Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
NÉPÚJSÁG 1989. április 2., vasárnap o Kitüntetések április 4-e alkalmából K Békéscsabai Reformkor állásfoglalása (Folytatás az 1. oldalról) szüksége van, őszintén gratulálok a kitüntetetteknek. Egyúttal további kiemelkedő művészi sikereket kívánok valamennyi üknek, * MEGYÉNK KITÜNTETETTJEI: . A MAGYAR NÉPKÖZ- TÁRSASÁG KIVÁLÓ MŰVÉSZE címet kapta Schéner Mihály festőművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. A művelődési miniszter hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából * Hazánk felszabadulásának 44. évfordulójára ünnepségen efn lékezetek meg tegnap délután Békéscsabán, a fendőr-főkapitányságon. Ugyanezen a napon Budapesten, a Belügyminisztérium központi ünnepségén: dr. Zleovszki Mátyás rendőrőrnagy a ..Kiváló Szolgálatért” Érdemrendet. Kálmán István rendőralezredes a „Haza Szolgálatáért” Érdemérem arany fokozatát, Marik Pál és Mezei Gézáné előadók a „Rendőrségi Tanácsos” címet vehették át. Békés megye kiváló természeti adottságainak kihasználására törekszünk az elkövetkezendő időben is a mezőgazdaságban. A nagyi üzemi gazdálkodás feltételeit kell megteremteni, s akkor a korábbi évek sikereihez hasonló eredményeket érhet el a megye élelmiszer- termelése. Bízunk az itt élők szorgalmas munkájában — egyebek közt ezt hangsúlyozta Murányi Miklós, a megyei tanács elnöke tegnap, szombaton Békéscsabán, az ifjúsági házban megtartott ünnepségen, amelyen az agrárágazatban dolgozók kitüntetését tartották. A megyei tanács elnöke mindnyájunk örömére, ugyanakkor nemzetünk fel- emelekedésére is gondolva — mondotta Németh Miklós, majd átnyújtotta kitüntetéseket. * művészeti középdíjakat adományozott. ERKEL FERENC-díjat kapott Rázga József karnagy, a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója. SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRT kitüntető jelvényt kapott dr. Békéssyné Sajti Emese, a Békéscsabai Városi Tanács sajtótitkára. * A békéscseabai ünnepségen — amelyen részt vett Szabó Miklós, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának első titkára is — Mihalik György rendőrezredestől, a megyei főkapitánytól a „Haza Szolgálatáért” Érdemérem fokozatait hatan, a Közbiztonsági Érem kitüntető címet negyvenhármán, hárman a Kiváló Rendőr, heten pedig a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést vehették át. Harmincegyen dicséretben, jutalomban részesültek. ¥ * részletesen elemezte az elmúlt év mezőgazdasági termelését. Rámutatott: a hat éve tartó aszály, az egyre szűkülő hitelpolitika mindmind nehezítette a nagyüzemek ' gazdálkodását. Ma biztató képet mutat a határ. egy kedvező tavaszinyári időjárás esetén jó termést takaríthatnak be a gazdaságokban. Az élelmiszeripar növelte termelését, biztosította a lakosság kiegyensúlyozott ellátását. A legtöbb kivitelt a Gyulai Húskombinát és a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat teljesítette, örvendetes, hogy nőtt a tőkés exportja az Orosházi Barom f i féld o 1 gozó Vállalatnak és a Békéscsabai Hűtőipari Vállalatnak. Befejezésül gratulált a kitüntetetetteknek és további munkájukhoz erőt. egészséget kívánt. Ezt követően Murányi Miklós, a megyei tanács elnöke nyújtotta át mintegy 150 mezőgazdasági és élei„ * A Fogyasztási Szövetkezetek Békés Megyei Szövetségében, Békéscsabán, tegnap ünnepélyes keretek között emlékeztek meg Magyarország felszabadulásáról, majd kitüntetésben részesültek azok, akik a szövetkezeti mozgalomban kiemelkedő munkát végeztek. A Kereskedelmi Minisztérium „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapta Császár Árpád, az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ főosztályvezetője és Bagi Sándor, a Mészöv titkárhelyettese. * Dr. Szakmáry Gyula: „Az egész élétem benne van a kitüntetésben” Fotó: Kovács Erzsébet „A Békéscsaba Városért kitüntetés az értékteremtő, emberi munka elismerése, s minden szorgalmas, dolgos honpolgárt megillet, aki városáért, környezete szépítéséért fáradozik” — mondotta bevezetőjében dr. Gally Mihály, Békéscsaba Város Tanácsának elnöke a tegnap délelőtt rendezett ünnepségen. A megyeszékhely gazdasági, társadalmi, miszeriparai dolgozónak a MÉM Kiváló Munkáért kitüntetéséi. Győrfi Károly, a Teszöv titkára tizenegy termelőszövetkezeti tagnak adta át a Kiváló Szövetkezeti Munkáért elismerést. Az ünnepségen részt vett Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára. : * A Pénzügyminisztérium „Kiváló Munkáért” elismerésben részesült Janovits Mihályné, a Mezőberénv és Vidéke ÁFÉSZ főkönyvelője. A Mezőgazdasági és Élel- ■ mezésügvi Minisztérium „Kiváló Munkáért” kitüntetést Galla Tibornak, a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlójának adományozták. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa „Kiváló Szövetkezeti Munkáért” elismerést harmincnégyen kapták meg. * kulturális, egészségügyi életében, illetve a lakosság érdekében végzett kimagasló munka elismerése immár hagyománnyá vált, hiszen 1978 óta rendszeresen, minden esztendőben beiktatják a tanács ünnepségeinek sorába. Az idén hárman részesültek „Békéscsaba Városért” elismerésben: dr. R ucz László, a Békés Megyei Vérkonzerváló Állomás nyugalmazott főorvosa a város egészségügyi ellátása érdekében végzett több évtizedes kiemelkedő munkájáért, Schéner Mihály Munkácsy- díjas, Érdemes Művész a megyeszékhely kulturális életét gazdagító, sokirányú művészeti tevékenységéért, a Meseház kincstárának létrehozásáért, valamint dr. Szakmáry Gyula nyugalmazott pedagógus több évtizedes pedagógiai munkásságáért,. a város oktatásügyének szolgálatáért. A kitüntetéseket dr. Gally Mihály adta át. tájékoztattuk.) A végén, meggyőződésünk szerint, kicsit elhitte a lehetőséget, mindenesetre ígéretet tett a szerdai visszahívásra. Hajaj! És nem ő volt egyedül! Legalább 30 hölgyről mondhatom el ugyanezt, és leg- belül rettegünk, hogy szerdán, április 5-én újra indul a roham. Egy névtelen hölgy határozottan jelentette ki: „Végre, hogy nálunk is van efféle kapitalista csökevény.” No, azért megállapodtunk, csökevémryel nem sokra mennénk. „Engem érdekelne” — mondta a női hang, és randevút ajánlott a Tolnai utca egyik zugában. — „Legyen ismertetőjelünk az összehajtott Népújság” — állapodtunk meg. A megbeszélt időpontban sajnos nem jelent meg, de az Unicon Vállalat zugra néző ablakaiból nyolc-tíz nő lesett ki. K. Piroska. Bucsáról jelentkezni fog. Sárika viszont Battonyáról csak akkor, ha elvetette a krumplit . .. Érdekes, hogy az ajánlott 50—100 ezer forint jövedelem mellett másfél tucatnyian kérdeztek rá, bruttó avagy nettó? Uraim és Hölgyeim! Hát ennyire telhetetlenek vagyunk? Meg nemcsak telhetetlenek, hanem csalfák is. Nyolc férj — nem tévedés, asszonyok, figyeljenek! — ajánlotta föl saját nejét, hogy a hitvesi ágy adta örömök helyett inkább a pénzt markolnák föl. És persze, szegény nagymamák, rájuk rossz világ járna, ha ne adj Isten tényleg megnyílna a „ház”, legalább önvenen kínálták őket fel. Azt hallani kellett volna, ahogy ecsetelték erényeiket, a rutin, a tapasztalat, a megfontoltság és a lélek melege sűrűn elhangzó szavak voltak. S a jelzők: „az odvas tölgyfa tud csak igazán makkoltatni, a kismóku- sok sem véletlenül részesítik előnybe ezeket”. Az ígért nyitás napján legalább százan tolonganak majd a bejárat előtt, és aki nem jut be, megpróbál beszivárogni a felvételi bizottságba, vagy anyagbeszerző lesz, mustra-mester, minőségi ellenőr — egyszóval mindegy mi, csak közel legyenek a tűzhöz. És legvégül idézzük azokat a telefonokat, amelyekkel őszintén bevallva, most sem tudunk mit kezdeni. Pontosan 38-szor fordult elő, hogy csörgött a telefon, fölvettük és egy-egy (!) női hang elnézést kért, mert rossz számot hívott. Nem tudom. .. Mindenesetre köszönjük az önök által is derűssé tett napot, és reméljük, hogy jövőre ismét lesz energiánk és kedvünk — egymást felvidítására ! Lovász Sándor Én röhögtem, te röhögtél, ö röhögött... Ilvagy az olvasók vették a lapot Mentségünkre legyen mondva — s erre tanúnk az ég — a legtisztább szádék vezetett, amikor úgy gondoltuk, hogy ez év április l-jére is ki kell rukkolnunk valamivel! Ezúttal különös rafinériával éltünk, hármas csapdát állftottunk. Kezdtük azzal, hogy megcseréltük az oldalakat, így a lap történetében először a Sport került az első oldal helyére, hiszen sokan úgy Is ott kezdik. Aztán jött a film- forgatás, a Cinka Panna akció. A harmadik a hirdetés volt: a „Játsszunk nyílt lapokkal” Polgárjogi Társaság nevében nyilvános ház megnyitásával kecsegtettünk, és munkaalkalmat kínáltunk hölgyeknek. Kétszáznál több telefont rögzítettünk, és csak azért nem többet, mert az Időbe több nem fért bele ... Ki gondolta volna, hogy erkölcsös kis országunkban a lelke megmételvezettsége még ma is Ilyen mélységeket verdes. Persze, legtöbben kacagtak, és velünk együtt nevettek. Az egyik hölgy például így fo; Lófogászat i A sok telefonáló kö- !zül az egyik a követke- \zöket mondta: — Ma- ! guk aztán jól beugrat- ; tak azzal a hülyeséggel. • Hol vannak a tévések, ! meg o stáb? Végigmen- i fém a sétálóutcán, de I nem láttam őket sehol. ; Mondja, hova vigyem a i lovamat? Van egy pó- ; nim! — Vigye a Munká- i csy utcai fogászatra. A ; rendelő ajtaján ki van ■ írva, hogy lófogászatot : tartanak. — Értem én a tréfát, l halálra röhögtem ma- ' gamat a filmforgatáson. Cinka Panna lányának * szerepére pedig anyósomat ajánlom. Legalább el lesz foglalva valamivel. S. J. galmazott: „Annyi rossz, annyi nehézség jellemzi ma az életünket, hogy nagy szükség volt már a felhőtlen kacagásra, köszönöm önöknek.” Volt egy-két ellenkező vélemény Is: a jelen helyzetben nem viccelődni kellene ... De térjünk vissza a telefonokra. Mindössze néhány jellemző közreadására van lehetőségünk. Sz. Tamás, Gyuláról, felháborodott, s megkérdezte: hol itt az egyenjogúság? Férfiaknak nem nyitnak bordélyházat? Tudom, hogy munkaeszközömmel valós szükségleteket elégíthetnék ki. Majd jöttek a brigádok. Ha a szociológusok tudnák, hogy ezen munkahelyi közösségek összetartása mennyire fejlett, akkor már rég nem itt tartanánk. „Harmincán vagyunk, valamennyien nők, 18-tól 55-ig. Ha valaki nem találná meg közülünk a nekivalót, az egészen más üzletben utazik.” — mondták Orosházáról. Aztán: Halló! Ez komoly, vagy vicc? Asszonyom, teljesen komoly — válaszoltuk. Ha igazán érdekli, tájékoztatom a részletekről. (Es Ok személyesen jelentkeztek Fotó Kovács Erzsébet a megyei pártértekezlet ügyrendjéről, munkarendjéről és a jelölés - választásról A Népújságban március 2.‘í-án közzétett javaslat — a rövid határidő miatt — nem válthat ki széles körű pártvitát. Javaslatainkkal szeretnénk elkerülni, hogy csak szűk apparátusi kör észrevételei alapján történjék döntés. A munkarendben, ügyrendben: 1. A pártértekezlet legyen kétnapos (ha ennek anyagi gondjai vannak: az alapszervezetek. küldöttek járuljanak hozzá a költségekhez). 2. Minden hozzászólásra jelentkező küldött kapjon szót. a meghívottak közül csak a KB képviselője. 3. A két napirend különüljön cl egymástól. 4. A hozzászólások max. 8 percben történjenek, fenntartva az 1 perces reagálások lehetőségét is. 5. Kérjük a pártértekezlet résztvevőit, hogy munkájukat a teljes nyilvánosság jellemezze. (i. Egyetértünk az ideiglenes munkabizottságok működésével. 7. Kérjük, hogy a megválasztásra kerülő pártbizottság létszámának felső határát ne határozzák meg. 8. Egyetértünk azzal, hogy a végrehajtó bizottság tagjait a feladatok ismeretében — később — válassza meg a pártbizottság. A jelölést előkészítő munkabizottság munkamódszerét kérjük a párttagsággal megismertetni, találkozásait a küldöttekkel az adott terület párttagsága számára nyilvánossá tenni. Mindannyiunk érdeke, hogy a pártértekezletet demokratikusan készítsük elő és tartsuk meg. Békéscsaba. 1989. március 29. A Reformkor tagjai Dőlt betűvel A földcsuszamlás Tartja még magát az ünnep! Zászlódíszbe öltözött az ország, felvonták az állami zászlót, koszorút helyeztek az emlékművekre, átadták az ilyenkor szokásos kitüntetéseket, delegációk jöttek és mentek (nem csak szocialisták), hogy testvéri barátságban (vagy úri korrektséggel) leróják a kegyeletet a hősök temetőjében és az emlékül állított szobrok előtt. Ünnep tehát az ünnep, de mintha fakulna fénye. Április negyediké már nem az. aminek tudtuk, mondták, mondtuk, akár csak két évvel ezelőtt is. Mert akkor még (bizony hogy így volt), legnagyobb nemzeti ünnepünkként tartotta számon a hivatalos politika. Most, hogy a törvényhozás és a népakarat március 15-ét emelte a legnagyobb ünnep rangjára, valóságos földcsuszamlás történt e téren. A példáért nem kell messzire mennem, csak a Veszely-hídig. Ott, a tanácsköztársasági emlékműnél az idén március 21-én csupán csendes koszorúzás volt. Elmaradt a szokásos tavaszi tereprendezés, nem volt közönség és ceremónia, s zászlókat sem lengetett a szél. Mindössze egy nejlonzacskót lóbált a szellő, 22-étöl azt is félárbocra eresztve. Lehet, hogy április negyediké is az idén utoljára piros betűs? Mivelhogy olvasom, hallom innen is meg onnan is az emléknap trónfosztásához elegendőnek tűnő érveket: 1944—45-ben nem felszabadulás (/felszabadítás), hanem megszállás történt, nem ott és akkor kezdődtek és fejeződtek be a katonai események, ahogy eddig tudtuk (következésképpen nem április 4-én. hanem jó héttel később. 13-án takarították ki az országból az utolsó német katonát), s végül nem is e napok az igazán korszakhatárosak, hanem a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés megnyitásának napja, 1944. december 21-e. Megvallom, engem nem ezek az új megközelítések izgatnak. Sokkal inkább foglalkoztat az. mitől van. hogy ez a rendíthetetlen és érinthetetlen ünnep négy évtized után a viták kereszttüzébe került? A választ a történelem — benne az elhallgatott tények — vallatóra fogása adja meg. Kiderül, hogy április negyedikét szovjet hadijelentés alapján nyilvánította egy 1945-ös rendelet fel- szabadulási ünneppé. Nemzeti ünnep csak később lett, 1950-ben. Jellemző az erről határozó törvényerejű rendelet szövege: „1945. április 4-e a legdöntőbb fordulat Magyarország ezeréves történetében, és a magyar nép küzdelmekben gazdag életében... Április 4. a magyar nép soha el nem múló hálájának, forró szereletének, a baráti és szövetségi hűségnek ünnepe, felszabadítója, példaképe, függetlenségének oltalmazója, a béke legfőbb őre, legerősebb támasza a Szovjetunió, a dicsőséges szovjet hadsereg, népünk és a haladó emberiség tanítója, s igaz barátja, a nagy Sztálin iránt.” Hát etmyi — ahogy pestiesen mondják. Meg talán még annyi, hogy alighanem itt a fenti sorok törvénybe iktatásának pillanatában ficamodott ki április negyediké kezelése. Végleg eldőlni látszott, a hivatalos történetírás csak győzteseket és veszteseket fog ismerni. A dicsőséges Vörös Hadsereget, és szégyellni való magyar bakákat. Értelmetlenül szembeállítva egymással emlékművel jelzett szovjet katonasírokat és a lelkekben máig temetetlen magyar holtakat. S ettől kezdve nem szabadott (nem illett) beszélni a szovjet katonák háború alatti kilengéseiről, a német ajkú lakosság egy részének Szovjetunióba deportálásáról, a magyar hadifogolysorsokról, a szovjet diplomáciának a trianoni határok visszaállításában játszott szerepéről, és sok minden másról. Közben ünnepeltünk, koszorúztunk és méltattunk. Csorbult nemzeti öntudattal és nyomasztó terheket cipelő telkekkel. Négy évtizedes múltunk teljes vagy részleges megta- posásának időszakát éljük. Jó lenne hinni, ezúttal nem erről van szó. Hiszen április 4-e Magyarország felszabadításának ünnepe. Ezt nyugaton, a polgári történetírók is így mondjak. Változhat a nap. módosulhat az ünnep jellege, a lényeg azonban aligha: a szovjet hadsereg elévülhetetlen érdemeket szerzett és feledhetetlen áldozatokat hozott szabadságunkért. Ebben nincs, nemigen lehet változás. Annál inkább a lelkekben, hogy a történelmi fél- és részigazságokat is tisztázva, sandaság nélkül ünnepelhessünk. Hisz csak a helyére billentett nemzeti önérzet tud maradandó emlékműveket állítani.
