Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-03 / 102. szám

népújság!

1989. május 3.,~ szerda

Egy hónap hangulata

a szakszervezeti információ tükrében — április

Belpolitika x

Alapvető változás nem tapasztalható a dolgozók közérzetében. Tovább erősödtek a kedvezőtlen hangulati tendenciák a bérből és fizetésből élők élethelyzetének egyre nagyobb mértékű romlása miatt. Súlyos gondot jelent, hogy a restriktiv gazdálkodás következtében

mind szélesebb rétegek kénytelenek felélni tartalékaikat. Különösen kritikus helyzetbe kerültek a kis nyugdíjjal rendelkezők, főként akik egészségi állapotuk és egyéb körülményeik miatt nem tudnak a nyugdíj mellett munkavégzésre vállalkozni. Nehéz helyzetbe kerültek a gyermekes családok. különösen a gyesen, gyeden lévő kismamák, illetve családjuk, mivel a jelentős reálérték-csökkenés mellett jövedelmük is csökkent. A kiskeresetű aktív dolgozók egyre szélesebb köre sodródik veszélyes gyorsasággal az elszegényedés felé. Éleződnek a feszültségek, fokozódik a türelmetlenség, nagyfokú elkeseredettség tapasztalható. Ez a negatív hangulati tendencia ugyan országszerte jellemző, a folyamatos — többször drasztikus — fogyasztói áremelések és a dolgozói keresetek növekedési ütemének mesz- sze alatta maradása miatt, de megyénkben a dolgozók további negatív hatásként élik meg az országos átlaghoz viszonyított lemaradásunkat. Megyénkben a foglalkoztatottak átlagkeresete 7800 forint körüli, míg az országos átlag 8600 forint körül alakul. Az ipar területén az átlagkereset a többi megyéhez viszonyítva a 15. helyet jelenti számunkra. Mindez egyre nagyobb feszültséget teremt és szítja az elégedetlenséget. A bérből és fizetésből élők tömegeiben félelem, és a félelem által táplált feszülő indulatok lappanganak. Félelmet szül az ország változatlanul aggasztó gazdasági helyzete, az ígért kibontakozás nyomaiban sem látható jeleinek, a várt fordulatnak az elmaradása. Sokak összeomlástól tartanak, és tehetetlenséggel, hozzá nem értéssel vádolják az ország vezetőit. Bizonytalanságot és nyugtalanságot szül az átgondolatlan, a társadalmi hatásokat nem mérlegelő, az állandóan módosulásra szoruló kormányintézkedések sora.

„A dolgozók egyre pesz- szimistábbak a kormány politikájával szemben. Csak az egyre nehezedő terheket érzik, amit az 1953. évi beszolgáltatást, padlásseprési politikához hasonlítanak. Azzal a különbséggel, hogy az akkor csak a parasztságot érintette, de most az egész népet, és a gazdálkodó egységeket is. Ez a jövedelemadó-politika megbénítja a gazdaságot, tönkreteszi a még nyereséges vállalatokat is.” (Békéscsabai Állami Gazdaság, Medosz mb) „Azt látjuk, hogy a kormány eléggé kapkod, és így az emberek bizalma is kezd csökkenni. Hiába igyekszik a helyi gazdasági vezetés megnyugtatni az embereket, azok kezdik hitüket veszíteni." (Körösi Állami Gazdaság, Gyomaendrőd)

Dühödten emlegetik a felelősöket, akik a „katasztrófa szélére sodorták az országot, és akik felelősségre vonás nélkül, kitüntetésekkel, érdemtelenül magas nyugdíjakkal vagy újabb nagyfizetésű vezető beosztásban mossák kezeiket”, saját bőrökön mit sem érzékelve az általuk előidézett nehézségekből. „Folyamatosan beszédtéma, hogy az éveken át hozott rossz döntések sorozatát a néppel fizettetik meg azok az emberek, akik részesei voltak a rossz döntéseknek. Ebből a sokat emlegetett reformból csak az adó- és elvonási rendszer valósult meg.” (Date Főiskolai Kara, Szarvas, Medosz mb)

Egyre többen és egyre hangosabban követelik a politikai és gazdasági életben hitelét vesztett vezetők fél- reállítását, felelősségre vonását, a kiváltságaik révén szerzett anyagi javaik visz- szavonását. Nem kisebb ellenérzéssel viseltetnek a dolgozók a jelenlegi elosztási politikával szemben sem. Érthetetlennek és mélységé- sen felháborítónak tartják, hogy a jelenlegi, vergődő gazdasági helyzetben a gazdasági vezetők hihetetlenül tetemes összegeket tesznek zsebre nyereség, jutalom címén. A felháborodás legfőbb oka, hogy leginkább államilag dotált vállalatok tehették ezt hatékonyság és eredményesség nélkül. Az ellenérzések másik lényeges oka — amit még az érintett gazdálkodó szervezetek dolgozói is erőteljesen kifogásolnak —, hogy néhány tíz vezető között csaknem ugyanolyan összegű milliókat osztottak szét, mint több száz dolgozó között, vagyis, hogy a dolgozók csak morzsákat kaptak. Súlyos bírálattal és kritikával illetik a szakszervezetet is azért, amiért ez ellen a demoralizáló hatású, és a dolgozók megítélése szerint felmérhetetlen anyagi veszteséget okozó kifizetések — illetve az ezt lehetővé tevő szabályozók ellen — nem lépnek fel. Arra a kérdésre, hogy vajon az érintett kollektívák a munkahelyeken miért nem teszik mindezt szóvá, rendszerint a következő a válasz: „Nem szeretnénk a

munkakönyvünket kézhez kapni.” A munkahely elvesztésének réme fenyegetően nehezedik a dolgozókra. Minden eddiginél kiszolgálta- tottabbaknak érzik magukat, melynek következtében a legnyilvánvalóbb visszásságokat sem merik szóvá tenni. A belpolitikai élet fel- gyorsulása, a gomba módra szaporodó pártok, pártszerű képződmények, szervezetek sokszínűsége inkább fokozza a nyugtalanságot, mintsem csillapítaná a kedélyeket. „Mi lesz ebből?!” — teszik fel sokan a kérdést. Ügy érzik, káosz van a politikában, a gazdaságban és a fejekben is.

Világos irányvonalra, és főként a gazdaságban fordulatot előidéző intézkedésekre várnak. A jelenlegi áldozatvállalást értelmetlennek látják. Saját követeléseik visszatükröződésének ítélik a SZOT elnökségének rendkívüli ülésén megfogalmazottakat. Mindenekelőtt fontosnak tartják, hogy a szakszervezet harcolja ki, hogy a kormány» függessze fel a bejelentett árintézkedéseket és számoljon el az államháztartás költségeivel. Felháborítónak, és egyben a szakszervezet gyengeségének tartják, hogy a kormány számos esetben figyelmen kívül hagyta a szakszervezeti mozgalom követeléseit, véleményét. Sokkal keményebb, határozottabb és har- Ciasabb kiállást várnak a

dolgozók a szakszervezettől. Sokak számára érthetetlen, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben miért foglalkoznak aránytalanul sokat a múlt feltárásával, keveset a jelen gondjaival, és miért fektetnek időt, energiát megítélésük szerint lényegtelen kérdésekre.

„Az ország jelenlegi gazdasági helyzetével kellene többet foglalkozni, nem pedig olyan kérdésekkel, milyen legyen az új címer. Ezenkívül a címer változtatásával kapcsolatban elhangzott az is, hogy ennek a költsége is a dolgozó zsebére fog menni. Véleményünk szerint szimpatiku- sabb gesztus lenne a rászoruló nyugdíjasok és pályakezdő fiatalok szociálpolitikai viszonyainak javítására fordítani ezt az összeget. Általános véleményként fogalmazódott meg az is. hogy a múlt meddőnek tűnő túlhangsúlyozott boncolgatása helyett helyezzük át a hangsúlyt a jelenre. A dolgozók egyre türelmetlenebbül várják azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyek minden tulajdonformában kikényszerítik a hatékonyságot, ésszerűséget, a teljesítmények és az alkotó munka megbecsülésének érvényesülését.” (Körös Volán, Békéscsaba)

Az autópályadíj bevezetésétől való visszalépés csak részben nyugtatta meg a kedélyeket. A forrásteremtésre irányuló újabb kormány- elképzeléseket (benzináremelés vagy kocsiadó) visz- szautasítják. A közvélemény szerint a kocsiárakból és a már most is irreálisan magas benzinárakból akkora haszon folyik be az államkasszába, hogy a kocsitulajdonosok további terhelése már „rablás” lenne.

Bős—Nagymaros kérdésében változatlanul megoszlanak a vélemények, mint ahogy a kilátásba helyezett népszavazás kérdésében is. Vannak, akik elképzelhetetlennek és további anyagi veszteségnek tartanák a beruházás leállítását. Mások — akikhez a „Duna-kör” érvei eljutottak — megdöbbenésüknek adnak hangot amiatt, hogy állítólag a vízlépcső az ország energiaszükségletének mindössze 2 százalékát adná, ugyanakkor egyharmaddal csökkenne az

ország vízkészlete — ők a leállítását sürgetik és a népszavazást. A népszavazás 'kérdésében inkább az a többségi vélemény, hogy nem a népre, hanem a szakemberekre kell bízni a döntést.

„A vízlépcsővel kapcsolatban kérdés, hogy készíthető-e megfelelő tájékoztatás egy objektiv népszavazáshoz. Meddig fognak még Bős—Nagymarosról vitatkozni, a döntést miért a népre akarják hárítani az esetleges következményekkel együtt, holott a tudósok sem tudnak megegyezni róla.” (Körös Volán, Békéscsaba) „Megoszlanak a vélemények arról, hogy a bős—nagymarosi vízlépcsőre van-e szükség. Ha népszavazás lesz, akkor igen érdekes lesz. hiszen sok dolgozónkat ez azy ügy nem érinti úgy, mint az áremelés, vagy a fizetés. Lényegileg itt, ebben az ügyben nagy a közömbösség.” (Körösi Állami Gazdaság, Gyomaendrőd) „A Duna-kör makacsul folytatja az aláírásgyűjtést a bős

—nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos népszavazás ügyében. Több szakember vélekedése, hogy csak a szakemberek véleményét kellene figyelembe venni. A laikusok nem tudják megítélni gazdaságosságát, környezetátalakító hatását. Olyan vélemények is vannak, hogy a vízlépcső elleni tiltakozás csak ürügy, amely a jelenlegi politikai, társadalmi rendszer ellen irányul." (Medosz mb)

„Tévénézők, rádióhallgatók észrevételezték, hogy a kényesebb híreket leginkább éjfélkor és hajnalban teszik közzé. Pl.: Vasárnapi Űjság, a Tv-híradó első kiadása nem azt közvetíti, mint a harmadik kiadás. Tudatos ködösítésnek tartják.” (Medosz mb)

Az információs jelentések hasznosításával a jelzések alapján való intézkedések elégtelenségével kapcsolatban már korábban is érkeztek kritikai hangvételű észrevételek. A legkeményebb kritikát viszont az jelzi, hogy egvre kevesebb, mondhatni elenyészően kevés írásos információs jelentést küldenek az alapszervezetek; ez lassan lehetetlenné teszi a megyei szintű szintézist. A megyében az információs jelentések alapszervezeti megítélését jól reprezentálja a Gyomaendrődi Körösi Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságának véleménye:

„A szakszervezeti információs jelentésünket minden hónapban nagy körültekintéssel a dolgozói véleményekre alapozva készítettük

el. Ügy a Medosz, mint az SZMT felhasználta és értékelte az információs jelentésünket, ennek ellenére egyelőre az szb több jelentést nem küld a dolgozók hangulatáról. A megfogalmazott dolgozói vélemények, amelyek valóban a munkásréteg legégetőbb problémáit vetették fel, nem találtak megértésre, feleslegesnek tartjuk, hogy minden hónapban ugyanazt írjuk le, hiszen pusztába kiáltott szó marad!”

Külpolitika

A Szovjetunióban zajló eseménvek változatlanul az érdeklődés középpontjában állnak. „Pozitív vélemények hangzottak el az angol és a szovjet kapcsolatok kiépüléséről, viszont a szovjet belpolitikai helyzetet aggasztónak tartják dolgozóink.” (Körös Volán, Békéscsaba) ..A Szovjetunióban zajló eseményekkel kapcsolatban olyan vélemények alakultak ki, hogy ezek alááshatják Gorbacsov politikáját, és előbb vagy utóbb a reform- folyamatok fékező jévé válhatnak.” (Medosz mb) A grúziai történéseket fokozott figyelem kísérte, és igencsak megdöbbenést keltett, egyben negatív megítélést kapott a helyzet rendezésének brutális módja.

„Nagy figyelmet vált ki, hogy a „kis-antant” országokban mennyire mélyül az élei minden területén a súlyos válság. Általános vélemény, hogy hazánk számára ez megfelelő alkalom arra, hogy soraink rendezésével, a reform megvalósításával bizonyítsuk történelmi igazságunkat, s az 1920-as diktátumok képtelen voltát.” (Áfész, Mezőkovácsháza) „A dolgozókat leginkább a kelet-európai válság foglalkoztatja. Egyre nagyobb figyelemmel kísérik a koszovói feszültségeket." (Medosz mb) Szimpátia és bizakodás kíséri a Romániában megnyilvánuló ellenzéki tevékenységet. „A Romániában zajló események arra engednek következtetni, hogy erősödik a belső ellenzék Ceausescu- val szemben, és előbb vagy utóbb véget ér a sztálini diktatúra utolsó maradványa.” (Medosz mb) Mélységes felháborodást váltott ki a lakosság körében a román hatóságok Chrudinák Alajossal, illetve a munkatársaival szembeni eljárása. Ügy ítélik meg, hogy ez a lépés tovább mélyíti az amúgy is feszült magyar—román kapcsolatokat.

II tehetséges fiatalokért

Országos hatáskörrel működő tudományos tehetség- kutató és -gondozó alapítványt hoztak létre Szegeden, s megválasztották ennek öttagú kuratóriumát. Az átlagosnál tehetségesebb fiatalok képességeinek kibontakoztatását, ezzel a nemzet épülését, a magyar gazdasági és tudományos élet felvirágzását kívánják elősegíteni az alapítvány kezdeményezői.

Az Állami Ifjúsági és

Sporthivatal, a Csongrád

Megyei Tanács V. B. ifjúsági és spor.tosztálya, a Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete, a G—2000 fantázianevet viselő alapítvány segítségével felkutatja a tehetséges fiatalokat, biztosítja részükre a legmegfelelőbb oktatást, gondozást. Különös figyelmet fordít a hátrányos helyzetű fiatalokra.

Pályázat munkavédelmi újítási nívódíjra

Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség s Szakszervezetek Országos Tanácsával és az Országos Találmányi Hivatallal egyetértésben pályázatot hirdet a dolgozd ember védelmét, a biztonságos munkakörülményeket, és a biztonságtechnika fejlesztését

segítő munkavédelmi újításokra. A részletes pályázati felhívást és jelentkezési lapot az OMMF (IMS Budapest, Dózsa György út 84/a) székházában és megyei felügyelőségein szerezhetik be az érdekeltek, és Ide kell benyújtani a pályázati anyagot Is.

Bútorvásár Mezüberényben

A Szatmár Bútorgyár és az áfész BEMUTATÓJA £S VASARA május 8—21-ig.

Nagy választékkal, kedvező OTP-vásárlási lehetőséggel várjuk vásárlóinkat.

TO—40 % árengedmény!

Megszűnik a Gabona Tröszt

Hz önállóság nagyobb mozgásteret ad

Kevés pénz a fejlesztésre

A közelmúltban, a MEM- ben tartott sajtótájékoztatón hangzott el, hogy az illeté-. kesek dolgoznak a gabona- vertikum érdekeltségi és szervezeti rendszerének korszerűsítésén. Az elképzelések szerint a Gabona Tröszt július elsejével megszűnik, s a keretében eddig működő vállalatok önállóak lesznek. Az átalakítás jogi, pénzügyi, közgazdasági, szervezeti és szakmai feltételeinek kialakítására négy minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank részvételével tárcaközi bizottság alákult. Ez a szakértői csoport egy hónapon belül javaslatot készít a részletekről és ezt a kormány elé terjeszti. Hogyan alakulhat az átalakulás után a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat helyzete? Erről és a vállalat jövőjéről beszélgettünk Bordás Mihály igazgatóval.

— A Gabona Tröszt megszűnik, s vállalataink, így mi is önállóak maradunk az elképzelések szerint. Már hallottam olyan elképzelésekről is, hogy szét kellene osztani a gabonaipar vagyonát, eszközeit. Ezzel ellentétes folyamatra van szükség, nem elvenni, hanem hozzátenni kellene a vagyonúnkhoz. Sajnos, nem sok pénzünk van a raktárak bővítésére. Ha az ősszel jelentős lesz a kukoricatermés — amiben a hat aszályos esztendő után jómagam bízok — akkor nehezen birkózunk meg a tárolással.. A korábbi években létesített szerfás színek tönkrementek, így több tízezer tonna tárolótér esett ki kapacitásunkból.

— A gabona napjainkban a világpiacon legjobban értékesíthető hazai termék. Hogyan képzeli el a külkereskedelem jövőjét az elkövetkező időszakban?

— A gabonaforgalmazásban a szétforgácsolás az értékesítésnél nem megy. Bizonyára létrejön majd az önálló vállalatok által alakított külkereskedelmi szervezeti egység, amely továbbra is bonyolítja a gabona- exportot. Sajnos, ezen a területen elég sok téves nézet uralkodik a termelők körében. Ä tsz-ek, gazdaságok vezetői mindig keveslik az exportvisszatérítést. Elmondom, hogyan is áll ez a terület valójában. A rubel elszámolású exporton kis veszteségünk van. Egyébként az összes kivitel mintegy hatvan százaléka rubelelszámolású, míg a fennmaradó 35— 40 százalék dollárelszámolású piacokon értékesül. Mivel a dolláros exporton van némi nyereség, ezt kell elosztani az egész felvásárolt ga- gonára, ami így mázsánként csak 25—30 forintot tesz ki. Tehát ezt az összeget keveslik a gazdaságok. Sajnos, az összes felvásárolt gabonának csak jó tíz százaléka kerül kemény valutáért eladásra, ezért kevés a visszaosztás...

— Sok szó esik napjainkban a takarmányforgalmazásról, a tápgyártásról. Az állattartók megítélése szerint rendkívül magas a takarmány ára, emiatt csökken az állattartási kedv Békésben.

— Közismert előttünk ez a probléma. Tisztább kép csak akkor alakulhat ki, ha bevezetik a szabad takarmányárakat, igaz, akkor be kell vezetni a szabad húsárakat is. Nem biztos, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ez a járható út. Ha pedig szabott takarmány- és húsárak vannak, akkor a jelenlegi helyzetben számolni kell a takarmányár emelésével, mivel a világpiacon emelkedik a fehérje ára. A fehérjénél még el kell mondanom, hogy a jelenlegi importárak meghaladják a belföldi árakat. Komoly gondot okoz, mivel fedezze a gabonaipar ezt a veszteséget. Márpedig az köztudomású, hogy magas színvonalú állattenyésztés elképzelhetetlen megfelelő szintű takarmánygazdálkodás nélkül. Ehhez pedig a tápokba, keveréktakarmányokba keli tenni a drpga importfehérjét, s ezt a magasabb árat tovább kell gyűrűztetni a felhasználók felé.

— Befejezésül még egy kérdés. Várható-e, hogy ’ A jövőben a Békés megyei nagyüzemek előnyösebb helyzetbe kerülnek a GMV önállóvá válásával, mint korábban?

— Bízunk abban, hogy az elkövetkező időben a visszaosztást illetően javul a vállalat pozíciója. Mire alapozom mindezt? Egyrészt arra, hogy nálunk magasabb az exportgabona aránya, mint a többi megyében, másrészt, nem kell hozzájárulni a tröszti cégek fenntartásához a jövőben. Már a bevezetőben említettem, hogy a búzával nem lesz gond a raktározást illetően. Amennyiben azonban napraforgóból, szójából, kukoricából, jó termést takaríthatunk be az. idén, jelentős raktározási problémáink adódhatnak. Már most keressük a megoldást a termelő gazdaságokkal a közös tárolótér bővítésere- Verasztó Lajos