Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
Murányi Mikiás: „A tiszta erkölcs alapján élve és munkálkodva” Békés Megye Tanácsa március 7-én választ új ebiO- köt. A két jelölt több fórumon találkozott a választó- polgárokkal, akik előtt kifejtették programjukat. Ezúttal arra kértük őket, lapunkban is tegyék meg ezt. Dr. Soás Tibor: „Vállalni az állandó társadalmi kontrollt” Békés Megye Tanácsa olyan időszakban választ elnököt, amikor a társadalom politikai, gazdasági életében, az egész intézményrendszerben jelentős változások várhatók. Ezek a folyamatok nem hagyják érintetlenül a tanácsi szervezetet, annak működését sem. Az új tanácselnöknek a megyében kialakult helyzethez és a szükséges változtatásokhoz kell igazítani rövidebb és hosszabb távra szóló programját, munkastílusát. A közeljövő teendőit elsősorban a következő kérdések határozzák meg: — A megyei tanács döntéseit szakmailag megalapozottabb, szélesebb körű egyeztetésen kialakított előterjesztések alapján hozhassa meg. — A megyei tanácsi szervezet és intézményrendszer munkájának korszerűsítése, költségtakarékosabb gazdálkodás megvalósítása. A megyei és helyi tanácsok munkakapcsolatának újszerű rendezése, különös tekintettel a helyi önállóság jogi. szervezeti, személyi, anyagi feltételeinek kialakítására. — A nyilvánosság az őszinte párbeszéd módszerének általánossá tétele a tanácsi szervezet és az állampolgárok között. Ennek érdekében jobban kell élnünk a sajtónyilvánosság erejével. S ha már a nyíltságnál tartunk: én a különböző nézetek felszínre kerülését, ütközését természetes és egészséges jelenségnek tartom. Azt hiszem, valóban progresszív megyei politika — amelyet a jobbító szándékú többség magáénak vall —. csak kemény ütközések. viták árán alakulhat ki. S ezzel a tanácsi szervezettől már el is jutottunk a állampolgárig, akit. és ez nem szólam, végre valóban felnőttnek, partnernek kell tekintenünk. Nemhogy indokoltnak, hanem elkerülhetetlennek tartom, hogy fő kérdésekben sokkal világosabban el tudjanak igazodni az emberek. A következő nagy kérdéskör a gazdasági egységekkel való kapcsolatunk, amelyet alapvetően partneri kapcsolattá kell átalakítani, felszámolva az olykor még ma is tettenérhető, parancsosztó számonkérő gyakorlatot. Ez természetesen nem jelentheti azt. hogy a törvényszabta ellenőrzési kötelezettségekről is lemondunk. Hosszú távon fontosnak tartom, hogv az egész tanácsi szervezet a maga jogi, pénzügyi gazdasági koordinációs lehetőségeivel olyan gazdaságpolitikát. támogasson, amelv megyénk fejlődését biztosítja, erősíti meglévő kedvező adottságaink, lehetőségeink jobb kihasználását. elősegíti a nagyobb teljesítményre képes gazdaság- struktúra kifejlesztését, megoldja a lakosság foglalkoztatási gondját. .Végül is mit foglaljon magába a megye gazdasági programja? Amint már utaltam rá, azzal kell számolnunk manapság, hogy egy- egy régió gazdasági kibontakozása, a települések fejlődése, végső 6oron az ott élők boldogulása egyre inkább attól függ, hogy a területen működő vállalkozók, gazdasági egységek menynyire eredményesek, milyen jövedelmet tudnak biztosítani a lakosságnak, hiszen egyre kevesebb pénzre számíthatunk a „nagy kalapból”. Persze, nem mondhatunk le arról, hogy különleges helyzetben lévő területek. helyi tanácsok, anyagi alapjaihoz központilag is hozzá kell járulni, de nem ez lesz a meghatározó. Tehát nem az újraelosztó szerepet, hanem a világosan átlátható, a normativitás elveire épülő gazdálkodást kell alapelvként elfogadni és erősíteni. Az oktatást, a szakmai képzés struktúráját a várható gazdasági szerkezetekhez jobban igazítva kell kialakítani. Sokat kell tennünk szellemi kapacitásunk műveléséért és az itt élő értelmiség eredményesebb hasznosításáért. Megfelelő körülmények között megyénk értelmisége képes és hajlandó részt vállalni a megye felemelkedését szolgáló programok megvalósításában. Egy mondat erejéig szükségesnek tartom utalni természeti értékeink, környezetünk védelmére, melv ügvnek meg kell nyerni az állampolgárokat, a gazdálkodó szervezeteket, intézményeket egyaránt. Mindenképpen szólni kell külön is a munkanélküliségről, amellyel kapcsolatosan már utaltam a munkahelyteremtő fejlesztések szorgalmazására. Személy szerint nekem is nyomasztó érzés tudni, hogy már napjainkban is élnek munka- nélküliek a megyében. Tőlem telhetőén mindent igyekszem megtenni, azért, hogy egyetlen dolgozni akaró ember sem kerüljön a munkanélküliek megalázó sorsára. A megoldást egyrészt a munkahelyteremtő fejlesztések folytatásában, másrészt iskolai rendszerünk. képzési struktúránk továbbfejlesztésében látom. Mindent egybevetve a tanácselnöki feladatot, a megye szolgálatát akkor lehet eredméyesen teljesíteni, ha a megyei tanács testületé elfogad partnerként, és tagjai bizalommal lesznek irántam. Nem nélkülözhető a jól felkészült, az új igényekhez igazodó felelősségteljesen dolgozó apparátus. Ilyen feltételek között maga is tiszta erkölcs alapján élve és munkálkodva az új elnök eredményesen dolgozhat Békés megye egész társadalmának hasznára. Amikor a Központi Bizottság választási munkákra és az Ország- gyűléssel kapcsolatos feladatokra hívott, felmértem, milyen megbízatásokra számíthatok itthon. Akkor úgy értékeltem, azon a területen többet segíthetek a pártomnak. Mégis nehéz volt elmenni Békéscsabáról, de hét végén hazajártunk a nagyszülőkhöz. Január végén, amikor a megyei tanácselnöki hivatalos jelölés ismertté vált, többen megkerestek itthonról: vállalnám-e én is a jelöltséget? Nem kis vívódás után Vállaltam a nem hivatalos jelölt viszonylag kedvezőtlen pozícióiból az egész jelölési, választási folyamatot. Talán nagy szavaknak tűnik, de felelősséget éreztem az országnak ezért a részéért, az Otthonunkban történtekért. Bárki lesz a tanácselnök, szerintem első feladata, hogy segítse a helyi tanácsi önkormányzatok önállóságának kibontakozását. A megyei és a helyi tanácsok szövetségét hozza létre, amelyben a megyei tanács nem újraelosztó, jutalmazó és büntető, hanem szolgáló, koordináló, ösztönző szerepet vállal. Az elmúlt hónapok eseményei megviselték a tanácsi testület tagjait, sokan veszítették kedvüket, önbecsülésüket, megcsappant a lakossági bizalom. Pedig ez a tanács — amelynek ösz- szetételét a közelmúltban ismertem meg — jól képviselheti a megye lakosságát.' Ha együtt tevékenykedő, vitatkozó, az érdekkülönbségeket is felszínre hozó testületként hagyják dolgozni. A megyei tanács legfontosabb tennivalója a jövőben a megye krónikus eladósodásának megállítása a közkiadások szigorú csökkentésével. Sok véleményt hallottam politizáló emberektől az utóbbi héten különféle fórumokon, ahol elsősorban a költségvetésről volt szó. Kimaradtak a fontos kérdések, amelyekért szólni, intézkedni kell. Például a megyében élők szociális helyzete, az elöregedési folyamat, a létminimumhoz közeli feltételek között élők gondjai, a pályakezdők. frissen szakmát szerzők, munkát kereső fiatalok kilátástalansága, reménytelen lakáshelyzete. Meg kell találnia a helyi önkormányzatoknak a telekalakítás, az osztás, az építkezés, a segítségnyújtás módszereit. Élesen vetődnek fel a középfokú oktatás problémái. Veszélyes, ha már a középiskolásaink más megvékbe kényszerülnek tanulni. Vajon visszajönnek-e? Az értelmiséget minél na- f*vobb számban vissza kell hozni a megyébe! A gazdasági morál biztosításáért javasolni fogom, hogy minden tanácsülésen tájékoztassák a testületet a költségvetés alakulásáról. Tarthatatlan, hogy a fejlesztési összegek 'jelentős részben a már elköltött éves hiteltartozások részleteire mennek el. Központi támogatásra nem. újabb pénzelvonásokra viszont lehet számítani. A jövendő tanácselnöknek népszerűtlen döntéseket is kell hoznia, de n tanácstagok és általuk a lakosság tudja majd. hogy mi miért történik. A társadalom minden új vezetővel szemben teljes joggal türelmetlen. Megválasztásom esetén számolnom kell azzal. hogv gyors, szinte azonnali eredményeket várnak tőlem is. Lehet, hogy ez a rövid tíz hónap egyfajta csalódottságot okoz majd az új vezetővel szemben, mégsem szabad arra gondolnom, hogy nem sikerülhet a feladatot megoldani! Az elmúlt három hétben kis túlzással három ember életét éltem. Rendkívüli feladatot jelentett az ország- gyűlésen a parlamenti szakértői munka. A másik énem az a kételkedve reménykedő ember volt, aki jó érzéssel fogadta, hogy az otthon visszahívja, ha kicsit fájt is, hogy a hivatalos szervek tartózkodnak esetleges jelölésemmel szemben. A harmadik énemet a családom jelentette, akik megértéssel, türelemmel fogadták, hogy elmaradnak a hétvégi közös séták és a színház. Mert én állandóan úton vagyok, hazajövök Békés megyébe azokkal találkozni. akik bennem látják a változások, a megújulás egyik lehetőségét. Murányi Miklóssal sohasem voltam közvetlen munkakapcsolatban. Szakmailag, emberileg fenntartás nélkül tisztelem. A tanács azért nem lesz nehéz helyzetben, mert bárhogyan döntenek, a választás után mindketten folytathatjuk a megkezdett munkánkat. Megválasztásom esetén már az első időszakban tisztán szeretnék látni és láttatni a megye * költségvetésében. Megismerni a megyei tanácsi, a városi. a kistelepülési tisztség- viselőket, a tanácsi apparátusok tagjait. Az igazi végleges programot csak velük együtt alakíthatom ki. Nélkülözhetetlen a nyíltság, a nyilvánosság, a rendszeres tömegkommunikációs kapcsolat, az állandó társadalmi kontroll vállalása. Bárhogyan alakulnak a dolgok, csak megköszönni tudom azoknak az embereknek, akik — netán egzisztenciális veszélyeket vállalva — az apatikus politikai hangulatban felrázták a politika iránt érdeklődőket. Bárhogyan dönt a tanács, fejet hajtok előtte, mert hiszem, hogy választóik véleményét lelkiismerettel képviselik. Mégis: kinek a kockázata? Fagyott zellertől — fagyos hangulat Lassan tavaszodik, de Újkígyóson sokakat még min- dik az őszi fagy foglalkoztat. Pontosabban az Aranykalász Tsz háztájiéban termett zeller kavarta fel ismét a kedélyeket, ami tavaly a szokatlanul korán jött fagy miatt ment tönkre és még mindig a határban rothad. Alig ült el a csatazaj a jó két hónappal ezelőtti sárga- rcpa-villámháború után, most itt a zellerügy. Ezt tudniillik egyáltalán nem fizeti ki a tsz. Sőt lakonikus rövid- ségű levélkéket küldött a zellertermelőknek, hogy fizessék ki e termény bcművclési költségét. Arról persze fogalma sincs a címzetteknek, hogy például az esetükben szóban forgó 4492 forint tételesen milyen költségekből kerekedett ki, hogy valóban elvégezték-e megfelelően a munkát és egyáltalán milyen munkák után tartozik, az illető fizetni? Ki igazolta a munkák elvégzését? — mert a legilletékesebb, a termelő csak a végösszeget ismeri, holott kíváncsi lenne a részletekre is. Tegyük hozzá, joggal, még akkor is, Ka tudja, efféle elszámolás nem szokásos a tsz-ekben. Márpedig bizalom ide, bizalom oda, talán itt is érvényes az az üzleti szabály, hogy a barátság alapja a pontos elszámolás. Az persze tény, hogy valamekkora bemunkálási költséget köteles fizetni a termelő akár volt termés, akár nem ... Nem is erről van szó. Arról inkább, hogy, miért nem kapott egy fillért sem az az ötvenegy ember, aki becsülettel elvégezte a munkát a vállalt zellerföldön ... Stummer Jánosné újkí- gyósi lakásában ülünk a panaszosokkal. Szerettük volna, ha ezen az összejövetelen a tsz elnöke is részt vesz és elmondja véleményét. Többszöri telefonálás után sem sikerült beszélni vele. Attól is elzárkózott, hogy bármiféle „gyűlés”-t tartsunk a lemezüzemben. (Először oda hívtak az érintettek, a zellerügyet tisztázandó, lévén egyiküknek itt a munkahelye...) Végül is teljesen szabályos az elnöki döntés, hiszen ott függ a falon; „A telep területén idegeneknek tartózkodni tilos!”. Így kerültünk Stummerék- hoz. Stummerné beleegyezik, hogy leírjam a nevét, a férje ugyanis február 1-jével kilépett a tsz-ből. Nem fél tehát a retorziótól, mint sokan mások. Igaz, a férjét csak úgy engedték el, ha kifizeti a 8983 forintot, amit a zeller bemunkálásáért róttak ki rájuk ... — Egy fillért sem láttunk a zellerből — mondja a fiatalasszony, mégis nekünk kell fizetni közel 9 ezer forintot. Szekeres Jánosné faipari technikus: — Többször kerestem az elnököt, hogy megkérjem, ne kelljen a három gyerekem mellett kifizetni a bemunkálásért járó 3 ezer forintot, de hiába. Elfoglalt ember. Stummerné: — Becsülettel dolgoztunk és még nekünk kell pénzt kiadnunk, mert a földből kiszedett, letisztított zellert, ami a késedelmes szállítás miatt megfagyott, sehol nem vették át... Dobráné Miklós Gyöngyi egy pici gyerekkel jött a megbeszélésre : — Nyolc napon belül kellene kifizetnünk a 4492 forintot. Honnan? Nincs miből! Képzelje el, hogy mínusz 10 fokban szedtük a zellert, de nemcsak szedtük, pucoltuk is egyenként, hogy a hűtőház átvegye. Volt, aki jó pénzért napszártiost fogadott. Hiába. A zöldség ott rohad még most is kupacokban. Mellettem az egyetlen férfi, aki eljött, hogy panaszát elmondja, kért, hogy ne írjam le az ő nevét. Fél attól, hogy ez évben nem kap háztájit, mert ilyen hírek járnak... — Én úgy gondolom, az lenne a tisztességes — ha már a tsz kiszedette a földből a zellert, és az megfagyott, mert nem szállították el —, hogy a költségeket közösen viseljük, hiszen nem tehetünk róla, hogy olyan lett, amilyen . .. Kénytelen voltam a. sokadik telefont is megereszteni, hogy ha hem is az elnökkel, de valakivel beszélhessek zellerügyben. Erdélyi István, az Aranykalász Tsz főmérnöke fogadott. — Miért nem kaptak az emberek egy fillért sem a zellerért? — Azon egyszerű oknál fogva, hogy a magyar szabványnak nem felelt meg, és feldolgozásra alkalmatlan, méreten aluli és foltos volt. Igaz, hogy a zeller termesztése Békés megyében bizonytalan volt. Most már tudjuk, hogy ehhez főképp az öntözött kultúra szükséges. Az itteni talajviszonyok a zellerre nem a legmegfelelőbbek. Mindezek ellenére, ha nincs az elmúlt évi aszály, talán közepes a termés. — Azt mondják az emberek, hogy azért nem vette át a hűtőház, mert fagyott volt a zeller. — Egyáltalán nem így van. Ha csak fagyott, ettől még a hűtőház feldolgozza. A foltossága miatt nem vették át. — Volt szerződésük valakivel? — Nem. Olyan régi és jó a kapcsolatunk a hűtőházzal, hogy nem probléma nekik a 10 vagonnyit átvenni szerződés nélkül sem ... — Az emberek félnek ebben az ügyben nyilatkozni, azt mondogatják, hogy aki szerepel az újságban, vagy a rádióban elmondja a véleményét, az az idén nem juthat háztájihoz. — Nem akarunk mi retorziót alkalmazni, de való igaz, hogy ezután csak azokkal kötünk szerződést, akik úgy gondolkodnak, mint (?!) mi, és elsősorban a tagjainkkal. Tehát kizárólag azokkal, akik saját jogukon munkálkodnak és vállalják a kockázatot... A Békéscsabai Hűtőházban Börcsök Mihály termelésvezetőt kerestük meg: — Ha fagyott állapotban kínálnak önöknek zellert, elszállítják és feldolgozzák? — Természetesen nem. De volt más oka is, hogy nem tudtuk az újkígyósiak zellerét felhasználni. Bebarnult a közepe, és kisméretű volt, tehát eiért sem felelt meg a szabványnak. — Egyszóval, ha minden rendben a zellernél, csak éppen megfagyott, átveszik? — Nem. Említettem, hogy fagyottan feldolgozásra alkalmatlan . . . Az ügy, ha jól végiggondoljuk, . bonyolultabb, mintsem első hallásra gondolná az ember. Lehet csűrni, csavarni a tényeket pro- és kontra, mert hiszen mindkét félnek van igaza, de egyik félnek sincs igaza egészen. Egyfelől tény, hogy : „a termeltető vállalja a megtermelt áru elszállítását és értékesítését, amennyiben annak* minősége a mindenkor érvényben lévő MSZ- szabványnak megfelel...” Ez a szerződésben is. olvasható. A zeller pedig bebarnult, tehát nem kifogástalan minőségű, így nem vette át az ipar. Ezek szerint puszta ráadás, hogy még meg is fagyott szegény, így viszont akkor sem kellett volna a hűtőháznak, ha más baja nincs. A kárvallott viszont csak és kizárólag a termelő, aki dolgozott, kínlódott egész szezonban, azzal a terménynyel, amelyről pedig a tsz szakembere tudta, hogy vagy sikerül, vagy nem, kísérlet az egész. S van itt még valami : a szerződésben az is ott áll ám, hogy „a termelési időszak alatt folyamatos szaktanácsadással és szakmai felügyelettel segíti a termelőt” a termeltető; vagyis a tsz. Akkor pedig elvárható lett volna a betakarítás nehéz munkája előtt alaposan megnézni a termést, és megmondani az embereknek, hogy ki-ki a maga szakállára szedje fel, hiszen a minőségi követelményeknek nem felel meg. Jóllehet, pénzt akkor sem nagyon látnak belőle a kí- gyósiak, de legalább nem dolgoznak feleslegesen. Aki pedig mégis rászánta volna magát, esetleg a javát megmentve itt,ott kis tételben talán értékesíteni tudja. Az ilyesfajta vállalkozás, mint a növénytermesztés mindig kockázatos dolog, „hol kerék, hol talp”, ahogy mondani szokás. Jóllehet, jogilag talán nem felelős a kudarcért a tsz — de erkölcsileg mindenképp. Béla Vali
