Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

1989. május 27., szombat o Védelmet a képviselőnek! Befejeződött az aláírásgyűjtés a megye 13. választóke­rületében, s a levelet az aláírásokkal együtt a szervezők megküldték dr. Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés el­nökének. Mint már hírt adtunk róla, a Szeghalmi Álla­mi Gazdaság kollektívája április 21-én felhívást tett köz­zé képviselőjük, dr. Maróthy László erkölcsi és jogi vé­delmének támogatására. Azt kifogásolták, hogy a mi­nisztert a bős—nagymarosi építkezéssel kapcsolatban egyesek minősíthetetlen stílusban, becsületében is sérte­getve támadták. A szeghalmiak hangsúlyozták, hogy a vízlépcsőről mindenkinek joga van véleményt alkotni, s természetesen — ha úgy látja — az építkezés ellen til­takozni. Ám senkinek sincs joga ahhoz, hogy ezt dur­ván, sértőn, az emberi kapcsolatok elemi normáit figyel­men kívül hagyva tegye meg. A szeghalmiak és a kör­nyékbeliek tehát a képviselőjük védelmében emeltek szót! A felhívást közel háromezren írták alá. Az Országgyűlés elnökének címzett kísérőlevél — me­lyet a városi népfront tisztségviselői és az állami gazda­ság képviselői írtak alá — e sorokkal fejeződik be: „Kérjük tehát a felhívásban foglaltaknak megfelelően, szíveskedjen az idevonatkozó jogszabályok figyelembe­vételével a megfelelő intézkedéseket megtenni dr. Ma­róthy László országgyűlési képviselőnk erkölcsi és jogi védelme érdekében.” Azt már szerkesztőségünk teszi hozzá: ha egyáltalán lehet védelmet nyújtani bárkinek is, indulatoktól elsza­badult világunkban. MDF-levelek a csabai képviselőknek B társadalmi vagyon védelmében, a törvénysértők ellen A Magyar Demokrata Fórum békéscsabai szervezetének elnöksége az elmúlt napokban több levelet intézett a me­gyeszékhely képviselőihez. Az egyik levélben a társadalmi vagyon elherdálása miatti aggodalmuknak adnak hangot. „A tulajdonos gazda vigyázó szeme hiányában e vagyon kezelői milliós prémiumokat utalnak ki maguknak, milliárdos va­gyonokat külföldre eladnak, több százezres jövedelmekre tesznek szert az egymás számára létrehozott részvénytársa­sági igazgatósági tanácsok tagjaiként, általában formális je­lenlét ellenében” — írják levelükben, majd javasolják, hogy a Parlament két olvasatban tárgyalja meg a tulajdonreform elvi és gyakorlati kérdéseit és a T. Ház ismerje meg az ez­zel kapcsolatos alternatív elképzeléseket is. Javasolják to­vábbá: „A tulajdonreformról a kormány nyisson társadalmi vitát. Addig halasszák el az átalakulási, szövetkezeti, vala­mint a velük kapcsolatos törvények (pl. földtörvény) tárgya­lását! Felhívjuk a képviselők és a közvélemény figyelmét arra a tényre, hogy már most is folynak olyan (ön)átalakí- tások és vagyoneladások, amelyeknek gazdaságossága és tár­sadalmi jogossága erősen megkérdőjelezhető." Az MDF csabai elnöksége egy másik levélben arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy mind a pénzügyminiszter, mind az MNB elnöke (és a Minisztertanács) törvénysértést követett el, amikor a külföldről behozott turistaforgalmi áruk vámtételét rendeletileg 45 százalékra emelték, illetve ugyancsak rendeletileg a forintot leértékelték. A levél írói arra hivatkoznak, hogy ilyen intézkedések csak törvényileg hozhatók, a törvényalkotás pedig az Országgyűlés hatáskö­rébe tartozik. Az MDF csabai elnöksége levelében azt kéri a két képvi­selőtől, hogy „az említett törvénysértésekkel kapcsolatban haladéktalanul tegye meg a szükséges indítványt, az Ország- gyűlés legközelebbi ülésszakán kezdeményezze az alkot­mányjogi tanács eljárását.” A Magyar Demokrata Fórum békéscsabai szervezetének elnökségétől kapott leveleket megküldtük a címzetteknek. Nagy bánhegy esen sokan foglalkoznak fóliás zöldségtermesz­téssel. Képünkön Chovanyecz András nyugdíjas és felesége a paprikát szedik Fotó: Gál Edit Mi lesz veled szakszervezet? Légy a palackban Fábián László kipakol Légy került a palackba a Békés Megyei Üdítőital-ipa­ri Vállalatnál. Ki kellene piszkálni valahogy, de nem mindenki akarja. Vergődjön csak szegény, hiszen esé­lye van arra, hogy magától kikecmeregjen. Ha nem, üsse kő, legfeljebb belefullad. Fábián László energetikus a vállalatnál, 1969 óta szak- szervezeti tag, lassan két éve lesz, hogy itt dolgozik. Makacs fiatalember. A fejé­be vette: megújítja a szak­szervezetet. Ezért sokan megmosolyogják, mások ha­raggal szemlélik nem min­dennapi tevékenységét. Per­sze, vannak hívei is, akik hasonlóan gondolkodnak. Adtak egy listát... Ül előttem, kezét a térdé­re teszi. Kérem szépen, kez­di, sehogyan sem tetszett nekem a szakszervezeti vá­lasztások előkészítése. A bi­zalmi testületi ülésen úgy határoztak, hogy maradjon a régi szakszervezeti bizott­ság, csak a titkár legyen más, hiszen Mátyás Albert szb-titkár, aki egyben gyár­vezető is, hosszabb ideje betegeskedik. Megválasztot­ták a jelölőbizottságot, amelynek én is tagja lettem. .. Megáll a beszédben. Vár, hátha kérdezek valamit. Megjegyzem: végtére is, örülhet a bizalomnak, amely körülveszi. Jelölőbizottsági tagnak lenini, nem akármi. Mosolyog. Ez igaz, helyesel a sima szakszervezeti tag, csakhogy nekem a kezembe nyomtak egy listát, jó len­ne ezek mellett agitálni. De engem ez a módszer idege­sített. A listán ' szereplők niagy része a központi iro­daházban dolgozik. Van kö­zöttük munkaügyi csoport- vezető, személyzeti vezető és párttitkár, az igazgató tit­kárnője, gépkocsivezetője, így állna fel a szakszerve­zeti bizottság. A titkári funkció várományosa a Lu­ther utcai irodaházban rend­szerszervező, másfél éve van a vállalatnál. Az emberek zöme viszont itt, az Északi ipartelepen levő gyárban dolgozik. Arányos képvise­letet szeretnénk a szakszer­vezeti bizottságban is. A sima szakszervezeti tag Fábián László már régeb­ben elvetette a sulykot, jár- tatta a száját. Éppen Szabó Sándor, az Édosz me­gyei bizottságának a titká­ra tartott előadást a szak- szervezet megújításáról. Tet­szett a beszéd, emlékezik a fiatalember. Bírálta a régi országos szakszervezeti ve­zetőket, elítélte azokat a vál­lalatokat, ahol a gazdasági vezető az szb-titkár. Na, gondoltam, most kipakolok, kipróbálom, mennyire sza­bad a véleménynyilvánítás. Felvetettem a mi esetünket, hogy immár nyolc éve a gyárvezető a szakszervezeti titkár, ráadásul a felesége főmérnök a cégnél. A dol­gozók sorra elhagyják a szakszervezetet, az újak pe­dig be sem lépnek. Az elő­adó ekkor visszakozott, vé­delmébe vette a titkárt, hogy milyen jól dolgozik. Bólogatok, bólogatok. Va­lóban nem illik ilyesmivel előhozakodni. Könnyen rá1 foghatják az emberre, hogy áskálódik. A sima szakszer­vezeti tag is bólint, jelezve: még nincs vége. Ezután újabb bolondságot csinál­tam, izeg-mozog a fotelban. A központi áremelések elle­ni tiltakozásul aláírásgyűjté­si akciót indítottam, mint­egy 150-en tették le a név­jegyüket. Ezt továbbítottuk az illetékes helyekre. Az igazgató ezt sem vette jó­néven, megüzente: állítsam le magam, inkább a mun­kámmal törődjek. Jó, jó, de mégis jelölő­bizottsági tag, makacsko- dom. Ez mindenképpen je­lent valamit. Ennek örülök, mondja némi malíciával a hangjában. Elindultam a lis­tával, és szomorú tapaszta­latokat szereztem. Kiderült: jó néhány csoportnak nincs is szakszervezeti bizalmija. Legalább 60 emberrel be­széltem, akik közölték: nem hajlandók a listán szereplő­ket jelölni. Közben az szb- tagságra javasoltak 4 ezer forint fizetésemelést kaptak, nekem 850 forint jutott. Az emberek nagy része azzal sem értett egvet, hogy cso- port.gvűléseken jelöljék, vá­lasszák meg a tisztségvise­lőket. Nyílt, demokratikus jelölést, választást követel-, tek, amelyen minden szak- szervezeti tag egyszerre ven­ne részt. Ez a javaslat sem aratott' osztatlan sikert az szb-tagok között. Még a többes jelölés szükségessé­gét is megkérdőjelezték né- hányan. Ekkor aláírást gyűj­töttünk az összdolgozói gyű­lés mellett. A listát csak­nem százan aláírták, de vi­dékre már ki se jutattunk, több munkahelyről üresen visszajött a papír. Félnek az emberek. Lovas Istvánnét például sokan javasolták szb-titkárnak, de nem vál­lalta a jelölést. Szerintem „lebeszélték” róla. Végül a legutóbbi bizalmi testületi ülésen nagy vita után elfo­gadták a javaslatunkat, hogy június 3-án, szombaton, itt, Békéscsabán tartsuk a szak­szervezeti választást. A je­lölőbizottság elnöke és egyik tagja viszont lemondott. Kezdhettük elölről az egé­szet. Lemondott a jeb-elnök A gyárkapuban a portás készséges. Megmutatja az utat, hogy merre találom a megbízott gyárvezetőt. Reke­szek, üvegek között bakta­tok. A csarnokban, a sza­lagsoron masíroznak a pa­n közvélemény a demokratizálódásról Hogyan éli meg a mai ma­gyar társadalom átlagpolgá­ra a politikai rendszer de­mokratizálódási folyamatát? Változott-e az utóbbi évek­ben politikai gondolkodása, véleménye, magatartása? Ezekre a kérdésekre keres­ték a választ a Társadalom- tudományi Intézet és az MTA Szociológiai Kutató­intézetének munkatársai. Ez év áprilisában ezer állam­polgár véleményét kérték szerte az országban. Vizsgá­lataik eredményét kiegészí­tették az MSZMP apparátu­sában vezetőt pozícióban dol­gozók véleményével. Miként Bruszt László és Simon János szociológusok lackok. Óriási a zaj, éppen mossák a kövezetei, a víz bokáig ér. A megbízott gyár­vezető szintén fiatalember. Ismeri a választások körüli hercehurcát. Tagja a jelen­legi szakszervezeti bizottság­nak, de tovább nem vállal­ja. Nem kétséges, hogy ki­nek a pártján áll. Azt mond­ja: a szakszervezeti tagság kétharmada bizonyosan nem lesz ott a választáson, hi­szen, a bizalmi gyűléseken is alig lézengenek páran. Kü­lönben a betegeskedő gyár- vezető-szb-titkár amolyan főmüvezetőféle, nem az egész gyár főnöke, önálló műszaki, kereskedelmi osz­tály működik a telepen. Te­lefonál a központba, jöjjön már ki a megbízott szb-tit­kár és a lemondott jeb-el- nök. A két hölgy egymás után meséli a történteket. Min­den a szabályoknak megfe­lelően zajlott le, hangsúlyoz­zák. A bizalmi testületi ülé­sen jóváhagyták, hogy cso­portgyűléseken választanak szb-titkárt és elnököt, vala­mint más tisztségviselőket. Elkészült az intézkedési terv, ezt megkapták az illetéke­sek. Világosan megmondták: a jelölőbizottság tagjai ne vegyék készpénznek az szb által kiadott listát, ez leg­feljebb orientálhatja az em­bereket. A csoportgyűlésen, a választáson mindenkinek joga van újabb jelöltre ja­vaslatot tenni. A rátermett­séget vették alapul, nem azt, hogy az illető milyen közel van az igazgatói irodához. Fábián érve tetszetős, csak azt felejti el, hogy a válla­latvezető nem is tudott az szb jelöltjeiről. Tudomásul kell venni: például a gazda­sági, társadalombiztosítási ügyeket nem lehet akárkire bízni. A volt jelölőbizottsági el­nök még szókimondóbb. Ál­lítja, hogy Fábián nincs tisz­tában, nem is érti a válasz­tás, a szavazás menetét. Én egyetértettem a többes jelö­léssel, mondja határozottan, Fábián László mégis meg­vádolt, hogy ellene voltam. Ezért nem vállaltam tovább az elnökséget. A petíció is úgy született: az emberek orra alá dugták a papírt, so­kan azt hitték, hogy jelen­léti ív, azt sem tudták, mit írnak alá. Most mindenki a szakszervezettel foglalkozik a vállalatnál, gyűléseznek. akadozik a munka. Néhány sértett ember akciójáról van szó, a demokrácia mögé búj­va igyekeznek befolyásolni az embereket. Fábián mun­kájával nincsenek megelé­gedve, a differenciált bére­zésnél érzékeltették vele, ezért akadékoskodik. Benyit az igazgató. Lip- ták György érdeklődik: mi­ről is diskurálunk voltakép­pen. Mintha nem tudná. Azért elmesélem az alap­sztorit. Gondterhelten meg­jegyzi: bizony, kár hogy nem egy helyen van a vállalat, ez a szétszórtság senkinek sem jó. Egyébként nem árt­ja bele magát ebbe a szak- szervezeti vitába, ő csak egy ember ,a tagok között. Felál­lók. Csak fizetett és nem kapott semmit Az üzemcsarnok egyik pi­ciny irodájában találkozom Kovács Gábor szakszervezeti bizalmival. Petíció, sértő­döttség? Ugyan, még csak sértődések sem vagyunk, dobja az asztalra a cigaret­tásdobozt. Most már élesben megy a játék, vége a lan­gyos víznek, amely egyesek­nek nem tetszik. Majd hoz­az MTI munkatársának el­mondták, a több mint 200 kérdésre adott válaszokból kitűnik, hogy a kormányba vetett bizglom az 1935-ben mért 88 százalékról 42 szá­zalékra, az MSZMP-be ve­tett bizalom 66 százalékról 24 százalékra csökkent. Az emberek többsége 1985-ben úgy vélte: a paternalista mó­don gondoskodó vezetés nél­küle ugyan, de az érdekeit figyelembe véve cselekszik. záedződik a tagság az új helyzethez. Én nem nevek­re, hanem szakszervezeti tit­kárra szavazok. Érti, ugye? Sfzó sincs anarchiáról, in­kább arról: nem mindegy, hogy ki védi a melós érde­keit. Nézzen rám, a munka­ruhámat otthon mosom, mert a vállalattól nem jár mosószer. Egy élelmiszer- ipari vállalatnál. Nevetséges. Fábián mellé áll a dolgo­zóknak, ezért népszerű. Nem hülyék a fizikai dolgozók, veszi át a szót egy másik bizalmi, Gurcsó Andrásné. Egvesek úgy állítják be, hogy alkalmatlanok vagyunk a szakszervezeti munkára. Aligha véletlen, hogy sok a kilépő. Művezető, csoportve­zető, egyéb gazdasági veze­tők adják vissza a tagsági könyvet. Az igaz, hogy meg­szavaztuk a csoportgyűlésen való választást, de akkor még nem tudtunk a kívánságlis­táról. Ezért változtattuk meg később a véleményün­ket. Gyucha János hat éve dol­gozik a vállalatnál, betaní­tott munkás. Rágyújt, a sa­rokba húzódik. Persze, én is aláírtam a listát. Előtte a bizalmi elmagyarázta, hogy miről van szó. Szerintem is innen kerüljön ki a szak- szervezeti titkár és az szb- tagok nagy része. Az itteni­ek tudják a legjobban, hogy mi kell a dolgozónak. Re- hák Péternek viszont nem sok kell, kilépett a szakszer­vezetből. Miért? Azt mond­ja: csak fizetett és nem ka­pott érte semmit. Látta az összefonódásokat. Üdülés he­lyett kifekszik a napra és sütteti magát, ha valami ba­ja van, bemegy az igazgató­hoz, megvédi a saját érde- ikeit. Ebben az országban már ellenzékinek sem érde­mes lenni. Sok a köpönyeg­forgató. De menjünk to­vább. Mit válaszol Lovasné, a visszalépett titkárjelölt? Tagadja, hogy megfélemlí­tették volna. Otthon megbe­szélte a férjével, aki lebe­szélte erről a meggondolat­lan lépésről. Ugyanis ő már volt szakszervezeti titkár, tudja, hogy mivel jár ez a megbízatás. Ennyi. Az egyik irodában éppen szakszervezeti csoportgyűlést tartanak. Hallgatózom, nyúj­togatom a nyakam. Végre megjelenik az ajtóban Fá­bián László. Nincs valami rózsás hangulatban, fárad­tan huppan a székre. Érzem, hogy nemsokára fegyelmit akasztanak a nyakamba, só­hajt. Nekem soha senki nem mondta, hogy rosszul dol­gozom. A közvetlen főnö­köm megtiltotta, hogy bár­milyen politikai, szakszerve­zeti tevékenységet folytassak munkaidő, alatt. Panaszkod­tam, hogy így nem tudok eleget tenni a megízatás- nak. Az igazgató nem fog­lalt állást, az szb-elnök szólt ki telefonon, hogy csinál­jam tovább. Érdekes, a vá­lasztást munkaidőben akar­ták megtartani, az előkészítő munkát pedig akadályozzák. Talán otthon, a lakásukon keressem fel az embereket? Már kinn járok a kapu­nál, amikor a megbízott gyárvezető utánam rohan és közli: a neve ne szerepel­jen az írásban, ugyanezt kí­vánja a megbízott szb-titkár és a lemondott jeb-elnök is. Igen, a palackban a légy egyre jobban röpdös, szaba­dulni akar. Mintha azt züm­mögné: mi lesz veled szak- szervezet? Seres Sándor Napjainkban az állampolgá­roknak már csak 44 száza­léka vallja azt, hogy a Par­lament az ő érdekeit képvi­seli. A legtöbben a lakás- helyzettel, az öregek és fia­talok helyzetével, az élet- színvonallal elégedetlenek. Fokozódott az elgédetlenség a környezetvédelem, a köz- biztonság, az áruellátás és általában a demokrácia hely­zete miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents