Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

Marina Vlady ViszockijrAI Befejeződött a bécsi külügyminiszteri találkozó A bécsi külügyminiszteri találkozó harmadik és egy­ben utolsó napján, szerdán hat felszólalója volt a dél­előtti ülésnek. A Varsói Szerződés hét és a NATO tizenhat tagállamá­nak csütörtökön az osztrák fővárosban kezdődő leszere­lési tárgyalásairól szólva Hans van den Broek hol­land külügyminiszter azt hangoztatta, hogy ezeken fel kell számolni a hagyomá­nyos fegyveres erőkben mu­tatkozó aszimmetriákat, mi­vel a Varsói Szerződés or­szágai még a bejelentett egyoldalú haderőcsökkenté­sek után is jelentős fölény­ben maradnak a NATO-val szemben. A holland politi­kus üdvözölte azt a Bécs- ben kedden elhangzott beje­lentést, amely szerint az Dzsalálábád ostroma Az afgán ellenzéki fegyvere­sek nagy erejű támadást Indí­tottak szerdára virradó éjszaka a stratégiai fontosságú Dzsalá­lábád ellen, és elfoglalták a vá­rostól húsz kilométerre dél-ke­letre fekvő Szamarkel helyőr­séget — közölték szerdán pe- savari ellenzéki források. A kabuli kormány egyik tisztvi­selője megerősítette, hogy a vá­ros körül heves harcok dúlnak, s elmondta, hogy a település hármas védelmi vonalát még nem törték át a mudzsahldek. Jelenleg test-test elleni küz­delmek folynak a dzsalálábádi repülőtér körzetében. A mud­zsahldek parancsnoksága há­rom szakaszban tervezi Dzsalá­lábád elfoglalását: először el­foglalnák a repülőteret, ezután a várostól keletre fekvő meg­erősített laktanyákat, végül ma­gát a várost. A százezer lako­sú Dzsalálábád Afganisztán harmadik legnagyobb városa Kabul és Kandahar után. Egy Kabulban nyilatkozó kor­mánytisztviselő megerősítette azokat a Jelentéseket, amelyek szerint több más tartományi főváros körül is szorul a kor­mányellenes erők ostromgyűrü­Je. Egyesült Államok meg akar­ja gyorsítani vegyi fegyve­reinek az NSZK-ból való kivonását. — A bizalom a legfonto­sabb feltétele annak, hogy a most induló európai lesze­relési tárgyalások sikert hozzanak, és beköszöntsön a katonai kapcsolatok új kor­szaka — jelentette ki a Va­tikán képviseletében Jean- Louis helyettes külügyi tit­kár. A továbbiakban el­mondta a béke érdekei „er­kölcsi, és politikai leszere­lést” is kívánnak, olyan szellemi magatartást, amely elveti az elnyomásra és ura­lomra való törekvés minden eszközét. Giulio Andreotti olasz kül­ügyminiszter síkraszállt amellett, hogy Európa le­mondjon a kapcsolatok ed­A román kormány — elé­bevágva egy döntő szava­zásnak — javasolta: meg­hívja az ENSZ Emberi Jo­gok Bizottsága Irodájának elnökét és annak tagjait, ha visszavonják a bizottság elé terjesztett, Romániát érin­tő határozattervezetet —je­lentette szerdán Géniből az AFP francia hírügynökség, jól tájékozott diplomáciai forrásokra hivatkozva. Az ENSZ Emberi Jogok Bizott­sága az eredeti tervek sze­rint szerda délutánra tűzte ki a szavazást arról a hatá­rozattervezetről, amelyet hét ország (Svédország, Magyar- ország, Franciaország, Nagy- Britannia, Portugália, Auszt­ria és Ausztrália) dolgozott ki. Az okmányt a múlt hé­ten terjesztette a testület elé Jan Romáré svéd fődelegá­tus. A dokumentum külön­leges megbízott kijelölését kérte, aki megvizsgálná, hogy miként sértik meg „az emberi és az alapvető sza­digi, „az erőszak logikáján” alapuló gyakorlatáról. — Az európai biztonságot — mon­dotta — nem katonai, ha­nem politikai alapon kell kialakítani, a katonai egyen­súlyra pedig nem fegyver­kezéssel, tehát felfelé, ha­nem leszereléssel, vagyis le­felé tartva ajánlatos töre­kedni. San Marino külügyi ál­lamtitkára, Gabriele Gatti közölte:, országa olyan euró­pai biztonsági garanciákat látna szívesen, amelyek nem a fegyverkezésre, hanem a leszerelésre épülnek. A má­sodik világháború pusztítá­sai óta mindenkinek tudnia kell, hogy Európa a béké­ben mindent elérhet, egy háborúban viszont mindent elveszíthet — hangoztatta. badságjogokat” Romániá­ban. A román ellenjavaslatot _ állítólag már el is juttatták a határozattervezet hét társ­szerzőjéhez. Az MTI úgy ér­tesült, hogy a delegátusok körében az indítványt vitat­ják. Azt próbálják kieszkö­zölni, hogy a javaslatot a bizottsághoz egyrészt írás­ban intézzék, másrészt az a legmagasabb állami szintről származzék. Az AFP genfi diplomáciai hírforrásai sze­rint ezek az országok emel­lett a román javaslat elfo­gadásának feltételéül szab­ták, hogy a bizottság tagjai szabadon mozoghassanak az országban és bárkit megkér­dezhessenek. A bizottság tagjai fenntartják maguk­nak a jogot, hogy vizsgáló­dásokat a szomszédos or­szágok román közösségeiben is folytathassák, és biztosí­tékot követelnek. hogy az esetleges tanúkat ne érhes­sék zaklatások. Marina Vlady világhírű francia színésznő könyve a Szovjetunióban még meg sem jeleni, de máris 50 és 100 rubel közötti összegeket kínálnak érte, mint a hi­ánycikkekért. „Vlagyimir avagy a félbeszakadt repü­lés” című — hamarosan oro­szul is megjelenő — köny­vét az 1980-ban elhunyt Vlagyimir Viszocki) özvegye a héten sajtóértekezleten mutatta be a szovjet közön­ségnek. A népszerű szovjet színészről, költőről, dalnok­ról szóló könyv Franciaor­szágban 1987-ben jelent meg, százezer példányban. Marina Vlady eredetileg nem akart könyvet írni fér­jéről, derült ki a sajtóérte­kezleten. A tollat az adta kezébe, hogy úgy érezte, harcba kell szállnia a mind szélesebb körökben terjesz­tett hazugságokkal. Neki kell elmondania az igazságot Vi- szockijról, azt, hogy miért halt meg 42 esztendős korá­ban. Sokáig kereste monda­nivalójához a legalkalma­sabb formát. Nem a memo­árt választotta. Szorgalmas levélíró lévén — 12 év alatt több mint ezer levelet irt férjének —, szinte önmagá­tól kínálkozott a műfaj. Gondolatait úgy vetette pa­pírra, mintha most is Vi- szockijnak írna. A sajtótájékoztatót kis közjáték zavarta meg. Vi- szockij egyik fia, Nyikita, bejelentette, hogy bátyjával együtt rágalmazásért bepe­relik Marina Vladyt, mert könyvében valótlanságot ál­lít a színész és családja kö­zötti viszonyról, visszaél Vi- szockij nevével, tökét akar kovácsolni belőle. Valeri j Janklovics színigazgató, aki barátja volt Viszocki jnak, védelmébe vette a szerzőt, s azt is elmondta, hogy Vi- szockij jó viszonyban volt gyerekeivel, szüleivel, roko­naival. A könyv egyébként nem családi perpatvarokról szól, s a jómódú, világhírnévnek örvendő színésznő aligha vá­dolható azzal, hogy pénz- hajhászásra vagy olcsó nép­szerűségre törekedett. Meghívás Romániába i ­Trockij: a hadügyi népbiztos Négy év vérben és vasban 8. A közeljövőben jelenik meg Kun Miklós Lev Trockij életéről, munkásságáról szóló könyve, melyből — első­ként az országban — részleteket közlünk. Az emigráció éveiben Lev Trockij a polgárháborús had­vezértársakról és a saját hadügyi népbiztosi tevékenységéről külön könyvet készült írni. Az 1930-as évek elejétől több ízben említette ezt környezetében. A szükséges dokumentu­mók rendelkezésére álltak. 1929 elején Sztálin a száműzött politikus után küldette hatalmas fadobozokban az archívu­mát Konstantinápolyba. Mindmáig teljesen érthetetlen mó­don szemléljük a diktátor e gesztusát, hiszen hamarosan ugyancsak Sztálin utasítására megkezdődött a hajsza a le­véltári anyagok visszaszerzéséért. Ezekben a dobozokban egyébként hiánytalanul megvolt a Trockij titkárai által gon­dosan iktatott polgárháborús levelezés, számos ritka front- újságot és röplapot tartalmazó, gazdag szakkönyvtár. A könyv végül mégsem készült el, a Trockij az archí­vumnak csupán egy töredékét használta fel a végül is tor­zóban maradt Sztálin-életrajzban. Igaz, 1930-ban Konstan­tinápolyban Trockij idősebb fia, Lev Szedov, nyilvánvalóan apja útmutatásai nyomán, nagyobb lélegzetű tanulmányt'írt Sztálin és a Vörös Hadsereg címmel. Ebben bőségesen idé­zett a hajdani népbiztosság, valamint a Forradalmi Katonai Tanács legfontosabb hadügyi irataiból. Fél évtizeddel ké­sőbb Borisz Nyikolajevszkij emigráns, mensevik történész, az amszterdami Nemzetközi Társadalomtörténeti Intézet pá­rizsi részlegének vezetője, rábeszélte a tekintélyes intézmény igazgatóságát, hogy szerződtessék Szedovot, és bízzák rá a Vörös Hadsereg történetének megírását, apja iratainak fel- használásával. Szedov azonban rejtélyes körülmények kö­zött meghalt egy párizsi kórházban; halálában azoknak a sztálini titkosszolgálattal kapcsolatban álló fehéremigrán­soknak a keze volt benne, akik korábban elrabolták Nyi­kolajevszkij párizsi irodájából az ott letétbe helyezett érté­kes hagyaték egy részét, főleg újságokat és röplapokat. Ez a támadás is jellegzetes NKOD-akció volt: a rablással közel egy időben ugyanígy kaparintották meg Jezsov ügynökei az orosz polgári demokratikus kormány utolsó feje, Alekszandr Kerenszkij szerény londoni lakásából levelezésének egy ré­szét. Sok minden elveszett tehát Trockij polgárháborús tevé­kenységét dokumentáló forçâsok közül. Ezért nemegyszer a hadügyi népbiztos néha csak odavetett mondataira, utalá­saira kell hagyatkoznunk: „Minthogy utáltam a dilettantiz­must, amelyre többé-kevésbé valamennyien kárhoztatva vol­tunk —. írta például a Vörös Hadsereg szervezéséről —. minden erőmmel el akartam kerülni, hogy túlságosan sok megbízatást összpontosítsak a kezemben. így hasszú időn keresztül mindenáron igyekeztem megakadályozni, hogy a tengerészeti népbiztosság egyesüljön a szárazföldi erők nép­biztosságával. Állhatatos követelésemre Sljapnyikovot ne­vezték ki tengerészetügyi népbiztossá. Csak a Központi Bi­zottság határozott döntése nyomán voltam hajlandó átvenni a tengerészeti népbiztosságot.” A sorokból érezhető némi kunfúzió, s a történetnek való­ban szerteágazó háttere volt. Az októberi forradalom győ­zelme után Alekszandr Sljapnyikov, a vasas szakszervezetek munkásvezetője, több népbiztosság élén is állt néha egy idő­ben, míg 1918 májusában a Népbiztosok Tanácsa rendkívüli megbízottjaként Asztrahányba utazott. De már egy hónap­pal korábban világos volt — Sljapnyikov képtelen eleget tenni három-négy országos feladatnak. Meggyőződve erről Trockij megüzente Nyikolaj Markin matróznak, hogy keres­se fel őt a tengerészeti népbiztosság irányításának átvéte­lére. Markin azonban, aki korábban hűségesen Trockijjal tartott, a Külügyi Népbiztosságra, ezúttal nem hallgatott a hívó szóra. Inkább a helyén érezte magát a volgai flottilla matrózai között, mint a magas hivatalokban. A hadügyi népbiztos ekkor Vaszilij Altfater admirálist, a breszt-litovsz- ki küldöttség egyik szakértőjét kérte meg, hozná rendbe a tengerészeti tárca legsürgősebb ügyeit. Végül 1918. április 6- án a Népbiztosok Tanácsa külön rendelettel Lev Trockijt nevezte ki a rendkívül kis létszámú haditengerészeti népbiz­tosság élére is. E tisztséget 1922. december 30-ig, tehát a Szovjetunió kikiáltásáig töltötte be, amikor a népbiztosság beleolvadt a hadügyi tárcába, a jelek szerint Trockij erede­tileg ezért is húzódozott a tengerészeti ügyek átvételétől, mert reálisan felmérte: a kikötőkben veszteglő, tétlenségre kárhoztatott flottát a súlyos gazdasági és politikai helyzet­ben nemhogy fejleszteni, de szinten tartani is képtelenség. A politikus hasonló szűkszavúsággal számol be emlékezé­seiben a csehszlovák légionáriusok 1918 májusi lázadásáról. Pedig van, aki úgy ítéli meg, hogy a drámai eseményekre éppen azért került sor, mert a hadügyi népbiztos május 25- én parancsot adott a helyi hatóságoknak; „Minden szovjet felelősséggel tartozik azért, hogy haladéktalanul lefegyverez­ze a csehszlovákokat. Minden csehszlovákot, akit a vasút­vonal mentén fegyverrel a kézben elfognak, ott helyben ki kell végezni; minden transzportot, amelyben akár egyetlen fegyveres is utazik, szállítsanak be, és csukják hadifogoly- táborba. A helyi katonai komisszárok haladéktalanul hajt­sák végre ezt a parancsot. Minden késlekedés becstelen áru­lás, és szigorú megtorlást von maga után. Ezzel egy időben a csehszlovákok hátországába megbízható erőket küldünk; feladatuk a renitensek megzabolázása lesz. A becsületes csehszlovákokkal, akik leteszik a fegyvert és alávetik ma­gukat a szovjethatalomnak, bánjanak testvériesen... A je­len parancsot valamennyi csehszlovák szerelvényben fel kell olvasni. Közöljék a vasutasokkal is, akiknek vonalán a csehszlovákok áthaladnak.” (Folytatjuk) Kun Miklós H békéscsabai Reformkor alapító nyilatkozata és ügyrendje Hazánkban az utóbbi hónapokban érthetően felerősödött a tényleges változások iránti igény. A gazdaságban, a poli­tikában, a társadalom különböző szféráiban meginduló re­formfolyamatok kedvező visszhangra találtak. A májusi pártértekezleten az MSZMP Központi Bizottsága és a par­lament ülésein számos reformértékű döntés született. Are- fortörekvések aggodalommal töltötték el a társadalom, az MSZMP konzervatív erőit, felélénkítve a rendteremtő ref­lexeket, miközben a párt változások mellett elkötelezett erői széttagoltak, elszigeteltek, erőtlenek. Az átgondolt reformkoncepció hiánya, a felszínes, nem egyszer kapkodásnak tűnő gyógymódok keresése tanácsta­lanságot szült, s mindvégig rányomta bélyegét a változá­sokra. Ebben a helyzetben fennáll annak a reális veszélye, hogy a reformgondolatok, szándékok, elképzelések nem tud­nak koncepcióvá szerveződni, párton belüli többségi erővé válni. Mindez lefékeződéshez, a konzervatív erők idő- és térnyeréséhez, visszarendeződéséhez vezethet. E jelenségek arra hívják fel a figyelmet, hogy elérkezett az ideje a társadalom, a párt reformerőinek összefogására. Elengedhetetlenné vált, hogy a párt tekintélyének vissza­szerzése érdekében határozott program és a program követ­kezetes végrehajtását biztosító strukturális, és az ezzel együttjáró személyi változások kezdődjenek. A párton be­lüli tisztázó viták, a társadalmi politikai gondolkodás plat­formokká szerveződése új lehetőséget nyithat a párt szá­mára. E gondolatok szellemében Békéscsaba párttagjai Reform­kor alakítását kezdeményezik. Egyben felhívással fordulnak a megye, az ország reformgondolkodó párttagjaihoz, hogy csatlakozzanak e kezdeményezéshez. Üdvözöljük a már korábban megalakult Csongrád, Somogy, Bács-Kiskun me­gyei reformkörök tagjainak eddigi kezdeményezését. A Békéscsabai Reformkor célja, hogy segítse az MSZMP modern, politizáló tömegpárttá szerveződését. Lépéseinket az a szándék vezérli, hogy az MSZMP a többpártrendszer viszonyai között a társadalom • tagjainak többsége számára vonzó politikai erővé váljon. A Reformkör számol az alulról jövő kezdeményezésekkel. Felhívásokkal, állásfoglalásokkal, viták szervezésével kíván új lendületet adni a társadalmi és a párton belüli refor­moknak. Célunk a reformgondolatok összegyűjtése, felerő­sítése, a döntések befolyásolása. Élni kívánunk vélemé­nyünk és javaslataink nyilvánosságra hozásának lehetősé­gével is. A Békéscsabai Reformkör ügyrendje 1. A reformkor alapító tagjai az MSZMP tagjai. 2. A reformkörnek tagja lehet minden MSZMP-tag, aki elfogadja az alapító nyilatkozatot. 3. A kör kéthetente tartja összejöveteleit (hétfőn 17.00 órától az ifjúsági ház I. emeleti klubjában, szükség szerint közben is összehívható). 4. Rendezvényei nyilvánosak, a résztvevők véleményét, javaslatát a kör állásfoglalásainak kialakításakor figyelem­be veszi. 5. Az állásfoglalások végleges kialakítása a kör tagjainak joga. 6. Rendezvényeiről, azok témájáról a sajtó útján is érte­síti a nyilvánosságot. 7. A kör meghatározott időre ügyvezetőt választ. 8. A kör munkájával összefüggő észrevételeket az ifjúsá­gi ház címére várja (Békéscsaba, Derkovits sor 2. Pf.: 60). A kör alapító tagjai A KÉTEGYHÁZI GAMESZ . MÉRLEGKÉPES FŐKÖNYVELŐT KERES. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a nagyközségi tanács tanácselnökénél. Megnyitottuk férfifodrász- és órásüzletünket, Békéscsabán az új buszpályaudvar aluljárójában. Várjuk kedves vendégeinket. Március 15-től ugyanitt használtruha-bolt nyílik. SZOLTER, BÉKÉSCSABA.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents