Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

1989. március 8., szerda o Hétvégén is dolgoznak Gyorsmérleg a bevallásokról Közeledik március 20-a, a személyi jövedelemadó-be­vallás beadásának határide­je, az egyéni vállalkozóknak pedig már több, mint egy hete végezniük is kellett ez­zel a feladattal. Vajon meny­nyiben feleltünk meg a szá­munkra új, nem egyszer el­lenérzésekkel kísért követel­ményeknek ? — érdeklőd­tünk a Békés Megyei Adó­felügyelőségen, ahol Bokor Károly, a felügyelőség veze­tője és Ráfi Péter osztály- vezető a következőkről tá­jékoztatott bennünket: — Alig több mint 6 600 egyéni vállalkozói bevallás érkezett be a megadott ha­táridőig. Ez számításaink .szerint több mint kétezerrel kevesebb a valóságosnál; te­hát annál, amennyinek len­ni kellene. Akiknek adószá­ma van, azoknak kivétel nélkül bevallást kellett vol­na beadniuk. Az ország más területeihez képest azonban ez a beérkezési arány jónak mondható. Sajnos, a kitöl­tés kb. 70 százalékban hi­bás. Ami a személyi jövede­lemadó-bevallásokat illeti, eddig a várt 60 ezerből 24 és fél ezer érkezett be az adó­felügyelőségre, ami viszony­lag jó aránynak tekinthető. Számítani lehetett arra, hogy a bevallások zöme az utolsó napokban kerül a címzet­tekhez. A tapasztalat azonban az, hogy a sok tájékozható elle­nére a bevallások jelentős részénél, mintegy felénél hiba csúszott a kitöltésbe. Ezek egy részét az adófel­ügyelőség szakemberei javít­hatják. Ez esetben levélben értesítik az adózót, melyik rovatot, hogyan változtat­ták. A hibák nagy része azonban az ügyfél nélkül nem javítható, mint például a hiányos kitöltés. Ilyenkor az APEH valódi szolgáltatóként lép fel, fel­keresi az ügyfelet otthoná­ban és közösen korrigálják a hiányosságokat. S mivel ez az akció többnyire hétvégén eredményes, az adófelügye­lőség munkatársai február vége óta minden szombat, vasárnap dolgoznak; gépko­csijaik járják a megyét. Bi­zonyára az olvasóban is fel­merül: ez tetemes költség- többletet jelenthet. Nem le­hetne ezt valahogy elkerül­ni? Ha egy kicsit ügyeseb­bek, figyelmesebbek va­gyunk a kitöltéskor, az biz­tos javítana a helyzeten. A másik módszerrel azonban — tudniillik, hogy az érin­tetteket beidézik a felügye­lőségre és így korrigálják, amit kell — nem szívesen élnek az APEH illetékesei, nem akarván ily módon ter­helni az adózó állampolgá­rokat, akiknek ez a mosta­ni végtére is tanulóévük. A beérkező SZJA-bevallá- sok zömét már feldolgozta a hivatal. A visszaigénylé­sek mértéke — eddig mint­egy 40 millió forintot tesz ki ez az összeg — némiképp felülmúlja a várakozásokat. A felügyelőség 2-3 héten be­lül visszautalja a kérdéses összeget, természetesen csak a hibátlan, illetve a már ja­vított bevallások esetében. A munka dandárja azonban kétségkívül a következő na­pokban zúdul az APEH-ra.- szatmári ­„Egyensúly” Kft. Mezokovácsházán Aj kis gazdaságokra jel­lemző megújulási törekvést tapasztalhattuk a mezőko­vácsházi áfész gondozásában tevékenykedő mérlegjavító szakcsoport esetében, ami­kor ez év januárjában meg­alakították az Egyensúly Szolgáltató és Termelő Kft.-t. Ajz előzményekről és a meg­alakulás körülményeiről kér­deztük Borsodi Jánost, a ■kft. ügyvezető igazgatóját. — Tudomásunk szerint 1970-től mérleg- és üzem- anyagkutak javításával fog­lalkoztak. Mi jellemezte az eddig eltelt időszakot? — A helyi áfészen belül 4 munkahelyes ipari üzem­ként kezdtünk és hosszú ideig az alaptevékenységet gyakoroltuk. Én 1980-ban vettem át az üzemet, ami­kor profilt bővítettünk. Ez az időpont egybeesett a tér­ség gázellátásának kialakí­tásával. Ettől az időtől már dinamikusabb fejlődés ta­pasztalható. Dolgozóink többsége több szakmával rendelkezik. Lehetőséget adunk továbbra is az át­képzésre, a kiegészítő szak­mák feltételeinek megterem­tésére. Termelési értékünk 1980-ban 3 millió forint volt A csúcsot 1987-ben ér­tük el 43 millió forinttal. Munkaidőn túli munkavég­zésre, kisegítő formában hoztuk létre 1982-ben a szak­csoportot. Ennek teljesítmé­nye az indulás évében 2 millió, míg 1987-ben 10 mil­lió forint volt. — Miért változtattak a gazdasági munkaformán? — Tavaly hallottunk a társasági törvény tervezett lehetőségeiről. Tudtuk, vál­tanunk kell ahhoz, hogy áll- juk a versenyt. Elgondol­kodtató volt az is, hogy a dolgozók 'ugyanazon mun­káért 3ö százalékkal keve­sebb bért vihettek haza. A részleg 40 milliós termelé­sével elveszett az áfész másfél milliárdos tevékeny­ségén belül. Emiatt nem jut­hattunk kellő nagyságrendű beruházáshoz, fogyóeszköz­pótláshoz és nem láttuk a fejlődés lehetőségét. Ügy döntöttünk, hogy önálló gaz­dasági szervvé alakulunk. A különböző érdekegyeztetések után 15 magánszemély és az áfész részvételével 3,1 millió forintos törzstőkével meg­alakítottuk a kft-t. A ha­gyományos tevékenység mellett foglalkozunk a ve­szélyes áruszállító járművek felépítményének vizsgálatá­val és a Tiszántúlon első­ként létrehoztunk egy tar­tálykocsi-hitelesítő állo­mást. Rendelkezünk gázsze­relő-szolgáltató jogosítvány­nyal, tervezünk belkereske­delmi tevékenységet és mű­szaki-gazdasági szolgálta­tást. Elsősorban lakossági ér­dekeket szeretnénk kielégí­teni, de a szerződött part­nereink és a hozzánk for­duló eseti megrendelők ér­dekeit is fontosnak tartjuk. — Milyen gondjaik van­nak? — Tapasztalatból mond­hatom, hogy a jogszabályok megjelenése sajnos még nem garancia a gyakorlati meg­valósításhoz. Az értelmezés a szakemberek részéről más és más. Szomorú példa erre az elmúlt időszakban a meg­szűnt szakcsoportunknál, hogy a Társadalombiztosítá­si Igazgatóság ellenőrei ál­tal jóváhagyott és követett gyakorlatot időközben átér­telmezték és ebből 2 éve tartó jogvitánk keletkezett. fi ehezítette a helyzetün­ket, hogy úgy akartunk át­szervezni, hogy szerződéses partnereink ne kerüljenek hátrányba, illetve a dolgo­zóink folyamatos munkavi­szonya biztosított legyen. A rendeletek dzsungelében va­ló eligazodáshoz nagy segít­séget nyújtott a gyulai ügy­védi munkaközösség. — Mit várnak a jövőtől? — Szeretnénk, ha létre­jönne egy közvetlenebb kap­csolat a megrendelők és a szolgáltató kft. között. A munka nyereségét közvetle­nül a társaság érdekében tudjuk majd befektetni. Dol­gozóinknak magasabb, legá­lis jövedelemszerző lehetősé­geit nyújtunk. — halasi — Az útvonalak is az antibusz-megállúk maradnak A közelmúltban — lapunk­ban is foglalkoztunk a témá­val — kérdőíves utasszámlá­lásra és igényfelmérésre ke­rült sor a Békéscsaba és Gyula között közlekedő au­tóbuszokon, ugyanis koráb­ban sok vihart kavart és vi­tát váltott ki a megyeszék­helyen a Bánszki utcai lakók részéről az oda telepített megálló. A forgalomszerve­zéssel foglalkozó szakembe­rek kiosztottak az utasak kö­zött 1150 felmérőlapot, mely­ből visszaérkezett 245, vagy­is a kiosztott lapok 23,3 szá­zaléka. Itt jegyezzük meg: a felmérőlap tartalmazta, hogy az az utas, aki elégedett a jelenlegi forgalmi renddel, az ne adja le az ívet. Vagyis így összességében az utasok 76,7 százaléka elégedett a Gyula—Békéscsaba közötti autóbuszjáratokkal. De mi mindent is tartal­maztak a felmérőlapra adott válaszok? A teljesség igénye nélkül, csak néhány jellem­ző észrevétel: az utasok 85 százaléka naponta, mintegy tíz százalékuk hetente, a töb­biek havonta utaznak a két város között. Az utasok 25 százaléka száll le Békéscsa­bán a városközpontban, 15 százalékuk az iskolacent­rumban, 10 százalékuk az Agrokerhez tart. Hét száza­lékuk a kórházba, míg a többiek egyéb helyekre igye­keznek. A vasútállomásig utazók alig 2 százalékot tesz­nek ki. A leszállóhelyektől az uta­sok 75 százaléka gyalog, minden ötödik autóbusszal folytatja tovább útját, s 85 százalékuk rendelkezik vala­milyen autóbuszbérlettel, megfelelő az útvonal az uta­sok 92 százalékának. Ha a Bánszki utcai megállók meg­szűnnének, az hátrányosan érintené az utasok háromne­gyed részét. A sűrűbb közle­kedést sürgeti 6 százalék, kulturáltabb közlekedést kér 16 százalék, a kórház felé közlekedést igényli 33 száza­lék. míg a Felszabadulás tér felé alig 3 százalék, a Malom tér visszaállítását kéri 17 utas, s csupán egy (1) felmé­rőlap utalt az udvariatlan gépkocsi vezetőkre. A szakemberek értékelték a kérdőíveket, amelyekből egyértelműen kitűnik: az utazók többségének megfe­lelnek a járatok útvonalai, a megállóhelyek, s ezért az il­letékesek úgy döntöttek, hogy a jelenlegi megoldás marad. El kell mondani vi­szont azt is, hogy amíg a fel­mérőlapokat elemezték, ad­dig a Köjál szakemberei el­végezték a vitatott megál­lókban a levegőszennyezés- és a zajszintméréseket. A jegyzőkönyv tanúsága sze­rint az épületek tövében a zajszint időszakonként 20-25 százalékkal ugyan hagyobb a szigorú szabványban megen­gedettnél, de a megálló tá­volabb helyezésével a zaj­szint az értékhatár alá ke­rül. A levegőszennyezésről megállapították: sem szálló por, sem korom, sem nitro- géhoxid, sem a kéndioxid mértéke nem fért el a békés­csabai átlagokétól, a szab­ványban meghatározott ma­ximumértékek alatt vannak. Márciustól megkezdik az utasak által is jóváhagyott megállóban az autóbuszöb­lök kialakítását, majd a fe­dett várók építését. — szekeres — Március 15. Mégis együtt! A Békéscsabán kialakult közhangulatot tiszteletben tartva az 1989. március 6-i megbeszélésükön a társadal­mi és politikai szervezetek felülvizsgálták korábbi ál­láspontjukat. Legnagyobb nemzeti ün­nepünkhöz méltóan a Baj- csy-Zsilinszky BT, a HNF, a KISZ, az MDF, az MSZMP, az együttes megemlékezés mellett döntött úgy, hogy közös beszéd hangzik el, melyet Szokolay Zoltán köl­tő, az MDF tagja mond el. Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság csoportja, Hazafias Népfront városi bizottsága, KISZ városi bizottsága, Magyar Demokrata Fórum városi szervezete, MSZMP városi bizottsága Itt a madártavasz! A Magyar Madártani Egyesü­let Békés megyei helyi cso­portjának tagjai tegnap dél­után a madártavasz beköszSn- téröl tájékoztatták szerkesztő­ségünket. Mint megtudtuk, ezekben a napokban tömege­sen érkeznek a téli hideg, táp­anyagban szegény hónapokban a déli égövön tartózkodott ma­darak. Itt vannak újra a bíbi­cek, a nagy pólingok, és ter­mészetesen a magyar táj jel­legzetes madara, a gólya is, csapatosan. Különben az első példányt február utolsó napján figyelték meg, március negye­dikén már négy, volt található a dénesmajori ' halastavakon. Tehát: ha a csillagászati ta­vaszra még néhány hetet vár­nunk is kell, a madártavasz már egyértelműen itt van... Február 20-tól új szolgáltatása van a békéscsabai -Skála- divatsaroknak. Vámkezelt divatárukat, konfekciókat, sport- ruházatot, farmerárukat, bőrárukat adnak, vesznek ■ Fotó: Fazekas Ferenc Rajk Lászlú-szobrot avattak Gárdonyban Születésének 80. évfordu­lóján szobrot állítottak Gár­donyban Rajk Lászlónak. Ifj. Szabó István alkotását, a koncepciós per áldozatául esett kommunista politikus aliső köztéri szobrát kedden avatták fel a HNF üdülőjé­nek parkjában. Az esemé­nyen ott volt Garamvölgyi József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra, részt vett ifjú Rajk László, és sokan a politikus hajdani harcos- és munka­társai közül. Rajk László tragikus sor­sának tanulságairól Balogh Sándor, az MSZMP KB Párt­történeti Intézetének igazéa- tója szólt. Pozsonyi büvészshow a „Tégládban Félezer gyerek öröme Ügy tűnik, „bejáratodéit” a békéscsabai megyei mű­velődési központ „Tégla” Közösségi Háza. A nap bár­mely szakában telt ház van, naponta sokszor ezrek for­dulnak meg itt. A csabaiak azt is lassan megszokják, hogy a „Téglá”-ban van az mmk egyetlen nagyterme, ahol azokat a bizonyos nagy rendezvényeket meg le­het tartani... Nincs is olyan messze az a Jamina! Tegnap délelőtt tíz órára félezer óvodáskorú kislány és kisfiú töltötte meg — zsúfolásig — ezt a lehetősé­gekhez képest szépen és il­lően berendezett, technikai szempontokból mindennel felszerelt színháztermet, hogy láthassák a Pozsonyi büvészshow című műsort. Valóban leírhatatlan volt az a feszült várakozás, amely- lyel megtelt a levegő... Ha úgy tetszik, nagy kaland is volt ez a délelőtt a 3—6 éves közönségnek, hiszen zö­müket kis és nagy buszok­kal hozták a művelődési házhoz, s ez így, a csopor­tos utazás, már önmagában is nem mindennapi. A csehszlovák állampol­gárságú, de hazánkban élő Száva Sándor bűvész és két segítőtársa jó ötvenperces műsoruk első percében rá­hangolódtak a gyermekkö­zönség sajátságos hullám­hosszára. Az előadás legna­gyobb részében még a szo­kásos gyerekzsivaj is elült; a látvány valóban szájtátóan lenyűgöző volt. A srácoknak elsősorban a sok-sok színes rekvizitum tetszett és a bű­vész bácsi humoros előadá­sa, fergeteges ügyessége, kedvessége. Nem tudom, hogy estére mennyi maradt meg a kis fejekben abból, amire Száva Sándor buzdí­totta nézőit: hogyan is kell összecsomózni édesanya sá­lait, kendőit, az otthon fel­lelhető zsebkendőket... Azt sem tudom, amely otthon­ban a kis bűvészinas ki is próbálta a délelőtt ellesett mutatványokat, szüleitől tapsot, vagy esetleg mást kapott „elismerésként” ... (N. L.) Nőnapi közgyűlés Gyulán Gyigyszer­mérgezés Holtan találták Szombat­helyen, március 4-én reg­gel, az egyik fizetővendég- szobában Horváth Agnes tizenhárom és fél éves kis­lányt. Ugyanott bukkantak rá a kislány tizenkét és fél­éves öccsére, akit életve­szélyes, valamint a gyermek anyjára, akit súlyos állapot­ban szállítottak kórházba. A gyors orvosi segítségnek köszönhetően a fiú és any­ja életben maradt. Mind­hármójuknál gyógyszermér­gezést állapítottak meg. A vizsgálat eddigi adatai szerint, az anya, Pfeiffer Ágnes, előző nap mindkét gyermekét kihozta a kősze­gi- nevelőotthonból. majd együtt mentek a fizetőven­dég-szobába. Tisztázatlan, hogy ott mi történt, ám fel­tételezhető, hogy öngyikos- sági kísérlet vezetett a tra­gédiához. Az asszonyt, aki már eddig is többször kí­sérelt meg öngyilkosságot, jelenleg a szombathelyi kór­ház pszichiátriai osztályán megfigyelés alatt tartják. Az ügyben a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság foly­tat nyomozást. Feltehetően nem véletlen, hogy a jobbára nőket fog­lalkoztató üzem, a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezete az eredményekről és a ter­vekről számot adó közgyű­lését március 7-re szervezte. Így a nőnap előestéjén nem is kezdődhetett mással a rendezvény, mint a nők kö­szöntésével; szép szóval és virággal. Ez a „napirend”, melynek „előadója” a szövetkezet fő­könyvelője, Pflaum Ferenc volt, mondhatnánk kelleme­sen megalapozta a hangula­tot, amelyet szerencsére a későbbiekben elhangzó be­számolók, -no és a nyereség­részesedés-osztás tovább ja­vított. A gyulai, szabók ugyanis — ahogy az elnök, Hajtman Zoltán szavaiból kiderült — hűek maradtak hírnevük­höz, 1988-ban ismét javítot­ták eredményeiket. Fennál­lásuk óta a legnagyobb vo­lumenű tőkés exportot ér­ték el, melynek értéke meg­haladja a 67 millió forintot. Ez több mint 24 százalékos felfutást jelent az 1987-es esztendőhöz képest. Számot­tevően javult a munka ha­tékonysága, és eredménye­sebb a létszámgazdálkodás is. Nehéznek, kockázatosnak ígérkezett a tavalyi eszten­dő, de „nem fogott ki” a szövetkezeten. A béreket a tervezettnél jobban, mint­egy 11 százalékkal sikerült emelni, ami mögött lénye­ges teljesítménynövekedés áll. A gyulai szabók kemé­nyen, húsz szabad szomba­ton is megdolgoztak ezért tavaly. Az előző mutatókhoz ha­sonlóan az elért nyereség is kiemelkedőnek bizonyult, csaknem 14 millió forintos összegével. Ez a dolgozók anyagi érdekeltségének nö­velése mellett jól szolgálja a műszaki fejlesztést, a fo­lyamatos gépesítést. Ami a jövőben, ha lehet, az eddigi­eknél is meghatározóbb szükségszerűség, hisz az egyre élesebb piaci verse­nyen ez elengedhetetlen. Természetesen nem kevésbé fontos a dolgozók hozzáérté­se, szaktudása, minőségi munkája. A piaci kilátások nem adnak okot borúlátás­ra; jó szervezéssel és jó munkával, a piaci kapcsola­tok további stabilizálásával, illetve bővítésével az idén sem fenyegeti különösebb veszély a tervezett célkitű­zések megvalósulását. — szatmári —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents