Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-19 / 91. szám

1989. április 19,, szerda Egyetem Szarvason ... és félni kezdünk a magányosságtól Beszélgetés egy főiskola jövőjéről Néhány hete kezembe került kecskemé­ti testvérlapunk, a Petőfi Népe egyik szá­ma. „Ideológiai titkárból főigazgató" cím­mel dr. Hodossi Sándorral, a mezőgazda- sági tudományok doktorával készített e lapba interjút G. S. A beszélgetés felkel­tette érdeklődésemet, már csak azért is, mert a volt Bács-Kiskun megyei ideoló­giai titkár január il-jétől a Date Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Karának főigaz­gatója. Olvashattam a titkári székben töl- tött^négy évről, arról, hogyan érintették a pártot napjaink változásai, s hogy miként > lett dr. Hodossi Sándor főigazgató Szarva­son. Ám ezzel véget is ért az akkori be­szélgetés. Hogy milyen elképzelésekkel, tervekkel foglalja >el a főigazgatói széket, arról akkor még korai lett volna nyilat­koznia ... Most, többek között ezért ke­restem fel dr. Hodossi Sándort. Ügy hiszem nem csak az én fejemben fordult meg a kérdés: nem érzi visszalé­pésnek mostani munkahe­lyét az előzőhöz képest? — Mikor ide jöttem, a mezőgazdasági tudomány doktora, s másodálkisú ki­nevezett egyetemi tahár vol­tam. Én vagyok az első, akit egyetemi tanárként Szarvas­ra kineveztek főigazgatónak. Meggyőződésem, hogy ez a munkakör legalább olyan ér­tékes, mint at előző. S ha a munkabér egyáltalán érték­mérő lehet — sajnos még korántsem az —, akkor ez is bizonyítaná, új feladatom legalább olyan fontos, érté­kes, mint a korábbi volt. — Ezt értsem úgy, hogy anyagi szempontból sem ér­te hátrány? — Igen, erről van szó. Ám mindennél sokkal fontosabb, hogy intézményünkben rend­kívül nagy horderejű és je­lentőségű szervezeti válto­zások zajlanak. — Ha szólna e változások­ról! — A jelenlegi, hároméves főiskolai képzésről bizonyos átmenettel egyetemi szintű képzésre kívánunk áttérni. Erre egyelőre sem szellemi, sem anyagi feltételekkel nem rendelkezünk, ám ne felejt­sük el: Szarvas egyedülálló itt lévő mezőgazdasági in­tézményeit tekintve. Külön- külön kisebb jelentőségűek, de ha integráció jön létre köztük, jelentős szellemi és nem elhanyagolható gazda­sági bázis lennének, melyre akár egyetem is szervezhe­tő ... Márciusban itt járt dr. Papócsi László mezőgazda- sági miniszterhelyettes. Az általa felvázolt jövőkép ne­kem nagyon tetszett. Arra, hogy a kar vállalkozik-e minderre, visszajelzést kér­nek. Épp most vitatjuk meg a főigazgatói és a kari ta­nácsülésen ezt a kérdést. Véleményem az, hogy fele­lőtlenség lenne nem élni a lehetőséggel, s lemondani az egyetemi szintű képzésről... — Nézzük hát szép sorjá­ban! Miként képzeli el a változásokat. Egyáltalán mi­re lesz szükség mindehhez? — Itt a mezőgazdasági üzemekben 3 akadémiai doktor és körülbelül 30 kandidátus tevékenykedik. Rájuk természetesen számí­tunk, de erőteljesebb tudo­mányos tevékenységgel sze­retnénk saját részünkre is képezni kandidátusokat. Ha­Ertesítjük a t. lakosságot, hogy a Békéscsaba, Nyugati alállomás részére épített 20 kV-os szabadvezetéket és kábelt 1»». április 20-án FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZZÜK. A létesíményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász üzemigazgatóság, Békéscsaba tan már vannak; egy kollé­ga várományos, ő nyáron védi meg a kandidátusi cí­met. Emellett személyi fel- ' tételeinken sokat segíthet, hogy a minisztériumtól le­hetőséget kaptunk arra, hogy 2-3 tanári pályázatot írjunk ki. — És a tárgyi feltételek? — Egy biztos. Több tan­teremre, tanszéki épületre lesz szükség és erre a terület bizony igencsak behatárolt. Esetleg a Petőfi út felé tud­nánk terjeszkedni... — De ehhez sok pénz kell... — Inkább így fogalmaz­nék: ehhez pénz kell... Bí­zom benne, hogy a megyei vezetés részéről a jövőben is megkapjuk azt a figyel­met, segíteni akarást, amit eddig élveztünk. S ha ki-ki vállalja a maga feladatát, ezzel sem lesz gondunk. — Átmeneti állapotról be­szélt az imént... — Július 1-jétől minden­képpen változnia kell az in­tézmény szervezeti keretei­nek, formáinak. A Pannon Agrártudományi Egyetem mintájára, a majdani Ti­szántúli Agrártudományi Egyetem Víz- és Környezet­gazdálkodási Kara lennénk. Az átmeneti időszakban a posztgraduális képzés ki­alakításával lehetne az egye­temi oktatás alapjait lerak­ni. Szakmérnöki képzésre is vállalkozna a kar, s amikor ez rendszeressé válik, már csak adminisztratív kérdés, hogy (előreláthatóan 1994 körül) megkezdődjön az egy­séges egyetemi szintű kép­zés. Országos beiskolázással, kétlépcsős rendszerben ok­tatnánk, vagy 3+2 vagy 4+2 évig, ezt még nem tudom. Elképzelésünk az, hogy az alsófokú képzést megszerző hallgatók egyharmada to­vább megy, s így egy álta­lunk megszabott speciális képzéssel magasabb végzett­séget szerezhet. — Beszélgetésünk elején említette az intézmény új nevét. Ez sejteti, hogy a kép­zés tartalma is megválto­zik ... — Valóban így van. Az alapképzést konvertálható formában szeretnénk átad­ni. Oktatáspolitikánk ellent­mondása volt, hogy hallgató­inkat több évtizedes szak­mai tevékenységre készítet­tük fel a ma rendelkezé­sünkre álló technikai felté­telekkel, holott a világ leg­korszerűbb ismereteit kelle­ne közvetíteni, s a jövő A RUTEX TEXTILRUHÁZATI IPARI SZÖVETKEZET, BÉKÉSCSABA, AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVÉTELRE KERES: BÉRSZÁMFEJTŐT. Érdeklődni: Békéscsaba, Csór vasi út 15. Tel.: 28-844. szakembereit kellene képez­ni. Ezért nőnek a jövőben követelményeink a hallga­tókkal, s az oktatókkal szem­ben egyaránt. Konkrétan, a képzés tartalmáról : mind az állattenyésztési, mind a ker­tészeti ismereteket átfogp rendszernek, kerek egésznek kell tekintenünk. Ez megkö­veteli a jelenlegi témakörök bővítését. A képzés irányát, tartalmát egyébként a min­denkori reális helyzethez, igényekhez kívánjuk igazí­tani. Elképzeléseink — na­gyon röviden — környezet- barát szemlélet, mikromelio- ráció... — Valóban nagy hordere­jű változások előtt állnak. Vannak mindebben partne­rei? Mert nélkülük ... — Nélkülük valóban nem mennék sokra. Nos, oktató­inkban találtam elsősorban segítőkre. Döntő többségük felismerte, hogy személyes boldogulása csakis az intéz­mény boldogulásától függ. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a három partnerin­tézménnyel, az ÖKI-vel, a HA|KI-val és az arborétum­mal ... A tények minden­esetre beszélnek: egy nagy és virágzó integrációnak na­gyobb a vonzereje, mint egy önálló, de gondokkal küsz­ködő intézménynek. Egyéb­ként ágazati fejlesztésre is inkább van lehetőségük, ha nagy, átfogó programot vál­lalnak fel... — Ügy tűnt a beszélgetés­ből, hogy ön mindenre bő­ségesen hagy időt... — Nem vagyok türelmet­len. Amihez hónapok, évek kellenek, nem lehet hetek alatt elérni. Egy biztos. Em­berek nélkül nem vihetem véghez, amit szeretnék, ezért eddig is és ezután is mindent a demokratikus fó­rumokon döntünk el, ahol mindenki egy közösség, a saját részlegének véleményét képviseli. Az így szerzett in­formációkat aztán nem tart­ják magukban, hanem be­számolnak az „övéiknek” az elhangzottakról. Valahogy így lehet felismertetni az emberekkel, hogy nemcsak az én érdekem a mielőbbi boldogulás, hanem az övék is. * * * Március 29-i beszélgeté­sünk óta a kari tanács és a partnerintézmények egyhan­gúlag vállalták az egyetem­mé válás feltételeinek telje­sítését. Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit Régi, de jó állapotban levő BONTOTT HAZAI CSEREPET (HÓDFARKÚ) KERES MEGVÉTELRE a Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat Építési Üzeme. Cím: Gyula, Sándorhegy 2. sz. Telefon: 61-022/24. A két hölgyet már az autóbuszmegállóban „kiszúr­tam”. Fogadtam is magam­mal: oda igyekeznek, ahova én. Az idősebb, szemüveges épp a fiatalabbnak bizony­gatta: „Senkim nincs, a vi­lágon senkim”, adott na­gyobb hangsúlyt utolsó sza­vaival kijelentésének. Tette ezt olyan hangerővel, hogy 10 méterre tőle én is jól hal­lottam. Nyertem. Oda jöt­tek. Szombat, 18 óra, Bé­késcsaba, Tégla Közösségi Ház. Ma „kibővített foglal­kozását” tartja a Társkere­sők Klubja. „Nagy shayv”-ra van kilátás! Jönnek a gyu­laiak, kecskemétiek, egriek, orosháziak. És jönnek Ju­goszláviából a csantavéri, a becsei, az újvidéki és a sza­badkai klub tagjai... A zenekar már javában hangol. Az asztalokon fehér abroszok, virágok és poha­rak. A hatalmas teremben vagy tizenöten ülnek már, férfi egy sincs köztük. El­vesznek ebben a nagy te­remben — gondolom ma­gamban —, nem létezik, hogy itt ma telt ház lesz! Az előcsarnokban négy férfi a blattot veri... mit nekik hölgy társaság! A „há­ziasszony”: Vörösné Kati. Ö a klub lelke, amióta csak működik. És jó háziasszony­ként fogadja az' érkezőket. Mindenkit a nevén szólít, mindenkihez van egy-két kedves szava .. . Fél hét körül érkezik Fel- czánné Nyíri Mária és „csa­pata”. Társastánc-bemutatót tartanak. Lányok, fiúk, fia­talok, szépek, csinosak és mosolygósak. A terem bejá­ratánál kis asztalnál írják az érkezőket, szedik a 30 forintos belépőt. Azt hiszem, aggodalmam felesleges. Tu­catjával érkeznek. Jobbára továbra is a hölgyek 20-tól 70-ig. Az asztalokon pogá­csa, szendvics, sütemény. Van innivaló is. Bor, sör, üdítő. Egyfajta „bátyus klub” ez. Ki-ki azt eszik, iszik, amit hozott. Vörösné remek érzékkel ültet le Ica mellé. — ö majd mesél neked! — fel­kiáltással otthagy és szalad is tovább, hogy fogadja az orosháziakat. ( Ica Icát 40-45 évesnek sacco- lom. Vékony magas nő. Alig kezdjük el a beszélgetést, előveszi táskájából a képe­ket. — Véletlenül van nálam a gyerekekről — kezdi nevet­ve. — A lányom esküvői képei, meg a fiaim, ikrek ... — És a papájuk? — Elváltunk, ivott! Nem volt hát a gyerekek esz­ményképe. Nagyon szeretek ide jönni. Mondd, hol lehet­ne máshol ilyen kulturáltan szórakozni? Egy vendéglő­ből kinéznének, ha egy ba­rátnőmmel beülnék. Itt meg ismerjük egymást. És arra várunk, hátha összejön va­lami ... hisz előbb-utóbb mind félni kezdünk a magá­nyosságtól ... Ica súg nekem, hogy ki­hez menjek, ki tud és akar is beszélni. — Ott egy megrögzött agg­legény, kérdezd, miért nem nősül? Gábor A „megrögzötthöz” ülök, míg szomszédja a táncot ropja. — Azt mondják Magáról, hogy az istennek sem akar nősülni, igaz ez? — Hát, kezicsókolom, nem egészen. Egyszerűen nincs rá időm, mit csináljak? Az idős szüleimmel lakom, én látom el őket. Aztán meg a munka. Hát mondja meg, mikor van nekem időm nő­sülni? — Hány éves? — 52. — Mióta jár a klubba? — Talán három éve? Jó itt. Nincs dorbézolás, vere­kedés, mint egyes kocsmák­ban. Ismerjük egymást, el­beszélgetünk. Azért én re­mélem, egyszer csak találko­zom az igazival... Péter és Marika « Marika a büfé előtt vár sorára, hogy üdítőt vegyen. Égszínkék ruhában, ennek színével harmonizáló smink az arcán. niek rákérdeznek, csak nincs valami bajunk? Jólesik! Visszaülünk az asztalhoz. Ica már megint új alannyal „szolgál”. „Nézd csak, ott a terem végében ül egy kopa­szodó bácsi. Beszéltesd, van szövege !” Matyi bácsi Zakóját már levette. Me­lege van. Az izzad igazán, aki táncol. Matyi bácsi meg, ahogy mondják, igazán re­mek táncos. Arcán a ráncok nem elsősorban a koráról árulkodnak; a víg kedély „jegyei”. — Nézze, én tavaly men­tem nyugdíjba, kiszámíthat­ja, hogy 61 éves vagyok. Vé­gigdolgoztam az életem, és még nem hagytam abba. 30 szarvasmarhám van otthon. Hát persze, hogy eljövök ki­— Két évvel ezelőtt itt is­merkedtem mçg Péterrel. Jó éve már, hogy együtt élünk... Péter kimelegedve a tánc­tól, ül mellénk. — Mondja csak, nem gon­dol a nősülésre? — táma­dom le azonnal. — Isten őrizz, soha! — mondja nagy határozottság­gal. — Elég volt egyszer. Marikával jól megvagyunk házasságlevél nélkül is. Jö­vünk a klubba, szórako­zunk ... Nem is értem azo­kat, akik egyedül vannak, miért idegenkednek eljönni ide? Nem szégyen az egye­düllét, csak kellemetlen. Mu­tasson nekem még egy ilyen helyet Csabán, ahol ennyi pénzért jól érezheti magát? Jó programokat szerveznek, 150 forintért voltunk a múltkor is Szalbadkán, sen­ki nem juthat ennyiért kül­földre. Mi 30-asok vagyunk Marikával, diszkóba csak nem járhatunk már, a kocs­mában meg több a részeg, mint a józan ... Gabi is Zoli Bár a középkorosztályból vannak zömmel, megtalál­hatók itt a huszonévesek is. Hosszú, barna hajú, mosoly­gós lány Gabi. A Volánnál dolgozik. Partnere elegáns, magas, vékony fiatalember. Felszolgáló. — Hogyhogy nem a disz­kóba mennek? Gabi elneveti magát. — A diszkóba? Először is már 23 éves vagyok. Má­sodszor, ott nagy a ricsaj, és sok a részeg fiatal, még beszélgetni sem lehet a zaj­tól... — És maga, Zoli? — Tessék dettózni, amit Gabi mondott. Az az én vé­leményem is, pedig csak 21 éves vagyok. Szívesebben já­rok ide. Ha már egyszer- kétszer^nem jövünk, az itte­kapcsolódni... Sok itt a szép asszony! — Eddig mégsem sikerült kifogni egyet közülük? — Hagyja csak — legyint és a huncut mosoly egy percre sem tűnik el az ar­cáról —, egy évig éltem egy 34 éves asszonykával, az­tán hiába volt ennyi a kor­különbség az ő javára, én zavartam el mégis, ne tere­gessük ki, miért... de nem az volt az ok, amire maga gondol. „Azzal” még nincs bajom, elhiheti... 13 éve, hogy elváltam, de itt nem érzem magam magányosnak. Szeretnék egy olyan asz- szonyt, akinek nem a pénz az istene. 22.30. A hangulat a tető­fokon. Egy csoport az elő­térben magyamótázik. A többiek a nagyteremben nosztalgiazenére táncolnak. A zenekar fáradhatatlan. Ki­melegedve a tánctól a sza­badkai klub vezetője lép ki a teremből. Kihasználom az alkalmat és leülünk egy pár percre, legalább pihen egy kicsit. — Sáfrány Ferenc vagyok, évek óta vezetem a szabad­kai társkereső klubot. 400 tagunk van. Nálunk is a nők vannak többen, 70—30 szá­zalék a javukra. Azt hiszem, mi anyagilag jobban ál­lunk, mint a csabaiak. In­gyen utazunk itt Magyaror­szágon, hol az egyik, hol a másik városba. És természe­tesen mi is fogadjuk az it­tenieket. — Volt példa arra, hogy párt is találtak az önök tag­jai nálunk? — Házasságról nem tu­dok, de hogy sokan udva­rolnak a mieink közül ide, azt tudom. Hiszen itt szépek, csinosak, kedvesek az asz- szonyok ... Búcsúzom. 23 órakor én voltam az első, aki elhagyta a társaságot... Béla Vali Fotó: Fazekas Ferenc HIRDETMÉNY. A Békéscsabai MSZB Mgtsz az 1989. évtől a 0681/7. hrsz. alatti, III. számú major területén levő ÉPÜLETEKET ÉS 20 HA LEGELŐT TÖBB ÉVRE HASZONBÉRBE ADJA. A terület liba és birka tartására alkalmas. Az épület és a legelő évi bérleti díja 350 000,— Ft. Bővebb felvilágosítást a 27-377/15-ös melléken Bonczosnénál lehet kapni. Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy a békéscsabai SZOLTER részére épített kisfeszültségű kábelt 1989. április 20-án feszültség ala HELYEZZÜK. A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász Üzemigazgatóság, Békéscsaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents