Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám

O 1989. március 7., kedd «ItiWKTiW SPORT SPORT SPORT SPORT Az írek még nyeretlenek a magyarok ellen Bicskei ma hirdet csapatot Szerdán 18 órakor a Népstadionban (európai 6. csoport) méri össze tudását Magyarország és Írország labdarúgó-válogatottja. Ez a 90 perc előzetesen több ér­dekességet is kínál. Minde­nekelőtt Bicskei Bertalan, a .magyarok újdonsült szö­vetségi kapitánya számára, hiszen ő úgy kényszerül szakvezetői pályafutása első, igazán nagy mérkőzésére, hogy válogatott találkozón még sohasem ült az „A" együttes kispadján. Igaz, er­re idő nem is nagyon le­hetett. Még annak is örülnie kellett, hogy az NB I-es ta­vaszi rajt előtt jugoszláviai edzőtáborozáson ismerked­hetett meg kerettagjaival. Előkészületi válogatott csata nélkül kiállni az írek ellen, ez fogós feladat. A hazai játékosokat önbiza­lommal töltheti el (persze az az igazság, a statisztikák­ra éppen a legérdekeltebbek, a csapatok hánynak fity- tyet...), hogy az eddigi hét magyar—ír összecsapáson még nem szenvedtek vere­séget Détáriék „elődei”. A mérleg magyar szempont­ból: 7 mérkőzés, 4 győzelem, 3 döntetlen, 20—12-es gólkü­lönbség. További kedvező előjel­nek vehető, hogy az 1969-es, írekkel vívott két vb-selej­tezőn mindössze egy gólt kaptak a magyarok. 1969. június 8-án Dublinban 2—1- re nyertek, majd a novem­ber 5-i budapesti visszavá­gón 4—0-ra> diadalmaskod­tak. Most jön tehát a nyol­cadik magyar—ír, a vb-se­lejtezők tekintetében pedig ez lesz a harmadik össze­csapás a két ország legjobb­jai között. A statisztikák azért is tévútra vezethetnek, mert a mai legjobbak a két válogatottban jószerével csak a sajtóból, a televízió és a videofelvételek segítsé­gével tájékozódhattak egy­más tudásáról, lévén, hogy az említett 1969. novemberi 90 perc volt a sorban az utolsó, amikor magyar és ír nemzeti színű mezes futbal­listák találkoztak egymással. Majdnem húsz éve... Budapesten eddig három­szor játszottak, a követke­ző eredményekkel: 1936. május 3.: 3—3 (1—2) — barátságos; 1939. május 18.: 2—2 (1—0) — barátságos; 1969. november 5.: 4—0 (1—0) — vb-selejtező. Éles csata várható szer­dán, mert az írek eddigi két találkozójukon 3 pontot ve­szítettek, míg a magyarok ugyanannyi erőpróbájukon csak egyet. Igaz, az a pont­vesztés annál érzékenyebb volt. A vesztegetési ügyek miatt korántsem „igazi” összetételű magyarok tavaly decemberben 2—2-t játszot­tak La Vallettán Málta el­len. Az európai 6. csoport ál­lása az eddigi nyolc selejte­ző után: 1. Spanyolország 2. Magyarország 3. Eszak-frország 4. Írország 5. Málta 4 4 0 0 10-0 0 2110 3-23 5 113 3-7 3 2011 0-21 3 0 1 2 2-7 1 Hétfő reggel Athén felől megérkezett a magyar válo­gatott három görög légiósa, Détári Lajos, Boda Imre és Kardos József. Vasárnap mindhárman jól játszottak, Détári és Boda gólt is lőtt a bajnoki erőpróbán. Ugyan­így Mészáros Ferenc, a bel­ga Lokeren csatára, aki két góllal járult hozzá csapata sikeréhez. Délután ő is be­futott, csatlakozott a válo­gatott kerethez. A nap műsora mi volt? — kérdezte Bicskei Bertalan szövetségi kapitánytól az MTI munkatársa. — Délelőtt taktikai edzést tartottunk, délután pedig — tatabányai kölcsönjátéko- sokkal kiegészülve — gya­korló mérkőzés szerepelt a programban. Mikor hirdet összeállítást? — Még tájékozódnom kell a hétfőn érkezett légiósok formájáról, egészségi állapo­táról, és hátra van az írek játékát rögzítő videofelvéte­lek tanulmányozása is. Ked­den lesz csapat. Mi a véleménye az írek játékáról? — A brit futballstílus jel­lemzi az együttesüket. Ma­gas, hosszú labdákkal indí­tanak támadást. Mindannyi­an igen jól fejelnek, rend­kívül jól képzett labdarú­gók. Valamennyi Budapest­re érkező kerettagjukat is­merem, kivéve Kelly-t. Az NSZK-ban tavaly lebonyolí­tott EB-döntőben és az az­óta lejátszott valamennyi mérkőzésüket láttam. Van, akit személyesen, de olyan is akad, akit csak videóról tanulmányozhattam. Az európai 6. csoportból Spanyolország már valóban az 1990-es olaszországi vb- döntő biztos tagja, amint azt sokan vélik? — Igen, én is így látom. A második finalista he­lyért versenyt futó együtte­sek? — Írország és Magyaror­szág. Mit vár szerdán? — A győzelem hatalmas erőt adna a folytatásra. Nemcsak amiatt, mert két ponttal gazdagodnánk, ha­nem az utóbbi hónapokban a vesztegetési ügyek miatt alaposan „megbolydult” ha­zai labdarúgóélet is kissé megnyugodna, és újra bíz­hatnánk a jövőben. Döntet­len? Az sem lenne rossz, ebben az esetben tovább folytatódna a magyar—ír versenyfutás az olaszorszá­gi repülőjegyért. A vereség nagyon rosszul jönne. Nem is akarok arra gondolni, hogy kikaphatunk. Folytatódott a debreceni bundaper A125 ezer forintról mindeki mást mond... Hétfőn Pogácsás János, a DMVSC labdarúgó-szakosz­tálya volt vezetőjének ki­hallgatásával folytatódott a debreceni bundaper. Pogá­csás János elmondotta, hogy az illetékes megyei pártbi­zottsági titkár és a megyei tanács illetékesének a kéré­sére vállalta el 1987 júniu­sában a tisztséget. A szak­osztályvezető vállalati mo­dell kialakításával próbál­kozott, és ez sikerült is, mert 1987 végére egyenleggel zár­tak a labdarúgók. 1988 ele­jén azonban az egyesületi vezetők a szakosztály elnök­ségének álláspontjával ellen­tétesen döntöttek több alka­lommal is — utazás a Kaná­ri-szigetekre, Kiss László ve­zető edző leváltása —, ez­után következett be a ka­tasztrofális helyzet a csapat­nál. A kaposvári mérkőzés előtt még volt matematikai esély a bentmaradásra, ami­kor Sipos Tibor a játékosok kérését tolmácsolva megke­reste Pogácsás Jánost, hogy biztosítsák a bajnoki pontok megszerzését. A szakosztály­vezető a tárgyaláson azt mondta, hogy visszautasítot­ta az igényt. A megegyezés azonban hosszabb huza-vona után létrejött, amihez a pénzt a baráti kör biztosította. Ezt követően a négy ka­posvári labdarúgót. Deákvá­ri Antalt, Rácz Lászlót, Méksz Gyulát és Biró Antalt hallgatta meg a bíróság. Va­lamennyien úgy fogalmaz­tak, hogy csak részben érzik magukat bűnösnek, mégpe­dig abban — mondották —, hogy utólag elfogadták a pénzt, de véleményük szerint nem volt bunda az 1988. má­jus 18-án lejátszott DMVSC —Kaposvár NB I-es találko­zó. Ennek ellenére Deákvári Antal lakására eljutott a döntetlenért járó 125 ezer forint. A felosztást illetően azonban lényegesen eltért a labdarúgók véleménye, mindegyik más-más összeg átvételéről nyilatkozott. A tárgyalást kedden a Bp. Honvéd labdarúgóinak a ki­hallgatásával folytatják. Totó nyereménylista: csak kedden A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság hétfő esti tájé­koztatása szerint a találatok nagy száma miatt a szelvé­nyek értékelése elhúzódott, ezért a totó 9. játékhetének hivatalos nyereményjegyzé­két csak kedden teszik köz­zé. Képek és képtelenségek A figyelmetlenség, no meg a technika ördöge ás közre­játszott abban, hogy tegna­pi számunkban több, a sportoldalakon szereplő ké­pünk, illetve aláírása hibá­san jelent meg. A Róna Ku­páról. illetve a Mezőkovács- háza—Pénzügyőr NB III-as labdarúgó-találkozónál „csak” a képek cseréltek he­lyet, míg a hetedik oldalon az egyszemélyes hölgyportré bizony nem a női gyaloglás világbajnokát, hanem Elly van Hulstot ábrázolja, aki fantasztikus világcsúccsal lett aranyérmes a 3 ezer mé­teres síkfutásban. A kubai Gomeznél kevés boldogabb embert lehetett volna találni vasárnap este a Buda­pest Sportcsarnokban Csodálatos atlétaünnep — magyar tanulságokkal Nagyot hibáztak azok, akik nem jöttek el Budapestre, kimondottan sajnálom őket! — jelentette ki dicsérően az amerikai Mike Conley, az egyetlen olyan atléta, aki­nek két érmet sikerült nyer­nie a hét végén megrende­zett II. fedett pályás atléti­kai világbajnokságon. A háromnapos eseményről egyértelműen kijelenthető: még az igen felfokozott vá­rakozásokat is maradéktala­nul kielégítette, a „sportok királynőjének” igazi ünnepe volt. A mérlegkészítésnél óhatatlanul először is az el­ső, a két évvel ezelőtt az amerikai Indianapolisban megtartott vb-vel történő összehasonlítás kerül sorra. Bár az ottani 84 országgal szemben Budapesten „csak” 64 nemzet sportolói küzdöt­tek a minél jobb helyezése­kért, a második fedett pá­lyás világtalálkozó állta a versenyt az előzővel. 1987- ben 410 induló vonult az akkor még az újdonság von­zóerejével is rendelkező fe­dett pályás világbajnokság, ezt a mostani résztvevők száma messze meghaladta, 574 atléta (391 férfi és 183 nő) indult a 24 számban. Magyarországon ilyen ma­gas színvonalú atlétikai ese­mény még nem volt — és ki tudja, mikor lesz! Nem könnyű a sok csodá­latos teljesítményből bárme­lyiket is kiemelni, mert aki ma atlétikában, annak bár­mely szakágában a világ legjobbja tud lenni, annak biztos, hogy különleges ké­pességekkel kell rendelkez­nie hiszen óriási a konku­rencia. Mégis: a 800 méteren új világcsúccsal győztes ke­nyai olimpiai bajnok, Paul Ereng és a magasugrásban szintén világrekorddal nyer­tes kubai Javier Sotomayor eredményét külön is ki kell emelni. Tízen védték meg világ- bajnoki címüket: Antonio McKay (amerikai, 400 m), Marcus O’Sullivan (ír, 1500 m), Mihail Scsennyikov (szovjet, 5 km gyaloglás), Larry Myricks (amerikai, távol), Mike Conley (ameri­kai, Tiármas), Ulf Timmer- mann (NDK, súly), Nelli Cooman (holland, 60 m), Christine Wachtel (NDK, 800 m), Doina Melinte (ro­mán, 1500 m), Sztefka Kosz- tadinova (bolgár, magas). öt világcsúcs született: férfi 800 méteren Paul Ereng 1:44.84 perc, 5 km- es gyaloglásban Mihail Scsennyikov 18:27.10 perc, férfi magasugrásban Javier Sotomayor 2,43 méter, női 3000 méteren a holland El­ly van Hulst 8:33.32 perc és 3 km gyaloglásban az auszt­rál Kerry Saxby 12:01.65 perc. A két eddigi fedett pályás világbajnokság győzteseinek eredményeit összehasonlítva kiderül, hogy Budapest 17:5 arányban „győzött” Indiana­polis „ellen”, míg két szám­ban mindkétszer azonos tel­jesítménnyel lehetett diadal­maskodni (rúd és női 60 m gát). A magyar szereplésről Schulek Ágoston, szövetségi kapitány így nyilatkozott Spiriev Attilának, az MTI munkatársának : — A hazai rendezés mi­att az egyéb világversenyek­nél jóval nagyobb létszámú magyar csapatot indítot­tunk — mondta. — Az ok ismert: nemzetközi tapaszta­latszerzést akartunk biztosí­tani több atlétánknak, és er­re a hazai világbajnokság igen jó alkalmul szolgált. A csapat, úgy érzem, összessé­gében helytállt. Előzetesen három-négy, első hat közötti helyezést, és esetleg egy ér­met vártam. Végül öten ke­rültek a legjobb hat közé, de érmet nem sikerült sze­rezni. Kitünően szerepelt Szalma László, Urbanik Sándor, Szebenszky Anikó és Alföldi Andrea. Jónak érté­kelem Bagyula István, Al­mást Csaba, Szabó Erzsébet, Barati Éva, Solti Krisztina, Forgács Judit és Kozáry Ág­nes teljesítményét, míg a többiek különböző okok mi­att, például önbizalomhiány, rutintalanság, elmaradtak a várakozástól. A szövetségi kapitány ér­tékelése igen érdekes. Rész­ben reális, hiszen a magyar atlétikától jelenleg tényleg nem lehetett sokkal jobb produkciót várni, ám más­részt meggondolandó, hogy olyan együttesről, amelynek 25 tagjából csak 11-ről le­het elmondani, hogy jól megfelelt kijelenthető-e: „összességében jól szere­pelt”? (Más kérdés, hogy például a jónak értékelt tá­volugrónál, Almásinál Jesee Owens már 1936-ban fél méterrel nagyobbat ugrott...) És még valami. Évek óta úgy állítják össze a világ- versenyeken részt vevő ma­gyar csapatokat, hogy töb­beket akkor dobnak „mély vízbe”, és ezért természete­sen leszerepelnek a rutinta- lan, a „nagy lehetőségtől” megriadtan rajthoz álló at­léták. És utána könnyen le­írják a rosszul szerepeite­ket. A magas szintű, de je­lentősebb tét nélküli nem­zetközi versenyeket, amelye­ken pedig rutint szerezhet­nének a sportolók, jutalom­ként vagy büntetésként ke­zeli a Magyar Atlétikai Szövetség. A visszajelzések alapján a szervezők jelesre vizsgáz­tak, jelentősebb fennakadás nem volt. Robert Pariente a világ egyik legtekintélye­sebb sportnapilapjának, a francia L’ Equipe-nek a fő- szerkesztője így foglalta ösz- sze a véleményét: „Nagy­szerű versenyek, nagyszerű szervezés és a sajtó képvi­selőinek nagyszerű kiszolgá­lása jellemezte a háromna­pos vb-t." A sporttal együtt fejlődik a technika is ... Fotó: Fábián István MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­lik I í tÁ. * p NT A\Cj fon: 26'395- Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesftőknél. Előfizetési dii : érv hónapra 105 Ft, egy évre 1260 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Lenin-út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents