Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám

1989. május 22., hétfő o Az írók tisztességesen politizálnak Gyulai eszmecsere a vajdasági kultúráról Gion Nándor alighanem, a legismertebb jugoszláviai magyar író. 1941-ben született a többnemzetiségi Szent­tamás kisvárosban, az újvidéki egyetemen tanult, irodal­mi pályáját avantgarde prózával kezdte. Kétéltűek a bar­langban című 1968-as regénye egy nemzedék állásfogla­lása, o Testvérem Joáb (1969) a kisvárosi korrupció le­leplezése. A Virágos katona (1973) a századfordulós bács­kai falut tárja elénk, jelentősek novellái és ifjúsági re­gényei. Könyveit és a műveiből készült tévéfilmeket jól ismeri a hazai közönség is. Hosszú évekig volt az Újvidéki Magyar Színház igaz­gatója, jelenleg az ottani rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztője. A napokban a gyulai Mogyoróssy és a megyei könyvtár látta-vendégül Gion Nándort, aki mun­kásságáról, a Jugoszláviában születő magyar irodalomról, a nemzetiségi lét és alkotás kapcsolatáról, történelem és művészet összefüggéseiről beszélgetett az olvasókkal. Az interjú a gyulai találkozó után készült. — Nem tetszik nekem a jugoszláviai magyar iroda­lom és a jugoszláviai ma­gyar író meghatározás. Én magyar vagyok, Jugoszlá­viában élek és magyarul írok. Irodalmi szöveget nem is tudnék másképp. Ezért úgy érzem, része vagyok az egyetemes magyar irodalom­nak. Persze, nem minden kortársam érzi így ... Hogy miért kötődnek más országokban élő írók talán jobban az anyairodalomhoz, mint mi? A válasz történel­mi okokban keresendő: .az ötvenes években Jugoszlá­via meglehetősen elkülönült, önállósult a kelet-európai országoktól. Olyan nemzeti- ségpolitikát alkottak meg nálunk, amellyel ott tudták legjobban megoldani a ki­sebbségek helyzetét. A mai napig van magyar nyelvű napilapunk, öt hetilap, könyvkiadónk, amely éven­te körülbelül hatvan köte­tet ad ki, zömmel szépiro­dalmat. Ismert a Hungaroló­giai Intézet, az egyetem ma­gyar tanszéke, három iro­dalmi és egy társadalomtu­dományi folyóirat jelenik meg. A televízió naponta 2-3, a rádió 19, hétvégeken 24 órás magyar nyelvű adást sugároz. — Magyar író Jugoszlá­viában, soknemzetiségi terü­leten él; két ország, ennél is több nép életét, történelmét, fejlődését követheti nyo­mon. Milyen írói feladatok adódnak ebből a sajátos helyzetből, a nagyobb látó­szögből? — Szakmai szempontból nézve ugyanolyanok, mint minden írónak szerte ezen a világon. A valóság kissé tarkább, talán színesebb. Lehet, hogy esetenként gaz­dagabb is, mint egy kevésbé vegyes környezetben. Szá­molni kell ezzel a sokféle sajátossággal, amit egy ilyen környezet hoz magával, és külön számolni kell az em­beri érzékenységgel. Meg kell próbálni minden szín­foltot — amit vállalni me­rünk — úgy visszaadni, hogy az hiteles és irodalmi szin­tű legyen. — Rohamos belpolitikai változások korát éljük ma Magyarországon és Jugoszlá­viában. Olyan időszak ez, amikor az irodalomra és egyáltalán a művészetekre —---------------------1-----------------­k ülönösen nagy szerep és felelősség hárul. — Pontosan így van; mindkét országban láthat­juk, hogy az írók foglalkoz­nak a politikával, éppen azért, mert érdekli, vagy ag­gasztja őket az ország sorsa és segíteni szeretnének. S ha egyes vélemények sze­rint az írók nálunk még nem hallatják szavukat eléggé, ahogyan az esemé­nyek nyomán az ember el­várná, azt hiszem, hamaro­san erre is sor kerül. Olyan sebesen halad előre minden, és olyan gyorsak a változások. Ki kell lépni az íróasztal mellől, az állásfog­lalás erkölcsi kötelesség. Mégpedig nem egymást, or­szágokat, népeket sértegetve, hanem úgy, hogy az az ál­lásfoglalás minden érdekelt számára elfogadható legyen. Sok rosszat tudnék mon­dani az írókról, én mégis bízom bennük, mert amikor politikáról van szó, bizony elég gyakran becsületeseb­bek, tisztességesebbek sok hivatásos politikusnál. Ta­lán azért, mert ők íróként politizálnak, s szerintem minden valamirevaló író a lelke mélyén tisztességes ember. — Az irodalomról beszél; vajon a színháznak és a sajtónak milyen küldetést szán a mai világban? — Nálunk Is sokat vitat­koznak mostanában a sajtó helytállásáról, a régi kon­cepció lassú megszűnéséről, olykor a sajtó pálfordulásá- ról is. A végkövetkeztetés mindig ugyanaz: a sajtó ír­ja meg az igazat, s nyilván ez az alapkövetelmény. A baj csupán ott van, hogy a lapok gyakran homlokegye­nest ellenkező álláspontokat képviselnek; vagyis megírja mindegyik a maga igazát, csak éppen az egyik igazság nagyon kicsit hasonlít a má­sikhoz ... Itt is vissza kelle­ne térni valahogy a tisztes­ség fogalmához, és'abból ki­indulva újságot írni. — Egyetértünk abban, hogy ilyen időszakban külö­nösen fontos feladat hárul a művészetekre. Ebben az országban viszont sajnos az a tapasztalat, hogy háttérbe szorul a kultúra, a művelő­dés, a művészet, az oktatás. Egyre bizonygatni kell a je­lentőségét és jövőformáló erejét; vagyis sokkal kisebb a tudomány és a művészet rangja, megbecsülése, mint kellene. — Ugyanez a helyzet Ju­goszláviában. Amióta írók és színészek között forgok, ez állandó téma, próbálunk ja­vítani, de azt hiszem, túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy lényeges eredményt tudjunk elérni. Talán a be­fogadó közeg, a közönség figyelhetne oda jobban a művészetekre. Az embereket kellene rászoktatni, hogy jobban igényeljék a köny­veket, a színdarabokat. — Vajon hogy érezte ma­gát színházigazgatóként, il­letve hogy érzi magát az író most, a rádiós főszerkesztő bőrében? — Nem szerettem a szín­ház-igazgatóságot, mert ide­gen tőlem az a mesterkélt világ, a színház. Természe­tesen tisztában vagyok a lé­nyegével, jelentőségével, s mindenkor pártfogolni fo­gom a színházat, örültem — íróként is —, amikor onnan eljöhettem. Hasonlóan ér­zem magam jelenleg is; sze­retem a munkát, a kollégá­kat, látom a rádjózás jelen­tőségét, de nem szeretek a főszerkesztői székben ülni. Több mint három éve jöt­tem el a társulattól, s most ,— ahogyan a gyermekkori évek — felbukkannak a ré­gi színházi élmények, ame­lyek jól kamatoztathatók az irodalomban. Sok nyers­anyag gyülemlett fel, tehát az író nyert a színházzal. Gondolom, ez lesz majd a rádiónál is, feltöltődés a ké­sőbbi szépprózához. A gyermekkor meghatáro­zó élménye, vagy az a kör­nyezet, ahol több nép, nem­zetiség él együtt évtizedek óta, számos írót, költőt in­dított el pályáján. A talál­kozás Gion Nándorral — a többnemzetiségű Gyulán — nemcsak regényekhez, elbe­szélésekhez szolgált hasznos háttérrel, hanem némely fontos összefüggésre is rá­világított. Olyanokra, mint gazdag forrásvidék és tá- gabb, bölcsebb látószög, vagy nemzettudat és hovatartozás viszonya. Niedzielsky Katalin Fotó: Kovács Erzsébet A tanácselnök is fóliázik Hagybánhegyesi beszélgetés Itt, pontosabban a kör­nyező tanyavilágban szület­tem. Valahol Bánhegyes és Bodzás határmezsgyéjén. Később. gyerekkoromban bebarangoltam a határt. Nágybánhegyest messziről szemléltem. Csak a temp­lomtorony keresztjét bámul­tam. naphosszat. Errefelé volt a Tóth-, a Takács-, a Kiss Ernő-tanya, és ki tud­ja, hogy még mennyi. Lakói lassan elvándoroltak, mi is továbbadtunk. Jött a tago­sítás, a téeszesítés, a rom­bolás. Ma úgy mondhat­nánk: a gigantománia. Ak­kor viszont ez a folyamat természetesnek, modernnek számított. Ki mert ellene szólni? Állok a nagybánhegyesi Vörös téren, amely az idők folyamán utcává terebélye­sedett. A felújított tanács- háza és óvoda mellett áll a tekintélyes nártszékház. A tér persze jóval szerényebb, mint a moszkvai testvére. A névadás körülményei má­ra elmosódtak az emléke­zetben. Elvégre zömében agrárproletárok lakták a fa­lut. a vörös csillag, a vörös zászló meghatározó jelkép­pé vált az évek során. Itt ma sincs egyetlen alterna­tív szervezet sem. erősen tartia magát az MSZMP. Sztankó István 12 esztende­je tanácselnök a községben. Villanyszerelőként kezdte a téeszben. irányítása alatt alakult, formálódott a falu. Az éjszaka nem aludt. Szedte a paprikát a fólia alól. Kinn megszólal a harang. Becsukja az ablakot. ing­ujjra vetkőzik. Visszatekint a múltba: — Zárt település a miénk. Földrajzilag is távol va­gyunk a nagyobb helysé­gektől. Ezért önellátásra rendezkedtek be az embe­rek. A felszabadulás előtt földnélküli zsellérek lakták a falut, maid megkezdődtek a ki-, illetve betelepítések. Csehszlovákiából már olya­nok jöttek, akik értettek a földhöz, és megtanították az ittenieket eredményesen gazdálkodni. Ma is dolgos, szorgalmas emberek lak iák Nágybánhegyest. ami nagy szerencse. A termelőszövet­kezet is így tudott megerő­södni. — Ez azt jelenti, hogy megállt az elvándorlás? — Az elmúlt' 30 évben sok minden történt. A falu la­kossága 1960-ban 2200 volt. ma 1940-en vagyunk. A fia­talok egy része elment az iparba. Akik továbbtanul­tak. az iskola befejezése után másutt helyezkedtek el. hiszen a mezőgazdaság ki­vételével itthon nem talál­tak munkahelyet. Az elván­dorlás a nyolcvanas évek elején megállt, ma már in­gázóink sincsenek. Sőt, a Zalka Termelőszövetkezetben mezőkovácsháziak, magyar­bánhegvesiek is dolgoznak. A téesz. a tejüzem tanul­mányi szerződést köt a fia­talokkal. akik visszajönnek. Ennek ellenére elöregedik a falu. Jelenleg 635 nyugdíja­sunk van. közülük 300-an a társadalmi -létminimum alatt élnek. — Hacsak nem háztájiz­nak ... — A téesz is segíti őket. Némi nyugdíjkiegészítést kapnak a volt tagok. Aki bírja, az dolgozik, a háztá­jiban. Nézzen körül, min­den második portán fólia­sátor van, ezenkívül állato­kat is tartanak. — A tanácselnök is fóliá­zik. Nem hiszem, hogy hob­biból. — Sajnos nem. Van két lányom, a tanácselnöki fize­tés sem verdesi az eget. Ha meg akarom tartani a meg­szokott életnívót. bizony nem szabad szégyellnem a fizikai munkát. Tudom, hogy nem jól van ez így, de az értelmiségiek kénytele­nek belemenni ebbe az ut­cába. Főfoglalkozásban mindössze 20 család foglal­kozik zöldségtermesztéssel. Mindent egybevetve: sokat dolgoznak, de talán az át­lag fölött élnek az aktív keresők. — Ez meg is látszik a községben... —• Befejeztük a földgáz­programot. az útépítést. Családonként 19 ezer forint­tal járultak hozzá az embe­rek. és természetesen tár­sadalmi munkával. A me­gyei tanács pályázatának a jóvoltából megépítettünk 18 kilométer utat. mindössze 150 méter földutunk ma­radt. Ha ez a lehetőség megszűnik, a kistelepülések húzzák a rövidebbet. — Telefonon meglehető­sen nehéz elérni önöket. Meddig lesz ez így? — Persze, a telefon. Év­tizedekig kimaradtunk a fejlesztésekből. A föld alatti vezetéket csak Magyarbán- hegyesig húzták. A két te­lepülés közötti kábel- és elosztóhálózat 3,5 millióba kerül. Ez a beruházás már elkészült, remélhetőleg még ebben az évben üzembe helyezik a hálózatot. Mint­egy 140 előfizető jelentke­zett. de csak 120 állomás felszerelésére van lehetőség. — És mi bosszantja a ta­nácselnököt? — A termelőszövetkezet­tel közösen építünk egv napköziskonvhát. ahol téesz- étkezde is lesz. ez félig ké­szen van. Legalább 3 éve megrendeltük a békéscsabai gyárból 22 ezer cserepet, nagyjából a felét leszállítot­. ták. a többi az istennek sem akar megérkezni. Sür­getésünkre azt mondják: rendeljük meg újra, de a cserép mégse makar jönni. Annak viszont örülök, hogy a két pedagógusi szolgálati lakást sikerül tető alá hoz­ni. A két űskola felújítása pedig a jövő nagy feladata. — Ugyanúgy, mint a tör­pevízmű megvalósítása. Vagy erre nincs igény? — Ez is összetett dolog. A fiatalok és az idősebbek egv része megérti, hogy táv­latokban kell gondolkozni a település fejlesztésében. Ugyanis arról van szó, hogy a lakosság 90 ^százalékának saját fúrott kútja van. amelyek nem a legszabá­lyosabb módon jöttek létre. Ezért nem mondhatunk le a vízműről. A tanulmány­tervek ez év július 31-ig el­készülnek és hozzákezdünk a szervezéshez. — Elégedett-e az áru­ellátással?­—■ Tudja, az a legnagyobb baj. hogy a mezőkovácshá­zi áfésznek nem főprofilia az alapellátás. inkább a felvásárlásra, az ipari tevé­kenységre koncentrálnak. Éppen most folyik a vita, mert a falu végén meg­szüntetik az élelmiszerbol­tot. Megígértük, hogy a bé­relt helyiséget rendbetesz- szük. a célnak megfelelően átalakítjuk. Hajthatatlanok, a veszteségeikre hivatkoz­nak. Ugyanakkor a kis ABC nyitva tartását is szű­kítették. Nincs más hátra, mint segíteni a vállalkozó­kat. Nemsokára úi. ABC- jellegű üzletet nyit az egyik magánkereskedő. — Jönnek a választások. Jelölteti-e magát a tanács­elnök? — Őszintén szólva, ezen még nem gondolkoztam. Ha gyalogosan, kerékpáron el­indulok a faluban, sokan megszólítanak. kérdezget­nek. Nyitottak az emberek a politikára, a közéletre, de főleg a munkára figyelnek. Többen kezdeményezték: legyen kábeltelevíziónk. Most, végiggondolva a 12 évet, sok mindent sikerült megvalósítani. A fürdő, az egészségház. az óvoda, a gázbevezetés, az úthálózat, a telefon, és az épülő nap- köziskonyha. Hátravan még az iskola, a vízmű. Nem lenne rossz, ha ezeket én fejezhetném be. A sarki vendéglőben két fiatalember biliárdozik. A tanácselnök halkan meg­jegyzi: „Látja, két öreg­ember kivételével senki sem helybeli. A nagybánhegye- siek dolgoznak.” Ennyiben maradunk. Seres Sándor Társadalombiztosítási tanácsadói iroda a MÜSZI-nél Megörökíteni a háborús áldozatok emlékét! Tájékoztatjuk a békés­csabai honfitársainkat, hogy 1989. május 9-én, a Tégla Közösségi Házban társadal­mi bizottság a alakult a má­sodik világháború békéscsa­bai származású és városunk­ban háborús események kö­vetkeztében elhunyt áldoza­tok emlékét megörökftő köz­téri szobor vagy emlékmű munkálatainak megszerve­zésére. Szeretnénk, ha az emlékművet vagy szobrot Békéscsaba polgárai közös akarattal, egyének és közös­ségek adakozásából állíta­nák fel. Javasoljuk, hogy közös akaratunk nyilvánul­jon meg a hely kiválasztá­sában, egy majdani pályázat társadalmi zsűrizésében, a felavatás idejének és mód­jának együttes megválasztá­sában. Először- arra kérjük Bé­késcsaba lakóit, hogy tégye- nek javaslatot a felállítandó emlékmű vagy szobor he­lyére. A leveleket 1989. jú­nius 15-ig a következő cím­re kérjük eljuttatni: városi tanács, 5600 Békéscsaba, műszaki osztály, István ki­rály tér 7. A társadalmi bizottság kö­vetkező ülését június 19-én 18 órától tartja a lebonyo­lításra felkért városi tanács épületében, a 33. számú te­remben. Ezen az ülésen számba vesszük a helyre vonatkozó javaslatokat, il­letve megtárgyaljuk az ada­kozás módját és jogi felté­teleit. A társadalmi bizott­ság nyitott, várja további szervezetek, intézmények je­lentkezését. Nyílt üléseink­ről, a munkálatok előreha­ladtáról a Békés Megyei Népújságban és 'a Csabai Hírmondóban folyamatosan tájékoztatást adunk. Bajcsy-Zsilinszky Endre Ba­ráti Társaság békéscsabai tag­jai, Demisz békéscsabai tag- szervezete, Fiatal Demokraták Szövetségének békéscsabai cso­portja, Független Kisgazdapárt, Békéscsaba, Hazafias Népfront Békéscsabai Városi Bizottsága, Magyar—Amerikai (USA) Bará­ti Társaság, Magyar Demokrata Fórum békéscsabai szervezete, MSZMP Békéscsabai Városi Bi­zottsága, megyei cigányügyi koordinációs bizottság. Politi­kai Foglyok Szövetségének bé­késcsabai tagjai, Szabad De­mokraták Szövetségének békés­csabai tagjai, Szakszervezetek Békéscsaba Városi Bizottsága, városi tanács, városvédő egye­sület. Üj szolgáltatást kínál má­jus 1. óta a MÜSZI Dél- Alföldi Területi Igazgatósá­ga: társadalombiztosítási ta­nácsadó iroda nyitotta meg ajtaját — a gazdálkodók előtt. Az ok: a társadalombiz­tosítási munkáltatói ellen­őrzések ideje kitolódott, s a gyakorlat az, hogy csak öt­évenként látogatják meg a cégeket az illetékesek. A jogszabályok ellenben hó­napról hónapra változnak. Idén január 1. óta már leg­alább száz módosítást ad­tak ki. Aki tehát napra­kész szeretne lenni, az nem jár rosszul, ha igénybe ve­szi az iroda szolgáltatásait. De hogy mik is a leggya­koribb kéfdések, amikkel felkeresik a szakértőt, arról beszéljen dr. Várady Márton jogtanácsos: — A munkáltatónak a leg­többször az okoz gondot, hogyan fizessék a tb-járulé­kot. Eddig ugyanis amilyen címen a bért fizették, ugyanolyanon utalták a tár­sadalombiztosítási járulékot is. Most az „alap” a bizto­sított, tehát az egyén. Szin­te minden évben változnak a táppénzfizetéssel kapcso­latos feltételek is. Az iro­dában segítünk azoknak, akik a társadalombiztosítás­sal kapcsolatos adófizetés­ről kérnek felvilágosítást. Ebben a kérdésben sokan máig sem látnak tisztán. Például tudni kell, hogy a táppénz adóköteles, de a gyed már nem. Bonyolult a fő- és mellékfoglalkozás sza­bályozása ... — Ki jelentkezhet tanács­adásra? — Az iroda tagja lehet bármelyik gazdálkodó szer­vezet. A cégeknél társada­lombiztosítással foglalkozók szaktanácsért korlátlan számban fordulhatnak az iroda szakértőihez, és éven­ként két alkalommal egyna­pos, díjmentes, a megye- székhelyen tartandó szakmai továbbképzésen vehetnek részt. — Mindezt milyen áron kínálja a MÜSZI? — Az irodatagsági díj egy évre 3600 forint. Mivel idén csak május 1-jén kez- dőcjött meg a tanácsadás, természetesen az időarányos részt fizettetjük meg: 2409 forintot. A MÜSZI különben levél­ben valamennyi gazdálko­dót értesítette az új szolgál­tatásról. Az iroda további jelent­kezőket is fogadni tud. Amennyiben túl sok az ér­deklődő, a félfogadási időt meghosszabbítják. Jelenleg az iroda szakértői Szegeden minden hétfőn 9—12 óra között állnak a gazdálkodók képviselőinek rendelkezésé­re. V. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents