Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

1989. április 13., csütörtök ■KHÜUmtj /'“'Ut* ^ cUc ir£ iccu*t. Uy Mámor Hófehér bódulat, lila zsongás, aranyszín káprázat. Pat­tanó rügyek fanyar illata és zöld, zöld, zöld, mindenfelé. Virágzó kertjeinknél nincs szebb látvány a világon. Ta­vasz simogat. Most kell jó nagyokat beleharapni a friss levegőbe, örülni az életnek, mámorosán, bizakodón. Ilyen­kor indulhat minden jó kezdet: szerelem, vágy, remény, megújulás. Erőt merítve a természet nehezen elpusztít­ható energiáiból, túllendülhetünk sok rossz mélyponton, kilátástalannak tetsző ködös teleken. Langyos napsütés­ben illetlenség komor gondolatok rabságába esni. Szor­gos méhecskék szárnycsapásainak muzsikája mellett de nagyon nevetséges minden handabanda, kapkodó önámí­tás. Rendnek kell lenni! Szép, okos, emberarcú világnak. Tisztelnünk kell a törvényt, amely fenntartja az életet, amelynek részesei vagyunk, ami értelmet ad éveinknek. Egymás örömére jöttünk e világra, és jaj annak, aki rá­telepszik mások vágyaira, helyette mondja meg, mit cse­lekedjék, miben higyjen, mi az igaz, a jó. Csak az clbu­tított, öntudatukban elsorvasztott tömegeket lehet köz­pontilag jóváhagyott elvekkel kordában tartani, az ő nyakukba telepedhet olyan hatalom, amely a nép nevé­ben élősködik a közösség ellenére. önmagától nem változik javunkra a világ. Kertjeink kipusztulnak, ha jó szakember nem gondozza őket, vagy a rossz vezetés arra ingerli az elkeseredett gazdát, hogy maga vágja ki a termő fát. Szántóföldeinket gaz veri fel, ha művelni nem érdemes. Vizeink eliszaposodnak, a le­vegőből már lélegezni is bajos egy-egy mérgesgázt okádó lepusztult jármű közelében. Meghajszolt emberek önsa­nyargató robotjától se képes már felvirágozni az ország. Tudatlanság, céltalan hőbörgés pusztít fiatal fejekben. Se élni, se meghalni nem érdemes immár. Mégis, valami megmagyarázhatatlan ösztöntől vezérel­ve itt vagyunk, és még mindig szeretjük ezt a körbeszab- dalt, kiszipolyozott, többszöri kiárusítás után ránk ma­radt földet. Reményünk is van, mert van még élet. Be­lekapaszkodunk égi-földi jelekbe, csillagok üzenetébe, jófajta széljárásba. Sötét éjszakák után várjuk a hajnalt, fohászkodva, hogy tartson ki az erőnk, a hitünk. 141 év múltán harsogjuk ismét a nemzet dalát: itt az idő, most vagy soha! Csak jól sáfárkodjunk a ránk szabott idővel, mutatva végre olyan példát, amelyért csodálhat a világ, amely az értelmes élet alapja lehet nekünk és utódaink­nak. Vizet árasztó jó tavaszi szellők öleljenek körül bennün­ket. Hozzanak derűs napokat, tisztítsák a fejeket, okos gondolatokra, tüdőnkbe adjanak éltető oxigént. Vigyék a virágport az ünneplőbe öltözött gyümölcsösök között, hadd legyen jó termés, végre a mi örömünkre is. Mámoros kedvünkben megerősödhet bennünk a re­mény, hogy mégis van előrehaladás, elhihető, ránk sza­bott jövő. Utóvédharcaikat vívják azok az erők, amelyek zsákutcába vitték az országot, ennél rosszabbat már alig­ha érhetünk, hisz itt már a szakadék kezdődik. Kell, hogy az életnek szándéka legyen .velünk, a jó ügy miért ne éppen most diadalmaskodjon? Igaz, a nemes szándék sokszor elvérzett már különféle csatákon — ég óvjon újabb véráldozattól —, ezért meg kell adni a tisztes visz- szavonulás lehetőségét annak, aki erre még képes. Aki pedig felelősséget érez a magyarság sorsáért, és okos gon­dolatokkal, tettekkel ezt bizonyítani képes, éljen a lehe­tőséggel. Ki tudja, lesz-e jobb alkalom, mint most, ami­kor nem csak a természet éled, hanem biztató áramlatok keringenek a remények birodalmában is. Andódy Tibor Házi betegápolás ígéretekkel tele a padlás? Azért sok mindent megvalósítottak a tárcsái művelődési házban „Nem tettek semmit az asztalra! Akkor meg mit elé­gedetlenkedtek a művelődé­si* házzal?” Valahogy így zsörtölődött egy alkalommal a köröstarcsai iskola igazga­tója, mire egyik fiatal kollé­ganője. Smiriné Kokauszki Erika ha nem is sorsdöntő, de merész lépésre szánta el magát: vállalja a művelődé­si ház tiszteletdíjas vezeté­sét. — '„Ezt lehetne, meg azt lehetne csinálni” — mondo­gatták a barátok, az ismerő­sök. — Gondoltam, segítsé­gemre lesznek. A tanítókép­zőben népművelés szakkollé­giumot végeztem, az is a mű­velődési ház mellett szólt... Smiriné gyermekek oktatá­sát, nevelését választotta élethivatásául. Hogy július 1-jétől ő a művelődés házá­nak gazdája, azért elsősor­ban ennek köszönhető. — A gyermekekben rop­pant nagy igény van az ilyen-olyan szórakozásra, ki- kapcsolódásra. És ebben nem nyújtottunk nekik szinte semmit. S megindult a szervezés. Ez utóbbi elképzelés — a gyerekek igénye az érdekes programokra, a bőségesebb kínálatra — beigazolódott. Felsorolni is alig tudja, mi mindent szervezett már ne­kik. — Előbb azokkal beszél­tem, akik csoportvezetőkként eddig is itt tevékenykedtek. Rájuk továbbra is számítot­tam. Aztán körülnéztem Me- zőberényben (mert én heré­nyi vagyok), ott jobban is­merem a lehetőségeket, s akit tudtam, átcsábítottam. És szép lassan összeállt a „csapat”. Néptánc- és dzsesszbalett-tanítás, zongo­ra- és németnyel v-oktatás ... Ez utóbbi — kivételesen — a felnőtteket is érdekelte. Aztán van egyéb, még egész friss [kezdeményezés: Fejes Antal vezetésével furu­lyazenekar és énekkar is próbálgatja szárnyait. — Természetesen — teszi hozzá Smiriné a teljesség kedvéért — sok mindent idő, megfelelő vezető, vagy anya­giak hiányában nem tudtunk megvalósítani. Például TIT- előadássorozatot, a nagyter­mi rendezvényeket... Itt megállunk egy pilla­natra. Bántja is, meg nem is, hogy ezek a bizonyos nagytermi rendezvények „nem mennek”. Bántja, mert igény van rájuk, de pénz nincs. Nem bántja, mert igen rossz véleménye van (még mezőberényi tapasztalatai alapján) ezekről a Pestről jött(ment) műsorokról. — A klubmozgalom azért eddig is létezett — folytatja a kínálat felsorolását. — Évek óta sikeresen működik a nők klubja. Az ifjúsági klub a télen alakult, s má­sodvirágzását éli a nyugdí­jasklub is... Smiriné — osztályostul — kalauzol át az iskolából a művelődési házba. — Ügy sem tudom hová tenni őket — mondja. Nem kell szabódnia. hisz: még örülünk is, hogy gyere­kekkel jön. Ügyis érdekel bennünket, mennyire érzik magukat otthon a nem ép­pen tágas, de annál barátsá­gosabb kultúrházban ... No, ebben nincs hiba! Szétszé­lednek a kertben, leülnek a játékok mellé ... Nem elő­ször vannak itt, mondják, már szerepeltek is . . . — Igen, itt a nagyterem­ben tartjuk többek között az iskolai kulturális bemutató­kat —.tárja szélesre a terem ajtaját Smiriné. — Eddig az volt a divat: ma szólunk, holnap megyünk a nagyte­rembe. Ennek már vége, hi­szen előfordul, hogy egymást váltják itt az események, és én örülök, hogy így van ... Az épület felújítása azért — bármennyire próbálják rendben tartani a helyisége­ket — elkelne... És ígéret erre is van, ha a padlás nincs is tele vele ... — Mondják, hogy lesz fel­újítás. Meg ígérik a telefont, a videóról nem is beszélve ... De hogy mindez mikor válik valóra — csak a kezét tárja szét. Nem sok bizakodást ol­vasok le az arcáról ... Szerencsére Smiriné nem az az ember, aki nekikesere­dik, ha az ígéretek nem vál­nak valóra. Mert ha ilyen körülmények vannak, hát ilyen körülmények között, de dolgozik. Az ízlésformálást vállalta, mikor ruha- és vi­rágvásárokat hirdetett. S le­het, hogy magasztos a meg­fogalmazás. de aki egyszer egy ruhavásár kedvéért be­tér a művelődés házába, nem idegenkedik attól sem, hogy egy értékes előadásra is beüljön... Ez pedig nem kis dolog! Amíg kikísér minket, ma­gukra hagyja a gyerekeket. Velünk jön néhány lépést, hisz amit mondani akar, nem tartozik a „srácokra”: — Tudják, minket a tanács tart el. És akármennyi gond­dal, bajjal küszködjek is, egy biztos: bármilyen kéréssel, ötlettel forduljak is hozzá­juk, lehetőségeik szerint se­gítenek. És az nagyon fon­tos. Hogy ne legyek egye­dül ... N. A. Még az év elején indított a megyei Vöröskereszt a te­levízió egészségnevelő táv­oktatási programjához kap­csolódó, házi betegápolási tanfolyamot, mely iránt kez­dettől nagy érdeklődés mu­tatkozott. A múlt hónapban megyénkben 16 helyen mű­ködött konzultációs csoport, s ezeken belül 330-an sajá­títhatták el az otthoni be­tegápolás alapvető ismérve­it. Néhány helyen orvosok, máshol ápolónők, védőnők válaszoltak a konzultáció­kon felmerülő kérdésekre. A hallgatók mintegy 60 száza­léka vizsgát is kíván tenni, s több helyen — például Gyulán, Mezőkovácsházán — a tv-sorozat vetítése után is szerveznek tanfolyamokat, melyeken az érdeklődők a videofilmek f el has znál ásával szerezhetik meg a szükséges egészségügyi ismereteket. Ha nem is tobzódnak az eszközökben, játék azért akad egy- kettő a művelődés házában Romantikus kamaraest a honvédtiszti emlékhelyért Osztrák kulturális hét hazánkban Osztrák kulturális hét kezdő­dik hazánkban április 17-én. Az 1986 tavaszán Bécsben megren­dezett magyar kulturális sereg­szemle viszonzásaként számos, jórészt fővárosi Intézmény fogad osztrák kiállításokat, színházi előadásokat, hangversenyeket, tudományos előadásokat. A Műcsarnokban nagyszabású kiállítás ad képet századunk osztrák művészetének legjelleg­zetesebb Irányzatairól és néhány kortárs alkotó életművéről. Az osztrák kulturális hét kö­zéppontjában elsősorban a ze­ne áll. Április 17-én, 18-án és 19- én a bregenzi nemzetközi opera- társulat Gluck Orfeusz című operájával mutatkozik be. A Ze­neakadémián fellép a hazánkban is Jól Ismert Clemenic Consort, a Bécsi szimfonikusok tagjaiból alakult Wiener Concert-Verein, és Fischer Adám vezényletével a Haydn filharmonikusok. Paul Gulda zongoraestet. Siegfried Kobilza pedig gitárestet ad a Ze­neakadémia kistermében. A hét rendezvényeit a Bécsi Állami Operaház Rózsalovag előadása zárja április 24-én az Operaház­ban. A Petőfi Csarnokban a grazi Skelet színház Ödön von Horváth „Kasimir és Karoline” című darabját adja elő április 18-án és 19-én. A Kossuth mozi­ban április 20-ától az utóbbi évek legjobb osztrák filmjeit láthatják az érdeklődök. Ha van romantikus év­szak, a tavasz az. Még a le­vegőből is különös illat árad* Most kiváltképp jó volt hallgatni Csonka Barna ro­mantikus kamaraestjét Gyu­lán. Talán mások is így voltak ezzel? Lehet, amint az is, hogy a városban fel­állítandó honvédtiszti em­lékhelyhez szerettek volna hozzájárulni a zeneiskola koncerttermébe megváltott jegyeikkel. Ám mégis úgy hisszük, maga a hangver­seny vonzotta elsősorban a zeneszerető közönséget. Az est Chopin-művel kez­dődött. A zongora költőjé­nek noktürnje finoman éledt Csonka Barna zongoráján. A könnyed, de ugyanakkor az előadótól nagy felkészült­séget kívánó muzsika halla­tán elegáns környezetbe képzelhettük magunkat; pe­dig nem sugallta ezt a hang- versenyterem puritánsága, sápadt fénye... Másfajta élmény volt, mert drámai súlyosságot hordozott Schu­bert Esz-dúr triójának las­sú tétele Veres József (he­gedű), Sándor Ottó (gordon­ka) és Csonka Barna (zongo­ra) előadásában: szédítő mélység és törékeny ke­csesség között sodorva a hallgatót. És egymás után következtek a romantika, a XIX. század uralkodó zenei stílusának szerzői. A német , származású Doppler Ferenc Bölcsődala — a szerző vé­gül a monarchia korában Erkel Ferencnek, a magyar nemzeti opera megteremtő­jének segítőjévé lett, mint Erkel több művének hang­szerelője. Doppler dalát a zongora közreműködésével Marton György fuvolán szó­laltatta meg. Schubertét, •akit a dalok költőjének ne­vezünk, a szonatina műfa­jában hallottuk Lindenberg- né Kardos Erzsébettől he­gedűn, értő kísérettel. Meg­annyi változatosság, szélső­ség és ellentét kelt hangra a teremben — a romantika jegyében. Az est vitathatatlanul Csonka Barnáé volt, hisz végig színpadon volt, játé­kában nagyfokú pontosság­gal, művészi alázattal. A rö­vid szünetben a felajánlás­ról kérdeztük. — A város ösztöndíjasa voltam, a tanács által ala­pított Erkel-ösztöndíjból vé­gezhettem el a főiskolát — mondta. — Azóta, amellett, hogy elsősorban zongorata­nár vagyok, minden alkal­mat megragadok hálám és köszönetem kifejezésére. 1983-ban kollégáimmal az elsők között küld tűk-el kon­certünk bevételét a Nemze­ti Színház javára. Munka­társaim, barátaim most is örömmel jöttek, komoly ál­dozatot hozva az est sikeré­ért. Hatalmas vállalkozás volt a két és fél órás előadás, s benne igazi élmény Horváth Elek virtuóz bőgőjátéka, Rossini Klarinét—zongora szonátája Rideg Lajossal. Pál Olga mélyen átélt Schu- mann-dalciktusa, az Asz- szonyszerelem, asszonysors végül koronaként Csonka Barnával Liszt Desz-dúr etűdje. Kedves színfolt volt Csonka Ágnes (hegedű) be­mutatkozása. A közönség nagy tapssal ismerte el az előadást. Egyedül azt hiá­nyolhattuk, hogy a muzsiku­sok önzetlen felajánlásáért ott, szóban nem hangzott el köszönet. Kép, szöveg: Sz. M. Asszonyszerelem, asszonysors — előadta Pál Olga és Csonka Barna A gyerekek feltalálják magukat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents