Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-26 / 97. szám
EIlSnEjS 1989. április 26.. szerda o A közvélemény és a káderátcsoportosítás — A tanácselnöki jelölés története, körülményei—Második felkérésre: igen — Mit mondott a Központi Bizottságban? — Mi lesz, ha nem választják meg, és mit tesz, ha igen? — A pártértelmiség „missziós szerepe”—A politikai munka új színtere a település — És mit szól mindehhez a család?... Beszélgetés Fodorné Birgés Katalinnal az első titkári jelölésről Felgyorsultak a szombati megyei pártértekezlettel összefüggő események. Befejeződtek a küldöttcsoport-értekezle- tek, összegezte tapasztalatait a jelölést előkészítő bizottság, ismertté váltak az első titkári és titkári tisztségekre javasolt személyek. Mint az tudott, az első titkári tisztre Fodorné Birgés Katalint, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkárát és Szabó Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát javasolták a jelölést előkészítő bizottság felmérései alapján. Lapunk szombati számában jelent meg az egyik jelölttel, Szabó Miklóssal készplt interjú, melyben többek között a pártértekezlet előkészületeiről, összehívásának körülményeiről, személyével összefüggő kérdésekről is nyilatkozott. Ezúttal a másik elsőtitkár-jelölttel, Fodorné Birgés Katalinnal készített interjút közöljük. — ügy masrajta össze- egyeztethctőséggel kapcsolatos kérdés. Mint a Szak- szervezetek Megyei xana** nek az érdekeit képviseli egy fórumon, a szakszervezetét, vagy a pártét? — Hozzászólásaimban nem szervezeteket képviselek, hanem a dolgozók körében szerzett tapasztalataim alapján a megye érdekeit igyekszem közvetíteni a különböző fórumokon. — Az utóbbi hónapokban, de fogalmazhatunk úgy is, egy-két évben az ün neve gyakran felmerült káderügyekben. Különböző funkciókba helyezgette a közvélemény, s akadtak is ezekre racionális magyarázatok. Hogyan fogadta a személyével . kapcsolatos ilyén híreket? — Magam is többször hallottam ezekről barátaimtól, ismerőseimtől. A „jól értesülitek” hol Budapestre helyeztek, hol — biztos forrásból tudták —, hogy a megyében megüresedő funkciók közül hová kerülök. Ezekről én magam hivatalos helyről soha nem értesültem. Magamban úgy értékeltem, hogy odafigyelnek munkámra, erőfeszítéseimre, és e jelzéseket, bevallom, jóleső érzéssel nyugtáztam, a kedvező érzelmi hatások mellett zavarokat is okozott számomra, mert nem tudhattam a vélemények gyökerét, nem ismertem az indíttatását. — Egy dolog bizonyos, nevezetesen, hogy a jelölésig eljutott a megyei tanács elnöki tiszte esetében. Kérem. mondja el ennek történetét. — A megyei tanács elnöki tisztére az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága javasolt, többedmagammal. Jelölésemet a HNF megyei elnöksége első ülésén — a sajtóból szerzett információim szerint — támogatta, majd a HNF által kezdeményezett nyilvános jelölések és a tanács tagjaival történt beszélgetés után a következő ülésen már nem jelölt. A sajtó útján ezt tudomásul vettem. Számomra sértővé akkor vált az ügy, amikor a HNF megyei bizottságának ülésén jelölésem elvetését azzal indokolták, hogy szakmailag alkalmatlan vagyok. Ezt is az újságból tudtam meg. Eny- nyi a történet. — A lapunkban megjelent emlékezetes levél a tanácselnöki jelöltségről, majd az ugyancsak közzétett, a személye melletti, úgymond, hűségnyilatkozat nem talált egyöntetű helyeslésre az olvasók körében. Nem bánta meg ezt a lépését, és ma is így tenne? — A közzétett levéllel nem vélt személyes sérelmem „kibeszélése” volt a célom — még ha sokan félre is értették —, nem is a jelölésem mellett emeltem szót, hanem a választási mechanizmust, a konkrét gyakorlatot bíráltam. Remélem, elhiszik nekem, nem szerveztem hozzászólásokat magam mellett. A tanulságok közreadását sem bántam meg, bízom benne, hogy ráirányítottam a figyelmet egy idejét múlt módszerre. — Adódik a párhuzam lehetősége az akkori és a mostani eset között, hiszen az első titkári tisztre történő jelölés elfogadása nem volt sima. Először nem vállalta, majd újabb beszélgetés után mégis igent mondott. Megindokolná ezt? — Ilyen rövid időn belül kétszeri jelölés jelentős megyei funkcióra, óvatosabbá teszi az embert. A jelölést előkészítő bizottság megkeresése után tudni akartam — úgy hiszem, joggal —, hogy a küldöttek milyen aránya kezdeményezte első titkári jelölésemet. A válaszból arra következtettem, nem olyan mérvű az ajánlás, hogy vállaljam a jelölést. Ügy éreztem, ehhez a felelősségteljes funkció vállalásához nagyobb támogatásra van szükség. A békéscsabai küldöttcsoport vitája, az ott elhangzó támogató vélemények után döntöttem úgy, hogy ha a küldöttek támogatják Siabó Miklós mellett az én indulásomat, akkor vállalom azt. A jövő útja mindenütt a többes jelölés, mert ez tükrözi az eltérő platformokat, és ez ad valódi választási lehetőséget is. Hozzáteszem, hogy védeni kell a vállalkozó személyiségeket is, tudniillik ma nálunk akit nem választanak meg, arra ráragasztják a „bukott”, „vesztett” jelzőt. Ezen a szemléleten változtatni kelt. Már a jelölés is nagy megtiszteltetés, és tudom, minden funkcióra csak egy embert választanak. — ön, mint az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a protokoll szerint lényegében magasabb rangban van, mint egy alsóbb szintű testület vezetője, nevezetesen a megyei pártbizottság első titkára. Hogyan éli meg ezt a kettősséget? — Szerintem a megyében a párt legmagasabb szintű vezetője az első titkár. A központi bizottsági tagság képviseleti funkció és nem magasabb rang. A protokoll szabályai régen készültek, az is módosításra szorulhat. Szabó Miklós és' közöttem e kérdés soha nem volt konfliktus tárgya. Egyébként 1970 óta dolgozunk együtt, először a KISZ-ben, majd a pártban, s elmondhatom, ha voltak és vannak is vitáink egy- egv kérdés megítélésében — amit én természetesnek, sőt kifejezetten szükségesnek tartok —. bármelyikünket is választja meg a pártértekezlet, egyikőnk sem fog neheztelni a másikra. — Mióta tagja a Központi Bizottságnak, hány esetben, és milyen témákban szólalt fel, mennyire tudta bevinni a Széchenyi rakparti Fehér Házba Békés megyei. — 1985 óta vagyok a Központi Bizottság tagja, és 6 alkalommal szólaltam fel. A Központi Bizottság politikai döntéseket formáló testület, ahol határozatok és állásfoglalások születnek országos kérdésekben. A Központi Bizottság soha nem volt területi érdekérvényesítési fórum. Igv Békés megye érdekeit nem, de a Békés megyei emberek gondolkodását, a közöttük szerzett tapasztalatokat, feszültségeket igyekeztem közvetíteni. A XIII. kongresszuson a területi esélyegyenlőtlenség ellen emeltem szót, A kádermunka vitájában szorgalmaztam a párt választott vezetőinek alkalmasabbá tételét a politikai munkára. 1987-ben bíráltam a gazdaságpolitikai előterjesztést, mely főleg a vállalatok és a dolgozók jövedelmének elvonását sugallta. Havasi Ferenc megjegyzéseimet elég drasztikusan visszautasította, érveimet nem fogadta el. Tavaly az 1989. évi gazdasági tervkoncepciót pénzügyi és nem gazdaságpolitikai tervnek minősítettem, melyet az előterjesztő nem fogadott el. A nyugdíjrendszer korszerűsítésének elvi vitájában nem értettem egyet a korhatár emelésével. Azóta újból kezdeményeztem e tétel megváltoztatását, de a szavazásnál kisebbségben maradtam. Ez évben sürgettem a párt megújításának folyamatát, e hozzászólásomat már a sajtó is megjelentette. — A most kővetkező két kérdés lényedében Azonos azzal, amit Szabó Miklósnak, a másik elsőtitkár-je- lőttnek tettünk fel: mi lesz. ha nem választják meg? — A kettős vagy többes jelölés esetén mindig csak az egyik fél kaphat többséget, .ez nyilvánvaló. Ha nem választanak meg tudomásul veszem a küldöttek mérlegelését és döntését. Csak köszönettel tartozom azért, hogy e politikailag nehéz időszakban jelöltként szóba kerültem és eddigi munkám alapján állásfoglalásaimat ismerve támogatóim voltak. Év végéig bőven maradnak feladataim, hiszen a szakszervezetek új megyei szövetségének alakításán dolgozom. Amennyiben ez megalakul, újabb megmérettetés következik a szakszervezeti választásokon. — A kérdés második része: mit tenne, ha megválasztanák? — A válaszban nem a konkrét tennivalókat, inkább nézeteimet szeretném elmondani. Ha megválasztanak, ennek szellemében kívánok dolgozni. Békés megye lakossága is érzi, tudja, hogy változtatásra van szükség a gazdaságban és a társadalomban. Az eddigi reformok azonban a dolgozók számára még csak inflációt, életszínvonal- csökkenést, a munkanélküliség megjelenését hozták, ■s nyilvánosság címén inkább a nézetek zűrzavarát érzékelik: A lakosság nagy része ezért nem lehet ma még reformpárti. Ezt felismerve a párt vezető testületéi állásfoglalásaikkal szorgalmazzák a politikai és gazdasági változásokat, támogatják a pluralizmust. E politikai irányvonal mellett szeretnék kiállni, ezt megértetni, elfogadtatni, általános cselekvési gyakorlattá tenni megyénkben is. Természetesen tudni kell mérlegelni is, mert a változtatás az emberek többségének egyetértő támogatása nélkül nem számíthat sikerre. — Említette a reformot, hogyan ítéli meg a reform- körök tevékenységét? — A reformgondolkodás, a bátor változtatás igénye még csak megérintett bennünket. Az alakuló reformkörök a párton belüli aktivitás, cselekvés és jobbítás szándékával sürgetik e *folyarnatykat. Ma a párt- értelmiségnek „missziós" szerepe, küldetése van. Ha felismerték a reformok szükségességét, a folyamatok élére állhatnak. Meg kell győzni a ma várakozó állásponton levő, egyre türelmetlenebb, sokszor hite- vesztett embereket arról, hogy a reformok megvalósítása a válságból való kilábalás egyetlen útja. A reformkörök szellemiségét át kell ültetni a pártalap- ezervezetek, a párttagság körébe, helyi gyakorlattá kell tenni. Minden településen váljon valósággá, hogy a döntést hozó hatalom a tanács, az ifjúsági szervezetek önállóak, a ■szakszervezetek függetlenek. Az MSZMP-nek a leendő más pártokkal azonos feltételek mellett harcolni, versenyezni kell a döntést hozó hatalomban való minél nagyobb részvételre. Esélyeink erre jobbak annál, mint amiben hiszünk, de csak akkor, ha tagjaink vállalják a küzdelmet, a politikai vitákat, az egymásért való kiállást. Ha nemcsak visszahúzódva tűrjük a kemény kritikát — melynek jelentős része a múlt hibás gyakorlata miatt jogos, de más része jogtalan, hamis és gyalázkodó —v hanem megvéd- jük a nép által végzett becsületes munkát, az eredményeket, és vitákban alakítjuk jövőnket. st Iá — Szerintem a párt számára a politikai munka alapvető színtere a település. Szervezeti egységeink ott alakuljanak, ahol az emberek legjobban szervezhetők, egységbe tömö- ríthetők — akár a munkahelyen, akár a lakóterületen —, de a politikai munka összehangolása települési szinten lehetséges. Fontosnak tartom, hogy városainkban, községeinkben erős politikai testületek dolgozzanak, felkészült tisztségviselőkkel. Az apparátust és az anyagi feltételeket is e színtéren kell erősíteni. Egyetértek Szabó Miklós nyilatkozatával, hogy a megyei párt- bizottság a települések pártbizottságainak, szövetségeként működjön, felvállalva a megyei érdekek központi képviseletét. Ugyanakkor a megyének „szolgáltatásukkal" kell segíteni a települések munkáját. Elengedhetetlen, hogy a megújuláshoz, a reformokhoz hozzárendeződjenek a személyi feltételek a megyében is. A tekintélyüket, hitelüket vesztett vezetők visszahívásával, az összefonódások felszámolásával, az erkölcsi tisztaság garantálásával szerezhetjük vissza a párttagság és a pártonkívüliek bizalmát. Rátermett, a közösség akaratából demokratikusan választott vezetőkre van szükség. — Befejezésül engedje meg egy személy ’cs erdek lődést. Hogyan fo gadja csa ládja az pn köz életi sze replésétv és mit s zóina eg; még több időt, nagyob energiát igénylő hoz? feladat — Kiegyensúlyozott, nyugodt családi háttér nélkül nem bírnám az egyre több időt igénylő közéleti tevékenységet. Férjem nemcsak a háztartásban segít, hanem a három gyermekkel való törődés gondjaiból is részt vállal, Ez óriási segítség. Mindenesetre tízéves fiam nemrég a pályaválasztás ürügyén megjegyezte: anya, én nem leszek politikus, mert akkor túl keveset lehetek otthon. Itgaza van, aki erre a pályára tette fel az életét, annak vállalni kell a dolog nehezét is, no, meg a család kritikáját. Seleszt Ferenc
