Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-27 / 98. szám

1989. április 27., csütörtök o Mi lesz a nádból Biharugrán? így készül a nádszövet ' Fotó: Oravszki Ferenc A kistelepüléseken mind­egyik munkahelynek * külö­nösen nagy jelentősége van, így Biharugrán a tavaly ok­tóberben megalakult Nád­feldolgozó Kft.-nek is, amely jelenleg 18 embernek nyújt megélhetést. Hogy az üzem­mel kissé behatóbban meg­ismerkedjünk, Mikics Imré­vel, a Hidasháti Állami Gazdaság biharugrai kerü­letvezetőjével és Gyöngyi Bélával, a Nádfeldolgozó Kft. vezetőjével rövid be­szélgetésre ültünk le. — A kft. két alapítója a Hidasháti és a Sárszentmi- hályi Állami Gazdaság — mondja Mikics Imre. — A biharugrai kerület halasta­vában megtermett nád kis részét eddig a Hortobágyi Állami Gazdaság Vágta le. Gondoltuk, mind az értéke­sítés, mind a foglalkoztatás szempontjából kedvezőbb lenne, ha a nádat itt hely­ben fel is dolgoznánk. A legésszerűbbnek az tűnt, hogy egy teljesen önálló vállalat veszi kezébe a ter­melést. A Hidasháti Á. G. 300 hektáros nádas területet adott át a kft.-nek, emellett szolgáltatásként gépjármű­vet biztosít és a gépműhe­lyét is a nádfeldolgozó ren­delkezésére bocsátja. — Mi a másik alapító sze­repe? — A Sárszen tmi há lyi Á. G. nádarató- és szövőgépet, valamint egy présgépet adott, és legalább ilyen fon­tos a szakmai irányításuk. Náluk már* 20 éve működik a nád feldolgozó ágazat és megfelelő piaci gyakorlattal is rendelkeznek. — Milyen termékeket állí­tanak elő? — A termékszerkezetün­ket úgy alakítottuk ki — ma­gyarázza Gyöngyi Béla — hogy szálegvenes mellett a kicsit görbülő nádnak is minden egyes részét fel tud­juk használni. Ritka és sű­rű nádszövetet és nádlemezt készítünk. A levágott fel­ső. úgynevezett zászlós rész tüzelésre szolgál. A ritka nádszövetet és a nádlemézt itthon értékesítjük, a sűrű nádszövet pedig a sárszent- mihályi gazdaságon keresz­tül a nvugat-európai piacok­ra kerül. — Milyen eredményt vár­nak az üzemtől? .—Sajnos, télen a kedve­zőtlen időjárás és a műsza­ki problémák miatt a ter­vezett 280 ezer kéve helyett csak 150 ezret arattunk le. Ez évre 2 és fél milliós nye­reséget számoltunk, ebből körülbelül 1 millió valósul meg. Tekintettel arra. hogy az idei évet tanulásra szán­juk. én ezt az eredményt jónak tartom. Remélem, a következő télen már több nádat tudunk betakarítani, akkor újabb gépek beszer­zésével a 18 helyett már 25 embert tudunk foglalkoztat­ni — tájékoztatott bennün­ket a Nádfeldolgozó Kft. jö­vőjéről Gyöngyi Béla. (molnár) Újabb küldöttgyűlés Jogellenes a gyomaendrödiek sztrájkja (Folytatás az I. oldalról) jogellenessé nyilvánítását. Történt ugyanis, hogy a sztrájktörvény paragrafusai április 12-én léptek hatály­ba, ám a Magyar Közlöny csak április 17-én reggel ju­tott el a vállalathoz. Az igazgató, dr. Moskovits Sán­dor úgy ítélte meg. hogy a 156 sztrájkoló gyomaendrő- di dolgozó jogtalanul nyúlt ehhez az eszközhöz, hiszen nem gazdasági, illetve szo­ciális érdekek érvényesíté­sét, hanem a vállalat szer­vezeti átalakítását kívánják. Emellett a törvényben elő­írt egyeztető tárgyalás sem történt meg. A második pa­ragrafus szerint ögyanis ..Sztrájk kezdeményezhető: ha a vitatott kérdéseket érintő egyeztető tárgyalás hét napon belül nem veze­tett eredményre”. (Arról ugyan nem szól a fáma, hogy az egyeztető tárgyalást kinek kell kezdeményeznie. A joghoz értő szakemberek azt mondják, a törvény ak- !kor jó, ha egyértelmű, s nem kell még értelmezni is.) Tegnap délután 2 órakor a Megyei Munkaügyi Bíró­ságon Herendiné dr. Ádám Katalin tanácsa meghall­gatta a vállalat igazgató­ját, dr. Moskovits Sándort, Szujó Zoltánt, a gyomaend- rődi gyáregység vezetőjét, valamint jogi képviselőiket. A gyomaendrödiek ügyvédje elmondta többek között, hogy március eleje óta, de az április 12-i kétórás fi­gyelmeztető sztrájk óta is küldött- és munkásgyűlé­seken bizonyosodott be, hogy ez a fajta előzetes egyeztetés sikertelen, azaz tárgyalásos úton nem ren­dezhető a vita. Ezzel szem­ben a vállalat jogi képvise­lője azzal érvelt, hogy a küldöttgyűlés nem tekinthe­tő egyeztető tárgyalásnak, hiszen a küldöttgyűlés dön­tésre, nem pedig egyeztetés­re jogosult. A gyomaendrö­diek ügyvédje feltette a kér­dést, hogy az illetékesek megtettek-e mindent azért, hogy a sztrájk elkerülhető legyen. Az április 12-i fi­gyelmeztető sztrájk napján a helyszínen ugyanis a me­gyei tanács elnöke, Murá­nyi Miklós úgy nyilatkozott, hogy az alapítók jogán a megyei tanács támogatja a gyomaendrödiek önálló " vál­lalattá válását, s ehhez ha kell, segítséget is nyújtanak. A gyomaendrödiek ennek reményében vettek részt a későbbi küldöttgyűlésen, ám érzésük szerint a vállalat halogató taktikája miatt ügyük nem jutott előbbre. A bíróságon persze az is el­hangzott, hogy a megyei ta­nács milyen alapon avatko­zik be egy vállalat belső ügyeibe. A vita már két órája folyt, amikoris az ügyész in­dítványozta, hogy a felek kössenek egyezséget, azaz a kérelmező álljon el a sztrájk bíróság által jogellenessé nyilvánításától. A vállalat igazgatója ráállt a dologra, de két feltételt is szabott: eszerint csak akkor áll el a kérelmétől, amennyiben a sztrájkolok ledolgozzák a ki­esett munkaórákat, s amíg az ügy törvényes keretek között nem dől el, addig a gyomaendrödiek nem nyúl­nak a sztrájk eszközéhez. A sztrájkolok ügyvédje vi­szont elutasította a javasla­tot, mondván a sztrájk tör­vényes eszköz, alanyi jog, s a dolgozók pedig csak ak­kor dolgozzák le a kiesett időt. ha önállóak lesznek. Erre a vállalat jogi kép­viselője bejelentette. hogy mégiscsak fenntartják ké­relmüket. s kérte a bírósá­got, hogy nyilvánítsák jog­ellenessé az április 17-i gyomaendrődi sztrájkot arra hivatkozva, hogy ebben az esetben gazdasági, illetve szociális érdek nem állapít­ható meg, s hogy nem is­merik el egyeztetésnek a ko­rábban lezajlott küldött- és munkásgyűléseket. Ezt követően az ügyész perbeszédében elmondta, hogy mind a sztrájkoló kol­lektíva, mind a vállalat ve­zetése méltatlan helyzetbe került. A dolgozókat félre­vezették, becsapták az ígér­getésekkel, a vállalat veze­tője pedig csak azt a maga­tartást tanúsítja, amelyet számára a törvény előír. Az állami tulajdon közös és oszthatatlan, a gyomaend­rődi gyáregység nem az ott dolgozó gyomaendrődieké, ez nem lehet alku kérdése. Az ügyész kérte a bíróságot, hogy állapítsák meg a sztrájk jogellenességét. A végzés szerint a Gyulai Munkaügyi Bíróság megál­lapította, hogy az április 17-i sztrájk jogellenes, mi­vel az április 12-én a két­órás figyelmeztető sztrájkot követő küldöttgyűlésen eredménynek tekinthető ha­tározat született, mely sze­rint május 5-re újra napi­rendre kerül a téma a Bé­késcsabára összehívott kül­döttgyűlésen, ahol a 19 bé­késcsabai és a 16 gyomaend­rődi küldött újra összeül. A végzés ellen 15 napon belül lehet fellebbezni. A jogelle­nessé nyilvánított sztrájk esetleges következményeiről dr. Moskovits Sándor a bí­róság folyosóján az újság­íróknak úgy nyilatkozott, hogy nem foganatosít szank­ciókat. Szujó Zoltán, a gyo­maendrődi gyáregység veze­tője úgy tájékoztatott, hogy amennyiben 15 napon belül a gyomaendrödiek számára kedvező döntés születik, úgy eltekintenek a fellebbezés­től. Orosháza AZ OROSHÁZI BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALAT felvételre keres FIZIKAI MUNKAKÖRBE: — női segédmunkásokat (főtelep-konzervüzem) — portásokat — irodatakarftókat Jó kereseti lehetőség, vidékiek részére munkásszálü í tás. Gyermekek óvodai elhelyezése, üzemi étkeztetés biztosítása. Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. Orosháza, Október 6. u. 8. Telefon: 11-222/152-es mellék. fas&q flUc tcu^c. Uy Kádár Életemben egyetlenegyszer vettem részt a fővárosban május elsejei felvonuláson. 1958 nyarán történt, egyete­mista voltam, enyhén szólva kitereltek bennünket ünne­pelni. Gyönyörű, napsütéses időben, harsány ifjúi kedvek áradtak belőlünk, és mivel akkoriban a mi társaságunk­ban nem voltak túl népszerűek a tribünről integető ve­zérek, bizony nem emlékszem; hogy egyáltalán felpillan­tottam volna a „csizma téri emelvényre”. Így aztán el­mulasztottam az alkalmat, hogy testi valójában láthas­sam Kádár Jánost. Leéltem életem javát a nevével jel­zett rendszerben, de valahogy sose „futottunk össze”. Természetesen mindig volt róla véleményem, s mondha­tom, egyre rokonszenvesebb lett számomra. Most pedig, amikor úgy tűnik, a politikusi pálya vége felé közeledik, gusztustalannak tartom, ahogy egykori munkatársai, ta­nítványai, vagy akár a korábbi „alattvalók” elbánnak vele. Saját maguk szembe köpésének vélem, ha a nem is olyan rég'en még népszerű embert lekezelik. Népszerű volt, bár mindig csak közvetett — és erősen manipulált! — képet alkothattunk róla. Hiszen a sajtó munkásaival kénye-kedve szerint játszadozhatott a kádári rendszer, ám a mindennapi élet hangulatai azt sugallták, hogy tisz­tességes ember áll a kormánykeréknél. Népünk tragédiája, hogy a vezetők hibái mindig csak bukásuk után kerülnek felszínre. Országlásuk idején ké­tes értékű dicsfény veszi őket körül, s néhány erős for­dulat kivételével az addig lapító lakájok, ha uralomra jutnak, minden bajt elődeikre kennek. Talán Mátyás ki­rály volt az utolsó, akinek életművét elismeri az utókor. A többieknek jórészt eredményeik sem voltak, maradan­dó hírnév csak a bukásuk iránti részvétben valósult meg. Most éppen a lényeg figyelmen kívül hagyásával történik a jellemtelen bírálat. S ha a lényegre nem figyelünk, nem csak egy korszakot értékelünk torz nézőpontból, de az előrelépés is bajos. Profán hasonlattal élve, tudomásul kellene venni, hogy nem a farok csóválja a kutyát, azaz a mi dolgaink való­jában nem itt dőltek el, határainkon belül. Ha Kelet fe­lől nem a mostani szelek fújnának, ugyan hol lenne ma reform, bírálat, nyíltság meg miegyebek? Csodás törté­nelmi pillanatnak lehetünk részesei, amikor Moszkvából is szinte ösztönöznek bennünket az önállóságra, a való­ságos haladáshoz történő felzárkózásra. Ne adja ég, hogy megtapasztaljunk egy sötét őrségváltást a Kreml falain belül, könnyen elképzelhető, milyen cudar világ jönne e balek országra, s mindenkire, akik „ugráltak”. Érzésem szerint a Kádár-korszak egy nagyon ■ fontos mondat elhangzásával kezdődött. „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Tudom, a szövetségi politika meghirdetése előtt is volt egy Kádár János nevű politikus, nem va­gyok meggyőződve, hogy különb lett volna bármelyik tár­sánál. Erényeit és bűneit nála konokabb erők írták elő. Jelentős államférfi akkor lett, amikor a félelem földjéből a fellélegzés országává változtatta e hazát. Persze, hogy viszonylagos volt minden: a szabadság, a jólét, a bizton­ság. De éppen a korábbiakhoz és a környezetünkhöz ké­pest volt csodálatos a változás. Svájchoz hasonlítottak bennünket, híd lettünk Kelet és Nyugat határán. Volt hi­tünk és volt hitelünk, bár ez utóbbinak most fizetjük az árát. Volt egy tekintélyes vezetőnk, aki kiállhatott az or­szág népe elé, s akit elismert, tisztelt a világ. Nagy szó! Fel se tételezem, hogy Kádár János nem őszintén csó­kolgatta Hruscsovot vagy Brezsnyevet. Csodáltam is, ami­kor a szovjet vezetőváltás idején hangot adott korábbi érzelmeinek. Hívő kommunista, aki előtt úgy volt szent a Kreml mindenkori ura, hogy közben a saját népéről sem feledkezett meg. Okos hazaszeretetéről példát vehet­nek azok, akik egy nyitottabb, a demokráciát próbálgató világban kerültek vezetői posztokra. Lezárult egy korszak, reméljük, végérvényesen. Láza­san kell kutatni az új, jó gondolatokat, s főleg a változó világpolitika által megkövetelt — megengedett — gyakor­latot. Ám az új helyzetben se feledjük, hogy a hátunk mögött levő korszak mi voltunk, tízmilliónyi magyar, akikkel megtörtént az elmúlt harminc év. Nekünk kell új időkel kezdeni, de emlékezzünk: aki eddig az ország élén volt, tisztességes politikusnak ismertük. Bő tíz éve Interjút készítettem Illyés Gyulával. Fenn. a budai hegyekben levő háza Kádár János portája közelé­ben volt. Visszafelé jövet szép komótosan haladtam el a szomszéd élősövénnyel is kerített, csöppet sem hivalkodó otthona előtt. Mosolyra szaladt a szám. amikor az udva­rán kendermagos tyúkokat láttam kapirgálni. Olyan ér­zésem lett, hogy rendes ember lakja e házat. Andódy Tibor Értesítjük Békéscsaba, Gerla, Mezőmegyer, Szabadkígyós lakosait, intézményeit és vállalatait, HOGY A FŐVEZETÉKEK TAVASZI MOSATÁSI MUNKÁLATAI MIATT 1989. május 5-én 19.00 órától május 6-án 7.00 óráig, valamint 1989. május 6-án 19.00 órától május 7-én 7.00 óráig teljes vízhiány, 1989. május 6-án 7.00 órától 19.00 óráig és 1989. május 7-én 7.00 órától 19.00 óráig részleges vízhiány, ill. nyomáscsökkenés várható. A fenti időszak után kérjük, hogy a t. fogyasztó a saját ivóvízellátó rendszerének mosatásáról i ■ gondoskodni szíveskedjék. A munkálatok idejére fogyasztóink szíves megértését kérjük! Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Békéscsabai Üzemmérnöksége Hornok Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents