Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-16 / 113. szám
1989. május 16., kedd «na»jj.Tiw „fl zenei nevelés hatások láncolata...” Egy iskola két kórusa Rádióriportot hallgattam a helyüket nem találó fiatalokról, s benne több, torokszorító nyilatkozatot. Értelmes, jómódú gyerekekről volt szó, akik a szülői oda nem figyelés hiánya, vagy a szülők túlzott elfoglaltsága miatt támaszra szorulnának. Közösségre, barátokra, okos nevelőkre, a sorsukat irányitó és a számukra célokat adó iskolára. Olyan emberformáló erőre, amely kihúzná őket a közönyből, a tespedtségből. A riportban szó esett az ének-zenei általános iskolák szerepéről is, ám a megszólaltatott fiatalok többsége elitélően nyilatkozott ebbéli „élményeiről”. Az ének-zenei általános iskolák országos hálózatát az ötvenes években a kecskeméti „zenei általános” létesítésével kezdték kiépíteni, s egy felmérés szerint 1986-ra a 184 ilyen típusú intézményben 37 ezer növendék tanult. Mellettük ma már 70 ezerre tehető azoknak a száma, akik az állami oktatás keretei között, zeneiskolákban ismerkedhetnek a hangszeres zenével. Strém Kálmán, zenei szociológusunk vitairata szerint azonban az eltelt majd negyven év alatt a Kodály által elképzelt terv, az egész országot átfogó, zenei nevelés sikere nem következett be. Időszerű lenne a célok újragondolása, az eszközök megismertetése, hisz a motiváció, amely a fiatalságban kellene, hogy kialakuljon az értékes zene iránt, életkoruk előrehaladtával felnőttként sem hagyná érintetlenül őket. * * * Dr. Ratkay Imrénével, a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola igazgatónőjével beszélgettem az ének—zenei tagozat munkájáról. Márciusban még elkeseredetten nyilatkozott a megcsappant érdeklődésről : — Elképesztő, hogy a megyeszékhelyen 13 gyereket hoztak a szülők az idén a tagozatunkra felvételizni ! Még válogatási lehetőségünk nem volt. Ennyire csökkent volna az ilyen típusú iskolák presztízse? A szülők ilyen pánikszerűen fordítanának hátat a szépnek, a jónak, előnyben részesítve egy másik értékrendet? Akkori elkeseredésében megígértem, hogy idő után ismét felkeresem. Az anyák napi hangversenyük jó alkatomként kínálkozott a beszélgetés folytatására. — Kedvezőbb híreim vannak! — fogad mosolyogva az aulában. Körülöttünk rengeteg a vendég, köszönt a dekoráció, és kedvesen szerkesztett a műsor. Egyszerű, rafináltság nélküli, ahogy az alkalomhoz illik. — Zsúfolt nap van mögöttünk — mondja az igazgatónő. — Salgótarjáni nevelőtestület járt itt látogatóban, és a 6. b osztályban néztek meg egy énekórát. Őszinte, kollegális elismeréssel szóltak a látott műhelymunkáról. Egy hete kaptuk kézhez a minisztérium engedélyét: szeptembertől az ének—zenei tagozaton 4. osztálytól a németet választhatják az orosz nyelv helyett a tanulóink. És egy jó hír a beiskolázásról: március óta majdnem a duplájára nőtt a beiratkozott elsőseink száma. * * * Strém Kálmán szerint a zenei nevelés lényege az élményszerzés. A pedagógusoknak — akik ezt megteremtik — kulcsszerepük van. A Művelődéskutató Intézet országos felmérésének adatlapjai közt tallózom. A „Hogy emlékszik az énekórákra?" kérdésre különbözőek a válaszok: „Kardos tanár úr a kórusvezetőm volt, fantasztikus tudással és felkészültséggel rendelkezett, de nem tudnám megmondani, mi volt a titka. Talán a temperamentuma.” „Tóth Feri bácsi nagyon szigorú ember hírében állt. Az volt a tanítási módszere, hogy nem éneket akart csinálni, hanem a zenét próbálta megmutatni. Amikor szerenádot adtunk neki nyolcadikban, _ mindenki sírt. Akkor vettük észre, hogy mennyire szerettük. Az ő előadásait később felnőttként is meghallgattuk.” „Hülyének néztük az énektanárt, komolytalan volt az óra.” „Én a hatalmas pofonokra emlékszem. Semmi más nem jut róla az eszembe.” „Az énekórán mindennel foglalkoztunk, csak nem figyeltünk.” „Bárdos Kornél zeneirodalomra tanított. 0 kifejezetten élvezte a zenét, ezt tovább tudta adni és másokban is felkelteni. Hogy a komoly zenét szeretem, ez az ő személyével kapcsolatos.” A belvárosi iskola igazgatónője is osztja ez utóbbi véleményt: — A pedagógus személyiségén múlik minden. Szakos tanári ellátottságunkat mi alakítottuk ki. Mucsi Margit, az alsósok énektanára Békéscsaba után szolfézs—zeneelmélet—karvezető szakot végzett Debrecenben, úgy került vissza hozzánk. A másik fiatal kolléganő, Sar- kadiné Somogyvári Csilla Nyíregyházán szerzett történelem—ének szakos diplomát. A kisdoboskórusunk Mucsi Margit vezetésével Tarhoson nemrég arany minősítést kapott. A fiatalok munkájáról a dicsérő szavaknál is ékesebb bizonyíték a műsorban csilingelő sok-sok gyerekhang, a „Haj, ide Bella” üdesége, az elsősök felszabadultsága, a „Villő” hagyományőrzése. Aztán a nagyok következnek. Papp Györgyit most vették fel a zeneművészeti szakközépiskolába, csellózása figyelemre inti a kisebbeket. Az oboista lányok szintén muzsikuspályára készülődnek, a harsonás fiúról meg alig akarom elhinni, hogy bukott tanulóból küzdötte fel magát történelemből jelesre. Itt vannak a zeneiskola tanárai is. Rázga József igazgató az utánpótlásra és a két iskola közötti jó kapcsolatra is figyel. Az úttörőkórus dirigense, Bartus Károlyné 1961 óta dolgozik a két zenei intézményben, ő vezeti a zeneóvodát is. Somogyvári Csilla az ő tanítványa volt. Tarhoson rádiófelvételre és arany minősítésre javasolta a zsűri a felsősei kórusát. * * * Lassan elnéptelenedik az aula. Találomra szólítom meg a távozókat: — Bagyinka Éva vagyok, tavalyi nyolcadikos. A régiek közül sokan visszajárunk a hangversenyekre. Mindig kapunk meghívót. A Rózsa Ferenc Gimnáziumban tanulok, de a zenét nem hagytam abba. Az EDÜ-n most nyertem ütőhangszeres különdíjas Gábel Istvánná, a Luther utcai óvoda vezetője a régi gyerekeit jött megnézni. Papné Sija Éva óvónő a sajátjait hozta hallgatóba, akik Gera Imivel és sok kis társukkal együtt szeptembertől a tagozat elsősei lesznek. Hogy is mondja a szociológus? „A zenei nevelés hatások láncolata, nagy mesterek és növendékek egymás kezét fogják, s a növendék majd mesterként a maga fénytörésében adja tovább, amit kapott." A stafétabot Békéscsabán a fiatalok kezében van. F. P. Zs. Kelengyés ládika — Hogyan gyűjtötte össze ezeket? — kérdeztem dr. Bácskay Tamástól. — Én békéscsabai születésű vagyok. 1963-ban kerültem Köröstarcsára. A Hazafias Népfront kebelén belül működött egy honismereti kör. Az iskolás gyerekekkel együtt másztuk a padlásokat. Ami az iskolai szemléltetés céljára megfelelt. azt ott helyeztük el, a többi felkerült ide. Dr. Bácskay Tamás árulta el. hogy a szomszédban. Ráksi Ferencné padlása, a Kossuth utca 13. szám alatt, őriz egy víztisztítót, amellyel a Körös vizét ivásra készítették elő. Meg is találtuk az üst alakú homokkövet, amely valószínűleg úgy „működött", hogy beleöntötték a vizet, a kő megszűrte, és alul már tisztán folyt ki. Fatolltartó, kerámia kuglóf sütő és vasaló Vízszűrő i Padlások kincsei | JT öröstarcsán a letűnt pa- raszti kultúra emlékeit őrzik a padlások, tudtam meg Soós Lajostól, a községi tanács főeladőadó- jától. Egyik délután el is indultunk ezek felkutatására. Elsőként dr. Bácskay Tamás gyógyszerész padlásán nézhettünk szét. Volt is látnivaló bőven! Megcsodáltuk a kopottas, itt-ott már szakadozott szűr aranyszínű hímzését. Beljebb menyasz- szonyi ládára bukkantunk. Papírzsebkendővel megszabadítottam a rárakódott portól. akkor derült ki. hogy ez bizony festett láda. A régi szerszámoktól kezdve a bölcsőig mi mindent rejt ez a padlás! Felderítő utunkat az iskolában fejeztük be. A könyvtárszobát különböző népi kerámiák díszítik, nekem mégis egy faragott tolltartó tetszett a legjobban. Hogy ezek az értékek ne kallódjanak el. az Árpád tér 3. szám alatt egy parasztház átépítésével tájházat alakítanak ki. Maga az épület nagyrészt már elkészült, a teljes befejezéséhez azonban hiányzik még 42 ezer forint. Ezt az összeget a községi tanács a Műemléki Felügyelőségtől kérte meg. (molnár) Suba Ez a kórus a kisdobosoké. Vezényel Mucsi Margit
