Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám

NÉPÚJSÁG 1989. május 22., hétfő a statárium második napja Pekingben Németh Miklóst idézik Tüntetők ezrei zárják el változatlanul a kínai főváros szívé­be vezető utakat A Li Peng kínai minisz­terelnök által bejelentett rendkívüli állapot második napja viszonylag csendesebb és nyugodtabb légkörben telt el, mint az első. Függetle­nül a statáriális tiltó ren­delkezésektől, Vasárnap is egész napon át folytatódott a pekingi egyetemisták és főiskolások ülősztrájkja a Tienanmen téren és a Csungnanhaj, a Kínai Kom­munista Párt és a központi kormány tiltott városi fő­hadiszállása előtt. Külföldi megfigyelők ta­pasztalatai szerint a kínai fővárosban — legalábbis egyelőre — nincs észrevehe­tő hiány élelmezési cikkek­ben, zöldségben, gyümölcs­ben és húsban. A főváros piacain változatlanul gazdag a választék és sok a friss áru. Az Üj Kína hírügynökség, amely szokatlanul lassan és kevés hírt ad, azzal lepte meg vasárnap előfizetőit, hogy rövid jelentésben szá­molt be Németh Miklós ma­gyar miniszterelnök katonai vezetők előtt elhangzott pénteki nyilatkozatáról, amely szerint egyetlen poli­tikai erő sem használhatja fel a hadsereget belpolitikai problémák rendezésére. Idézte a magyar kormányfő megjegyzését arról, hogy Sztálin leggyűlöletesebb jel­lemvonása volt az a stílus, hogy a fegyveres erőket ve­tette be saját népe ellen. A magyar kormányfő nyilat­kozata azt célozta, hogy le­csendesítse azokat a félel­meket, hogy Magyarorszá­gon a katonaság beavatko­zásával akadályozzák meg a jelenlegi politikai folyama­tot — olvasható az Üj Kí­na jelentésében. Kínai és külföldi megfi­gyelők egyaránt arra a kö­vetkeztetésre jutnak, hogy patthelyzet, valamiféle ha­talmi légüres tér keletkezett Kínában. Pekingben va­sárnap sem lehetett látni azokat a katonai egységeket, amelyek a Jang Sang-kun államelnök és Li Peng mi­niszterelnök által pénteken késő éjjel tett bejelentés szerint már a fővárosban vannak. A. Pekingbe vezé­nyelt fegyveres erők — köz­tük motorizált és páncélos egységek — vasárnap is a főváros peremkerületén tar­tózkodtak, s a tisztek és a katonák párbeszédet foly­tattak az őket feltartóztató lakosokkal, diákokkal, idő­sebb emberekkel, munkások­kal és alkalmazottakkal. A napközben lebontott úttor- laszokat és barikádokat azonban vasárnap, az esti órákban újból felállították a pekingiek. A jelek szerint nem vették komolyan a vá­rosi hatóságok szóvivőjének megnyugtató nyilatkozatát, amely szerint a Pekingbe érkező katonai egységeket nem vetik be a diákok el­len, csak a rend és a köz- biztonság, a zűrzavar fel­számolására veszik őket igénybe. A szóvivő nyilatko­zatából kiderült, hogy a hadsereg egységeinek Pe­kingbe vezénylését Teng Hsziao-ping, a Központi Ka­tonai Tanács elnöke hagyta jóvá. A rendkívüli állapot meg­hirdetése óta egyetlen kínai párt- vagy állami vezető Sem nyilatkozott, vagy je­lent meg a nyilvánosság előtt. Városszerte elterjedt, de meg nem erősített hírek szerint Csao Ce-jang párt­főtitkár házi őrizetben van. Arról, hogy Kína tartomá­nyaiban mi a helyzet, nem számolt be a pekingi tele­vízió, amely vasárnap esti híradójában csupán annyit közölt, hogy a pekingi, a Hopej és a Kuangtung tar­tományi pártbizottság arra szólította fel a párttagokat, hogy gondosan tanulmá­nyozzák Li Peng miniszter- elnök rendkívüli állapotot bejelentő pénteki beszédét. Pekingben vasárnap a ké­ső esti órákban hatalmas tö­megek voltak láthatók a Tienanmen téren, a térhez vezető útvonalakon, a város külső körzeteiben. Egyelőre találgatás tárgya, hogy mi­lyen új fejleményeket hoz a statárium harmadik napja. Hazánkba érkezett a Ciprusi Köztársaság elnöke Georgiosz Vasziliu, a Cip­rusi Köztársaság elnöke — Straub F. Brúnónak, a Ma­gyar .Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghí­vására — vasárnap négyna­pos hivatalos látogatásra hazánkba érkezett. Kíséreté­ben van Georgiosz Jakovu külügyminiszter, Takisz Ne- micasz kereskedelmi és iparügyi miniszter, Elias Theodorou Ipsarides, a Cip­rusi Köztársaság budapest- re akkreditált nagykövete, aki a fővárosban csatlako­zott a kísérethez. Georgiosz Vasziliut és kí­séretét a magyar és ciprusi zászlókkal díszített Ferihe­gyi repülőtéren Straub F. Brúnó, Kovács László kül­ügyminiszter-helyettes, va­lamint Kincses László, ha­zánknak a Görög és a Cip­rusi Köztársaságba akkredi­tált nagykövete fogadta. Georgiosz Vasziliu vasár­nap délután magánprogram keretében megtekintette a Nemzeti Múzeumban a ko­ronázási jelvényeket. Talál­kozott Berend T. Ivánnal, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnökével, valamint Makrisz Agamemnon szob­rászművésszel. A Ciprusi Köztársaság el­nökét a kora esti órákban szálláshelyén felkereste Horn Gyula külügyminisz­ter, aki négyszemközti meg­beszélést folytatott az el­nökkel. Ezt követően kül­ügyminiszteri tárgyalásokra került sor. Ezen részt vett ciprusi részről Georgiosz Jakovu külügyminiszter, Andreasz Mavrommatisz nagykövet, a külügyminisz­térium főigazgatója és Elias Theodorou Ipsarides Ciprus Budapestre akkreditált nagykövete. fl prágai tavasz húsz évvel később 12. Brezsnyev az idegességtől megbetegedett „Hazánk szocialista jövője, népünk teljes és szabad élete, s a szocializmus közös ügye érdekében kötelesek vagyunk következetesen végigvinni ezt a folyamatot, és egy lépésnyi­re sem letérni az útról, amelyen elindultunk. Arra törek­szünk majd, hogy a barátainkkal sorra kerülő megbeszélések eredményeként békében folytathassuk a megújhodási folya­mat megvalósítását.” A két Politikai Bizottság, a szovjet és a csehszlovák, júli­us 28-án érkezett meg különvonaton a határ menti Ágcser- nyőn (1968. július 29-től augusztus 1-jéig) megtartott megbe­szélésekre. A szerelvények mintegy 50 méter távolságra egy­mással szemben álltak meg. Szovjet követelésre mindezt a nyilvánosság képviselőinek kizárásával bonyolították le. Az újságírók még a közelben sem lehettek. Aki megpróbált „éppen a helyszínen lenni”, azt visszaküldték Prágába. Jelentettem a Vjesniknek: „A csehszlovákok valószínűleg sohasem várták ennyire türelmetlenül a híreket, s egészen bizonyos, hogy a hírek sohasem voltak szűkszavúbbak és so­hasem érkeztek lassabban, mint az utóbbi napokban." Egy határ menti pályaudvaron, a vasutasklub és a sza­lonkocsik zárt ajtói mögött játszódtak le világpolitikai ese­mények. Az első napi közlemény után, hogy megkezdődtek a megbeszélések, és kinek a részvételével, másnap estig csak két kiegészítő mondat érkezett: a két fél ismertette nézeteit és álláspontjait, továbbá, hogy (hétfőn) a késő esti órákban megszakították a megbeszéléseket és kedden foly­tatják. A harmadik napon csak annyit közöltek, hogy foly­tatták a tárgyalásokat. Csütörtökön: folytatódnak a megbe­szélések „baráti hangnemben”. Ennyi volt az egész. Pedig világszerte kíváncsian várták az eredményt, a csehek és szlovákok pedig érthetően türelmetlenül és leplezetlen aggo­dalommal. Végül csütörtökön este néhány mondatos közlemény érke­zett: a bolgár, a magyar, a lengyel, a szovjet és a csehszlo­vák párt vezetősége augusztus 3-án, szombaton összeül Po­zsonyban. Nyilvánvaló volt, hogy az ágcsernyői megbeszélések nem folytak simán. Jelentettem: „Ami bizonyos, az ágcsernyői megbeszélések nem voltak könnyűek. Egyetértettek abban, hogy sok mindenben nem értenek egyet. Legalábbis egyelőre. Sok megbeszélésre lesz még szükség, hogy összehangolják a véleményeket. A pozsonyi találkozót részben talán a forma kedvéért tartják meg, mert a varsói levél többi aláírójának is egyet kell értenie az ágcsernyői megbeszélésekkel.” Az előzetes ismereteken alapuló találgatásokról volt szó, mert a megbeszélések tartalmáról akkor semmit sem tud­tunk. A „rendszerint jól értesült források”, vagyis a vezető személyiségek legszűkebb környezetének sajtófelelősei adtak kevésbé fontos információkat. Például, hogy az első napon nagyon későn ért véget a találkozó, s valamivel éjfél előtt a szovjet szerelvény elhagyta Csehszlovákia területét. A szovjet vezetők minden éjszaka átmentek a szovjet területre, reggel pedig visszatértek. Az első éjszaka éjfél után két óra­kor Dubcek végigsétált a határ menti állomás néptelen pe­ronján. A meglepett vasutasoknák elmagyarázta, hogy négy­órai alvás, háromtól hétig, elegendő neki. A két .fél előzetes álláspontjaiból és a szűkszavú informá­ciókból ítélve nyilvánvalóvá vált, hogy mindegyik fél kitart korábbról ismert nézetei mellett. Vagy ahogyan akkor jelen­tettem: „egyetértettek abban, hogy sok mindenben nem értenek egyet.” Jóval később visszaemlékezéseikben egyes résztvevők kö­zölték, hogy Brezsnyev megismételte, sőt kiélezte a varsói levél értékeléseit. Dubcek és munkatársai mindenekelőtt az ellenük irányuló kampánynak és annak a megszüntetését követelték, ami Csehszlovákiában történt, ígéretet akartak kicsikarni, hogy tiszteletben tartják Csehszlovákia szuvere­nitását, és a szovjet csapatok kivonulását szerették volna el­érni. Nem voltak hajlandóak állandó csehszlovákiai tartóz­kodást engedélyezni a szovjet csapatoknak, s megpróbálták meggyőzni Brezsnyevet és a többieket, hagyják őket béké­ben, hogy folytassák a demokratizálási folyamatot. A katonai nyomás azonban folytatódott a megbeszélések idején is. A szovjet honvédelmi minisztérium közölte, hogy a Szovjetunió határain kívüli területekre is kiterjesztik „a hátországi alakulatok hadgyakorlatait”. Lengyelország terü­letén nem állomásoztak állandó jelleggel szovjet csapatok, de akkor elindultak a hosszú lengyel—csehszlovák határ fe­lé. Elindultak a lengyel csapatok is. Az NDK-ból dél felé nagy létszámú szovjet ellátóalakulatok keltek útra. A lég­védelem is külön manővereket tartott. A szovjet lapok szín­lelt atomrobbantásokkal egybekötött „realisztikus csatákról” írtak. Norkov szovjet tábornok, a hadgyakorlatok parancs­nokságának második embere kijelentette, hogy „ezek a had­gyakorlatok a legnagyobbak közé tartoznak, amelyeket a szovjet hadsereg tart”. Mintha csak valamiféle prágai puccsra vártak volna, az „egészséges erők”, valamilyen próbálkozására, hogy átvegyék a hatalmat. A válságos pillanatban a szovjet alakulatok se­gítségükre siettek volna „helyreállítani a rendet”. A konok Dubcek az ágcsernyői találkozó harmadik napján annyira felidegesítette a szovjet küldöttséget, hogy Brezs­nyev „megbetegedett” és távozott a tárgyalásokról. Távollé­tében a szovjet küldöttség többi tagja még durvább volt. Egy pillanatban azt mondták, hogy imperialista ügynökök férkőztek be még a CSKP KB elnökségébe is. Pjotr Seleszt még azt is állította, hogy megpróbálják elszakítani a Kár­páton túli Ukrajnát a Szovjetuniótól, és hogy Frantisek Kriegel (a Csehszlovák Népfront elnöke) számára nem part­ner, hanem csak egy „galíciai zsidó”. Zdenek Mlinar, aki abban az időben a CSKP KB titkár­sági tagja volt, később A Kremlből jön a fagy című köny­vében azt írta, hogy Dubcek és a csehszlovák küldöttség tagjai akkor elhagyták a termet. (Folytatjuk) Tomislav Butorac VILÁGHÓDÍTÓ JAPAN KOCSIK Japán manapság egész autó­gyárakat exportál, nem csak autókat, mint régebben. Ez egyre nagyobb aggodalommal tölti el a világ más autógyár­tóit. Az Egyesült Államokban már több japán cég létesített üzemet, s 1989-ben éves kapa­citásuk 800 ezer gépkocsira nő, 1990-re pedig 1,2 millióra. Né­hány év múlva az export és a helyi gyártás révén a jelenle­gi 27 százalékról 35-40 száza­lékra növelhetik piaci részese­désüket az Egyesült Államok­ban. A japán autógyártók fi­gyelme azonban mostanra mind­inkább Nyugat-Európa, az 1992. utánra várható mélyebb integ­ráció felé terelődik. A Toyota cég több mint 1 milliárd dollá­rért tervez 1992-re üzemeket építeni Nyugat-Európában. A japánok piaci részesedése je­lenleg már tíz százalék felett van Nyugat-Európában, de ez országonként számottevően kü­lönbözik az eltérő importkorlá­tozások miatt. Nagy-Britanniá- ban és az NSZK-ban tíz szá­zalék felett van, Franciaország­ban három százalék, Olaszor­szágban viszont az egy száza­lékot sem éri el. Iparági szak­értők szerint e két utolsó or­szág a legsebezhetőbb Japán részéről, ezen a téren lesz a legélesebb a verseny a japá­nokkal. ÁRVERÉSRE BOCSÁTOTTAK Pablo Picasso 1901-ben ké­szült önarcképét a New York-i Shoteby’s árverési csarnokban. A kép 47 millió 850 ezer dollárért kelt el. Ez a legmagasabb összeg, amit eddig Picasso-műért valaha is kifizettek. Paul Gauguin tahiti tájat ábrázoló Mata Mua című festményét 24,2 millió, Paul Cezanne egy csendéletét pedig 11,5 millió dollárért vásárolták meg. Vaszilij Kandinszkij Őszi táj című absztrakt festményéért 3 millió 960 ezer dollárt fi­zetett a vásárló. LÉGKÖRÖN KÍVÜLI KUTATÁS Körülbelül négy évtizede, hogy az „ég hangjait” rádióte­leszkópokkal „hallgatja” az em­ber. Ezek tulajdonképpen ha­talmas erejű „fémfülek”, me­lyek az égitestektől szál mazó rádióelektromos zajokat fogják fel. azaz másodpercenként kö­rülbelül 10 milliárd informáci­ót. Elképzelhető, milyen bo­nyolult, milyen körülményes a kapott információk feldolgozá­sa reális időben, hiszen olyan adatokról van szó, melyeket utólag nem lehet vizsgálgatni, mert az ég „nem szünetel”. Amerikai szakértők nemrég kí­sérleti jelleggel működtetni kezdtek egy 8 millió 400 ezer csatornás berendezést, amit a jövő évtized első öt esztende­jében 120 milliósra akarnak bő­víteni. Hogy mennyire haté­kony az új rendszer, elég csu­pán annyit megemlítenünk, hogy 30 esztendővel ezelőtt 100 ezer évre lett volna szükség azoknak a műveleteknek az el­végzéséhez, melyeket az új be­rendezés most egy perc alatt elvégez. Az amerikai szakem­berek tanulmányait a SETI (Search for Extra-Terestrial Intelligence — a légkörön kívüli intelligenciák kutatásával fog­lalkozó program) támogatja. REPÜLŐGÉP — ÜZEMANYAG NÉLKÜL Kanadában nemsokára próbaútra indítják az első, üzemanyag nélkül működő repülőgépet. A gép szerke­zete a hagyományos repülő­géphez vagy a vitorlázógép­hez hasonlítható. A géptest és a szárnyak alsó felületét felfogó antennahálózattal szövik át. Ennek köszönhe­tően könnyen felfoghatja a földről érkező mikrohullá­mokat, a kapott hullám­energiát elektromos árammá alakítja át, ami pedig a gépet hajtó légcsavar motor­ját működteti majd. BIG MAC MOSZKVÁBAN IS A McDonald’s multinacionális vállalat kanadai fiókvállalata az év végén megnyitja az első ét­termet a tervezett 20 közül Moszkvában. A világ egyik leg­nagyobb McDonald’s étterme lesz ez. A teremben és a kert­helyiségben 860 vendég kaphat helyet, és a mintegy 400 fog­lalkoztatott naponta 12-15 ezer hamburgert szolgál fel. A ham­burger minősége ugyanolyan lesz, mint más országokban. Az első étteremben a hamburger 1,5-2,5 rubelbe (a hivatalos ár­folyam szerint 2,40-3,90 dollár) kerül majd. a másikban azon­ban a vendégek csak külföldi valutával fizethetnek. Hogy a hamburger azonos minőségű le­gyen, a McDonald’s szakem­berei Rushet-fajta burgonyát kezdtek termeszteni a Szovjet­unióban, és tanítják a szov­jet állattenyésztőket a különle­ges marhahús előállítására. NAGYTAKARÍTÁS A LONDONI ÁLLATKERTBEN A londoni állatkertben nagytakarítást rendeznek, amely 10 évig fog tartani és 25 millió fontba kerül (41,7 millió dollár). Egyébként a londoni állatkertbe nemso­kára egy kis pandamedve érkezik. Az eddigi panda­medvét. Chia-Chiát Mexi­kóba küldték megterméke­nyítés céljából. Ez a panda­medve a londoni állatkert legnagyobb attrakciója volt, s amikor elküldték Mexikó­ba, megcsappant a látoga­tók száma. FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy karbantartási munkák miatt áramszünetet tartunk a Szarvasi út mentén lévő tanyavilágban, a városhatár—Fiala-csárda közötti szakaszon: 1989. május 22-én 7.00-től 15.00 óráig, 1989. május 23-án 7.00-től 15.00 óráig a Lenin Mgtsz gyümölcsöskert—Fiala-csárda közötti szakaszon. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni! Démász-kirendeltség. Békéscsaba szentesi „ foví’.hi"'*' nyílt SZENTESI BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALAT 1989. május 18-án, csütörtökön 12 órakor SZARVASON, Szabadság u. 32. szám alatt. ELŐHŰTÖTT ÉS FAGYASZTOTT, DARABOLT ÉS EGÉSZ — BAROMFI, TOVÁBBFELDOLGOZOTT BAROMFITERMÉKEK — FELVÁGOTTAK ÉS SPECIÁLIS SZENTESI BAROMFIÁRUK TELJES VÁLASZTÉKBAN, ÁLLANDÓAN KAPHATÓK!

Next

/
Thumbnails
Contents