Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-26 / 97. szám

1989. április 26., szerda o IZHilUKTilt}­Nyilatkozat a magyar—román barátságért A közelmúltban adtunk bírt a pécsi ma­gyar—román baráti kör megalakulásáról és programjáról. Az alábbiakban közöljük most közzétett nyilatkozatukat. Mi, negyven magyar értelmiségi, akik megalapítottuk a magyar—román baráti kört Pécsett, hitet teszünk az ország köz­véleménye előtt a magyar és a román nép barátsága mellett. Társaságunk önszerve­ződő csoportként alakult meg 1989 ele­jén. Alulról építkező, mindenkitől függet­len közösség, amely — alapszabályunk szerint — kizárólag a tagság akaratának megfelelően kíván működni. A második világháború óta nem ta­pasztalt mélypontra süllyedt a két szom­szédos ország viszonya. Románia-ellenes hangulat alakult ki hazánkban, s gyak­ran nem teszünk különbséget a román nép és a román vezetés között. Holott nem a román néppel, nem a román emberek­kel állunk szemben, hanem az elfogadha­tatlan politikai gyakorlattal. Tudjuk: mindkét népnek drága Erdély. Mi is félt­jük Erdély szellemiségét, az ott élő ma­gyarokat és az ott levő értékeket, s ezt kifejezésre juttatjuk most is. A gyűlöl­ködés azonban nem szolgálja egyik nép érdekét sem, s kiváltképpen nem szol­gálja a Romániában élő magyarság érde­keit. A népeink közötti áldatlan állapot, a napról napra növekvő és félelmet keltő feszültség indított bennünket arra, hogy létrehozzuk a magyar—román barátságot nyíltan valló és vállaló társaságunkat, s kiadjuk a nyilatkozatunkat, amelyben szót emelünk a két nép barátságának fon­tossága, szükségessége mellett. A Trianon óta eltelt hetven esztendő meg-megújuló viszályai»után és a mostani súlyos válság láttán úgy véljük: tovább nem halogatható a magyar és a román nép történelmi megbékélése. Hasonlóan ahhoz, miként megbékéltek egymással más népek is, amelyek évszázadokon át gyűlölték-gyilkolták egymást. S ha azok (például1 a franciák és a németek) felis­merték, hogy értelmetlen luxus a gyűlöl­ködésük, mennyivel inkább az a mi bal­sors és szegénység tépázta népeink szá­mára. Mi, a magyar—román baráti kör tagjai és a velünk egyetértő honfitársaink arra vállalkozunk most, hogy megvessük az alapjait a „népi diplomáciának”. Tiszte­letben tartva a már kialakult államközi, politikai és diplomáciai kapcsolatokat, új — más — úton akarunk elindulni. Köz­vetlen kapcsolatokat kívánunk teremteni magyarok és románok között: ember em­berrel, közösség közösséggel, város város­sal, nép néppel. Valamennyiünknek meg kell tennie az első lépést. Tegyük meg mi ! Tegyük meg még akkor is, ha tudjuk, hogy egyoldalú lépés és jó darabig az is marad. Mire va­gyunk tehát képesek? Hozzunk létre or­szágszerte magyar—román baráti köröket, amelyek elindíthatják az olvadást népe­ink között. S ha majd létrejönnek a felté­telek a másik oldalon is — mert bízunk benne —, akkor lehetőség nyílik a közös cselekvésre is. Azt akarjuk, hogy a román ember, a román nép érzékelje: jó szándékkal, elő­ítélet nélkül, őszinte barátságot ajánlva közeledünk hozzá. Ugyanezt kérjük tőle. Nem ökölbe szorított, hanem kézfogásra nyitott kezünket nyújtjuk felé. S remél­jük, hogy el is fogadja. Pécs, 1989 húsvétja Nyers Rezső a magyar reformokról Folytatódott a Magyar-Szovjet Közgazdasági Bizottság tanácskozása A szocialista gazdasági integráció mechanizmusának reformjával, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok lehető­ségeivel, továbbá a gazdasági és politikai reformok köl­csönhatásával foglalkozott tegnapi tanácskozásán a Ma­gyar—Szovjet Közgazdasági Bizottság. Ez utóbbi kér­désről, mindenekelőtt a magyarországi gyakorlatról és tapasztalatokról Nyers Rezső államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja tartott előadást. Az áltamminiszter szerint a magyarországi gazdasági és politikai reformban há­rom fő kérdésre kell össz­pontosítani; a politikai sta­bilizációra, s ezzel összefüg­gésben az intézményrend­szer átalakítására, a pénz­ügyi stabilizáció megterem­tésére, valamint az új szo­cialista gazdasági rendszer kialakítására. Részletesen elemezte, hogy az utóbbi években milyen út vezetett a mostani kedvezőtlen hely­zet kialakulásához, és miért éppen a fenti célok várnak mielőbbi megoldásra. El­mondta, hogy a korábbi idő­szakot, mely Kádár János nevéhez kötődik, az óvatos reformok jellemezték, s 1986 —87-ben e politika folytatása került szembe egy új mo­dell felé mutató másik kon­cepcióval; az új reformfo­lyamatok erőteljes beindítá­sával, a gazdasági és a po­litikai reformok összekap­csolódásával. A korábbi po­litika a piaci hatásokkal ke­vésbé számolt a gazdasági életben — az állami költ­ségvetésben és a fizetési mérlegben keletkezett fe­szültségeket a bankrendszer megváltoztatásával és a fo­gyasztás korlátozásával vél­te megoldani. A párt és a szakszervezeti mozgalom, s a teljes intézményi rendszer monolit egységét hirdetve a vezetés arra gondolt: ily módon fenntartható a köz- megegyezés, ami 1986-ig meg is valósult. Am elma­radt a felkészülés a követ­kező reformkorszakra. És 1987—88-ban mind a gazda­ságban, mind a politikai életben válságos időszak kö­vetkezett. A konvertibilis ki­vitel, amely fontos helyen szerepelt a tervekben, 1980 —1987 között lényegében nem bővült. Felborult a költ­ségvetési egyensúly, ami rá­nehezedett a gazdaságra, és 1988 elejére megérlelődött a bizalmi válság, mivel az életszínvonal-emelkedés he­lyett -csökkenés következett be. Végül szólt az alakuló pártoknak a gazdasági élet­re gyakorolt hatásáról. Je­lenlétük — mondotta — ma még nem meghatározó, bár olyan kérdésekben, mint Bős—Nagymaros, vagy az atomhultadék-temetó létesí­tése, erőteljesen fejtik ki ál­láspontjukat. Nem vitás, ezek a kérdések a politikai vezetést is megosztották. Szerinte ma a különböző pártok gazdasági programjai gyökeresen nem térnek el egymástól, legfeljebb rövid távon különböznek az el­képzelések, s mindez segít­heti a koalíció létrejöttét. A néprajzi nemzetiségkutató konferenciáról tanácskoztak Tanácsülés Gyulán Fogorvos és református lelkész, megyei főgyógysze­rész, fizikai dolgozó, tanács­tag és nem tanácstag is van a kilenctagú szociális és egészségügyi bizottságban, amely a Gyulai Városi Ta­nács mellett működik. Teg­nap, kedden délután a váro­si tanács ülésén egyebek mellett beszámoló hangzott el a tanács szociális és egész­ségügyi bizottságának el­múlt öt évi munkájáról. Az írásos anyag mellé rö­vid szóbeli kiegészítést tett dr. Halmai Zoltánná, a bi­zottság elnöke. Megtudtuk, hogy évenként négy ülésen tárgyalnak olyan aktuális ügyeket, amelyek a közér­deklődésre leginkább számot tarthatnak. Ilyenek voltak — egyebek mellett — a já­róbeteg-ellátás helyzete, a nők egészségi állapota, az onkológiai szűrővizsgálatok megszervezése, a táppénzes helyzet elemzése, a város gyerekeinek egészségügyi el­látása, az alkoholisták köte­lező gyógykezeltetésének helyzete, hogy csak néhányat említsünk a húsz ülés anya­gaiból. Mondanunk sem kell, hogy a téma legkivá­lóbb szakértői tájékoztatták a bizottságot. Ez is valami, ám sokkal hatásosabb len­ne az egyes témák alapos elemzésén, javaslattételén túl, ha a feltárt hiányossá­gok, a gondok megszünteté­sében is többet tehetnének. Sajnos, erre nincs módjuk. A témával kapcsolatban so­kan mondták el véleményü­ket. és adtak hasznos javas­latokat a következő évekre is. A beszámolót követően tanácsrendelet-tervezet el­fogadásáról szavazott a ta­nácsülés, a díszpölgári cím adományozásáról, a jármű­vek várakozásáról és megőr­zéséről. A tanácsülésen több beje­lentés hangzott el, egyebek mellett, hogy április 28-án a városban is megalakul a nagycsaládosok egyesülete. b. o. Tegnap délelőtt ülésezett a nemzetközi néprajzi nemze­tiségkutató konferencia szervezőbizottsága Békéscsa­bán, a TIT megyei szerveze­tének klubjában. A tanács­kozáson a Művelődési Mi­nisztérium önálló nemzetisé­gi osztályának, a Magyar Néprajzi Társaságnak, a TIT országos központjának és megyei szervezetének, a nemzetiségi szövetségeknek, a megyei és a városi tanács­nak, a Hazafias Népfront­nak és a megyei múzeumi szervezetnek — ők a renrdező szervek — képviselői vettek részt, s rajtuk kívül az idén először a cigányszövetség is felsorakozott a rendezők> so­rába, melynek elnöke, Laka­tos Menyhért is eljött a teg­nap délelőtti megbeszélésre. Jövőre, október 5-én, 6-án és 7-én rendezik meg — immár negyedszerre — Békéscsabán e nemzetközi konferenciát, melynek célja megfogalmaz­ni a népi kultúra elvi és gyakorlati kérdéseinek fel­adatait, a Közép-Európában élő nemzetiségek körében. A konferencia résztvevői két szekcióban dolgoznak. Az egyik szekció témaköre: „Az identitás és a népi kultúra a nemzetiségek életében”, a másik szekció témaköre: „A nemzetiség, a kisebbség, a népcsoport, az etnikum, a népi kisebbség stb. fogalmá­nak néprajzi szempontú megközelítése”. A rendezvény — melyet ötévenként tartanak — tehát tematikájában újult meg, s abban, hogy a tanácskozás céltudatosabb : három he­lyett most csupán két szek­ció végzi majd munkáját. A konferencia ideje alatt a Munkácsy Múzeumban „Né­pi vallásosság” címmel ren­deznek kiállítást. Kiegészítő programként mezőberényi, szarvasi és békési' kirándu­láson ismerkednek a nemze­tiségek tárgyi emlékeivel a résztvevők. (Ez utóbbi vá­rosban a román műemlék templomba látogatnak el a vendégek.) Újdonság lesz e konferencián az is, hogy a hatnyelvű meghívó helyett most nyolcnyelvű készítésé­ről döntöttek. Mint tegnap elhatározták, az idei meghí­vón angol és cigány nyelven is értesülhetnek az ese­ményről az érdeklődők. N. A. Sirtunk Csorvásért, Békéssámson marad N Hódiköt (Kokron) centenáriuma Milyen lesz a kővetkező száz év?... Nagy tisztesség száll vissza ezen a héten a neves hódme­zővásárhelyi „strimflisekre”... így titulálta ugyanis haj­dan a Kokron-családot a hódmezővásárhelyi módos gazdák „krémje”. Pedig nem akármilyen hagyományt teremtettek azzal, hogy ipari tőkét hoztak és gyökeresítettek a városba. Száz éve kezdte a harisnyákat szőni műhelyében az idősebb Kokrón József. A két világháború között jelentős iparvál­lalkozás 1920-tól fiaival bejegyzett „Kötszövöttárugyár”-ként erősödött és vált mind híresebbé. Az ismert Nor-Coc (a Kok­ron visszaolvasásából) nevű svájcisapkát Európa 18 orszá­gában vették, már a ’30-as években. Ebben az időben már 1400-an dolgoztak a modern üzemben. A Kokronok emig­ráltak, a szocialista nagyüzem korszaka következett... Mai utódja, a Hódiköt az ország egyik legnagyobb kö­töttárugyára. Jelenleg 3 ezer embert foglalkoztat és egy év alatt 4,5 millió terméket állít elő. Ebből 1 milliót ex­portál nyugati piacra. A há­rom fő termelési profil meg­oszlása szerint legtöbbet (2,5 millió) a körkötött termé­keiből állít elő, síkhurkoló­technológiával évi 1,5 mil­lió, síkkötővel pedig félmil­lió a termékszám. * * * A hódmezővásárhelyi Pe­tőfi Művelődési Központ szinte „átadta magát” ezen a héten a vállalat jubileumi ünnepségeinek. A földszin­ten dokumentumkiállítás, feljebb termékkiállítás. Csü­törtökön reprezentatív em­lékülés és két díszelőadás. Április 24-én egy sajtótájé­koztatón a Hódiköt igazga­tója, Villányi László szá­molt be az eredményekről, terveikről és a gondokról. A vállalat vezetői, szakembe­rei válaszoltak az újságírók kérdéseire. Még divatbemu­tatóval is kedveskedtek a vendégeknek, amitől termé­szetesen az ünnepélyes han­gulatban sem tűnik rózsá- sabbnak a vállalat helyzete, mint amilyen ... A Hódikötnél is keresik a kilábalást, a kiutat: új tech­nológiákkal, szerkezetváltás­sal, jobb marketinggel, a piac felé nyitogatva. Május­tól csongrádi egységükben a részvénytársasági formát is kipróbálják. Vegyes válla­lati és más integrációs el­képzelések is napirendre ke­rültek, külföldi partnerek­kel. A beszélgetés során fel­merült, hogy a szovjet piac mérsékelten csökkenő. Tete­mes volumene miatt feltét­lenül számolni kell vele a továbbiakban is. A. megter­melt áruknak 35 százaléka marad itthon, és csak mint­egy 10 százaléka kerül köz­vetlen belföldi piacra. A piacok belső összetétele vál­tozik; jellemző, hogy az összkonvertibilis export 25 százaléka az Amerikai Egye­sült Államokba irányul... * * * Volt alkalmam a Békés megyei egységek sorsáról is megkérdezni a vállalat igaz­gatóit. Közismert a csorvási üzem „hiteles története”. Ezzel kapcsolatban Villányi László elmondta, hogy a száz év alatt először 1986. után alakult ki olyan hely­zet, hogy a gyártás nem volt gazdaságos. A központi források beszűkülése nyo­mán csak a saját erőkre ha­gyatkozhattak. A sorok szi­gorú belső átrendezése miatt voltak kénytelenek a leépí­tés kínos eszközéhez nyúlni. Azért „kínos”,* mert attól is meg kellett válni, amivel egyébként nem volt semmi gond, mint a csorvási üzem esetében, őket a csabai Kö­töttárugyárnak adták el (ugyanez lett a sorsa a já­noshalmi egységnek is). Csak ezen a módon lehetett ren­dezni a mérleghiányt, a leg­kisebb megrázkódtatással, így aztán nem túlzás, amit az egyik igazgatóhelyettes mondott: — A csorvásiak is „sírtak”, de a vállalat is utánuk ... A békéssámsoni üzemről megnyugtató „jövendőmon­dást” hallottunk. Az utóbbi két évben itt jelentős kor­szerűsítéseket végeztek, el­fogadható munkakörülmé­nyeket teremtve. Az ott dol­gozó csaknem száz ember munkájára hosszabb távon is számítanak. A továbbiakban termelési és kereskedelmi szakembe­rek körében beszélgetve egyre szoruló belföldi kon­kurenciáról lehetett hallani. Közelebbről a Béköttel is egyre több termékük verse­nyez a piacon, de ezzel együtt is jó szakmai kap­csolatban állnak egymással. * * * Elnézegettem a csinos és finom termékeket... A gyár dolgozói közül néhány igen rátermett alkalmi manöken „hozta fel” a városi, a ro­mantikus, az angolos-golf, stb. fazonú modelleket. Só­hajtva gondoltam az árukra, de valahogy nem akaródzott megkérdezni. Inkább az egyik házi divattervezőjük­től tudakoltam meg havi fixét... Ettől inkább „meg­nyugodtam”: neki se több, mint nekem! Pedig biztosan szebb és maradandóbb bár­melyik „rosszkedvében” ki­ötlőit cucca, mint az én bá­gyadt tudósításom egy nem túl ragyogó távlatú „százév­fordulón”. (pieskonics) Kíváncsi hölgy tekinti meg az egyik párizsi kiállitóterem- ben a Pix Band nevű új francia kisautót. A holdjárműre emlékeztető kétüléses városi gépkocsi műanyag karosszé- riájú és 617 köbcentiméteres motorjával óránként 90 kilo­méteres csúcssebességre képes

Next

/
Thumbnails
Contents