Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-18 / 90. szám

1989. április 18., kedd NÉPÚJSÁG Grósz Károly és fodor Zsivkov megbeszélése A bíróság legalizálta a Szolidaritást Grósz Károly és Todor Zsivkov szűk körű megbe­szélésével hétfőn délelőtt Szófiában, a Bojana rezi­dencián kezdődött meg a magyar—bolgár pártfőtitkári munkatalálkozó programja. Az MSZMP főtitkárának kí­séretében Major László, a KB irodavezetője és Thür- mer Gyula, a főtitkár kül­politikai tanácsadója vett részt a találkozón. A főtitkárok eszmecseréje alatt a Grósz Károly kísé­retében érkezett tisztségvise­lők bolgár partnerükkel foly­tattak különmegbeszélést: Iványi Pál, a Politikai Bi­zottság tagja, a KB titkára Grisa Filipovval, a BKP PB- tagjával, a KB titkárával, Kótai Géza, a KB nemzet­közi pártkapcsolatok osztá­lyának vezetője pedig Dimi- tar Sztanisewel, a BKP KB titkárával tárgyalt. A szűk körű megbeszélés után az MSZMP és a BKP főtitkára vezetésével plená­ris tárgyaláson tekintették át a két párt együttműködé­sének helyzetét, a kétoldalú kapcsolatokat és a kölcsö­nös érdeklődésre számottar- tó nemzetközi kérdéseket. Rövid baráti munkaláto­gatásának befejeztével hét­főn a késő délutáni órákban elutazott Szófiából Grósz Károly, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt főtitkára és kísérete. Több mint hatévi törvé- nyenkívüliség után, hétfőn újból legálissá vált a Szoli­daritás lengyel ellenzéki szakszervezeti mozgalom. Varsóban az illetékes bíró­ság elrendelte a Szolidaritás Független önálló Szakszer­vezet bejegyzését. A Szoli­daritás országos szakszerve­zet, székhelye Gdansk. Ezzel Lengyelországban ismét szakszervezeti pluralizmus van, jogilag több mint hat-, Tanulmányoznunk kell a hruscsovi időszak tapaszta­latait, hogy megismerjük, miként harcoljunk a válto­zásokat elutasító erők el­len — hangsúlyozta Rój Medvegyev történész azon a moszkvai nagygyűlésen, amelyet a 95 évvel ezelőtt született Nyikita Hruscsov emlékére rendeztek vasár­nap Moszkvában. Medvegyev szorgalmazta, hogy. Gorbacsov vegye figye­lembe reformpolitikusi előd­jének sorsát. A reformok akkor csak Hruscsovtól függtek — mondotta, s ki­fejtette, hogy szerinte a pe­resztrojka sorsa is csupán két-három emberen múlik. Több felszólaló emlékezte­Részletes tudósításokat közölt hétfőn, a csehszlovák sajtó a magyarországi politikai élet új fejleményeiről, a KB-ülés hatá­rozatairól. Grósz Károtynak, a városi első titkárok előtt mon­dott beszédéről, valamint a kecskeméti reformműhely ta­nácskozásáról. A CSKP tagja, a Hűdé Právo a Központi Bizottság közlemé­nyéből azt idézte, hogy az MSZMP nem az erejének, és szervezettségének megfelelően vett részt a belpolitikai élet formálásában. Grósz Károlynak, a városi első titkárok «lőtt mondott beszédéből azt emelte gyakorlatilag több mint hét­évi szünet után. Bronislav Geremek törté­nész, a Szolidaritás egyik aktivistája, az ítélet után ki­jelentette: a hatalom bátran és bölcsén elébe ment a társadalom elvárásainak. Azt mondta még: „a Szolidaritás ugyanúgy fogja Lengyelor­szágot szolgálni, mint a múltban, és 1980. augusztu­sának világos, tiszta folyta­tása lesz”. tett arra, hogy a Sztálin ha­lála után, 1953-ban hatalom­ra jutott szovjet vezetőt 1964-ban a Brezsnyev vezet­te konzervatív erők váltot­ták le. De bukásában az is közrejátszott — hangsúlyoz­ták —, hogy Hruscsovot is megfertőzte a sztálinizmus, jóllehet erről kemény hangú beszámolót tartott az SZKP XX. kongresszusán, 1956- ban. Nyikita Hruscsov nélkül nem beszélhetnénk Mihail Gorbacsovról — állította nagygyűlési felszólalásában Stephen Cohen amerikai történész. A párton belül Hruscsov volt a sztálinizmus elleni mozgalom atyja — mutatott rá. ki, hogy ha a párt nem lép fel határozottabban a belpoliti­ka Irányításában, akkor a szo­cialista országbeli partnerekben megerősödik az a tudat, hogy a magyar párt kapkodva dolgo­zik. A kecskeméti tanácskozásról a Hűdé Právo azt írta, annak deklarált célja az MSZMP re­formtörekvéseinek a megerősí­tése volt, s olyan felszólalás is elhangzott, amely Kádár János lemondását Nagy Imre rehabi­litálását követelte és bírálta Grósz Károlyt. A lap beszámolt a májusi országos pártértekez­let előtt kizárt két volt párt­tag felszólalásáról is. ALAGÚt A Nagy-Brit^nniát Fran­ciaországgal összekötő, a La Manche-csatorna alatt át­haladó alagútról van szó, melynek fúrási munkálatai egyre gyorsulnak. A három járat (két vasúti és egy szol­gálati) fúrását 1992-ig akar­ják befejezni. A három, egyenként 50 kilométer hosz- szú járat kifúrásakor 7,75 millió köbméter mészkövet és követ távolítanak el. 1,3 millió köhméter betont hasz­nálnak fel. KÍNA LAKOSAINAK SZAMA áprilisban eléri az 1,1 mil- liárdot, A természeti kin­csekben gazdag országnak kevés a termőföldje és az ivóvízforrása. A népesség- robbanás következtében az egy tőre eső évi gabonafo­gyasztás az 1984. évi 400 kg- ról tavaly 360 kg-ra csök­kent. INDIÁBAN MEGTILTJÁK A FAKITERMELÉST Indiában a tervek szerint 1990 és 1995 között teljesen megtiltják iá fakitermelést, tekintettel az ország faállo­mányának jelentős csökke­nésére. Az indiai mezőgaz­dasági és vidékfejlesztési mi­nisztérium adatai szerint a négy évtizeddel ezelőtti, 75 millió hektárnyi erdőségből mára 40 milliónyi maradt. MEGJAVULT A DÁNOK VÉLEMÉNYE A NŐKRŐL Az elmúlt 13 évben a dá­nok véleménye igencsak megjavult a nők képességei­ről. A Galuup intézet kör­kérdése alapján megállapí­tották, hogy három dán közül kettőnek az a vélemé­nye, hogy a nők éppen olyan jó vezető személyek lehetnek, mint a férfiak. A 40 és 50 év közötti férfiak­nak van a legjobb vélemé­nyük a nőkről. 1966-ban a férfiaknak csak két százalé­ka kívánta, hogy főnöke nő legyen. Most ez a százalék- arány 18-ra növekedett. A DOHÁNYZÁS „ÉS A SZÍVROHAM Bár régi téma a dohány­zás káros hatása az emberi szervezetre, eddig még nem volt meggyőző bizonyíték arra, hogy e káros szenve­délynek köze lehetne a szív­rohamhoz. A bostoni (USA) egyetem orvostudományi kárának kutatói nemrég ta­nulmányt tettek közzé, melyben elmondják, hogy 26 éven át megfigyelés alatt tartották a város egyik ne­gyedének 4255 lakóját, ezek közül 459 személyt ért szív­roham. Megállapították, hogy a szívroham esélye sokkal nagyobb a dohányosok köré­ben, mint a nem dohányo­sokéban, mégpedig a férfiak esetében 40 százalékkal, a nők esetében 60 százalékkal. A tanulmány azt is állítja, hogy a dohányzás elhagyása után egy esztendővel lénye­gesen csökken a szívroham esélye, míg azok esetében, akik már öt éve nem dohá­nyoznak, az esély egyenlő azokéval, akik egyáltalán nem cigarettáztak. KOMPUTERVERSENY Illionis amerikai államban nemrég érdekes versenyt tartottak a világ legsebesebb komputereinek részvételével. A próba egy kb 700 000 mű­velettel elvégezhető egyenlet megoldása volt. Az első he­lyezett, a Cray-sorozat egyik számítógépe, a feladatot 0,004 másodperc alatt oldot­ta meg. Megjegyzendő, hogy ugyanazt az egyenletet a sze­mélyi számítógépek körül­belül 3 perc alatt oldották meg. 1100 KÜLFÖLDI Állampolgárt TARTOZTATOTT LE a bajor határrendőrség az első negyedévben. A külföl­diek /a nyugatnémet—oszt­rák határon próbáltak át­szökni az NSZK-ba. Az idén már többen lépték át ille­gálisan a határt, mint a ta­valyi év folyamán. Közülük a legtöbben Törökországból érkeztek. Megemlékezés Hruscsovrél Magyarország politikai fejleményeiről fr a csehszlovák sajté a. H3BECTHH * Borisz Jelcin felszólalása az SZKP KB 1987. októberi ülésén 2. Gorbacsov: Valószínűleg megfelelőbb lesz, ha a további­akban én vezetem az ülést. Ligacsov: Igen, tessék, Mihail Szergejevics. Gorbacsov: Elvtársak, úgy gondolom. Jelcin elvtárs fel­szólalása komoly dolog. Nem szeretnék vitát nyitni, de meg kell tárgyalni a mondottakat. Szeretném megismételni a felszólalás főbb elemeit. Elő­ször, Jelcin elvtárs azt mondta, hogy komolyan aktivizálni kell a párt tevékenységét, ezt pedig az SZKP Központi Bi­zottságával, konkrétan a Központi Bizottság titkárságával kell kezdeni. Ezzel kapcsolatosan észrevételek hangzottak el Jegor Kuzmics Ligacsovhoz. Másodszor. Felvetődött az átalakítás ütemének kérdése. Az az állítás hangzott el, hogy az átalakítás két-három éves határidejét emlegettük. Elhangzott, hogy ezek a határidők hibásak, ez dezorientálja az embereket, még nagyobb zűr­zavart okoz a társadalomban, a pártban. A helyzet olyan következményekkel terhes, amelyek tönkretehetik az ügyet. Harmadszor. A múltból levonjuk a tanulságokat, de úgy látszik, Jelcin elvtárs véleménye szerint nem teljesen, mint ahogy nem alakultak ki a pártban, a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság szintjén azok a mechanizmusok, me­lyek kizárnák a komoly hibák megismétlődését. És végül, a munka folytatásának lehetőségéről a korábbi beosztásban. Jelcin elvtárs úgy véli, hogy tovább nem dol­gozhat a Politikai Bizottságban, bár véleménye szerint, a városi pártbizottság első titkáraként végzett munka kérdé­sében már nem a Központi Bizottság, hanem a városi bi­zottság dönt. Ez itt valami újdonság. Talán a moszkvai pártszervezet elkülönüléséről van szó? Vagy Jelcin elvtárs úgy döntött, hogy a Központi Bizottság ülésén a Politikai Bizottságból való távozásának kérdését veti fel, és elhatározta, megma­rad az SZKP moszkvai városi bizottságának titkára? Ebből valami olyasféle kívánság jön ki, hogy harcba szálljon a Központi Bizottsággal. Én így értem, bár talán eltúlzom. Ülj le, ülj le, Borisz Nyikolajevics. Nem vetetted fel a városi pártbizottság első titkárságáról való távozás kérdé­sét: azt mondtad, az a városi pártbizottság ügye. Nos, tulajdonképpen ez minden, kivéve a te ellenvetése­det, hogy netán helytelenül értettelek volna, hogy a Köz­ponti Bizottság előtt is felveted a városi pártbizottság tit­káraként végzett munkád kérdését is. Helyesen adtam vissza tömören kijelentéseidet, Jelcin elv- társ? Cseréljünk hát véleményt, elvtársak. Ügy gondolom, elvi kérdések vetődtek fel. Éppen ez az az alkalom, amikor a nagy október 70. év­fordulója felé haladva, ezt a tanulságot is le kell vonni ön­magam számára, a Központi Bizottság számára és Jelcin elvtárs számára is. És általában mindannyiunk számára. Ebben a kérdésben el kell igazodni. Tessék, elvtársak. Ki kér szót? A Központi Bizottság tagjai ismerik a Politikai Bizottság tevékenységét, értékelik politikáját, önök jobban látják, ho­gyan is van itt. Felhívom önöket hozzászólásra, de nem erőltetem. .Ha valaki szót kér a Politikai Bizottság tagjai közül, természetesen megkapja. Tessék. Elvtársak, aki fel akar szólalni, emelje fel a kezét. Ligacsov: Egyszerűen szeretnék néhány gondolatot elmon­dani Borisz Nyikolajevics Jelcin felszólalásával kapcsolat­ban, itt elsősorban teljes felelősséggel meg akarom erősíte­ni, amit már nem egy alkalommal kijelentettem elvtársaim körében, a Politikai Bizottságban és a titkárságon belül, hogy a munkámban és a titkárság munkájában valóban van min elgondolkozni, van mit javítani. Ezt nem azért mon­dom, mert váratlanul kerültem most ilyen helyzetbe, hanem azért, mert ez egyszerűen jellemző munkámra, megfelel szellemi alkatomnak. Mi valóban igen bonyolult helyzetek­ben tanulunk, olyan helyzetekben, amelyek óriási fizikai és szellemi erőfeszítéseket követelnek. És ugyanúgy, ahogyan önök, ugyanúgy, ahogy mi mindnyájan, elmondhatom mun­katársaimról, hogy maradéktalanul az ügynek szenteljük magunkat. Engem így nevelt a párt. A párt alakított engem, és szigorúan tartom magam ehhez a szabályhoz. Érzem, nekem is, s gondolom, nem tévedek, elvtársaim- nak is nem kevésre van szükségünk ahhoz, hogy jobban teljesítsük az önök akaratát, a párt Központi Bizottságának akaratát, a párt akaratát. Mi mindnyájan erőnket megfeszítve dolgozunk, tanulunk, folyamatos kapcsolatban állunk a helyi pártszervezetekkel, és velük együtt dolgozunk. Ugyanakkor határozottan taga­dom Jelcin elvtárs kijelentését, amelyet még a Központi Bi­zottság előző ülésén tett arról, hogy a titkárság, szó szerint idézem: azért küld embereket, hogy negatív anyagokat gyűjtsenek a pártszervezetekben. Nos, önök, akik itt vannak, mondják meg, hol, mikor, milyen utasítással küldött a tit­kárság központi bizottsági munkatársakat egyik vagy másik pártszervezethez avégett, hogy ott bármilyen határozatot fo­gadjanak el. Ez ellentétes nézeteimmel. Én nem dolgozom annyit Moszkvában, amennyit ott, ahol most önök dolgoz­nak. és soha, soha nem alkalmaztam ilyen módszereket, jóllehet voltak bonyolult, súlyos, és nem egyszerű helyze­tek. Ezt egyszerűen a legtisztább rágalomnak tartom, emellett már másodszor hangzik el, s abszolút nincs semmiféle bi­zonyítéka. Semmiféle személyes konfliktusom sohasem volt Borisz Nyikolajeviccsel, a legnormálisabb volt a viszony. Amikor ő az Urálban dolgozott, én Szibériában dolgoztam, a viszony legalábbis szokásos volt, azt mondhatnám. Az igazat megvallva, ezt a mögöttem ülők megerősíthetik, ám­bár valószínűleg nekem most sok mindent újra kell értékel­nem, hiszen aki önök előtt áll, egyike azoknak, akik több­ször javasolták Jelcin elvtárs előléptetését. Ezt megerősít­heti Mihail Szergejevics, ezt a többszöri javaslatot. És ezt most nem indokolatlanul szemrehányóan vetik fel nekem. Én soha, és ha ez hibám, kész vagyok elismerni, soha nem voltam tiszteletlen pártmunkásokkal szemben. Ilyen vagyok. Tizenhét évig dolgoztam első titkárként. De igé­nyes vagyok, voltam és leszek. Gondolom, ez nemcsak rám vonatkozik, hanem mindenkire vonatkozik. Ez az első, amit mondani akartam. A második. Gondolom, egy hajszálnyit sem túlzók, ha ki­jelentem: Jelcin elvtárs ténylegesen nem vesz részt a Poli­tikai Bizottság munkájában. Ellenőrizhetik, a jegyzőköny­vekből: tucatnyi az olyan ülés, amikor Jelcin egyetlen szót sem szól. ö az egyetlen tag, a Politikai Bizottság póttagja, aki nem kapcsolódik be, különösen a pártpolitika legkemé­nyebb, elvi kérdéseinek megvitatásába. Amikor Mihail Szer­gejevics szabadságon volt, a Politikai Bizottság engem bí­zott meg az ülések vezetésével. És még akkor is, amikor Moszkva ügyeiről folyik a vita, még akkor is, csak miután megkérdeztük, tudott erről vagy arról a kérdésről valamit mondani. Ügy látszik, gyűjtögette ahhoz, hogy itt mondja el. De végül is, ahogy mondani szokás, az ő dolga. Ámbár mi igen sokat vitatkoztunk, időnként többször is hozzászó­lunk. Ami a mindenféle dicsőítést illeti a Politikai Bizottság­ban Ez nem rám vonatkozik, és sohasem foglalkoztam di­csőítéssel. Gorbacsov elvtárssal, nekem is, Ugyanúgy, mint önöknek, a kapcsolataink pártszerűek, becsületesek, és őszinték. Ha valaki dicsőítéssel foglalkozik, kérem. Jelcin elvtárs, ön mondja meg, hogy az kicsoda. Továbbmenve. Arról, hogy a népben nagyon erőteljes volt a lendület, és most az emberekben kezdett gyengülni a hit, ez, úgy vélem, alapvetően nem helytálló. Alapvetően nem helytálló politikai jelentés. Egészében véve vonja kétségbe egész politikánkat. Szó sincs róla, egyelőre még nem min­den úgy működik, ahogy szeretnénk. Ez természetes és ész­szerű egy sor körülmény miatt, amiről már itt szó volt Mihail Szergejevics Gorbacsov beszámolójában, de én, mint a Központi Bizottság tagja, teljes lélkemmel érzem, hogy a nép támogat bennünket, ez bizalmat önt belénk, hogy az ügy, amelynek szenteljük magunkat, megvalósul, valóra válik. Szeretném már befejezni felszólalásomat. Hangsúlyozom, a legfontosabb, hogy a párt kidolgozta az irányvonalat, a párt erős támogatást kapott, és minden lehetőségünk adott, hogy sikert arassunk. Két világos irányunk van: a radiká­lis reform és az ország demokratizálása, olyan erős eszkö­zünk van, amely megtízszerezi erőnket, amilyen a nyilvá­nosság, az őszinteség, a bírálat és az önbírálat. Ha mi, ter­mészetesen, nem beszéljük agyon az átalakítást, akkor nem is fogjuk eltemetni, mert mi önökkel együtt nem vagyunk sírásók, hanem úttörők. Mélységesen meg vagyok győződve róla, hogy a párt kétségtelenül győzelmet fog aratni. (Taps.) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents