Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
köröstAj■ EXKLUZÍV 1989. április 29., szombat o Fórum az ivóvízről Mi csordogál a csapból, vizes arzén vagy arzénos víz — és meddig? A megyei tanács végrehajtó bizottsága márciusi ülésén tárgyalt az ivóvízminőség-javító program helyzetéről, a további feladatokról. A testület felkérte szerkesztőségünket, hogy a lakosság széles körű tájékoztatása érdekében az olvasók bevonásával fórumot szervezzünk a témáról. Nemcsak a kivitelezés állását tartalmazó jelentésről, hanem az előzményekről, a kiváltó okokról, a megoldás egészségügyi indokairól is. A megyei tanács vezetésének azon szándéka, hogy az állampolgárokat érintő kérdésekről a legteljesebb és legnyíltabb tájékoztatást adja, egybeesik lapunk törekvéseivel. Vonatkozik ez olyan témákra is, amelyek korábban — tájékoztatáspolitikái hibák miatt — tabunak számítottak. „Szigorúan titkos” felirattal címkézték ezeket a dossziékat, s csak néhány beavatott tudhatott arról, ami több százezer embert érintett. Ilyen volt az arzénes víz. amelyről — épp a korrekt tájékoztatás hiányában — rémtörténetek keringtek. Nem véletlen tehát, hogy a megyei tanáccsal közösen szervezett sorozat első részeként ezt a témát választottuk. Az előzetes meghirdetés alapján az olvasóktól beérkezett csaknem száz kérdés egy részére kerekasztal-beszélgetésen most válaszolnak az illetékesek, a többire — melyek egy-egy települést konkrétan érintenek, és nemcsak az arzénnal kapcsolatosak — egy későbbi lapszámban térünk vissza. Jelezzük, hogy folytatódik majd a fórum zz oktatás, az egészségügy és az éppen aktuális kérdések megvitatásával, ugyancsak a lakosság bevonásával. Mostani fórumunk résztvevői: Altnőder András, a Vízgazdálkodási Intézet tudományos főmunkatársa, dr. Bereczki Aranka, a Békés Megyei Köjál igazgatója, Katona Emil, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium főosztályvezető-helyettese, Medovarszki János, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetője, Mochnács Pál osztályvezető-helyettes, őri László, a Gyulai Vízművek igazgatója, Pálinkás Lajos, a Körkövizig igazgatóhelyettese, dr. Rácz László, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője és Szarvas János, a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója. — Mindjárt az elején tisztázzuk, mi az arzén, hol fordul elő és honnan, hogyan került az ivóvízbe? ALTNŐDER ANDRÁS: — Az arzén a fémek és nem fémek között átmeneti tulajdonságú kémia: elem. A felszín alatti vízkészlet arzéntartalmának keletkezése lehet emberi tevékenységgel összefüggő — például a felszínről arzéntartalmú anyagok leszivárgásá- val — és földtani eredetű. Az eddigi vizsgálatok alapján itt az utóbbival állunk szemben. Az arzén származhat az úgynevezett alaphegység, vagyis a medencealjzat felől, 400-500 méter mélységről. Ilyen eredetű a Szarvas, Szeghalom, Füzesgyarmat, Sarkadke- resztúr térségében kitermelt ivóvízben levő arzén. Keletkezhet vulkáni képződmények máláster- mékeként, amikor ezt a finomszemcsés agyagot a folyók az üledékgyűjtő belseje felé szállítják, ahol az uralkodó viszonyoktól függően alakulnak ki arzénban gazdagabb és szegényebb területek. Ezek előfordulási helye a felszínhez közelebbi, 50 és 500 méter közötti. A Fehér- és Fekete-Körös vízgyűjtője, vagyis az Erdélyi érchegység. a Béli-hegység lényegében ma is aktív arzénszolgáltató tényező, földtani okoknál fogva. A Sebes-Körös és a Maros üledékgyűjtőjén lényegesen kevesebb az arzénes kőzet, itt jobb a víz. KATONA EMIL: — Megjegyze.m, hogy arzént nemcsak ivóvízzel vesz magához az ember, hanem bizonyos mértékben a levegővel és a különféle táplálékokkal is. — Már megbocsásson, de arzénes kennyéről vagy kolbászról még nem hallottunk... — Nem is hallhattunk, hiszen a vízben van jelen a legkoncentráltabban, s az a közel egy milligramm mennyiség, amit a szervezet egy nap alatt felvehet, az különböző forrásokból tevődik össze. Mondhatnánk úgy is, a vizespohárral csordul túl az arzén. Tizennégyezer boncolás anyaga DR. RÁCZ LÁSZLÓ: — A szabvány 0,05 milligramm/liter meny- nyiségben határozza meg a felső határt, az efölötti, illetve kétszeresét meghaladó veszélyessé válható. Az arzén sejtméreg, daganatkelő hatású lehet, felhalmozódik a bőrben, a hajban, a csontokban és károsítja az érrendszert, az emésztőszerveket, a csontvelőt, valamint az idegrendszert. Szakirodalmi adatok bizonyítják továbbá a gyermekek különleges érzékenységét. — Volt-e közvetlenül halál oka az arzén, vagy kimutatták-e, hogy szerepe volt a korai elhalálozásban? — Nem volt közvetlen halált kiváltó ok az arzén, ilyen esetről nincs tudomásunk. A csaknem 14 ezer kórházi boncolás anyagából sem lehetett feltűnő eltérést megállapítani egv-egy településre, illetve a változó arzéntartalmú ivóvízre vonatkozóan. Nem sikerült egyértelmű összefüggést találni az ideggyógyászati megbetegedések és a magas arzéntartalmú vizet fogyasztók között. Az kétségtelen, hogy Békés megyében a legmagasabb a halálozás, 13 ezrelék, de ez nem az arzén miatt lehet. — Ez azt jelentené, hogy nem is olyan veszélyes az arzén, amit igazolni látszik, hogy a lakosság évtizedeken át szinte kizárólag artézi kutakból ivott, amelyekben köztudottan sok az arzén? — Nem, egyáltalán nem jelenti azt. Az, hogy közvetlenül nem halált kiváltó ok a magas arzéntartalmú víz fogyasztása, nem azonos azzal, hogy nem veszélyes, hiszen a felsorolt károsodások fele is meghökkentő. Az arzén alattomos, lassan ölő méreg, és lényegében még ma is rejtélyes „fekete doboz”, mert sok mindent nem tudunk róla. — Néhány vizsgálati eredményt viszont igen. DR. BERECZKI ARANKA: — Igen, de mielőtt rátérek erre, néhány szót az arzénes víz felfedezéséről. Az Egészségügyi Világszervezet megbízása alapján az Országos Közegészségügyi Intézet kutatási programja keretében derült fény arra 1981 tavaszán, hogy Szarvason néhány kút vizének arzéntartalma 0,1—0,2 milligramm/liter — jóval meghaladja a megengedett értéket. SZARVAS JÁNOS: — Nagy riadalmat keltett annak idején az arzén felfedezése, s mint üzemeltetőt, bennünket közvetlenül érintett. Emlékszem, a május elseje előtti napokban történt, megkeresett bennünket a rendőrség, mert egyszerűen el sem tudták képzelni, hogyan került arzén a vízbe, és szabotázsra vagy valami szándékosságra gyanakodtunk. Mint utóbb kiderült, rosszabbról van szó. Vérvétel helyett hajvágás DR. BERECZKI ARANKA: — A felismerés után célzott lakossági szűrővizsgálatok történtek gyermekek és felnőttek körében bőrés belgyógyászati szempontból. Közel ötezer 2—14 éves gyermek vizsgálata történt meg Bucsán, Egyegfalfán, Füzesgyarmaton, Kö- rösladányban,, Okánvban. 1013 gyermeknél hajarzéntartalom- vizsgálatot végzett az Országos Közegészségügyi Intézet. A kóros érték 1 milligramm arzén'kg haj feletti mennyiség. Az 1013 gyerek közül 651 -nél e határérték feletti volt a haj arazéntartalma, a legmagasabb értékeket a 2—5 évesek között találták. — Mennyi volt a legnagyobb érték? — A legnagyobb egy bucsai mintavételnél volt. 6,9 milligramm arzén/kg hajban. — Erre mondják, volt egy kis haj is az arzénban ... — Igen. Megfigyelhető volt továbbá a tenyéren és a talpon a bőr megvastagodása, elszíneződése. — Akkor még tilos volt az arzénről beszélni. Mit mondtak a gyermekeknek, miért vágnak le a hajukból? — Azt találtuk ki, hogy ez vérvétel helyett van, és még örültek is neki . . . Lényeges annak a 40 főből álló felnőtt csoportnak a szűrése is, ahol a haj normális értéket meghaladó arzéntartalma miatt került sor a célzott bel- és bőrgyógyászati vizsgálatra. E csoportban érrendszeri elváltozások, bélműködési zavarok, bőrelváltozások voltak kimutathatók. — A későbbiek során vizsgálták-e a korábban szűrt gyermekeket, felnőtteket, és észleltek-e maradandó egészségkárosodást? — Az említett gyermekcsoportot 1987—88-ban újra vizsgáltuk, az adatok feldolgozása folyamatban van. Annyit máris tudunk, hogy az 1981-ben a legmagasabb arzén- tartalmat mutató 19 bucsai gyermeknél 1988-ban a megismételt vizsgálat alkalmával a haj arzén- tartalma a korábbiak tizedrészét mutatta. A magyarázat: időközben a bucsai vízműnél arzénmentesítő berendezést állítottak be. Ez egyértelműen bizonyítja a program' indokoltságát, befejezésének szükségességét. A maradandó egészség- károsodás csak így kerülhető el. Szép, szép, de... — Mi történt ezután? — PÁLINKÁS LAJOS: — A megyei tanács, az egészségügyi szervek és a Kövizig szakemberei több variációt dolgoztak ki. Az egyik, hogy azokat a kutakat, amelyek vizének arzéntartalma különösen magas, azonnal kikapcsolják, így történt ez Békéscsabán, Szarvason és másutt. A másik, a magas és az alacsony arzéntartalmú víz keverése olyan arányban, amely a határérték alá viszi az arzéntartalmat. Mindkét megoldáshoz új, nagyhozamú és jó ivóvizet adó kutakra, keverőállomásra, távvezetékre volt szükség. Ez a bázis lett a Maros hordalékkúpja.^ Ke- vermes, Medgyesbodzás térsége. — Mikor készült el a program és mit tartalmazott ez? MEDOVARSZKI JÁNOS: — A megyei tanács 1982 novemberében előterjesztést készített a kormány számára. Ebben többek között leírtuk, hogy a megye 30 településén szolgáltatunk határértéken felüli arzéntartalmú vizet, s ez 271 ezer embert érint, a megye lakosságának 63 százalékát. A legsúlyosabb az úgynevezett közép-békési térség — Békéscsaba, Békés, Sarkad, továbbá Bucsa — helyzete, ahol 165 ezer ember olyan magas arzéntartalmú vizet fogyaszt, ami a megengedett érték 2—6-Szorosa. Elemeztük* a megye vízkészleteit, javaslatot tettünk az arzénmentesítés műszaki megoldására, a megvalósítás ütemezésére, amit a kormány elfogadott. Az első szakasz azonnali feladatai között szerepelt a 14 éven aluli gevrmekek részére a palackos ivó- vízellátás bevezetése. Ez 60 ezer lakost érintett, és évi 220 millió forintot igényelt volna. — Miért használ feltételes módot? — Mert nem kellett alkalmazni, tudniillik mire a palackozó üzem elkészült volna, a legveszélyeztetettebb térségekben szinte rohammunkával új kutak beállításával a határérték körüli szintre tudtuk csökkenteni az arzént. Az első ütembe tartozott a Medgyesbodzás, Kevermes, Elek észak térségében levő vízbázisokon napi 50 ezer köbméter jó minőségű víz kitermelése és ennek eljuttatása a veszélyeztetett körzetekbe. Ez az ütem csaknem egy- milliárd forintot igényelt, és 1982 —86 közötti időszakra vonatkozott. A második szakasz a Maros hordalékkúpján további víztermelő telepek, új tisztítóművek létesítését. a meglevő művekben a komplex tisztítási technológia bevezetését, a hálózatépítést tartalmazza. 2.8 milliárd forintos költséggel. A teljes program tehát a beterjesztés időszakában 1,5 milliárd forint volt, ami a műszaki megoldások tisztázása után 3,8 milliárdra nőtt. — Szép program, de mi valósult meg ebből? — Legsürgősebb feladat Békéscsaba, Békés, Bucsa vízminőségének javítása volt. Ez Bucsán végleges megoldással, a víztisztító berendezés megépítésével megtörtént, míg Békéscsabán, Békésen keveréssel és a Makkosháti mű vizének tisztításával sikerült az arzéntartalmat a kritikus határérték alá csökkenteni. Ez sok helyen ízre is más vizet jelentett, s volt rá eset, hogy a lakosság követelte vissza a régi, megszokott „jó” vizet — az arzént ugyanis nem lehet érzékelni. Elkészült továbbá Medgyesbodzás, Elek, Kevermes térségében a víztermelőtelep. kiépült a Medgvesbodzást, Újkígyóst összekötő távvezeték. Megépült a kevermesi vízműtelepet a békéscsabai rendszerrel ösz- szekötő távvezeték, a sarkadi alrendszerben a távvezeték egy szakasza — amelyik ellátja Gerlát és Dobozt —, Sarkadon az ezer köbméteres víztorony ez év nyaráig elkészül. A Szeghalom, Füzesgyarmat kistérségi vízműrendszerben kiépült a két települést összekötő távvezeték, és egy nagy átmérőjű kút. Az orosházi kistérségi rendszer vízbázisának kiépítése megkezdődött, de a beruházási fedezetek idei csökkenése miatt le kellett állítani. — Mekkora összeget fordítottak eddig a beruházásra, milyen forrásból eredt az, és a 271 ezer veszélyeztetett lakos közül mennyien isznak már jó vizet? — A tervezett időarányos költség 2 milliárd 471 millió forint volt, a tényleges felhasználás 1988. december 31-ig alig haladta meg az 1 milliárd forintot. Kezdetben az Országos Tervhivatal és az Országos Vízügyi Hivatal is támogatta anyagilag a programot, de főként központi és megyei pénzeszközökből valósult meg. Véglegesen mindössze 3400, átmeneti megoldással 101 ezer embert juttattunk jó minőségű vízhez, a tervezetthez képest 55 ezerrel, a teljes program befejezéséhez mérten 120 ezer emberrel kevesebbet. — Mi lesz velük — velünk —, honnan lesz pénz? A környezet- védelmi minisztérium tud-e ebben segíteni? KATONA EMIL: — A pénz nagy részét a költségvetés biztosítja és juttatja a megyébe, a fel- használás módjáról itt kell dönteni. Ez a program nem a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumé, bár a vízbázis kutatásához jelentős összeggel járult hozzá. Tudomásom szerint rövidesen a kormány előtt kell számot adni az eddigiekről, közös beszámoló készül, és ebben mindenképpen szerepel majd, hogy a folytatáshoz mire van szükség. Pénz, pénz, pénz... — Mi az, ami a jelen helyzetben a legfontosabb lenne? MOCHNÁCS PÁL: — A legfontosabb, hogy a programról készült tájékoztató mihamarabb a kormány elé kerüljön, és szerezzen érvényt saját határozatának, biztosítva a szükséges pénzt. MEDOVARSZKI JÁNOS: — A programot mindenképpen folytatni kell, s ez helyi erőből nem lehetséges, tehát a korábbi mértékű támogatás felújítására van szükség. A legsürgősebb a sarkadi ág befejezése, a szeghalmi kistérségű vízmű megvalósítása, csaknem száz kilométer vezeték építése — közte a Mezőberény és Vésztő irányába haladó —. az orosházi program folytatása. Gádoros, Nagyszénás gondjának enyhítése. Végleges és nem szükségmegoldások kellenek, mert ez utóbbi sokkal többe kerül. PÁLINKÁS LAJOS: — Korszakos jelentőségűnek tartom azt, ami eddig elkészült, de legalább ilyennek a meglevő vízbázis védelmét. ALTNŐDER ANDRÁS: — Az ős-Maros hordalékkúpjának nagyobb része Románia területén van. A rétegvízkészlet természetes védettsége nem kielégítő, ezért mind a hordalékkúp egészére kiterjedő regionális vízminőségvédelem, mind pedig az egyes vízbázisok lokális védelme kiemelt jelentőségű. KATONA EMIL: — Elengedhetetlen, hogy a romániai partnerekkel szoros együttműködés alakuljon ki a hatékony minőségvédelem és készletgazdálkodás megvalósítására, az ebben való közreműködést vállalom. DR. BERECZKI ARANKA: — Mint szak- és ellenőrző hatóság az eddigi gyakorlatot szeretnénk folytatni, ám ehhez megfelelő műszerekre lenne szükségünk. ŐRI LÁSZLÓ, SZARVAS JÁNOS: — Számunkra, mint szolgáltatóknak a legfontosabb feladat a minőség javítása. Nem vagyunk elégedettek vele, tulajdonképpen nyers vizet szolgáltatunk, ezért rendszeresen mosni kell a vezetéket, ami a lakosság számára sok kényelmetlenséggel jár. Üj eljárások bevezetése, alkalmazása változtathat ezen a helyzeten, de ehhez megint csak pénz kell. Így hát ez a legfontosabb! Minden rossz előfordult — Végezetül hadd kérdezzük meg, volt-e valamikor hasonló nagyságrendű ivóvízprobléma a megyében? MOCHNÁCS PÁL: — Békésben tulajdonképen minden negatív dologgal találkozhatunk, ami a vízzel előfordulhat. A hozzánk leg- közelebbiek a ’60-as évek robbanásai, amelyek a víz magas metántartalma miatt következtek be. Ennél is nagyobb horderejű volt a jó 100 évvel ezlőtti „vízforradalom”. Trefort közoktatási miniszter a Központi Statisztikai Hivatal azon megdöbbentő adata alapján, hogy az akkori Csaba községben ezer lélekre évenként 43 halálozás esett, 1884 elején kérdést intézett a megyei gazdasági egyesülethez, hogy miben rejlik a nagy halandóság oka. Mint kiderült, a víz volt a bűnös. A megye lakossága ivóvízszükségletét egyes kutakból és a Körösökből fedezte. Ez utóbbiak vize az évenkénti áradások miatt nemcsak élvezhetetlen volt. hanem betegséget is okozott. Ezt követően kezdődött Zsigmondy Béla mérnök vezetésével az artézi kutak fúrása. Az elsőhöz, amely Békéscsabán a katolikus templom mögött volt, az egylet ezer, a lakosok pedig több ezer pengőt adtak össze. Pénz nélkül tehát akkor sem ment, de ma sakkal több kell belőle. — Köszönjük a beszélgetést, s mint bevezetőben jeleztük, az olvasók által feltett további kérdésekre visszatérünk. Seleszt Ferenc
