi és gyakorlati kérdéseit és a T. Ház ismerje meg az ezzel kapcsolatos alternatív elképzeléseket is. Javasolják továbbá: „A tulajdonreformról a kormány nyisson társadalmi vitát. Addig halasszák el az átalakulási, szövetkezeti, valamint a velük kapcsolatos törvények (pl. földtörvény) tárgyalását! Felhívjuk a képviselők és a közvélemény figyelmét arra a tényre, hogy már most is folynak olyan (ön)átalakí- tások és vagyoneladások, amelyeknek gazdaságossága és társadalmi jogossága erősen megkérdőjelezhető." Az MDF csabai elnöksége egy másik levélben arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy mind a pénzügyminiszter, mind az MNB elnöke (és a Minisztertanács) törvénysértést követett el, amikor a külföldről behozott turistaforgalmi áruk vámtételét rendeletileg 45 százalékra emelték, illetve ugyancsak rendeletileg a forintot leértékelték. A levél írói arra hivatkoznak, hogy ilyen intézkedések csak törvényileg hozhatók, a törvényalkotás pedig az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Az MDF csabai elnöksége levelében azt kéri a két képviselőtől, hogy „az említett törvénysértésekkel kapcsolatban haladéktalanul tegye meg a szükséges indítványt, az Ország- gyűlés legközelebbi ülésszakán kezdeményezze az alkotmányjogi tanács eljárását.” A Magyar Demokrata Fórum békéscsabai szervezetének elnökségétől kapott leveleket megküldtük a címzetteknek. Nagy bánhegy esen sokan foglalkoznak fóliás zöldségtermesztéssel. Képünkön Chovanyecz András nyugdíjas és felesége a paprikát szedik Fotó: Gál Edit Mi lesz veled szakszervezet? Légy a palackban Fábián László kipakol Légy került a palackba a Békés Megyei Üdítőital-ipari Vállalatnál. Ki kellene piszkálni valahogy, de nem mindenki akarja. Vergődjön csak szegény, hiszen esélye van arra, hogy magától kikecmeregjen. Ha nem, üsse kő, legfeljebb belefullad. Fábián László energetikus a vállalatnál, 1969 óta szak- szervezeti tag, lassan két éve lesz, hogy itt dolgozik. Makacs fiatalember. A fejébe vette: megújítja a szakszervezetet. Ezért sokan megmosolyogják, mások haraggal szemlélik nem mindennapi tevékenységét. Persze, vannak hívei is, akik hasonlóan gondolkodnak. Adtak egy listát... Ül előttem, kezét a térdére teszi. Kérem szépen, kezdi, sehogyan sem tetszett nekem a szakszervezeti választások előkészítése. A bizalmi testületi ülésen úgy határoztak, hogy maradjon a régi szakszervezeti bizottság, csak a titkár legyen más, hiszen Mátyás Albert szb-titkár, aki egyben gyárvezető is, hosszabb ideje betegeskedik. Megválasztották a jelölőbizottságot, amelynek én is tagja lettem. .. Megáll a beszédben. Vár, hátha kérdezek valamit. Megjegyzem: végtére is, örülhet a bizalomnak, amely körülveszi. Jelölőbizottsági tagnak lenini, nem akármi. Mosolyog. Ez igaz, helyesel a sima szakszervezeti tag, csakhogy nekem a kezembe nyomtak egy listát, jó lenne ezek mellett agitálni. De engem ez a módszer idegesített. A listán ' szereplők niagy része a központi irodaházban dolgozik. Van közöttük munkaügyi csoport- vezető, személyzeti vezető és párttitkár, az igazgató titkárnője, gépkocsivezetője, így állna fel a szakszervezeti bizottság. A titkári funkció várományosa a Luther utcai irodaházban rendszerszervező, másfél éve van a vállalatnál. Az emberek zöme viszont itt, az Északi ipartelepen levő gyárban dolgozik. Arányos képviseletet szeretnénk a szakszervezeti bizottságban is. A sima szakszervezeti tag Fábián László már régebben elvetette a sulykot, jár- tatta a száját. Éppen Szabó Sándor, az Édosz megyei bizottságának a titkára tartott előadást a szak- szervezet megújításáról. Tetszett a beszéd, emlékezik a fiatalember. Bírálta a régi országos szakszervezeti vezetőket, elítélte azokat a vállalatokat, ahol a gazdasági vezető az szb-titkár. Na, gondoltam, most kipakolok, kipróbálom, mennyire szabad a véleménynyilvánítás. Felvetettem a mi esetünket, hogy immár nyolc éve a gyárvezető a szakszervezeti titkár, ráadásul a felesége főmérnök a cégnél. A dolgozók sorra elhagyják a szakszervezetet, az újak pedig be sem lépnek. Az előadó ekkor visszakozott, védelmébe vette a titkárt, hogy milyen jól dolgozik. Bólogatok, bólogatok. Valóban nem illik ilyesmivel előhozakodni. Könnyen rá1 foghatják az emberre, hogy áskálódik. A sima szakszervezeti tag is bólint, jelezve: még nincs vége. Ezután újabb bolondságot csináltam, izeg-mozog a fotelban. A központi áremelések elleni tiltakozásul aláírásgyűjtési akciót indítottam, mintegy 150-en tették le a névjegyüket. Ezt továbbítottuk az illetékes helyekre. Az igazgató ezt sem vette jónéven, megüzente: állítsam le magam, inkább a munkámmal törődjek. Jó, jó, de mégis jelölőbizottsági tag, makacsko- dom. Ez mindenképpen jelent valamit. Ennek örülök, mondja némi malíciával a hangjában. Elindultam a listával, és szomorú tapasztalatokat szereztem. Kiderült: jó néhány csoportnak nincs is szakszervezeti bizalmija. Legalább 60 emberrel beszéltem, akik közölték: nem hajlandók a listán szereplőket jelölni. Közben az szb- tagságra javasoltak 4 ezer forint fizetésemelést kaptak, nekem 850 forint jutott. Az emberek nagy része azzal sem értett egvet, hogy cso- port.gvűléseken jelöljék, válasszák meg a tisztségviselőket. Nyílt, demokratikus jelölést, választást követel-, tek, amelyen minden szak- szervezeti tag egyszerre venne részt. Ez a javaslat sem aratott' osztatlan sikert az szb-tagok között. Még a többes jelölés szükségességét is megkérdőjelezték né- hányan. Ekkor aláírást gyűjtöttünk az összdolgozói gyűlés mellett. A listát csaknem százan aláírták, de vidékre már ki se jutattunk, több munkahelyről üresen visszajött a papír. Félnek az emberek. Lovas Istvánnét például sokan javasolták szb-titkárnak, de nem vállalta a jelölést. Szerintem „lebeszélték” róla. Végül a legutóbbi bizalmi testületi ülésen nagy vita után elfogadták a javaslatunkat, hogy június 3-án, szombaton, itt, Békéscsabán tartsuk a szakszervezeti választást. A jelölőbizottság elnöke és egyik tagja viszont lemondott. Kezdhettük elölről az egészet. Lemondott a jeb-elnök A gyárkapuban a portás készséges. Megmutatja az utat, hogy merre találom a megbízott gyárvezetőt. Rekeszek, üvegek között baktatok. A csarnokban, a szalagsoron masíroznak a pan közvélemény a demokratizálódásról Hogyan éli meg a mai magyar társadalom átlagpolgára a politikai rendszer demokratizálódási folyamatát? Változott-e az utóbbi években politikai gondolkodása, véleménye, magatartása? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Társadalom- tudományi Intézet és az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársai. Ez év áprilisában ezer állampolgár véleményét kérték szerte az országban. Vizsgálataik eredményét kiegészítették az MSZMP apparátusában vezetőt pozícióban dolgozók véleményével. Miként Bruszt László és Simon János szociológusok lackok. Óriási a zaj, éppen mossák a kövezetei, a víz bokáig ér. A megbízott gyárvezető szintén fiatalember. Ismeri a választások körüli hercehurcát. Tagja a jelenlegi szakszervezeti bizottságnak, de tovább nem vállalja. Nem kétséges, hogy kinek a pártján áll. Azt mondja: a szakszervezeti tagság kétharmada bizonyosan nem lesz ott a választáson, hiszen, a bizalmi gyűléseken is alig lézengenek páran. Különben a betegeskedő gyár- vezető-szb-titkár amolyan főmüvezetőféle, nem az egész gyár főnöke, önálló műszaki, kereskedelmi osztály működik a telepen. Telefonál a központba, jöjjön már ki a megbízott szb-titkár és a lemondott jeb-el- nök. A két hölgy egymás után meséli a történteket. Minden a szabályoknak megfelelően zajlott le, hangsúlyozzák. A bizalmi testületi ülésen jóváhagyták, hogy csoportgyűléseken választanak szb-titkárt és elnököt, valamint más tisztségviselőket. Elkészült az intézkedési terv, ezt megkapták az illetékesek. Világosan megmondták: a jelölőbizottság tagjai ne vegyék készpénznek az szb által kiadott listát, ez legfeljebb orientálhatja az embereket. A csoportgyűlésen, a választáson mindenkinek joga van újabb jelöltre javaslatot tenni. A rátermettséget vették alapul, nem azt, hogy az illető milyen közel van az igazgatói irodához. Fábián érve tetszetős, csak azt felejti el, hogy a vállalatvezető nem is tudott az szb jelöltjeiről. Tudomásul kell venni: például a gazdasági, társadalombiztosítási ügyeket nem lehet akárkire bízni. A volt jelölőbizottsági elnök még szókimondóbb. Állítja, hogy Fábián nincs tisztában, nem is érti a választás, a szavazás menetét. Én egyetértettem a többes jelöléssel, mondja határozottan, Fábián László mégis megvádolt, hogy ellene voltam. Ezért nem vállaltam tovább az elnökséget. A petíció is úgy született: az emberek orra alá dugták a papírt, sokan azt hitték, hogy jelenléti ív, azt sem tudták, mit írnak alá. Most mindenki a szakszervezettel foglalkozik a vállalatnál, gyűléseznek. akadozik a munka. Néhány sértett ember akciójáról van szó, a demokrácia mögé bújva igyekeznek befolyásolni az embereket. Fábián munkájával nincsenek megelégedve, a differenciált bérezésnél érzékeltették vele, ezért akadékoskodik. Benyit az igazgató. Lip- ták György érdeklődik: miről is diskurálunk voltaképpen. Mintha nem tudná. Azért elmesélem az alapsztorit. Gondterhelten megjegyzi: bizony, kár hogy nem egy helyen van a vállalat, ez a szétszórtság senkinek sem jó. Egyébként nem ártja bele magát ebbe a szak- szervezeti vitába, ő csak egy ember ,a tagok között. Felállók. Csak fizetett és nem kapott semmit Az üzemcsarnok egyik piciny irodájában találkozom Kovács Gábor szakszervezeti bizalmival. Petíció, sértődöttség? Ugyan, még csak sértődések sem vagyunk, dobja az asztalra a cigarettásdobozt. Most már élesben megy a játék, vége a langyos víznek, amely egyeseknek nem tetszik. Majd hozaz MTI munkatársának elmondták, a több mint 200 kérdésre adott válaszokból kitűnik, hogy a kormányba vetett bizglom az 1935-ben mért 88 százalékról 42 százalékra, az MSZMP-be vetett bizalom 66 százalékról 24 százalékra csökkent. Az emberek többsége 1985-ben úgy vélte: a paternalista módon gondoskodó vezetés nélküle ugyan, de az érdekeit figyelembe véve cselekszik. záedződik a tagság az új helyzethez. Én nem nevekre, hanem szakszervezeti titkárra szavazok. Érti, ugye? Sfzó sincs anarchiáról, inkább arról: nem mindegy, hogy ki védi a melós érdekeit. Nézzen rám, a munkaruhámat otthon mosom, mert a vállalattól nem jár mosószer. Egy élelmiszer- ipari vállalatnál. Nevetséges. Fábián mellé áll a dolgozóknak, ezért népszerű. Nem hülyék a fizikai dolgozók, veszi át a szót egy másik bizalmi, Gurcsó Andrásné. Egvesek úgy állítják be, hogy alkalmatlanok vagyunk a szakszervezeti munkára. Aligha véletlen, hogy sok a kilépő. Művezető, csoportvezető, egyéb gazdasági vezetők adják vissza a tagsági könyvet. Az igaz, hogy megszavaztuk a csoportgyűlésen való választást, de akkor még nem tudtunk a kívánságlistáról. Ezért változtattuk meg később a véleményünket. Gyucha János hat éve dolgozik a vállalatnál, betanított munkás. Rágyújt, a sarokba húzódik. Persze, én is aláírtam a listát. Előtte a bizalmi elmagyarázta, hogy miről van szó. Szerintem is innen kerüljön ki a szak- szervezeti titkár és az szb- tagok nagy része. Az itteniek tudják a legjobban, hogy mi kell a dolgozónak. Re- hák Péternek viszont nem sok kell, kilépett a szakszervezetből. Miért? Azt mondja: csak fizetett és nem kapott érte semmit. Látta az összefonódásokat. Üdülés helyett kifekszik a napra és sütteti magát, ha valami baja van, bemegy az igazgatóhoz, megvédi a saját érde- ikeit. Ebben az országban már ellenzékinek sem érdemes lenni. Sok a köpönyegforgató. De menjünk tovább. Mit válaszol Lovasné, a visszalépett titkárjelölt? Tagadja, hogy megfélemlítették volna. Otthon megbeszélte a férjével, aki lebeszélte erről a meggondolatlan lépésről. Ugyanis ő már volt szakszervezeti titkár, tudja, hogy mivel jár ez a megbízatás. Ennyi. Az egyik irodában éppen szakszervezeti csoportgyűlést tartanak. Hallgatózom, nyújtogatom a nyakam. Végre megjelenik az ajtóban Fábián László. Nincs valami rózsás hangulatban, fáradtan huppan a székre. Érzem, hogy nemsokára fegyelmit akasztanak a nyakamba, sóhajt. Nekem soha senki nem mondta, hogy rosszul dolgozom. A közvetlen főnököm megtiltotta, hogy bármilyen politikai, szakszervezeti tevékenységet folytassak munkaidő, alatt. Panaszkodtam, hogy így nem tudok eleget tenni a megízatás- nak. Az igazgató nem foglalt állást, az szb-elnök szólt ki telefonon, hogy csináljam tovább. Érdekes, a választást munkaidőben akarták megtartani, az előkészítő munkát pedig akadályozzák. Talán otthon, a lakásukon keressem fel az embereket? Már kinn járok a kapunál, amikor a megbízott gyárvezető utánam rohan és közli: a neve ne szerepeljen az írásban, ugyanezt kívánja a megbízott szb-titkár és a lemondott jeb-elnök is. Igen, a palackban a légy egyre jobban röpdös, szabadulni akar. Mintha azt zümmögné: mi lesz veled szak- szervezet? Seres Sándor Napjainkban az állampolgároknak már csak 44 százaléka vallja azt, hogy a Parlament az ő érdekeit képviseli. A legtöbben a lakás- helyzettel, az öregek és fiatalok helyzetével, az élet- színvonallal elégedetlenek. Fokozódott az elgédetlenség a környezetvédelem, a köz- biztonság, az áruellátás és általában a demokrácia helyzete miatt.
