Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-25 / 121. szám
1989. május 25., csütörtök o Egyedül könnyebb...? Gabonaipar tröszt nélkül Nincs többé gabonatröszt — mondta ki a határozatot e kérdéskörben elmúlt héten a Minisztertanács. Ám valószínű, önmagában ezzel a ténnyel még közel sem múltak el az ipar körül csúcsosodó viharok. Bár a gondot enyhíti, hogy. még ez évben a régi szisztéma szerint történik a felvásárlás, s az átszervezés befejezése 1990. január 1. Hogy miként, működik a jövőben a magyar gabonaipari vertikum, egváltalán hogyan áll meg saját lábán az ipar. s várhatóan milyen problémák kerülhetnek a jövőben felszínre —. e kérdéskörökben az újságírók részére konzultációt tartott a MÉM dr. Szabó Ferenc államtitkár vezetésével néhány nappal a kormány döntése után. Ám a sajtófórumon is számtalan kérdés maradt nyitott, mint ahogy szakmai körökben sincs mindenre" egyértelműen kialakított álláspont. Vajon mégis mi várható? Egyáltalán képes-e a magyar gabonavertikum továbbra is megállni helyét? A piaci kényszer valóban versenyt! netalán káoszt hív életre? Hónapok óta a figyelem középpontjában áll a gabonaipar. Vélemények, érvek pro és kontra pergőtüzében. Mi legyen a tröszt sorsa? Bár e kizárólag .monopol szervezet esetében nem is annyira a monopol- helyzet. mint inkább a rugalmatlan vállalati struktúra, s az ésszerűtlenül fel- duzzasztott apparátus sürgette a változást. Most mégis a Minisztertanács végső határozata után, mely a tröszt megszűnését deklarálta, úgy tűnik, újabb kihívások elé kell néznie az iparnak. Ha úgy tetszik, élethalál harcot vívnia fennmaradásáért. Tudniillik, miközben vajúdtak az illetékesek a megoldás mikéntién. az Agrimpex — éppen a társasági törvény nyújtotta lehetőséggel élve — villámgyorsan létrehozta a vertikum első részvénytársaságát. ahol a termelőtől a külkereskedőkig bezárólag, mindenki tulajdonos valamilyen formában. S mi tagadás. a szintén termelői érdekeltségű kereskedelmi központtá alakuló tröszt valószínű máris elvesztette legtehetősebb gabonaipari vállalatait a térség potenciális termelő nagyüzemeivel együtt. KÉT DUDÁS... Persze joggal mondhatnánk. e két párhuzamos ú.i szervezel végre létre hívja az oly hőn áhított versenyt. Lássuk hát. ki mire képes! Csakhogy a helyzet ennél sokkal bonyolultabb, s nem kevés kockázatot is rejt magában. Elég arra gondolnunk. hogy még a legfejlettebb mezőgazdaságú országokban sincs példa arra, hogy a stratégiai cikknek számító gabonát a piaci hatások kénye-kedve szerint termelik, s több csatornán is értékesítik külhonban. Nálunk pedig éppen most, amikor egv formálódó piacgazdaság kiszámíthatatlan hatásával is számolnunk kell, meglehetősen kockázatos gabonatermésünket kitenni a véletlen hatásoknak. Bár igaz az is, az exportkvóták lebontása és elosztása a két kereskedő cég között a MÉM feladata lesz, mely most még úgy tűnik, biztonságos korlátot jelenthet egy esetleges többletkivitellel szemben. Vagyis nem fordulhat elő, hogy a kenyérnekvaló s a belső takarmányellátás veszélybe kerül. Mégis, okulva az elmúlt év példáján, amikor is csemegekukorica címszó és egyéb álnevek alatt a hazai „sárga arany” mégiscsak kiszivárgott az országból. talán célszerű lenne kiépíteni egy sokkal biztonságosabb rendszert. Mert ugye az ember találékonysága. legfőképp ha nagyobb haszonról van szó, határtalan... S nehogy a kompromisszumért, vagyis a példa nélküli kétcsatornás magyar gabonaértékesítési rendszerért súlyos árat fizessünk ! AMI LÁTHATÓ ÉS AMI NEM! A tröszt megszüntetésén túl a Minisztertanács döntött a likviditási gondokkal küszködő regionális gabonaipari vállalatok sorsáról is. Hiszen az átszervezéshez elengedhetetlen az anyagiak rendezése is. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a korábbi évek tröszti kísérletei pz átszervezéssel kapcsolatban legfőképpen azért futottak vakvágányra, mert az ipar veszteségeit a tárcaközi egyeztető tárgyalások során egyetlen pénzintézet sem volt hajlandó finanszírozni. Költségvetési forrásból pedig eleve lehetetlennek tűnt pénzt kisajtolni. Most azonban az áldozat- vállalás elkerülhetetlen, éppen azért, hogy a hazai gabona vérkeringése megmaradjon. Elkülönített zöldhitel nyújt majd forrást a várhatóan zavarmentes felvásárláshoz, ugyanakkor a veszteséges vállalatok hitel- tartozásainak egy részét törlik a bankok. Az állami ga- bonatartalék-készletek feltöltését pedig költségvetési többletforrás biztosítja. Hiszen éppen a fizetésképtelenség miatt az önálló, de veszteséges vállalatok a termést valószínű nem tudták volna felvásárolni. Persze, a termelő miből is fizethette volna ki a több száz kilométeres fuvarozási többlet- kiadást, ha tehetősebb, de távolabb lévő cégnek adja el termékét? Nem beszélve arról, hogy az a néhány gabonaipari vállalat egyébként ■ sem rendelkezik a szükséges pénz- és eszközforrással. Ám. hogy mindezen intézkedések ellenére várhatóan a hazai gabonapiac mégsem lesz zavarmentes, azt igazolja az a számtalan, megválaszolatlan kérdés is, mely szakmai körökben nap mint nap felegy magyarlakta településen, Tordán nézünk körül. „Szeretettel meghívjuk a helyi közösség közgyűlésének és a társadalmi-politikai szervezeteknek az együttes díszülésére, amelyet a helyi közösség szocialista ünnepe alkalmából tartunk...” — olvassuk a meghívót, melyet még „otthon”, a szállóban ad a kezünkbe Belovai Mihály. Szülőfaluja Torda, s mikor megismerjük az ott élők vendégszeretetét, megértjük büszkeségét is ... A művelődési otthon, mely — mint sok egyéb intézmény — a helyi lakosok szorgalmának köszönhetően épült fel, zsúfolásig telt az ünnepség kezdetéig. A „szocialista ünnepség” a mi búcsúinkhoz hasonlítható leginkább. Az első nap (mikor Tordán vagyunk) a díszünnepség ideje, a mulatság másnapra marad. Az ünnepség hivatalos része az itt élőknek talán ér- dekfeszítőbb, ám az azt követő kultúrműsor számunkra is szolgált tanulsággal: még itt, az anyaországtól távol is meg lehet őrizni a népi hagyományokat... És a szereplők tiszta kiejtése! Sokan megirigyelhetnék Magyarországon az aprócska mesemondó fiú vagy a nagyobbacska leányzó előadását... * Egy másik, nevezetes eseménynek is tanúi lehetünk Tordán. Az ünnepség könyv- bemutatóval ért véget. Torda krónikájának dedikált példányát nagy becsben őrizzük azóta is, hisz nem sokan dicsekedhetnek azzal, hogy e kötet megszületésének tanúi lehettek. Lám! Még egy fél nap van hátra jugoszláviai tartózkodásunkból, s máris takarékoskodnunk kell a sorokkal, nehogy kifárasszuk az olA rádió kilencedik emeletéről messzire el- Zrenjanini tavasz... látni Fotó: Gál Edit merül. Vajon lehet-e majd továbbra is egy-egy önálló üzemet arra utasítani, hogy kenyérnek való gabonát szállítson a Dunántúlra? S a többletszállítási költségeket vajon ki fogja fizetni? Nyilvánvaló, aki -szállít, aligha, hiszen el sem várható tőle, hogy saját pénztárcája ellen dolgozzon. Akkor mégis, ki lesz a fizető? Esetleg az is elképzelhető, hogy drágább lesz a kenyér, vagy a rétesliszt Veszprémben, mint Békéscsabán? BÚZA KONTRA KUKORICA Miközben egv sorsdöntő átszervezés látható és még láthatatlan következményeitől hangos az ország, s a termelő nagyüzemek aratás helyett demonstrációval fenyegetőznek. követelvén legalább 30 százalékos gabonaár-emelést, egyre kevesebb szó esik arról, hogy továbbra is kevés a magvar gabona. Jóllehet, hasonlóan az elmúlt sikeres évekhez, a 14-15 millió tonnányi termés aligha forog kockán. Ám azt is tudomásul kell vennünk, hogy a búza-kukorica aránya vészesen felborult, a kukorica rovására. Ugyanis, míg a termelőknek és a hazai állatállománynak. sőt várhatóan hosszú távon a külpiacnak is egyre inkább kukorica kellene, addig a termelők a két növény eltérő közgazda- sági feltételrendszere miatt inkább érdekeltek a búza- termesztésben. így fordulhat elő. hogy hosszú idők óta a keveréktakarmányok jó részében búzával helyettesítjük az értékes kukoricát, mely élettani hatását tekintve is jobb. De még több veszteségforrást jelent, hogy éppen a fent említett okok miatt a gabonaipar kénytelen leminősíteni az étkezési búza jó részét, s takarmányként feldolgozva több milliós nagyságrendű veszteséget lenyelni. Félő, hogy éppen a torz termelői érdekeltség, valamint a búza-kukorica irreális költség- és jövedelem- arányai miatt átszervezéstől. piaci viszonyoktól, egv esetlegesen kicsikart központi gabonaár-emeléstől függetlenül sem oldódnak meg a gondok. Rákóczi Gabriella vasót. Pedig élmény akad még bőséggel. Gépkocsink most Belgrádra veszi az irányt. Nem sok időnk, mindössze egy délutánunk j van a városra, mindenesetre Tito nyughelyét feltétlen meg szeretnénk tekinteni. A mauzóleum közepén a téglalap alakú márvány szarkofág, s a kultusz, mellyel I máig is körülveszik Titót, I megrendítő, s tiszteletre- 1 méltó egyszerre... A mau- I zóleumot körülvevő park I fantasztikus élményt nyújt. I I Templom, pusztulásra ítélve S ha már a természet adta | örömöket ilyen szívesen vet- 1 tűk, elvisznek minket a leg- I alább ilyen megkapó kör- I nyezetben felépült Ismeret- I len Katona Emlékművéhez. 1 Szép teljesítmény a 180 lép- j csőt megjárni, de megéri. J Ivan Mestrovic monumentá- I lis alkotása, s az innen nyí- I ló panoráma egy életre em- I lékezetes marad. Másnap, hazafelé még le- | térünk Elemérbe. A római I katolikus templom kriptájá- | ba temették el Kiss Ernőt, I a magyar szabadságharc J 1849-ben aradon kivégzett I tábornokát. Utunk nem jár J sikerrel. A — sajnos,' úgy | tűnik — pusztulásra ítélt | templom ajtaját zárva i'ta- | íáljuk. S reményünk sincs | a Jsebocsáttatásra. Szeren- I cséré — vigaszként — ben- | nünk élnek még a zrenjani- | ni élmények, melyeken már Ï nem foghat ki a múló idő E sem . .. (Vége) Nagy Ágnes r— duu <r£ Májusi eső Kérem szépen, ebbe bele lehet bolondulni! Micsoda dolog, hogy szünet nélkül zubognak ránk a szorongató híradások: mekkora bajban vagyunk, és milyen szomorúak a kilátásaink. A kilátástalanságunk. Csehov írja, hogy ha egy nyúlnak sokáig ütögetik a fejét, előbb- utóbb megtanul köszönni. Én már megtanultam: jó napot kívánok. Volt szerencsém. Köszönöm, elegem van a sötét tervekből, szeretnék már látni valami kis reális reményt. Nem hazugságot, falra pingált jelszavakat, de elhihető, értelmes gondolatokat arról, hogyan tovább. Van-e rám szüksége ennek a kibontakozós programnak, vagy csak arra kellek, hogy nyögjem a tegnapok elhibázott döntéseinek terheit? Őszintén szólva, a magam részéről egész jól elvolnék a homlokráncoló, lebiggyesztett szájú, arrogáns vezetés nélkül, amely a keménykedés álarcába bújva valójában tehetetlenül sodródik az önmaga által gerjesztett zűrzavarban. Hogyan is várhatnánk külföldről segítséget és bizalmat, amikor mi se bízunk semmiben. Vezetőinkben a legkevésbé — és hála nékik —, immár önmagunkban sem. Reform, vagy szent, vértelen forradalom, nevezzük bárhogy, de nélkülünk, itt élő embermilliók nélkül egyik se megy. Ellenünkre csak diktatúra tarthatja felszínen a hatalmi oligarchiát. Még azt se állítom, hogy ennek elmúlt a reális veszélye. Bárhogy alakuljon e világ, a népnek remény kell, ilyen a természetrajza. Darab ideig megteszi a hamis ígérgetés, csak vigyázni kell, mert könnyen megcsömörlik a sokaság, gyomra émelyegni kezd a hazug szóra. S akkor kiszámíthatatlan, hogyan cselekszik. Mostanra el is jutottunk ebbe az állapotba. Hogy a mérgezés ne bénítson el, tegyen mozdulatlanná, ilyenkor kell jönni a lelkes, sugárzó szellemeknek, nyílt tekintetű, eszes vezetőknek, akik megtalálják a hangot rejtett vágyainkhoz. Akik képesek elhitetni, ami valójában igaz: képesek vagyunk nagy tettekre, hétköznapi csodákra, csak legyen értelme fáradozásainknak. Néha önmagam előtt is szégyenkezem, amiért hagyom, hogy magával ragadjon a bolond világ megzavarodott ritmusa. Ember! Május van. harsogó tavasz. Ha így romlik az élet, ilyen jó napod ki tudja mikor lesz ismét? örülj, ha szikrázóan ragyog az ég, ha jó esőcskék áztatják a földet. Zöldül a határ, esténként szerelmesen ragyognak a csillagok. Aranyat érnek perceid, becsüld meg őket. Gondold csak végig: száz év se kell, és egyetlen lélek nem marad azok közül, akik itt búsulunk vagy tülekedünk. Egyet sóhajt a világ, és aki ma születik, ő is de hamar semmivé lesz. Ugyan ki kárpótol a meg nem ismételhető, elfecsérelt életért? Próbálok különbékét kötni a zaklatott korral, de sehogy nem sikeredik. Mert minden néma nap. amikor csak eltűröm, oly sok társammal együtt elviseljük az eseményeket, hoz valami nehezen helyrehozható tévedést. Milyen nevetséges és mennyire szomorú: ebben az országban már egy érettségi vizsgát se lehet tisztességesen lebonyolítani. Nem egy-két ember bűne, ilyen lett a közösség morálja, de egy-két felelősnek bizony útilaput kellene kötni a talpára. Már csak a példa kedvéért is, hogy ne lehessen következmények nélkül bakizni, ücsörögve magas hivatalokban, szép fizetésekért. Vagy itt van ez a tragikusan elhibázott „bősz” Nagymaros. Se így. se másként nem lehet már jól cselekedni, a múlt csapdájában vergődünk, amely akaratunk ellenére is a mi múltunk. És még simogatni kell a szép, üres, buksi fejeket, ugyan ne haragudjanak, de menjenek már a jól megérdemelt pihenőbe. Bombázza agyunkat a híradás: inflációs csomagtervek, újabb kölcsönök, a süllyedőfélben levő hajón a lékek betömködése. Éppen csak a motorok nagyjavítása várat magára, és a tekintélyes kapitány, akire hallgatunk, s aki meghatározza az út irányát: jó széllel, fel a boldogabb partok felé! Andódy Tibor ; INGATLANÁRVERÉS ! Dévaványán, a Széchenyi út 31. számú, földszintes lakóház 500 000,— Ft kikiáltási árral folyó évi május hó 30-án de. 11 órakor, Dévaványa, Széchenyi u. 31. szám alatt árverésre kerül. Új, Békés megyei, közéleti, kulturális lap Hétvégétől az utcai árusoknál! A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ központi felvásárlótelepe állattenyésztésben jártas NYUGDÍJAS SZAKEMBERT KERES, fél műszakos munkaidőre. A munkakör ellátásához saját gépkocsi szükséges. Jelentkezni személyesen lehet: Békéscsaba, Jókai u. 40. alatt.
